Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-01 / 282. szám

I' lOMOGTI NÉPLAP Vasárnap. 1*6*. irrem bér 1. dombok között A négy szomorúan luijut- tiózó fűzfa méltóságteljesen terpeszkedik a kis vasúti megálló épülete fölé. Ez a kis megálló hozza közelebb a kaposdadai embereket a kül­világhoz. A szétszórt, a for­galomtól távol eső kis tele­pülésen egyszerűen élnek az emberek. Kaposdada olyan kicsi, hogy i 'm szerepel a térképen. Sár és sár • Lenn a megálló mellett so­rakozó néhány lakóház körül csend honol. A borongás no­vember végi esős idő szomo­rú hangulatot áraszt. Min­denütt sár és sár. Az utak, a földek csaknem járhatatla­nak. Felsődadara — amely mintegy másfél kilométerre a vasúttól egy magaslaton fekszik — meredek gyalogös­vények vezetnek. Ha lehet, ifi még sivárabb, ridegebb kép fogad. Az utca csöndes, az udvarokon is csak néhány baromfi szaladgál. Emberek­kel csak ritkán találkozom. Az utca végén egy széles völgy. A szántóföldek felöl lovas kocsi közelít, répát hoz. A kocsis egy kicsit fázó­san lépked a lovak mellett, miközben ostorát hol az egyik, hol a másik füle mö­gött pattintgatja. A répaföldön szemerkélő esőben asszonyok dolgodnak fázósan, szótlanul. Az eső egyre erősödik. Lassan ők is abbahagyják a munkát, s di­deregve a répaföld melletti ház eresze alatt keresnek me­nedéket. A kis ház Takács Jánosé, aki születése óta él itt a fiatar kellős közepén. Pedig már a hetvenkettedi- ket tapossa. Csak jót és szé­pet mond erről a vidékről, ö szereti a magányt, a csendet — Ez a friss levegő, ami itt van, megfizethetetlen. Nem is kell nekem a városi élet — mondja kipirult arccal. Egészséges, friss mozgása a szavait támasztja ala Barátságosabb környezetbe vágynak A lakásban nagy a türgés- forgái. Lakodalomra készü­lődnek: a kisebbik nevelt unoka nősül. Takács bácsi panaszkodik, hogy öregségük­re egyedül maradnak, mert a fic^talok a városba költöz­nek. Ahogy elmondják, ez jel­lemzi az egész települést. A lakosság átlagos életkora már SS—60 év körül van, A leg­régibb lakók, Bódizs János, Koczola János, Pórer György és BocsolH György szerint nem sokat változott a falu képe az elmúlt fél évszázad alatt. Valamikor 1900 körül még csak négy-öt család lak­ta Dadát. Ide nagyrészt ura­dalmi cselédnek jöttek az emberek, aztán földhöz jutva teremtettek otthont maguk­nak. A kis település, a lakos- ság egyre csökken. 1935- ben még ötven család élt ezen a dimbes-dombos terü­leten. ma már csak harminc- kettő. Az emberek nagy ré­sze barátságosabb környezet­re vágyik. Szórakozási lehe­tőség hincs helyben, bár rá­dió minden házban szól. s tévé is van több otthonban. Villanyt négy évvel ezelőtt kap.ak, de sok helyen meg most is a petróleumlámpa fé­nye világít a lakásokban. Újságot kevesen járatnak. Pedig a tájékozódás és a művelődés utáni vágy meg­van a dadai emberekben. A postát hibáztatják. Ahogy be­szélik, sokszor a levél, sőt a távirat is három-négy napos késéssel érkezik meg hozzá­juk. Alkalmi küldöncök hoz­zák ki Bárdudvarnokról Ha vásárolni akarnak, a szom­széd községbe kell á gyalo­golniuk vagy beutazniuk Ka- posvárra. Sokan mennek nyugdíjba ? Kaposdada lakóinak a bárdudvarnoki Munkásőr Tsz biztosit munkalehetőséget. Többnyire a megállóhoz kö­zel épült új majorban dol­goznak mint állatgondozók. Jól keresnek. Ezt a szépen berendezett lakások is bizo­nyítják. A tsz-vezetök azon­ban keseregnek, hogy sokan mennek nyugdíjba Dadáról Jövőre már csak tizennégy- tizenöt taggal számolhatnak. Lassan este lesz. szürke homály borul a vidékre. Az eső is elállt. A mező elnépte­lenedik. A vasúton túlról hazafelé tereli a nyájat a ju­hász is. Alakja lassan eltű­nik a látóhatár szélén végig­húzódó dombok mögött. K. Varga Józsel Senk’nek sem közömbös, mennyi van a borítékban Hogyan gazdálkodtak a bérekkel? Óvatosság a tanácsi iparban — Hogyan nőttek a keresetek? Somogy bérszínvonala egy 1966- os statisztika szerint mintegy 7— 8 százalékkal maradt alatta az or­szágos átlagnak. Az elmúlt két év adatai azt bizonyítják, hogy or­szágosan nagyobb ütemben nőttek a bérek, mint a megyében. Ez részben érthető: az eltérés a so­mogyi ipar szerkezetéből adódik. \ tényékbe azonban nem lehet belenyugodni: minden lehetőséget ki kell használni, hogy a megye közelítsen az országos átlaghoz. Az új gazdaságirányítási rendszer szabadabb bérgaz­dálkodása megfelelő lehetősé­geket adott a vállalatok, in­tézmények vezetőinek a kezé­be azzal, hogy megszüntetett egy sor kötöttséget. Hogyan Folyamatosan termel a konzervgyár SOKAT SEGÍTETT AZ ÚJ MECHANIZMUS — IGAZODTAK A PIACHOZ Épül és dolgozik a gyár. Gyakran félig kész üzemcsar­nokokban, nádpadlóval levá­lasztva az építőktől, de folya­matosan termel a Nagyatádi Konzervgyár. Az idén hetven termelőszövetkezettől, négy állami gazdaságtól, öt megyei értékesítési központtól kap­ták a feldolgozásra kerülő zöldséget, gyümölcsöt. Az aszályos év már a nyár ele­jén előrevetette árnyékát, a borsószezon indulásakor nyil­vánvalóvá vált, hogy a* ala­csonyabb termésátlagok meg­nehezítik a konzervgyár mun­káját Az eredeti 2800 vago- nos tervet ezért 2610 vagonra módosították. Most, egy hó­nappal az év vége előtt még­is kedvezőnek mutatkozik a mérleg, hiszen a tervezett 176 milliós tervükből a mai na­pig 154 milliót teljesítettek. Az év végéig még 300 va­gon készárut kell gyártani. A rendkívüli időjárás miatt nemcsak a termelési terveket kellett módosítaniuk, a nehéz körülmények több rugalmas­ságot, leleményességet köve­teltek meg a gazdasági veze­tőktől. A piac kívánalmai, a gazdaságosságra való törek­vés. mint például az új be­rendezések kihasználása, még Somogyi fenyőfa az Alföldre (Tudósítónktól.) A ladt erdészet körzetében megkezdték a karácsonyra szánt fenyőfák kitermelését. Huszonkét hold területen ne­velnek ilyen célra fenyőt Eb­ben az évben kb. 47 000 dara­bot szállítanak el; Szegedtől Kecskemétig, az Alföldnek a felét ez a somogyi erdészet látja el karácsonyfával. Mindezt Egyed. Zsigmond- tól, az erdészet vezetőjétől tudtuk meg, aki a téli erdő­ben folyó más munkálatokról is tájékoztatott. A ladi központhoz 14 er­dészkerület tartozik: százöt állandó és másfél száz idő­szaki munkással oldják meg az erdőgazdálkodás feladatait. Immár több éves gyakorlat szerint a téli időben a körzet ternoelöszövetkeaete* is jegíte­rvek. Megállapodtak abban, hogy az erdészet a tsz-tago­kat foglalkoztatja a téti ki­termeléseknél. Az erdészet vezetője azt is elmondta, hogy a kitermelés egész éven át folyik. Körülbe­lül 23 000 köbméter faanyagot szállítanak főleg a hazad fel­dolgozóiparnak és a bányák­ba. Exportra is kerül mint­egy 3500 köbméter fa. A dolgozókat kedvezően érinti, hogy minden munka­csapatnak készítettek egy gu­ruló lakókocsit, amelynek egyik részében étkezhetnek, melegedhetnek a munkások, a másik részében pedig a szer­számokat tárolják. Ez a lakó­kocsi a munkahely közvetlen közelében van és a dolgozó­kat megvédi az időjárás vi- yuxi tagságai tói. egyetlen évben sem befolyá­solták úgy a termelést, mint az idén. A termelőszövetkeze­tek idejekorán jelezték: ke­vesebb borsó bab, paradicsom terem. így a bab feldolgo­zását két hónappal később kezdték meg, mint ahogy tervezték, mert a vetések het­ven százaléka kipusztult. A másodvetések viszont olyan Jó] sikerülteik, hogy 138 va­gon kiváló minőségű hüvelyes babot dolgozhattak fel. Ahogy csapadékosabb lett az idő, több termelvényből sike­rült a vártnál is nagyobb mennyiséget felvásárolni. A másodvetésű uborkából pél­dául 14 vagonnal többet vet­tek át, mint amennyit tervez­tek. A legnagyobb kiesés para­dicsomból, zöldborsóból volt. A gyár idei exportkiesése nyolcmillió forint. Év közben úgy változtattak az előre ki­dolgozott terveken, hogy a pia­con éppen legkapósabb kon- zervek készülésére álltak rá. A belkereskedelem soron kívül nagy mennyiségű sárgarépa- kockát és paprikasalátát kert a gyártól. A húszvagonos ren­delést rövid idő alatt teljesí­tették. Nem készítenek viszont az idén gyümölcsborokat, mi­vel a piacon nincs olyan ér­deklődés iránta, mint amilyen­re korábban számítottak. Most a meglevő készletet palackoz­zák. A várakozásnak megfele­lően beváltak az új gyártmá­nyok. Gombapaprikásból pél­dául négyvagonnyit adtak át a kereskedelemnek. Az aszályos év ellenére még mindig 1100 embert foglalkoz­tat a konzervgyár. Hogy egész évben folyamatosan termel­hessen a gyár, két műszakban készítik a Szovjetunióban igen kedvelt előételt, a zakuszkát Bár év közben a zakuszkafel- dolgozó vonal is korszerűbb lett, a kiszolgáláshoz sok munkáskézre van szükség. A tavalyi háromszázzal szemben az idén hatszázötven vagon zakuszkát küldhetnek a Szov­jetunióba. Ennek a mennyiség­nek csaknem a felét még az idén útnak indítják. A másik üzemrészben két műszakban készítik elő az almát a vegyes- 1 befőtt gyártásához. Ki kétszáz embernek ad nap mint nap munkát. A raktáron levő zöld­ség-gyümölcs folyamatos fel- használásával a következő sze­zonig üzemel a gyár. N. J. éltek ezzel a megyei tanács irányítása alá tartozó vállala­tok? Vagy a pénz, vagy a fluktuáció — Óvatosak voltak — mond­ják a megyei tanács munka­ügyi osztályán. — Az lenne a reális, ha a bázisbér-szinvo- nalnak mintegy hetvennyolc százalékát felhasználták volna az év első háramr-egyedévé- ben. Ezt azonban szinte egyet­len vállalat sem érte el. Az első félévben még csak meg lehetett érteni ezt az óvatos­ságot, most azonban már nem. Az a tapasztalat, hogy a vál­lalatok, intézmények ezt a bérszínvonalat veszik alapul, s nem számolnak a négyszá­zalékos növekedéssel. A taka­rékoskodásnak peddig semmi értelme, hiszen a tapasztala­tok azt mutatják, hogy ahol kevésbé nőttek a bérek, ott nőtt a fluktuáció. A takaré­koskodást nem indokolja a nyereségre való törekvés sem, hiszen például eddigi mérle­ge alapján, a Somogy megyei Ásványvíz és Szik vízi pari Vál­lalat nyeresége a múlt évinek 228 százaléka lesz. A Bútor­ipari Vállalat a tavalyinak négyszeresére növelte eddig a nyereségét. A bérüknek azonban csak 68,8, Illetve 75,5 százalékát használták fel az érv első kilenc hónapjában. Nagyon óvatosak voltak a tíérfelhasználásban a Finom- mechanikai Vállalatnál, a So­mogy megyei Nyomdaipari Vállalatnál, a Víz- és Csa­tornaműnél meg a Kertészeti és Parképítő Vállalatnál is. Jóllehet a Sütőipari Vállalat­nál — különösen a nyári idő­szakban — krónikus a szak­munkáshiány, az év első felé­ben a bázisbémek mégis csak a 47,2, a háromnegyedévben pedig 76,2 százalékát használ­ók fel. Nem mindegy, hogy mikor Igaz, hogy a föl nem hasz­nált bér növeli a vállalat nye­reségét, s ez — a részesedési alapon keresztül — végső so­ron a munkások, alkalmazot­tak borítékjába kerül. Ez az elosztás azonban nem biztos, hogy a végzett munka arányá­ban növeli az átlagbéreket, hiszen a különböző kategó­riák révén nem egyenlő mér­tékben részesednek ebből az összegből a vállalatnál dolgo­zó emberek. Nem is ösztönöz ez a megoldás megfelelően a jobb munkára, hiszen nem akkor növekszik a munkás keresete, amikor többet és jobban dolgozik. Nem is 6zólva arról, hogy az órabérét vagy a havi fix fizetését ez nem növeli állandóan, hiszen jövőre az ilyen módon kifi­zetett összeg nem számít bele az alapbérbe A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy elsősorban nem az alapbér növelésére törek­szenek a vállalatok, hanem célprémiumként meg jutalom­ként osztják szét a pénz egy részét. Ez előnyös a vállalat­nak, hiszen ott tud jobb mun­kára ösztönözni, ahol a leg­fontosabb feladatokat végzik. Ki kell osztani A gazdasági vezetők általá­ban azt mondják, hogy nem takarítanak meg éves szinten bért. Valójában pontos adato­kat csak az egész évi tevé­kenység ismeretében lehet kapni. A tendenciák azonban arról vallanak, hogv az óva­tosság takarékoskodásra kész­teti a vezetőket. Ezzel nem értett egyet a megyei tanács végrehajtó bizottsága sem, s ezért felhatalmazta a felügye­letet ellátó osztályokat, hogy csökkentsék azoknak a vezető beosztású dolgozóknak a ré­szesedési maximumát vagy prémiumát, akik nem valósí­tották meg a kollektív szerző­désben előírt bérszínvonal­fejlesztést. A kiváló cím oda­ítélésénél is figyélembe veszik ezt Kercza Imre ÁRVA RÁNCOK A csökölyi tanács nemré­giben döntött úgy, hogy a faluban magányosan, elha­gyottan élő idős embereknek naponta egyszeri étkezést, ebédet biztosít térítésmente­sen. Így hozták létre Csö- kölyben az öregek napközi­jét. * Egy ajtó, egy folyosó, újabb ajtó és terem, aztán még egy ajtó ... Benn terí­tett asztalok, az asztalok kö­rül csupa idős ember. Ezen a napon tizenkilencen ka­nalazzák az áttetszőén sárga húslevest. A halvány fény alig hatol be a fejkendővel eltakart, fáradt arcokba. Bütykös és eres, fehérre és soványra aszott kezek szorít­ják az evőeszközöket. Az asztaltársak a nap esemé­nyeiről beszélgetnek. Czoller Péter mellé tele­pedtem le. — Hogy ízlik az ebéd? — Kitűnően. Ha még száz évig így fog ízleni, én mon­dom, boldog ember leszek. — Hány évet számlál a sapkája Péter bácsinak? — Hát biz... a nyolcvan- negyedik tetejére illesztem a télen. A duruzsolás nevetéssé erősödik. Péter bácsi kerek szemüveges, nevetős tekin­tete átszalad a barátok asz­talához. Azok rá 1* zendite- nek. — • Azt kérdezze csak meg lelkem, mi a kedvenc étele — biztatnak —, mert hogy a csinos menyecskéket ked­veli, azt mi is tudjuk — ug­ratják az öreget. — A palacsinta. Hm és mi van abban — pislog Czoller bácsi. — Úgy is hívják viccesen, hogy palacsintás Peter... Horváth Józsi bácsi már a második fogást várja. — Jólesik a meleg ebéd, a gondoskodás, Józsi bácsi? — Ne is mondja, kisasz- szonykám. Egyszál magam maradtam. Fogadtam négy­éves korában egy fiúgyere­ket a házamba. Elbitangoso- dott, állandóan a rendőrség f aggta ja . .. En meg várom hogy mikor visznek a sze- retetházba, hát hogyne esne jól a gondoskodás a magam­fajtának. — Itt csak a jókedv tartja mindenkiben a lelket — szól a hátsó asztaltól egy férfi­hang — mert elhagyni ma­gát az embernek, egyenlő a ... Márkus nénihez men­jen csak, mindjárt gyászba borul a szoba, ha szegény­kének az esetét meghallja. Szemüveges, fürge nézésű, sovány néniké teszi csuk­lómra a kezét. — O, drága kincsem! El­mondtam én már sok helyen ezt és sokszor. — Afif? — Hát, hogy a gyerekem, az én édes lányom, a vérem­ből váló nem fogad be ma­gához. — összekülönböztek talán valamikor? — Nem, a szó mindenhol megakad. Az a bajom, hogy öreg vagyok. Hogy magate­hetetlen és beteg. Tüdőtágu­lással kezel az orvos, a szí­vem is gyenge. A szociális otthonba vágyom, kérem is egy éve, de még sehol sem­mi — beszél, de arcán már a sós könnycseppek húztak barázdát. — Ha ezt az asszonyt a té­lig nem viszik el valahova, ott fog megfagyni a szobájá­ban — fordul felém egy né­ni a másik asztaltól. — A falu nem segít rajta? — Dehogynem. Aki bír még görbe bottal segíteni, «z segít is. Idős Tamás János a tőszomszédja, oft a kályha melletti asztalnál ül, ni, ő gondozta egész télen. Fát vá­gott, enni adott neki. Mi is vittünk oda ezt-azt, meleg ételi, gyümölcsöt, de a veje husánggal veri ki az embert. Lezárja a kaput, a gyümöl­csöst. Erre az asszonyra, ha beteg, egy lelek se veti rá a szemet. — De — sirdogál Márkus néni —, egy kis cigánylány, áldott jó lélek, az mos rám, az végez el a ház körül, az kérdezi meg, mama, hogy van, kell-e vahtmi. A lá­nyom meg a felnőtt lányuno­kám, az nem. Ha lehetne, élve földelnének el. Csak már ne lélegezzek. A tanács­elnök igen jó, annyi kér­vényt írt már, de eddig sem­mi haszna. A meghitt, anekdoiázó hangulatot a kétségbeesés, a fájdalom váltotta föl. Szól­nak egymás érdekeiért, he­lyeselnek, aggódnak egy­másért. Húszán öregek, el­hagyottak. Ide járnak enni. Naponta egyszer, rendes, meleg, főit ételt. Legalább egyszer. Aztán van, akinek ez az egész kosztolása, pe­dig a lánya a tőszomszédja. Egy ajtó, egy folyosó, újabb ajtó és terem, aztán még egy ajtó... Ez az útjuk a fűtött teremig, ahol néha késő dél­utánig is elbeszélgetnek, el­üldögélnek. A ritkás fény nem tudja megvilágítani a fekete kendővel eltakart ár­va ráncokat. A férfiak erős tekintete se állja sokáig az égig érő jajszót — meglá­gyulnak a vonásaik, megszó­lal a lelkiismeretűk máettk helyett is. Bán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents