Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-21 / 273. szám
Csütörtök, 1968. november 21, 3 SOMOGYI NÉPLAP Ünnepi illést tartott a megyei partbisottsaci (Folytatás az 1. oldalról) tak politikai elítéltekkel —, a statáriális halálbüntetések réme sem tudta eltántorítani, eltéríteni a pártot, a kommunistákat az önként vállalt úttól. Róluk emlékezik meg József Attila: * Megvallattak, hogy vérzett a húsunk ... . .. fel-le futkosunk, és messze nézünk cellánk szögletén. Még harcolunk, de testünk oly sovány. Küldtünk híven a forradalomért, nem halhatunk meg, élnünk kell tovább, zizegve várnak a röpcsik, a hek s éhbérre várnak mind a burzsoák. A mozgalom vár ... A Kommunisták Magyarországi Pártja az illegalitás, a bosszúálló burzsoázia kegyetlen terrorjának ellenére is vezetője lett annak a népi tömörülésnek, amely szemben állott a szovjetellenes háborúval, s az ország szégyenteljes hitlerista megszállásával. Nem nézte tétlenül az ország függetlenségének nyílt éladását, a szovjetellenes háborúhoz való csatlakozást, hanem a föld alá szorítva is szervezte a harcot, tömörítette a demokratikus és a hazafias erőket. Kommunista elődeinkben a bátor úttörőket, a rettenthetetlen harcosokat köszöntjük, akiket negyedszázadon át tajtékzó gyűlölettel rágalmazott a burzsoázia, az arisztokrácia, de akiktől negyedszázadon át rettegett is. Az ő küzdelmük történelmi előkészítője volt 1945- nek, mert a szovjet vérrel szerzett magyar szabadság nyújtotta lehetőséget csak a negyedszázados kommunista iskola tapasztalatai alapján használhatta fel a munkásosztály, a második s im-már végleges magyar proletárdiktatúra kivívásához A munkásosztály azért volt képes ennek a történelmi küldetésnek a teljesítésére, mert a párt tudatosságot, bölcs előrelátást vitt a munkásmozgalomba. A párt sok nagy tehetségű politikust, államférfit nevelt a munkás- osztáiv. az egész dolgozó nép soraiból. Kedves elvtársak! 1945-ben újból nyilvánosság elé léphetett pártunk, a Magyar Kommunisták Pártja, amely a Horthy-fasizmus huszonöt esztendeje alatt csak a föld alatt és ezer veszély közepette hirdethette az igazságot. Pártunkat üldözték, tagjai közül sokan haltak mártírhalált, de makulátlanul léphetett a nép elé, mert sohasem paktált le annak ellenségeivel. 1945- ben a negyedszázados ellenforradalom, a nyilasuralom, a pusztító világháború után joggal hirdette, hogy a kapitalizmushoz nincs többé visszaút, nincs helye az alkunak, a félmegoldásnak, meg kell szabadulni az ezernyi népbetegséget, a szapora csecsemőhalált, a tengernyi szenvedést hozó társadalmi rendtől. Az 1945—48-as években az egyesült népi erők pártunk vezetésével kivívták a proletár- diktatúrát. A magyar munkás- osztály erői megsokszorozódtak, hatalma teljessé és szilárddá vált, amikor 1948-ban a marxizmus—leninizmus elvei alapján, a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesítésével, ismét létrejött a magyar munkásmozgalom ideológiai és szervezeti egysége. A munkásosztály és annak pártja hosszú harc után átvette a politikai vezetést. A proletárdiktatúra győzelemre vitte népünknek a földért, a kenyérért, a szabadságért vívott évszázados harcát. Pártunk vezetésével végleg lezárult a magyar nép számára a nemzeti és a társadalmi elnyomatás évszázadokon át tartó hosszú szakasza, új fejezet nyílt népünk történelmében, a szocializmus korszakának fejezete. Pártunk szocialista alapokon hajtotta végre az ipar, a közlekedés, a pénzügyi rendszer és a kereskedelem átszervezését, és sikerre vitte a mezőgazdaság szouialista átalakítását, a dolgozó nép anyagi és kulturális felemelését, megteremtette a dolgozó nép álla ■ mát, a Magyar Népköztárss - ságot. A háború okozta romok helyén ma épülő, szépülő ország van. A párt biztos kézzel vezet, a népi hatalom szilárd, országunk nemzetközi tekintélye növekszik. De talán mégis az a legfontosabb, hogy a politikai tapasztalatokkal rendelkező, szocialista gondolkodásában megerősödött, összekovácsoló- dott nép pártunk köré tömörült. Elmondhatjuk, hogy ma egységes és összeforrott pártunk és a nép. A marxizmus— leninizmus elméletével fölfegyverzett párt a munkásosztály élcsapata, azé a munkás- osztályé, amelynek céljai azonosak a dolgozó nép érdekeivel. A párt megalakulása óta egyetlen feladatának a munkásosztály, a dolgozó nép szolgálatát tekintette. A párt és a tömegek közötti kapcsolat szoros, a párt a nép élén, a néppel együtt, a népért dolgozik és vezeti a szocializmus teljes fölépítéséért vívott harcot. Tisztelt pártbizottság, kedves elvtársak! Tizenkét évvel ezelőtt népünk történelmének súlyos napjaiban ismét a magyar kommunisták voltak azok, akik a munkás-paraszt állam, a szocializmus, a nemzeti függetlenség, a béke védelmében szálltak harcba. Egy évtizede múlt annak, hogy testvéri segítséggel népünk leküzdötte az ellenforradalom erőit, a személyi kultusz, a szektáns és revizionista politika káros következményeit, s népköztársaságunk halad tovább a szocializmus építésének útján. Békés, nyugodt, egyenletes építőmunka folyik országunkban. Ezt pártunk egyenes vonalú, következetes, szilárd politikája tette lehetővé, az a politika, amelyről a IX. kongresszus újból megállapította, hogy a jövőben sem változik. Bevált politikánkat akarjuk folytatni, úgy, hogy azt az eddiginél is jobban, hatékonyabban érvényesítjük. Ez a politika az ot- ven éve alakult Kommunisták Magyarországi Pártja politikájának folytatása, továbbfejlesztése, marxista—leninista, internacionalista politika, amely gondosan megszívleli a tanulságokat, számol múltunkkal, figyelembe veszi hagyományainkat és a történelem során szerzett tapasztalatokat. Az a feladatunk, hogy ezt a helyes politikát szilárdítsuk, fejlesszük és következetesen alkalmazzuk az élet minden területén önelégültség nélkül mondhatjuk, hogy a dolgozó tömegek értik, helyeslik és követik ezt a politikát. A jubileum alkalmából nem mulaszthatjuk el szólni arról az eszmei és politikai segítségről, amelyet pártunk a Szovjetunió Kommunista Pártjától kapott. Eredményeink egyik forrása azoknak az általános érvényű tapasztalatoknak a figyelembe vétele, amelyeket az SZKP elméleti munkássága nyomán ismert meg a világ munkásmozgalma. A szocializmusnak a Szovjetunióban aratott győzelme lényeges vonásaiban minden ország számára megmutatta a társadalmi haladás szükségszerű, történelmileg elkerülhetetlen útját. A magyar munkásosztály és pártja számára is immár ötven esztendeje Lenin tanításai világítják meg azt az utat, amelyen a munkáshatalom kivívásáért, a szocialista társadalom fölépítéséért folytatott harcban jár. Sikereken és kudarcokon keresztül, forradalmak és ellenforradalmak füzében tanulta meg pártunk a leninizmus lényegét megérteni, azt a magyar viszonyokra alkalmazni, az eszméket az életben megvalósítani, az elért eredményeket védelmezni. Pártunk, népünk erejének fő forrása a lenini eszmékben van. A marxizmus—leninizmus eszméje vezérli politikájában pártunkat és a magyar népet. Ez egyesít bennünket a forradalmi erőikkel, a kommunista világmozgalommal. a szocializmust építő népekkel. Történelmi tény, hogy amíg hűek maradunk az internacionalizmus eszméjéhez, addig kudarcot vall, vereséget szenved a nemzetközi imperializmus. bármilyen körmönfont mesterkedéssel támad szocía- "sta hazánk ellen. Történejm'' tapasztalataink arra tanítanak bennünket, hogy a nemzeti érdekek képviselete és a proletár IntefnacionaiiWttif elválaszthatatlan egymástól. Fel- szabadulásunk után a proletárdiktatúra győzelme lehetővé tette, hogy mind szélesebb tömegek ismerjék föl a haza és a haladás, a hazafiság és a proletár nemzetköziség egységét. Feladatunk tanulni népünktől, elődeinktől. A magyar kommunisták méltó utódai azoknak, akik a maguk korában népük, nemzetük függetlenségének, társadalmi föl- emelkedésének biztosítása ériekében közvetítették a világot formáló és előrevivő eszméket. István királynak, Dózsának és Rákóczinak éppúgy utódai, mint Martinovicsnak és Batsányinak. Kossuthnak Petőfinek és Táncsicsnak. Utódai azoknak, akik küzdöttek, s íem ritkán életüket áldozták haladó eszmékben kifejeződő, déssel ennek a legfőbb elvnek rendeljük alá gyakorlati politikánkat a nemzeti és minden más kérdésben. Ez az elv, a nemzetköziség, a proletár internacionalizmus magasztos eszméje vezérelte pártunkat, kormányunkat, amikor legutóbb internacionalista segítséget nyújtott osztály- testvéreinknek a Csehszlovákiában kibontakozó ellenforradalmi veszély leküzdéséhez. A szocialista országok segítsége jó lehetőséget biztosított a szocializmus csehszlovákiai erőinek, hogy megfékezzék a fellépő ellenforradalmi erőket, hogy politikai eszközökkel konszolidálják a helyzetet. Tudatában vagyunk annak, hogy a konszolidáció hosszú folyamat lesz. Bízunk abban, hogy a csehszlovák a dogmatizmus és a revizio- nizmus ellen egyaránt. A magyar munkásosztály drága árat fizetett mind a Rákosi- féle pártvezetés szektás hibáiért, mind a Nagy Irnre- csoport opportunista, jobboldali árulásáért. Történelmi tapasztalatainkat megerősítik a nemzetközi munkásmozgalom mai eseményei is. Most, amikor a Kommunisták Magyarországi Pártja születésének 50. évfordulójára emlékezünk, büszkén tölt el bennünket az a tudat, hogy pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt nemcsak hős magyar kommunista elődeink forradalmi hagyatékával sáfárkodott jól, hanem következetes, töretlen politikájává! úgy irányítja a szocializmus építését hazánkban, hogy új Virágcsokorral köszöntik a fiatalok az elnökséget. taságát, s erősítenünk kell a párt vezető szerepét. Kötelességünk tovább erősíteni és védelmezni a pártegységet, amely súlyos megpróbáltatások idején, kemény harcban született, elvi alapokon áll és erős. Csak lyen egység birtokában taxink eredményesen dolgozni népünkért, s megvalósítani célkitűzéseinket. Tovább kell erősíteni a munkás-paraszt szövetséget, kapcsolatainkat a tömegekkel. Tovább kell mé- 'víteni népünkben a haza iránti hűséget, a hazaszeretetei: és a T"--1 -o'. >• i nternaciona’' zmust. A párt szereoe növekszik a szocialista építés előrehaladásával, sokasodnak, bonyolultabbá válnak a gazdaság: és a kulturális feladatok. Ma azt hirdeti pártunk: dolgozzunk egy kicsit jobban, adjuk mindannyian tudásunk és tehetségünk legjavát a szocializmusért. Egyesítsük az alkotó erőt, tehetséget nép^ hatalmiunk megszilárdi ására" népköztársaságunk erejének gyarapítására, népünk jólétének további emelésére, a szocializmus teljes fölépítésére. Nagy múltú pártunk 50. évfordulóját akkor ünnepeljük méltón, akkor leszünk igazán hűek szelleméhez, ha a most kezdődő második félszázad küszöbén arra teszünk fogadalmait — s a munkánkkal ezt meg is pecsételjük —, hogy a jövőben még magasabbra emeljük a kommunizmus zászlaját. Kedves elvtársak! A mi pártunk munkája nem öncélú. Mindig az elnyomottak felszabadítása, az emberek boldog, szabad éleiének megteremtése volt a célja. Ez a kommunizmus rendeltetése^ ezt kell szolgálnia a mi pártunknak is. Ezekkel a gondolatokkal emlékezünk a Kom-, munisták Magyarországi P. rt- ja 50 évvel ezelőtti mega ía- kítására, dicső és harcos évtizedeire, jelenlegi és jövőbeni feladataira, s köszönt, ük szeretett pártunkat születésének 50. évfordulója alkalma-. szükségszerű társadalmi változások hazai megvalósításáért. A magyar kommunisták közvetlen folytatói a magyar munkásmozgalom forradalmi hagyományainak. Folytatói Marx, Engels és az I. Internacionálfc első magyar követőinek, a kommün Párizsától lelkesített úttörőknek, a május elsejei harcos tüntetőknek, az agrárproletariátus elszánt harcosai nak, 1905 és 1912 osztályharcos tömegeinek, Frankel Leónak, Engelmann Pálnak, Szántó Kovács Jánosnak, Szabó Ervinnek és a többieknek. Büszkék lehetünk rá, hogy hős elődeink is a Kommunista Internacio- nálé alapítói közé tartoztak. Szinte mindenütt ott voltaik a magyar kommunista forradalmárok a fél évszázad folyamán, ahol a haladásért tenni, cselekedni kellett: az európai és az amerikai munkásmozgalomban csakúgy, mint a Spanyol Köztársaság védelmeiben, a hitleri fasizmus elleni szovjet és jugoszláv partizánegységekben, valamint a francia, az olasz, a belga és a csehszlovák ellenállási mozgalmakban. Elvtársak! A magyar kommunisták mindig a hazáért, a dolgozók hazájáért küzdöttek. A nép javát szolgáló hazát tekintették és tekintik igazi hazának, s ennek fölemeléséért a legnagyobb áldozatokra is képesek. A dolgozók hazáját testesíti meg a népünk teljes fölemelkedését biztosító szocialista haza, melynek fölvirágzását szolgálja pártunk internacionalizmusa is. A mi népünk sok internacionalista segítséget kapott és kap mindenekelőtt a Szovjetunió Kommunista Pártjától, a Szovjetunió népétől. Enélkül nem szabadulhatott volna tel népünk a fasizmus rabigája alól, nem következhetett volna be nemzeti fölemelkedésünk, s nem nézhetnénk ilyen bizakodóan a boldogabb jövő elé. Büszkén kijelenthetjük: a kommunisták igaz hazafiak és igaz internacionalisták is. Büszkén valljuk, hogy a proletár internacionalizmus hívei számára a legfőbb elv: az emberi haladás elősegítése, az emberiség végleges felszabadítása a tőke igája i«lÁL Ezért telje« meggyőzőkommunista elvtársaink, a szocializmus erői a múlt tanulságait levonva a kéfcfron- tos harc jegyében internacionalista módon oldják meg történelmi feladataikat. A csehszlovák események figyelmeztetést jelentenek minden nép munkásosztálya, kommunista pártja számára. Figyelmeztetést, hogy milyen veszélyt rejt magában — a népi hatalom, a proletárdiktatúra szempontjából — a munkás- osztály megosztása, a munkásmozgalom szétzilálása, a párt vezető szerepének alá- ásása. Kedves elvtársak! Sohasem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a munkásosztály, a párt vezető szerepe történelmi küldetés, történelmi szükségszerűség. A párt eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egységére, a lenini normák megtartására minden kommunistának úgy kell vigyáznia, ügyelnie, mint a szeme világára. Pártunk 50 éves történelme, fél évszázados küzdelme során bebizonyította, hogy méltó vezetője a magyar népnek. Irányításával munkásosztályunk, népünk olyan impozáns eredményeket ért el a teljes, a mindenoldalú föl- emelkedés útján, amilyenről még történelmünk legjobbjai sem mertek álmodni. Pártunk nem a nép fölött áll, hanem a népért, a nép javáért küzd, munkál minden cselekedetével. A párt arra tanítja, neveli tagjait, a kommunistákat, hogy ne a siker, a hírnév elnyerése, kivívása ösztönözze, sarkallja, vezérelje őket munkájukban. Áldozatvállalásuk alapja, kimeríthetetlen forrása a nép fölemelkedésének önzetlen szolgálata legyen, mert a dolgozók érdekeiért való küzdés adhat igazi értelmet életüknek. Örömet szerezni másoknak: osztály testvéreinknek, a dolgozó tömegeknek — önzetlenül. Ez a kommunisták fő jellemvonása. A magyar kommunisták megtanulták, hogy a párt legyőzhetetlen, ha együtt él a néppel, a tömegekkel. Keserű tapasztalatok árán megtanulta azt is, hogy a szocializmus építése során következetes kótírontos harcot kell vivői vonásokkal gazdagítja a marxizmus—lerumzmus nemzeuta- zi tárházat is. Önelégültség nélkül, jóleső érzéssel tekint- netünk vissza az 1945 — s különösen az 1956 — óta megtett útra, amely ország—világ előtt bizonyítja, hogy helyes úton járunk. Jogos örömünkre szolgál, hogy az 50 évvel ezelőtt útjára indult kommunista eszme véglegesen gyökeret vert hazánkban, s egyre sokoldalúbban teljesedik ki az élet minden területén. Hosszú volt az út, kemény volt a harc 1918. november 24-től mostanáig. Az úttörők közül sokan kidőltek a sóiból a hosszú harc alatt. Kegyelettel emlékezünk a párt elhunyt alapítóira, a mozgalom hős mártírjaira, a sok ezer névtelen hősre, akik a legdrágábbat, az életüket adták a dolgozó népért. Kiontott vérük. szörnyű szenvedésük nem volt hiábavaló, az elesett kommunista harcosok emlékét örökre megőrzi szivében a nép. A párt alapító, első harcosai közül az élők ma is egy sorban küzdenek velünk, szeretet, tisztelet és megbecsülés övezi őket. Mindenkor élnie kell e tiszteletnek a veterán harcosok iránt, mert erre egy életen át rászolgáltak, mert tiszteletükkel a párt önmagát, saját múltját becsüli meg. Köszönet és hála mindazoknak — mindenekelőtt a kommunistáknak —, akik a párt, a szocializmus zászlaja alatt híven tevékenykednek országépítő nagy munkánk, célkitűzéseink teljesítéséért, a szocializmus fölépítéséért. Tisztelt pártbizottság, kedves elvtársak! Pártunk, munkásosztályunk fél évszázados harca, munkássága — a dolgozó tömegek támogatásával — gigászi eredményekre vezetett. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy megállhatunk, mert a költő szavait idézve »itten már Kánaán van«. A pártra, a kommunistákra sohsem volt és soha nem lehet jellemző az eredményeken való megpdhenés. Munkánkban továbbra is a párt történelmi harcai során szerkóit R?dát és a nemzetközi ta- oasztalatokra támaszkodunk, ^•’■dárdán haladunk tovább a IX. kongresszus megjelölte úton. Állhatatosan őrizzük a marxista—leninista elvek üszból. időjén a magyar dolgozó nép vezető ereje, győzehv-.' : szervezője, a óiaygar la Munkáspárt! Éljen a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom internacionalista ha.ci g„sé- ge! Éljen a kommunizmus legyőzhetetlen, világformáló eszméje! * * * Az ünnepi beszéd elhangzása után megperdültek a dobok, megszólaltak a harsonák, s fegyelmezett sorokban a megye ifjúságának küldöttei vonultak a nagyterembe, magasba emelve az úttörők és a KISZ zászlóját. Az ülés részvevői állva fogadták a terem két oldalán felsorakozó fehéringes úttörőket és KISZ-fiatalokat, akik a pártalapítás ötvenedik évfordulója tiszteletére elhozták a somogyi ifjúság üdvözletét. Az ő nevükben Varga Teréz, a megyei KISZ-bizottság titkára tolmácsolta az ifjúkommunisták üdvözletét. Ezután két fiatal lépett a díszelnökség asztalához, s virágcsokrot nyújtott át Losonczi Pál és Németh Ferenc elvtársaknak. Szigeti István megköszönte a meleg hangú üdvözletét, s annak a reményének adott kifejezést, hogy a fiatalok becsülettel teljesítik ígéretüket. Arra kérte őket, hogy legyenek hűek a magyar kommunisták dicső hagyományaihoz, szeressék a pártot, amely most a fél évszázados jubileumát ünnepli. Az ifjúsági szervezetektől azt kérte, hogy életerős, öntudatos és áldozatkész fiatalokat neveljenek. A KMP megalakulásának ötvenedik évfordulója alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kitüntetéseket nyújtott át A Munka Erdei*-* /•epd ezüst fokozatát kapta dr. Kerekes Andrásivá Kispeti Géza, Somogyi Pál, Szvath Imre és Vincze János. A megyei pártbizottság kibővített ülése az Intemacio- náléval fejeződött be. A megyei pártbizottság este a párt születésnapja alkalmából fogadást adott a megyei pártbizottság tagjai, a munkásmozgalom régi harcosai, a társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális élet képviselői részére.
