Somogyi Néplap, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1968. december 84, Nagyapáik nyomdokain... ERDEI FERENC: A reform és a társadalom így léptek a pártba a Bonevtícs testvérek hívtak a taggyűlésre. Mert nem a munkahelyemen, hanem a lakóhelyemen kértem a fölvételemet. Feri tavasztól őszig a gépjavító állomás növényvédő ki-ki elmeséli, munkahelyén.. mi újság a Erzsi, a szép műbőr-táskák készítője. brigádjában dolgozik a gépével, most fát szállít az erdőről. Így beszél a »-családi« elhatározásiól: — Mielőtt bevonultam katonának, akkor beszéltünk erről a dologról nagyon határozottan Erzsivel és Emillel. Elterveztük, s most sor került rá. Most már négyen járunk majd a pártrendezvényekre a családból. Eddig a munkásőri foglalkozásokra a bővebb családból öten jártunk. Tudjuk, hogy felvételi kérelmünkkel még nagyobb feladatok megoldására köteleztük el magunkat, de amilyen komolyan vettük elhatározásunkat, ugyanolyan lelki- ismeretesen dolgozunk ezután is... Esténként együtt a család. Most is csak Emil hiányzik, a fiatal halász, aki Pécsen tanul. Feri leengedte a hűtővizet a traktorból, Erzsi is megérkezett Marcaliból. És A Banevácz testvérekre igazán áll az a közmondás, hogy az alma nem esik messze a fájától. Édesapjuk régi tagja a pártnak, de a nagyapák ugyancsak régen tették le a voksot a párt ügye mellett. A gyerekek egyik nagyapja, Szántó János 1919 óta vesz részt a munkásmoagaloimb n A répáspusztai termelőszövetkezet egyik alapító tagja volt, hosszú éveken át látta el itt a párttitkári leendőiket. A másik nagyapa ugyancsak abban az időben tett hitet a párt ügye mellett. Közeledik a tagkönyvátadás ünnepélyes aktusa. Nem mindennapi. esemény lesz ez a pártszervezet életében. Erre a taggyűlésre meghívják a két veterán nagyapát is, hogy lássák: az unokák is magukévá Emil, a halász. tették azt az eszmét, amelyért valamikor ők a szó szoros értelmében harcoltak. Munkájuk, magatartásuk a bizonyíték rá, hogy a Banevácz testvérek méltán léphettek nagyapáik nyomdokaiba. Hernesz Ferenc Pesti diákok - Somogyért Ünnepélyes taggyűlést rendeztek október 2-án a mesz- tegnyői pártszervezetben. Ekkor terjesztették a falu kommunistái elé Bonevácz Erzsébet, Bonevácz Ferenc és Bonevácz Emil tagfölvételi kérelmét. A három testvér egyik ajánlója a helyi KlSZ-szer- vezet volt. Egyikük — Farenc ■— az alapszervezet döntése alapján, Erzsi, és Emil, mivel még nem érték el a fölvételhez szükséges korhatárt, felsőbb pártszerv határozata értelmében immár tagja a pártnak. A szűkebb családban most már négyen vannak kommunisták, az apa, Bonevácz József ugyanis huszonegy évvel ezelőtt kapta meg tagsági könyvecskéjét... Három testvér — három munkahely. Erzsi a Horizont szövetkezet marcali bőrdíszmű-üzemében dolgozik, szép műanyag holmik kerülnek ki a keze alól. Emil, a fiatalabb fiú a Felső-somogyi Halgazdaság mesztegnyői tóegységénél dolgozik, halász az édesapja vezette egységben. Feri Feri, a traktoros. traktorosa. Emil és Erzsi munkája mellett középiskolában tanul, levelező tagozaton. Emil a napokban Pécsen, a KISZ vezetőképző tanfolyamán vesz részt. Olvasom a Bonevácz testvérek fölvételi kérelmét. Emi’ ezt írja: »Szeretném az iskolát eredményesen elvégezni utána pedig eredményesen, jól és főleg becsületesen dolgozni és élni...« Erzsi így ír: »Szeretnék becsületesen, tisztességesen élni és dolgozni...« Feri nyilatkozatából: »Szeretnék a párton belül hasznos munkát végezni...« — Hogyan született meg ez az elhatározás? A kérdést az édesanya is hallja, s mielőtt a fiatalok válaszolnának, azt mondja: — A gyerekek nálunk olyan környezetben nőttek fel, hogy maguk be szívhatták a part szeretetét. Itthon a beszédtéma gyakran összefügg különböző politikai kérdésekkel... Az apa sokat és sokszor mesél életéről, kommunista múltjáról. És a gyerekek idéznek ezekből a történetekből, a beszélgetés során most is előjönnek azok az esztendők, a leküzdött nehézségek — s az eredményt már a mai élet bizonyítja: Erzsi, Emil és Feri élete... — Amit tettünk, meggyőződésből tettük — mondja Erzsi. — Az elhatározás már korábban született, hogy majd egyszer együtt kérjük a felvételünket. — Ha elég érettek lesztek hozzá — egészíti ki mosolyogva az apa. — Természetesen — folytatja Erzsi. — Aztán most úgy éreztük, hogy megfelelünk a követelményeknek. Igaz, én egy kicsit attól tartottam, hogy a korom miatt... A KISZ-szervezet ajánlott bennünket, azt hiszem ez volt az első eset, hogy az itteni pártszervezet a KISZ-esek javaslatára vett fel új tagot. A taggyűlés nagyon szép volt. A hangulat, az ünnepélyesség nog'- u. ’ kahelyemen hitetlenkedtek, »mikor mondtam, hogy megNóhány éve rádiós vetélkedéseink ügyében Somogyból elszármazott lokálpatriótákat kerestünk meg. Ez idő tájt pesti egyetemisták között is megalakult egy szűkebb közösség, a somogyi diákok klubja. Két-három összejövetel után azonban szervezési és egyéb okok mitt abbamaradt ez a helyes és igen hasznos kezdeményezés. Nemrégen a megyei tanács művelődésügyi osztálya ismét megkísérelte újjászervezni megyénk Budapesten tanuló egyetemi és főiskolai hallgatóinak részvételével a somogyi diákklubot. A kísérlet úgy érzem, sikerrel járt December 10-re szólt a meghívó az Eötvös Kollégiumba. Jóllehet akkor már több helyütt megkezdődtek a félévi vizsgák, csaknem valamennyi fakultás képviseletében ott voltak azok a fiúk és lányok, akikre a továbbiakban jó szívvel számíthatunk. Orvos, fizikus, közgazdász, néprajzos, vegyész, kertész és különböző szakmájú mérnökhallgatók ültéle körül a hosszú asztalt jó húszegynóhányan. Nem titkolom, jólesett hallani itt, a Ménesi úton a sorba csendülő somogyi helységneveket. Kötcse, Fonyód, Kaposhomok, Lad, Balatonszemes, Kaposvár — és sorolhatnám. Egy-egy földink a megye szinte valamennyi zugából. Többségük itt találkozott először. Miért fontos a jelen és nexn- kevésbé a jövő szempontjából ez a kis, de bizakodunk, gyarapodó közösség? Erről szólt röviden a megyei tanács képviseletében Béres Gyula főelőadó. Fontos mindenekfölött ez a kapcsolat, ez a klubközösség Somogynak, a fiatalok szűkebb hazájának. Jó szakemberekre, jó vezetőkre van szükségünk a fejlődő, iparosodó mezőgazdaságban, a terebélyesedő és újonnan létesülő üzemekben, gyárakban. Szakembereket, művelt fiatal értelmiségieket vár most születő második városunk, Siófok, és néhány év múltán csakúgy a harmadik, negyedik, vagy ötödik városa is a megyének. Nem titkoljuk: szeretnénk minél több olyan friss diplomást fogadni, akit első munkahelyén — objektiv kötöttségein túl — némiképpen érzelmi szálak is hozzákapcsolnak ehhez a tájhoz. Ha körülnézünk ebben az országban, ott, ahol meglepően szép és rohamos fejlődést látunk, a kulcspozíoiókban olyan értelmes, kiművelt és hozzáértő emberfők irányítják a