Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-05 / 285. szám

fsütörtök, 1968. december 5. 3 SOMOGYI NÉPLAP Miért épüi lassan a tégiagyár? A kivitelezők lemaradtak a munkákkal Balatonszentgyörgyön épül megyénk második alagútke- mencés, nagy teljesítményű, korszerű téglagyára. (Kő­röshegyen adták át az idén az elsőt.) A balatonszentgyörgyi gyárnak a rendeltetése ha­sonló a köröshegyiéhez: a Balaton-parti építkezésekhez kell jó minőségű téglát szol­gáltatnia. Már 1969. májusá­ban ki kellene, hogy gördül­jön az első, új téglával meg­rakott szállítókocsi a gyár ndvaráról. Erre azonban egyelőre ke­vés a remény. A kivitelezők ugyanis eléggé lemaradtak. Az előirányzott harmincmil­lió helyett csupán tizen­nyolcmillió forint értékű munkát végeztek el. Főként a fővállalkozónak, a Tanácsi Építőipari Vállalatnak és a Somogy megyei Ütépítő Vál­lalatnak kellene jobban igyekeznie, hogy december 31-ig a hátralevő munkát el­végezzék. A beruházó, a Somogy— Zala megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalat, amely kü­lönféle anyagok beszerzésé­vel gyakran segítette a ki­vitelezők munkáját, várja, hogy a lemaradók hathatós intézkedéseket tesznek, s a hátralevő mintegy húsz mun­kanap alatt leküzdik a hát­rányt A jövő évre készülnek A DÉL-MAGYARORSZÁGI FŰRÉSZEKNÉL A Dél-magyorországl Fűré­szeknél Barcson ezekben a napokban előre is, hátra is te­kintenek. Vizsgálják, hogyan sikerült végrehajtani az idei feladatokat, s készülnek a kö­vetkező évre. Hat millió helyett kilencmillió A tizenegy hónap mérlege kedvező. A tervezett hatmillió helyett kilencmillió forint nyereségre tettek szert. Ez azt jelenti, hogy mintegy három­heti fizetésnek megfelelő nye­reségrészesedést oszthatnak. Hogyan sikerült ezt a nagysze­rű eredményt elérni? Ez an­nak köszönhető, hogy a Dél- magyarországi Fűrészek, veze­tői, dolgozói az első perctől kezdve bíztak a gazdaságirá­nyítás új rendszerében, s ide­jekorán kihasználták a kínál­kozó lehetőségeket a gazdálko­dásban. Olvasóink közül talán még jó néhányan emlékeznek arra az írásunkra, amelyben Szabó János igazgató tájékoztatása alapján az üzem idei terveit ismertettük. Akkor elmond­tuk, hogy főként a minőség javítására, a piaci igények jobb kielégítésére, a gazdasá­gosabb anyagfeldolgozásra tö­rekedtek. Nos, most megálla­pítható, hogy ezeket a célokat el is érték. Az exportot a mi­nőségjavítás s a termékek bő választéka eredményeként je­lentősen növelték, ötezer köb­méter árut szállítottak a tő­késországokba. Külön öröm, hogy az előző évben vesztesé­ges csurgói telep is ügyesen gazdálkodott; az év végéig előreláthatólag mintegy há­rommillió forint nyereséget ér el. Januártól negyvennégy órás munkahét A gyár közgazdasági osztá­lya nem tétlenkedig. A végső következtetés az, hogy 1969- ben tovább kell haladni a megkezdett úton. Sőt némely területen még előbbre akarnak lépni. A legtöbb időt most a negy­vennégy órás munkahét beve­zetésének előkészítésére for­dítják. Ahhoz ugyanis, hogy az év első munkanapján már csökkentett munkaidőben dol­gozhassanak, végre kell hajta­ni a negyvennégy órás mun­kahét megalapozására vonat­kozó intézkedéseket. (Ezeket egyébként már korábban rög­zítették, s megküldték a fölöt- tes szerveknek.) A legtöbb munka a kiesést pótló műsza­ki fejlesztéssel van. Több gé­pet kell beállítani. — Feladat az osztályozó kiépítése, to­vábbá a targoncával való szál­lítás begyakorlása. (Jövőre BOTTAL ÉS KERÉKKEL Kicsordult az ősz a venyi­géken. Az egész Már tan-he­gyet elárasztotta az aszú il­lata. A sárga, zöld, barna le­velek ereiket fürösztötték a nap sugaraiban. Szép reggel­re virradtak a Márton-he- gyiek. Őket is ott láttam a szőlők között, a hegyoldal ka­nyargó, sárga útján. Á botot meg a kerekeket. Fehér hajú, egyenes és ke­mény tartású aggastyán meg egy véznácska tíz év körüli kisfiú. Mentek. Ki-ki a maga “■barátjával". Szótlanul. Az öreg állát előre szegezte, pu­pilláját kicsire szűkítette; oda ugyan ne jusson be eb­ből a verőfényből semmi. Né­ha gyűlöli a természet igaz­ságát. Mert mit ér az ő egészséges hetvenöt esztende­je. egy foga hiányzik csak, azt is a kútkáva verte ki négy éve. És Dani, a kisuno- ka? Emlékszik, mennyit hancú- roztak gyerekkorukban itt' a Márton-hegyen. Az anyja — szép szál, derék asszony volt, majd kicsattant az arca a bol­dogságtól, az ő anyját csak boldognak látta — reggel megfejte a tehenet, és inni adott a lurkóknak. Csak ha­bosán, frissen itta meg ő is meg a két bátyja is. Aztán a kocáknak löttyintette ki a moslékot. Ez történt reggel. Utána főzés, sütés, várni a gazdát haza a határból. Vagy a nyári nagy dolgok idején ki­vinni az ételt a földekre. Bol­dogok voltak. Igen. Az anyja azt mondogatta mindig: *A főúri étlapoktól még senki sem lett boldog, márpedig csak a boldogság hizlal, fiaim. Egy karéj szilvalekváros ke­nyér, aztán ki az eperfa alá. Anyátok meg énekel." Csengő hangja volt. Nem sok szomszédság volt itt Már­ton-hegyen, de azok mindig meghallották az anyja énekét. — Kocsisné vigad — mond­ták. Azt már felnőtt korában tudta meg, hogy mindig utá­na is tették: “Vajon milyen nagy bajjal küszködhet sze­gény, megint?« A behívó napján a Sárga fülemülét énekelte, amikor a gyászhírt megkapta ezerki- lencszá'íti zenhétben apjáról, akkor meg a Csillagok, csil­lagokat. A hangja meg az a sok karéj szilvalekváros ke­nyér él benne most is. A Iá­mra örökölte az ő anyja ter­mészetét. Még járni sem tu­dott, s már Megette magát a kiságyban. Már kinyitotta treán a boldogság a szirmait. Ida is úgy tartja magát, mint az édes. Amikor kiragasztot­ták a piros cédulát a ház fa­lára — kettőt is —» mert sa­rokház — amikor az emberek, még a komájók is széles ív­ben elkerülték a házukat, Ida a kiságy fölé hajolt és dú­dolt; mesélt. Idának is igen szép hangja van és kutya erős szíve. Ne­ki nem. Ö a pajtába vonult vissza hetekre, látni sem akarta a kiságyat meg a lá­nya szenvedését Üvölteni tu­dott volna a fájdalomtól meg sírni, pergetni egy nagy dé­zsába a könnyeit. A termé­szet rendje ... Csak a foga bírja még a sok csikorgatás.. Hogy nem hullt el mind! Mentek. Ahol az út ketté­ágazott, ők jobbra fordultak. — Nagyapa, nem fáradtál el? Ne álljunk meg egy ki­csit? — ütötte