Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-26 / 21. szám
SOMOGYI NÉPLAP a Vasárnap, 1989, JannSr 28. Csoportokat utaztatnak A csoportos élet- és baleset- biztosító önsegélyző csoport tagjainak kedvező utazási feltételeket teremt az Állami Biztosító. Az ÁB Somogy megyei Igazgatósága és az IBUSZ kaposvári utazási Irodája tájékoztatót tartott az önsegélyző csoport intéző bizottsága tagjainak. A szabad idő hasznos eltöltését célozza az a rendelkezés is, amely lehetővé teszi az önsegélyző csoport tagjainak kül- és belföldi utazás áh óival ó hozzájárulást. A dolgozók megfelelő pihenése, szórakozása egyaránt hasznos az egyénnek és a társadalomnak Az IBUSZ kaposvári utazási irodájának vezetője ismertette azokat a hazai és külföld’ utazási programokat, amelyek leginkább megfelelnek a kispénzű embereknek is. Javaslatában elhangzott, hogy az ipari és mezőgazdasági dolgozóknak szakprogramot is biztosít az IBUSZ. De az általá nos programok is hasznosak, egyaránt szórakoztatnak, pihentetnek és gyarapítják a tudást is. Néhány példa: a szegedi ünnepi játékok, az erfurti virágkiállítás, a grazi és zágrábi vásár megtekintése. Újdonságként jelentette be az iroda vezetője, hogy a pécsi ércbányászok üdülőjét nagyon, kedvező feltételekkel felajánlották az IBUSZ-nak a kislótszámú csoportok pár napos üdültetése itt családias hangulatot biztosít. Kilenc asszony ünneplése OLGA BERG HOLTZ: Kilenc asszony. Valameny- nyien fejkendőben. Egyszerű fapadokon ülnek, két sorban, az elnökség asztala előtt. A párttitkár érdemeiket sorolja: 147 munkanap vállalása, 190 teljesítése, 42 hold kapásnövény kézi megművelése, 11 hold kukorica letörése. És amit más brigádoknak segítettek, amikor szorított a munka. Aztán a réti széna gyűjtése, kaz- lazása három vagonnal, olyan területről, amelyet eddig egyáltalán nem hasznosítottak Megilletödve hallgatják az év eseményeit, kis közösségük eredményeit. A földíszített nagyteremben többnyire idős férfiak ülnek az asztalok körül. Szinte csak a szemükkel bólintanak helyeslőn, amikor a kilenc asz- szony összefogásáról, a köztük levő megértésről, jó hangulatról beszél Szerpák György párttitkár. Igen, mindenki ismeri a Táncsics brigád női növénytermesztő munkacsapatát, a nagyobb közösség lelkét, magját, amelyre mindenkor számítani lehet. Nem válogatnak a munkában: ha kell, a vihar által összedöntött dohánypajta romjait takarítják, szívesen mennek szüretelni, télen a magtárban dolgoznak, többnyire erős, férfiaknak való munkát végeznek. De nemcsak a mindennapi feladatok elvégzésében vanak együtt már négy éve: valamennyien részt vesznek politikai oktatáson, kirándulásokat szerveznek, színházi előadásokat látogatnak. 50 ÉVE TÖRTÉNT: „Szene! a füesuraknak!“ 1919. JANUÁR 25-ÉN a szociáldemokrata párt kaposvári lapjában, a Somogyi Hírlapban jelentek meg Latinca Sándor első cikkei. Az egyikben a földesurakhoz szól a mezőgazdasági munkások munkabérmegállapítása előtt »A tüzes trónon elégetett Dózsa György hamvaiból virágzott ki a magyar szabadság... A forradalom lehúzta az ezerho 1 dasok lábáról a csizmát amellyel évszázadokon keresztül belénk rúgtak, és végre emberré lett a cseléd is. Eddig csak a hablánc volt számunkra, ezután azt akarjuk, hogy a föld a dolgpzó munkásnépnek teremjen.« A földesurak Somogybán is aggódva tekintenek február vége elé, amikor kormányrendelet intézkedik á mezőgazda- sági munkabérek szabályozásáról. A munkabéreiket megye- szerte egy tizenöt főből álló bizottság fogja megállapítani, melyet hót földbirtokos, hét munkavállaló alkot és az einöke pedig a főispán lenne. A termelés folyamatossága érdekében a somogyi mezőgazdasági munkások nem követelnek olyat, amit ne tudnának teljesíteni a birtokosok. »Mi a megértést keressük és békességben akarunk dolgozni, de munkánknak gyümölcsét is élvezni akarjuk! Ezt üzeni a földesúriaknak Dózsa György felszabadult népe.« Latinca néhány napja került Kaposvárra a cikk megírása előtt mint a Földmunkások és Kisigazdák Országos Szövetsége Somogy—Tolna vármegyék kerületi titkára. A másik, ugyancsak január 25-én megjelent cikkében a reakciós várdai bíró mesterkedéseiről ír. A szervezkedő agrárproletárok egységét akarja megbontani, amikor rágalmazza a szocialistákat mondván, hogy a szülőktől a gyermekeket el akarják venni. Latinca cikkében nevetségessé teszi a bírót zagyvaságaiért, de hát eddig »ki a, fene tudta, hogy várdai községi bíró is létezik a világon«. Következő napon nyílt levelet intéz a földművelésügyi miniszterhez a sajtó hasábjain. Míg a minisztériumban a földreform-törvény előkészítésével varrnak elfoglalva, addig a földbirtokosok elszabotálják a következő gazdasági év előkészületeit. »Hazugság az, hogy a cselédek nem akarnak dolgozni, a valóság az, hogy az ezerholdasok között szállóige lett: Inkább pusztuljon a termés, de nem lesz. úgy, ahogy a cseléd akarja, majd meglátjuk, ki döglik meg előbb.« A teljes névvel és foglalkozásával megjelent cikkében Latinca Sándor halált követel azokra, akik tudatosan éhínséget akarnak előidézni az országban. Latinca első' írásait követte első nyilvános bemutatkozása, szereplése a Magyarországi Tanítók Szakszervezetének Kaposvári Csoportja előtt. Néhány nappal előbb a megyei szakszervezet, akkor a nevelő munkások egyesületének gyűlésén Hudra László és Bebesi István gimnáziumi tanárok javasoltak, hogy a pedagógusok csatlakozzanak a sraciáldemok- rata párthoz. Az akkori vezetőség ezt elutasította. Hudráek a »politikamentes« megyei tanítóegyesületben nein hajlandók dolgozni és ezért lemondtak az ott viselt tisztségükről. Január 28-ára az előkészítő bizottság viszont összehívta a fiu- gimnázium tanári szobájába a szocialista erzeimu Kaposvári tanítókat. A nagyszámú érdeklődő miatt a tanari szoba szűknek bizonyult és ezért a Magyarországi Tanítok Szakszervezetének Kaposvári Csoportja a tornateremben alakult meg. A gyűlés napirendje a következő volt: »A helybeli szocial- demokrata párt kiküldöttének bevezető előadasa.« Egy későbbi híradásból tudjuk, hogy a »gyűlésen Latinca_ Sándor párttitkár tartott beszédet«. A Somogy varmegye című lap híradása téves Latinca foglalkozását illetően^ mivel ekkoi a FÉKOSZ titkára volt. A beszéd témáját illetően eddig nem sikerült levéltári forrásokra bukkannunk így bővebbet néni tudunk róla. A gyűlésen a városi szakszervezet elnöke^ Hudra László, alelnökéül Rádai Gyula középiskolai tanait wl“i \TTyjcA SÁNDOR NÉVÉ néhány nap alatt 1919. január végen í-■.mértté vált a dolgozók előtt. Közszereplései pedig február hónaptól fogva állandósultak Somogy megye osztaly- harcos erőinek élón. ^ Ünnepélyes percek. Varga László tsz-elnök áll fel. Meleg szavakkal köszönti kedvelt munkacsapatát, nem is titkolja, hogy mindig jóleső érzéssel látogat hozzájuk, szinte pihenni tér e hangulatos kis közösséghez. Majd átadja a szocialista munkacsapat cim adományozásáról készített díszes, bekeretezett oklevelet. Magas, szép arcú asszony emelkedik