Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-07 / 262. szám

\ »©MÖGT! NÉPLAP Csütörtök, 1968. november T. FÖLMÉRÉS A NAGYATÁDI JÁRÁSBAN Hogyan élnek a mezőgazdaságban dolgozók? nagyatádi járás fejlődő ipara ellenére még ma is alap­vetően mezőgazdasági jellegű. Lakosságának 61—65 százaléka él a mezőgazdaságból, 24—26 százaléka az iparban, 10 száza­léka pedig egyéb foglalkozási ágakban talál megélhetést. A mezőgazdasági lakosságnak 67—70 százaléka termelőszö­vetkezetekben. 18—23 százaiéiul állami gazdaságokban, 1—2 százaléka pedig egyéni és kisegítő gazdaságokban dolgozik. Közismert, hogy az életviszonyok fogalomköre végtel női tág. A lakosság bérjellegű jövedelmeitől a munkahelyi körül­ményekig széles skálán mutathatók ki egyes elemei. Közülük most csak a legfontosabbakat említjük. Ki keres többet? A járás három — már meg­jelölt — fontosabb mezőgazda­sági területén fél évtizede egyenletesen növekednek a jö­vedelmek. Az alapbérek is csaknem mindenütt elérik, il­letve meghaladják a járás na­gyobb ipari üzemeiben fizetett alapbéreket. Egy 1967-es vizs­gálat szerint ipari üzemeink­ben az átlagkereset 1360— 1450 forint volt. Az itt fizetett nyereségrészesedés egy dolgo­zóra és egy hónapra vetített összege nem érte el az állami gazdaságokkban és erdészetek­ben fizetett nyereségrészesedés összegét. Az is ismert, hogy az iparban a mezőgazdasághoz hasonló és azzal felérő termé­szetbeni juttatás nincs. Állami mezőgazdasági üzemekben te­hát a béren felüli közvet­len juttatások magasabbak, minit az iparban. A tsz- ekben mutatkozó, helyen­ként a fenti különbsé­get is meghaladó jövedelem­szint alapvetően a háztáji gazdaságokból származik. Ez addig egyértelműen a mező- gazdasági jövedelmek mellett szól. Az igazság azonban meg­követeli, hogy szóljunk a munkakörülményekről is. A bér- és bérkiegészítés jellegű juttatások egy hónapra és egy fizikai dolgozóra jutó ösz- szege három állami gazdasá­gunk átlagában 1675, három erdészetünk átlagában pedig 1583 forint. Huszonkét terme­lőszövetkezetünkben a három­száz munkanapra átszámított, tsz-bŐl származó jövedelem átlagos összege 1552 forint. Ezt egészíti ki a háztájiból származó átlagosan 1146 fo­rint havi jövödelem. (1967. évi adatok.) A mezőgazdasági dolgozók viszonylag magasabb jövede­lemszintje mögött azonban több munka is van. Mezőgaz­dasági munkahelyeinken a na­pi munkaidő — évi átlagban — kilenc óra, az iparban pe­dig nyolc óra. A mezőgazdasá­gi dolgozók egy órára számí­tott évi átlagos jövedelme te­hát nem haladja meg az ipari munkásakét. Külön figyelmet érdemel a ísz-tagok viszonylag magasabb jövedelme. Ennek ugyanis több mint 42 százaléka a ház­tájiból szármázik. Ehhez a jö­vedelemhez azonban a kilenc- órás átlagos napi munkaidőt még növelő munkával jutnak. Ez, mint a jövedelmek egésze természetesen családonként lényegesen eltérő. További fontos megjegyzésnek szánjuk, hogy az összehasonlíthatóság miatt háromszáz ledolgozott munkanappal számolt évet a tsz-tagok közül csak kevesen érik el. Ezt bizonyítja, hogy 1967-ben tsz-tagjaink ledolgo­zott munkanapjainak járási átlaga százhatvanhárom. Akik tehát nem dolgozzák le az évi háromszáz munkanapot, azok­nak a közösből származó jö­vedelme arányosan alacso­nyabb. Megjegyzendő továbbá, hogy a tsz-tagok jövedelme — személyes munkájuktól füg­getlenül is — tulajdonosi hely­zetükből adódóan nagy kü­lönbségeket mutat. Míg ez a különbség a mezőgazdaság ál­lami szektorában 5—10 száza­lékra tehető, addig a tsz-ek között nem ritka a 25—30 szá­zalékos jövedelemeltérés. A kisbajom! tsz-ben az egy főre jutó havi részesedés például 1967-ben 927 forint volt, a lá- bodi Kossuth Tsz-ben ugyan­ekkor 2077 forint. (300 kilenc- órás munkanapra átszámított jövedelem.) Kérés az állami lakás A közérdeklődést leginkább foglalkoztató kérdések egyike a lakáshelyzet alakulása. Az ezzel kapcsolatos — sok eset­ben még súlyos — nehézségek nem egyformán jelentkeznek mezőgazdálkodó lakosságunk egyes rétegeiben. Ha állami gazdaságaink fizikai dolgozóinak lakásvi­szonyát a felszabadulás előtti­hez hasonlítjuk — és ez az összehasonlítás teljesen indo­kolt —, akkor az itt beállt változás igen nagy. Teljesen eltűntek a közös konyhás cse­lédlakások, egy részüket le­bontották, más részüket rész­ben vagy teljesen felújították. A megépült új lakások több­sége kielégíti az igényeket. Állami gazdaságaink az utób­bi hét évben harminc szolgá­lati lakást építettek és sok la­kást vásároltak meg, amelye­ket aztán! újjáalakítottak. * Ezenkívül évi átlagban 1,5— 2,5 millió forintot fordítottak lakásaik karbantartására. Ha a lakáshelyzetet a szük­ségletekhez viszonyítjuk, ak­kor az elmaradás számottevő. Kevés az állami lakás. Éppen ezért okoz nagy gondot, hogy ezeknek egy részét az egyéb­ként magasabb jövedelmet él­vező, de a gazdaságok műkö­dése szemoontjából nélkülöz­hetetlen szellemi dolgozóknak — létszámukat jóval meghaladó arányban — adni. Egyre több fizikai munkás épít azonban közismerten elő­nyös feltételekkel, kölcsön igénybevételével családi há­zat. Párt- és gazdasági szer­veink mindent megtesznek azért, hogy az építtetőket a kölcsönön kívül olcsó bontási anyaghoz iu Itassák, kedvez­ményes fuvarral és egyéb szolgáltatásokkal, alkalman­ként társadalmi munkával se­gítsék. Lényeges változás állt be a külterületi lakott helyek rész­beni átrendezésével, illetve felszámolásával is. Ennek az eredménye, hogy már csak 467 állami gazdasági dolgozó lakik külterületen. Helyzetük azonban általában is, különö­sen pedig egészségügyi és kul­turális szempontból hátrá­nyos. Állami és gazdasági szerveink erőfeszítéseket tesz­nek körülményeik javítására üzlethálózat fejlesztése, be­kötő utak építése, buszjáratok stb. — végleges megoldást a.ónban csak a kisebb telepü­lések teljes megszüntetése, párhuzamosan a nagyobb te­lepülések fejlesztése hozhat. Érdekes sajátosságokat mutat­nak a tsz-tagok lakásviszo­nyai . Többségük saját házban lakik, a lakások jelentős há­nyada azonban még mindig korszerűtlen, sok esetben egészségtelen is. Jelentősebb átépítésük vagy helyettük új házak építése viszonylag lassan megy. Ámíg Nagy­atádon, ahol a lakosság­nak csak 33 százaléka tsz-tag, az elmúlt hat évben 30 százalékkal emelkedett a lakások száma, addig falvaink­ban ez a növekedés mindössze egyszázalékos. A lakások be­rendezése igénytelenebb. Für­dőszoba nagyon kevésben van. A magánlakások amortizációja és fenntartá­si költsége lényegesen ma­gasabb, mint az állami lakások havi átlagos lak­bére. Egy kalkuláció szerint az egyedülálló családi házak amortizációs és fenntartási költségle havi 400—700 forintra rúg. Ez a tsz-tagok jövedelmé­ből jelentős részt vesz igénybe. Keyés a mezőgazdasági szakmunkás Járásunkban a szociális és kommunális ellátottság nagyon sokat fejlődött. Településen­ként azonban lényeges különb­séget mutat. Egészségügyi ellá­tottság szempontjából a mező- gazdasági települések általá­ban rosszabb helyzetben van­nak. A járás huszonegy orvo­sából mindössze kilenc dolgo­zik termelőszövetkezeti köz­ségben. A védőnői körzetek nagyobbak. A falvak lakossá­gának 14 százaléka nehezen megközelíthető külterületen lakik. Két községnek és tsz- településnek nincs bekötő útja. Igaz, hogy még ipari munkása­ink egészségügyi ellátása sincs korszerűen és mindent kielé­gítően megoldva, de az mégis jobb, mint a mezőgazdasági dolgozóké. Az állami gazdaságok üzemi központjaiban új vagy felújí­tott konyhák létesültek, ame­lyek az ipari vállalatokéhoz hasonló vagy annál jobb ét­keztetést biztosítanak. Ugyan­ez még nem megoldott erdé­szeteinkben. Az újonnan léte­sített állami gazdasági telepek kivételével teljesen hiányoz­nak vagy rosszul fölszereltek az öltözők és a fürdők. A mun­ka utáni tisztálkodásnak hi­ányoznak a feltételei a terme­lőszövetkezetekben. Mezőgazdasági dolgozóink munkakörülményeiben jelen­tős javulást eredményezett a nehéz. egészségre ártalmas munkák nagy részének gépesí­tése. Jól mutatják ezt a követ­kező számok is: 1964-ben tsz- eink az aratásnak 23 százalé­kát kézzel végezték el, 1968- ban azonban a kézi aratás aránya mindössze két száza­lékra csökkent. A technikai el­látottság könnyítő hatásait ma még elsősorban a növényter­mesztésben dolgozók élvezik. Az állattenyésztés gépesítettsé­ge hiányos és csak lassan ja­vuló. Főként ezért ókoz gon­dot helyenként az állat- tenyésztési munkakörök be­töltése. A gépesítettség javulása, az új techno­lógiák bevezetése természe­tesen mind sürgeti a mezőgaz­dasági dolgozók általános és szakmai műveltségének növe­lését. Hogy hol tart ma falusi lakosságunk, azt statisztikai és népművelési fölmérések tanú­sítják. Csak egyet a számok közül: Nagyatád kivételével, tehát a járás túlnyomóan me­zőgazdasági dolgozók által la­kott községedben, a keresőké­pes lakosságnak mindössze 3,8 százaléka végzett közép- vagy főiskolát. És milyen kevesen dolgoznak ezek közül a tsz- ekben! A járás termelőszövetkeze­teinek szakmunkásigényét több mint ezer főben állapítják meg. Ezzel szemben a kikép­zett szakmunkások száma két­százhuszonhét. Még keveseb­ben vannak azok, akiket kép­zettségüknek megfelelő mun­kakörben alkalmaznak. A szakmunkában foglalkoz­tatottak anyagi és erkölcsi megbecsülése sok helyen el­marad. Ismerünk termelőszö­vetkezeti vezetőket, akik vagy nem tartják szükségesnek a szakmunkásképzést, vagy tel­jesen tájékozatlanok a szö­vetkezet ilyen irányú igé­nyeit illetően. Érdemesnek tartjuk az általános iskolát végzett fiatalok pályaválasz­tásával kapcsolatos okok közé a pedagógusok sokat hangoz­tatott felelősségén kívül ezt a körülményt — a fogadó fél magatartását — is beszámíta­ni. Ez is érthetőbbé teszi a következő és hasonló ese- ket: 1967-ben az általános is­kola elvégzése után százhat­van fiatal ment ipari tanuló­nak és mindössze harminc mezőgazdasági szakmunkásnak a járásban. Pedig a mezőgaz­daság termelőerőinek növe­lését csak technikai oldalról lehetetlen elérni. A lakosság életviszonyait meghatározó tényezők sorában egyre nagyobb jelentőségűek a kulturális szolgáltatások. Tárgyi feltételei központi köz­ségeinkben a párt-, állami és gazdasági vezetés erőfeszíté­seinek eredményeként fokoza­tosan kialakulnak. Segesden és Lábodon készen áll, Nagy­atádon, Taranyban és Három­fán most épül egy-egy, az igények kielégítésére alkal­mas művelődési otthon. A mo­zik befogadóképessége há­romezer-négyszázra, a könyv­tári könyvállomány ötvenegy- ezerre nőtt. A tárgyi feltéte­lek javulásával sem tart azon­ban lépést azok hatékony ki­használtsága. Ennek okai is­mertek. Állami és erdőgazda­sági dolgozóink kulturális el­látottsága csak valamivel jobb, mint a tsz-tagoké. Kétszáznegyvenezer exportláda A Balatoni Nádgazdasági Vállalat battyánpusztai üzemé­nek udvarán hatalmas ládahe­gyek tornyosulnak. Negyven­ezer úgynevezett hollandi re­keszt tárolnak a következő év­re, s már ott sokasodnak mel­lettük a nádpallók, hogy az esőtől, hótól megvédjék az ex­portra induló árut. — Az üzem jelentős fejlesz­tés előtt áll — tájékoztat Poí- harn Béla üzemvezető. Jövőre az egyik szárnyépületben meg­kezdi munkáját a négy szalag- fűrész. Jelenleg a keszthelyi telep dolgozza fel a fát, itt, a battyánpusztai üzemben csak a szegezés Vár a dolgozókra. Korábban gondot okozott a se­lejt felhasználása. Keszthe­lyen összeragasztották a ládák­hoz alkalmatlan léceket, s szekrénypolcokat készítettek belőlük. — Ha 1969-ben munkába ál­líthatjuk a szalagfűrészeket, akkor a ládákon kívül más cik­keket is gyártunk, pl. küszöb­lécet — mondja az üzemveze­tő —, és az eddigi egy műszak helyett két műszakban dolgoz­nánk. De ennek még egy szé­les körű piackutatás is a fel­tétele. Az elmúlt tíz hónap eredménye 240 000 hollandi re­kesz, az év végére elérik a négyszázezres mennyiséget. A Balatoni Nádgazdaság Válla­lattól évente egymillió-kétszáz­ezer rekesz indul útnak a vi­lág, minden tájára, s viszi a ma­gyar gyümölcs jó hírét a távoli országokba. Hogy ne legyen gond a télen... • 7 tiLinm.prifiwnntiirinrrtrrti-írnrtmmir ■iwniri T"-­Az öregek és nyugdíjasok helyzete Mezőgazdasági dolgozóink lehetőségei a kedvezményes üdültetésben és külföldi uta­zásban is szűkebbek, mint az ipari munkásoké. Ez utób­biakéval csak az állami gaz­dasági dolgozók lehetőségei egyeznek, bár ebből is létszá­monként jóval meghaladó mértékben részesülnek a mű­szaki és adminisztratív állo­mányba tartozók. Tsz-tagjaink hasonló jellegű pihenése és szórakozása a kollektív ki­rándulásokban merül ki. Végezetül néhány szót a mezőgazdálkodók legidősebb korosztályáról. Sajátos hely­zetüknél fogva különös fi­gyelmet a tsz-nyugcTíjasok, il­letve járadékosok érdemel­nek. Az, hogy nyugdíját, já­radékot kapnak, a parasztem­ber létbiztonságának kétség­kívül egyik jelentős állomása. Járásunk kétezer-kilencvenki- lenc tsz-nyugdíjasának és já­radékosának. ha nem is min dig elegendő, de legbiztosabb támasza ez. Közülük azoknak, akik fiatalabb családtagjaik­kal laknak együtt, viszonylag kiegyensúlyozottabb az anya­gi