Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-24 / 276. szám
c VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK’ Ára: 1 forint Somogyi Nénim AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XK7 5/0 n n 276. szám 1968. november 24., vasárnap A TARTALOMBÓL: Napok, hetek, hónapok (4. o.) VETERÁNOK EMLÉKEZNEK fS. a.) Beszélgetés Oicsai Kiss Zoltánnal (8. ©.) ;. INTÉZtí ■) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ünnepi ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulója alkalmából ünnepi kibővített ülést tartott szombaton az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. A jubileumi megemlékezésre ünnepi díszbe öltözött a művelődési ház kongresszusi terme. Az elnökség fölött hatalmas szám idézte az 50. évfordulót és keresztbe futó vörös és nemzetiszínü szalag jelképezte, hogy a magyar kommunisták fél évszázados harcában mindig egységes egészet alkotott dolgozó népünk és a nemzetközi proletariátus igazságos ügyének szolgálata. Szemközt, az erkély mellvédjén jelmondat hirdette: »Éljen a harcokban edzett fél évszázados párt!« Az ünnepi ülés elnökségében foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Nyers Rezső, Szirmai István az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Ajtai Miklós, Czinege Lajos, llku Pál, Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagjai, Aczél György és Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkárai. Az elnökség tagja volt a párt-, állami és társadalmi élei sok jeles képviselője. A Központi Bizottság tagjain kívül sok vendég is részt vett az ülésen. Qtt voltak a párt ma is elő alapító tagjai, a munkásmozgalom idős harcosai, és mások, akik az évforduló alkalmából magas kitüntetésben részesültek. Helyet foglalt a teremben politikai, gazdasági, kulturális életünk sok meghívott képviselője is. Jelen voltak a kommunista és munkáspártok nemzetközi találkozóját előkészítő bizottság budapesti ülésén részt vett és jelenleg is hazánkban tartózkodó külföldi delegációk képviselői. Pontosan 11 órakor emelkedett szólásra az elnöklő Biszku Béla. Köszöntötte az ünnepi ülés részvevőit, a magyar munkásosztályt, dolgozó népünket, a vendégeket, majd megnyitotta az ülést. Ezután hosszan tartó, viharos taps közben Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára lépett a mikrofonhoz és megtartotta ünnepi beszédét. KÁDÁR JÁNOS ÜNNEPI BESZÉDE Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak, elvtársnők! Történelmi jelentőségű eseményről, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulójáról emlékezünk meg a mai napon. Ebből az ünnepi alkalomból üdvözlöm a Központi Bizottság ülésének minden részvevőjét, köszöntöm pártunk minden tagját, munkásosztályunkat, az egész magyar dolgozó népet. Elvtársak! Ötven évvel ezelőtt, amikor Oroszország véráztatta földjén, a polgárháború viharában a fiatal szovjet hatalom még az élethez való jogáért küzdött, körös-körül, az egész világon a kapitalizmus uralkodott. De megszületett már az első munkáshatalom, amelyre bizakodással tekintettek az elnyomottak, a kizsákmányoltak százmilliói. A világtörténelem e nagy fordulópontján a magyar munkásmozgalom történetében is új fejezet kezdődött. Az úttörők hazánkban is kibontották a kommunizmus zászlaját, megalakult és elindult történelmi útjára a magyar munkásosztály forradalmi, marxista—leninista élcsapata. a Kommunisták Magyar- országi Pártja. A szocializmus, a kommunizmus eszméje az eltelt fél évszázad alatt hatalmas utat járt be. A kommunista és munkáspártok a föld csaknem minden országában létrejöttek és számottevő politikai erővé növekedtek. A szocializmus három földrészen jelenlevő, 14 országot magába foglaló világ- rendszerré vált. Nagv fordulat következett be népünk sorsában is. A kapitalizmus bilincseitől megszabadult magyar nép ma. a társadalmi fejlődés élén haladó nemzetek sorában sikerrel dolgozik a szocializmus teljes felépítésén. A szocializmus világméretű előretörését nem lehet feltartóztatni. A két rendszer harca azonban még minden területen folyik. Az imperializmus fegyveres összetűzéseket provokál. A népek egész sora az útkeresés lázában ég. A munkás- mozgalom sem mentes az ingadozóktól, a hangulati »for- radalmárok«-tól, a revizionista árulóktól és a különböző egységbontóktól. A kapitalista és a szocialista rendszer harca az ideológia és a politika sikián fokozódik. Növekszik a forradalmi erők felelőssége, mélyebb értelmet nyernek a történelmi tapasztalatok s a forradalmi gyakorlat nvomán fejlődik tudományos elméletünk, a marxizmus—leninizmus. Ilyen körülmények között ünnepelünk ma. Pártunk, munkásosztályunk, népünk mai munkájához és harcához sok erőt meríthetünk a magyar munkásmozgalom legutóbbi ötven évének forradalmi tapasztalataiból. Ezeket számba venni, értékelni és hasznosítani — kötelességünk! Kötelességünk annál is inkább, mert a történelmi tapasztalat nálunk éppen úgy, mint a világ minden más részén, mindinkább megerősíti a tömegekben a felismerést, hogy a népek a kor égető kérdéseire csak a szocializmustól várhatják a választ és a megoldást. A továbbiakban Kádár János történelmi visszapillantást nyú jtott a hazánkban a század- foiiriulótól kezdve mind erőteljesebben kibontakozó harcra, a munkásosztály, a parasztság, a dolgozó tömegek sorsának jobbrafordulásáért. Az ország súlyos problémái katasztrofálissá váltak, amikor a kapitalisták 1914-ben világháborúba taszították a népeket. A háborús esztendők szenvedése, milliók pusztulása, százmilliók nélkülözése késztette 6 népeket arra, hogy dacolva minden terrorral, harcba szánjanak a háborús kormányok eltávolításáért A II. Intemacianálé árulása, a szociáldemokrácia csődje következtében vezetés nélkül maradt munkástömegék, a népek keresték az utat és a módot, hogyan vessenek véget a háborúnak, hogyan döntsék meg a háborút szülő kapitalista rendszert, hogyan vegyék saját kezükbe sorsuk irányítását. Nagy kérdésekre adott választ 1917 novemberében az orosz szócialista forradalom. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatalmas csapást mért a kapitalizmusra az imperialista háború valamennyi támogatójára és erősebbé tette a szocialista eszmék befolyását, mint valaha is volt. Magyarország proletárjai határtalan lelkesedéssel üdvözölték orosz testvéreiket, akiknek győzelme az imperialista háború gyors befejezésének és egv új világ megszületésének reményével töltötte el őket. Példáink nyomán fokozták hsrrnkat a baloldali erők. nálunk is megmozdultak a széles tömegek. Ez megmutatkozott es tfllS januári és júniusi általános sztrájkban, a pécsi katonalázadásban, az ország különböző területén fellobbant katonai zendülésekben. A háborús kormány és a monarchia megdöntése, Magyarország nemzeti függetlenségének kivívása volt a célja az október 29-i általános sztrájknak, az október 30-i nagy tüntetésnek, és az október 31-re kibontakozott fegyveres felkelésnek, amely végül is elérte célját. Ezt követően 1918. november 16-án kikiáltják a köztársaságot. A munkásosztály vezetésével a nép megdöntötte a monarchiát. megteremtette a köztársaságot, kivívta az ország függetlenségét. Ezzel . azonban az osztályharc nagy kérdései, a dolgozók alapvető problémái még nem oldódtak meg. A polgári demokratikus forradalom győzött, a nép követeléseit azonban már csak a szocialista forradalom elégíthette ki. Ehhez pedig olyan politikai vezető erő kellett, amelyben megvan a képesség a munkásosztály és a tömegek harcának vezetésére, amely megmutatja a felszabaduláshoz vezető utat. Az 1918-as év forradalmi harcaiban érlelődött, formálódott a magyar proletariátus új, forradalmi pártja. Formális megalakulási aktusa az 1918. november 24-i budai tanácskozás volt ötven évvel ezelőtt a magyar munkásosztály, népünk legjobb fiai találtak egymásra a Kommunisták Magyarországi Pártjában. Ott voltak a pártalapítók között a baloldali szociáldemokraták legjobb képviselői; a forradalmi szocialisták számos vezetője, közöttük volt Kun Béla, az oroszországi magyar internacionalisták legkiemelkedőbb vezetője. a párt első elnöke. Szamuely Tibor, Várntus Károly. Pór Ernő, Jancsik Ferenc. Münnich Ferenc. Kedves elvtársakf A megfelelő történelmi időpontban, Lenin eszméit, a bolsevik párt példáját követve, a magyar munkásmozgalom legjobb erőiből, a magyar valóság szülötteként így jött létre 1918 őszén a magyar munkásosztály kommunista pártja, a nemzetközi kommunista mozgalom harci osztaga Négy hónappal a kommunista párt megalakulása után eljött 1919 március 21-ének történelmi napja, az a nap. amelven győzött a proletár forradalom, kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot, amelyet 1919 augusztusában a hazai ellenforradalmának iltai behívott külső imperialista erők megdöntötték. Visszaállították a kapitalista-földesúri rendet, s a fehérterror rémuralmával, negyedszázados kegyetlen elnyomással álltak bosszút, amiért a magyar proletariátus kezébe vette a hatalmat A Tanácsköztársaságnak még az emlékét is igyekeztek befeketíteni, de a Magyar Tanácsköztársaság a történelem fényében tisztán áll. Pártunk, munkásosztályunk, népünk büszke lehet első munkás-paraszt államunkra, s arra, hogy ma megvalósul az, amiért elődeink 50 évvel ezelőtt síkraszálltak. A proletárdiktatúra bukása után. az ellenforradalom felül- kerekedésével a munkásság politikai egysége megbomlott. De élt tovább az egység gondolata. Évtizedek teltek el addig, amíg a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták a burzsoáziával, a reakcióval, a fasizmussal szemben harcolva, a jobboldali szociáldemokraták, a peyeristák bomlasztó tevékenysége ellen küzdve 1948- ban újból egyesítették erőiket, helyreállíthatták a munkás- osztály egységét, ismét megteremthették egységes forradalmi pártjukat. Ennek köszönhető. hogy ma a marxizmus— leninizmius alapján egyesült, egységes a párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezeti népünk harcát és emlékezhet meg saját ünnepeként az 1918-as pártalapításról. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! A Tanácsköztársaság leverése után a brutális elnyomatás, a féktelen ten-or negyedszázados, sötét korszaka nehezedett pártunkra, népünkre. Mártírok és hősök sírjai jelzik pártunk történelmi útját. Sokan estek el, áldozták életüket a kommunizmusért, a nép szabadságáért. 1919-ben Szamuely Tibor, Korvin Ottó, László Jenő, Kerekes Árpád és sokan mások; 1932-ben Sallai Imre és Fürst Sándor. A spanyol polgárháborúban sok harcostársával együtt Zalka Máté, Zsinkó Vilmos és Sebes György esett el. A második világháború éveiben Rózsa Ferenc, Schönherz Zoltán, Kilián György, Kulich Gyula, Ságvári Endre, Pataki István és a párt, a haza sok más hű fia halt hősi halált. 