Somogyi Néplap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-19 / 15. szám
SOMOUTI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1969. január A R Francia festmények a Nemzeti Galériában Francia képzőművészeti kiállítás nyílt meg a Magyar Nemzeti Galériában. Képünkön: Rival Georges Charles alkotása, Kikötő Dunkerque-ben. (MTI fotó — S&ebellédy Géza felv.) SZEBERÉNYI LEHEL: QÖNCZI MAMA M ostanában a háborús időkről írtam. Emlékeket idéztem fel, sötét, tragikus emlékeket. Hogyan álltuk, s hogyan nem álltuk a zord időt? Magatartások és érzelmek után nyomoztam. Hangulati elemek után, melyek atmoszférát adnak. így bukkantam egy különös ellenállásra. a sötétségben egy groteszk kis fényre, ott. ahol legkevésbé kerestem, tulajdon falumban. Sőt, a közvetlen, utcabéli szomszédunkban. Csak az kellett hozzá. hogy magam elé idézzem azt a márciusi napot, negyvennégyből, amikor az ablak mögül néztem száraz szemmel, torokszorulásos depresszióban a falunkon átvonuló páncélos egységeket. Egész nap remegtek az ablakok. S a hadi vértek szakadatlan zöreje mögött a kísérteties csend, a dolgát végző falu köznapi csendje, amely azonban most szándékoltnak hatott. Röviddel e nap után, hogy a németek hazánkat -ellenőrzésük« alá vették — történt ez az eset, mely kesernyés mosolyt csalt akkor fásult ajkunkra, s mint d^rűs betét, beilleszthető valahol passzív ellenállásunk történetébe. Gönczi mama e történet hőse, áldás poraira, már akkor az élet szélén állott, az emberi kor szélső határán. A faluban boszorkánynak tartották, aki teliholdkor söprűjén az útkereszteződéshez lovagol. Egyesek esküdtek rá: »karácsony szent éjszakáján tulajdon két szemükkel látták más boszorkányok köhalála órájáig. Máskülönben csirkéit etetgette, tojásukat összegyűjtötte és piacolt velük. Kis földjén már nem tudott munkálkodni, azt kiadta felesbe. Így aztán megvolt, ami egy ilyen öregnek kell, hogy a sír széléig elvánszo- roghassan. Kapott valami kis özvegyipénzt is. de főképp abból élt, hogy a tiszta szobát, amit úgyse lakott, nyaranta kiadta. N éhány napra rá, hogy a német megszállás megtörtént, szét futott a hír a faluban: jönnek a rekvirálók. Hogyan, miképp szivárgott ki. nem fontos. Egy héttel korábban tudtuk, hogy jönnek. Kdnek-kinek volt ideje, hogy ezt-azt elrejtsen. Komótosan ehette. alapos körültekintéssel. Mire a rekvirálók megjelentek, ünnepi rend honolt a faluban. A rendet a rekvirálók is dicsérték, csak éppen a nagy felesleghiány nyugtalanította őket. Két hétig járták hiába a házakat. Felesleget nem leitek. — Nincs itt kérem semmi — ismételgette a községi bíró —. nagy nyomorúságban élünk, hadnagy uram. A hadnagy uram kényes, sima képű tisztecske volt, s Gönci mamához kvártélyoz- ták. A tiszti szobában hált, s reggelente kialvatlan, karikás szemmel lépett ki a ház kapuján, hogy a rekviráló katonák élére álljon. Mit művelhet vele ez a boszorkány — suttogtak a faluban. Többen »tudták«, hogy dott derekán, tomporán, majd erősen bicegett, tapogatta az ülepét. szidta a »dívány-istenit«. A »dívány-istene« csali az utolsó napon mutatkozott meg, amikor üres szekerükkel, reményeikben megtépázva, már a szomszéd faluba készültek a rekvirálók. De talán meg se mutatkozott volna, ha nem kerül egy árulkodó. Virágoknál az utolsó napon megtaláltak egy zsák búzát a füstölőben, hamuval és üszőkkel finoman borítva. Virágmé elvesztette a fejét és jajgatott: — Tőlem viszik el? Pont tőlem?! — Onnan viszünk, ahol van. — Akkor vigyék el Gön- cinétől is, attól a boszorkánytól. — Annak nincs. — Hogy nincs!? Hát akikor tudják meg, a tiszt úr is azon aludt. Most már csak megmondom. Ha az enyimet elviszik, vigyék a másért is... A tiszt úr odanyúlt a fájós tomporához: álom-e, vagy való. A szekerek diadalommal távoztak falunkból. Három zsák búzát vittek. S Gönci mamát hajlott korára, s az eset mulatságosságára való tekintette! csak az ujjúkkal fenyegették meg. Mit mutatnak a nyelvjárási térképek? Somogy nyelvjárásainak képe a Nyelvatlasz alapján Húsz év fáradságos kutatómunkájának eredményeként nemrégen került a könyvesboltokba a Magyar Nyelvjárások Atlaszának I. része, amely 192 térképlapot tartalmaz. A szerkesztő — Deme László és Imre Samu — már a további köteteken dolgoznak. így remélhető, hogy néhány év múlva mintegy ezer térképlapon vizsgálhatjuk a magyar nyelvjárások bonyolult rendszerét. Ez a m inka nyelvtudományunk eddigi legnagyobb vállalkozása; célszerűen szervezett monumentális anyaggyűjtés, amit legkiválóbb nyelvészeinkből alakult munkaközösség végez eL A Nyelvatlasz voltaképpeni feladata az, hogy korszerű nyelvföldrajzi kutatás alapján, gazdag anyaggal szemléltesse a magyar nyelvjárások nyelvtani és szókincsbeli jellegzetességeit. A szerzők tehát a pontos, forrásértékű adatközlést tűzték ki célul. A nyelvjárások részletes leírása nem ennek a műnek a feladata. Ezt a munkát éppen a nyelvjárási térképek útmutatásai alapján lehet majd a legjobban elvégezni. A Nyelvatlasz-munkaközösség tagjai a következő módszerek alapján dolgoztak., A magyar nyelvjárások részletes vizsgálata érdekében viszonylag sűrű kutatópont-hálózatot hoztak létre. A. nyelvtani jellegű kérdéseknél átlagban minden tizedik, a szókincsbelieknél pedig minden huszadik községet jelölték ki adatgvűjlésre. A kiválasztott (lehetőség szerint ei'edetá magyar lakosságú helységben) olyan tőzsgyökeres családokat kerestek meg, amelyek a falu nyelvét jól példázták. (Megyénk kutatópontjai Vörs, Ordacsehi, Nagy- csepely, Bálványos, Som, Marcali, Meszteg- nyő, Pamuk, Somogyacsa, Mezőcsokonya, Somodor, Gölle, Iharos, Szenta, Somogyszob, Kutas, Kisasszond, Szilvásszentmárton, Ka- poskeresztúr, Kapasgyarmat, Ijibod, Péterhi- ia és Kálmáncsa voltak.) A kiszállások előtt elkészítették a gyűjtés kérdőívét, s minden kutatóponton jgyanazt kérdezték végig, általában, két-három adatközlőtől is. A kérdőív összeállításának legfőbb szempontja az volt, hogy minden lényeges hangtani, alaktani esetre legyen példa; s a szókincs körében is szemléltetni lehessen a nyelvjárási különbségeket. A kérdőív nyelvtani részében tehát meghatározott szavak, szóalakok nyelvjárási formájára voltak kíváncsiak (pl. a széna szó é hangjának minősége: zártabb-e, nyíljabb-e, a köznyelvinél; hol ejtik kettőshangzóval; hol van í-ző alakja stb.). A szóföldrajzi részben pedig azt kutatták, hogyan alakul az egyes fogalmak nyelvjárási megnevezése. (Pl.: a keperakás után összegereblyélt gabonát tájanként másképpen jelölik: futrás, grábláládik,'- börze, kusza, cHb'e, hárittás. murnya, kóc, gyüle, ka-' parik, kuszálék, gúnnyá, zila, hulla stb.) Az indirekt típusú kérdezés szabályai szerint magát a szóalakot nem mondtak ki, mért ez befolyásolta volna az adatközlők kiejtését. Körülírásos kérdéssel (pl. mi a keperakás után összegereblyélt , gabona neve?), vagy rajzzal vezették rá őket a helyes válaszra. A kérdésre kapott feleleteket gyűjtőfüzetbe jegyezték, és csak a helyszíni munka befejezése után vetítették ki őket a térképre, az adatokat egyszerűen beírva a kutatópont sorszáma alá: Minden kérdés anyaga más-más térképen szerepel. így például a búza, a kukorica szónak, a körtét szóalaknak stb. külön-külön térképlapja van. Nézzük, mit mutatnak ezek a térképeik Somogy nyelvjárásaiból? Az már eddig is ismeretes volt, hogy megyénk területén találkozik össze a déli (ö-ző) és a dunántúli (zárt e-zőj nyelvjárásterület. A kettő különbségének példái leginkább a zárt e hangot ejtő szavainkban találhatók meg. Például a szem szó térképén a Marcali— Pamuk—Somogyacsa vonaltól északra e- hang (szem) délre pedig ö (szöm) szerepel. Hasonló a helyzet a többi esetben is. (PL cseresznye, fődiszeder, szederfa, meggy stb.) Az általános atlasz mellett szükség van még kisebb, szőkébb területet bemutató táj atlaszra is, amely egy tájegység valamennyi községét felveszi kutatópontjai közé. Az e-zés, ö- aés átmenetét is csak ez tudja részletesen bemutatni. A »határ« pontosabb meghúzásával már eddig is foglalkoztak: Várkonyi Imre ezt az Igái felett húzódó domtovonulatra teszi; Török Károly egyetemi szakdolgozatában valamivel északabbra, a Koppány folyó völgyében jelöli meg a két terület választóvonalát. A keleti elhatárolódás nem okozott problémát, mert a nyelvjáráshatár itt a megyehatárral esik egybe. Tehát Somogyszil, Igái, Gölle községek még ö-zők, a szomszédos Tolna megyeiek (Nak, Lápafő) pedig már zárt e hangot ejtenek. Érdekes somogyi jellegzetesség az ó, ö és é hangok helyén ejtett kettőshangzó is. A régiesebb nyelvű településeken, szélesebb körben a Zselicben és a Kapos mentén figyelhetünk meg ilyeneket. A Nyelvatlaszból is tudunk több példát idézni, mert a kutatópontok között néhány kettőshangzót ejtő község is szerepel. Göllében, Kaposkeresztúron, Ka- posgyarmaton és Szilvásszentmártonban például a körték szóalakot körteék, a borsó szót borsaó, a sóskát sóuska vagy saóska, a szőlőt szöülöü formában ejtik. Nemcsak Somogy, de az egész Dunántúl nyelv járására jellemző, hogy az á hangok általában zártabbak a köznyelvinél, ugyanígy zártabb ajakkal ejtik az á utáni szótagban előforduló a hangot. Ez utóbbi sokszor egészen o-yal hallatszik, pl. árpa = árpo, ágas = ágos, almába = ómábo, barázda = barázdó, brázdo stb. A Nyelvatlasz szemléletesen mutatja a helyesírást tanító pedagógusok örök problémáját. Tudniillik azL hogy nehéz megtanítani a hosszú í, ú, ű írását. Ennek oka nyelvjárási természetű pl. a búza, a rúd, szó ú-ja, a fű ú, a sín í hangja nemcsak Somogybán, de az egész Dunántúlon röviden hangzik. Eizek a hosszú magiánhangzók csak az -I hang kiesése utáni nyúlás eredményeként jelennek meg pL szilva = szíva, túlsó = túsó, ültet = űtet stb., különben ismeretlenek. Megyénk területére befolyása van a nyugati nyelvjárásterületnek is. Ennek jellemződ főleg az ly-os szavak ejtése tekintetében figyelhetők meg. Ezeket a szavakat ugyanis a keleti országrészben (és a köznyelvben is) j-vel, a nyugati területeken pedig I-iel mondják. Somogybán az Z-ezés valamikor általánosabb volt, mostanában a j-s alakok terjedése a jellemző. Jól szemlélteti a kétféle ejtésű szóalakok elterjedését pl. a polyva szó térképié, mely szerint a j-s változatok csak a Balaton mentén és Tolna megyével határos községek nyelvében gyakoriak. Más szavakban természetesen a két jelenség viszonya eltéphet A nyelvjárási térkőitek tanulságait vég nélkül. sorolhatnánk, hiszen mindegyik lap adatai az élő nyelv sokrétűségét bizonyítják. A nyelvjárásterületeket megbízhatóan csak . nyelvtani kritériumok (hang-, alaktani) alapján lehet elválasztani, az eddigiekben erre idéztünk példákat Szerencsés esetben azonban még a szókincsben különbségeket feltáró, úgynevezett »szóföldrajzi«- térképiek is segítségünkre siethetnek. A búza bajuszának megnevezésében például Somogy északi és déli fele között határozott különbség van: Meszteg- nyő, Pamuk, Somogyacsa községekben és tőlük északra úgy mondják, hogy ez a búza kala- hája, kláhája, az említett vonaltól délié nem így ismerik, hanem mindenütt a búza talák- tyáról, tajákjáról beszélnek. A kukoricán található üszők neve Kisasszondtól délre és Zalával határos részeken csörmő formában ismert, így piéldául ez a neve Kutason, Iharosban, Szentán, Szilvásszentmártonban, Péter- hidán és Kálmáncsán. A piéldákat még tovább lehetne szaporítani. A Magyar Nyelvjárások Atlasza az országhatárokon kívüli magyarok nyelvét is vizsgálja. Ausztriában 4, Csehszlovákiában 26, Jugoszláviában 12, Romániában 22, a Szovjetunióban pedig 4 kutatópiontról közöl adatokat. Ilyen értelemben módot nyújt a magyar nyelvterület átfogó elemzésére. Az anyaggyűjtés munkáját sikerült még az élő nyelvjárások utolsó óráiban befejezni. A Nyelvatlasz megmutatja számunkra a magyar nyelvjárások általános képét, a további munka ennek a képinek a finomítása, a részletek kidolgozása. Ezzel kapcsolatban még Somogybán is sok feladatunk van. Király Lajos NÁDKÚPOK zött. amint éppen körültáncolta az oltárt, és bárki láthatja, ha veszi a fáradtságot és Luca székén ülve hallgatja végig az éjféli misét«. Az ilyen szófia-beszédek természetesen nem jelentettek semmit. Gönci mama, való igaz, kétrét görnyedve és bottal járt, orra hegyes volt és rezes, mint a vasorrú bábáknak, de máskülönben pontosan olyan volt, mint a többi öregasszony, özvegyen élt csendes, cikomyás ablakú "lázában. Idejét a rózsafűzér Jzemelgetésével, s a percek éjfélkor elváltoztatja magát, és ifjú hölgy képiében jelenik meg a hadnagy uram előtt, sóvárgásait csillapítandó. A katonák fülébe jutott e mese, s hadnagy uram ugratások középpontja lett. Nem I győzött esküdözmi, hogy ma- j gában tölti az éjszakát, igaz, álmatlanul a kutyakemény díványon, ráadásul hajnalig hallja a vénasszony hangos fohászait, behallatszik a i konyhából: »Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent anyja. ..« és így tovább a végtelenségig. számolgatásával töltötte, va- A kis hadnagy a hét vége- jon mennyi van még háttá re már kék-zöld foltokat hor(Segesdy Katalin rajai*