helyzetük. Szép számmal vannak azonban olyanok, akik öreg napjaikra egyedül ma­radtak. Többségük nap mint nap igényli a társadalom fi­gyelmét és támogatását. Ez a támogatás a legtöbb esetben nem is marad el. Nagyobb községeinkben egymás után nyílnak meg az öregek nap­közi otthonai. Községi párt­állami és tömegszervezeteink egyre több és sokrétűbb anya­gi. erkölcsi segítségben része­sítik őket. Nagy az a támoga­tás is, amelyet állami és er­dőgazdaságaink, valamint ter­melőszövetkezeteink közvetle­nül adnak nekik. Sok esetben hiányzik azonban a hozzátar­tozók. a legilletékesebbek, semmi és senki mással nem pótolható szeretete és megbe­csülése. Az MSZMP Nagyatádi Já­rási Bizottsága miután meg vizsgálta és értékelte a járás ipari munkásainak helyzetét, széles körű fölmérést végzett a mezőgazdasági dolgozók életviszonyairól is. A végre­hajtó bizottság, majd a párt- bizottság ülésen tárgyalta meg az erről készült előterjesz­tést. Megállapította, hogy a mezőgazdasági dolgozók élet- színvonala egyenletesen emel­kedik. A közvetlen elosztás­ból származó jövedelmük el­érte, sőt helyenként megha­ladta az ipari munkásak és egyes rétegek jövedelmét. A közvetett elosztásból szárma­zó jövedelmük azonban alat­ta marad másokénak. Ezért a IX. kongresszus határozatai­nak szellemében továbbra is a íövedelmek megközelítő szint­jének kialakításán kell mun­kálkodnunk. A pártbizottság ülése úgy határozott, hogy a mezőgaz dasági dolgozók életviszonyai­nak konkrét helyi körülmé­nyeivel termelőszövetkezeti alapszervezeteink önálló té­maként taggyűlésen foglalkoz zanak. Szabó István Prizmázzák a takarmányrépát a kányái Alkotmány Tsz- ben. A tsz 12 holdon termeli takarmányrépát, a holdan­ként átlagtermés 310 mázsa. A tagok a termés egyhar- madát kapják meg, így a háztáji állatállománnyal is lesz mit etetni a télen. Tejporos borjúnevelés Az Adatforgalmi és Húsipari. Tröszt kezeményezésére az or­szág több vidékén kísérlet kezdődött borjúhizlalásra. Me­gy émkben október elseje óta a gyékényesd, vései, a kéthelyi, a böhönyei és a balatonkiliti tsz folytat kísérleteket 80—80 darabos állománnyal. A tizen- négy-tizenhat napos, 50—60 kiló súlyú növendékeket a ha­gyományos takarmány és a víz teljes kizárásával — fran­cia dúsított tejporral nevelik. Vizet csak a tejpor oldásához használnak. A tejporos neve­léssel a jelek szerint naponta 0,9—1 kg-os súlygyarapodás is elérhető, szemben a hagyomá­nyos takarmányon hizlalt nö­vendékek 0,6—0,7 kilós súly- gyarapodásával. A tejporos hizlalás eredmé­nyeit először decemberben ér­tékelik. A kísérletnek az a célja, hogy a tenyésztésre ke­vésbé alkalmas növendékálla- tok hizlalásával az eddiginél jobb minőségű és nagyobb fe­hérjetartalmú húshoz juthas­son a fogyasztó. VÁLLALATOK, KÖZÜLETEK! Eladásra felkínálunk 1 darab üzemképes, jó állapotban levő, műsza­ki vizsgán megfelelt Warszawa személygépkocsit továbbá 2 db 4 csatornás tengeri morzsolót újsze­rű állapotban. Megtekinhető: Balatonlelle, Irmapuszta, halgazdaság. A 13. sz. AKŐV kaposvári és vidéki telephelyre rakodómunk ásókat vesz fel Bérezés: teljesítmény alapján. Kereseti lehetőség: 2000 Ft-tól 2500 Ft-ig. Jelentkezés a vállalat Füredi úti telepén. (7727) 13. SZ. AKÖV

Next

/
Thumbnails
Contents