Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-02 / 231. szám

I SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1968. október 2. Wilson ellentámadásra vezényli a Munkáspártot megérti a küldöttek kérdéseit, de több megértést kér, mert a kormány folytatni kívánja eddigi politikáját, beleértve a »rövid lejáratú, kellemetlen, de elkerülhetetlen« bérkorlá­tozásokat. Beszéde külpolitikai ben Wilson része­sem a vietnami háború­ra, sem a jelenleg folyo heves szovietellenes kam­pányra nem tért ki. Anglia katonai politikájának Európára és a NATO-ra kell épülnie, s nem lehet szó a közel- és távol-keleti brit ka­tonai jelenlét helyreállításá­ról — mondotta. Wilson ' éle­sen állást foglalt a fajgyűlö­let ellen. A tőkés világban tapasztal­ható erőszakos módszerek »di­vatjáról« Wilson kijelentette, hogy Anglia nem importálja »sem a nihilista, sem a ható­sági erőszakot«, s a szociális sérelmeket szociális eszkö­zökkel kívánja orvosolni. Megismételte, hogy Anglia »gazdasági csoda előtt áll, s hangoz.atta, fennáll az a ve­szély, hogy a csoda gyümöl­cseit a konzervatív párt arat- !"• le az 1971. évi választások után. »Gondoskodni akarunk arról, hogy ez a tervük ne si­kerüljön« — mondotta. A beszédet a kongresszus másfél perces, lelkes tapssal fogadta, amelyhez Frank Couisins, Wilson ismert szak­szervezeti bírálója is csatlako­zott. A miniszterelnöknek két- - ségkívül sikerült lelket önteni saját pártjának kongresszusába. Kedden választotta meg a kongresszus a párt új végre­hajtó bizottságát, amelybe a baloldalnak csupán egy ismer­tebb képviselője, Lena Jeger asszony került be az eddigie­ken felül. A vb összetétele nem sokat változott. Ma délelőtt terjeszti be George Brown, a párt alvezé- re a »Haladás és változás« cí­mű kiáltványt. (MTI) Nyugatnémet légi hadgyakorlat A Munkáspárt blackpooli kongresszusának második nap­ján Wilson pártvezér és mi­niszterelnök lendületes be­szédben szólította fel a pár­tat, menjen át ellentámadás­ba, és a most következő dön­tő esztendőben biztosítsa az 1971. évi újabb választási győzelmet. Beszéde elején Wilson a »keserű csalódások esztende­jének« nevezte az elmúlt évet, amely féltucatnyi képviselői mandátumtól és több száz városatyai tisztségtől fosztot­ta meg a pártot. Mégis úgy ítélte meg a helyzetet, hogy az idő nem a konzervatívok­nak dolgozik, mert a Munkás­párt sikerrel küzdi le »nem négy, hanem negyven év örök­ségét«, s a birodalmi érából ered­ményesen, vezeti át az országot a modern ipari társadalom korszakába«. — A toryk félvállról kezel­ték Anglia ipai:át, s közben a világcsendőr és világbankár szerepében tetszelegtek — folytatta. — Mi sem világcsendőrök, sem világbankárok nem akarunk lenni. E két birodalmi szerep “gyötrelmes feladását«, a Szueztől keletre levő katonai jelenlét felszámolását, vala • mint a 2 milliárd dolláros hi­telegyezményt és a font leér­tékelését nevezte Wilson a párt legfontosabb vívmányai­nak. A hétfői vitáról, amelynek végén a kongresszus csaknem négymilliós óriási többséggel vetette el a kormány ár- és bérpolitikáját, Wilson engesz­telő hangon úgy nyilatkozott, hogy büszke erre a vitára és Az alsó-szászországi Nord­horn közelében levő nagy ki­terjedésű NATO gyakorlótéren a nyugatnémet Bundeswehr lé­gi haderői hadgyakorlatot tar­tottak »Gyors nyíl« fedőnév­vel. A hadgyakorlaton több mint 180 harci repülőgép és heli­kopter vett részt, köztük Star­fighter—104 és Fiat—91 min­tájú sugárhajtásos repülőgé­pek,, Noratrtas mintájú kato­nai szállító-repülőgépek. A gyakorlat során ejtőernyősök leszállási műveleteket hajtot­tak végre, harci rakétákkal ki­lövési gyakorlatokat végeztek, nápalmbombákat dobtak le. Lübke nyugatnémet köztár­sasági elnök, Schröder had­ügyminiszter és más személyi­ségek voltak jelen a hadgya­korlatokon. Steinhof tábornok, a Bun­deswehr iégi haderejének fel­ügyelője szerint a hadgyakor­lat »értékes adalékokat szol­gáltatott a NATO új stratégia iához«. (MTI) Anglia és Amerika elleni tüntetés a Fülöp-szigeteken Harmincötezer diák tüntetett Manilában az észak-borneói Sabah terület­nek a Fülöp- szigetekhez csatolása mel­lett. Mint is­meretes, Ma­laysia is ma­gának követeli ezt a területet. A diákok Tun- ku Abdul ma- laysiai minisz­terelnököt, a Malaysiát tá­mogató Sir Michael Car­ver távol-kele­ti brit főpa­rancsnokot, valamint Ro­bert McClos- keyt, az ame­rikai kormány szóvivőjét jel­képező bábu­kat felakasz­tották. FeSiionulas Pekingben Provokálták a szocialista diplomatákat Pekingben a Mennyei beke kapuja téren kedden a nemze­ti ünnep alkalmából megren­dezték a hagyományos dísz­szemlét. Másfél órán át leg­kevesebb egymillió ember vo­nult el a dísztribün előtt, ame­lyeken helyet foglaltak a leg­magasabb rangú kínai veze­tők. élükön Mao Ce-tunggal. Ott voltak a külföldi diploma­ták is. Lin Piao honvédelmi minisz­ter, Mao Ce-tung kijelölt utó­da. beszédében megszabta a »kulturális forradalom« soron következő feladatait, amelyek az új »politikai« szakaszban szükségesek a vezetőség ter­veinek megvalósításához. Ezúttal sem maradtak el a szokásos szovjetellenes kijelentések. A honvédelmi miniszter »meg­jósolta« nemcsak az imperia­lizmus, de a »szovjet revizio- nizmus közeli végét« és Mao Ce-tung eszméinek »világmé­retű győzelmét«. Végezetül pe­dig újabb szovjeiellenes jel­szavakat kiabált a mikrofon­ba. Hat ország — a Szovjet­unió, hazánk, Bulgária, Len­gyelország, a Német Demokra­tikus Köztársaság és Mongólia — diplomáciai képviselői el­hagyták a tribünt. Alig telt el néhány perc és a diplomatákat, akik már autóik felé tartottak, újabb sú­lyos provokáció érte. Először Mihail Gumnerov bolgár ke­reskedelmi tanácsost kezdték zaklatni azzal az ürüggyel, hogy fényképezett. (Napokkal előbb tudatták a külföldiek­kel, hogy fényképezhetnek _ a díszszemlén.) -A biztonsági ör- se* kMHMaor » tel tartózta óta útján a diplomtát. Durván lökdösték, kabátját ráncigál- ták, és mindenáron őrizetbe akartak venni. Csoportosulás támadt. A felhergelt tömeg vé­gigkergette az idős em­bert a tribün alatt húzó­dó sétányon, majd gyű­rűbe fogták — most már a többi szocialista diplo­matával együtt. Fenyegetőző ellenséges csopor­tok fél órán át tartották el­zárva az útjukat, miközben a rendőrök tétlenül szemlélőd­tek. A méltatlan helyzetnek egy parancsnok megjelenése vetett véget A bolgár diplo­mata igazoltatása és fényképe­zőgépének elkobzása után osz­lásra szólította fel a provoká­torokat akik azocnnal utat is ,nyitottak. (MXIt Guinea ünnepén Gowon vezérőrnagy: A nigériai konfliktus végéhez közeledik Nigéria kedden ünnepli a függetlenség elnyerésének 8. évfordulóját. Ebből az alka­lomból Gowon vezérőrnagy, köztársasági elnök üzenetet in­tézett a hadsereghez, megálla­pítva, hogy az országban dú­ló polgárháború végéhez kö­zeledik és azt mielőbb be kell fejezni »Nigéria érdekében és szoknak a félrevezetett nigé­riaiaknak az érdekében, akik a lázadó vezetők hatalma alatt élnek a keleti országrészben«. Gowcn elismerését fejezte ki szövetségi haderőknek az or­szág védelmében elért jelentős sikereiért. A nigériai szövetségi kor­mány vezetője rámutatott ar­ra, milyen fontos szerepet töl­tenek be az Afrikai Egység­szervezet határozatai Nigéria egységének megőrzése szem­pontjából. A jövő feladatairól szólva Gowon hangsúlyozta, hogy Ni­gériában tartós békét kell te­remteni, politikai és gazdasá­gi vonatkozásban egyaránt át­szervezést kell végrehajtani. A szövetségi csapatokhoz fordulva Gowon vezérőrnagy kijelentette, hogy a nigériai konfliktus végéhez közeledik, és közel van a győzelem a sze- paratisták fölött. (MTI) »Afrika banánországa« — így nevezték azelőtt Guineát, amikor még francia gyarmat volt. Conakry kikötőjéből ke­rült a legtöbb banán Fran­ciaországba, s csak kevesen tudták, hogy a mindössze há­rommillió lakosú nyugat-af­rikai országban tárták fel a földkerekség egyik leggazda­gabb bauxitlelőhelyét. A pá­rizsi bankokban azonban ép­pen e legalább 3 milliárd ton­nára becsült bauxit feletti el­lenőrzés elvesztésének lehe­tősége okozott riadalmat, amikor a tíz esztendővel ez­előtti népszavazáson a gui- neaiak 95 százaléka »nem«-et mondott a francia gyarmati közösségre. És néhány nap­pal később, 1953. október 2-án kikiáltották a független Gui­neái Köztársaságot. Párizs fenyegetőzött, sür­gősen visszahívták a francia szakembereket, orvosokat, hi­vatalnokokat, akik utolsó ténykedésként még az üres távirati blankettákat is a ten­gerbe szórták... Ez volt a bosszú, árpáért Guinea kivált a francia gyarmatbirodalom­ból. A kis »banánországnak« elölről kellett kezdenie min­dent, s vezetői, Sekou Touré köztársasági elnökkel az élen, hamarosan rájöttek, hogy nem járhatják a régi utat — ha igazi függetlenséget akar­nak. A gyarmattartó államok elfordultak Guineától — csak V a szocialista országok siettek segítségére, s az első eszten­dőben nemcsak az ipar­cikkek és élelmiszerek, ha­nem még az ivóvíz egy részét is szovjet hajók szállították Európából. Az ország vezető pártja, a Guineái Demokrata Pán, a belső és külső nehéz­ségek ellenére az elmúlt tíz esztendő alatt igyekezett Gui­neát törésmentesen, a nem kapitalista fejlődés útján kor­mányozni. Guineának ma nemcsak jó ivóvize van — ebben főként a magyar hidrológusok munká­ját kell dicsérni —, hanem fejlődő timföldgyártása, köny- nyvipari üzemei és konzerv­gyárai; Conakrynak korszerű nyomdaipari kombinátja és technikai főiskolája, az őser­dők fáit évi 50 ezer köbmé­ter kapacitású fafeldolgozó kombinát értékesíti, s több téglagyár termel az építőipar­nak. A hároméves (1960— 1963) népgazdasági terv után jelenleg a hétéves tervet vált­ják valóra, s főként a bányá­szatot és a mezőgazdaságot fejlesztik. A nem kapitalista fejlődés útja Guinea számára is elvá­laszthatatlan az imperializ­mus és a neokolonializmus elleni küzdelemtől. Sekou Touré kormánya Afrikának azokkal az erőivel tart együtt, amelyek a haladásért küzde­nek, a kontinens utolsó gyar­matainak felszabadításáért. Zavaró adások Korunkban a rádió nemcsak a szórakoztatasnak, de a pro­pagandának is egyik legfon­tosabb eszközévé vált. Segítsé­gével egy ország állami rend­jét megerősíteni, a politikai vezetés céljait szolgálni lehet, de az ország ellenségei, a kor­mány ellenfelei a hatalom meggyöngítésére, megingatásá­ra is felhasználhatják. Nem hiányoznak a példák. Arra, hogy miként válik ha­talmi eszközzé, döntő politikai fegyverré a rádió, Franciaor­szágban láthattunk példát. Amikor 1960 januárjában, majd 1961 áprilisában De Gaulle tábornok ellen Algír­ban előbb az ultra-kolonialis- ták, a gyarmatosítás szélsősé­ges hívei, majd a szélsőjobb- oldali katonatisztek kíséreltek meg puccsot. mindkét alka­lommal az fordította meg a helyzetet a köztársasági elnök és az általa képviselt állami rend javára, hogy az Algériá­ban állomásozó francia »kis- katonákmak« — volt tran­zisztoros rádiójuk ... Hiába beszéltek nekik bármit gőz- fejű 'tisztjeik, ők a rádióban hallhatták Párizs állásfoglalá­sait, tisztában lettek az ál­lamcsíny reakciós jellegével. A döntő pillanatban nem en­gedelmeskedtek a puccsista tiszteiének, a »francia Algé­ria« híveinek... Arra vonatkozóan, hogy el­lenséges rádiók mekkora za­Washingtoni „bíróválasztás4* William Fulbright szenátor hétfőn nyilvánosan javasolta Johnson elnöknek, vonja visz- sza Abe Fortas főbírói kineve­zését, s nevezze ki Arthur Goldberget e tisztségre. Gold­berg a legfelső bíróság tagja volt, mielőtt 1965-ben Johnson kérésére vállalta az ENSZ-fo- delegátusi tisztséget. Fulbright felhívása 24 órával a Fortas kinevezésével kapcso­latos szenátusi szavazás előtt hangzott el. Johnson Jelöltjét a lemondott Warren főbíró meg­üresedett posztjára az elmúlt hetekben az amerikai szená­tusban élesen támadták, egy­részt különböző vitatott koráb­bi bírósági döntéseiért, de el­sősorban azért, mert Johnson elnök személyes tanácsadója volt üzleti ügyekben, mielőtt a legfelső bíróság tagjává ne­vezte volna ki az elnök. Washingtonban sok megfi­gyelő valószínűnek tartotta, hogy az elnök a megalázó ku­darc megelőzésére esetleg visz- szavonja Fortas jelölését. var keltésére képesek, nekünk megvannak a magunk szomo­rú tapasztalatai is. 1956-ban a magyarországi ellenforrada­lomnak egyik propagaindaköz- pontjává vált a Münchenben székelő és főleg az amerikai kémszervezet, a CIA pénzén fenntartott, úgynevezett Sza­bad Európa Rádió. Semmályem politikai meggondolás nem tartotta vissza a SZER-t attól, hogy pontos katonai tanácso­kat ne adjon a fegyveres el­lenforradalmároknak. Ameri­kai utasításra, de a saját meg­győződésétől is vezettetve po­litikai követeléseket fogalma­zott meg a javarészt egykori nyilasokból álló szerkesztőség. S ami annyi ezer és ezer ma­gyar családnak okozott köny- nyes tragédiát: külföldre, a »szabad világba« csábította az egy pillanatra megtántorodot- takat. Az imperialista propaganda­gépezet rendkívüli aktivitást mutatott a csehszlovákiai vál­ság egész ideje alatt. Rádióik talán még több műsort sugá­roztak Csehszlovákia felé, mint 1956-ban tették. Takti­kájukban azonban jókora vál­tozást lehetett felfedezni, módszereiket módosították, hogy — hatásosabban dolgoz­zanak. Emellett — nyilván a magyarországi ellenforrada­lom kínos kudarcából okulva — visszavonulásra is lehetősé­get akartak biztosítani ma­guknak. S nem kívántak túl­ságosan látványos bizonyíté­kokat szolgáltatni, hogy ami Csehszlovákiában történt, ab­ban megvolt a maguk része. Amint azt az utóbbi évek­ben az imperialista országok fellazító taktikájában, a »lé­lektani hadviselésben« meg­szoktuk, most is megmutatko­zott. a nagyfokú, fegyelmezett — munkamegosztás. Más-más hangvétellel foglalkozott a csehszlovákiai eseményekkel az Amerika Hangja és a köl­ni Deutsche Welle, a Szabad Europa és a nyugat-berlini RIAS, vagy a londoni BBC. Volt »hűvös mérséklet« is és volt dühödt tajtékzás, volt sajnálkozás a csehszlovákiai »igazi szocializmus« szomorú sorsán és volt álhírek terjesz­tése. Nem célunk itt »propa­gandát csinálni« egyik vagy másik ellenséges rádiónak, amely taktikai okokból ál-ob­jektivitást mutatott, ezért nem akarunk »osztályzatokat adni« a különböző adók szerkesztő­ségeinek és a mögöttük álló imperialista propagandisták­nak, csupán arra kívánunk rá­mutatni, hogy napjainkban már kifinomultabb, árnyal­tabb az imperialista propa­gandának ez az ága. Az ál-objektivitás sem aka­dályozta meg ugyanakkor a nyugati rádiókat, hogy — il­legális adókra hivatkozva — ne adjanak hangot a legva­dabb rémhíreknek. Persze a felelősséget mintegy elhárítot­ták maguktól: »Nem mi mondjuk, a föld alatti cseh rádiók jelenítik . ..« Ami pe­dig ezeket az illegális cseh­szlovák adókat illeti, bizonyí­tást nyert, hogy nagyobb ré­szük nem Csehsztovákia terü­letén működött, hanem attól nyugatra... A mesterkedés annyira átlátszó volt. hogy jó néhány nyugati polgári lap­ban. például a brüsszeli Le Somban is, kétkedő megiegy- zések kíséretében tették közzé az ezektől származó állítóla­gos csehszlovákiai lelentése- ket. A nyugatnémet Stem cí­mű hetilap pedig szabálysze­rű leleplezéssel szolgált, ho­gyan működött ez az álhír- avár. A szakértői szem nyu­gati képeslapok hasáhíain a »föld alatt működne »«eh- szlovák rádiókról« ’••• i<é- oes beszámolóka" kés technikai részleteket képes fölfedezni: hol gyártották az ott alkalmazott készülékeket. Pálffy József Azonnal felveszünk: kőműves, ács, vizveték-szerelő, központi fűtésszerelő, lakatos szakmunkásokat, kubikosokat és segédmunkásokat Munkát télen is biztosítunk 1 Bérezés teljesítmény sze­rint! Szállást, étkezést biztosítunk! Hazautazási klötség- hozzájárulást jogosultság szerint fizetünk. Felvétel esetén az utazási költséget téríttük! Fejér megyei Állami Eoitö- ipari Vállalat, Székesfehérvár, Ady Endre utca 13. (7639)

Next

/
Thumbnails
Contents