Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
Kedd, 1968. december 24. 5 SOMOGY! NEPtAK A második város A kapitalizmusokon balatoni i sok alapozó és előremutató fürdőkultúra lényegében a jredmóny mellett a civilizáció technikai civilizáció korszaka . , . •... _. „„„ v olt, különösképp a szazad- forduló évtizedeiben. A sok- I nünk. A századforduló évtizedeinek hatása a fejlődésre Különösképp elmarasztalhatok a tájba egyáltalán nem illő. a tókömyék. természetével nem egyetértésben létrehozott épületek, a nagyobb tájból szigetként kiemelkedő alkotások, amelyek mit sem törődtek a táj harmonikus kiegyesúlyo- zottságával. Mindezek a társadalom fólfeudál-kapitalista érdekeinek védelmét szolgálták az ellenszenvesen elharapódzó »•fenn az ernyő, nincsen kas« szemléletű, bádogtomyos bás- tyás, neobarokk, áldzsentri? épületekkel. A kapitalizmus első felében a dzsentri még polgárt játszott, a húszas évek polgára már dzsentrivé akarta visszajátszani magát. így tört be e korszakban a nagy úri varázs mögé a hivatalnokság, a tisztek és a polgárság vagyonosabb rétege valóságos neo- dzsentris külsőségek közepette. Különösképp látható ez a tó ♦fővárosi övezetében«, amelyben a vízre néző első villasor az »első osztályú« állampolgároké, a harmadik és negyedik sor pedig a »harmadik és negyedik osztályú« állampolgároknak jutott osztályrészül. E ♦fővárosi övezetben« egy kicsit amerikós lendülettel, mu- csaji mondénizmussal épült ki a szállodák, a panziók, a mulatók, a kártyabarlangok, a bárok, a kaszinók, a korzók, a mozik s a sportpályák szappanbuborék-világa. finnek a látszólag modem világnak zártkörű civilizációja — szinte szimoblikusan is — egy anakronisztikusán megkésett nagy- birtokos és nagytőkés társadalom rezervátumának volt a világa. Nemcsak a feudalizmusra, de a korszakra is találóak Baráti Szabó Dávid verssorai: »Még nem volt magyar, s e víz már itt vala, nem volt Haszna, mivel nem troli, akivel ossza javát.-» (Látván a gályát, 1798.) Az ellenforradalmi korszak évtizedeiben tovább növekedet és bővült Siófok. Főutcája folytatásaképpen a VilmateieF 1930-ban a Balatonújhely nevet kapta, később a Balatonés leányiskolája alapját is. '927-ben kezdte el a — mindmáig el nem készült — művelődési ház megépítése érdekében az első akciókat. A balatoni kulrtúrnapok rendezéNemcsak a mát, a holnapot is szemlélteti az Állami Biztosító új székhaza Siófokon. A 7-es út mentén egymás után tűnnek cl a régi épületek, s adják át helyüket az újaknak, moderneknek. A várossá szerveződő Siófok megjelenési formájában is egyre inkább városias lesz. lidó — utóbb Balatonszéplak, a Fokihegy és a Küszhegy— Balatonújhely néven nagyközséggé alakult. A fejlődő község 1926-ban, műszaki problémáinak megoldására községi mérnöki állást szervezett. Ugyanebben az esztendőben vetette meg a polgári fiúsére alakúit alkalmi rendező bizottság 1928. augusztus 5-én háromszáz tagú dalárdát és katonazenekart toborozott. 1931-ben ünnepelte a község a kétévenként megrendezett kórushangversenyen — a Siófoki Dalkör fennállásának 25. évfordulóját. A nyári szezon idején — Siófok kirendelt fürdőbiztosa —. harminc főre megerősített csendőrséggel látta el rendészeti teendőit 1931-ben. A Balatoni Intéző Bizottság 1939-ben közzétette a legtöbb vendéget fogadó fürdőhelyek adatait, e helységek sorában Hévíz, Füred és Lelle után — negyedikként — szerepelt Siófok 6703 fürdővendégéyel. A polgári korszakban sok neves ember fordult meg Siófok falai között. Jókai a Délivaspálya kiépülése után mindig ideérkezett gőzössel és innen szelte át a vizet a Kisfia- ludyn Füredre. Itt született Kálmán Imre, s itt halt meg váratlanul Karinthy Frigyes. itt járt a világháborúban, s innen szöktette meg későbbi feleségét Krúdy Gyula. 