Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-12 / 240. szám

3fo VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 70 fíftér | AZ HSZMH MEGYEI 8 XXV. ÉVFOLYAM, 240. SZÁM. SZOMBAT, 1968. OKTÓBER 13. Politikai eszközökkel kell megoldani a vitás kérdéseket Péter János beszéde az ENSZ 23. közgyűlésén Az olimpiai láng A mai lüktető tempójú, iz­galmas fordulatokban bővel­kedő életben most két hétre egy derűs, kedves és rendkívül fontos esemény felé fordul az emberek figyelme a világ minden sarkából, mindenhon­nan, ahol csak ismerik és sze­retik a sportot. A hajdani az­ték főváros, Tenohtátlan he­lyén épült csodálatosan szép Mexikóvárosban lobban fel az olimpiai láng, s itt vonulhat­nak fel száz ország legkivá­lóbb versenyzői, hirdetve nemcsak a sport, a testneve­lés, az ifjúság dicsőségét, ha­nem a béke, a jövőbe vetett hit diadalát is. Mexikóváros, a XIX. nyári olimpia minden Bizonnyal — ugyanúgy, ahogyan már ezt megszoktuk — felülmúlja az előző játékok méreteit, vonz­erejét, jelentőségét. Pedig az előjelek nem voltak rózsásak. Sok oldalról már az olimpia színhelyének kiválasztását is kifogásolták (Mexikóváros 2240 méter magasan fekszik a tenger színe fölött), legújab­ban pedig a tragikus tömeg­megmozdulások keltettek ag­godalmat az olimpia szerve­zőiben. De az olimpia most is győz. A híradások óriási ne­kirugaszkodásról, áldozatkész építőmurakáról számoltak he. Tekintetbe véve azt is, hogy a sportolók táboraiból már-már hihetetlennek, fantasztikus­nak tűnő eredményeket je­lentettek, mindez monumen­tális olimpiát ígér. Az olimpiát persze soha­sem lehet pusztán sportléte­sítmények vagy számok, fá­radságos edzésekkel lefara­gott tizedmásodpercek, bármi­lyen szép gólok alapján meg­ítélni. Más rendkívül lénye­ges vonásuk is van, amiről nem lehet eleget szólni. Az újkori olimpiák már régen elhalványultak volna, ha egyedül a sport érdekében állnának, egyedül a sport népszerűsítését szolgálnák. Az olimpiai öt karika minden karban a béke és barátság, a megértés és az összefogás jel­képe volt Az antik olimpiá­kon az olimpiák idején el­hallgattak a fegyverek, az ün­nepi játékok békében egyesí­tették a görögöket. Pierre de Ccmbertin, a modem olimpiák életre hívója is, amikor mi­nél több nép képviselőit, leg­jobb sportolóit hívta össze, azt hirdette, hogy ezzel »a vén Európa vérkeringésébe bele­visszük a béke gondolaTőfa. Ma az az óhaj, a cél, hogy az egész »vén világ-« gondolko­dásában erősödjön a békes­ség eszméje. Ez az elismerés hatja át a magyar sporttá­bort, a magyar színek mexi­kói küldöttségét is. Sajnos, a mexikói olimpia' _is, mint már annyi a legutóbbi évtizedek­ben, olyan időben zajlik le, amikor a békeszerető embe­reik minden erőfeszítésére szükség van, amikor felmér­hetetlenül értékes tényező, ha az országok színe-virága, sportoló ifjúsága harmóniá­ban, a stadionok küzdőterein, minden nacionalizmustól óvott baráti versengésben találkozik. Hazánkban nagy hagyomá­nyai vannak az olimpiai gon­dolatnak A magyar színek képviselői az antwerpeni an­tantolimpia (1920) kivételével valamennyi nyári játékokon részt vettek, s jogos a büsz­keség, hogy minden alkalom­mal magyar versenyző fejét is övezte győzelmi babér. S még inkább jogos a büszke­ség, ha azt nézzük, hogy míg 1945 előtt összesen 34 arany­érmet szereztek versenyzőink, addig a felszabadulás utáni öt olimpiáról, ezt messze fe­lülmúlva, 51 győzelemmel tértek haza. A 85 arany mel­lett 65 ezüstöt és 72 bronzér­met őriznek a magyar spor­tolók legbecsesebb trófeáik között. Testnevelési és sport- mozgalmunk jól felhasználta azokat a lehetőségeket, ame­lyeket az ország nyújtott szá­mukra. Megnyilvánul ez a sport iránti szeretetben és megbecsülésben, de abban is, hogy ha kell, mindig hathatós anyagi támogatásra számíthat a magyar sport. íme, ennek bizonyítéka az, hogy most is nagy a magyar küldöttség, minden sportolónk, akit ez megillet, ott van a távoli Me­xikóban. Mit várhatunk a magyarok­tól? Tudunk alapos, becsüle­tes felkészülésükről, de ez vérmes reményekre nem ad jogot és alapot Az utóbbi négy esztendőben mindenütt a világon hatalmas léptekkel fejlődött a sport, a színvonal csaknem minden sportágban szakadatlanul emelkedik. Minden eddiginél nagyobb, élesebb lesz tehát a verseny. Mexikóban már nem csu­pán az érem, a győzelmi emelvény fémjelzi majd a versenyző tudását, hanem a szerényebb helyezés is. A ta­pasztalat megtanított arra, hogy olimpiával kapcsolatban jósolgatni nem lehet, a ver­senyek izgalmas légköréről, idegeké? igénybe vevő meg­próbáltatásairól sokat tudná­nak mesélni a játékokat meg­járt sportolók. Sokszor a pa­pírforma is csak előzetes tá­jékoztatásra alkalmas. S ha bízunk is a mieinkben, a ha­gyományos magyar és olim­piai akaraterőben, a reális iától gatások után be kell lát­ni, hogy — csodák a sport­ban nem lehetségeseik. Lehe­tetlent, mindenáron való győ­zelmet nem is vár senki sem versenyzőinktől, de azt Igen­is mindenki elvárja tőlük, hogy teljes odaadással és sportszerűséggel küzdjenek, s magatartásukkal, igazi sport­emberhez méltó viselkedésűk­kel vívják ki a nagy sereg­szemle részvevőinek es nem utolsósorban_ a mexikói Kö­zönségnek a rokonszenvét Szívünkből szóltak az olim­piai küldöttség ferihegyi bú­csúztatásán a szavak, hogy a következő két héten családta­gok és barátok, ismerősök és ismeretlen sportrajongóik mil­liói éreznek majd együtt spor­tolóinkkal, gondolatban ott lesznek az olimpiai küzdőtere­ken, buzdítanak a sikerre. Já­ruljanak hozzá hát a magyar ifjak és lányok, hogy a XIX. nyári olimpia is segítse az emberiség reményét: sohasem aludjon ki a barátság fényes lángja. Vető József A BMFF tájékoztató irodát nyit Párizsban Pénteken délelőtt a francia fővárosba érkezett Pham Van Ba, . a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front külügyi bizottságának tagja és Ha Thanh Lam, a DNFF másik képviselője, hogy a közeljövő­ben megnyissák Fárizsban a felszabadítási front tájékoztató .irodáját. . Pham Van Ba a sajtó képvi­selőivel közölte, hogy irodája rendszeres tájékoztató közle­ményt fog kiadni a DNFF te- véjseoységéről. A DNFF kül­ügyi bizottságának tagja kér­désekre válaszolva kifejtette: »A dél-vietnami szabadsághar­cosok ügye jól áll, hiszen más­különben nem nyílna mód ar­ra, hogy tájékoztató irodát nyissanak a francia főváros­ban«. Az iroda megnyitásához a francia kormány már 1966 szeptemberében hozzájárult. Ez lesz a hazafiak első hivata­los képviselete TMgate ország­Losonczi Pál üzenete az olimpiai csapathoz Losanczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke a XIX. nyári olimpiai játékok megnyitása alkalmából a magyar nép ne­vében szeretettel köszöntötte az olimpiai csapat minden tagját. »Legyenek az olimpiai eszméhez híven eredményes küldöttei hazánknak, ápolják és segítsék a népek közötti megértést és barátságot. A nagy és nemes versenyben helytállásukhoz adjon erőt szocializmust építő dolgozó népünk bizalma, szeretete és együttérzése, amely a távoli Mexikóba is elkíséri önöket. Sok sikert kívánunk!-« — feje­ződik be az üzenet. (MTI) Az ENSZ-közgyűlés péntek délelőtti ülésén az iraki, az osztrák ás az albán küldött szólalt fel. Az albán delegátus szovjetellanes vádaktól hem­zsegő beszéde olyannyira elhú­zódott, hogy Péter János kül­ügyminiszter beszédére csupán a közgyűlés délutáni — magyar idő szerint az esti — ülésén ke­rülhetett sor. Péter János töb­bek között a következőket mondotta: Korunk nemzedéke két út között választhat Békés egy­más mellett élés vagy atom­háború. Élet vagy halál. A jelenlegi általános vitában el­hangzott sok felszólalás arra mutat, hogy az itt képviselt kormányok tisztában vannak azzal a növekvő veszéllyel, hogy elszalasztjuk a döntő al­kalmat, amelyben a választás még szabad. Ma úgyszólván keresztútan járunk, ahol dön­tő elhatározásokra kell jutni, hogy a nukleáris katasztrófát 'elkerüljük. Félúton az általános vita vége felé, az eddig hallott be­szédek lényegének gondos Fellőtték az flpollo-7-et A Cape Kennedy kísérleti telepről pénteken amerikai időszámítás szerint 11.03 óra­kor fellőtték az Apollo—7 amerikai űrhajót. Fedélzetén három űrhajós foglal helyet: Walter Schirra, Donn Eisele és Walter Cunningham. A Satum—1—B óriás rakéta se­gítségével felbocsátott Apol­lo—7 a tervek szerint 11 na­pig kering a Föld körül. 163- szor kerüli meg a Földet, mintegy 7 200 000 kilométert tesz majd meg. A háromsze­mélyes űrhajó a tervek sze­rint október 22-én a reggeli órákban száll le az Atlanti­óceánra. Az Egyesült Államok ilyen típusú űrhajóval akar embert juttatni a Hold felszínére 1970- ben. Az űrhajó ezúttal nem vi­szi magával az úgynevezett holdjárművet, azt a berende­zést, amellyel két űrhajós a Hold felszínére akar majd le- szállni. A kísérlet célja az űr­hajó és a szállítórakéta főbb berendezéseinek működés köz­ben történő kipróbálása. Az űr­hajósok számos kísérletet haj­tanak végre. A hordozórakéta kiét fokoza­ta a terveknek megfelelően működött és az űrhajót pályá­jára állította. Az űrhajósok el­ső jelentése szerint a rajt nem okozott számukra nehézséget és egész idő alatt figyelemmel kí­sérték a berendezések működé­sét A hírközlés a houstoni központ szerint az első peroek- ben kiváló minőségű volt A központ közlése szerint az űrhajó kilövése után mintegy 10 perccel pályára állt A pá­lyaadatok megfelelnek az elő­re tervezettnek. Schirra. az út első szakaszában a második fokozatra szerelt kis irányító rakétafúvókáik segítségével korrekciókat hajtott végre a pályán. Amennyiben az Apollo—7 repülése sikeresnek bizonyul, az Apollo—8 programjának ki­dolgozói megkezdik annak az űrrepülésnek az előkészítését, amelynek során három űrhajós decemberben megkerülné a Holdat és úgy jutna vissza a Földre. Esti jelentés szerint az Apol­lo—7 fellövés után bét óra 55 perccel a terveknek megfele­lően levált az indító rakéta második és egyben utolsó fo­kozatáról. A leválás előtt az űrhajósok Ittpróbálták az űrha­jó kézi irányító berendezéseit. Az űrhajósok a leválás után végrehajtották az első közelíté­si műveletet. Távközlési pa­ranccsal beindították a máso­dik fokozat fékező rakétáit és az űrhajót másfél méterrel a második fokozat elé vezérel­ték. Ä kötelékrepüíés mintegy 15 percig tartott. Ezt követően az űrhajó fokozatosan eltávo­lodott a második fokozattól. vizsgálata mutatja, hogy egy­felől mély aggodalom nyilvá­nul meg a nemzetközi esemé­nyek jelenlegi alakulása miatt, másfelől erős bizakodás is ta­pasztalható, hogy meg lehet állítani a mostani rosszabbo­dást és újra lehet kezdeni a nemzetközi kapcsolatok javí­tását. Aggódás és bizakodás. Art is mondhatnánk, hogy a nemzetközi helyzet javult a mostani vita folyamán. A ja­vulás a vita általános hang­ján is érezhető. Bizonyos fel­szólalások pedig éppenséggel elősegítették a jelenlegi nem­zetközi helyzet javítását. A javulás sajátos jellemző­je az a lény, hogy azoknak, akik az ENSZ-en belül és kí­vül egyaránt szeretik szítani a feszültséget, nem , sikerült az idei ülésszak általános vitáját újra hidegnáborus iórumrná változtatni. A korábban jól alakuló nemzetközi együttmű­ködés pozitív eredményei any- nyira szilárdak és tartósak, hogy kihatásuk megbéníthat minden kísérletet, amely a letűnt idők meddő hideghábo- ,rús tevékenységeinek felújítá­sára irányul. A magyar külpolitika ál­landóan kész összefogni azok­kal az erőkkel, amelyek a nemzetközi kapcsolatok javí­tásán fáradoznak, hogy poli­tikai eszközökkel keressék a megoldást azokra a kérdések­re, amelyek körül már tény­leges katonai összeütközések, műveletek és erőpróbák foly­nak, valamint az új világégés veszélyével terhes égető ügyekre. Készek vagyunk részt ven­ni minden olyan akcióban, amely ténylegesen előmozdít­ja a szocialista államok kö­zösségének ügyét — Kubától Vietnamig, Kínát és Albániát is beleértve. A szocialista ál­lamok szilárd egységét mii úgy tekintjük, mint a nemzetközi béke tós—biztonság, megterem­tésének és megszilárdításának egyik fő előfeltételét. Ezután a külügyminiszter a nemzetközi helyzet bonyolult­ságát elemezte és hangsúlyoz­ta: — A jelenlegi világhelyzet szemben álló tényezőinek mérlegelésénél kormányom úgy véli, hogy a biztosabb jö­vő előkészítésének legjobb út­ja az, ha úgy küzdjük le a ve­szélyeket, hogy számításba vesszük az eddig elért jó eredményeket, és a legbizto­sabb eredmények alapján lé­pésről lépésre kell keresnünk a jelenkor döntő kérdéseinek legreálisabb megoldását, a legjobb kompromisszumos megegyezések lehetőségeinek kihasználásával. Kompromisz- szumos megegyezések nélkül nem lehet igazán előrelépni, hogy a világméretű katasztró­fát elkerüljük. A moszkvai részleges atom- csend-szerződés 1963-ban tör­tént megkötése óta kétségte­lenül a legtöbbet ígérő telje­sítmény az volt, hogy nehéz és fáradságos tárgyalások után sikerült kidolgozni az atomsorompó-egyezmény szö­vegét. Joggal volt remélhető, hogy a történelem két legha­talmasabb állama közötti egyetértés egy ilyen szerződés szükségessége tekintetében megkönnyíti további tárgyalá­sok előkészítését a nukleáris fegyverkezési verseny meg­állításáról és a tényleges le­szerelési intézkedések alapel­veinek kidolgozásáról. Ter­mészetes, hogy amíg a Viet­nam elleni agressziós háború tart és amíg nem találnak igazi politikai megoldást, ad­dig nem lehetséges jelentős és érdemleges új lépéseket tenni a fegyverkezési hajsza megfékezésére és átfogó le­szerelési program kidolgozá­sára. Akik fokozni szeretnék a nemzetközi feszültséget — a hidegháborús politika képvi­selői —, azok most mindent felhasználnak ürügyül. így az úgynevezett csehszlovák kér­dést is, hogy hátráltassák az atomsorompó-szerződés ratifi­kálását. sőt, most már tanúi vagyunk annak is, hogy újból színre lépnek magának a ter­monukleáris háborúnak szó­szólói is. A továbbiakban Péter Já­nos a közel-kel eti kérdéssel majd az Afrikai Egységszer­vezet tagállamainak csúcsta­lálkozójával és az Egyesült Nemzetek második kereske­delmi és fejlesztési konferen­ciájával foglalkozva rámúSP tott, miként lehetett a bonyo­lultság mellett pozitív ered­ményeket eférni a nemzetkö­zi problémák jelentős terüle­tein. (Folytatás a 2. oldaton.1) Nagyobb gondot fordítanak a minőség ellenőrzésére Megyei minőségvizsgáló intézetek vezetőinek tanácskozása Kaposváron Tegnap Kaposváron tanács­koztak a megyei minőségvizs­gáló intézetek vezetői. Délelőtt a Baromfiipari Országos Válla­lat Kaposvári Gyárában elő­adást hallgattak meg az élel­miszerek érzékszervi bírálatá­ról, délután pedig a megyei Minőségvizsgáló Intézetben megtárgyalták tapasztalataikat. Az előbbi a továbbképzést szol­gálta, az utóbbinak az volt a célja, hogy a tanulságokat visz- szajuttassák a termelőüzemek­hez, ezzel is előmozdítsák a mi­nőség javítását, s megvitassák a további tennivalókat. Szilágyi József, a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium élelmiszeripari mű­szaki fejlesztési főosztályának helyettes vezetője elmondta^ hogy az új mechanizmusban fokozni kívánják az élelmi­szeripari termékek ellenőrzé­sét. Ezt egyrészt az indokolja, hogy a mezőgazdasági üzemek* állami gazdaságok stb. az edi- diginél nagyobb mértékben vállalkoznak termékeik feldol­gozására, másrészt, hogy a pia­con nőtt a verseny. Az ellenőrzésben az iparági és üzemi, úgynevezett belső el­lenőrzés mellett nagy szerep jut a tanácsok irányítása és a MÉM szakmai felügyelete alatt működő megyei minőségvizs­gáló intézeteknek. Az utóbbiak hatósági jogkörüknél fogva mind az üzemben levő, mind a forgalomba került élelmiszere­ket felülvizsgálhatják, s meg­felelő szankciókkal is élhetnek* Az egyöntetűség kialakítása céljából éppen ezért szükséges a negyedévenkéti továbbképzés és konzultáció. Az. intézetek képviselőinek kaposvári értekezlete eredmé­nyes volt és nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a jövő­ben még kevesebb hibás ter­mék kerüljön forgalomba. Ez­zel a néogazdasági érdek meV lett a fogyasztók érdekét is *zo?gáíta. Ss. KL

Next

/
Thumbnails
Contents