Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-07 / 262. szám

CMtSr&fc, 19Ä8. november 1. 3 SOMOGYI NEPlAf Eszmecsere diákokkal Gosztonyi János, a Népszabadság főszerkesztője Kaposváron KITÜlilTETESEK a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 51. évfordulója alkalmából A Nagy Októberi Szocialista Szigeti István, a megyei pártbizottság titkára átadja a kitüntetést dr. Szerény! János­nak, a Kaposvári Járási Pártbizottság titkárának. A megyeszékhelyen tanuló jövendő mezőgazdasági szak­emberek élénken érdeklődnek a világ, az ország politikai helyzete iránt, szenvedélye­sen megtárgyalják a rádióban hallott híreket, a televízióban látottakat és az újságokban olvasottakat. Ennek az egész­séges érdeklődésnek a kielé­gítése vezette a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum párt- 1 és KISZ-szervezetét, amikor meghívta Gosztonyi Jánost, a Népszabadság fő- szerkesztőjét Amikor a kedves vendég el­olvasta a tájékoztató előtt át­nyújtott listát, rögtön meg­kérdezte, tényleg a diákok kérdései-e ezek. Dr. Guba Sándor igazgató, Szikszai Lászlóné párttitkár és a Nép- szabadság főszerkesztőjét a városszéli technikumba elkí­sérő Kocsis László, a megyei pártbizottság osztályvezetője megnyugtatták, hogy valóban azok, sőt a sok-sok benyúj­tott cédula tájékoztatást, fel­világosítást és eligazítást vá­ró kérdéseinek csak summá- zatai. Az intézet auláját zsúfolá­sig megtöltötték a technikum közép- és felsőfokú hallgatói, tanárai és dolgozói. A több mint háromszáz hallgató ne­vében Kulcsár Géza, a KISZ- csúcsvezetőség tagja kérte föl az MSZMP központi lapjának főszerkesztőjét, hogy válaszol­jon a fiatalok kérdéseire. Gosztonyi János elsősorban a vietnami, a közel-keleti és a csehszlovákiai helyzetet vá­zolta föl, megvilágította azo­kat a főbb összefüggéseket, amelyek alapján a diákok mélyebben eligazodhatnak a nemzetközi kérdésekben. A nagy tetszéssel fogadott tájékoztató után virágcsokor­ral és faragott cigarettásdo­bozzal ajándékozták meg, majd vendégül látták az elő­adót. Ellátogatott a techni­kumba Németh Ferenc, a me­gyei pártbizottság első titká­ra és Kékesdi Gyula, a Nép- szabadság munkatársa is. A program a felsőfokú tech­nikum hallgatóinak barlang- rajz-reprodukciókkal díszített klubjában folytatódott. Sző­kébb körben, de sokkal meg­hittebben fűzhette tovább Gosztonyi János a tájékozta­tóban elkezdett gondolatsoro­kat. A mai kollégistáknak sa­ját fiatalkoráról beszélt. Ar­ról. hogy a híres Győrffy-kol- légiumban hogyan formálták az illegális kommunista párt­tal kapcsolatot tartó idősseb- bek az elsőéves egyetemistá­kat. Nagyon jó módszerekkel Ünnepségen jutalmazták meg tegnap a 13-as számú AKŰV legjobb gépkocsiveze­tőit, azokat, akik balesetmen­tesen tették meg az 500 000, il­letve a 250 000 kilométert. A MÁVAUT-pályaudvaron Suri Sándor, a vállalat igazgatója adta át az oklevelet Handa Jó­zsef taxisofőrnek, Modilla Jó­zsef és Szabadkai Márton autóbuszvezetőknek, akik egy­úttal a balesetmentes 500 000 kilométerért a jelvényt is megkapták. Ilon Béla, Málo­nevelték őt is olyanok, mint például a somogyi Sipos Gyu­la, s fokozatosan vitték be if­jú társaival együtt a politikai életbe. A főszerkesztő figyel­mébe ajánlatta az őt csillogó szemmel hallgató fiataloknak, hogy az akkori jó módszerek megőrizhetők és továbbfej- leszthetők. Például a közössé­gi nevelés erős szelleme, a szenvedélyes vitaszellem és -készség, a csillapíthatatlan érdeklődés a társadalmi és politikai kérdések iránt. — Ha majd falura kerül­tök, s a választott szakniatok­ban dolgoztok, természetesen részt kell vennetek a közössé­gi munkában, például a köz­ségfejlesztésben, az ismeret- terjesztésben. Ennek az ér­deklődésnek és magatartás­nak az alapjait csak itt vet­hetitek meg az intézetben és a kollégiumban — mondta Gosztonyi János. A beszélgetés végén Somo- cnd Gyula és Kulcsár Géza kérdése alapján érdekes vita bontakozott ki arról. hogy csakugyan közhellyé kell-e válnia annak, ha az időseb­bek emlékeztetik a mai fia­talokat a múltra. Gosztonyi János frappáns példákkal és szenvedélyesen bizonyította a kollégistáknak, milyen »ke­gyetlenül sok munka-« testesül meg a felszabadulás óta elért fejlődésben. — El tudjátok képzelni, mi­lyen volt az ország negyven­ötben? — Moziban láttuk... — felelte csöndesen Kulcsár Gé­za. Még egy félreértést tisztá­zott a Népszabadság főszer­kesztője a külföldi diákmoz­galmak kapcsán: nem igaz, hogy a diákság minden meg­mozdulása progresszív! E moz­galmak jellegét mindig az ha­tározza meg, milyen célok ér­dekében harcolnak. Utalva a klubban ülők gondjaira, ar­ra buzdította a fiatalokat, hogy hárítsák el az útból azo­kat az akadályokat, amelyek a megfontolt, megalapozott véleményük, nézetük, javas­latuk érvényre jutását gátol­ják. Ez a kedd délután és este nemcsak az intézet emlék­könyvébe írott sorokban ma­rad meg, hanem a diákok szí­vében is. A szocialista haza- flságról, az internacionaliz­musról, a szocialista demok­ráciáról elmondottak sok­szor felidézik majd a jöven­dő mezőgazdászok. L. G. 1 A Jelvényeket Suri Sándor tűzte fel a kitüntetett gépkocsiveze­tőknek. vies László, Petkes János, Pe­tő Jenő és Sziber Gáspár a balesetmentes 250 ezer kilomé­terért jelvényt kapta meg. A vállalat ezer, illetve ötszáz fo­rinttal jutalmazta a kiváló gépkocsivezetőket. Jó munká­jukért a vállalat párt- és szak- szervezeti vezetői is laöazone- tüket fejezték ki. Forradalom 51. évfordulója al­kalmából a Népköztársaság El­nöki Tanácsa kitüntetéseket adományozott megyénk párt-, állami és társadalmi élete több jeles képviselőjének. Eredmé­nyes munkásságának elismeré­seiként tegnap a Parlamentben vette át a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést Németh Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Somogy megyei Pártbizottság első titkára. Kelemen Jó­zsef nyugalmazott vállalati igazgató, a Kaposvári Városi Pártbizottság tagja, Klenovics Imre, a Somogy megyei Párt­bizottság osztályvezetője. Bensőséges ünnepségen kö­szöntötték tegnap délelőtt a megyei pártbizottságon is azo­kat, akik a magyar munkás- mozgalomban évtizedeken át kiemelkedő tevékenységet fej­tettek ki. Részt vett az ünnep­ségen Szigeti István, a megyei pártbizottság titkára, Böhm József, a megyei tanács vb- elnöke, a megyei párt-végre­hajtóbizottság tagja, Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára, ott voltak a me­gyei pártbizottság osztályveze­tői és a megyei tanács elnök­helyettesei. Szigeti elvtárs, a megyei pártbizottság titkára emlékez­tetett a Nagy Októberi Szoci­alista Forradalom győzelmének történelmi jelentőségére s ar­ra, hogy annak idején a ma­gyar munkások, parasztok több mint százezer képviselője ragadott fegyvert és segített a fiatal szovjet állam győzelmé­nek megszilárdításában, az in­tervenció visszaverésében. — Büszkék vagyunk arra — mondotta többek között —, hogy a magyar munkásság és parasztság követte elsőnek a szovjet példát, és kiáltotta ki ötven évvel ezelőtt a Magyar Tanácsköztársaságot. ÖTEN ÜLTÜNK A KO­CSIBAN. Vitya, a barátja, aki kitűnően beszéli a német nyelvet, »-kalauzunk-«, egy kaposvári tanár meg a Wart­burg tulajdonosa és én. Vi­tya a sárguló nyárfákat bá­multa. ölében megrezzent a celofánpapírba csomagolt vörös szegfűcsokor. — Tetszik itt nekem — mondta, s milyen rendezet­tek, szépek a falvak. Meleg hangja volt. — Közeledünk, ugye? — kérdezte választ sem várva. Belső zsebéből egy műanyag tasakba hajtogatott levelet vett elő. Fakó papír, a soro­kat 1944-ben írták rá: »Fá­radtak vagyunk, a háború embertelen ... Nehezen fog­ja kezem a tollat, szívem el­szorul, barátom kimondha­tatlan szavait tolmácsolom a családnak. A barátom, Mit­rofanov Nyikoláj Ivánovics már halott... Tőlem néhány lépésre, a jákói vasúti so­rompónál, miután három né­met harckocsit kilőttünk, esett el 1944 december 13-án... Ha élve maradok, halálának emléke örökké kí­nozni fog .. •« — Nem maradt élve ő sem — suttogta maga elé Vitya —, anyám mondta, összehaj­totta a levelet. — Nézd, fordult hozzá a barátja, ott... A fák között a magasba ívelő nagybajomi hősi em­lékmű látszott. Kiszálltunk. — Piros szegfűk a hősök­nek — mondta Vitya. Én nem emlékszem a háborúra. 1941-ben születtem. A nagy­bátyám és minden elesett bajtársa hős.. • A két fiú egymás mellé ült. Pillanatnyi csend, s megindultak az emlékmű felé. Kezükben vörös szeg­fűk. Az őszi nap betakarja melegével a törékeny virá­gokat. Fényképezőgépek kattog­tak. Vitya a sárguló nyárfá- , kát nézte ismét. A tekinte­Beszédében szólt a Szovjet­unió hatalmas iramú fejlődé­séről, majd arról beszélt, hogy a magyar nép büszke lehet a Szovjetunióhoz fűződő barátsá­gára. Méltatta a magyar kom­munistáknak a Horthy-terror idején végzett áldozatos tevé­kenységét. Emlékeztetett arra, hogy népünk is történelmi eseményeket köszönt e napok­ban. Az őszirózsás forradalom ötven éve zajlott le; e napok­ban ünnepeljük a Kommunis­ták Magyarországi Pártja és a KIMSZ megalakulásának 50. évfordulóját, továbbá hamaro­tét szeretném leírni. A törté­netet könnyebb... Vitya (Cvetkov Vitalij Nyikolájevics) egy turista- csoporttal érkezett Kapos­várra Kalinyinból. Első moz­dulata az volt, hogy az ott­honról hozott, féltve őrzött levelet megmutassa nekünk. — A nagybátyám, édes­anyám testvére itt halt meg nem messze Kaposvártól. Szeretném fölkeresni a he­lyet, ahol eltemették — kér­te. S most ott áll a kerítés mellett, a vasúti sínek felé néz. — A háború fölismerhe- tetlenné tette az arcokat, az idő pedig bizonytalanná te­szi az emlékeket. Egyetemre járok, feleségem van, és mindenért rajongok, ami szép és tiszta ... A tekintetét szeretném le­írni, csak a szavait hallom... — Nagyon szeretem a ze­nét, a fotózást, jó nyáron vi­dáman dolgozni az építőtá­borokban, boldog vagyok. De ezek a szegfűk... Kezével, mintha egy-egy 1 arcot tapogatna, simítja vé­gig a kőbe vésett neveket. — Jekatyerina Ivanovna, a mama gyűjteni fogja majd a pénzét, ha megtudja, hogy sikerült felkutatnom a báty­ja sírhelyét. És elutazik ide. A szél megrázta a gyen­gén kapaszkodó sárga leve­leket. Elindultunk. — Nem ismertem a nagy­bátyámat, csak anyám arcá­ra emlékszem. Nem hallot­tam fegyverropogást. De most »megfogtam« a neve­ket a kőtömbökön, és tudom, nagyon kell szeretni élni... MEGINDULTAK A KE­REKEK. Vitya hátrafordul­va a fák között álló sisakos embert nézte, akinek a keze fegyvert szorít. Visszafelé kevesebb levél volt már a gallyakon, a fűk meghajoltak az ősz előtt. Bán Zsuzsa _______J s an megemlékezünk a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak 50. évfordulójáról is. — Büszkék vagyunk előde­inkre, akik jelentős szerepet vállaltak a Magyar Tanács- köztársaság harcaiban, s büsz­kék vagyunk azokra is, akik a Horthy-rendszer nehéz évei­ben harcoltak a magyar nép felszabadításáért, s bátorítot­ták a szabadságért sóvárgó embereket — hangsúlyozta Szigeti elvtárs. Beszéde után Böhm elvtárs tizenegy, a munkásmozgalom­ban kiemelkedő tevékenységet végzett elvtársnak nyújtotta át a Szocialista Hazáért Ér­demrend kitüntetést, majd átadta a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának kitün­tetéseit A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta: dr. Szerényt János, a Kaposvári Járási Pártbizottság titkára, A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta Kovács Béla, a Fonyódi Járási Pártbizottság főelőadója, dr. Túri Imre, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, Szakos Ferenc, a Nagyatádi Járási Pártbizottság főelőadója, Virovecz József, a Siófoki Járási Tanács vb-elnö- ke, dr. Várkonyi Imre, a me­gyei tanács vb-elnökhelyette- se. A Munka érdemrend bronz fokozatát kapta dr. Balogh János, a Kaposvári Városi Tanács vb-titkára, Bethlehem László, a kaposvári MÁV- pártbizottság titkára, Kavecki János, a Tabi Járási Pártbi­zottság titkára, Radnai István­ná, a megyei pártbizottság munkatársa és Szabó József Géza, a Csurgói Járási Pártbi­zottság titkára. Munkásőrök kitüntetése A Nagy Októberi Szocialista Forradalomra emlékeztek teg­nap délelőtt a munkásőrség megyei parancsnokságán is. Zsófc Ferenc megyei parancs­nok köszöntötte az ünnepségen megjelenteket, köztük Dómján Sándort, a megyei pártbizott­ság munkatársát. Ezután szólt a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom győ­zelmének népünk számára is történelmi fordulatot jelentő évfordulójáról, majd átadta a munkásőrség országos pa­rancsnokának kitüntetéseit a munkásőrségben kiemelkedő tevékenységet végzőknek. Vass Gyula őrnagyot, a munkásőrség megyei parancs­nokának helyettesét alezredes­sé léptették elő; a Haza Szol­gálatáért Érdemérem arany fokozatával tünették ki Pete Károlyt, a munkásőrség csur­gói járási parancsnokát, Ge­lencsér Ferencet és Nagy Im­rét, a megyei törzs tagjait. A Pete Károly, a munkásőrség csurgói parancsnoka átveszi a kitüntetést Zsók Ferenctöl, a munkásőrség megyei parancsno­kától. Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozata kitüntetést kap­ta: Balogh László, a kaposvári járás és Hiffner Ferenc Kapos­vári munkásőr. A Haza Szol­gálatáért Érdemérem bronz fokozata kitüntetést kapta Horváth László siófoki mun­kásőr. A Közbiztonsági Érem arany fokozata kitüntetést kapta Ro­zina István, a megyei törzs és Perc János, a fonyódi mun­kásőrség tagja, Varjú Márton, a siófoki munkásőrség pa­rancsnoka a 15 éves Szolgálati Érdemérmet vette át eddigi munkája elismeréséül, MerkM Lajost, dr. Takács Gyulát és Szekér István munkásőröket pedig Kiváló parancsnok éremmel tüntették IcL TALÁLKOZÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents