Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-20 / 272. szám

Szerda, 1968. november 20. 3 SOMOGYI NÉPLAP Előképzés... Fontos ese­mény zajlik ezekben a he­tekben a mun­kásőrségekben : most képezik •ki a Fegyveres szolgálatra azo­kat, akiket az üzemek, ter­melőszövetke­zetek, hivata­lok pártszerve­zetei a mun­kásőrségbe ja­vasoltak. Ezzel ^ a felelősségtel- 1H jes pártmunká- val csak azokat bízták és bíz­zák meg, akik rendszerünkért bármilyen ál- Foglalkozásra dozatot vállal- z°s parancsnok nak... * * * Harmadik éve parancsnoka az előképzősöknek a csurgói Farkas János munkásőrszá- za-dnál Nagy Gyula. A fegyve­res testületnek viszont már tíz éve tagja, s ezért is esett rá a választás mert ehhez a fon­tos munkához elegendő ta­pasztalattal van felvértezve. — Nincs olyan foglalkozás, ahol ne azt tapasztalnám, hogy az előképzősök szívesen és örömmel sajátítják el a fegy­veres szolgálathoz szükséges tudnivalókat... Elsősorban a gyakorlati feladatok iránt ér­deklődnek ... Lövészet, har­cászat, szolgálatellátás stb. Ezért is állítottuk úgy össze a tananyagot, hogy a foglalkozá­sok minél gyakorlataiasabbak Tegyenek... Persze az előképzés parancs­nokának nagyon sokat kell tennie azért, hogy a foglalko­zások ne csak gyakorlatiasak, hanem könnyen érthetőek is legyenek. Rengeteg szemléltető eszközt készít, s készíttet az idősebb munkásőrökkel, akik ugyancsak szívükön viselik fi­atal társaik kiképzését... A fiatalok ezt a törődést, gondoskodást azzal viszonoz­zák, hogy igyekeznek minél előbb képzett, a feladatokat jól ismerő munkásőrré vál­ni. Legutóbb például kérték, hogy az éjszakai gyakorlaton ők is részt vehessenek, elvál­lalták a jelzők igen nehéz fel­adatát. Kardos József és Tóth Imre, az Iharosberónyi Gépjavító Állomás előképzés munkás­őrei. Őket a csurgói faipari üzem gépkezelőjét Szabó Pált is dicséri szorgalmáért, lelki­ismeretességéért az előképzés parancsnok. Pedig Szabó Pál nem tartozik a fiatalabbas közé. Negyvenhárom éves, készül Nagy Gyula előkép­igyekezte azonban nem egy tiatalabbét felülmúlja. • • * Magas, szőke erőteljes fi­atalember Patgki János, a csurgói Napsugár Ktsz elek­troműszerésze. — Mire gondolt, amikor munikásőrnek javasolta a ktsz pártszervezete ? rangú társukat, s valamennyi­en segítenek. De az elöképző- sök is ugyanilyenek. Szőke László és Neményi György le­szolgálták katonaidejüket, ők segítenek bennünket abban, hogy a fegyvereket mielőbb megismerhessük. Pataki János és a többi elő- képzős már nagyon várja, hogy vége legyen ennek az időszaknak, s az eskütétel után teljes jogú munkásőrök lehessenek. * * * Az egység parancsnoka, Pe­te Károly is elégedett a leendő munkásőrök igyekezetével. — Pártszervezeteink jó munkát végeztek, sikerült a legalkalmasabb embereket ki­válogatniuk, s így nem lesz baj a munkásőrség utánpótlá­sával. Az előképzősök érzik, milyen fontos pártmunkát kaptak. S hogy mielőbb beilleszked­jenek a fiatalok a század kö­zösségébe, megismerjék a munkásőrség életét, a nagyobb üzemekben közös tanácskozá­sokat tartanak. Ide meghívják az üzemek gazdasági és párt­vezetőit, a régi és az előkép- zqs munkásőröket, s beszélget­A géppisztoly szerkezetét magyarázza Pete Károly század­parancsnok Pataki János elő képzősnek. — Tizenegy éve vagyok KISZ-tag, lassan kiöregszem az ifjúsági szervezetből. Igaz, nem vagyak párttag, de arra gondoltam, ha becsületesen el­látom munkásőri feladatomat, akkor talán majd érdemesnek találnak a párttagságra is. . Húszon töt esztendős, kato­na nem volt, éppen ezért meg­kettőzött szorgalommal igyek­szik megismerni a fegyvere­ket, elsajátítani a szolgálathoz nélkülözhetetlen Ismereteket. — Jó elvtársi közösséget ta­láltam itt — mondja. — Ügy fogadtak a régiek, mint egyén­nek velük közös gondjaikról. Már tartottak ilyen tanácsko­zást a csurgói faipari üzem­ben, az iharosberényi gépja­vítónál, s mind a kettő jól si­került Meghívják az előkép- zősöket a szakaszok és a szá­zad gyűléseire is ... * * * Néhány hét, s befejeződik az előképzősök kiképzése. Ünnepélyes századgyűléseken tesznek majd esküt s veszik át a fegyvert tartalékállo­mányba vonuló, idősebb tár­saiktól ... Szalal László Kisebb terület — nagyobb hozam 450 vagon kukorica termett a Lábodi Állami Gazdaságban A Lábodi Állami Gazdaság hat kerületében a múlt évi 3400 hold helyett az idén csak 2616 holdon termesztettek ku­koricát. Csak jó minőségű ta­lajba vetettek az idén kukori­cát, így a múlt évi 13 mázsás holdankénti átlaggal szemben 18 mázsás termésátlagot sike­rült elérniük. Finta József köz­ponti növénytermesztési agro- nómus szerint a szép ered­ményt annak is köszönhetik, hogy több mint 1200 hold ku­koricaföld kiadós műtrágyá­zást kapott, s bőventermő hib­rideket vetettek. A legjobb eredményt a So­mogy tarnócai kerület érte el, ahol a kh-kénti átlag — máju­si morzsol tban — meghaladta a 24 mázsát. Laza, homokos talaj szerkezete miatt a leg­gyengébb termést — holdan­ként 13 mázsás átlagot — a nagybaráti kerület határa ad­ta. A szedést és betakarítást teljesen gépesítették: hat adapter és hét jugoszláv gyártmányú csőtörő dolgozott a kukoricatáblákon. A szárí­tást górékban és modern fűt­hető szárítókamrákban vég­zik. A számottevő abrakszük­séglet nyolcvan százalékát ku­koricából fedezik. Mivel a gazdaság jelenlegi takarmányellátottsága jó, az összes kukoricaszárat le­szántják. LEVÉL VÁMOS ISTVÁNRÓL Mindig az emberekért élt Gyarapodnak szerkesztőségi postánkban azok a le­velek, amelyek a nagy évfordulókkal kapcsolatosak, régi elv társak emlékét idézik. Karádi István komlói (Mik­száth Kálmán u. 5.) olvasónk Vámosi Istvánról írt egy Isis megemlékezést. Vámosi István 1890-ben született Kaposváron, ács- és kőművesmester volt. A Tanácsköz­társaság idején megválasztották a Kaposvári Munkás­tanács, majd a Megyei Munkástanács tagjának. Az 1931. évi választások idején a Szociáldemokrata Párt hivatalos képviselőjelöltje volt. S ezek után idézzük komlói olvasónk sarait: »Az em­berek, különösen a szegények nagyon szerették és sze­mélyében pártfogójukat tisztelték. Mint kisgyermek anyámmal együtt gyakran megfordultam a városházán, ahol ő valami tisztséget töltött be a rokkanthivatalban. Ott láttam, hogy az érdeklődő emberek tömege csak a halk szavú Vámosi Pista bácsi asztalánál várakozott. S neki mindenkihez volt egy kedves szava, akin lehetett, azon segített, senkit sem engedett el fölvilágositás nél­kül. Pedig valójában ö nem volt hivatali ember, hiszen a foglalkozása tervező és építő kőműves kisiparos volt Azonban segíteni akart az embereken, mégpedig a mai szóhasználattal élve ,— társadalmi munkában. Nem pa­rancsolták neki, s nem is fizettek érte. Onnan tudom ezt, hogy sokáig egy udvarban laktunk vele. A házban, de talán az egész utcában ő tért haza a legkésőbben, náluk égett legtovább a petróleumlámpa, amellett foly­tatta azt a munkát, amelyre a hivatalban nem jutott ideje. S reggel ugyancsak ő távozott legkorábban ott­honról. Nagy elfoglaltságát csak a Tanácsköztársaság idején értettem meg. Éreztem, Vámosi elvtárs azon fáradozik, hogy az emberek életét szebbé tegye. Neki nem volt ün­nep, sem vasárnap, akkor is értekezletre, gyűlésre járt, többnyire a szakszervezetekben lehetett megtalálni. S amikor leverték a Tanácsköztársaságot, akkor őt is meg­hurcolták. Az így szerzett betegsége annyira tönkretette, hogy a felszabadulást nem érhette meg. Vámosi Istvánra kegyelettel emlékezhetünk most, a nagy évfordulók ide­jén.« Eredményesen pzilkoiftak negyénk fogyasztási szövetkezetei Az elmúlt háromnegyed év alatt megyénk általános fo­gyasztási és értékesítő szö­vetkezetei jól éltek az új gaz­dasági mechanizmus biztosí­totta lehetőségekkel. Az átál­lás viszonylag rövid időt vett igénybe, és az első negyedév után fokozatosan javuló ké­pet mutatott a gazdálkodás. Sok ötlet, hasznos kezdemé­nyezés született, az új gazda­ságirányítási rendszer értékes szellemi és anyagi tartaléko­kat hozott felszínre. Aktívabb lett a politikai élet is a szö­vetkezetekben, és jobban lát­ták el feladatukat a válasz­tott testületek, mint koráb­ban, A szövetkezetek vagyona az említett időszakban huszon­egymillió forinttal gyarapo­dott. A kiskereskedelem ki­lenc hónap alatt 1250 millió forintos forgalmat ért el, ez 106,5 százalékos tervteljesítés- nek felel meg. Az iparcikk­boltok a múlt év azonos idő­szakához képest 19,1 százalék­kal több árut értékesítettek. A tartós fogyasztási cikkek forgalma 26.1 százalékkal volt magasabb az előző évinél. A legfigyelemreméltóbb emel­kedés a televíziók, rádiók és motorkerékpárok eladásában volt. Javult a tavalyihoz ké­pest az áruházak forgalma is. A ruházati boltok bevétele 8,1 százalékkal nagyobb a tavalyi­nál. Az országos átlagokhoz viszonyítva a somogyi szö­vetkezetek vendéglátóipari te­vékenységében mutatkozik lé­nyegesebb elmaradás. A fél­évi eredményekhez képest azonban mind a kisfcereskede­Pedagógusok és kereskedők vitája Az iskolaszerek kínálatáról és keresletéről Okos kezdeményezés tanúja lehettem a napokban egy rendhagyó értekezleten. Peda­gógusok és papírkereskedők vi­tatkoztak, majd megegyeztek egymással az iskolaszerek el­adása, illetve beszerzése ügyé­ben. Eddig ugyanis az volt a »-rend-«, hogy a papírboltok el­adtak. Föltéve, ha volt mit, ha nem fogytak ki az éppen keresett cikkből. A diákok és a szülők pedig megvásárolták azt. amit az iskola, pontosab­ban a tanterv megkövetelt. Feltéve, ha megkapták. Miben rendhagyó ez az értekezlet? Abban, hogy a megyei tanács kereskedelmi osztálya, a kereskedelmi válla­latok és a papírboltok vezetői meginvitálták a kaposvári is­kolaigazgatókat égy kis közös tájékozódásra, tanakodásra az új gazdasági mechanizmus szellemében. Piackutatásra, ahogy ma nevezzük. Részben azért, hogy a nevelők mondják el, mit tapasztaltak és mit vár­nak a kereskedelemtől: rész­ben pedig, hogy maguk is meg­ismerhessék: milyen buktatók­kal. a keresletnek milyen — látszólag érthetetlen — ugrás­szerű »felfutásával-« kell ■rémbenéznie a kereskedelem- 9ek a tanszerek eladásában. Persze akadt más probléma is éppen elég. Például a tornafel­szerelésekkel. Az ipar általában különböző színű tonnaruhát, tornacipőt gyárt. Az iskolák némelyike viszont csak fehér színű torna- szerelést akar elfogadni a gye­rekektől. Sorolhatnánk még to­vább. Ehelyett inkább nézzük, milyenek a pedagógusok észrevételei? Jogos bírálat érte a keres­kedelmet, amiért gyenge a propagandája. Szebbnél szebb matricákat, szemléltető virág-, madár-, bogár-, háziállat-, nö­vény- és különböző arcképso­rozatokat láttunk például ezen az összejövetelen. A jelenlevő pedagógusok egy része most látta először őket. Pedig jó né­hány tantárgyban hasznos lett volna egy-egy ilyen ragasztha­tó képsorozat. Azonkívül föl­vetették: kevés a gombfesték az alapszínekben; legyen egy­séges a füzetek margózása; hiányosak a kézimunkatasa- kok; eresztenek a réddsztollák és hiánycikk , az olcsó töltőtoll is. A kereskedők buzgón följe­gyeztek mindent. Reméljük, nem ok nélkül. A pasztell-„ügy“ Sok panasz elhangzott a szülői értekezleteken, az író­szerboltok pultjainál és egye­bütt, szerte a városban: ».Nincs pasztellkréta, a gyerek rossz jegyet kap, ha nem szerzi be.« Nem szeretném eltúlozni, de észrevenni se ártana az illeté­keseknek, hogy bizonyos hely­zetekben baj van az iskola iránti bizalommal. Ugyanis több szülő megkért, ne boly­gassam ezt a pasztelldolgot, mert végül is a gyerekek húz­zák a rövidebbet. Jó. Erről te­hát csupán annyit, amennyi a tanácskozásokon a pedagógu­soktól és a kereskedőktől el­hangzott. Két igazgatóhelyettes sze­rint az ő iskolájukban használ­ják a pasztellkrétát, vagyis szükséges beszerezni. Egy har­madik szerint ez kísérleti módszer, a pasztell beszerzése nem kötelező, de ajánlatos, ja­vasolt; és bizonyára a gyere­kek tévedtek ... (Olyannyira, hogy -jó néhány szülő — mi­után mást nem kapott — be­szerezte a 160 forintos készle­tet Olyan is akadt, aki sorra járta a fővárosi üzleteket, majd a központi raktárban végül is közölték vele: 25 féle pasztell­kréta van, melyiket parancsol­ja? Ezt azonban a szaktanár sem közölte félreérthetetlenül.) Amikor megkérdeztem: egy­általán előírja-e a tanterv ezt a rajzeszközt vagy sem, a mű­velődésügyi osztály főelőadója végre tisztázta, miről van szó: Sem a fehér színű tomaföl- szerelést, sem a pasztellkrétát nem írja elő a tantervi utasí­tás. Tehát egyik beszerzésére se lehet kötelezni a tanulókat, illetve a szülőket. Mégis mi történhetett? Néhány rajz szakos nevelő új módszert kívánt bevezetni. Ez eddig rendben, sőt örven­detes, hisz éppen elég gyakori és jogos panasza a fiatal neve­lőknek az, hogy új, korszerű pedagógiai módszerek alkalma­zására nincs vagy kevés a le­hetőségük. Másutt a hiba. Mi­vel a pasztell színezés nem tantervi anyag a minisztérium a kereskedelemnek előírt jegy­zékben (nomenklatúrában) nem szerepelteti ezt a cikket. Következésképpen tömeges kí­nálatára az írószerboltok nem is készülhettek föl. Erre nyil­ván a szakos nevelők sem gon­doltak. Pedig egyetlen telefon­nal sok kellemetlenségtől és fölösleges kiadástól megkí­mélhették volna a szülőket Űj módszereket bevezetni anél­kül, hogy reális feltételeiről meggyőződnénk, felelőtlen do­log! Összhang és ésszerű megegyezések Az előadók szerint minden iskolaévnek megvan a maga "kurrens« hiánycikke. Tavaly például iránytűt, korábban plasztilint kerestek, és ki tud­ja, mi jöhet még? — vetették föl. Nyilvánvaló, hogy okos, ésszerű összhangra volna szük­ség az iskolai szükségletek és a kereskedelem között. örvendetes módon ez a ta­lálkozás ilyen eredménnyel végződött. Néhány példát er­ről is: A kereskedelmi és ok­tatásügyi vezetők testületet alakítottak a jövő tanévi igé­nyek felmérésére, összehango­lására. Az egyik iskolaigazga­tó javaslatára a kereskedelem megszervezi a papírfélék és egyéb tanszerek mozgóárusítá­sát a kaposvári iskolákban. Ez különösen nagy segítség a több ezer diáknak. Reméljük, hamarosan meg is valósul a terv. Piackutatás céljából a kis- és nagykereskedelmi vál­lalatok megkeresik az iskolák vezetőit a jövőben. Ugyanak­kor árubemutatókkal és rek­lámokkal fokozzák majd a hasznos, értékes iskolai áru­cikkek propagandáját. Időszerű volt ez a vita, ez a megegyezés a kereskedelem és az oktatásügy között. Rajta a szemünk, milyen eredménye lesz a gyakorlatban. Wallinger Endre lemben, mind oeáig a vendég­látóiparban fokozatos emel­kedés mutatkozik. A MÉSZÖV választmánya­ik héif--i L'iés'n Bőgj Lász­ló, a MÉSZÖV elnöke érté­kelte a szövetkezetek három- negyedévi munkáját. Az ered­mények mellett elemzőén szólt a hiányosságok okairól, a to­vábbi teendőkről. Megemlítet­te. hogy a szövetkezeti bdok, vendéglátó üzletek közül több csak határidő után készült el, de van olyan is, amelyiket már májusban át kellett vol­na adni, de még a mai napig sem nyithatták meg. Nyilván­való. hogy ezek tervezett for­galmának elmaradása csök­kenti az eredményeket. A MÉSZÖV elnöke szerint a for­galmi tervekben írni tatkozó kisebb-nagyobb elmaradáso­kat is az okozta, hogy az ál­lami vállalatok árpolitikája rugalmasabb volt, a szövetke­zetek viszont nem megfele­lően használták fel a kocká­zati alapot. Örömmel állapította meg. hogy javult a készletgazdál­kodás, csökkent az áruk for­gási sebessége is. Jelenleg egyetlen veszteséges szövetke­zet sincs a megyében. A MÉSZÖV elnöke beszá­molójában a takarékszövetke­zetek tevékenységével is fog­lalkozott. A betétállomány az elmúlt háromnegyedévben ti­zennyolcmillió forinttal emel­kedett, és ez most kilencven- hétmillió forint. Az év végéig még két takarékszövetkezet alakul Somogybán. Számottevő eredményekről adott számot Bogó László a MÉK tevékenységéről szólva is. Elmondta, hogy a Megyei Értékesítő Központ ipari ‘e-me’ás« tizenhatmillió fo­rinttal magasabb, és hétmil­lió forinttal több értékű zöld­séget, gyümölcsöt adtak el, mint tavaly a megfelelő idő­szakban. A fogyasztási szövetkezetek munkáját segítő szolgál+atá- sokról is szólt a MÉSZÖV el­nöke. Az árubeszerző és el­helyező szolgálat, amelyet a MÉSZÖV hozott létre, az utóbbi három és fél hónap alatt a tervezettnél 9.3 millió forinttal hozott nagyobb for­galmat. Ennek kapcsán ke­rült a választmány elé a jogi és ellenőrző szolgálat meg­szervezésének gondolata is. A választmány elfogadta az OFT javaslatát: az alanszabá- lyok elkészítésére a szövetke­zetek egyévi haladékot kap­nak. N. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents