Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-03 / 259. szám

Vasárnap, 1968. november 3, 3 SOMOGYI NÉPLAP A községi tanácsokról ÍRTA: BÖHM JÓZSEF, A SOMOGY MEGYEI TANÁCS VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKE A Somogy megyei Ta­nács 1968. augusztus 23-i ülésén megtár­gyalta a községi tanácsok te­vékenységét, és meghatározU azokat a feladatokat, melyek tovább javíthatják a községi tanácsok munkáját és mun­kafeltételeit. 1950-ben a tanácsok létre­hozásával kialakult az egy­séges szocialista államappa­rátus, melynek legkisebb egy­ségei a községi tanácsok. A •községi tanácsok tevékenysé­ge nagy jelentőségű szocia­lizmust építő munkánkban. A párthatározatok, jogszabá­lyok, a felsőbb tanácsi szer­vek rendelkezéseinek végre­hajtása, a dolgozókkal való megismertetése és elfogadta­tása jórészt a helyi szervek­től függ. A községek társadalmi po­litikai, gazdasági életében ta­nácsaink megtalálták a he­lyüket. Munkájukat a párt- szervezetek irányításával rendszeres ellenőrző tevé­kenysége segítségével végzik. Együttműködnek a falu tár­sadalmi és tömegszervezetei­vel, -mozgalmaival, a taná­csok felügyelete alá nem tar­tozó gazdasági és más egy­ségekkel. Általános tapaszta­lat: tanácsaink ott végeznek eredményes munkát, ahol a párt irányító szerepe kellően érvényesül, és kapcsolatuk a társadalmi és tömegszerve­zetekkel, valamint a felügye­letük alá nem tartozó egyéb szervekkel is jó. Községi tanácsaink meg­alakulásuk után igen sok ne­hézséggel küzdöttek. A poli­tikai és gazdasági vezetésben elkövetett hibák miatt a ta­nácsok államhatalmi és tö­megszervezeti szerepét a gya­korlatban csak kevésbé sike­rült érvényre juttatni. A ta­nácsi szervek szinte csak kö­vetelésekkel léptek a lakos­ság elé, az emberek jogos kívánságait, a dolgozók pa­naszait viszont — hatáskör és elsősorban gazdasági eszkö­zök hiányában — csak igen kis mértékben tudták kielé­gíteni, illetve orvosolni. A begyűjtési és az adótervek teljesítéséért kifejtett munka elvonta a tanácsi apparátust a lakosság életszínvonalának emelését szolgáló tevékeny­ségtől. A községpolitikai munka — amely az egyik legjelentősebb területe a kommunisták helyi politiká­jának — rendkívül elhanya­golt volt. A helyi kezdemé­nyezések kifejlődését akadá­lyozta a túlzott centralizmus­ra való törekvés is. Nem volt ritka jelenség a szocia­lista törvényesség lebecsülé­se sem. Bár ezek a hibák fé­kezték a fejlődést, a községi tanácsok számtalan nehéz feladatot mégis eredménye­sen hajtottak végre. A taná­csi szervezet igen jelentős és termékeny változást hozott az állami munkába. Az ötvenes évek közepén a községi tanácsok munkájá­ban lendületes fejlődés kez­dődött el. Ennek egyik bizo­nyítéka a községfejlesztési munka megindulása volt. A Népköztársaság Elnöki Taná­csának 1955. évi 4-es számú törvényerejű rendelete nyo­mán egyre jobban kiszélese­dett a községi tanácsok gaz­dasági tevékenysége. A ren­delet szerint a községi taná­csok a községpolitikai ter­vükben meghatározott fel­adatok végrehajtására, az ál­lam által rendelkezésre bo­csátott eszközök kiegészítésé­re községfejleszté&i hozzájá­rulást vethetnek ki. A lköz­ség fejlesztési munkával meg­nyílt a lehetőség a lakosság megnyerésére s az alkotó munka kibontakoztatására. Tanácsaink örömmel látták, hogy a lakosság milyen lel­kes tevékenységre képes, ha látja, hogy az általa befize­tett összegek a községben maradnak, a község fejlesz­tését szolgálják. Az ellenforradalom után különösen sokat javult a köz­ségi tanácsok munkája. A ta­nácsok vezetőinek biztosítót-. tűk, hogy gyakorlati tapasz­talatuk mellé a szükséges is­kolai végzettséget is még­se rezzék, ezzel alkalmassá i ettük őket a megnövekedett feladatok ellátására. Jelenleg a községi vb-vezetők 51,3 szá­zalékának van nyolc általá­nos iskolai, 45,5 százalékának középiskolai, 1,9 százalékának pedig főiskolai, egyetemi vég­zettsége. Szakmai felkészíté­sükben fontos szerepet ját­szik a tanácsakadémia, me­lyet eddig 37,7 százalékuk végzett el. Javult a községi apparátusokban dolgozók képzettsége is, hiszen az utóbbi négy év alatt csak­nem megduplázódott a kö­zépiskolát végzettek aránya. A községi vb-vezetők és ap­parátusbeli dolgozók képzé­sének eredményei a munká­ban mérhetők le. A lakosság általában elégedett tanácsaink működésével, a tör­vényesség is szilárd, a felme­rülő problémák többnyire a gyakorlatlanság vagy bizo­nyos ismeretbeli hiányossá­gok következménye. A köz­ségi tanácsok munkájának jelentőségét mutatja, hogy évente 94 000 hatósági bizo­nyítványt, 320 000 járlatleve- let állítanak ki, 13 000 anya­könyvi bejegyzést teljesíte­nek és 300 000 ügyet intéznek el. Községi végrehajtó bizott­sági vezetőink tevékenységé­nek erkölcsi elismerését bi­zonyítja, hogy a jelenlegi községi vezetők 43 esetben részesültek állami kitüntetés­ben, illetve 19 esetben kiváló dolgozó kitüntetésben. A tanács mint az államha­talom helyi szerve, ülésén gyakorolja jogait. A községi tanácsok egy része sajnos még nem foglalta el az őt megillető helyét az állami élet folyamatos vitelében. A tanácsülések még nem töltik be teljesen hivatásukat. ' A tanácsi munka gyakorlati szervezői — vb-vezetők és az apparátus tagjai — nemegy­szer visszariadnak a nehéz­ségektől, ahelyett, hogy le- küzdenék őket. A tanácsülés eredményessége többek kö­zött a tanácstagok megjele­nésével és aktivitásával, a napirendek összetételével, az előterjesztések színvonalával és a hozott határozatok tar­talmával mérhető. 1967-ben a községi tanácstagok tanács­ülésen való megjelenési átla­ga 82,9 százalék volt, sokkal jobb az előző évek megjele­nésénél. Ez érthető, mert a tanácsciklus kezdetén a ta­nácstagok érdeklődése min­dig nagyobb, élénkebb, mint később. A vb-vezetők felada­ta e kezdeti érdeklődés fenn­tartásának biztosítása. A ta­nácstagok vitakészsége ugyan­csak fejlődik. Megszűnőben van, hogy a vitában egyéni problémáikat, sérelmeiket mondják el. A tanácstagok érdemben szólnak hozzá a napirendekhez, bírálnak és hasznos javaslatokat tesznek. A tanácsülés színvonalát és a tanácstagok aktivitását je­lentékenyen befolyásolja az előterjesztések tartalma. A határozott fejlődés ellenére e téren található a legtöbb probléma. A legfőbb hiányos­ság, hogy az előterjesztések zöme egy személynek — az előterjesztés készítőjének — a véleményét tükrözi. A hozott határozatok szín­vonala is bizonyos fejlődést mutat. A határozatok konkré­tabbak, célratörőbbek, szín­vonalasabbak. A határozatho­zatalnál a tanácstagok javas­latait is figyelembe veszik. Eredmény az is, hogy egy-egy nagyobb jelentőségű határo­zat végrehajtására, illetve a végrehajtás ellenőrzésére bi­zottságokat hoznak létre, vagy ezzel a feladattal valamelyik állandó bizottságot bízzák meg. A tanácshatározatok színvonala és hatékonysága azonban községenként és té­mánként igen változatos. Ál­talában azok a határozatok hatékonyak, amelyek a köz­ség egészét érátóá fesedésefc­kel, elsősorban a községfej­lesztéssel, hálózatfejlesztés­sel stb. kapcsolatban