meg fülét a vézmácska hangja. Szív alakú kis arcával, zöldesszürke sza- rrnével az öreg »ősz« mozgását figyelte. — Nem, fiam, nem. Majd pihenünk, ha már lementünk a földgolyóról. Addig csak gyerünk. Láss minél többet-. — Akkor jó. És mesélj, me­sélj nekem... a ... Te nagy­papa? Itt ugye nem szoktak focizni a kisfiúk? — Itt nem, fiam Ide csak szüretelni meg szalonnát nyársalni járnak, focizni az iskola udvarán szoktak. — Ja? Tényleg ... A kisfiú elhallgatott. Sely­mes, egyenes szálú haját föl- föllebbentette a szellő. A te­kintete leszaladt a völgybe. Azt kereste talán, fociznak-e ott a fiúk. — A mindenségit az élet­nek ... — margóit az öreg. — Sohase felejti el azt a ka­rácsonyt, amikor a fa alatt ott állt a tolókocsi. Milyen nagy volt az öröm Hát meg­lett! Fölkelhet az ágyból Da­ni. Vigádt az egész család. Fölkelhet az ágyból. Most már nem az ablakból, hanem a tolókocsiból figyelheti, ho­gyan rúgják a labdát a fiúk. ö meg vasárnaponként f gja a botját, persze csak dísz­nek, mert kutya baja, csak az ősz hajhoz illik már egy gör­be nyelű fa is, mep; steayell- né Dani mellett csak úgy ... De szereti a kisunokája a tájat, a szép tájakat. Amíg a nap le nem bukik, itt kóstál­nak a dombokon. A völgyet figyelik, az illatokat találgat­ják. ö az egészséges 75 évé­vel, a görbe botjával meg Da­nika ... Négy éve szorítja aprócska, vézna uj jaival a to­lókocsi fogantyúját. Azt mondják, ezektől az injek­cióktól meg a rendszeres for­mázástól nemsokára már ő is járthat bottal. Igazi görbe bottal. Az ősz csordult a venyigé­ken. Asszúillatban fürdőit a Márton-hegy. Ott mentek a sorok között: a fölvetett ffríű. fájdalmas tekintetű öreg meg a szívarcú gyerek. Bottal és kerékkel... Bán Zsuzsa Nyugdíjas találkozó a Kefe- és Műanyagipari Vállalatnál Negyven nyugdíjas jött ösz- sze a Kefe- és Műanyagipari Vállalat klubjában a gazdasá­gi vezetők, a pártszervezet és a szakszervezet kedves meg­hívására. Az üzem vendégeit Deák István, a pártvezetőség tagja üdvözölte. Ezután a Ha­ladás szocialista brigád kö­szöntötte a vállalat régi dol­gozóit, akiknek többsége az ő brigádjukból ment nyugdíjba. A szakszervezet nevében Pau­ker Zoltánná tolmácsolta s szervezett dolgozók szivbő' jövő jókívánságait. Kelemen Ferenc igazgató tájékoztatta a találkozó rész­vevőit a vállalat fejlődéséről, a műszálüzem létrehozásáról és távlatairól, az új mecha­nizmus első évének tapaszta­ltairól. A nyugdíjasok nevében Ro- .si János mondott köszönetét azért, hogy nem feledkeztek meg a régiekről, s ilyen ben- fsőöé&es találkozón ismertetik meg velük az üzem mai gond­jait. A vendégek ezután megnéz­ték az új üzemcsarnokokat, szociális helyiségeket, az olasz műszálhúzó gépsorokat. Egy­től egyig a legnagyobb meg­lepődéssel szemlélték a válto­zást, s elismeréssel nyilatkoz­tak a régi helyén kifejlődött új vállalatról. — Ügy is mondhatnánk, hogy irigyeljük a mostani munkásokat, ezekért a körül­ményekért. — mondta moso­lyogva az egyik nyugdíjas. Ezután fehér asztal mellett folytatták a nyugdíjasok a be­szélgetést. Amikor búcsúzkodtak az öregek, sokan ismételték el ugyanazt