Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-17 / 295. szám

Kedd, 1968. december 17. E&O 3 SOMOGY! NÉPLAP Az 1969. évi költségvetés az országgyűlés előtt Tanácsi költségvetés két esztendőre Az írásos agitáció jelentőségéről, terjesztéséről és felhasználásáról Az idei utolsó parlamenti ülésszak fő témája — az 1969. évi állami költségvetés — az egész ország lakosságát köz­vetlenül érinti. Ennek külön­böző vonatkozásait, fontos részterületeit vizsgálták meg az előző hetekben az ország- gyűlési képviselők megyei csoportjainak ülései, a na­pokban pedig az országgyűlés külügyi, honvédelmi, ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, jogi, egészségügyi, kulturális, s végül: terv- és költségvetési állandó bizottságai. Ezeken a bizottsági' üléseken az érintett minisztériu­mok vezetőinek bevoná­sával, az ö előzetes tájé­koztatásuk alapján sokol­dalúan megvitatták a képviselők az állami költ­ségvetés egy-egy fontos területét, problémakörét. S bár vala­mennyi bizottság elfogadásra ajánlotta a jövő évi költség- vetést, több figyelemreméltó észrevétel, indítvány, javas­lat is elhangzott a bizottsági ülésen. Ismeretes, hogy az ülésszak napirendjét maga az ország- gyűlés állapítja majd meg. Ez a napirend — előreláthatóan — így alakul majd: A képviselők meghallgat­ják a Népköztársaság Elnöki Tanácsának — két országgyű­lési ülésszak között legfőbb államhatalmi szervünk — munkáját ismertető beszámo­ló jelentést. Ezután kerül sor a pénzügyminiszter expozéjá­ra, amely természetesen — mintegy az 1969. évi költség- vetés indokolása, megalapozá­saként — részletesen elemzi az új gazdasági mechanizmus első évének, az 1968. évi gaz­lálkodásának legfőbb tapasz­talatait, tanulságait is. ­Az előterjesztett állami költségvetést, amelyhez a >énzügyrhiniszter után a terv- és költségvetési bizott­ság előadója is jelentést fűz majd a gazdasági és pénzügyi helyzet alapos elemzése alap- ián, az 1969. évi népgazdasági tervvel összhangban dolgozták ki. Már a korábbi bizottsági és csoporttanácskozásokon is nyilvánvalóvá vált, hogy az előirányzatok figyelem­be veszik társadalmunk fejlődésének követelmé­nyeit és a gazdasági tevé­kenység hatékonyságának fokozatos javulását., így tehát egy, részleteiben is _ jól átgondolt, alapos számvetéshez és költség- vetési törvényjavaslathoz szólhatnak majd hozzá az országgyűlési képviselők. Az ülésszak vitájára kerülő 1969. évi költségvetés egyik érdekessége, hogy abban nemcsak 1969-re, hanem 1970- re is részletezik a tanácsok költségvetési és fejlesztési alapjának elöirán zatai t: vagyis ez lesz tanácsaink első kétéves költségvetése. Ez an­nak a már korábban elfoga­dott elvnek a gyakorlati át­ültetését jelenti, hogy az új gazdaságirányítási rendszer­ben — a távlati célkitűzések megalapozása és a pénzügyi eszközök hatékonyabb fel- használása érdekében — a ta­nácsok részére az igénybe ve­hető bevételek körét, mérté­két s az állami hozzájárulás összegét az ötéves népgazda­sági terv időtartamára szó­lóan kell megállapítani. U. L. Az írásos ági tációnak a tá­jékoztatásban, a tudatformá­lásban különleges szerepe van: a szellemi muníciót biztosítja propagandistáink számára. Szükséges tehát, hogy nagy gondot és figyelmet fordítsunk összeállítására, terjesztésére és felhasználására. A párt vezető szerepének ér­vényesülése, politikájának végrehajtása attól is függ, hogy a lakosság különböző ré­teged mennyire teszik maguké­vá a Magyar .Szocialista Mun­káspárt célkitűzéseit. Az írá­sos agitáció e célok szolgála­tában áll: segít megvívni a megalapozott, tudatos eszmi harcot az ellenséges nézetek­kel szemben, hatékony eszköz abban a tevékenységben, amely az emberek megnyeré­séért, a párt tömegkapcsolatá­nak bővítéséért folyik. A betű erejével az emberek százaira tudunk hatni, mozaósíthatjuk őket az előttünk álló nemes feladatok végrehajtására. Áz írásos agitáció forma- és ‘-“•magazdagsága lehetővé teszi, hogy mindenkor és mindenütt megfeleljen a követelmények­nek, minden igényt kielégítsen. Legfontosabb fonná ja: a sajtó. Lenin elvtárs tanításából tud­juk, hogy az újság nemcsak kollektív propagandista és kollektív agitátor, hanem kol­lektív szervező is. Ez meghatá­rozza a sajtó helyét a politikai tömegmunkában. A párt kiadója, a Kossuth Könyvkiadó által megjelente­tett könyvek, kiadványok, fo­lyóiratok megfelelő segítséget nyújtanak a tanuláshoz, a ter­melés szervezéséhez, a gazda­sági, politikai kérdések tanul­mányozásához stb. Megyei kiadványaink szer­vesen egészítik ki a pártkiadó által megjelentetett anyagokat, s lehetőséget teremtenek ah­hoz, hogy áttekintsük, a somo­gyi adatokat, a fejlődés tényeit, alaposabban megismerjük a helyi vezetés koncepcióját. Az üzemi laook és híradók ugyan­csak hathatós eszközei, lehető­ségei a tájékoztatásnak. HOL TARTUNK JELENLEG? Az MSZMP Központi Bizott­ságának a tájékoztatásról 1965-ben megjelent határozata azt követeli 'tőlünk, hogy me­gyénkben is nagyobb gondot fordítsunk a tájékoztatás kü- ’önféle eszközeire és formáira. Szerénytelenség nélkül meg- államthatjúk, hogy a határozat ■meaielenése óta igen sokat fejlődött a menyei kiadványok szerkesztése, előállítása, szín­vonala. Jól tudjuk, hogy e ki­adványok és az üzemi laook .megjelentetését Somoevban n“tn mindig, kísérte egyönte­tű helyeslés Effv e té­ren — főként 1956 élőt* — a számszerűségre való törekvés volt a jellemző, s a mon­danivaló háttérbe szorí­totta a színes, érdekes formát, az olvasmányosságot. Az el­lenforradalom után azonban fölismertük, hogy valami újat kell adni, friss gondolatokkal és igényesen. A gondolatot tett követte, s elhatároztuk, hoey rendszeresen megjelenő agitá- ciós füzetet adunk ki azzal a céllal, hogv állandóan idősze­rű ismeretekkel lássuk el agi­tátorainkat. A műit év közö­nén jelent meg először s atóta rpqvedéven,ként kerül az olva­sók kezébe a meffvei nár+b’- zottság Útközben című kiad­ványa, amely azóta az aktivis­A GÉPEK ORVOSAI Az elmúlt héten kezdték meg a növényvédő gé­pek javítását is. Eddig húsz RAPIDTOX—2 gép érkezett az állomásra. Márciusig 55—60 gépet javítanak ki. Megkezdődtek a téli nagy­javítások a Kaposvári Gép­javító Vállalat csokonyavi- sontai gépjavító állomásán. Eddig tizenkét erőgépet és nyolc kombájnt javítottak ki. k r ■ Vnlass4ásra készülnek a szakmaközi bizottságok Politikai oktatás 15 faluban Emelkedik a taglétszám A megyében működő szak­maközi bizottságok fontos föl­mérést végeznek a községek­ben. December végéig megál­lapítják, hogy hány tsz-alkal- mazottal, ktsz-ben dolgozó al­kalmazottal, hány ipari és al­kalmi nyugdíjassal nő a lét­számuk. A jövőben ugyanis minden községben a szakma­közi bizottságokhoz tartoznak ezek a szakszervezeti tagok. Éppen ezért a tsz-ben és a ktsz-ben megalakítják a szak- szervezeti csoportokat, kiépí­tik a bizalmi hálózatot. A bizottságok másik felada­ta, hogy 1969 első negyedévé­ben együttes ülésen tárgyalják meg a községi tanács vb-vel az együttműködési szerződést, s ha szükséges, akkor módo­sítsák. A jövőben látnak hozzá minden községben a távlati tervek kimunkálásához. A szakmaközi bizottságok nagy segítséget adhatnak azzal, hogy összegyűjtik és továbbítják a faluban élő szakszervezeti ta­gok véleményét és javaslatát Választásra készülnek a szakmaközi bizottságok is. A jövő év tavaszán megújítják mindenhol a bizottságok tiszt­ségviselőit. Mint Cseh János, az SZMT szervezési bizottsá­gának munkatársa elmondta, nagyon fontos, hogy minél több fiatalt vonjanak be a vezetésbe. Tizenöt szakmaközi bizott­ság tart tanfolyamot a társa­dalom időszerű kérdéseiből. Több mint háromszázan vesz­nek részt az oktatásban. Kü­lönösen nagy az érdeklődés Berzenoén, Darányban, Ma- gyaratádon és Balatonszárszón. ták keresett olvasmányává vált A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 50. évforduló­jának tiszteletére indított munkaverseny legjobbjairól készítettük A hármas jelszó jegyében című riportfüzetet, amelyben értékes tapasztalato­kat adtunk közre. Az új gaz­daságirányítási rendszer kez­deti időszakának tapasztalatait Az első hónapok után címmel kötöttük csokorba. összeállítottunk és közread­tunk több, a megyei párt- és államvezetés koncepcióit is­mertető kiadványt is. Ezt a célt szolgálta a megye fejlő­dését szemléltető »Somogy 1960—70« című színes tabló. A megye mezőgazdaságának fejlesztésében előttünk álló feladatokat, irányelveket szin­tén kiadványban foglaltuk össze. A pártoktatás segéd­anyagaként olyan füzeteket bo­csátunk ki, melyek a megye fejlődésének egy-egy kérdését ismertetik. A KIADVÁNYOK Tapasztalataink azt mutat­ják, hogy az utóbbi években számottevő fejlődést értünk el a sajtótermékek és kiadványok terjesztésében is. Megyénk la­kossága 1958-ban 17 438, 1968- ban 20 703 Népszabadságot, il­letve 1958-ban 13 734, 1968-ban pedig már 44 539 Somogyi Néplapot vásárolt egy-egy megjelenési napon. Jelenleg minden száz somogyi család közül 85 előfizetője, illetve példányonkénti vásárlója va­lamilyen napilapnak. A Kossuth Könyvkiadó me­gyei kirendeltsége tavaly az 1958. évi 340 000 forinttal szemben 859 000 forintot for­galmazott. Megyei kiadvá­nyaink 2—4000 közötti pél­dányszámban jutottak el akti­vistáinkhoz. Az üzemi sajtó­termékek is lényegesen na­gyobb példányszámban jelen­nek meg, mint korábban. Az eredmények elérésében nagy szerepük volt a sajtóelőfize- tés-gyűjtö vasárnapoknak, a politikai könyvhónapoiknak, az író-olvasó találkozóknak, a könyvkiállításoknak. A sajtóterjesztő tevékeny­ség azonban már korántsem olyan dicséretes, mint amelyet a fenti számok tükrében jog­gal elvárhatnánk a terjesztők­től. Nem volna helyes, ha az eredmények megtévesztenének bennünket, ha az eredménye­ket nem vetnénk egybe a le­hetőségekkel. Ma már fellép­hetünk olyan igénnyel, hogy felnőtt lakosságunk legalább egy napilapot rendszeresen olvasson, vagyis, hogy minden családra jusson egy-egy napi­lap. E feladat teljesítéséhez a sajtótermékek egyre javuló színvonala és a lakosság ál­landóan növekvő kulturális Helyénvaló megállapítás, hogy a kiadás és a terjesztés fokozódásával párhuzamosan javul az írásos anyagok hasz­nosítása. Vannak már olyan járások, községek, üzemek és intézmények, ahol — helyesen — tudatosítják azt, hogy mit kell áttekinteni a párttitkár­nak, a propagandistának, a gazdasági vezetőnek, illetve mit hol találnak meg. A nagy­atádi járásban például felhív­ják az ünnepségek előadóinak figyelmét, hogy az Útközben című kiadványban forrást ta­lálnak. A siófoki járásban fon­tosnak tartják, hogy minden vropaaandistának járjon az Útközben. Helves és hasznos a barcsi járási párt-vb trióda szere, eszerint ugyanis a párt­titkári értekezleten útmutatást adnak az oktatási anyagokim7 kapcsolódó irodalomról, ör­vendetes ténv az is, hoey a So­mogy I960—70 című tab’óso- -ozatunk szinte minden *e1e"- teceHh üzeműn kisen. infézmé- ovünkhen megtalálható, a fo- ’vosók illetve a tanácskozó- fomr-n/üV -falán. Társadalmunk fejlődése, a szocializmus teljes fölépítése nagy feladatok elé állítja a so­mogyi kommunistákat, a mer A megye történetének leg- fontosabD eseményeit tudomá­nyos alapossággal feldolgoz­zuk és közkinccsé tesszük. A közelmúltban bocsátottuk út­jára a Nagy Októberi Szoci­alista Forradalomban részt vett somogyi internacionalis­ták élményszerű, hiteles visz- szaemlékezéseit taxtalmazó művet, hogy eszel is emléket állítsunk nagyszerű forradal­mi tettüknek. Hasznosnak tartjuk hogy a siófoki járási pártbizottság, a kaposvári városi pártbizottság, a megyei KISZ-bizottság és a megyei könyvtár önálló kiad­vánnyal jelentkezett az el­múlt időben. Kiadványaink és üzemi lap­jaink, híradóink külső köntö­se, szerkesztése, tördelése s nem utolsósorban nyomda- technikai munkája igényesség­ről, egyre javuló színvonal­ról tanúskodik. A formagaz­dagsággal, színességgel egvütt fejlődött, javult a belső tarta­lom is. TERJESZTÉSÉRŐL igénye segíthet hozzá. Igaz, van néhány gátló körülmény, de ezek nem elháríthatatla- nok. Néhány gondot említek: a siófoki és barcsi járás több községe csak másna­pos lapot kap. Néhány Balaton-parti község — töb­bek között Siófok is' — csak a késő délutáni órákban kapja meg a megyei lapot. Tűrhetetlen, hogy egyik-másik kis településire (puszták, üzem­egységek, majorok) csak he­tenként egyszer vagy kétszer kézbesít a posta. A pontosabb, udvariasabb kézbesítés nagyban elősegí­tené az előfizetők számának gyarapodását. Sajnos a pana­szok (az előfizető nem kapja meg a lapot; vasárnap — az utasítás ellenére is — a levél- szekrénybe kézbesítenek stb.) nagyon lassan fogynak. Ettek nem azt bizonyítják, hogy a posta illetékes szervei tisz­teletben tartanák az olvasó­közönség véleményét, és igye­keznének miméi jobban telje­síteni a kérését. A sajtó népszerűsítésével, ankétdk, viták szervezésével is elő kellene segíteni, hogy még gyorsabban emelkedjen az előfizetők száma. Ehhez pártszervezeteinktől, községi tanácsainktól, tömegszerveze- teinktöl is lelkesebb tevékeny­séget kérünk. Hiba, hogy a terjesztés nem­egyszer alkalomszerű, kam­pányjellegű. Előfordul, hogy egyik-másik helyen még az ingyenes kiadványok is hóna­pokig az íróasztal fiókjában, a könyvszekrényben hevernek, vagy csak akitor jutnak el rendeltetési helyükre, amikor már aktualitásulcat vesztették. TOSANl gye dolgozó népét. Ezért az írásos agitáció jelentősége to­vább nő, hiszen nő népünk igénye is a tájékoztatás iránt. Mindez azt követeli meg tő­lünk, hogy az információs és a kulturális nevelést szolgáló kiadványok mind színvonala­sabb kivitelben, magvasabb tartalommal lássanak napvilá­got. Arra kell törekednünk, hogy az igényeket megelőzve szerkesszük a megyei lapot, a különféle üzemi híradókat és egyéb kiadványainkat. A megyei pártertekezlet fon­tos feladatként jelölte meg: Minden kommunista köteles­sége, hogy képviselje és meg­győződéssel hirdesse a párt politikáját a tömegek kötött, hatékonyan segitse a párt előtt álló politikai feladatok megértetését, vegye ki részét az agitációs, felvilágosító tevé­kenységből.« Az írásos agitá­ció minden kommunista, min­den tömegszervezetben, -moz­galomban dolgozó elvtársunk, kezében hathatós fegyver 4, pártértekezlet által támasztott célkitűzés megvalósításában. Balajcza János, a megyei pártbizottság eiuakawaa

Next

/
Thumbnails
Contents