1944- ben itt katonáskodott, és innen szökött meg Veres Péter, a fel- szabadulás után pedig helységében ütött tanyát néptáncha- gyományunik és művészetünk máig élő reprezentánsának, Molnár Istvánnak a vezetésével a siófoki népfőiskola. Siófok büszkesége: a szállodasor. (MTI fotó) A felszabadulás után A második világiháború fináléjában nagy csatazaj verte föl a Margit-vonalba beépített tó környékét. 1944 decemberétől 1945 áprilisáig több mint négy hónapon keresztül a Balatontól a Dráváig, mintegy huszonöt kilométeres sávban — nyolcvanöt kiürített somogyi község területén — áUó front vágta keresztül a megyét A nagy menekülés idején a zsúfolásig megtelt nyaralók kiürültek a tájékozatlan nagyurak a veszély árnyékától is tovarebbentek. A parti szállodák, a panziók, a nyaralók a hadihelyzet következtében 60— 80 százalékos kárt szenvedtek. Idézhetjük az 1945. évi miniszterelnöki iratok között található s a Budapesti Nemzeti Bizottság 1464/1945. számú határozatával életre hívott Balatoni Munkabizottság 1945. június 2-i beadványának néhány sorát: »A helyszínen végzett adatfelvételi munkánk legelején máris fájdalmas megdöbbenéssel kell arról jelentést tennünk, hogy a Balaton és a Hévíz mint az ország legna gyobb és legfontosabb gyógy- és üdülőhelye, a háborús események következtében igen súlyos károkat szenvedett. A Balaton körüli vendéglátóipari üzemek épületei a háborús események következtében nagy számban teljesen elpusztultak, és az üzemeket — elenyésző számú kivétellel — teljesen kifosztották, úgy hogy igen sok üzemben még egy ágy, lábos, sőt egy fakanál sem maradt.« A tó és vidéke a második világháború csődtömegéből, a háborús pusztításból lassan kezdett ocsúdni. A hatóságok érdeklődési köréből kiesett és szétesett fürdőegyesületek, üdülőhelyi bizottságok helyett a nép tette meg az első lépéseket az élet megindítására, s a közigazgatás elárvult gépezeténél ülő néhány községi tisztviselő, s főként a koalíciós pártok tagjaiból alakult néphatalmi szervek néztek először szembe a háború ütötte sebekkel. Siófok község közügyeinek intézését is a Nemzeti Bizottság kezdte el. E bizottság 1945. augusztus 13-i ülésének jegyzőkönyvéből értesültünk arról, hogy a háborús cselekmények következtében összelőtt víztorony épületét újjá kellett építeni, hogy biztosítsa a község lakosságának, valamint az itt nyaraló sok ezer szovjet katonának a zavartalan vízellátását. A Nemzeti Bizottság örömmel regisztrálta azt a tényt, hogy a szovjet csapatok Tatáról ingyen szállították a cementet, helyből pedig ingyenes homokfuvarozást végeztek a víztorony mielőbbi helyreállítása érdekében. Az elet megindulása utáni nyári hónapokban már felújítják a Siófok község nevét öregbítő »Balatoni sporthetek« programját is, a Nemzeti Bizottság a MÁV felhívására tárgyalni kezdte a régi tervet — a mindmáig meg nem valósított — vasúti aluljáró megépítését A község önkormányzati szerve, a képviselő-testület a kisgazdapárt taktikázása folytán csak 1945. szeptember 17-én alakul,hatott meg a későbbi baloldali blokk pártjaiból és a szakszervezetek küldötteiből. Az október 1-én tartott bizottsági ülés, csatlakozva a keszthelyi és a balatonfüredi nemzeti bizottságok állásfoglalásához, sürgette a Balatoni Intéző Bizottság demokratikus átszervezését, és határozottan követelte a BIB székhelyének Siófokra való áthelyezését. »Egyrészt azért — mint indokolták —, mert ez a hely fekszik a legközelebb Budapesthez, másrészt a leglátogatottabb balatoni fürdőhely, amely a Balaton minden pontjáról mind vasúti, mind hajóközlekedés révén könnyen megközelíthető.« Ugyanezen az ülésen határoztak a balatoni vízjognak a község részére történő megszerzéséről. Közismert volt ugyanis, hogy a földreform végrehajtásáig a part előtti mederrész tulajdonjoga, a tekintélyes jövedelemmel járó vízjog a veszprémi káptalant illette, amelyet a Fürdőbérlet RT, valamint az egyes villatulajdonosok béreltek. Ez a jog a felszabadulás után az államra szállt, így a Siói ki Nemzeti Bizottság azt javasolta a tóparti községek nemzeti bizottságainak, hogy hasonló elvi határozat meghozatala után forduljanak együttes kéréssel a Balatoni Intéző Bizottsághoz, felkérve arra, hogy e kardinális kérdésben folytasson a kormánnyal tárgyalásokat az ügy véglegles lezárása és megoldása érdekében. Siófok visszatérése Somogyba kikötő madártávlatból. (MTI fotó) 1945. december 21-én rendkívüli ülésen kellett a község képviselőtestületének nyilat koznia a belügyminiszternek hogy a község kívánja-e a Fejér megyéhez való átcsatolásé Veszprém megyétől. A kép viselő-testületnek a 32/1207 1945. számú véghatározatát é indokolását — amelyből a »rég hazába«: a Somogyba való ün nepélyes visszatérés öröm, csendült ki — így rögzíti a képviselő-testületi jegyzőkönyv: »Véghatározat, Siófok község képviselőtestülete egyhangú határozattal kimondja, hogy a községnek Fejér vármegyéhez való átcsatolási tervét a leghatározottabban elutasítja. Egyben ezúttal is kifejezi azt az évtizedes kívánságát, hogy a gazdasági, kulturális, közlekedési és idegenforgalmi követelmények érvényre juttatásával Somogy vármegyéhez csatlakozik » Az. indoklásban — többek között — az alábbiakat olvashatjuk: »Veszprém vármegyéhez csatolásának pillanatától kezdve érezte ez a község az átcsatolás minden hátrányát, annak előnyei nélkül. Éreztt elsősorban a közlekedés fölötte nehéz voltát, hiszen a járás, de főként a megye székhelye alig volt megközelíthető. De érezte főként piacát ellátó területének részbeni elevesztését, mert környéke községeinek egy része más felvevő terület, más piac felé vonzódott. Súlyosbítottál' Siófok község gazdasági helyzetét a most lezajlott háború okozta szállítási korlátozások. melyek a községet életerejétől fosztották meg. Szinte országhatárrá nőtte ki magát a megyehatár, mely Siófok közvetlen közelében húzódik. Ennek az élettérnek a visszaadása s a község természetes fejlődési lehetőségének biztosítása egy módon lehetséges és ez nem Fejér-, hanem ellenkezőleg, a Somogy vármegyéhez való átcsatolás, miáltal "égy csapásra megoldódik a közlekedés másképpen meg nern oldható problémája is. A fejlődésnek tág tere nyílik Siófok előtt az ősmegyéhez: Somogyországhoz való átcsatolással. Kibontakozik ezzel siófoki székhellyel egy önálló járás lé» ‘esítése; a Somogy megyéhez tartozó, de Siófokkal már egybeépített Balatonújhely községgel történő egyesítése révén Siófok fürdővárossá kialakítása, mely községünket a fürdőhelyeitől megfosztott ország legelső és leglátogatottabb fürdő- és üdülővárossá fogja avatni.« Ettől az időtől kezdve, a nagy lendületű újjáépítés után igen jelentős változáson ment át a község. 1949-ben már 5020 volt lakosságának száma, s ez 1960- ra megduplázódott (9832). Fürdőkultúrája is nagyot változott. Míg a második világhá ború előtt a polgárság, főként a kereskedő rétegek »Mekkája* volt, az új korszakban a szak- szervezeti munkásüdültetés legnagyobb központjává és fellegvárává vált. Fejlődését több fontos beruházással: gyárüze- mek, egiészségügyi és oktatási intézmények építésével biztosították. A tanácsok megalakulásával — 1950-től — önálló járási székhely lett, s ezzel igen jelentős közlekedési, gazdasági, kulturális és igazgatási központja lett nemcsak a megyének, hanem az egész Dél-Du- nántúlnak is. Fürdőtelepén, amelynek százados fennállását az elmúlt években ünnepelte, modern szállodasorok hirdetik a balatoni fürdőkultúra fölemelkedésének korszakát. E program megvalósítása érdekében adták fel Somogy megye vezetői a régi községi szervezetet és emelte — kérelmükre — várad rangra az Elnöki Tanács Siófokot., hogy új szervezeti keretei között valóban felnőhessen a Balaton »fővárosának« méltó rangjához. A várossá szervezés ünnepélyes pillanatai előtt e hasábokról is szívből kívánjuk, hogy merész elképzeléseinek és küldetésének mielőbb megfelelhessen hazánk legfiatalabb városa. Kanyar József SIÓFOK RÖVID TÖRTÉNETE (III.)
