Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-12 / 265. szám

Kedd. 19B8, november 12, SOMOGYI NÉPLAP 3 Nélkülözhetetlen, mint a levegő A vállalatnál, ahol leg- '' utóbb dolgoztam — pa­naszkodott villanyszerelő isme­rősöm — egy Dutka nevű volt a főnök. Munkatársai bár el­ismerték, hogy jobban dolgo­zik, mint az elődje, mégse na­gyon szerették. Ugyanis min­den ap.ró hibáért kikelt magá­ból, ordítozott, megsértette a beosztottját. Az persze alig tért vissza a helyére, elkapott vala­kit és leteremtette, szegény csak hápogott. A végén odáig fajult a helyzet, hogy ennél a vállalatnál a portás is rá- acsarkodott az idegenre, ha az véletlenül nem magyarázta el folyékonyan és hangosan, mit is akar. Egyszer felhívott az apám telefonon. Az öreg bizony min­dig megilletődik, ha telefonon kell beszélnie, ugyanis falun még nem szokott hozzá a tech­nika e csodájához. Vagy túl­ságosan halkan, vagy hango­san ordít bele. Most megille- tődött volt, de mire felocsú­dott, a központos kisasszony már szót is kapcsolta, miköz­ben valami dadogós ősöket emlegetett. Amikor megkér­deztem, miért nem hallgatta meg az öregemet, és miért be­szélt vele ilyen csúnyán, nem is nagyon mentegetőzött. »Mit képzel, ráérek én va­lakinek a motyogását hall­gatni? Különben nem is tud­tam, hogy az apja«. Majd pa­naszképp hozzátette: »Tudja, hogy mennyi leto- lást kapok én naponta fentről semmiségekért? Ha hallaná, férfi létére biztosan belepi­rulna — Miért nem kéri ki magá­nak? »Mert itt, szaktárs, ez a di­vat.-« A türelmetlen durva mo­dor, a válogatott sértések özö­ne felülről sugárzik és meg­fertőz mindenkit. Persze első­sorban azokat, akiknek lehe­tősége van ezt a sugárzást le­felé továbbítani. Ez a káros sugárzás a fő­nöktől indult ki, Megmérgezte az egymás közötti kapcsolato­kat, még aki hajlamos volt az udvraias közlésre, a hatá­rozott, de nem sértő utasítás­ra, az is leszokott róla. Leg­följebb panaszkodott, de tar­totta magát az idetelepített új hangnemhez. Furdalt a kíváncsiság, vajon milyen ember volt a főnök az előző munkahelyén. Kiderült, hogy ott beosztott vezetőként dolgozott, és természetesen al­kalmazkodott felettese szoká­saihoz, átvette annak modo­rát. Ami viszont — és ez meg­lepett — határozott, udvarias embert tisztelő hang volt. En­nél a vállalatnál tehát ez volt a divat. Ehhez tartotta magát a portás és a telefonos kis­asszony is. Természetesen ez alól nem vonhatta ki magát Dutka kartársunk sem, mert rendre utasították volna fe­lülről, lentről pedig kikérték volna a durva, lekicsinylő hangot. Viszont amikor új munka­helyére került felelős vezető­beosztásba — elismert érde­meiért —, akkor egy idő múl­va »begőzölt-«. Visszafojtott in­dulatai feltörtek, igazi énjét mutatta. Érezte, hogy jól dol­gozik, fölényes tudása, maga- biztossága tekintélyt szerzett neki, tehát nem törődött az olyan apróságokkal, mint a jó modor, az emberi hang. Tud­ta. azt hitte, hogy ezt minden fórumon megbocsátják neki, hiszen produkál. Keresünk budapesti és vi­déki változó munkahelyre lakatos-szerelő szak- és segédmunkásokat Külszolgálatl költséget, ha­vonta egyszeri hazautazást, hetenkénti hazautazás! költ­ség-hozzájárulást, szállást térítünk, minden héten sza­bad szombat, 44 órás mun­kahét. Bérezés: teljesít­ménybér. kereset korláto­zás nélkül. Jelentkezés: Fémmunkás Váll. szerelési üzeme, Bu­dapest xm„ Lomb u. 11. Felvétel esetén a felutazisi költséget megtérítjük. OS) Tényleg, beosztottjai elő szőr meglepődtek, amikor lát Iák, hogy állandósult nála ez szavú főnök egyre gyakrab­ban kitör. »Biztosan ideges-«, védték, nyugtatgatták saját magukat. Míajd, amikor lát­ták, hogy állandósul nála ez a betegség, megoszlott a véle­mény. Egyesek, a »hajlamo­sak« hamar átálltak az új hullámhosszra, mások szen­vedtek