megye, a város szekerét, akik jobbára szenvedélyes lokálpatrióták is, a szó nemes értelmében. (Sorolhatnánk Gyula, Szeged, Miskolc, Nagykanizsa, de szerénytelenség nélkül újab- bar. Kaposvár példáját is.) S kik töltik be a fejlődés követelte mindig újabb és újabb posztokat? A vidék tehetséges, új értelmisége, akiket szeretettel — és nemcsak erkölcsi megbecsüléssel — hív és vár a hazai táj. Ezért volna jelentős egyfelől a pesti egyetemisták somogyi diákklubja. Másfelől nem érdektelen az a kapcsolat sem, ^melyet egymás közt kiépíthetnek az időnkénti, rendszeres klubtalálkozásokon. Szó esett a programról is. Februárban a megye egy-két párt- és állami vezetőié szeretne beszélgetni a klub tagjaival. Ki hogyan tervezi a jövő életiét? Kinek mi az elPárt-, állami és szakszervezeti fórumok vizsgálták és értékelték a gazdaságirányítás reformjának első évi gazdaságpolitikai és általános politikai hatását. A mérleg egyértelműen pozitív. S a mérleget az hitelesíti legjobban, hogy a számadások reálisan feltárták gazdasági életünk hosszabb és rövidébe lejáratú problémáit is. Ezek nagyobbrészt a korábbi időszakból, a régi mechanizmusból erednek, de elkerülhetetlenül az új mechanizmus nyomán is támadnak problémák. Éppen gazdasági életünk megoldandó feladataira tekintettel, határozottan arra a következtetésre kellett jutni, hogy a IX. kongresszus határozatainak megfelelően tovább kell dolgozni a gazdasági reform elveinek érvényesítésével a harmadik ötéves terv teljesítéséért. Ez tehát a mi szilárd és eredményesnek mutatkozó gazdaságpolitikánk. További kérdés azonban, hogy a gazdaságirányításnak milyen társadalmi hatásait tapasztalhatjuk? Egy év nagyon kevés ennek a megítéléséhez, ezért ez még nem is kerülhetett napirendre. Bizonyos jelenségeket és tendenciákat azonban megfigyelhetünk, s érdemes ezekre máris figyelmet fordítanunk. Kezdjük ott, hogy milyen várakozások előzték meg a reformot, s azokat hogyan igazolta vagy cáfolta meg az első évi tapasztalat. A legfőbb, amit társadalmunk a reformtól várt az, hogy ösztönző hatást fejt ki a vállalatokra; bátrabban kezdeményezzenek, termelési és szolgáltatási tevékenységüket jobban ráirányítsák a szükségletekre, jobb minőséget és nagyobb választékot érjenek el, a hazai szükségleteket is jobban kielégítsék és az exportlehetőségeket is jobban kihasználják. E tekintetben kétségtelenül már érezhető a reform kedvező hatása. Korántsem beszélhetünk még megelégedésről, de mindenki érzi, hogy »megmozdult a front«. Több és jobb áru, s új szolgáltatások jelenítek meg, a kezdeményezés és a fellendülés jelei érzékelhetők az állami vállalatok működésében is, de talán még inkább a szövetkezeti vállalatoknál. E tekintetben nem követképzelése, esetleges problémája; hol szeretne pályát kezdeni, mik a lehetőségek erre? stb. Egy másik alkalommal a megyei tanács szakosztályvezetői tájékoztatják majd a fiatalokat Somogy fejlődéséről, helyzetéről a gazdasági és a kulturális élet különböző területein. A közbülső hónapokban pedig megyénkből elszármazott művészeket, írókat hívnak meg találkozóra, műsoros estre. Örömmel fogadták a programterveztet. Engem mégis valami niás ragadott meg különösképpen. Valaki megkért, mondjak friss híreket Somogyból, azaz mi újság — otthon? Kissé váratlanul ért a dolog, így azt mondtam, amit hirte- lenében eszembe jutott. »Siófokon a várossá avatásra készülnek; Böhönyón felavattuk Forbáith Imre költő emléktábláját; díjat nyert két kaposvári néptánoegyüttes; az új városrészben beköltöztek a Petőfi utca utolsó háztömbjébe is; lassan beépül az Arany utcai rész...« — mondtam, ahogy 1ött, s bizonyára nem is a legérdekesebbeket. A teremben mégis olyan feszült csend támadt, hogy kis híján zavarba jöttem. Nagyon megkapott ez az otthoni tájhoz való érzelmi kötődés, amellyel a hevenyészett információkat magukba szívták. Milyen őszinte örömmel csillant egy szép, fekete orvostanhallgató lány szeme a kaposvári gázprogram és a lakásépítés eredményeinek hallatán! ... Ha más célja nem lenne, már ezért is érdemes somogyi diákklubot csinálnunk — Pest n. YV. E. kezett be csalódás, ellenkezőleg, kezdenek teljesülni a várakozások. Az egyes dolgozók helyzetét illetően pedig azt várta a közvélemény, hogy olyan ösztönző hatás érvényesül, amely fokozottabban megbecsüli a jobb munkát és nagyobb mértékben növekszik azok személyi jövedelme, akik odaadóbban dolgoznak és bátrabban kezdeményeznek. Ebből is teljesült valami. Vannak példák erre, s ezek száma növekszik. Nem mondhatjuk azonban, hogy ez a tendencia általánosan érvényesül, mert ellenállással is meg kell küzdeni. Azzal is, ami még a gazdasági mechanizmusban benne van. s azzal is, ami társadalmunkba beidegzödött. Elég csak arra hivatkozni, hogy a keresetek érdem szerinti differenciálásával szemben milyen könnyen feltámad egy- egy esetben a közhangulat. Voltak azonban aggályos várakozások is. Így mindenekelőtt az, nehogy kisebb vagy ngyobb körben a foglalkoztatottság csökkenjen, továbbá nehogy veszélybe kerüljenek azok a társadalmi juttatások, amelyeket a korábbi időszak- szociális vívmányaiként szokott meg társadalmunk. És különösen az, hogy az életszínvonal emelkedésében ne következzék be törés. Ezeket az aggodalmakat a reform első éve nem igazolta. Nem következdek be azok a hatások, amelyektől sokan féltek, s az aggályos várakozásokat a közvéleményben mind inkább a bizakodás váltja fel. Indokoltan. Gazdasági reformunk lényege és fő célja, hogy az életszínvonal állandó és megbízható emelkedését alapozza meg, s egy év is elegendő volt annak a bebizonyítására, hogy ez a tendencia kezdettől fogva érvényesül. Azonban a gazdasági élet objektív törvényszerűségeit nem hághatjuk át. A vállalatok jobb gazdálkodásra és termelékenyebb munkára való ösztönzése é> az egyes dolgozók jobb munkára való serkentése 1 döntően az anyagi érdekeltség útján lehetséges, tehát az eddigieknél nagyobb jövedelmi differenciáltságot kell megszokó unk Ez pedig nem hogy ellentétes lenne a szocializmus elveivel, hanem ellenkezőleg, éppen annak felel meg: »kinek-ki- nek munkája szerint«. Gazdasági reformunk társadalmi hatásai tehát eléggé bonyolultak, de több irányban világosan felismerhetők és egészükben véve kedvezőek, a szocialista fejlődés irányába esők. Lássuk ezeket néhány vonatkozásban közelebbről. Kezd érvényesülni és napról napra erősödik a közgazdasági szemlélet. Ennek az a lényege, hogv fokoza osan fel oldódik társadalmunkban az a régi beidegződés, hogy elegendő a felülről megkapott terveket elfogadni és többé- kevésbé teljesíteni. Mind szélesebb körben felülkerekedik az a reálisabb szemlélet, hogy minden gazdálkodó szervnek és kollektívának magának is felelősséget kell vállalnia azért, amit maga elé tűz, és azért is, hogy milyen gazdaságosan végzi a munkáját. S ez sok mindent jelent. A vállalati vezetésben a szükségletek, a piaci lehetőségek és az adott vagy előteremthető feltételek felelős egybevetésével kell kitűzni a közelebbi és távolabbi vállalati terveket, s ezé;? a fé- lősséget senkire nem lehet áthárítani. Az MSZMP KB december 4-i ülésén azt állapította meg, hogy »a gazdasági vezetők a vállalatok és a szövetkezetek nagy részében képesnek bizonyulnak arra, hogy önállóan megoldják a vezetés nagyobb felelősséggel járó feladatait«. Továbbá azt is, hogy »az új irányítási rendszer mind a vezetők, mind a kollektívák részéről egyre szélesebb körben és növekvő mértékben ált ki olyan törekvéseket, amelyek a gazdálkodás jobb megszervezésére, a korszerűség fokozására. a jövedelmezőségre irányulnak. A vállalatok dolgozói körében pedig azt jelenti ez. hogy vun lehetnek közömbösek vállalatuk terveinek teljesítésében, mert az egyéni érdekeltségük körébe vág. A közgazdasági szemlélet az ő esetükben azt jelenti, hogy munkájuk, an'’.ak a f ő tételei és a ■ munkájuk utáni személyi jövedelmük nem függetleníthető a vállalati eredménytől, tehát abban érdekelten kell végezni a maguk munkáját. Az új mechanizmusban ez élesebben jelentkezik, mint a régiben, tehát e szerint kell cselekedni és dolgozná. Ez a felismerés és az ehhez való igazodás láthatóan halad előre az állami vállalatokban is, a szövetkezetekben is. A műszaki fejlesztésben is előretör a közgazdasági szemlélet. Itt az az űj elem, hogy nem lehet csak műszaki szemléletben gondolkozni, akár a mérnökök, akár a szakmunkások részéről. Meg kell tanulni, hogy a nagyobb gazdasági eredmény, a jobb minőséig a cél, tehát a műszaki fejlesztésnek ezt kell szolgálnia, s a magasabb műszaka színvonalra törekvés kötelező, mert jobb gazdasági eredményt csak ezúton lehet elérni. E szemlélet térhódítása az oktatásban, a tudományos kutatásokban és az üzemekben egyaránt megfigyelhető. A reform nyomán szocialista tervgazdaságunk demokratikus elemei is erősödnek. Maga az a tény, hogy az elhatározások felelőssége a központi szervekről több ezer állami és szövetkezeti vállalatra szélesedett, döntő jelentőségű. Ügy is mondhatjuk, hogy a régi mechanizmusban néhány száz ember viselte annak felelősségét, hogy milyen népgazdasági tervet tűzünk ki, míg az új mechanizmusban t gazdasági vezetők tízezernyi gárdájára szélesedett ki a gazdasági tervezés felelőssége. De ugyanezen az alapon a dolgozók millió is érdekeltebbé váltak a gazdasági döntésekben is, a maguk munkája eredményében is. Ezzel reális alapot kapott a dolgozók széles körének a bevonása a gazdasági vezetésbe. A szocialista demokráciának ez az előretörése egyaránt érzékelhető az állami vállalatoknál, a szövetkezetekben és a helyi tanácsok gazdálkodásában. A gazdasági élet demokratizálódása természetesen egész társadalmi életünkre is kihat. Ügy is lehet mondani, hogy a gazdasági tevékenység társadalmunk általános politikai ügyévé válik. Az MSZMP KB december 4-i ülésének a határozatában ez áll: »A Központi Bizottság ezúton is hangsúlyozza, hogy a párt munkájában, harcában a szocialista építés jelenlegi szakaszában döntő a gazdasági munka« ° - érmé z'tcen nemcsak a kommunistákra vonatkozik. Egész társadalmunk számára a gazdasági fejlődés a fő politikai kérdés, és gazdasági fejlődésünkben a szocialista politika, a szocialista demokrácia a haladás fő tényezője.