a mondatot: — Máskor is szívesen látó • gátunk el az üzembe, csak hívjanak meg. S a vendéglátók meg is Ígér­ték az újbóli meghívásokat. minden anyagot targoncákkal továbbítanak.) Nemsokára ismertetik az 'emberekkel, ki mikor s hol fog dolgozni január másodiká- tól. Erre azért van szükség többek között, mert például a szállítással foglalkozóknak, s a keretfűrész mellett dolgo­zóknak nem mindig esik majd szombatra a szabad napjuk. (A keretfűrészt pedig a gaz­daságosság érdekében szomba­ton is üzemeltetni kell.) A munkásokra is hárul többlet Van tennivalója az üzem gazdasági-, párt-, és tömeg- szervezeti vezetőinek a tudat- formálás terén is. Meg kell ér­tetni mindenkivel, hogy a negyvennégy órás munkahét bevezetése érdekében a mun­kásoknak is kell valami több­letet vállalni. Egynémely munkaterületen rendezik a normát, éppen ezért ennek okait szükséges alaposan meg­magyarázni. Azt tervezik, hogy a termeléskiesés 4—5 százalé­kát a dolgozók termeléke­nyebb munkájával pótolják. Sokan már tudatában vannal# ennek. Nemrég az egyik bri­gád fiatal tagjai bementek az igazgatóhoz és kérték, hogy idősebb munkatársukat tegye el máshova. Kérésüket azzal indokolták, hogy a negyven­négy órás munkahét bevezeté­se után többet kell dolgozni­uk, és az idős ember — úgymond — már nem bírja az iramot. Az üzemben lépten-nyomon hallani, hogy az említett fel­adatokat december 31-ig el­végzik. Annál is inkább meg­van ennek a valószínűsége, mivel a kapacitás lekötésével már nemigen kell törődniük. Annak az árunak, amelyet jö­vőre termelnek, mintegy ki­lencven százatokéra már szer­ződtek. Szegedi Nándor SZÍNESFÉMÖNTÉS A ZSELICSÉGBEN Szocialista brigádok barátsága A Somogy megyei Finom­mechanikai Vállalat transzfor­mátor részlegének Latinka szo­cialista brigádja kirándulás a utazott Székesfehérvárra Megtekintette a Vidcoton-gyí- rat is. Szoros barátságot kö­töttek az egyik tv-szerelő bri­gáddal, a Ságvári Endre szo­cialista brigáddal. Többek kö­zött megállapodtak abban hogy közös autóbuszkirándulá­son vesznek részt. Hajmás és Gá- Iosfa egyszerű közös társu­lással öntödét hozott létre. Ez év áprilisá­ban még csak négy ember dolgozott a kis műhelyben. Azóta építet­tek egy kor­szerű öntödét tíz tégellyel, és ma már har- mincketten dolgoznak az üzemben. Leg­nagyobb meg­rendelőjük a Villamosberen­dezések cs Ké­szülék Művek, valamint a Bánya- és Gépgyártó Vállalat. Az öntödének ez évi bruttó termelési értéke kétmillió forint. A forma- szekrényekben előkészítik a homoköntést. (Első kép.) Ti- zennégyféle méretben gyártják a tömszelencét. Egy-egy női dolgozó nyolc-kilenszáz tömszelencét készít egy műszakban. (Második kép.) Az öntvénysz álakat lefűrészelik, majd a részeidébe kerülnek, innen a megrendelőkhöz visz az út­juk. (Harmadik kép.) (Grábner Gyula felvételei.) Az első műszaki átadás Életrevalóságát bizonyította a karádi Búzakalász Tsz építőbrigádja A közelmúltban műszaki át­adásra hívott meg a karádi Búzakalász Termelőszövetke­zet. Nem volt ezen az aktusom semmiféle különös ceremónia, s maga a beruházás sem volt hetedhét országra szólóan kü­lönleges. Egy méregraktárat és egy 114 férőhelyes nővén dékmarha-istállót adott árt rendeltetésének a szövetkezet építőbrigádja. Mivel ismerem a huzavonát, amely a brigád létrejöttét megelőzte, így külö­nösképpen kíváncsi voltam, mit tudnak alig félévi műkö­dés után felmutatni. Segítség Kaposvárról J úniusban alakult meg a brigád, néhány kőműves és ács volt a gerince. Bódis Béla, a fiatal brigádvezető kaposvá­ri, több nagy építkezésnek volt a felelős vezetője a me­gyében. Az iparosok egy ré­sze is a megyeszékhelyről járt ki. A többiek mind termelő­szövetkezeti tagok, a karádi Trapp lnne kőműves brigád­vezető és táreai, a környékből iáé járó iparosok és a helyi segédmunkások a Búzakalász tagjai. — Azért hoztuk létre ezt a brigádot, mert szövetkezetünk­ben sok az építkezés. Eri e a brigádra hárul mindennemű beruházás megvalósítása, a vízrendezés, a kémiai talajja­vítás stb. — mondta Kromek Pál, a szövetkezet elnöke. — Egyebek között az is készteteti bennünket a brigád megalakí­tására, hogy munkaehetőseg-t biztosítsunk tagjainknak fő­ként azokban az időszakokban, amikor a mezőgazdasági mun­kák szünetelnek. Egy másik tényező: néha azt tapasztal­tuk, hogy az idegen építők csak a norma és határidő meg­tartására törekedtek, a minő • séggel már kevesebbet törőd tek... Az elnök elmondta, hogy saját embereik másként állnak a munkához, hiszen végered­ményben a saját gazdaságukat erősítik, annak a közösségnek építenek, amelynek ők is tag­jai. „Melléküzemágnak tekintjük“ A műszaki átadás napján je­lentkezett néhány fiatalember a brigádba. Bővül tehát a részleg, s vettek egy betonke­verőt is. A most készülő — már 600 000 forint érték van benne — borjúnevelő arra vall, hogy az építőbrigád megfelel annak a célnak, amiért létre­hozták. Emellett szól a most' átadott mintegy másfél millió forintos létesítmény minősége dicséretes az is, hogy igen rövid idő alatt építették meg. A jövőben reájuk vár a ser­téstelep megépítése, egy sor javítás, épületkarbantartás. A vasipari munkát is. maguk végzik, s nagy teljesítményű gépeik alkalmasak föleimun­kákra, terepegyengetésre. Per­sze. mindent képtelenek lesz­nek maguk elvégezni. Így pél­dául az olyan erősen szakipari jellegű tevékenységet, mint amilyen az aszfaltozás, a kút­fúrás, a vízhálózat- és a hid- roglobus-építés, ezután is hoz­záértő vállalatokkal végeztetik eL — A környéken nincs ilyen kapacitású termelőszöv.et'-ezeti építőbrigád — mondta Kro-‘ mek elvtárs. — Ezt az egy­séget e gazdaság melléküzem­ágának tekintjük, és számítá­saink szerint a későbbi évelő­ben alkalmas lesz arra. h~gy más szövetkezeteiknek is dolgoz­zon. A munkaerő zömét osz­tagok, illetőleg azok gyermekei teszik ki, havi keresetük 2000 forint körül van ... A „vizsgamunka“ jó volt Ahogyan munkához látott ez az építőbrigád, és amilyen “Vizsgamunkát« adott képessé geiről ezen a műszaki átadár son, abból arra lehet követ kezitetni, hogy szép jövő élőt)» áll. Jövedelmező és sok ern bért foglalkoztató egységévi válhat a szövetkezeti gazda ságnak. Hernesz Ferene

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents