Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-30 / 281. szám

Szombat, 1968. november 30 SOMOGYI NÉPLAP 5%«601, LKPE^KK Nemsokára ismét kopogósra fagy a föld. A határból lassan mindenki behúzódik a házak­ba. Téli elfoglaltságot keres az öreg meg a fiatal is. Leg­utóbb Csökölyben arról kér­deztük meg a fiaitalokat, mi az. amivel eldicsekedhetnek, s hogyan tervezik a »tétlenebb-« hónapok programját. — Hát sok dicsekednivalónk nincs még. Igaz nekem nem sok jogcím van beszámolni az előző évek munkájáról, hi­szen nemrégen szereltem le, s csupán egy hónapja válasz­tottak meg vezetőjüknek a fia­talok. Horváth Józsefnek, a csökölyi KISZ-szervezet titká­rának szavai ezek.' — Viszont gyakorta hazajöttem, s azelőtt is jól ismertem a falum prob­lémáit. — Mik voltak ezek a gon­dok? — Hogy mik? Elsősorban a kényelmesség, aztán a sok hagyomány stb. Nehéz falun mindenkinek a kedvére tenni. — És azóta? — Hadd kezdjem el azzal, hogy az utóbbi évben én va­gyok a harmadik KISZ-titkár. Az elődöm egy lány volt, ő most érettségizik, s csak a le­szerelésemig vállalta ezt a tisztséget. Az a fiú viszont, aki hosszabb ideig tevékeny­kedett, elmenit Pécsre dol­gozni. A csökölyi KlSZ-szerveze- tet héttagú vezetőség irányítja. Horváth József, a lelkes KISZ- titkár, aki a honvédségnél az alakulat legjobb KISZ-szerve. zetében volt vezetőségi tag, bízik abban, hogy rövid időn belül ismét »összeszedik« a falu fiait, lányait. — Elsősorban a rendet, a fegyelmet kell kialakítanunk. Eddig is összejöttünk minden vasárnap a művelődési ház klubtermében, van rádiónk, lemezjátszónk, televíziónk, de tartalmasabban, céltudatosab­ban kell ezt csinálni... Ka­rácsonyra színdarabot tanu­lunk, író-olvasó esteket, szel­lemi vetélkedőket szeretnénk rendezni a télen, aztán meg akarjuk szervezni a politikai oktatást, és szeretnénk bekap­csolódni a megye nagyobb megmozdulásaiba, versenyei­be is. Tóth Lajos, a községi tanács vb-elnöke veszi át a szót a KISZ-titkártól. — Nincs panasz a gyere­kekre, csak még többet vá­runk tőlük. Hiszen kiktől, ha nem tőlük, akik utánunk jön­nek. Társadalmi munkában hozták rendbe a művelődési ház környékét, három-négy­ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek az útépítés­ben, ott vannak a tanácsülé­seken is, és bennünket sem felejtenek el soha meghívni a rendezvényeikre. Rosszat nem mondhatok, csak ez kevés, Ma már kevés. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulójának tiszteletére pél­dás ünnepséget rendeztek. Sok ilyen megmozdulás kell. Konkoly János, a tsz elnöke is hasonlóképpen vélekedik a KISZ munkájáról. — Mindent megadunk ne­kik, erőgépeket, most oszlo­pokat a művelődési ház köré. Az idén tízholdnyi kukoricát ritkítottak ki, rostáltak is va­lamennyi szemet, megadtuk érte nekik az 530 forintot. De van, amikor öt-hatnál többen az istennek se jönnek össze. Annyinak meg nem érdemes belevágni a munkába, csak elbiciklizik az egész napot. De hát fiatalok. Azon igyekszem én is, hogy aki itt KISZ-tag, az itt kapjon munkát a tsz-ben, tehetségéhez mérten. A mi gyerekeink, ne kelljen hát Kaposvárra járniuk. S ezért csak fegyelmet, sok-sok ötle­tet, javaslatot és lelkes mun­kát kérünk tőlük ... Csökölyben minden meg­van már ahhoz, hogy ha lé­pésről lépésre is, de klubsze­rűvé tegyék a KISZ-életet. A község vezetői a falu gyere­keinek jobb jövőjén fáradoz­nak. A fiatalok pedig, ahogy tapasztaltam is, méltóak akar­nak lenni a bizalomra. Bán Zsuzsa jubilál az Igazgató DICSÉRŐ OKLEVÉL, el­ismerő szavak, szívből jövő jókívánságok az üzemi ün­nepségen. Jubilál az igazgató, Kassai Lászlót tíz éve nevez­ték ki a kaposvári Patyolat igazgatójává. A kezdés éveit még az em­lékezés sem szépíti meg: fél­milliós veszteséggel vette át a vállalatot. A Patyolatnak nem volt hitele a lakosság előtt. Kabaréműsorok, viccla­pok célpontjai voltak. Akko­riban, ha egy vicc úgy kez­dődött, hogy elvittem a Pa­tyolatba egy kabátot, min­denki előre nevetett. Az igazgató így emlékezik: — Kevés volt a munkánk, a panaszokból meg ki sem fogytunk. Legszívesebben ma­gam csináltam volna min­dent, a munkafegyelem, a tel­jesítmények láttán. Nehéz volt, de néha nennet is kellett mondanom a vállalat érdeké­ben. A rám nehezedő gondok­ból mások is vállaltak, és így DCét lej) él cuc Szeptember 23-i számunkba interjút készítettem három fiatallal, akik egy a Német Demokratikus Köztársaság és Magyarország közötti megállapodás értelmében három évet az NDK-ban töltenek el munkával. Két csoport indult út­nak Somogyból, az egyik társaság Erfurtba, az Optima iro­dagépgyárba, a másik Gerába, a textilgépgyárba került dol­gozni. Csatári Mária és Pandúr Márta, valamint Csákányi Károly jelentkezett kedves levéllel, beszámolnak munká­jukról, életkörülményeikről. A két marcali kislány a megér­kezés és szállásfoglalás, valamint az első napok eseményei­ről így ír: gyobb gondot minden csoport­nál ez okozta. A tájékoztatás szerint vagy korszerű munkásszálláson vagy háromszobás lakásokban helyeznek el bennünket. Sze- münk-szánk elállt, amikor ötünknek bemutatták három évre kiutalt otthonunkat. Mo­dern berendezés, természete­sen összkomfort, három tágas, kényelmes szoba, a kávéska­náltól a kerámia vázákig, a gáztűzhelytől a vasalófáig 1. »Amikor Erfurtba megérkez­tünk, várakozáson felüli mi­nőségi vacsorával vártak ben­nünket. Elutazásunk előtt mindenki felhívta a figyel­münket, hogy igyekezzünk minél gyorsabban megszokni a német kosztot, átállítani gyomrunkat az ottani kony­hára, mert az egyik legna­ÚJ OTTHONBAN BOKÁIG MERÜLÖK a sár­ban az új lakótelep útjain. Az országúiról beszűrődő fényben itt-ott megcsillan a beton, de inkább tócsába, kátyúba lépek. Sötétben kutatom a házszá­mot, csöngetek be a Petőfi utcai lakásokba. Végre sikerült. Dani Géza, földszint kettő. Barna kontyos fiatalasszony nyit ajtót, a szobába invitál. Készülök a cipőmet levetni, mert restellem a ráragadt sárdarabokat, ismerve a sző­nyegtisztítás és padlósúrolás nehézségeit, de majdnem meg­sértődik. Augusztusban költöztek be az egyszoba-komfortos lakás­ba­— Hol laktak korábban? — Látja ezt a szétnyitható rekamiét? Hát képzelje el, hogy akkora volt a szobánk, mint ez az ágy. A szüleimmel laktunk, a nyárikonyhát ala­kítottuk át lakásnak. A szobában a sárga-fekete Pécs lakószoba bútorai, ké­nyelmes fotel, a sarokban vi­rágállvány, az asztalon hosz- szú szárú vízipálma. Az ablak alatti konvektor kellemes me­leget áraszt, fiatal, derűs ott­honban ülök. — Havi háromezer forintot keresünk ketten a férjemmel, ő a Finommechanikai Válla­latnál hegesztő, én a 112. sz. Vas- és Edényboltban vagyok eladó. Tizenkétezerért vettük a bútort — persze OTP-re, havonta az egyikünk fizetése erre megy. — Szórakozásuk? AZ építőipari gépesítő vállalat keres toronydaru-kezelői tanfolyam beiskolázásra 18—42 ÉVES KORHATÁRIG VÄLTOZÖ munkahellyel, vasipari, elek- tromosipari alapszakmával, vagy köny­N YÜG ÉPKEZELŐI JOGOSÍTVÁNNYAL RENDEL­KEZŐ ALTALANOS VAGY ANNAL MAGASABB iskolai végzettségű mu nkaerőket. A tanfolyam időtartama alatt, a bérezés megegye­zés szerint. A beiskolázott dolgozók tanfolyami el­helyezése Debrecen, ahol kedvezményes térítés el­lenében teljes ellátásban részesülnek. Jelentkezés írásban, rövid életrajzot mellékelni kell. Cim: Építőipari Gépesítő Vállalat, Budapest, XX., Soroksár, Marx K.' u. 255. (7712) minden rendelkezésünkre áll. Az egyik szombaton foga­dást adtak tiszteletünkre. A németek nem szokták meg az éjszakázást, ezért éjfélkor már mindenki ásitozott, az óráját nézte, mikor indulhat haza, mi pedig elővettük a hazai temperamentumot, körtáncot szerveztünk, s kivertük bará­taink szeméből az álmot. Megtekintettük a mezőgaz­dasági kiállítással egybekötött virágkiállítást, ez minden esz­tendőben nagy attrakció Er­furtban — valóban csodálatos volt, méltán büszkék rá az it­teniek. Lassacskán a várossal is kezdünk megismerkedni, olykor-olykor még eltévedünk, de ez csak mulatságosabbá te­szi a sétánkat. A dóm gyönyörű és az európai nevezetességű hídra évült házat háromszor is kö­rüljártuk. A hétvégi kirándu­lóhelyeket is felfedeztük már, a város déli részét a thürin- giai erdő határolja.« A tanács ipari osztályának és a HVDSZ megyebizottságának elisme­rő oklevelét Deák Ferenc osztályvezető adta át. — FŐLEG A MOZI. Olvas­tam hogy jó darab megy a színházban, ha a kolléganőm megnézte, mi is elmegyünk. Tévére spórolunk . .. Kisrádi- óm van, de most Is focimecs- cset közvetítenek, az pedig nem érdekel. így aztán marad a házimunka. — Megzavartam valami­ben? — De meg ám. Mosná ké­szültem, kihűlt a meleg vi­zem, és a vacsorámba is bele­csengetett, de ne vegye ko­molyan ... Elnevetjük magunfkat, egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam, de tudtam, hogy csak az esti órákban találok vala­kit otthon, a második műszak kellős közepén. Megígérem, hogy perceken belül távozom. Csengetnek. — A kollégám — mutatja be a házban lalkó férfit, Csaba Jánost. Ezután hármasban fűzzük tovább a szót Munkájukról beszélgetünk, érdekes meg kellemetlen ese­tekről, a kereskedő nélkülöz­hetetlen jellemvonásairól. — Ki akkor a jó vevő? — Aki az embert is nézi a pult mögött — fogalmazzák meg az általános véleményt, de aztán ebből a témából is kifogyunk, s ismét a lakás fffe- rül terítékre. Csaba János tíz esztendeig várta a lakáskiutalót, most áradozva beszél a gázról, ké­nyelmes, tiszta, praktikus. — Mit jelent önöknek az új otthon? — NEHÉZ MEGFOGAL­MAZNI, mert csak közhelye­ket mondhat az ember, a gon­dolatai legmélyén azonban már összeállt valahogyan a vé­lemény, de ezt inkább érzi a lakástulajdonos ... elmondani nem lehet. Elég, ha azt mon­dom, hogy mindent? — Elég. Ennél többel úgy­sem lehetne «vondani.. . Hely Géza [2.1 Csákányi Karcsi levelét a napokban kaptam kézhez, de mint írta, meg akarta várni, hogy kézhez kapják, az első havi fizetést, s utána számol be sorsukról. »Lakásunk közvetlenül a gyár mellett van, minden szobához külön hűtőszekrény tartozik (!), rádió, a társalgó­ban tv. (Karcsiék ezek szerint munkásszálláson laknak.) Ha­vi harminc márka díjat fize­tünk mindezért ami az otthoni albérleti árakat számolva — szinte ingyen van. A srácok nagy része megelégedetten vette föl az első havi fizetését általában 400—500 márka kö­zött kerestünk. Az első fizetés kézhez vétele után azonnal el­kezdődtek a kalkulálások, Leg­többen motorkerékpárra gyűj­tenek, van, aki ruházkodni akar. Az üzem biztosítja a sporto­lást, a nyelvtanulást, hetente tartunk megbeszélést a német megbízott elvtárssal aki az összekötő kapocs a vállalat és mi közöttünk. Karácsonykor hármunk ki­vételével valamennyien haza­utazunk, mert tizenhat nap szabadság, illetve szabad idő jön ki, s ezt valamennyien a család körében szeretnénk el­tölteni. Nemrégen érkeztek magyar lányok, azonnal fölvettük ve­lük a kapcsolatot, úgy hogy nyugodtan írhatom, nem va­gyunk magunkra hagyatva.« Hát eddig a két beszámoló. Megnyugtató, jó hírek ezek. Biztosak vagyunk abban, hogy a somogyi fiatalok megállják a helyüket a német munkások között, s ahogy a levelekből is kitűnik, jól érzik magúikat, megbecsülik őket, a munka és tanulás mellett még az udvar­lásra is jut idő. sikerült megoldani a gondo­kat. Ok ma a törzsgárdánk tagjai, akikre mindig, minden körülmények között számít­hattunk azóta is. A mindösz- sze négytagú vezetés műsza­kiakkal, vegyészekkel, jó szakemberekkel egészült ki. Először akkor érezte, hogy elmozdultak a mélypontról, mikor itt-ott idegenektől is hallott elismerő szavakat a munkájukról. — Akkor könnyebbültem csak meg, amikor már nem voltunk terhére a népgazda­ságnak. 1960-ban lett először nyereséges a vállalat. A MINŐSÉGI PROBLÉ­MÁK MEGSZŰNTEK. Ta­valy már négymillió forint volt a nyereség, az idén még ennél is több lesz. Az elmúlt tíz év alatt visszaszerezték a lakos­ság bizalmát, a szüntelenül fejlődő, bővülő szolgáltatás szinte alig bír lépést tartani az egyre növekvő igényekkel. Fővárosi szinten végzik a ru­hatisztítást, a vállalási határ­időket is lecsökkentették. Az államosítástól 1958-ig tíz igazgatója volt a vállalat­nak. Kassai László a Fatyolat élén eltöltött tíz évből nyolc nyereséges esztendőt tudhat maga mögött. Az elmúlt évtí­zed nemcsak a vállalat, de az igazgató életében is gazdag időszak volt. Az ifjúsági moz­galomban nevelkedett, mun­kásember tanult, hogy megfe­lelhessen az előlegezett biza­lomnak. Elvégezte a műszaki egyetem üzemgazdasági isko­láját, tanult és tanította az utánpótlást. Az alapok után a tovább­képzéséről sem feledkezett meg. Az eredmény: a vállalat ma már csupán egyezrelékes se- lejttel dolgozik. A külföldi ta­pasztalatszerző utakat itthon még szívesebb munka, terve­zés váltotta fel. — A mosoda korszerűsítése, fejlesztése a legsürgősebb fel­adatunk, véleményem szerint a tisztítószalonoké a jövő. Két városunkban, Kaposváron és Siófokon mielőbb létre kell hozni ezeket. A mai rohanó ember ha felfedezi, hogy az öltönye, ruhája tisztításra, va­llásra szorul, azt szeretné, hogy a kívánsága nyomban teljesüljön. Ezt szolgálják a szalonok. Innen rövid idő alatt csinosan, tiszta, vasalt ruhában távozhat, aki ezt a szolgáltatást igénybe veszi. AZ ELMÚLT TÍZ ÉVRŐL beszélgettünk, és óhatatlanul a tervekről jött elő a szó. Ez a jubileum nemcsak ünnep, hanem a jövő tervednek in­duló állomása is. — Nagy József Nyolcvanmilliós bevétel, harmincmilliós export Sikeresen zárja az évet a Kefe- és Műanyagipari Vállalat A Kaposvári Kefe- és Mű- anyagipari Vállalatnál az év utolsó hónapja előtt igen bi­zakodó a hangulat A vállalat vezetői kijelentettek, hogy minden kitűzött célt sikerül elérniük. Ez aat jelenti, hogy a gyár az új helyzetben jól feltalálta magát, kihaszmálta a nagyobb önállóság adta le­hetőségeket, rugalmasan gaz­dálkodott. Ez főként az exportban mutatkozott meg. A tőkés­országokba irányuló kivitel a korábbi tiznnégy-tizenötnflllió- ról harmincmillió forintra emelkedett Az export növelését első­sorban a minőség javításával mozdították elő. A holland partner elégedett volt a gyár termékeivel, egyre többet ren­delt belőlük. A partfisanyagok szinte uralják a nyugat-euró­pai piacot A Kefe- és Műanyagipari Vállalat vezetői nem hanya­golták el a belföldi piacot sem. Tudták, hogy itt is jó értékesítési lehetőség kínálko­zik számukra. Ügyeltek tehát arra, hogy a hazai vásárlók igényeit is kellő időben kielé­gítsék jó minőségű áruval. A feladatok végrehajtásában nagyon sokat vállaltak maguk­ra az üzem szocialista bri­gádjai. Különösen a szőrüze­miek tettek ki magukért. Soha ennyi ötlettel nem, jelentkez­tek, soha ilyen aktívak nem voltak a kollektívák mint az idén. Az üzem vezetői és dolgo­zói közös erőfeszítésének ered­ményeként nyolcvanmillió fo­rint árbevételt értek el: negy­ven százalékkal többet mint az előző évben. Szépe" r’ kult. a nyereség is. Előreláthatólag mintegy háromheti fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést osztanak. Azonnal felveszünk lakatos munkák irányításában jártas gyakorlott gépésztechnikust, vagy utolsó éves gépésztechnikus levelező hallgatót mű­vezetői állásba. Lakás nincs. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a MEZŐGAZDASÁGI GÉPJAVÍTÓ VÁLLALAT Kaposvár, 2. sz. Gépjavító állomás igazgatójánál. Csokonavisonta. Telefon: 11. (7795) ft G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents