Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-26 / 21. szám
Tasámap, 1969. január 26. 5 SnMOCTf NfPlAP Bábfilmek ősbemutatója Kaposváron Kultúrmisszió bábokkal — Mik a bábok? — A bábok olyan "-lények« »-akiket« az ember saját képére formál és lelket lehel beléjük. — Miért szereti a bábokat? — Azért, amiért a gyermek az elefántbébijét, az érettségiző a kabaláját, az autós az orra elé lógó makiját, a primitív népek a szobraikat, tehát nem tudom pontosan. Kedvesek, emberiek, szívünkhöz nőnek, segítenek nekünk levezetni az idegességet, osztoznak bánatunkban és örömünkben. Fix pontok a kezem ügyében; az én babáim az én bábjaim, az én bábjaim az én barátaim ... Eddig jutottunk a beszélgetésben, mert kialudtak a fények és a vásznon táncolni kezdtek a színes betűk. Babák és bábuk, írta és rendezte Imre István. Cserebere, A százarcú Bill, A mindent látó királylány, a Somogyi lakodalmas, rendező Imre István. A filmek közül kettőt, a Somogyi lakodalmast és A mindent látó királylányt először láthatja a közönség. Peregtek a filmkockák. A bábokról, a bábozás történetéről, tudományos igénnyel. A szőke hajú, négyéves csöppség égig magasodó játékhegyéről és nagy magányáról a rózsaszínű gyermekszobában — a nevelés igényével. A mihdent látó királylányról, miközben a somogyi pásztorfaragás szebbnél szebb motívumai rajzolódtak szemünk elé — művészi igénnyel. Filmek peregtek, melynek hősei bábok voltak, s akiknek néhány pillanat alatt arcába szökkent a vér, akiknek fejéröl eltűntek a műanyag hajtincsek, akik néztek és éltek, mert jellemük és mondanivalójuk közel került hozzánk, a szívünkhöz szóltak, rólunk beszéltek. A Szabad Ifjúság mozi nézőterén felnőttek és gyerekek ültek. Az előbbiek gondolkodva, az utóbbiak csodálkozva, ámulva együtt izgulva a szerencsét próbáló pásztorfiúval és a testvérét kereső szöszivei. Imre István, a Pannónia Filmstúdió rendezője, a magyar bábfilmművészet egyik megalapítója és mestere így akarta, ezt akarta elérni filmjeivel. Imre István alkotásai számos külföldi fesztiválon szereztek dicsőséget a magyar bábfilmművészetnek. Ha csak a Mese a mihaszna köcsögről (1956), a Vetélytársak (1957) vagy a Szentgalleni kaland (1961) című filmekre gondolunk is. Szóljunk most egy újszerű vállalkozásáról. Nem a stúdióban, hanem Kaposváron, a Killián György Ifjúsági és Űttörőház nagytermében készítette el legutóbbi kisfilmjét, a Somogyi lakodalmast. Munkájában az Arany paraván-díjjal, valamint az első békéscsabai nemzetközi bábfesztivál hazai nagydíjával kitüntetett Pacsirta bábegyüttes segített. Munkatársai tehát úttörők voltak és Szabó Gyuláné, aki több éve "vezeti töretlen lelkesedéssel a tehetséges, tiszta stílusú, szép magyar darabokat bemutató együttest. — Milyen volt bábok helyett egy uttörőcsoporttal együtt dolgozni? — Izgalmas és a film szerint sikeres. A békéscsabai fesztiválon zsűritagként láttam a Pacsirta produkcióját, a színpompás eredeti folklór darabot, s egy pillanat alatt elhatároztam, ezt filmre kell venni. Ezek a gyerekek kultúrmissziót teljesítenek, méghozzá nagyon magas színvonalon. Le utaztunk, hogy a népi játékot, a nép szokásait filmszalagra rögzítsük. Rengeteg munkával járt, de megérte és nagy kedvvel csináltuk mindnyájan. A film tizenkét perces, s mint kisérőfilm szerepel majd a mozikban. A másik, számomra szintén kedves film A mindent látó királylány ősbemutatóját is azért tartottuk itt, mert a somogyi pásztorfaragás adta az ötletet Zene: Kincses József. A filmekhez Kincses József, a Hunnia és a Pannónia Filmstúdió munkatársa, a Pécsi Zeneművészeti Főiskola és az Állami Balettintézet tanára írt zenét. Kincses József neve 1958- tól szerepel a kisfilmeken, a rádió zenés daljátékaiban, filmek, színházak zenés darabjaiban, a musicalokban. Fáradhatatlanul és kollégái szerint nemcsak gyorsan, de kitűnően dolgoiik. — Hogyan született a Somogyi lakodolmas zenéje, hiszen itt az anyag bizonyos része készen volt? — Itt a meglévő anyagot kellet hangszerelni, levezetni a zenei felvételeket, »rávezényelni« a képre a zenét. A gyerekekkel gyakorolni kellett egy tempót, s ügyelni a dal szövegeinek érthetőségére. Itt a zenét dramaturgiailag beleszőttük a cselekménybe, a dalok ösz- Szefoglalnak egy-egy jelenetsort, szinte musicallé varázsolják a darabot. Imre Istvánnal 1962-től dolgozom együtt, de mondhatom, érdekes vállalkozás volt számomra is a Somogyi lakodalmas elkészítése. A filmek operatőre: Kiss Lajos. — Hát, én már »veterán« vagyok Imre István mellett. Amit ő elképzel, azt én »látom bele« a gépbe. A színeket, a mondanivaló »formáját«. Stúdióban dolgozni az operatőrnek könnyebb. Jobbak a feltételek. A Somogyi lakodalmas forgatása viszont újszerű volt az operatőrnek is. A gyerekek velünk együtt dolgoztak, mozogtak, illetve itt nem is nekünk játszottak a bábok, hanem mi vettük föl a bábok játékát. Többször kellett ismételni, bemérni a távolságot, megigazítani a paravánt, a bábokat. De minden fáradtságot megért, mert csodálatosan sikerült 1 a gyerekek szereplése a filmfelvevő gép előtt is. Bán Zsuzsa Csobánc motorházában főcsapágycsere munkálatai folynak. Emlékidéző meditációk A kályhában vígan pattog a tűz. Kinn hideg van. Leesett már a hó. Délelőtt nincs próbám; felhasználom a szabad délelőttöt, hogy a rádió felkérésére, a Legkedvesebb verseim sorozatra összeállítsam a műsoromat. Nem könnyű feladat, hiszen a magyar és a világifodalom bőven kínálja kincseit. Könyvhalmaz közepén ülök, izgatottan gyújtok egyik cigarettáról a másikra. Húíz percbe beleszorítani kedves verseimet, amelyek elmondása három órát is igényelne felelősségteljes, nehéz munka. Tartok egy kis pihenőt. Felnézek a falra. Barna keretben szép reprodukció. Mintha csak kinéznék az ablakon. a képen is havas táj. Magas tetejű kis falusi házak között kékes-fehéren csillogó jégtükör. Vidám falusi lurkók ösz- szekapaszkoúva. maguk gyártotta korcsolyán vígan siklónak a jégen. Az egyik ámulatra méltó forgásba kezd. a másiknak nem megy ilyen jól, s alfelét simogatva bosszús arccal táp ászkodik fel a pálya szélén állók nagy derültségére. Hendrik Avercamp németalföldi festő tündéri képének másolata. Nyáron vásároltam Den Haagban, magyar nevén Hágában; Hollandiában, a Ma- ritius-múzeumban, s már akkor tudtam, mennyi örömet fog nekem szerezni ez a kép meg a többi kedves nyári emlék. Mindketten színészek vagyunk. A magunk művészete számunkra az örök izgalom, a keresés és fizikai munka. A képzőművészetek: a pihenés, a megnyugvás és a művészi fel- töltődés eszközei. Ez az utóbbi kifejezés talán nem elég világos. Sokan azt hiszik, hogy a mi művészi munkánk este hétkor kezdődik, mikor felgördül a függöny. Holott akkor mi már a befejezett alkotást idézzük fel a nézőknek estéről estére... A mi alkotómunkánk a darab első olvasása alkalmával indul meg bennünk; meg- .ndítja képzeletünket, száz elképzelés ingerkedik velünk. Aztán bemegyünk a próbára, ahol a rendező irányítása mellett az ő elképzelését igyekszünk összeegyeztetni a magunkéval, feltárni a figurák rejtett tulajdonságait. Ez a mi birkózásunk az anyaggal. Viták egy-egy jelenet kialakításáért ... És bizony megesik az is, hogy néha alulmaradunk. Hogy csak a magam példájából Induljak ki, a múlt évadban meg kellett formálnom egy kedves párizsi, vénecske ' telefonoskisasszonyt, aki mester- deiekiivi babérokra pályázik. Majd egy századfordulói kávéház robbanó temparamentumú üzletvezetőnőjét kellett megjelenítenem, aztán Jézus anyját: Máriát és Shakespeare csodálatos királynőjét Lady Mach- bs tét. Sok álmatlan éjszakát, izgatott próbát és gyomor- remegést idéz csak ez a négy szerep, nem is beszélve az ezt megelőző 22 évről. S itt segítenek a nyarak, amelyek lelkileg és fizikailag előkészítenek a köi:etkezö évadok szerepeire. Ezért kell velük jól sáfárkodni. Ilyenkor megpihen a túlfeszített fantázia, s egy gyönvö- rű kép, szépmívű váza, üdítő ’óikép megnyugtatja a borzolt Idegeket. Az előttem függő reprodukció felidézi méo nok múltán is a tündéri Há-'á* a tárt karú szélmalmokat a holland síkságról; a csodás Van Gogh-múzeumot Otterlc mellől, amelynek parkjában hfevry Moore szobrai mellett szelíd vaddisznócsalád eszegette a szalmát, békés szemű őzikékkel. Felbúg a kis moto- '■oshajó szirénája az amszterdami csatornán, s bölcs szemmel néz rám Rembrandt van • Törik a jogét, nehogy kárt tegyen a hajókban. A sójatérre vontatják a hajót. Gyertyás László képriportja. Téli álmukat alv.sszák a hajók a siófoki kikötőben, várva a tavaszt, hogy újra munkába állhassanak. A MAHART emberei javítják a hajókat. JAN STEEN: Lány kagylókkal. Rijn, aki nagy művész volt, s oly sokat szenvedett. És már ülök is az autóba, hogy Belgium felé menjek, mert Géniben vár Van Eyck szárnyas oltára, de hohól megállás! — figyelmeztet a falióra kakukkja. Hiszen itt ülök a szobámban, és vár a munkám, várnak a verseim. Belgiumba majd legközelebb megyek, mert friss vagyok újra, megpihentetett ez a kis téli emlékutazás. Várnak a versek, várnak a szerepek, vár a színház, és benne a kedves közönség. Mert bárki bármit mond, hogy az emberek a televízió mellett kényelmesen elnyújtózva jobban érzik magukat, mindig lesznek olyanok, akik nem mondanak le arról a gyönyörűségről, hogy személyes tanút legyenek Hamlet tépelődésé- nek; szinte arcukon érezzék Otelló boldogtalan leheletét; Lady Machbettel átéljék a lélek pokol járását és örüljenek a csodatóból felbukkanó llus- ka és János vitéz boldogságának. Hiszek a színházban! Demeter Hedvig Müsorszerkesztő pedagógusok Távolról sem szeretnék általánosítani, amikor pedagógusaink műsort szerkesztő, rendező és betanító munkásságáról néhány megfigyelésemet és korábbi tapasztalatomat elmondom. Tanulságként és jó szándékkal teszem, különös tekintettel a közelgő művészeti szemlék és jubileumi ünnepségek előkészületeire. Az elmúlt évek körzeti és járási bemutatóinak, iskolai ünnepségeinek műsoraiban (s legutóbb még a csurgói diákszínjátszó napokon is) nemegyszer találkozhattunk megfontoltan, erőt és életkori sajátosságokat meghaladó vállalkozásokkal. Elképzelhető, hogy az ünnepi készülődések lázában ez a kapitális szempont, sőt. követelmény olykor elsikkad Esetleg kifelejtjük a számításból, nem tartjuk fontosnak; esetleg alá- vagy túlbecsüljük a fiatalok elöadóképességét. A napokban kilencéves kislányom bejelentette, hogy az őrsi vetélkedésre Petőfi Ró- kóczi-versét, társának pedig az Európa csendes, újra csendes-1 kell megtanulnia. A két költeményt őrsvezetőjük, hetedikes pajtásuk jelölte ki. Mindkettőnek az előadása bizonyos alapfokú történelmi, politikai ismereteket föltételez; a forradalmi líra jobbára nem kisiskolásoknak szól. Jó, ennek megítélését nem várhatjuk hetedikes tanulóktól. Viszont, ha ilyen eset másutt is előfordul — ami igen valószínű —, akkor csak egyfélére gondolhat otthon a szülő: Jó és helyes, ha az őrsvezetőket önállóságra neveljük. Időnként azért nem ártana ellenőrizni őket... Egy másik eset, a műsor szereksztés egy másik véglete Az ősszel egyik gimnáziumunk iubileumi ünnepségének irodalmi programjában (a háborúellenes és a polgári forradalmi líra tükrében) sok mindenről szó esett — a szocialista ihletettségű forradalmi költészet kivételével... De folytathatnánk azt a sort, amellyel iskolai vagy iskolánkívüli műsorok a szerkesztők, a betanítók — többségében pedagógusok — szemléletére, fölkeszültségére is fényt vetnek. Egy másik kaposvári általános iskolánkban a népi ihletésű Krénusz-ballada, a magyar 19-es munkásfolklór egészen ritka értékű hagyatéka azért maradt ki a március 21 -í műsorból, mert a szerksztője (okleveles magyar—történelem szakos tanár!) együgyüne.. vélte. Az említett példáknak közös a rugójuk. Meggyőződésem, hogy a különböző jubileumi vagy belső iskolai ünnepségek, irodalmi színpadi műsorok szerkesztésével, betanításává. megbízott nevelők jelentős sze őszinte meggyőződésből s tőle telhetőén tárgyi, szarnia, igényességgel lát munkához. Más kérdés, milyen eredményre jut, juthat a feltételei mellett, Viszont akadnak olyanok is, akik éppen felkészültségük hiányosságai, műsora,::. ss- tésbeli fogyatékosságain 1 Irtában bizonytalanok, és ne. szívesen vállalják, szükséges tehernek érzik az ilyen feladatokat. A csurgói diákszinjátszó napokon igen helyesen állapították meg, hogy a rendezés, a szerkesztés — szakma. El kel! sajátítani. Mielőbb, pótolva a hiányokat, természetesen alapfokon ; megszerezve ebben legszükségesebb ismeret? Ami különösebb nehézség né! kül (műsorszerkesztés-rende zés címmel) néhány napos megyei tanfolyam vagy továbbképzés keretében is megoldható lenne. Az ide: bogiári beszélgetés, napirendjén a diákszínjátsz;' ’S szerepel. Helyes lenne sz ’ ejtenünk itt erről a teljese: mostoha területről: az iskola ’s iskolán kívüli műsorok szerkesztéséről és rendezéséről is. amely a legtöbb esetben magyar—történelem szakos pedagógusaink vállain nyugszik. Foglalkozzunk e témával azzal a céllal, hogy az ünnepek műsora a hallgatóság életkorához igazított valóságos élmény legyen — és ne csak külsőségben legyen az! — mindenütt, ahol k;s % nagv diákok ünnepelni gvülekezn»k. a nemzet pirosbetűs napiam. Wallinger Endre
