Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-02 / 258. szám

ÄKMübat, 1968, november 2. 3 SOMOGYI NÉPLAP Súlyos gondok a kereskedelmitanuló-képzésben A napokban a Kereskedel­mi, Pénzügyi és Vendéglátó­ipari Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságának ülésén a kereskedelmi és vendéglátó- ipari szaikmunkásképzésről tár­gyaltak a közgazdasági bizott­ság jelentése alapján. Hogy mennyire időszerű volt a kér­dés fölvetése, azt bizonyította az a szenvedélyes hang is, amellyel a felszólalók sürget­ték a megoldást. Egy felszó­laló azt mondta, Kaposváron nincs megbecsülve a kereske­delmi és vendéglátóipart ta­nulóképzés. Hosszú évek óta szélmalomharcnak bizonyult az az erőfeszítés, amely arra irányult, hogy a vendéglátó­ipari és kereskedelmi tanu­lóknak az egyéb diákokéhoz hasonló körülményeket teremt­senek. Hiányoznak a elemi feltételek A közgazdasági bizottság je­lentése jól rávilágított a sú­lyos gondokra. A most már félezernyi diáknak nincs olyan iskolája, amelyben a mai kö­vetelményeknek megfelelően oktathatnák a tanulókat, hiá­nyoznak a szociális, egészség- ügyi stb. feltételek. A Május 1. u. 4. szám alatt levő helyiség­ben, valamint a Munkácsy Gimnázium (kölcsönkapott) termeiben csak a feladatok nagyon csekély részét végez­hetik el. Nem tudnak például tornaórát tartani, szemléltető eszközöket használni. Az ön­álló iskola hiánya sajnos igen károsan hat a diákok maga­tartására is. Nehezen lehet megtartani az iskolai fegyel­met. Nincs rendjén, hogy este 10—11 óra körül az állomáson töltik az időt a vonatra váró vidéki fiúk, lányok. Ez nem­csak erkölcsi szempontból rossz, károsan befolyásolja a teljesítőképességet is. Az éj­szaka hazaérkező gyerekeknek másnap a boltokban nem sok hasznát veszik. Nem fogták össze az erőket Hógy miért alakult ki a megyében ez a kedvezőtlen helyzet, arra különféle ma­gyarázatok vannak. Sok min­dent lehet mondani, de azt nem, hogy a tanács tétlen volt. A megyei tanács keres­kedelmi osztályának képviselői beszámoltak elz értekezleten azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a probléma megol­dása végett tettek. Ám falba ütköztek, amikor a Belkeres­kedelmi Minisztériumhoz for­dultak, nem tudtak kellő ősz- szeget kicsikarni a megyed költségvetésből sem, sőt az is­kola vidékre telepítése sem volt kivihető. (A szakmához szük­séges feltételeket nem tudták megteremteni.) Legföljebb egy kis lépéssel jutottak előbbre, pl. tantermet kaptak délután a Munkácsy Gimnáziumban. Törekvések voltak, csakhogy nem fogták össze a rendelke­zésre álló erőket, mindig egy irányban erőltették a megol­dást. Ez nem vezethetett ered­ményre, hisz egyedül se a mi­nisztérium, se a tanács, se pe­dig a vállalatok nem vállal­hatták magukra az iskolaépí­tés nehéz terhét. A KPVDSZ megyei bizottsá­ga legutóbbi ülésének nagy jelentősége éppen abban van, hogy tovább lépett annál a megállapításnál, hogy nem ha­lasztható tovább a kereskedel­mi iskola fölépítése Megpen­dítette azt a gondolatot is, hogy az iskola megteremtésé­hez kérni kell a vállalatok, a minisztérium és a megye anyagi támogatását. Szinte biztosra vehető, hogy ha a vál­lalatok bizonyos összeget for­dítanak szakmunkásaik ottho­nának létrehozására, a mi­nisztérium és a tanács sem marad részvétlen. Ebből adó­dik, hogy meg kell alakítani mielőbb egy olyan bizottságot, amely fölméri a lehetőségeket, megkeresi az érdekelteket és összehangolja a lépéseket. Amivel nem kell várni A kereskedelmi és vendég­látóipari szakmunkásképzés­nek kétségkívül most ez a legégetőbb kérdése. Ám az ott­honteremtés gondja sem von­hatja el a figyelmet azokról a fogyatékosságokról, amelyek a megyei bizottság ülésén ugyancsak hangot kaptak. El­sősorban az üzlethálózatban folyó oktató-nevelő munka hiányosságaira gondolunk. Ezek kijavításához nem kell az iskola fölépítéséig várrá- A kettő között nincs összefüggés. Hogy az oktatási felelősök ele­get tesznek-e a kötelességük­nek, hogy a boltok dolgozói jó példát mutatnak-e, és átad­ják-e tudásukat az utánuk kö­vetkező generációnak^ attól függ, milyen felelősséget érez­nek a fiatalok Iránt. Hogy e felelősségérzet kellő hőfokú legyen, abban sokat segíthet­nek a vállalatok Tömegszerve­zetei, elsősorban a szakszer­vezet — állapították meg az ülésen. Ha az ifjú szakmunkásjelöl­tekkel kellő szeretettel, hoz­záértéssel, lelkiismeretességgel foglalkoznak, akkor a fiatalok tudnak bánni a vevőkkel, ké­pesek lesznek növelni a for­galmat, alkalmazni a korszerű kereskedelmi technológiát. Vagyis 1980-ban, amikor száz lakosra 3,4 helyett (1966-os adat) öt kereskedelmi dolgozó jut, nemcsak azt lehet elmon­dani majd, hogv növekedett az üzletek szakmunkásainak száma, hanem azt is. hogy mi­nőségi változás történt: a ke­reskedők, a vendéglátóiparban dolgozók úgy végzik munká­jukat. ahogyan ezt a gazda­ságirányítás úi rendszerében megkívánják tőlük. Szegedi Nándor Csaknem két év A SOMOGYSZILI KOMMUNISTÁK TAGGYŰLÉSE UTÁN — FARTŐNK! VtlI VA­GYOK, de tudom, hogy ma tartja vezetóségváiasztó tag­gyűlését a somogyszili párt- szervezet Hogy a közvetlen munkatársaim közül ki párt­tag? Hogyne tudnám. Az ál­lattenyésztők között is akad néhány, és aztán itt van a szövetkezet inszeminátora meg az állattenyésztési brigádveze­tő. Honnan tudom, hogy ők kommunisták?/ Hát tudom ... Paska Ferenccel, a brigádve- zetővel együtt győzzük meg az értetleneket, ha valamilyen új dolog bevezetéséről van szó. Sokat segít nekem... Ho­gyan mutatja magát az alap­szervezet a falu, a szövetke­zet életében? Észreveteti-e ma­gát? Hát kérem, én a kívülál­ló szemével nézem a dolgokat, de úgy gondolom, hogy a fej­lődés gyökere odanyúlik hoz­zájuk, a pártszervezethez. Itt van például a majorparkosí- tás. Vagy vegyük a majorbe­kötő utakat. Azt hiszem, min­dez jó ötlet, amit megvalósí­tottunk és előbbre vitte a falut meg a szövetkezetét, a kom­munisták taggyűléséről indult ki. A kezdeményezések több­nyire ott születnek... Tóth Józsi bácsi jól összefogja az alapszervezetet, pedig nem le­het könnyű dolga, mert úgy ÉVEK ÓTA EGYÜTT Magánosok és közületek, figyelem! Mindenfajta gépjármű dinamó és önindító tekercselését garanciával, rövid határidőre vállaljuk. Kaposvári Vasipari és Műszaki Ktsz motorszerelő részlege, Achim András u. 8., telefon: U-40S. (71050) »Szépek a malacok ... « Mennyire másképp hangzik ez az egyszerű kis mondat, ha én mondom, és mennyire másképp hangzott Kovács Jó­zsef és felesége szájából. Én megállapítok egy tényt, rög­zítek egy pillanatot, amikor a kutricák fölé hajolva megte­kintem az ott »lakókat*. Az ő szavukban nem egy pillanat ténye, hanem egy hosszú fo­lyamat van benne. A hajnali kelések, az éjszakai virrasztás az ellő koca mellett, a gon­dozás mindennapjaival járó örömök, gondok, a választás előtti izgalom... Minden, aminek eredményeként ezt a rövidke tőmondatot lehet mondani: »Szépek a mala­cok ... * öt év óta kelnek minden­nap egyszerre, és végzik el együtt a böhönyei termelőszö­vetkezet sertésfiaztatójában a napi tennivalókat. — Kétszer voltam csak tá­vol egy kis időre — mondja az asszony —, egy 33 hónapos és egy 17 hónapos gyerekem van. — Velük ilyenkor ki van? — Egyedül vannak otthon — aztán magyarázatként gyor­san hozzáfűzi: — Tudja, kivehettem volna a szülési szabadságot. De ak­kor csak ötszáz forintot ka­pok havonta. Házhelyet vet­tünk, építettünk, szükség van a pénzre. Így aztán inkább dolgozom. — Nem sok ez igy két apró gyerek mellett? Egy kicsit megvonja a vál­lát. — Megszoktam. Es a fér­jemmel jól beosztjuk a mun­kát. Most meg, hogy korsze­rűsítették az épületeket, egé­szen más dolgozni. A kutricákban a malacok­nak külön elválasztó fal van, ott az önetető, önitató. A régi szerfás épületek és az ezzel járó sok munka már a múlté. — És nem is volt egészsé­ges az az elhelyezés. Az em­ber annyira vigyázott, mégis sok volt az elhullás, a bél- gyulladásos megbetegedés. — És az volt a szörnyű — mondja Kovácsáé —, hogy mindig a választás előtt ütött be a baj. Mindig a legna­gyobb, a legszebb malacok hullottak el. Hiaaye el, ilyen- kar sírva végeztem a dolgom. Egy kis szünetet tart, el­mosolyodik. — így most egészen más — ránéz a férjére\ mm Azt hi' »Talán ez lesz a miénk...» szem, igy még sohasem vá­lasztottunk, mint most. Kovács József bólint — Hét és fél, nyolc szokott lenni a választási átlag, most, ahogy nézem, kilenc fölött lesz. Súlyban meg legalább megvan a huszonöt kilós át­lag. Hiába, korszerűbb körül­mények között jobb eredmé­nyeket ér el az ember. Mert az kétségtelen, hogy sokkal könnyebben vagyunk. — Persze előfordul kisebb üzemzavar, olyan, mint a teg­napi. Nem volt villany, este tizenegykor itattuk a malaco­kat. Deltát ez semmi ahhoz képest, ami azelőtt volt. Alig van mondatuk, amibe így vagy úgy bele ne szőnék az összehasonlítást. A két épület átalakítása egymillió­nyolcszázezer forintjába ke­rült a gazdaságnak, de már most látszik, hogy megérte a ráfordítás. Na és persze az is igaz, hogy a jobb eredmények nemcsal^ azzal szereznek örö­met, hogy most szebb malacok kerülnek ki a kezük alól, ha­nem több lesz a fizetésük is. tudom, több mint ötvenen van­nak ... Dr. Balogh Béla somogyszili körzeti állatorvos szavait idéz­tem magamban, a falu párton kívüli szaktekintélyének véle­ményére gondoltam, amikor a somogyszili kommunisták tag­gyűlését hallgattam. A HATVANHÉT ESZTEN­DŐS TÓTH JÓZSEF mondta a beszámolót. Tizennyolc éve párttitkár, 1960 óta függetlení­tett és huszonegy éve párttag. Ö írta alá először a belépési nyilatkozatot 1949-ben, amikor termelőszövetkezeti csoport alakult Somogyszilban. Hu­szonhat családban nyolc kom­munista volt. Az újonnan föld­höz juttatottak voltak az első párttagok. Ma ötvenegy tagja van az alapszervezetnek, kö­zülük harminchárom szövet­kezeti gazda... Tóth József mondta a beszá­molót — Ahogyan a pártnak nagy szerelje van az ország politikai, gazdasági és kulturális életé­ben, ugyanígy van ez kicsiben, a mi községünkben is. Alap­szervezetünk igyekezett tekin­télyt szerezni Somogyszilban, kommunistáink nagy többsége példát mutat a mindennapi munkában, és a mi kommunis­ta közösségünk hallatja szavát minden fontosabb kérdésben... Mit eredményezett ez a pél­damutatás? A termelőszövet­kezeti tagok közül szívesen mennek nap mint nap a kö­zös munkákba azok is, akik ko­rábban azt hajtogatták, hogy a szövetkezés úgy sem lesz élet­képes. Politikai tisztánlátásu­kat mozdítja elő, hogy három oktatási csoport is működik a faluban. Öten végeztek külön­böző szintű pártiskolát, négyen középfokon tanulták a marxiz­mus—leninizmust. Ilyenkor, amikor összegezni kell két év munkáját, öröm arról szólni, hogy jól sikerültek a pártna­pok és a fiatal párttagok a mozgató rugói az öntevékeny művészeti csoportoknak. Erős a szövetkezet, a gazdák megta­lálják számításukat, de töre­kedni kell arra, hogy még ke­vesebb legyen a hiba. Néme­lyek még nem mindig óvják igv a közös vagyont, ahogyan kellene, s ilyenkor bizony el­törik a gép, elveszik ez vagy az. És a legutóbbi két év mun­kájának értékeléséből nem hiányozhat az sem, hogy nem mindig voltak következetesek a kiadott pártmegbizatás szá­mon kérésekor, a taggyűlésen hozott határozatok megvalósí­tásában. A hibákat észrevenni azt je­lenti, hogy tudnak róluk, s ha - ez így van, akkor kijavítani is könnyebb őket. S hegy mind­ezt nemcsak a vezetőség látja így, bizonyítják a hozzászólá­sok is. Varga István, a szövet­kezet takarmánykeverő üze­mének a vezetője például he­lyeselte, hogy felelősségre von­ták azokat a kommunistákat, akik nem jártak rendszeresen taggyűlésekre. Az intézkedést jónak tartotta, noha ő maga is azok között volt, akiket fele­lősségre vontak — de kifogá­solta, hogy ez a célravezető és határozott fellépés abbama­radt. Szilágyi Imre traktoros viszont kiegészítette a beszá­molót azzal, hogy méltán illeti dicséret a falu tizenegy mun- kasorét, hiszen ezek az elv­társak példásan teljesítik pártmegbízatásukat... A taggyűlés részvevői jól át­gondolták mindazt, amit a be­számolóban hallottak — ezt bi­zonyították a felszólalások és a határozatok. Meggyőződéssel vették kézbe a szavazólapokat, és léptek az urnához. Tóth Józsefet űjabb két év­re megválasztották az alap­szervezet titkárának ... JÓZSI BÁCSI, a falu párt­titkára jubileumhoz közeledik. Tizennyolc évi titkári tevé­kenykedése után újabb, két év­re kapott bizalmat a falu kom­munistáitól. De vajon csak tőlük kapta? — Józsi bácsi a korát meg­hazudtolva dolgozik — mond­ta a körállatorvos. — De vigyázni kell, hogy ne nehezedjen rá túl sok teher — intett egy, a Józsi bácsi kor­osztályához tartozó tsz-nyug- díjas, Gyergyádes Imre. — Ügy gondolom, a tagság ez­után jobban segíthetne a tit­kárnak. Meg kell osztani a terheket, hogy kevesebb jus­son rá... Megbecsülés és féltő aggó­dás, segítőkészség — erre biz­ton támaszkodhat munkájában Tóth József, a somogysziliak párttitkára. Heraesz Ferenc Refiektorfenyben — Ezerkétszáznegyven fo­rint az alapbérünk, a súly- gyarapodás minden kilójáért ötven fillért kapunk, és min­den ötnapos malac után há­rom forintot. Persze nem mindegy, hogy milyen átlag­gal, milyen súllyal választunk, és az sem, hogy milyen ez el­hullás. öt év óta töretlenül, nagy odaadással dolgoznak együtt, szeretettel végzik a munká­jukat. — És azt még nem mond­tam — kapja fel a fejét az asszony —, hogy minden év­ben kapunk egy hízőnákváló malacot. — Már választottak? — Hát nézegettük... Az egyik kutricához men­nek, egy visító jószágot ki­emel az ember. — Több ez, mini harminc kiló — jegyzi meg. Az asszony megsimogatja, csitítja a malacot. — Talán ez lesz az... Ta­lán ez lesz a miénk ... A pillanatot megörökítette a fé nyképezőgép. ■Vörös Márta Dicséretet és bírálatot egyfor­ma bőkezűséggel osztott min­den vezetőségválasztó taggyű­lésen a beszámoló és számta­lan hozzászóló a pártmegbíza­tását lelkiismeretesen és oöa- adóan teljesítő kommunistá­nak, illetve a feladatát elha­nyagoló párttagoknak. Ez a szenvedélyesség, a kom­munisták elé tükröt tartó han­gulat serkentő hatású lehet a következő évekre, megtermé­kenyítheti az alapszervezetek munkáját. Csak néhány példát említe­nék a sok közül. A Villamos- sági Gyár 2. számú pártszerve­zetének taggyűlésén megjutal­mazták azokat a kommunistá­kat, akik a pártépítésben kivá­ló munkát végeztek. A Textil- ruházati Ktsz-ben a két pro­pagandistának köszönték meg áldozatos tevékenységét. A Lá- bodi Állami Gazdaság nagy- korpádi kerületének kommu­nista fórumán személyenként értékelték és részesítették di­cséretben a kötelességüknek pontosan eleget tevő párttago­kat Azoknak a kommunistáknak a munkáját is mérlegre tették, akik a KISZ-ben, a szakszer­vezetben, a Népfrontban, a munkásőrségben tevékenyked­nek a vezetőség megbízása alapján. S általában nem el­vontan, hanem a tömegszerve­zetek és -mozgalmak munká­jának értékelésébe ágyazva vizsgálták pártmegbízatásuk teljesítését Számtalan jel bizonyítja, hogy a választás időszakában milyen pezsgés indult meg a pártéletben. A sok közül egyet emelnék ki: határozottan meg­fogalmazódott a taggyűlése­ken, hogy minden kommunis­tát bízzon meg az új vezetőség konkrét pártmunkával, mert csak így lehet a párt politiká­ját még eredményesebben ma- gyarázni, megvalósítására moz­gósítani. L G. A cukorgyár különleges gépjárművezetői jogosítvánnyal és nehézgépkezelői vizsgával rendelkező dolgozókat azonnal felvesz Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán. (7701)

Next

/
Thumbnails
Contents