Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-23 / 275. szám

Szombat, 1968. november 25. 3 SOMOGYI NfiPLAP A PÁRT TA D égi ismerősömmel találkoztam.-*-*■ Nyugdíjas bácsi, nem a gondta­lanok kategóriájából. De most, igazán lakkozás, túlzás nélkül adom tovább, mintha néhány centit kiegyenesedett volna a gömyedtségből, s a szemében új derű csillant. Mi van, mi újság? Hát büszkén közölte: »A fiam kilenc nappal ezelőtt párttag lett.« Később egy másik barátommal jöttem össze, ő a taggyűlésükről beszélt. »-Tudod, va­lami megütötte a szívemet. A munka­helyem nem nagy, a pártszervezetben is kevesen vagyunk. Az elnök a tag­gyűlésen maga is megemlítette ezt, és végül kérte, énekeljük el az Interna- cionálét. Egy kicsit elfogódottak vol­tunk, egyszer-kétszer megbicsaklott a hangunk, de elénekeltük az Interna- cionálét, s hidd el, az utolsó sorokat, onnan az ismétléstől, már szinte érces­nek hallottam ...« Behnem is megrezdült valami az em­lített két találkozáson. Együtt örültem az idős kommunistával, aki mindenki­nek elmondta, hogy az ő fiával erősö­dött a párt. S beleéltem magam a ba­rátom helyzetébe, akit a taggyűlés fel­emelő pillanatai egy kicsit ellágyítot­tak. Hogy a két igaz történet érzelmi húrokat pendít meg, ez azért van, mert emlékeztet, milyen nagy erő, ha meg­őrizzük a párttagság nemes pátoszát, a nehéz küzdelmek harcosainak — lehet, nem is egészen kifogástalan a kifeje­zés — romantikáját. Mostanában részt vettem több vezetőségválasztó taggyű­lésen, s igein örvendetesnek tartom azt a tapasztalatot, hogy ismét sokan be­széltek róla, mit jelent párttagnak len­ni? C ok pártszervezetben, nyilván a rendkívül sürgős napi felada­tok közben, de esetleg más, túlbecsült vagy éppenséggel mellékes körülmé­nyek miatt, a kelleténél kevesebbet foglalkoztak a párttagság jelentőségé­vel. Voltak olyan hangok, hogy az or­szág mai egészséges fejlődése, a párt szilárdsága és egybeforrottsága idején most már lazítani lehet, a kommunis­ták elé állított mércét már nem kell szabályozgatni, ellenőrizgetni, nem szükséges hangoztatni a különösebb odaadást, az áldozatkészséget, az erő­feszítést, a példamutatást, s valahogy csak kibírjuk, ha diszkréten félrené­zünk az itt-ott felbukkanó önzés, el­maradott gondolkodás, méltatlan ma­gatartás láttán, még ha az illető zse­bében, ha resteükedve is, piros tagsági könyvecske lapul. Pedig az a párttag, aki megpróbálja kerülni az MSZMP szabályzatát, akormány rendeletéit, aki problematikus helyzetekben hajlado­zik, mint a nádszál, akit csak a maga zsebe érdekel, akikből hiányzik a meg­értés a mások baja iránt, akiben nincs emberi melegség, az többszörösen kárt okoz a pártnak, államunknak, dolgozó népünknek, a legtöbbször környezeté­nek és önmagának is. J ó tudni, hogy a párttagok óriási többsége nem ilyen ember. Nem kis munka áll amögött, hogy a magyar nép fölismerte, a kommunisták nem »■vizet prédikálnak és bort isznak«, ha­nem mindennapi munkájukban, csele­kedeteikben is hűségesek azokhoz az elvekhez és normákhoz, amelyeket hirdetnek. Mi más bizonyítaná ezt fé­nyesebben, mint az ország nagyszerű előretörése, eredményeink sokasodása, nemzetközi tekintélyünk növekedése! Mégsem szabad hagyni, hogy árnyék­ban maradjanak azok a pontok, ahol még javítani kell. Hiába van lefektet­ve, többen is szóvá tették, hogy a párt a kommunistáktól példamutatást vár ed a takarékosságban, a pazarlás ellen fo­lyó harcban, a kommunista ebben a tekintetben is legyen élő lelkiismeret. V ilágosan áll az emberek előtt, ' ahogyan eddigi eredményeink elérésében is a párttagok jártak elől, a további út sem képzelhető el másképp. Nem titok, hogy a jövőben még több függ a kommunisták szilárd helytállá­sától, erőfeszítéseitől. Nyivánvalóan az első és legelső törvény, hogy a párt minden tagja ehhez legyen méltó, min­denütt, ahova az élet állítja, akár ve­zetőnek, akár beosztottnak. A vezető- ségválaszrtó taggyűlések lendülete, ala­possága, aktivitása táplálja azt a tuda­tot, hogy a párttagság eleven erő. Ha ez az óriási erőteljes lendülettel dol­gozik, ha a lelkesedés tüze kiolthatat- lan marad, akkor magával ragadja a dolgozók millióit T. J. Milyen közvetlen segítséget ad az állam a termelőszövetkezeteknek ? A közelmúltban rendezett közvéleménykutatás során la­punk egyik szenyéri olvasója — hasonlóan sok más társához — nemcsak a kérdőív rovatait töltötte ki lelkiismeretesen, hanem kérdezett is. Aziránt érdeklődött, milyen formái vannak a nehéz adottságok kö­zött gazdálkodó termelőszövet­kezetek segítésének, magyarán, miképpen segíthetők a gyenge tsz-ek? Hitel a kötelezettségek rendezésére A szenyéri Búzakalász Ter­melőszövetkezet a múlt évet kereken 850 000 forint mérleg­hiánnyal zárta. Ez egymagá­ban is elegendő ahhoz, hogy NEM CSUPÁN KEDVES HAGYOMÁNY, hogy a Keszt­helyi Agrártudományi Főis­kola időnként összehívja az ott végzett hallgatóit. A ba­ráti találkozó arra is módot ad, hogy a gyakorlatban dol­gozó szakemberek elmondják tapasztalataikat, s javasla­taikkal, észrevételeikkel se­gítséget nyújtsanak a felső­oktatási intézménynek. Mint a korábbi összejöve­tel, ez a . nemrég megtartott találkozó is igen figyelemre­méltó volt. A sok fölvetett téma és gondolat közül legfő­képpen az állt a tanácskozás homlokterébe, hogy mikép­pen találták meg helyüket a fiatal szakemberek a nagy­üzemi gazdaságokban; az adott körülmények között ho­gyan végzik el feladatukat; mi az, ami segíti és mi az, ami gátolja őket munkájuk­ban. Köztudott, hogy a főisko­lán tanulók többsége veszpré­mi, zalai és somogyi fiatal, tehát az itt elhangzottak, a tanulságok közvetlenül is érintik megyénk mezőgazda­ságát. Nem vitás, hogy a ■mezőgazdaság rohamos fejlő­dése, a korszerű nagyüzem nem nélkülözheti a magas képzettségű, a legújabb tudo­mányos ismereteket is hasz­nosítani tudó szakembereket. Ez a tény tükröződik abban is, hogy míg 1960-ban Ma­gyarországon a mezőgazda­ságban 9228 felsőfokú kép­zettségű szakember dolgozott, addig az idei évre számuk mór 16 853-ra emelkedett. Ahogy dr. Bélák Sándor, a főiskola rektora vitaindítójá­ban hangsúlyozta, nincs iga­zuk azoknak, akik a túlkép­zés veszélyéről beszélnek. Mert a számszerű fejlődés va­problémát okozzon a munka- szervezésben, a tennivalók fo­lyamatos végzésében, hiszen súlyos anyagi gondok közé került a gazdaság. Balogh Jó­zsef főkönyvelővel mindenek­előtt erről az időszakról be­szélgettünk, mert ekkor kap­ták a leghatékonyabb állami segítséget: __ Több mint 600 000 forint h itelt kaptunk, amit három év alatt kell visszafizetnünk. Eb­ből a pénzből teljesítettük a vállalatokkal szembeni kötele­zettségeinket, s ugyancsak az idei év eleién kifizettük a ta­gok múlt évi részesedését és a föld járadékot. Mindez nélkü­lözhetetlen volt ahhoz, hogy a munkák idejében és a kívánal­maknak megfelelően elkez­lóban nagy, de például orszá­gosan egy felsőfokú képzett­ségű szakemberre állami gaz­daságban 1180 hold, termelő- szövetkezetben pedig 2862 hold föld jut. Somogybán en­nél az átlagnál lényegesen rosszabb a helyzet, mert egy szakember itt 3280 hold ter­melését irányítja, és a szak­mai vezetők 45 százalékának van mérnöki képzettsége a termelőszövetkezeteinkben. TERMÉSZETESEN ÄTLA- GOT FEJEZ KI ez az adat, és üzemenként vizsgálva meglehetősen nagy eltérést tapasztalhatunk. Az a követ­keztetés helytálló tehát, hogy változatlanul szükség van a fiatal szakemberekre, és nincs olyan veszély, hogy ne talál­nák