szület­nek. A határozatok végrehaj­tására ma már minden köz­ségben számot adnak, bá sok községi tanács ebben még nem elég következetes. A tanácstörvény értelmé­ben községi tanácsaink ja­vaslattevő. véleményező szervként állandó bizottságo­kat választanak. De arra is van lehetőség, hogy az ezer lakoson aluli községekben ne válasszanak ilyeneket E le­hetőséggel élve legutóbb az előző ciklusban működő ál­landó bizottságoknak csak a 37,7 százalékot hozták létre, míg az áb-tagok száma a ko­rábbinak csak 23,9 százaléka. Az elmondottak ellenére az állandó bizottságok munkája még nem kielégítő, ezen ok­vetlenül javítani kell. * A tanácstörvény rendelke­zése értelmében a tanácsok működési területükön tevéke­nyen munkálkodnak a lakos­ság életszívonalának állandó emeléséért, gondoskodnak a jogszabályok által hatáskö­rükbe utalt feladatok megol­dásáról, határoznak a helyi jellegű kérdésekben. A tanács vezeti a helyi társadalmi, gazdasági és kulturális tevé­kenységet. Az új gazdasági mechaniz­mus a korábbiaknál nagyobb lehetőséget ad a községi ta­nácsoknak ahhoz, hogy a ta­nácstörvényben meghatáro­zott feladataiknak eleget tehessenek. Nagyobb az önál­lóságuk a községi tanácsok­nak a tervezés és a gazdálko­dás terén. A keretgazdálkodás megszűnt, a hangsúly . a be­vételek tervezésére, új bevé­teli források feltárására tevő­dött át. A célcsoportos beru­házási kereteken kívül a köz­ségek maguk határozhatják meg, hogy a rendelkezésükre álló fejlesztési alapot hogyan használják fel. Ezért nagyon fontos, hogy megtanulják rangsorolni a feladatokat és hogy takarékosan gazdálkod­janak. A községek anyagi helyzetét jelentősen javítja, hogy az év végű, pénzmarad­ványokat átvehetik a követ­kező évre. Ma már általános törekvés a községi tanácsok hatáskörének növelése, s an­nak biztosítása, hogy valóban önálló gazdálkodó és hatósá­gi egységek legyenek, mivel érettek ezeknek a feladatok­nak a jó ellátására. S omogy megye községi tanácsainak gazda­ságszervező tevékeny­ségét is az MSZMP Politikai Bizottsága 1965. január 12—i — a Somogy megye általános helyzetéről és fejlődésének általános helyzetéről és fej­lődésének irányairól szóló — határozata, valamint e hatá­rozat- végrehajtását szolgáló intézkedési tarvek szabják meg. Községi tanácsaink a rájuk háruló feladatok elvég­zéséből igyekeztek kivenni a részüket. Községi tanácsainknak nagy szerepük van a termelőszövet­kezetek politikai, társadalmi és gazdasági megszilárdításá­ban. Biztosítják a termelőszö­vetkezeteknek az építkezéshez szükséges területet, támogat­ják a termelőszövetkezeti ve­zetők és szakemberek letele­pedését, jóllehet e téren még sok a tennivalójuk; figyelem­mel kísérik, hogy alapszabály szeri nt működnek-e és hogyan gondoskodnak tagjaikról a termelőszövetkezetek. A községi tanácsok gondol­nak a falusi fiatalok iskoláz­tatására és munkába állítá­sára is. A tanácsi vezetők pontosán el tudnák számolni arról, hogyan alakul falujuk­ban az általános, illetve kö­zépiskolát végzett fiatalok sorsa. Több községi tanácsunk a járásokkal együtt közép-, il­letve hosszútávon kutatja a községben élő népesség fog­lalkoztatásának lehetőségét. Azon munkálkodnak, hogy a két alapvető népgazdasági ág­ban (ipar, mezőgazdaság) la­kóhelyükön vagy ahhoz kö­zel munkaalkalmat teremtse­lek e lakosságnak. Bitnek ér­dekében segítenek a termelő­szövetkezeteknek a segéd- il­letve meilasüzamá vak kiala­kításában, más helyeken pedig, unoi erre lehetőség van, ipán üzemek telepiiesében is haté­konyan ’ közreműködnek. A jioglalkoztatási lehetőség bő­vítésében anyagi áldozatoktól sem riadnak vissza. Szemlé­letük megváltozott, a vállala­toknak megfelelő partnerévé kezdenek válni. Ennek szám­talan példáját idézhetnénk, most azonban csak a leg­jellemzőbbeket említjük meg: a legutóbbi időben Kadarrku- ton, Nagybajomban, Berzen- cén, Balatonlelién, Somogy- udvarhelyen községi hozzájá­rulással kisüzemek építését szervezték meg. A vb-vezetök, kezdeményezik az üzemtele­pítési tárgyalásokat, a munka­helyek és szolgálati lakások céljára területet biztosítanak, segítenek munkaerőt toboroz­ni. A községi tanácsok sokat tesznek a közoktatás tárgyi feltételeinek biztosításáért, javításáért. A fejlesztési és fenntartási alapokból igyekez­nek fenntartani és fejleszteni a művelődésügyi intézménye­ket Tanács- és vb-üléseken gyakran beszámolnak a mű­velődési intézmények vezetői. Sajnos egyik-másik község vb- vezetői kevés érdeklődést mu­tatnak a közoktatás iránt, az iskolákat nem látogatják, nem segítenek nekik pl. hatalmi szóval, intézkedéssel megaka­dályozni vagy csökkenteni a lemorzsolódást, vagy segíteni a cigánytanulók beiskolázásá­ban, az írástudatlanság felszá­molásában stb. A kulturális irányító tevé­kenységben a fő gond az ál­talános iskolákban a szak- rendszerű oktatás továbbfej­lesztése (jelenleg 89,5 száza­lék), az általános iskolák fel­szereltségének korszerűsítése mindehhez anyagi, erkölcsi támogatás biztosítása, s a me­gye sajátos helyzetének meg­felelően az általános iskolai diákotthon-hálózat (hétközi diákotthon, menza) kiépítése. Elismeréssel kell szólni a ka- posfői községi tanácsnak az általános iskola bővítése ér­dekében hozott anyagi áldoza­táról és társadalmi munka- szervezéséről vagy az igali és a nagyatádi községi tanácsnak az általános iskolai diákotthon megteremtését segítő munká­járól. A községi tanácsok vb-ve­zetői felelősek az általános iskolákban folyó világnézeti és hazafias nevelésért, ezért több időt kell eltölteniük a pedagógusok között, és bát­rabban kell foglalkozniuk a közoktatás problémáival. A falvak egészségügyi ellá­tásának javítása végett nagy­szerű törekvések válnak való­ra, amikor a községek orvosi rendelő építéséhez járulnak hozzá vagy orvoslakást építe­nek. Dicsérendő és követendő példa, hogy Lobodon hat, Se- gesden két község összefogá­sából épül fogorvosi rendelő és orvoslakás. Ezek azonban csak kezdeti törekvések, és önkritikusan el kell ismer­nünk, hogy nagyon sok az adósságunk az orvosi rende­lők építésében. Somogy 114 orvosi székhelyközségében van rendelő, míg a kapcsolt községek közül csak huszon­négynek van önálló orvosi rendelője (a többi községben együtt van a tanácsadóval), tíz községünkben pedig egyál­talán nincs orvosi rendelő. Megvizsgálandó, hogy néhány alapvető szakmában nem volna-e indokolt nagyobb re­gionális egységek székhely­községén rendelőintézet épí­tése. J elentős a községi taná­csok szociális tevé­kenysége. E vonatko­zásban igen szép együttmű­ködés tapasztalható a taná­csok és a tsz-ek között. Az utóbbi évek eredményének könyvelhető el az öregekről való szervezett gondoskodás. Néhány községben szervezet­ten oldják meg az öregek gondozását, 19 községben pe­dig társadalmi úton hozták létre az öregek napközi ott­honát, ezekben összesen 430 idős. beteges ember tölti el napjait, és febédet is biztosíta­nak melcik. Egy-egy falu külső arculata mind az ott élőknek, mind az idegeneknek első látásra el­árulja, hogy mennyire tekin­tik otthonuknak a községet az emberek. A községeinkben eddig épült, illetve a most épülő új házak, a virágos ker­tek és a parkok, a tiszta ut­cák, járdák, a kiépített és szé­pen rendben tartott szövetke­zeti majorok nemcsak községi tanácsaink jó munkáját dicsé­rik, hanem egyúttal azt is bi­zonyítják, hogy falvainkban az emberek otthon érzik ma­gukat, bíznak termelőszövet­kezetükben, szülőfalujukban, biztosítottnak tartják a meg­élhetésüket. Lehetetlen felso­rolni mindazokat a községe­ket, ahol példamutatóan tö­rődnek a falu külső arculatá­val. követendő példaként mégis megemlítjük Lakácsát, Görgeteget és Balatonkilitit. Mindnyájan tudjuk, hogy mennyire megváltoztatta a falu képét a korszerű út, a járda és a villany. 1970-ig ' minden községünknek lesz bekötő útja, villanyvilágítás már minden nagyobb hely­ségben van, s találhatók már játszóterek, parkok is közsé­gekben. Bármelyik járási székhely megirigyelhetné pél­dául a lábodi játszóteret. Van előrehaladás a falvak egészséges ivóvízzel való el­látásában is. Jelenleg 22 köz­ségben működik vízmű, s ezek a megye falusi lakossá­gának 17,2 százalékát látják el. 1970-ig várhatóan további 13 községben lép üzembe víz­mű, s ezzel az egészéges ivó­vízzel ellátott falusi lakosság aránya 21 százalékra emelke­dik. Ennek ellenére meg kell állapítanunk, hogy ezen a té­ren igen nagy az elmaradás, sok a pótolnivalónk. Erőfeszí­téseinket nagyban könnyíti a lakosság hozzájárulása, a csa­ládonkénti 3000 forintos hoz­zájárulás és a 300—500 forint értékű társadalmi munka. Különösen dicsérendő a so- mogyszobiak példamutatása, itt a 3000 forinton felül is fi­zetett be a lakosság pénzbeli hozzájárulást,, ezenkívül az összes földmunkát társadalmi munkában végezte el a falu apraja-nagyja. Ennek az eredménye, hogy Somogyszo- bon az idei év első felében 214 forint volt az egy főre jutó társadalmi munka értéke. A településhálózat fej­lesztése és korszerű­sítése során a kiala­kult gazdasági egységek fi­gyelembevételével létrejönnek a közös tanácsú községek. Néhány helyen előbb sikerül megteremteni a gazdasági fel­tételeket, máshol a nagyobb igazgatási egységek jönnek létre előbb. A közös tanácsú községek létrejötte üdvözö­lendő, mert egy korszerűbb, fejlettebb településhálózat fejlesztésének lehetőségét te­remtik meg. Szemléltetően bizonyítja ezt Balatonszent- györgy példája. Balatonbe- rény, Hollád, Titkos és Vörs községek csatlakozásával Bala- tonszentgyörgy székhellyel 1966. február 1-én megkezdte működését a közös községi ta­nács. Az egyesítés eleinte el­lenkezést váltott ki a társköz­ségekben, de a gyakorlati ta­pasztalat alapján minden köz­ség lakossága és tanácstagsá­ga elismeri, hogy az egyesítés helyes, szükséges volt sót ha­marabb kellett volna ezt vég­rehajtani, következésképp fö­lösleges volt aggódni az úgy­nevezett *►külközségek.« hely­zetéért, mert azoknak a fejlő­dése így meggyorsult, s a ta­nács aktivitása is sokkal na­gyobb a korábbinál. Az utóbbi két esztendőben a községek fejlesztése érdeké­ben folytatptt tevékenység néhány nagyszerű új vonásá­val találkoztunk. Ilyenek; — A több község anyagi összefogása bizonyos központi létesítmény (körzeti általános iskola, általános iskolai diák­otthon, orvosi rendelőintézet stb.) létrehozásáért. — A községek túlnyomó többségében a lakosság vál­lalkozik a 300 forint összegű hozzájárulásra, sőt bizonyos közsépfejlesztési célok valóra váltásához még ezenfelül is hozzájárulnak anyagiakkal. Általános és nagymérté­kű a falvakban a társadalmi munka végzése. Ma már nem, az 50 forint az erkölcsi érték­mérő, hanem a 100 forint,, sőt vannak helyek, ahol a 2—300 forintot is meghaladja a tár­sadalmi munka értéke. 