szólásra a kilencek közül: a csapat legfiatalabb tagja — 48 éves — egyben vezetője, Kláris Józsefné. Párásán csillog a szeme, amikor megköszöni a kitüntető címet és átveszi az oklevéllel együtt az ezer forint jutalmat tartalmazó betétkönyvet társai nevében. Aztán felbomlik a rend, vége az ünnepség hivatalos részének. Keresem az asszonyokat: Bokornét, Gazdánét a két Gaálnét, Horváthnét, Kesztyűs- nét, Lukinét, Ressnét. De már ünnepeitekből szívesen vendéglátókká alakultak, vacsorához terítenek, frissen hordják a tányérokat, kedvesen kínálják a brigád többi tagját, akik — őszintén elismerik — sokat segítettek nekik a cím elnyerésében. Néhány percre mégis leülhetek a munkacsapat vezetőjével. Igaz, ömaga még nem vacsorázott, pedig az asztalokról elhordták a tálakat is. Vezetési módszereiről faggatom. Hogyan lehet összefogni nyolc asszonyt. Éveken át, a legnagyobb megértésben munkálkodni napról napra, családi gondok mellett, számos nehézséggel küzdve. Gyors és rövid a válasz: — Szép szóval. — Veszekedés, perpatvar? — Higgye el, soha. — Jókedv, tréfa? ■— Annál több. — Mire költik a kapott jutalmat? Közös kirándulásra. Szeretünk sokat látni, tapasztalni. A zenekar friss csárdást játszik. Emelkedik a hangulat, ünnepel a Táncsics brigád, a marcali Vörös Csillag Tsz kis közössége. Poharak csendülnek a kilenc asszony egészségére, nagyszerű munkájuk, helytállásuk, összefogásuk tiszteletére. Paál László A szovjet emberek január 27-én ünnepük a Leningrad körüli blokád teljes felszámolásának 25. évfordulóját. Olga Uergholtz költönő a városban élte át a hitlerista blokád Ui- lencszáz napját. A rádióban felcsendülő hangja új erőt öntött a harcoló leningrádiakba. Az alábbiakban részleteket közlünk a kiváló költőnó emlékeiből és híres leningrádi naplójából. T udtuk, hogy Hitler fejébe vette: eltörli városunkat a föld szí fjéről. 1941-42 iszonyú telén sötétség borult a városra, nem volt áram, a közlekedés, a vízszolgáltatás megbénult, az emberek a Névéből hordták a vizet kis szánjaikon, volt aki ott halt meg útközben vagy a péküzlet előtti sorban. Egy darabka fekete kenyérért álltak sorba. Hitler arra számított, hogy a városunkra zúdított megpróbáltatások a legalacsonyabb, állati ösztönöket hívják majd bennünk éietre; hogy az éhező, fagyhalállal küzködő, szomjazó emberek egymás torkának esnek, elvesztik az uralmat idegeik felett s végül feladják a várost Leningrádban azonban nem volt példa rá, hogy az asz- szonyok megostromolták volna a péküzleteket — pedig gyermekeik közt az éhhalál aratott És a Nyevszkijen, Nyiko- láj Akimov színházában Mihail Zoscsenko vígjátékát játszották. A vígjáték címe szőszerint ez volt: »Berlin hársai alatt«... A város fölött ott zúgott Anna Ahmatova mély, tragikus és büszke hangja. A költőnő így beszélt: »Engem, mint valameny- nyi polgártársamat az a megingathatatlan remény éltet, hogy Leningrádot sohasem tápod ja fasiszta csizma« ... Dimitrij Sosztakovics ekkor írta hetedik, »leningrádi« szimfóniáját. A rádiózenekar megtizedelődött, legyengült az éhségtől (Sosztakovics szimfóniájának pró Megháromszorozódott a szociális foglalkoztató létszáma Tavaly létesítették a városi tanács szociális foglalkoztatóját, hogy a csökkent munkaképességűeknek, nyugdíjasoknak és a több gyerekes családanyáiknak munkát adhassanak. val kezdték, jelenleg pedig nyolcvannégyeit foglalkoztat nak. — Tíz nagyvállalattal állunk kapcsolatban. Ilyenek például a Tégla- és Cserépipari Vállalat, vízművek, Villamossági Gyár, tejüzem, Híradástechnikai Vállalat és még néhány. Legjobban a Villamossági Gyárral fejlődtek ki kapcsolataink. Több olyan terméket gyártunk részükre, amely nekik veszteséges volna. Ide tartoznak a bakelit- sorjágások, menetfúrások és a rúgókészítések. A Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnak negyvenezer csomag facsavart csomagoltunk be. Ezenkívül címkézéseket, ragasztásokat és nyomtatványok sorszámozását is végezzük. Sok a bedolgozó munkásunk, egyedülálló és több gyermekes családanyák. Hetenként eljönnek az anyagért, otthon könnyebben elvégzik a rájuk bízott munkát, és a családjuktól sem szakadnak eL bái közben gyakran kellett- ilyen jelentéseket fogalmazni: »Az első hegedű haldoklik. A dob útközben meghalt« ...) A várost védelmező csapataink katonazenészeket küldtek az együttesbe, s az ostromlott Leningrádban felhangzott a hetedik szimfónia. Miközben hallgáttam, felidéztem Sosztakovics arcát, és arra gondoltam: ez a kistermetű, törékeny, szemüveges férfi erősebb HitlernéL Lenin emlékművét homokzsákok takarták be. De sohasem feledkeztünk meg arról, hogy Lenin városát védelmezzük. me, néhány részlet leningrádi naplómból: 1944. január 14. Holnap kezdődik. Csapataink támadásba lendülnek, fölszámolják a blokádot. Istenem, légy velünk... (Ne csodálkozzanak, hogy ilyen szavakat írtam, a fohászt nem az istenhit diktálta...) 1944. január 15. reggel 9 óra 45. Féltízkor szüntelen, tompa ágyúdübörgésre ébredtünk. Tizenöt perce tart. Megkezdődött a támadás, Leningrád felszabadulása. Ez aztán a lárma! Reszket a ház, mintha gigászi motor járna az udvaron. 1944. január 18. A fasiszták hajnaltól nehéz lövedékekkel bombázzák a várost. 1944. január 20. Tegnap 224 ágyúból 20 sortüzet adtak Moszkvában a leningrádi front tiszteletére. Naplómba akartam ragasztani a hadijelentést, de sajnálom kivágni az újságból, inkább elteszem. 1944. január 28. Tegnap tűzijáték volt Leningrádban annak örömére, hogy felszámolták a blokádot, s elhallgattak az ágyúk. A tűzijáték szép volt, bevilágította sápadt, gyönyörű városunkat, amelyért annyi vért, annyi életet áldoztunk. A háború után újra felkerestem a piszkarjevi temetőt, ahol közös sírokban temették el Leningrád több mint félmillió halottját, s köztük valószínűleg férjemet, Nyikoláj Molcsánovot, aki éhenhalt a blokád idején. »Valószínűleg« — írom, mert a kórházban, ahol meglátogattam azt mondták: »Ha egyénileg akarja eltemettetni, sok holttest alól kell kiszabadítani. Este halt meg, s az éjszaka nagyon sokan követték«... Ezt feleltem: »Katonaként halt meg, közös sírba temetjük.« Nagyon gyenge voltam, nem lett volna erőm. piszkorjevi temetőben kilométeres hosszúságban húzódnak -a sírhalmok. A betonlapokon szűkszavú dátum az évszám,, 1941, 1942 ... Végighaladunk a gépekkel berendezett termeken}. Mindenütt szorgalmasan ' dolgozó nők és férfiak.. —< Naponta hat órát dolgoznak az embrek és szabad a szombatjuk. Havi 650—710 forintot keresnek. Van olyan hónap is, amikor ezer forin- Tacsi Imre igazgató elmondta, tan felül. Még legalább száz- hogy huszonhárom dolgozó- hatvan jelentkezőnek kellene munkát adnunk. Sajnos, nem tudjuk őket foglalkoztatni. Ha kapnánk munkát, akkor ez nem lenne gond. Itt mindenki számára van hely. Ez a szorgalmas közösség megérdemelné,. hogy (még több munkát adjanak neki a kaposvári vállalatok, üzemek. Gy. L. Csomagolják a facsavart. A Villamossági Gyár részére menetfúrásokat és sorjázásokat végeznek. I