meg feladatukat, munká­jukat a mezőgazdaságban. Kétségtelen, hogy a szakem­ber-ellátottság vonatkozásában vannak kedvelt tájegységek és vannak úgynevezett fehér foltok. Nemcsak a megyei vezetőknek, hanem a főisko­lának is feladata, hogy hall­gatóit úgy oktassa, úgy irá­nyítsa, hogy elsősorban ezek a fehér foltok tűnjenek el. Természetesen ez nemcsak el­határozás dolga — kifejezés­re jutott ez a vitában is, és Fábri Istvánnak, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetőjének hozzászó­lásából is. Ahhoz, hogy az arányta­lanságok megszűnjenek, ok­vetlenül szükség van az ag­rárszakemberek nagyobb tár­sadalmi megbecsülésére. Eb­be a fogalomkörbe sok min­den beletartozik, de talán először is a lakáskérdést em­lítenénk. A szakember úgy adhatja tudása legjavát, ágy dődjenek, és megalapozzuk a következő esztendők jobb ter­méseredményeit. A mágunk erejéből erre nem lettünk vol­na képesek akkor. A hiteltör­lesztést a jövő évben kell el­kezdeni. Ezt a támogatást a legjobb­kor kapták, s a legfontosabb célokra fordították. De ezen kívül van számos egyéb mód­ja is az állami segítségnek, amellyel nemcsak a szenyé- riek, hanem más gazdaságok termelése, jövedelmezősége előmozdítható. Takarmányjuttatás és egyéb támogatás 160 000 forint gépvásárlási hitelt kapott az idén a sze­válhat az adott gazdaságnak alapos ismerőjévé, ha megfe­lelőek az életkörülményei. Ahogy elhangzott, a szellemi töke a legolcsóbb beruházás egy üzemben, a leghamarabb megtérül és a legjobban ka­matozik. A mezőgazdaság to­vábbi fejlesztéséhez nélkü­lözhetetlen, hogy bátrabban, jobban éljünk ezzel a lehető­séggel. Mint a népgazdaság min­den területén, a mezőgazda- sági nagyüzemben is a gaz­daságirányítás új rendszere támaszt újabb követelménye­ket a szakemberekkel szem­ben. Nemcsak az a fontos, hogy munkájukat nagyobb szakmai igényességgel végez­zék, az is lényeges, hogy te­vékenységüket hassa át az alapos, elmélyült közgazda- sági szemlélet. Éneikül kor­szerű üzemet irányítani, szer­vezni nem lehet. SOROLHATNÁNK MÉG az elhangzott észrevételeket, ja­vaslatokat, véleményeket. A sok közül még egyet emlí­tünk meg. Napjaink mezőgaz­daságában a kemizálás igen rangos helyet foglal el. Ahogy például az állattenyésztés fej­lesztéséhez specialistákra van szükség, úgy mind sürgetőb­ben vetődik fel az igény ag­rokémiai specialisták iránt is. A tanácskozás részvevői ezért fogadták egyetértéssel és örömmel azt a hírt, hogy a főiskolán a jövőben agroké­miai kar alakul, s ezzel is­mét tovább javul a felsőok­tatási intézmény nevelési feladata, célja. Olyan előre­lépés ez, amelynek hasznos­sága a termelőüzemek ered­ményének javulásában mu­tatkozik majd* meg. Vörös Márta nyéri Búzakalász Tsz, ebből több új munkaeszközt, például automata magtisztítót, trágya- iészippaintót, borsóarató gépet vettek. Korszerűsítettek és bő­vítettek egy régi tehénistáilót, s ehhez a munkához több mint félmillió forint vissza nem té­rítendő állami támogatást ve­hettek igénybe. A tavalyi épít­kezésekhez ugyancsak nagy összegű állami támogatást kaptak. Az ötvem férőhelyes, korszerű borjúnevelőre csak­nem negyedmillió, az idén épült új üzemanyag-tárolóra meg a kombájnszérűre pedig összesen 43 000 forintot adott az állam. Mindén gazdaságban, így a ■zenyéri Búzakalászban is meghatározó szerepe van a gé- oesítésnek. Érthetően örömmel mondják a szövetkezeti veze­tők, hogv egy-egy munkafolya­matot sikerült gépekkel elvé­gezniük. A szenyériek tavaly három használt kombájnt vet­tek, az idén felújították mind­hármat. A gépek rendbehozá- sá.ra mintegy 100 000 forint kedvezményt kaplak — és a három kombájn elvégezte az Idei aratást Szenyéren. A közös szarvasmarha-állo­mány fejlesztésében segíti az állam a szövetkezetei, az is­tállók építéséhez nyújtott tá­mogatáson felül a szaporulat után is ösztönzi anyagilag a gazdaságot. A Búzakalász az idén háromnegyed év alatt több mint 280 000 forinthoz jutott a borjúszaporulat révém Tehénállományuk a tavalyi szinthez képest várhatóan mintegy ötven százalékkal emelkedik az év végéig, s ez hiteligénylésre jogosítja föl a szövetkezeteit. A jószágnak eleség kell, s az ilyen eszten­dő bizony, mint amilyen az idei, nem kedvez a takarmány­növényeknek. Ugyan mi más­nak, mint az állam gondosko­dásának számít az is, hogy öt vagon takarmányt juttatott a szövetkezetnek hivatalos áron? Népgazdasági érdek is Sorolhatnánk tovább az ál­lami támogatás különböző for­máit, mert hosszú ez a sor. Amit még a szenyériek említe­nek — és ez másutt ugyanígy megtalálható —, az a termelői árak rendezése. Most már egy mázsa búzáért 325 forintot kapnak, korábban ennél 100 forinttal kevesebbhez jutottak. Tény, hogy az állam megtalál- ia a módját annak, hol, mikor, milyen módon nyújtson támo­gatást a termelés fokozásához, hiszen az eredmény, amelyet így elérnek, nemcsak a ter­melőszövetkezeti tagok, hanem a népgazdaság javát is szol­gálja. Szakemberek és a mezőgazdaság A bárdudvarnok! - fagyártmánytelepen Tizennégyen, asszonyok és férfiak fele-fe­le arányban találtak ál­landó munka- lehetőségre másfél évvel ezelőtt a bárd- udvamoki Munkásőr Ter­melőszövetke­zet fagyárt- mánytelepén, vagy ahogyan ők mondják, a faüzemben. Többféle mun­kafolyamatot végeznek. A fűrészgépek mellett nem is annyira a fizi­kai munka, mint inkább a pontosság, a körültekintés a kívánalom. Ér­Pontosságot követel az anyagrészek kiszabása. tékes készít­Több ezer eesetnyelet értékesítenek havonta. csaknem 50 000 forint tiszta jö­vedelmet értek el. Kilátás van rá, hogy ezt az év végéig még további 20 000 forinttal növe­lik, jövőre pe­dig 120 000 fo­rint tiszta jö­vedelemre szá­mítanak, mi­után bővítik termelésüket. Erre az évre 400 000 forint bevételt ter­veztek, de vár­hatóan elérik a 600 000 forin­tot. 1969-ben már egymillió forinton fe’iili bevételi nyoznak elő. Asszonyok készítik a gyermekülö kéket. mények kerülnek ki innen, vigyázni kell rájuk. Többnyire saját erdejükből kitermelt fát dolgoznak fel, de hogy az igényeket kielégít­hessék, vásárolnak is fát. Ko­rábban csak ecsetnyeleket ké­szítettek, több százezres té­telben. Aztán a külföldi ke­reslet hullámzása miatt áttér­tek különféle kisbútorok ké­szítésére. A Somogy—Zala megyei Vas- és Műszaki Nagy­kereskedelmi Vállalat rendelé­sére több száz gyerekágyat ál­lítottak össze, és különböző méretű konyhaülőkéket gyár­tottak. A gyerekülőkék három típusban készülnek, most egy kétezer darabos szállítmányon dolgoznak, ezt Bécsbe expor­tálják, az illetékes külkeres­kedelmi vállalat útján. Egy budapesti gyár megbízásából 12 000 ecsetnyelet készítenek, s a kész ecsetek Nyugat-Német- országba utaznak. Tavaly még nem volt nagy bevétele a telepnek, az idén viszont szeptember végéig A Pamutfonó-ipari Vál­lalat Kaposvári Gyára fölvesz 16—40 éves korig női át­képzés tanulókat. Na­ponta háromszori étke­zést és munkásszállást kedvezményesen biztosí­tunk. (7763) A Siófoki Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága pályázatot hirdet 1 fő műszaki vezetői (építész vagy általános mérnök, esetleg technikusi képesítéssel) 3 fő műszaki előadói (mérnök vagy építész tech­nikusi képesítéssel) állások betöltésére A pályázatokat kézzel írt önéletrajzzal együtt a vég­rehajtó bizottság építési és közlekedési csoportjához kell benyújtani. Siófoki Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága (42233) Hernesz Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents