Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-07 / 262. szám
\ »©MÖGT! NÉPLAP Csütörtök, 1968. november T. FÖLMÉRÉS A NAGYATÁDI JÁRÁSBAN Hogyan élnek a mezőgazdaságban dolgozók? nagyatádi járás fejlődő ipara ellenére még ma is alapvetően mezőgazdasági jellegű. Lakosságának 61—65 százaléka él a mezőgazdaságból, 24—26 százaléka az iparban, 10 százaléka pedig egyéb foglalkozási ágakban talál megélhetést. A mezőgazdasági lakosságnak 67—70 százaléka termelőszövetkezetekben. 18—23 százaiéiul állami gazdaságokban, 1—2 százaléka pedig egyéni és kisegítő gazdaságokban dolgozik. Közismert, hogy az életviszonyok fogalomköre végtel női tág. A lakosság bérjellegű jövedelmeitől a munkahelyi körülményekig széles skálán mutathatók ki egyes elemei. Közülük most csak a legfontosabbakat említjük. Ki keres többet? A járás három — már megjelölt — fontosabb mezőgazdasági területén fél évtizede egyenletesen növekednek a jövedelmek. Az alapbérek is csaknem mindenütt elérik, illetve meghaladják a járás nagyobb ipari üzemeiben fizetett alapbéreket. Egy 1967-es vizsgálat szerint ipari üzemeinkben az átlagkereset 1360— 1450 forint volt. Az itt fizetett nyereségrészesedés egy dolgozóra és egy hónapra vetített összege nem érte el az állami gazdaságokkban és erdészetekben fizetett nyereségrészesedés összegét. Az is ismert, hogy az iparban a mezőgazdasághoz hasonló és azzal felérő természetbeni juttatás nincs. Állami mezőgazdasági üzemekben tehát a béren felüli közvetlen juttatások magasabbak, minit az iparban. A tsz- ekben mutatkozó, helyenként a fenti különbséget is meghaladó jövedelemszint alapvetően a háztáji gazdaságokból származik. Ez addig egyértelműen a mező- gazdasági jövedelmek mellett szól. Az igazság azonban megköveteli, hogy szóljunk a munkakörülményekről is. A bér- és bérkiegészítés jellegű juttatások egy hónapra és egy fizikai dolgozóra jutó ösz- szege három állami gazdaságunk átlagában 1675, három erdészetünk átlagában pedig 1583 forint. Huszonkét termelőszövetkezetünkben a háromszáz munkanapra átszámított, tsz-bŐl származó jövedelem átlagos összege 1552 forint. Ezt egészíti ki a háztájiból származó átlagosan 1146 forint havi jövödelem. (1967. évi adatok.) A mezőgazdasági dolgozók viszonylag magasabb jövedelemszintje mögött azonban több munka is van. Mezőgazdasági munkahelyeinken a napi munkaidő — évi átlagban — kilenc óra, az iparban pedig nyolc óra. A mezőgazdasági dolgozók egy órára számított évi átlagos jövedelme tehát nem haladja meg az ipari munkásakét. Külön figyelmet érdemel a ísz-tagok viszonylag magasabb jövedelme. Ennek ugyanis több mint 42 százaléka a háztájiból szármázik. Ehhez a jövedelemhez azonban a kilenc- órás átlagos napi munkaidőt még növelő munkával jutnak. Ez, mint a jövedelmek egésze természetesen családonként lényegesen eltérő. További fontos megjegyzésnek szánjuk, hogy az összehasonlíthatóság miatt háromszáz ledolgozott munkanappal számolt évet a tsz-tagok közül csak kevesen érik el. Ezt bizonyítja, hogy 1967-ben tsz-tagjaink ledolgozott munkanapjainak járási átlaga százhatvanhárom. Akik tehát nem dolgozzák le az évi háromszáz munkanapot, azoknak a közösből származó jövedelme arányosan alacsonyabb. Megjegyzendő továbbá, hogy a tsz-tagok jövedelme — személyes munkájuktól függetlenül is — tulajdonosi helyzetükből adódóan nagy különbségeket mutat. Míg ez a különbség a mezőgazdaság állami szektorában 5—10 százalékra tehető, addig a tsz-ek között nem ritka a 25—30 százalékos jövedelemeltérés. A kisbajom! tsz-ben az egy főre jutó havi részesedés például 1967-ben 927 forint volt, a lá- bodi Kossuth Tsz-ben ugyanekkor 2077 forint. (300 kilenc- órás munkanapra átszámított jövedelem.) Kérés az állami lakás A közérdeklődést leginkább foglalkoztató kérdések egyike a lakáshelyzet alakulása. Az ezzel kapcsolatos — sok esetben még súlyos — nehézségek nem egyformán jelentkeznek mezőgazdálkodó lakosságunk egyes rétegeiben. Ha állami gazdaságaink fizikai dolgozóinak lakásviszonyát a felszabadulás előttihez hasonlítjuk — és ez az összehasonlítás teljesen indokolt —, akkor az itt beállt változás igen nagy. Teljesen eltűntek a közös konyhás cselédlakások, egy részüket lebontották, más részüket részben vagy teljesen felújították. A megépült új lakások többsége kielégíti az igényeket. Állami gazdaságaink az utóbbi hét évben harminc szolgálati lakást építettek és sok lakást vásároltak meg, amelyeket aztán! újjáalakítottak. * Ezenkívül évi átlagban 1,5— 2,5 millió forintot fordítottak lakásaik karbantartására. Ha a lakáshelyzetet a szükségletekhez viszonyítjuk, akkor az elmaradás számottevő. Kevés az állami lakás. Éppen ezért okoz nagy gondot, hogy ezeknek egy részét az egyébként magasabb jövedelmet élvező, de a gazdaságok működése szemoontjából nélkülözhetetlen szellemi dolgozóknak — létszámukat jóval meghaladó arányban — adni. Egyre több fizikai munkás épít azonban közismerten előnyös feltételekkel, kölcsön igénybevételével családi házat. Párt- és gazdasági szerveink mindent megtesznek azért, hogy az építtetőket a kölcsönön kívül olcsó bontási anyaghoz iu Itassák, kedvezményes fuvarral és egyéb szolgáltatásokkal, alkalmanként társadalmi munkával segítsék. Lényeges változás állt be a külterületi lakott helyek részbeni átrendezésével, illetve felszámolásával is. Ennek az eredménye, hogy már csak 467 állami gazdasági dolgozó lakik külterületen. Helyzetük azonban általában is, különösen pedig egészségügyi és kulturális szempontból hátrányos. Állami és gazdasági szerveink erőfeszítéseket tesznek körülményeik javítására üzlethálózat fejlesztése, bekötő utak építése, buszjáratok stb. — végleges megoldást a.ónban csak a kisebb települések teljes megszüntetése, párhuzamosan a nagyobb települések fejlesztése hozhat. Érdekes sajátosságokat mutatnak a tsz-tagok lakásviszonyai . Többségük saját házban lakik, a lakások jelentős hányada azonban még mindig korszerűtlen, sok esetben egészségtelen is. Jelentősebb átépítésük vagy helyettük új házak építése viszonylag lassan megy. Ámíg Nagyatádon, ahol a lakosságnak csak 33 százaléka tsz-tag, az elmúlt hat évben 30 százalékkal emelkedett a lakások száma, addig falvainkban ez a növekedés mindössze egyszázalékos. A lakások berendezése igénytelenebb. Fürdőszoba nagyon kevésben van. A magánlakások amortizációja és fenntartási költsége lényegesen magasabb, mint az állami lakások havi átlagos lakbére. Egy kalkuláció szerint az egyedülálló családi házak amortizációs és fenntartási költségle havi 400—700 forintra rúg. Ez a tsz-tagok jövedelméből jelentős részt vesz igénybe. Keyés a mezőgazdasági szakmunkás Járásunkban a szociális és kommunális ellátottság nagyon sokat fejlődött. Településenként azonban lényeges különbséget mutat. Egészségügyi ellátottság szempontjából a mező- gazdasági települések általában rosszabb helyzetben vannak. A járás huszonegy orvosából mindössze kilenc dolgozik termelőszövetkezeti községben. A védőnői körzetek nagyobbak. A falvak lakosságának 14 százaléka nehezen megközelíthető külterületen lakik. Két községnek és tsz- településnek nincs bekötő útja. Igaz, hogy még ipari munkásaink egészségügyi ellátása sincs korszerűen és mindent kielégítően megoldva, de az mégis jobb, mint a mezőgazdasági dolgozóké. Az állami gazdaságok üzemi központjaiban új vagy felújított konyhák létesültek, amelyek az ipari vállalatokéhoz hasonló vagy annál jobb étkeztetést biztosítanak. Ugyanez még nem megoldott erdészeteinkben. Az újonnan létesített állami gazdasági telepek kivételével teljesen hiányoznak vagy rosszul fölszereltek az öltözők és a fürdők. A munka utáni tisztálkodásnak hiányoznak a feltételei a termelőszövetkezetekben. Mezőgazdasági dolgozóink munkakörülményeiben jelentős javulást eredményezett a nehéz. egészségre ártalmas munkák nagy részének gépesítése. Jól mutatják ezt a következő számok is: 1964-ben tsz- eink az aratásnak 23 százalékát kézzel végezték el, 1968- ban azonban a kézi aratás aránya mindössze két százalékra csökkent. A technikai ellátottság könnyítő hatásait ma még elsősorban a növénytermesztésben dolgozók élvezik. Az állattenyésztés gépesítettsége hiányos és csak lassan javuló. Főként ezért ókoz gondot helyenként az állat- tenyésztési munkakörök betöltése. A gépesítettség javulása, az új technológiák bevezetése természetesen mind sürgeti a mezőgazdasági dolgozók általános és szakmai műveltségének növelését. Hogy hol tart ma falusi lakosságunk, azt statisztikai és népművelési fölmérések tanúsítják. Csak egyet a számok közül: Nagyatád kivételével, tehát a járás túlnyomóan mezőgazdasági dolgozók által lakott községedben, a keresőképes lakosságnak mindössze 3,8 százaléka végzett közép- vagy főiskolát. És milyen kevesen dolgoznak ezek közül a tsz- ekben! A járás termelőszövetkezeteinek szakmunkásigényét több mint ezer főben állapítják meg. Ezzel szemben a kiképzett szakmunkások száma kétszázhuszonhét. Még kevesebben vannak azok, akiket képzettségüknek megfelelő munkakörben alkalmaznak. A szakmunkában foglalkoztatottak anyagi és erkölcsi megbecsülése sok helyen elmarad. Ismerünk termelőszövetkezeti vezetőket, akik vagy nem tartják szükségesnek a szakmunkásképzést, vagy teljesen tájékozatlanok a szövetkezet ilyen irányú igényeit illetően. Érdemesnek tartjuk az általános iskolát végzett fiatalok pályaválasztásával kapcsolatos okok közé a pedagógusok sokat hangoztatott felelősségén kívül ezt a körülményt — a fogadó fél magatartását — is beszámítani. Ez is érthetőbbé teszi a következő és hasonló ese- ket: 1967-ben az általános iskola elvégzése után százhatvan fiatal ment ipari tanulónak és mindössze harminc mezőgazdasági szakmunkásnak a járásban. Pedig a mezőgazdaság termelőerőinek növelését csak technikai oldalról lehetetlen elérni. A lakosság életviszonyait meghatározó tényezők sorában egyre nagyobb jelentőségűek a kulturális szolgáltatások. Tárgyi feltételei központi községeinkben a párt-, állami és gazdasági vezetés erőfeszítéseinek eredményeként fokozatosan kialakulnak. Segesden és Lábodon készen áll, Nagyatádon, Taranyban és Háromfán most épül egy-egy, az igények kielégítésére alkalmas művelődési otthon. A mozik befogadóképessége háromezer-négyszázra, a könyvtári könyvállomány ötvenegy- ezerre nőtt. A tárgyi feltételek javulásával sem tart azonban lépést azok hatékony kihasználtsága. Ennek okai ismertek. Állami és erdőgazdasági dolgozóink kulturális ellátottsága csak valamivel jobb, mint a tsz-tagoké. Kétszáznegyvenezer exportláda A Balatoni Nádgazdasági Vállalat battyánpusztai üzemének udvarán hatalmas ládahegyek tornyosulnak. Negyvenezer úgynevezett hollandi rekeszt tárolnak a következő évre, s már ott sokasodnak mellettük a nádpallók, hogy az esőtől, hótól megvédjék az exportra induló árut. — Az üzem jelentős fejlesztés előtt áll — tájékoztat Poí- harn Béla üzemvezető. Jövőre az egyik szárnyépületben megkezdi munkáját a négy szalag- fűrész. Jelenleg a keszthelyi telep dolgozza fel a fát, itt, a battyánpusztai üzemben csak a szegezés Vár a dolgozókra. Korábban gondot okozott a selejt felhasználása. Keszthelyen összeragasztották a ládákhoz alkalmatlan léceket, s szekrénypolcokat készítettek belőlük. — Ha 1969-ben munkába állíthatjuk a szalagfűrészeket, akkor a ládákon kívül más cikkeket is gyártunk, pl. küszöblécet — mondja az üzemvezető —, és az eddigi egy műszak helyett két műszakban dolgoznánk. De ennek még egy széles körű piackutatás is a feltétele. Az elmúlt tíz hónap eredménye 240 000 hollandi rekesz, az év végére elérik a négyszázezres mennyiséget. A Balatoni Nádgazdaság Vállalattól évente egymillió-kétszázezer rekesz indul útnak a világ, minden tájára, s viszi a magyar gyümölcs jó hírét a távoli országokba. Hogy ne legyen gond a télen... • 7 tiLinm.prifiwnntiirinrrtrrti-írnrtmmir ■iwniri T"-Az öregek és nyugdíjasok helyzete Mezőgazdasági dolgozóink lehetőségei a kedvezményes üdültetésben és külföldi utazásban is szűkebbek, mint az ipari munkásoké. Ez utóbbiakéval csak az állami gazdasági dolgozók lehetőségei egyeznek, bár ebből is létszámonként jóval meghaladó mértékben részesülnek a műszaki és adminisztratív állományba tartozók. Tsz-tagjaink hasonló jellegű pihenése és szórakozása a kollektív kirándulásokban merül ki. Végezetül néhány szót a mezőgazdálkodók legidősebb korosztályáról. Sajátos helyzetüknél fogva különös figyelmet a tsz-nyugcTíjasok, illetve járadékosok érdemelnek. Az, hogy nyugdíját, járadékot kapnak, a parasztember létbiztonságának kétségkívül egyik jelentős állomása. Járásunk kétezer-kilencvenki- lenc tsz-nyugdíjasának és járadékosának. ha nem is min dig elegendő, de legbiztosabb támasza ez. Közülük azoknak, akik fiatalabb családtagjaikkal laknak együtt, viszonylag kiegyensúlyozottabb az anyagi helyzetük. Szép számmal vannak azonban olyanok, akik öreg napjaikra egyedül maradtak. Többségük nap mint nap igényli a társadalom figyelmét és támogatását. Ez a támogatás a legtöbb esetben nem is marad el. Nagyobb községeinkben egymás után nyílnak meg az öregek napközi otthonai. Községi pártállami és tömegszervezeteink egyre több és sokrétűbb anyagi. erkölcsi segítségben részesítik őket. Nagy az a támogatás is, amelyet állami és erdőgazdaságaink, valamint termelőszövetkezeteink közvetlenül adnak nekik. Sok esetben hiányzik azonban a hozzátartozók. a legilletékesebbek, semmi és senki mással nem pótolható szeretete és megbecsülése. Az MSZMP Nagyatádi Járási Bizottsága miután meg vizsgálta és értékelte a járás ipari munkásainak helyzetét, széles körű fölmérést végzett a mezőgazdasági dolgozók életviszonyairól is. A végrehajtó bizottság, majd a párt- bizottság ülésen tárgyalta meg az erről készült előterjesztést. Megállapította, hogy a mezőgazdasági dolgozók élet- színvonala egyenletesen emelkedik. A közvetlen elosztásból származó jövedelmük elérte, sőt helyenként meghaladta az ipari munkásak és egyes rétegek jövedelmét. A közvetett elosztásból származó jövedelmük azonban alatta marad másokénak. Ezért a IX. kongresszus határozatainak szellemében továbbra is a íövedelmek megközelítő szintjének kialakításán kell munkálkodnunk. A pártbizottság ülése úgy határozott, hogy a mezőgaz dasági dolgozók életviszonyainak konkrét helyi körülményeivel termelőszövetkezeti alapszervezeteink önálló témaként taggyűlésen foglalkoz zanak. Szabó István Prizmázzák a takarmányrépát a kányái Alkotmány Tsz- ben. A tsz 12 holdon termeli takarmányrépát, a holdanként átlagtermés 310 mázsa. A tagok a termés egyhar- madát kapják meg, így a háztáji állatállománnyal is lesz mit etetni a télen. Tejporos borjúnevelés Az Adatforgalmi és Húsipari. Tröszt kezeményezésére az ország több vidékén kísérlet kezdődött borjúhizlalásra. Megy émkben október elseje óta a gyékényesd, vései, a kéthelyi, a böhönyei és a balatonkiliti tsz folytat kísérleteket 80—80 darabos állománnyal. A tizen- négy-tizenhat napos, 50—60 kiló súlyú növendékeket a hagyományos takarmány és a víz teljes kizárásával — francia dúsított tejporral nevelik. Vizet csak a tejpor oldásához használnak. A tejporos neveléssel a jelek szerint naponta 0,9—1 kg-os súlygyarapodás is elérhető, szemben a hagyományos takarmányon hizlalt növendékek 0,6—0,7 kilós súly- gyarapodásával. A tejporos hizlalás eredményeit először decemberben értékelik. A kísérletnek az a célja, hogy a tenyésztésre kevésbé alkalmas növendékálla- tok hizlalásával az eddiginél jobb minőségű és nagyobb fehérjetartalmú húshoz juthasson a fogyasztó. VÁLLALATOK, KÖZÜLETEK! Eladásra felkínálunk 1 darab üzemképes, jó állapotban levő, műszaki vizsgán megfelelt Warszawa személygépkocsit továbbá 2 db 4 csatornás tengeri morzsolót újszerű állapotban. Megtekinhető: Balatonlelle, Irmapuszta, halgazdaság. A 13. sz. AKŐV kaposvári és vidéki telephelyre rakodómunk ásókat vesz fel Bérezés: teljesítmény alapján. Kereseti lehetőség: 2000 Ft-tól 2500 Ft-ig. Jelentkezés a vállalat Füredi úti telepén. (7727) 13. SZ. AKÖV