1967-ben például a nagy­atádi járásban az egy főre jutó társadalmi munka értéke járási szinten 108,81 forint volt. Ez év szeptember 30-ig pl. Simonfán az egy főre jutó társadalmi munka értéke 336, ZseUokislakon 242 forint volt, de Általában és Nagy­berkiben is jóval túlhaladta a 200 forintos átlagot. E tény­ről csak a legnagyobb tisztelet és elismerés hangján szólha­tunk, hiszen ez mindenné! ékesebben bizonyítja, hogy az itt élő emberek mennyire sze­retik falujukat, és mennyit tesznek annak fejlesztéséért, A községfejlesztési tevé­kenységből —. jóllehet ez még nem általános — egyre na­gyobb mértékben vállalnak részt a termelőszövetkezetek is. Tavaly négy járásban több mint 274 000 forinttal, az idei év első felében pedig már öt járásban több mint 117 000 forinttal járultak hoz­zá a községfejlesztési felada­tok megoldásához a termelő- szövetkezetek. A megyei, járási szervek út­mutatása alapján a községi tanácsok — különösen a já­rási székhelyeken — koor­dinációs tevékenységet foly­tatnak azért, hogy a közigaz­gatási területükön működő minden más szektor hozzájá­rulását megszervezzék a köz­ség fejlesztéséhez. * A községi tanácsoknak is az MSZMP Politi­kai Bizottságának 1965. január 12-i határozata alapján kell dolgozniuk. A határozat alapjan kidolgozott tervek konkrét tartalma az egyes községek fejlesztéséhez is adott programot, melyet a Somogy megyei Pártbizottság által kiadott jelszó a Tegyünk többet Somogyért! mozgalom fejez ki. Megyénkben, a me­gye községeiben, soha nem volt olyan lüktető a politikai, társadalmi élet, mint most. Tudjuk, hogy feladataink na­gyok, de ezek elvégzésében egyre nagyobb mértékben tá­maszkodhatunk községi taná­csainkra. Célkitűzéseink meg­valósításához lehetőséget és biztosítékot adtak a IX. kong­resszus határozatai, és ezt se­gíti az új gazdasági mecha­nizmus is. Egyértelmű törekvése a-me­gyei vezetésnek, hogy növelje a községi tanácsok gazdasági és hatósági jogkörét. Ennek megnyilvánulási formája az önálló szakigazgatási . szervek létrehozása. Az ez év július 1-én létrehozott szakigazatási szervek jelentős hatósági te­vékenységet végezne::. Sokat várunk az egysége« községi szakigazgatási szervek műkö­désétől. E szervek létrehozása megteremtette a további jobb munka alapját. Községi tanácsaink tevé­kenységének bővítését még akadályozza a megfelelő ha­táskör hiánya. Ma már szá­mos olyan terület van, ahol megértek annak a feltételei, hogy bizonyos hatásköröket községi hatáskörbe adjunk. Ez mindenképpen hasznos lenne. Az ügyek, intézése ott történne, ahol azt a legjobban ismerik, ily módon az igazga­tás közelebb kerülne a lakos­sághoz. Ennek kezdeti lépése pl. az, hogy a" énítási első­fokú hatóság’ "kör egyes községek hatáskörűbe kerül. A közeljövőben intézkedése­ket teszünk, hogy több ki­emelt községben megteremt­sük e hatáskör leadásának személyi föltételeit. A közös tanácsú községek működése a gyakorlatban eredményes, a lakosság elé" gedett vele. A székhely köz­ségekben ily módon kellően képzett, s megfelelő létszámi* apparátust, tudunk kialakíta ni, ez pedig az önállóság biz­tosításának személyi alapját jelenti. A közös tanácsol! szervezése során valamennyi tanácsi dolgozó elhelyezésé* biztosítjuk. Megítélésünk szí rint az így — létszámmal és lFolutatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents