Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-10 / 264. szám

Vasárnap, 1968. november 19. SOMOOTTWevtAV 5 ELKÉSETT FŰTÉSSZERELÉS Száznyolcvan munkás issza a levét az építők késlekedésének Két héten belül immár má­sodszor vált kérdéssé a város­ban a futás túánya. Az első­ről már beszámoltam a Nem lehet jégveremben dolgozni című cikkemben. Ez a máso­dik eset valamivel súlyosabb, hiszen száznyolcvan munkást, köztük mintegy száz ipari ta­nulót érint a Kaposvári Me­zőgépgyárban. A fűtési szezon megkezdő­dése után egyre-másra érkez­tek a panaszok a szakszerve­zeti bizottsághoz, hogy az idén fölépült két csarnokban elviselhetetlen hideg van, s még kilátás sincs arra, hogy elkészül a központi fűtés a szerelő II. csarnokban és a Heating-kályhás fűtés a tmk- szerszámkészítő csarnokban. A szakszervezeti bizottság ok­tóber 23-án segítségért for­dult az SZMT munkásvédel­mi bizottságához. A Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának szorgalmazására a Tanácsi Építőipari Vállalat megígérte, hogy meggyorsítja a központi­fűtés-szerelési, a tmk- és szer­számműhely fűtését pedig ok­tóber 26-ra üzemképes álla­potba hozza. Az utóbbi igére­SZÁMOK A TÁBLÁN A bejáratnál figyelemre méltó számok egy táb­lán: azt lehet kiolvasni belő­lük, hogy a szövetkezet kész­árugyártási tervét nem telje­sítette, szolgáltatási kötele­zettségének viszont a kelleté­éi helyzethez. Ezt nemcsak a Teknöc bizonyítja. — Raktárt létesítünk, amelyben összegyűjtjük azok­nak a csónakjait, akik önma­guk nem tudják (főként a nagy méretek miatt) vagy nel nagyobb mértekben ele­get tett. Az irodában Nagy Gyula elnök az okokra is rá­világít: — Az új mechanizmusban a kereskedelem óvatosabb. Nem rendelt csónakjainkból annyit, mint korábban. Ez el­sősorban azzal magyarázható, hogy a készletgazdálkodást — érthető okokból — javítani igyekeznek. Kevesebb árut rendelnek. A tavasszal bizony nagy bajban voltunk emiatt, alig tudtuk foglalkoztatni az embereket. A Balatonlellei Vegyesipa­ri Ktsz azonban az első meg­hökkenés után gyorsan föllé­legzett: Az elnök az íróasztalon egy fényképet keres, majd elém teszi: — A két- és négyevezös csónakok mellett gyártjuk a Teknőcöt is — mondja, s meg­mutatja a fényképen leg­újabb s legkisebb vízi jármű­vüket, amely a budapesti vá­sáron nagy sikert aratott. A Teknőc, amelyen korlát védi az elalvó napozót a vízbe eséstől, joggal nyerte meg a látogatók tetszését. Egyébként nemcsak evezővel, hanem vi­torlával is biztosítható előre­haladása. — Motort is teszünk rá — jegyzi meg az elnök. — Egy gyengébb motort... Nem is kell erős, hisz a kis vízi járműnek kevés erő is elég ahhoz, hogy haladjon a hullámok hátán. A kis mo­tornak előnye többek között, hogy nem növeli jelentősen az egy- és kétpár evezős csó­nakokénál jóval alacsonyabb vételárat. A szövetkezet vezetőt tehát gyorsan és rugalmasan igye­keznek igazodni a piachoz, az nem akarják tárolni, — A bérleti díj, amelyet a mintegy ezer csónak után fi­zetnek önöknek, hamarosan kiteszi azt az összeget, ame­lyet a raktárra költöttek — vetem közbe. — A bérleti díjnál is többet jelent számunkra az, hogy a nálunk teleltetett csónakokat velünk javíttatják.., Nem kételkedem, amikor az elnök azt mondja: nyeresé­gük a kezdeti nehézségek el­lenére is egy százalékkal több lesz a tavalyinál. Ez azonban, úgy látszik, nem jelenti, hogy megnyugszanak a habáraikon. A szövetkezet vezetői nem elégedtek meg azzal, amit fel­soroltam. Csónaküzemük dol­gozik a Balatonfüredi Hajó­gyárnak, aztán hogy mindig legyen a csónakrészlegnek száraz fája, szárítót építenek. Szemesen kozmetikai üzletet hoznak létre. Az elnök sorolja, mit tettek s mit akarnak tenni. — Hogy betömjük a várat­lanul keletkezett réseket, az idén elvállaltuk iskolai dobo­gók, konyhai polcok, óvodai fölszerelések, sőt gyúrótáblák készítését. Az utóbbival meg­jártuk. Igen nagy rá a költ­ség. Most már tudjuk, ezért nem vállalták eddig a gyár­tását, ezért volt hiánycikk. De nem sokáig tart a mel­léfogás miatt a lehangoltság. A mikor ismét az kerül szóba, milyen sikereket várnak az vé temektől, az elnök arca föl'’--"T. nerős ez a kén. Gyak­ran találkoztam mosta­nában ilyen gazdasági veze­tőkkel. A kudarcok és a sike­rek ösztönzik őket rugalma­sabb gazdálkodásra. Szegedi Nándor tét nem teljesítette határidő­re, s ez tovább rontotta a mun­kások hangulatát. Néhányan felmondtak, mások megbete­gedtek. A műhelyben jártunk­kor sorban megmutatták a nagyon precíz és fontos mun­kát végző szakmunkások, hány pulóvert, nadrágot vesznek föl, hogy a hidegben is dol­gozhassanak. S nemcsak a gé­pek mellett álló emberek fáz­nak, hanem a gépek is. A dél­előtti műszakosok legalább másfél-két órát vesztegetnek el, mert a hidraulikus gépek­ben dermedt az olaj, s nem lehet addig dolgozni, amíg föl nem enged. A másik csarnokban ideig- enes melegedőt alakítottak ki, meleg teát kapnak a mun­kások és az ipari tanulók. Ez azonban csak szükségmegol­dás, s hogy idézzem a szak- szervezeti bizottság egyik tag­jának a véleményét: a gépek­re nem húzhatnak pufajkát. s meleg teával sem itathatják őket. — A munkát senki sem ta­gadta meg, de az emberek nem szívesen dolgoznak, mert senki sem szeretne megbete­gedni! — mondta Biczó József szb-tag. A tmk- és szerszámműhely­ben Október 30-án reggel, te­hát tizenöt nappal a hivatalos fűtési szezon után végre me­leg várta a munkásokat. A másik csarnokban ígérte a Ta­nácsi Építőipari Vállalat — november 8-ra készül el a köz­ponti fűtés. Ha nem, akkor az SZMT azonnali hatállyal fel­függeszti a munkát. Ezt azen- engedményt is csak azért tette mert a Mezőgépgyár mindent elkövetett a szükségállapotok átvészelésére. Ettől függetle­nül a csaknem száz ipari ta­nuló helyzete főképpen akkor, amikor nagyon hidegek voltak a reggelek, nem volt irigylen­dő. Foltételenül szólnom kell a Tanácsi Építőipari Vállalat fe­lelősségéről. hiszen a munká­sok egyre nagyobb elkesere­dését és mérgét az ő késleke­désük váj tóttá ki. Mind a köz­ponti fűtés, mind a Heating kályhák szerelése elcsúszott. A két vállalat írásban állapo­dott meg, hogy az előbb em­lítetté október 15-re, az utób­bié pedig július 31-re kész lesz. A tmk- és szerszámmű- helvben dolgozók is értesültek arról, miben állapodtak meg a mezőgépgyáriakkal az épí­tők, s ezért háborodtak fel annyira az október 26-i határ­idő felrúgásában. Akik fel­mondtak, ekkor határozták el, hogy búcsút ' mondanak az üzemnek. Akik maradtak, ke­serűen panaszolták fel milyen , lelkiismeretlen munkát végez­tek az építők. Ezért kellett ki­oltani a tüzet a Heating kály­hákban az első begyújtás után, mert a felelőtlen munka miatt meleg ugyan nem, de füst an­nál inkább áramlott a műhe­lyekbe. Egymillió baromfiból Meglevő létesítményeinek bővítésére csaknem egymillió forintot költött a balafconend- rédi Zöldmező Tsz. Az új ba­romfinevelőben elsősorban német leghom fajtákat te­nyésztenek. Hencz János fele­lős gondozó szerint ez a fajta igénytelenebb, jobban bírja a zárt tenyészetet és magas a tojáshozama. Egy leghom tyúk évente 280 tojást is ad, szem­ben az izlandi fajta évi 200— 220-as hozamával. Egy-egy épületrészben 2500 baromfit nevelnek. Tiszta fe­hér tollazatukkal csodálatosan szép látványt nyújtanak. Itt minden gépesített A vi­zet nyomócsövekkel juttatják el a mennyezetről lelógó ita­tóedényekbe. Az etetés futó­szalagról körmozgásos rend­szerben történik. A gondozók a nagyobb to­jáshozam érdekében különös gondot fordítanak arra, hogy az előírás szerinti fényt és hőt biztosítsák a tyúkoknak. A korszerű baromfinevelő csaknem egymillió forint jö­vedelemhez juttatja évente a balatonendrédi Zöldmező Ter­melőszövetkezetet. Pontosan kifejezte a közvé­leményt Varga István, süni­kor a szerszámműhelyben jár­tam: ez a huzavona a mi ro­vásainkra megy. Így igaz, az elmaradt fűtésszerelés meg­rontotta a hangulatot, a reg­gelenként! hideg lazította a fegyelmet, lehetetlenné tette a drága gépek és műszerek használatát, kihatott a minő­ségre. A Mezőgépgyár abban marasztalható el, hogy a szük­ségesnél később fordult segít­ségért az SZMT-hez. Ha ide­jében szól, talán előbb elké­szül az építő vállalat a szere­léssel, s nem válik üggyé az üzemben a hideg. November 9-én reggel ér­deklődtünk, vajon mefartot- ta-e újabb — november 8-ra szóló — ígéretét a Tanácsi Építőipari Vállalat. A válasz: nem. A gépgyár vezetősége a mosonmagyaróvári törzsgyár­tól kölcsön kért olajkályháikat állított be. így ideiglenesen biztosította a munkavégzés­hez szükséges hőmérsékletet. Ezért az SZMT eltekintett a munka felfüggesztésétől, s hétfőn újabb vizsgálatot tart. Lajos Géza VEGYEN 'Szerencse sorsjegyet! Ismét kapható a hírlapárusok nál, a levélkézbesítőknél, a postahivatalokban, a trafi kokban, az áruházakban és más boltokban. BERENDEZETT ÖRÖKLAKÁST, BALATONI NYARALÓT, SZEMÉLYGÉPKOCSIT, KÜLFÖLDI UTAZÁST NYERHET SZERENCSE SORSJEGGYEL SZERENCSÉJE LESZ! A forintért A pince öreg kulcsát meg­rágta a föld, Drávecz György talán azt a helyet kereste ké­kes-zöld szemével, ahonnan előkerült, és ezt mondta: — Bennünket is megesz, és kettőnk közül előbb engem ... A SZŐLŐTŐL A PINCÉIQ — a bizalom útja. idegen nem mindenki járhat­ja. Hogy a fénynek legyen még értelme, megállt az ajtóban, mellén végiggombolta az in­gét, és mutatóujjával jobb melle közepe táján benyomta a bőrét. — Átment rajtam egy go­lyó — mutatta, bordáira fehé­ren rászáradt a ráncos bőre. Aztán megengedte a nad­rágját, intett, hogy figyeljem vizsgáló kezét. Megállapodott ujjal között egy kis golyónyira dagadt valami. — Ez meg azóta bennem vándorol. A háborúkról beszélt. Végig visszagombolkodott, úgy léptünk a sötét és hideg pincébe. — Javasasszonyt ismer-e, gondoltam, jobbkor nem is A javasasszonyt beengedtek. kérdezhetem, mint amikor a héber után nyúlt. Visszafor­dult és a szemembe nézett. — Nincsenek már javasasz- szonyok, csak doktorok. A pintesüveg bort maga előtt tartva, aztán hogy meg­töltötte, ő kérdezett. — Pohárból, vagy jó lesz ivegből is? — Üvegből. — Én magát pohárból kínál­tam volna ... Kezünktől melegebb lett a forrásban levő bor. A szőlőhegy Tarany és Há­romfa között fekszik. A pin­cék öregek, a dolog itt az em­ber öregjéé meg az asszonyo­ké. A szilvából pálinka, a murciból bor, a jó termő al­mafák gyümölcse az állatoké lesz. A pálinka kevés, a bor elég, áru egyik se lesz, kinek kell a bor hordóval, literezni meg nem lehet Tej helyett otthon megisszák. Háromfáról három gazda jár ki ide a szőlőbe, közülük az egyik Vass Ferenc, született 1933-ban. A falu száján van a története. Apja, felesége áll mellette a betöltött tőkék kö­zött, amikor megszólal, meg­remeg a hangja. Fél. Azt be­szélik róla, hogy a javasasz- szony meggyógyította. Nehe­zen szedi a levegőt, gyűrőzkö- dik magában. — Tudom, még bajt csinálnak nekem belőle. Vállára teszem a kezemet milyen egészségesen is tud mosolyogni, nevet. — Mondják el, hogy volt? A fényképezőgép elől mene­kül. — Babócsán ismerkedett meg vele a feleségem. Aztán Kanizsán, az állomáson talál­koztak. — Mi volt a betegsége? — Már alig tudtam menni, és állandóan fojtogatást érez tem a torkom körűi. Hallgatnak róla. — A javasasszony meggyó­gyította? — A feleségem elvitte hoz­zá a fényképemet. Azt mond­ta: rontás van rajtam. Citro­mot egyek és minden este ve­gyek be egy kalmopirint. Erős testű fehérnóp a fele­sége, eddig csak hallgatott. — Azt is megmondta, hpgy az édesanyám akar bennün­ket a másvilágra. — Orvos kezelte a férjét? — Volt már Pécsen is, az idegosztályon. Azt mondták, szimulál. — A javasasszony segített? — Ügy könyörögtem neki. sírtam. Elvette a fényképet, és azt mondta, hogy három nap múlva menjek vissza érte. — Amire jött haza a felesé­gem, motorral mentem elébe. — Ismertek már korábban is ilyen asszonyt? — Kislánykoromban az anyám is -gy gyógyíttatott — Én' nem gondoltam, hogy így is ki lehet valakit gyógyí­tani ... Otthon egy egész cek- ker gyógyszerem van, az nem segített. — Ismerl-e a javasasszonyt? j — Nem tudok róla semmit. I Nem is érdekelt más, csak egészségem legyen. — Milyen volt? — kérde­zem Vass Ferencnétöl, aki szemtől szembe találkozott a javasasszonnyal. — Űri asszony. Nem cigány Vass Ferencbe időnként visszatér a félelem. — Ha maga ilyen helyzet­ben van, nem ragaszkodik az életéhez? — A citrom és a kalmopi­rin segített? — Azt mondta az asszony, hogy ezzel a rontással kiölik az emberből a vitamint. Ezért kellett a citrom. Még egy he­te is megettem minden este egyet. DR. HANTOS IQNÁC iiirzeti orvosnál is több ízben jelentkezett különböző pana­szokkal Vass Ferenc. — 1962-től minden évben eljött hozzám más és más bántalmakat érezve. Legutóbb júliusban járt nálam, derék­fájással. Ami szóban forog nála, az kérem szépen, már­cius 18-a óta áll fönn. Beteg­sége: beképzelés. 0 azst kép­zelte, hogy szervi megbetege­dése van, holott csak ideg­rendszeri rendellenesség. Ezt támasztja alá az is, hogy lai­kus, hozzá nem értő »gyógyí­totta« jneg... Az ilyen bete­gek orvostól, gyógyszertől nem várják a gyógyulást, csak a kiválasztottól. — Ha mindezt ilyen jól tud­juk, mégis, orvos segíthetne-e? — Ml nem mondhatjuk, hogy hozzák el a fényképet, s holnapra meggy -g ulnak ... Misztikum kell nekik. — Pszichológusaink? — Lélektani intézetek kel­lenének. A község lelkipásztora: — Sem lélekben, sem a tudo­mányban nem elég erősek. Én mint lelki pásztoruk kétszere­sen is .sajnálom, hogy hitük -Uetn vétkeztek és a fejlett or­vostudomány mellett a ku uzslásban hisznek. — Tud-e hasonló eseteket f közelmúltbő] a faluban? — Ismétlődő eset, legalább a második. Pár évvel ezelőtt volt eló6zör. (Gyertyás László felvételei.) HALLQAT A FALU. Senki sem vállalja más, hogy nála is járt a javasasszony, vagy ő nála. Vass Ferancóknél a gyógyí­tás után megfordult a javas- asszony. ők mondják: —Pénzt nem fogadott el, de megláto­gatott bennünket. Megvendé­geltük. Schvégel Imrévé szemtanú: — Egy reggel megjött az asz- szony, vasárnap vagy köznap reggel, nem tudom. Vass Fe­renc ment le érte az állomás­ra busszal, azzal is jöttek visz- sza. Vass Ferenc felesége el­ment egy-két házhoz, hogy vi­gyék el a beteget, a javasasz- -zony meggyógyítja. Mondták, ötszáz forintot kért. Éjfél után fél kettőkor is még zö­rögtek a ház előtt a szekerek. Motorral, autóval is jöttek. — Milyen volt az az asz- ;zony? — Kövér, vörös asszon-' volt. Lábán a körmei is ki voltak föstve. Káplár Ferencné: —• Csak egyszer már vége tenne... »Semmiről sem ttiooc ... « Lakosa József: — Sokan vannak, akik Ja­vasa s szón y f é lében hisznek. Azit mondják, én is meg tu­dok tenni valakit... — Megbabonázni? — Igen. Az embernek szé­gyellnie kell magát azok előtt, akik a javasasszonyban hisz­nak. Vass Vendeléknél, Vass Fe­renc szüleinél aludt a javas- asszony. Az udvarról beszél­getek velük, velem szemben izalmatlanok, ők se jönnek ,i a házból. — Egy percig volt csak itt. — Volt máshol is? — Nem tudjuk. — Hogy hívják az olyan asszonyt? — Azt mondják, kuruzsló. Másképp nem tudom. Minket hoznak most bajba vagy ötét? . .. Akik edd’g jó szomszédok voltak, összejártak. most nem s köszönnek egymés«ak. A eengedett zsalut- mögött a ft»* facia!'m tartja n szá' at, és a rések lcö»".h, titok’, an egr- oJc* figyelik az »mbrrok. A iavn.isc'-»-v azt leért*, -•tjön r>7, aanrévi b> csúba if*» -nőt Hárorrfö’- Hiéba várta « nem érkezett meg ttaiányi Barna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents