Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-10 / 264. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1968. november 14 Nyolcezer tonna kő a vízben A „doctor agronomiae” bukása ítélet a diplDiaabamisító inperélen A Kaposvári Járásbíróság a közelmúltban hirdetett íté­letet Balsay László bűnügyé­ben. Balsayt — mint erről már lapunkban is beszámol­tunk — két rendbeli, a tár­sadalmi tulajdon' sérelmére folytatólagosan elkövetett csalás vádjával állították a bíróság elé. • Balsay jó fellépésű, a mű­velt ember látszatát kelti. Rövid ismeretség után meg­állapítható, hogy benne az átlagosnál jóval nagyobb a hiúság. Ügy vélte, hogy kör­nyezete nagyobb elismerés­ben részesíti, ha neve előtt ott szerepel e két »•bűvös« betű: dr. Ha tehetsége és akaratereje van hozzá, ná­lunk bárld szerezhet diplo­mát, Balsay azonban nem tisztességes úton akart meg­becsülést szerezni magának. 1960-tól 62-ig a Tolna me­gyei Alsónána községben mezőgazdasági technikum­mal rendelkező, képesítés nélküli nevelőként tanított, ezenkívül társadalmi munkát végzett a szekszárdi TIT- ben. Egyre gyakrabban em­legette fölöttesei előtt, hogy beiratkozott a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemre. Erről 1962-ben a művelődés- ügyi osztályon egy »hivata­los« igazolást is bemutatott, mert ugye, aki tanul, annak tanulmányi szabadság is jár. Természetesem Balsay so­ha nem volt semmiféle egye- tfemnek a hallgatója, de két­ségkívül érdeklődött az ag­rártudományok iránt, így bi­zonyos szakmai jártasságra is szert tett A vádlott tudomására ju­tót, hogy a Tolna megyei TIT függetlenített szaktit­kárt keres azzal a kikötés­sel, hogy az illetőnek lehe­tőleg egyetemi végzettsége legyen. Balsay illetékes he­lyen többször megemlítette, hogy rövidesen »végezni fog« az egyetemen, s szá­mára igen megfelelő lenne ez az állás. Ajánlkozásának az lett az eredménye, hogy a TIT kikérte a művelődésügyi osztálytól, s hamarosan a kezébe adta a budapesti köz­ponti kinevezést Sem a me­gyei, sem pedig az országos Két „bűvös” betű A Karrier IveSni kezd 2100, 2400, 3200 utált a börtön TIT nem kért a vádlottól egyetemi látogatási bizonyít­ványt Az újonnan kinevezett »szaktitkár« hamarosan be­jelentette, hogy sikeresen be­fejezte az egyetemet Tudta, hogy szükség esetén a szak­mai képzettséget igazodni kell, ezért elhatározta, hogy beszerzi magának a szüksé­ges dokumentumokat. Elkérte egyik ismerősének agrárfőiskolai oklevelét, melynek alapján hasonló ok­mányokat rendelt a szek­szárdi nyomdánál, s hogy a kellő külső formája tó le­gyen, még kemény borítót tó rendelt Amikor ezek elké­szültek, 1962. július 7-i dá­tummal azt jegyezte az ok­levélre, hogy május 16-án államvizsga bizottsági hatá­rozat alapján agrármérnök­nek, illetve közgazdásznak nyilvánították. Majd 1963. október 23-i dátummal egy díszesebb külsejű »doctor agronomiae« megjelölésű ok­levelet is kiállított magának, melyben az áll, hogy az ag­rártudományok doktorának nyilvánították. S nehogy szépséghibája legyen a do­lognak, mindkét oklevélre egy-egy 50 forintos okmány­bélyeget ragasztott, s a do­kumentumokat címerrel el­látott, Agrártudományi Egye­tem feliratú bélyegzőkkel tó ellátta. Vette a fáradságot (nem volt kicsi a tét), s meg­tudta a gödöllői egyetem két professzorának nevét tó, akiknek »aláírását« is oda- kanyarította. Hogy »képzett­ségének« a személyi igazol­ványban tó nyoma legyen, neve elé odahamisította a dr.-t, s szakképesítésének az agrármérnök-agrárköz­gazdászt jelölte meg. Nem sokkal ezután a dip­lomáit bemutatta a TIT me­gyei titkárának, akinek fei- I tűnt, hogy (Balsay milyen 1 magas tudományos minősí- I tést nyert. Meg is kérdezte, J vajon helyesen töltötték-e ki I a diplomát az egyetemem Erre a vádlott azt válaszolta: máj d utánanéz. 1964. április 15-ig dolgo­zott a TIT-ben, majd az Or­szágos Fajta- és Termelés- technikai Minősítő Intézet Zaranypuszta/ kísérleti tele­pénél helyezkedett el, vezető beosztásban. Itt 2400 forint alapbért biztosítottak szá­mára, ez 300 forinttal több volt, mint amennyit a TIT- ben keresett. Két év múlva innen is odébbáHt; 1966. május 1-től a Kaposvölgyi Vízgazdálko­dási és Talajjavító Társulás­hoz ment, itt mint mérnök­nek már 3200 ' (!) forintos alapbért állapítottak meg számára, amit egyébként is csak tízéves szakmai gya­korlattal rendelkező mérnö­köknek lehet fizetni. A vád­lottnak, még ha valóban mérnöki diplomát szerzett volna tó, nem lett volna sza­bad 2600 forintnál magasabb bért fizetni. Tehát havonta hatszáz forinttal kapott töb­bet, mint amennyit a szak- képesítése után egyáltalán kaphatott volna A bíróság a vádlott bün­tetésének kiszabásánál sú­lyosbító körülményként ér­tékelte, hogy Balsay hosszú időn keresztül folytatólago­san félrevezette a hivatalos szerveket, fölötteseit. A bűn- cselekmény súlyát nagymér­tékben növeli, hogy a vád­lott igen fontos köziratokat hamisított meg. Ennek jelen­tőségéből az sem von le semmit, hogy mind a TIT, mind pedig a művelődésügyi osztály nagyfokú gondatlan­ságról tett tanúbizonyságot azzal, hogy ténynek vette a vádlott szóbeli közléseit, s a valódi dokumentumot soha sem kérték. Mindezek figyelembevéte­lével a Kaposvári Járásbíró­ság a 39 éves Balsay Lászlót hathónapi szabadságvesztés­re ítélte, amelyet szigorított büntetésvégrehajtási munka­helyen kell letöltenie. Pintér Dezső Méltóságteljesem bólogat a markoló vasmarka a víz fölött, a lezuhanó kő nyomában vö­rös port hint szét a szél. Két hónapja kezdte meg a siófoki vízügyi kirendeltség a balaton- mária-fürdői mólók építését, és a pálkövei kőbányából m»r nyolcezer tonna követ hoztak az uszályok. Szalai László bri­gádvezető tizenegy emberével irányítja és végzi a munkát. A part mellett több méter magas­ságban emelkedik a vörös kő — a földmunkák elvégzése előtt a partvédelemről is gon­doskodni kell — és a két pár­huzamosan futó móló is muto­gatja hátát a kíváncsiskodók­nak. Ä mólók megépítése 3—4 éves munka — mondja a bri­gádvezető, — Nagyon örülünk a kellemes időjárásnak, mert ez azt jelenti, hogy későn ér­kezik a fagy. A markoló percemként csi- kordul, tompa zuhanással pe­reg szét a sok kő, az uszály szemlátomást emelkedik ki a vízből. PÁRIZSI POSTÁNKBÓL Korzikai vérbosszú Párizs Felvételre keresünk gyakorlott érettségizett adminisztrátorokat, valamint gyors- és gépírókat. ÁFOR Karbantartó műhely, Kaposvár Telefon: 12—506 (7755) Két ballonkabátos férfi lé­pett be az Avenue Carnot »Ödöngés« nevű kávézójába. Megálltak, körülnéztek, majd minden ödöngés nélkül hatá­rozott léptekkel a sarokban levő asztalhoz mentek. Igazol­ványt húztak elő a zsebből — rendőrség! — mondták hango­san, hogy mindenki hallja. Megkérték az asztalnál ebéde­lő két férfit, kövessék őket Távozóban még oda tó köszön­tek a tulajdonosnak, ami hall­gatólagosan azt tó jelenti, hogy a számlát majd rendezik. A kávézóból kilépve a déli napsütésben fürdő közeli Eto- ile Dór felé indultak. 25—30 másodperc múlva magas desz­kakerítéshez értek, amely a Párizst az elővárosokkal össze­kötő, most épülő metroex- pressz Btoile téri megállójának munkálatait takarja. Itt a két »rendőr« pisztolyt rántott és az egész tárat rálőtte' a két »le­tartóztatottra«, akik a világ legforgalmasabb terétől — amelyen naponta 200 ezer ko­csi halad át — néhány méter­re holtan rogytak össze. Mire a járókelők a megle­petéstől magukhoz tértek, a két »rendőr« eltűnt a sarkon rájuk várakozó kocsival. A riasztott rendőrség már csak a halált és a két meggyilkolt személyazonosságát tudta megállapítani. Az egyik a 31 éves Andreani, a másik a 38 éves Gionavelli. Mindketten korzikaiak. Ez már önmagában sokat mond, mert a forró föld­közi-tengeri ég alatt felnőtt korzikaiak kezében könnyen eldördülnek a fegyverek.. A nyomozóknak különösen sokat mondott az Andreani név, amely Korzika, Marseille és Párizs előkelő köreiben és alvilágában egyaránt jól is­mert Az Andreandak (mert többen voltak) tartották kézben Marseille éjszakai mulatóit és Párizs legelőkelőbb klubjai közül néhányat V A rendőrök mindjárt ügy vélekedtek, hogy ezúttal Pá­rizs vált egy korzikai vér­bosszú drámai epizódjának színpadává.;. Ebben a drámában az első lövések 1962 nyarán dördültek el egy előkelő párizsi klubban, amelynek a tulajdonosa az egyik Andreani volt A tu­lajdonos ekkor megúszta. Né­hány hónappal később a klub­ból hazatérve párizsi luxusla­kása előtt adtak le sortüzet Andreámra. Rövidesen felgyó­gyult. Rá egy évre álarcos banditák törtek be klubjába, kirabolták a kasszát és a ven­dégeket de a tulajdonost nem. találták. így a nagy leszámolás akkor tó elmaradt. A rendőrség hiába kérdezte Andreánál, mindig csak azt Sokszíná fővárosunk ékességei közé tartoznak a budapesti tavak. Néme­lyik természetes, egyíkiik- másikuk mesterséges, »ké­szített« tó. Egyben azon­ban megegyeznek, vala­mennyi igen látogatott. Egyaránt szeretik, kedvelik a hazaiak, a külföldi tu­risták. A képen: A budai Malomtó (Tonnái Ander Jűv.) válaszolta neki nincsenek el­lenségei és nem tó érti az egé­szet. De, hogy mennyire jól értet­te, az most derült ki, miután már kiirtották az Andreani testvéreket Hogy ki vagy kik, és miért, az még ma sem egé­szen világos. A vérbosszú tit­kait egy igazi korzikai nem fe­di feL Az évek óta tartó véres csa­ta egyes mozzanatai azonban nem egészen véletlenül csat­lakozni látszanak egy másik nem kevésbé véres esemény­sorhoz. Egy Francisci nevű korzikai olaszhoz közelálló banditák az utóbbi években gyakran keveredtek olyan lö­völdözésekbe, amelyek az Andreaniak ellen irányultak. Francisci körül is sok lövöldö­zés és robbantás zajlott le, amelyek szervezői nem álltak távoli az Andreaniaktól. Tavaly nyáron egy korzikai kávéház teraszát pásztázták végig géppisztollyal egy robo­gó kocsiból. Franciadnak sem­mi baja nem lett, de az ojt tartózkodó diákok közül egy meghalt, húszán megsebesül­tek. Egy fényképész a véletlen folytán az egész eseteit meg­örökítette. Másnapra a fény­képésznek nyoma veszett — a fényképekkel együtt. A kocsi­ból lövöldöző két bandita állí­tólag azonos az Btoile tér mel­lett most kivégzettekkel. Va­lószínű ők robbantották fel néhány hónapja Párizsban Francisci kocsiját is, amelyben akkor csak a két testőr ült és halt meg. Időközben Francisci szédü­letes gazdagságra tett szert. Nemrég nyitotta meg Párizs legelőkelőbb klubját. S ha a híresztelések igazak, az ő ke­zére került az Andreaniak kiterjedt éjszakai mulatóháló­zata tó. Ez újabb kérdőjel az ügy- . ben. A »hogyan« egyelőre, rejtély. Valószínű, még hosszú I ideig az tó marad, hiszen aj korzikai olasznak magas rangú j ás befolyásos politikus barátai; j vannak. Emiatt még Korzikán; is csak halkan kérdezik: vajon: lezárult az Andreani—Fran- j cisci vérbosszú láncolat, vagy az ügy még tovább fogja né­pesíteni a korzikai temetőket. Guy Lóridon A budai Malomtó Dr. Sárkány Pál: A harmadik évezred küszöbén Jó piaca van ma a futoroló- giának, a jövő rejtelmeit kuta­tó tudománynák. Az ide tartozó irodalom — akár fan­tasztikus regények, akár új­ságcikkek, akár inkább isme­retterjesztő, kötetnyi dolgoza­tok formájában — mindig az olvasó érdeklődésére tarthat számot. Címe és címlapja után ítélve dr. Sárkány Pál munkája is ebbe a témakörbe tartozónak tűnik. A tartalom azonban módosítja a felszínes ítéletet, a könyv — ahogy vesszük — több vagy kevesebb ennél. Kevesebb, mert figyelmen kívül hagyja a fantázia adta lehetőségeket. Több, mert nem annyira szórakoztató olvas­mány, mint inkább tanulságos, ismeretanyagok közlése. Maga a téma többször fel­dolgozott, mégsem eléggé fel­tárt: mit eszik az emberiség egy fél vagy egész évszázad múltán? A világ nagy részein tapasztalható »demográfiai robbanás«, a hallatlan módon felgyorsuló népszaporodás az emberiség lelkiismerete elé fo­gas kérdésként, talán legna­gyobb problémaként állítja a Föld lakosságának kielégítő élelmezését. Sárkány Pál tudományágan­ként tagolt fejezetekben, széles tájékozódás alapján, igen módszeresen keresi a választ. Alaposam végigvizsgálja, köz­ben érthető egyszerűséggel is­merteti azokat a folyamatokat, amelyek a termőterületek ki- terjesztésével, a biológia igá­ba fogásával, a talajjavítással, algatenyésztéssel, az élesztők felhasználásával, gépesítéssel, vegyszerezéssel, a műanyagok ; igénybevételével, növényne­mesítéssel, az építkezés forra­dalmával a mezőgazdaság fel­lendülését, az élelmezési prob­léma megoldását sejtett. A könyv legnagyobb érdeme,; hogy bizonyítja: a mezőgazda- ság a jövőben »elegáns« fog­lalkozássá válik, jól dönt az a; fiatal, tiki ezt választja hiva­tásul. Hibái — ha ilyet is keresünk — az alapkoncepcióból követ­keznek. A szerző »mindkét lá­bával a földön marad-“, miköz­ben elsősorban — helyenként kizárólag — technikai-techno­lógiai szempontból közelíti meg a jövőt. így csak a ma már kibontakozott újdonságo­kat vizsgálja. Szándékosan | nem gondolkodik azon. hogy j vajon milyen társadalmi moz­gásokat igényelnek vagy in­dítanak majd ezek a műszaki tünetek, nem töpreng eléggé, hogy a technika csodáit va­jon hogyan fogadják majd azok az emberek, akik számos országban ma még bivalyt hajtanak a faeke előtt. V. B,)

Next

/
Thumbnails
Contents