miatta, ezek végül vagy beletörődtek, vagy odébbálltak. A makacsabbak, akik lát­ták a sugárzás igazi okait, a jellembeli fogyatékosságokat, szívós harcba kezdtek ellene. Lassan a vállalatnál kialakult két hullám. Az egyikből ká­ros sugárzás áradt, a másikat hasznosnak nevezhetjük. Ez utóbbi még gyönge, de egyre terjed és meghonosodik. Sza­porodnak az általa »megfertő- zöttek«. Bizonyos, hogy végül is uralkíwióvá válik az egész vállalatnál, a vezetőtől a por­tásig. LJ iszen a munkatársak kö- ■* zötti kellemes légkör, a jó munkahelyi közérzet ép- úgy nélkülözhetetlen a dolgo­zó emberek számára, mint a kenyér vagy a levegő. Alexa Ferenc ,Vd TI I FORGALOM Tapasztalatok a kaposvári körzeti pályaudvaroo Kinőtt a megyeszékhely egy iskolát Tizennégy éve épült meg a Kaposvári Kisegítő Iskola, a Beloiannisz utcá­ban. Akkor 110 tanulóra méretezték, jelenleg azon­ban kétszázötvenkilenc ál­talános iskolás korú gyer­meket tartanak benne na­gyon rossz körülmények között. Még az ebédlőt és a zsibongót is kénytelenek voltak tanteremmé átala­kítani, hogy a zsúfoltsá­got viszonylag enyhítsék. A csökkent szellemi ké­pességű gyerekeknek sok­kal több mozgásra van szükségük, és most a hi­deg idő beálltával nagyon hiányzT.i a zsibongó. Min­den délben átrendezik tan­teremből ebédlővé az ét­kezőhelyiséget. majd újra helyükre kerülnek a pa­dok. A tanterem és a tan­műhely például háttul az udvarban, egy felvonulási épületben kapott helyet sok-sok huzavona után. Böröcz János igazgatóhe­lyettes elmondta, hogy tíz év óta nem kapott a kise­gítő iskola pénzt felújítás­ra. Költségvetésük csak arra elég, hogy az apró ja­vításokat elvégezhessék belőle. Kinőtte hát ezt az isko­lát a megyeszékhely, és közös érdek, hogy minél előbb bővítsék, fejlesszék. Gy. L. Ismeretes, hogy a MÁV tíz­tizenöt éves távlatban a kis forgalmú állomások megszün­tetését tervezi. Az első lépést ezen az úton a kaposvári kör­zeti pályaudvar létrehozásá­val tette meg 1968. január 1- én. Ennek következtében Ré­páspuszta és Bárdudvarnok állomásokon teljesen meg­szüntették a szállítást, Kapós- mérőn a téglagyár, Toponáron a DÉDÁSZ, Szentbalázson fje­dig a Dél-somogyi Erdőgaz­daság szállítmányait veszik csak fel. Május 25-én a me­gyei pártbizottságon illetéke­sek bevonásával a Népszabad­ság arukétot rendezett, amely­ről a lap A v «, it körzetesíté­sének első tapasztalatai Ka­posváron címmel be is szá­molt. Ekkor Kapalyag Imre, a lap munkatársa még arról írt, hogy vannak olyan problé­mák, amelyek nehezítik a cél elérését. Így például megem­lítette, hogy azok, akik saját iárművükkel szállítanak, nem kapnak költség-visszatérítést a MÁV-tói. Mi az őszi forgalomban lá­togattunk el ismét a körzeti pályaudvarra. Három ízben — szombaton, vasárnap és hét­főn — jártunk ott. így kereszt- metszetében megfigyelhettük a forgalmat. Fuvar a városban Szombaton aránylag nagy forgalom volt a körzeti pálya­udvaron. A 13. sz. AKÖV gép­kocsijai főként a Vas-müszaki Nagykeresedelmi Vállalatnak vitték ki a megérkezett árut. Különleges terméket nem kel­lett fuvarozni. Ám ha lett volna ilyen, se tagadta volna meg elvitelét az Autóközleke­dési Vállalat. Ma már ugyan­is nemcsak az ömlesztett árut juttatja célba (eddig ezzel is probléma volt), hanem a kü­lönleges méretű vagy összeté­telénél fogva veszélyes árut is. A nemrég kapott négykerék- meghajtású ZIL-jei a szántó­földig fuvarozzák, ha kell, a műtrágyát is. De ha netán olyan árut kellene továbbíta­ni, amelyhez Kaposváron nincs speciális kocsi, akkor az AKÖV-nek lehetősége van ar­ra, hogy azt valamelyik test­vérvállalatától gyorsan meg­szerezze. Igaz, az utóbbi nem kötelező. Ám mindent meg­tesznek azért, hogy egyetlen árura se kelljen azt monda­niuk: nem visszük el. Kocsi­park, egyéb fölszerelés (daru stb.) tekintetében tehát me­gyénk közlekedési vállalata nagyon jól felkészült s min­denkinek rendelkezésére áll. A pályaudvaron külön kiren­deltséget tart fenn, hogy fel­világosítást adhasson az ér­deklődőknek, gyorsan intéz­kedhessen és a helyszínen irányíthassa a ki- és berakást. A gond az AKÖV-é Nem titok: az a cél, hogy a körzethez tartozó falvak szö­vetkezeteinek, állami gazda­ságainak, intézményeinek szállítási igényét az AKÖV elégítse ki. Ezért is készült fel úgy, hogy lehetőleg egy eset­ben se kelljen nemet monda­nia. Ebben kétségkívül van vállalati érdek is: történetesen az, hogy a gépjárművek kapa­citását lekössék és a gépko­csivezetőket foglalkoztassák. De fölfedezhető benne a szál­líttató munkájának megköny- ny ítésére irányuló törekvés; azaz a kettőt egybevetve a népgazdasági érdek is. Jól bi­zonyítja ezt egy, a pályaudva­ron hallott történetecske. Egy zselici szövetkezetnek műtrá­gya érkezett aratáskor. Ami­kor megkérdezték az elnöktől, hogy az AKÖV-vel akarja-e elvitetni a műtrágyát vagy a tsz járművével, az elnök azt gondolta akkor cselekszik jól. ha azt feleli, saját kocsikkal viszik el. Igen ám, de a leg­nagyobb aratásban a munká­ból nem tudta kivonni az em­bereket. A Zselicségben külö­nösen hátrányos az ilyesmi, hisz a dombokon a kaszáknak még nagy a szerepük. A va­gonokat csak néhány napos Menetrend és munkakezdés Minden évben két megyei színtű értekezlet előzi meg a távolsági és a városi autóbusz-menetrend összeállítá­sát, kiadását. Ezenkívül járásonként is összegyűjtik a tapasztalatokat, és az Igények összegezése után kerül sor a járatok kijelölésére. A panaszok és kérések többnyire mégis a menetrend megjelenése után hangzanak el. Az idén például 1005, személyforgalommal kapcsolatos pa­nasz érkezett az AKÖV-hüz. A figyelmet sem igen ér­demlő apró észrevételektől az üzemi, vállalati érdekekre hivatkozó kérésekig sok mindent szóvá tesznek a válla­latok, hivatalok vezetői és az utasok. A cukorgyáriak azt panaszol­ják: az autóbuszjáratok nem igazodnak a müszakkezdéshez. A legtöbbet emlegetett prob­léma a vidékről bejáró dol­gozók hazaszállítása. Szigethy Árpád, a cukor­gyár tervosztályának vezetője azt kifogásolja, hogy a va­sárnap esti műszak után a toponáriaknak sokat kell vár­niuk az autóbuszra, ezért a művezetők kénytelenek húsz perccel előbb hazaengedni őket, hogy elérjék a korábbi járatot Ez pedig az üzem rendjének megsértése nélkül nem történhet. A Kazsokból, Gölléből, Büs- süből bejárók munkába szál­lításának gondját sem sikerült megoldani. — Hány cukorgyári dolgo­zót érint ez? — Húsz—huszonöt embert a toponári vonalon, tizenöt— húsz bejárót as iéali járaton, de itt csak minden harmadik héten jelentkezik ilyen gond. A napokban, amikor a ka­posvári járás autóbusz-közle­kedése került mikroszkóp alá, ismét napirendre tűzték a cukorgyár kéréseit A kérésekkel a 13. sz. AKÖV- nél Késmárki József szak­osztályvezetőt és Hagy Lajos osztályvezetőt kerestük meg. — Javasoljuk a gyár szak- szervezeti bizottságának és a termelési osztálynak, hogy lehetőség szerint próbálják meg egy műszakba beosztani az azonos tájegységekről be­járó dolgozókat — mondta Késmárki József. — így ugyanis, ha húszán—huszon­ötén járnak Kazsokból, Göllé­ből, csak hat—hét ember jut egy műszakra. A gazdaságosság pedig min­ket ugyanúgy szorít, mint a cukorgyárat. Huszonhét ráfize­téses járatunk van eddig á megyében, és ezeknek a szá­mát nem akarjuk tovább nö­velni. A jelenlegi kocsipark­kal csak úgy teljesíthetők az üzemek kérései, ha a vállalat­nál és a vállalatok egymással is egyeztetik az igényeket Eh­hez az AKÖV azzal járul hoz­zá, hogy igyekszik kisebb autóbuszokat beállítani, hogy a járatok kihasználhatósága se legyen akadály. Nagy Lajos arról tájékozta­tott bennünket, hogy a helyi járatok menetrendjét a már évek óta kialakult gyakorlat alapján készítették el. A cu­korgyár előtt naponta har­minc autóbusz halad el és mind a harminc meg is áll. A vasútállomásról induló ko­csik pontossága pedig a be­érkező vonatok pontosságától függ. Ha ezek a járatok a menetrendhez és nem a mun­kásokat hozó vonatokhoz iga­zodnának, akkor néha idejé­ben ugyan, de üresen érkez­nének a gyárhoz Szigethy Árpád úgy össze­gezte véleményét, hogy a kö­vetkező répafeldolgozási kam­pány idejére jobban kidolgo­zott, több vállalattal egyezte­tett menetrendjavaslattal kell az AKÖV-höz fordulni. Addig olyan megoldást várnak, ami a gyárnak és az AKÖV-nek is elfogadható. Nagy József. késéssel ürítették ki. A tsz- nek kötbért kellett fizetme, a vagonok kiestek a forgalom­ból. Később rájött az elnök, hogy helytelenül járt el. Most, ha szólnak neki, hogy vagon­juk van, csak ennyit mond: hozza az AKÖV. Most már egyre több szö­vetkezeti vezető vélekedik ha­sonlóan. Ezt bizonyítják a szá­mok is. Az első negyedévben 22J2 kocsiból 59-et, a második negyedévben 253 kocsiból 26- ot, a harmadik negyedévben, annak ellenére, hogy ekkor már a MÁV a saját járművel fuvarozóknak Í6 fizetett visz- szatérítést, 95-öt az AKÖV vitt el. Vasárnap például a magyaratádi termelőszövetke­zetnek szállított az AKÖV. Kovács János, a kirendeltség forgalmi irányítója szerint, a szövetkezet főagronómusa na­gyon örült annak, hogy az AKÖV-re bízhatja a fuvaro­zást. Ha nekik kellene szállí­tani — mondta — bajban len­nének. Vasárnap ugyanis igen nehéz rakodókat szerezni. Az AKÖV viszont vasárnap is megbirkózott feladataival. Nemcsak azért, mert őt is ösz­tönzi az állomás által nyúj­tott kedvezmény, az tudniil­lik, ha munkaszüneti napon rakodnak, elengedhető a ko­csiálláspénz. Maguk szállítanak... Tapasztaltam hétfőn a kör­zeti pályaudvaron, hogy a to­ponári—zimányi szövetkezet saját szállító járműveivel, sa­ját rakodóival végezte el fel­adatát. Ebben bizonyára nagy része van annak, hogy a sa­ját szállítóeszközzel fuvaro­zóknak is jár (az árunként vál­tozó) térítés, amelyet a MÁV fizet. Eddig csak az AKÖV kapott ilyent, pontosabban ő kapta meg azt a különbözetet, amely a kaposvári pályaud­varról elvitt áru közúti és vasúti szállítási költsége kö­zött volt. Már az eddigi tapasztalatok is bizonyítják, hogy megéri fenntartaná a körzeti pályaud­vart, hiszen jelentős megta­karítás mutatkozik. A kapos­vári körzeti pályaudvar létre­hozása következtében — a té­rítés kifizetésével a megtaka­rított összeg előreláthatóan mintegy tíz—tizenkétmillió fo­rint lesz az év végéig. Ha ar­ra gondolunk, hogy a körze­tesítés kiterjesztésével ez az összeg megsokszorozódik, ak­kor • csak azt mondhatjuk, a körzetesítés helyes út, a jövő útja. A május óta eltelt idő is erről tanúskodik. Elhárítottak az útból egy sor akadályt, nyugodtabbá, kiegyensúlyo­zottabbá vált a munka a kör­zeti pályaudvaron, a vállala­tok, szövetkezetek megkedvel­ték az új formát. Ezt mutatja a helyes intézkedések után megnövekedett forgalom is. Annak ellenére, hogy a szá­razság, a beruházások mér­séklődése, egy-két iparvágány építése (TÜZÉP) miatt a várt­nál szegényebb volt a forga- galom, a körzeti pályaudvaron háromszáz vagon árut raktak ki, illetve be a harmadik ne­gyedévben, csupán ötven va­gonnal kevesebbet, mint az előző év azonos időszakában. Szegedi Nándor A cukorgyár a répafeldolgozási üzem tartamára FÉRFI ÉS NŐI DOLGOZÓKAT FELVESZ Havi kereseti lehetőség: Férfi dolgozók részére — munkahelytől függően 2000 Ft-tól — 3000 Ft-ig. Női dolgozók részére — munkahelytől függően 1200 Ft-tól — 1650 Ft-ig. Vidéki férfi dolgozóknak a gyár szállást és napi három­szori étkezést — térítés ellenében — biztosít. Utazási költséget térítünk. (7724)

Next

/
Thumbnails
Contents