1956-ban, amikor ismét fegyvert kellett fogni a munkáshatalom és a szocializmus védelmében, az elesettek között Mező Imrét, Kalamár Józsefet, Kállai Évát, Biksza Miklóst. Sziklai Sándort. Asztalos Jánost veszítettük el. Szomorúan emlékezünk azokra az elvtársainkra — Rajk Lászlóra, Szönyi Tiborra, Szalad Andrásra, Riesz Istvánra, Pálffy Györgyre Sólyom Lászlóra és másokra — akik életükben az eszme, a munkásosztály hű harcosai voltak és a személyi kultusznak estek áldozatul. Jelölt és jeltelen sírok százaiban, ezreiben nyugszanak azok a kommunisták, harcostársaink, akiknek azért kellett meghalniuk, mert haladó eszméket hirdetve küzdöttek a szocializmusért, a munkás- osztály, a nép szabadságáért. Az áldozat nem volt hiábavaló, mert él a párt, győzött az eszme, győzött a nép: szabad földön épül a szocialista Magyarország! A párt soha nem adta fel a küzdelmet: dacolva minden elnyomassa! és ákicztetéssel. a legnehezebb időkben, a legsúlyosabb körülmények között is folytatta harcát, a Horthy- korszak 25 évén át a párt illegalitásban dolgozott. A munka folytonosságát a part tagjainak önzetlensége, hősies áldozatkészsége biztosította. Üj lendületet adott a harcnak a kommunista interna- cionálé 7. kongresszusa nvomán hazánkban is megerősödő munkásegység, és kibontakozó népfront-mozgalom a fasizmussal és a háború fenyegető veszélyével szemben. Az antifasiszta mozgalomhoz a forradalmi munkásokon, a baloldali elemeken kívül a háború időszakában olyan hazafiak is csatlakoztak, akik más világnézetnek voltak, de megértették, hogy ha nem cselekszünk, a fasizmus és rabló háborúja pusztulásba sodorja, végveszélybe dönti nemzetünket. A kommunista párt kezdeményezte, vezette a Történelmi Emlékbizottságot, az 1942. március 15-i háborúellenes tömegtüntetést, a hazafias erőket összefogó Magyar Frontot, a Gömbös-szobor felrobbantását. az illegális fegyveres akciókat, a partizáncsoportok harcait. A második világháború ideién is a kommunista párt volt a vezető ereje a nemzet legjobbjait átfogó küzdelemnek, amelynek célja a háborúból való kilépés, a független, szabad és demokratikus Magyar- ország megteremtése volt. Ezt a harcot népünk saját erejével nem tudta győzelemre vinni. Kedves elvtársak! A magyar népnek a szabadságot a Szovjetunió hadserege, annak hősi és áldozatos harca hozta el. Megverte és kiűzte hazánkból a végsőkig ellenálló hitlerfasiszta megszállóikat és a velük életre-halálra szövetkezett horthyfasiszta magyar reakció erőit. Magyarország felszabadult, visszanyerte szuverenitását, s népünk előtt megnyílt a társadalmi haladás lehetősége. A felszabadulás időpontjában a negyedszázados illegalitásba kényszerített kommunista párt volt az egyetlen szervezett erő, amely azonnal talpraállt, programot adott az ország újjáépítésére és az egész magyar társadalom forradalmi átalakítására. A kommunisták vezetésével, a nép áldozatos munkája nyomán eltűntek a háborús romok, s lett magyar újjászületés. A munkásosztály hatalmának, a népi demokratikus rendszer győzelmének kivívását követő évek a lendületes szocialista építés évei voltak. Ugyanezen idő alatt a part vezetésében komoly hibák is jelentkeztek, majd hatalmasodnak el, s növekvő mértékben eltorzították szocialista viszonyainkat. Ezek a súlyos hibák 1953-tól nyílt politikai válságot okoztak, s végül is a revizionista áramlat, az osztályellenség, a nemzetközi imperializmus bekapcsolódása és aktív tevékenysége nyomán az 195* októberi ellenforradalmi fér kelésbe torkolltak. A súlyo« helyzetben ismét a magyar {Folytatás a Z- tddakmF í
