Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-04 / 233. szám

Péntek, 1968, október 4. 3 SOMOGYI NÉPLAP KÖZÖS UTUNKON A z útavatással kerültek közvetlen kap­csolatba Losonczi Pál akkori földmű­velésügyi miniszterrel a zimányiak. A múlt. hetekben meghívták, látogasson el is­mét hozzájuk, győződjék meg róla, meddig jutottak hét-nyolc év alatt. S most, szerdán délután a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke először azt tudakolja, jár-e rendesen azóta az autóbusz is a faluba. fejlesztéséért. Ez gazdag vidék. Az itt élő ta­pasztalt gazdák mindig jól értették a szak­májukat, ismerték és szerették mesterségüket. Annak idején ők is föltették a kérdést: ki­nek találták ki a szövetkezetei? A szegénypa­rasztnak? Vagy azoknak, akik nem képesek megállni a maguk lábán? A szegény parasztok kezdték, a kezdeményezőket megillető törté­nelmi érdem az övék. Az átszervezés nagy je­A képen: Losonczi Pál, Bizderi Károly, Szirmai Jenő és Németh Ferenc. (Keszthelyi György felvétele.) — Az jár — feleli Bizderi Károly tsz-elnök ■— hanem a teherautók! Nem akarnak lemen­ni róla. Hiába kértük, az AKÖV emberei azt mondták, nem küldik, nem engedik be a dű- lőútra, a répaföldre a kocsikat. — Az a baj, hogy az AKÖV-nél még nem érzékelik kellően közvetlenül annak a szüksé­gességét, hogy a cukorrépa idejében bekerül­jön a gyárba. A szövetkezetben ezt halaszt­hatatlanul fontosnak tartják, mert amíg nincs átadás, addig nincs pénz, addig a gyár nem fizet — mondja a vendég. Érti, átérzi a gon­dot: esős ősz, sáros dűlő, s itt a nagy betaka­rítás ... A témánál vagyunk: a toponár—őrei—zi- mány úton együtt haladnak e falvak lakói — egyesültek szövetkezeteik. Vezetőik megtalál­ták helyüket, mindannyian jó egyetértésben dolgoznak. Ennek igen nagy jelentőséget tu­lajdonítanak, hiszen azt tapasztalják, hogy az egységes, összefogó, jól együttműködő vezetés a tagságra támaszkodva sorra-rendre meg­oldja mindazt a feladatot, amit a közösség reábízott. Ez a megbízatás az idei évre úgy szól, hogy szervezett munkával, gondos gaz­dálkodással teremtsék meg az ötvenforintos részesedést. Ennyit osztott Zimány immár évek óta, s a megnagyobbodott szövetkezetben is ennek a szintnek az elérése a cél. Most már úgy mutatkozik, hogy nem is lesz kevesebb. — Ez is azt bizonyítja, hogy amit az embe­rek megérteitek, elfogadnak és akarnak, azt szívesen meg is csinálják — állapítja meg Losonczi elvtárs. — Bárki végigmehet az or­szágon, mindenütt gondosan művelt földeket lát. Ilyen munkát nem lehetne várni olyan emberektől, akik nem akarnának önként, maguktól, jószándékúan, lelkiismeretűk pa­rancsa szerint dolgozni. Együtt a parasztsággal, a meggyőzés és meg­győződés erejével, a kölcsönös bizalom jegyé­ben dolgozni — egyetemes érvényű tanulságai ezek a párt általános politikájárnak, paraszt­politikájának Nem volt ez mindig így a gya­korlatban. Helyénvaló az emlékeztető vissza­pillantás és egybevetés, a megtett út föl­mérése. — Jóleső érzés látni, hogy a parasztembe­rek mindjobban megtalálják helyüket, boldo­gulásukat a szövetkezetben. Azt bizonyítja ez, hogy nem valakinek másnak, hanem elsősor­ban éppen a parasztságnak volt szüksége az átszervezésre. Akkor is így van ez, ha annak idején nem látták ilyen tisztán. Ha a mai ta­pasztalatok és ismeretek birtokában kezdené a parasztság a közös munkát, akkor biztosan rövidebb idő alatt még nagyobb eredménye­ket mutatna fel. 1958 decemberében pártunk Központi Bizottságában három napig vitattuk, hogy meg lehet-e oldani a kettős feladatot. Ezt ugyanis eddig a világon még sehol sem tudták megvalósítani. Ha egyszer-egyszer ne­kilendült nálunk a szervezés, akkor a termés kevesebb lett, visszaesett, mert hiányoztak az átszervezésnek meg a termelés vele egyidejű emelésének politikai és gazdasági feltételei — mondja Losonczi Pál elvtárs, a magyar szö­vetkezeti mozgalom egyik úttörője, majd hoz­záfűzi : — Ma annak vagyunk tanúi, hogy kezd ka­matozni mindaz az erőfeszítés, amit az átszer­vezés óta a parasztság az egész társadalom segítségével tett a szocialista mezőgazdaság lentőségű társadalmi eredménye abban van, hogy a gazdálkodáshoz értő parasztság jobban ki tudta használni a szövetkezetekben rejlő előnyöket, és munkájával bizonyította be: ösz- szefogással lehet és tud többet termelni. Nem ment ez könnyen. Talán éppen ezért olyan kedvesek számunkra az elért eredmények. Ennek a kialakult jó egyetértésnek és a megalapozott, biztos jövő tudatos építésének ügye mellett tett hitet ez a találkozó itt a to­ponár—zimányi Egyesült Erő Termelőszövet­kezetben. Elfogadta a szíves meghívást pár­tunk Központi Bizottságának három tagja, a megye, a járás néhány vezetője, több ország- gyűlési képviselőnkkel együtt. Szirmai Jenő, a SZÖVOSZ elnöke, Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, Böhm József, a me­gyei tanács vb-elnöke, Kocsis László, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Varga Károly, a Népfront megyei titkára, dr. Guba Sándor, a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Techni­kum igazgatója, dr. Szerényt János, a járási pártbizottság titkára és Csekk József, a járási tanács vb-elnöke. Böhm elvtárs és Szerényi elvtárs meleg hangú köszöntője a közös mun­ka, az együttes erőfeszítések célját, értelmét, eredményét méltatta. S a szövetkezeti gazdák, akik vendégül látták az államfőt, fehér asz­tal mellett beszélgettek a késő esti órákig lá­togatóikkal életükről, munkájukról. Beszélge­tésbe oldódik az eszmecsere, s ebben Zalavá- ri Gyula, Hideg László, Dobai Ferenc, Bank Dénes és mások egymásnak adják a szót Az államfővel beszélgetve megjegyzik: — Bizony az a régi rendszerben egyszerűen elképzelhe­tetlen lett volna, hogy az ország vezetője szó­ba álljon a magunkfajta emberrel — mondja egyikük, majd társa hozzáteszi: — Horthy szo­kott ezen a vidéken vadászni; nem mert a nép közé menni és hozzá sem engedtek oda senkit; éjszakára a vasúti hálókocsiját kito­latták a nyílt pályára, és a csendőrség egész alakulatait vezényelték oda, hogy zárják le széles körben az egész környéket Az asztal egyik végén most erről beszélget parasztemberékkel a parasztemberből lett ál­lamférfi, aztán meg Luki Lajos földijével, Németh elvtárssal eleveníti föl a taszári cse­lédvilág keserű, el nem feledhető emlékeit — A múlt héten Dunakeszin jártam, a jár­műjavítóban — mondja Losonczi elvtárs. — Ott is találkoztam egy ismerőssel: Glávics Miskának hívják. Együtt arattunk kepéstarlón Feripusztán, ő volt a kévekötözőm. Nyolc év­vel ezelőtt elment Heresznyéről a dunakeszi üzembe. Ügy vettem ki szavaiból, hogy érzi, otthon is jól megélhetne a szövetkezetben. Mint ahogy megtalálták számításukat és mindjobban élnek mindazok a parasztembe­rek, akik derakas munkájukkal megalapozták sorsukat a közösben. — Köszönetét mondok a meghívásért, köszönöm, nagyon köszönöm a szíves vendéglátást. Higgyék el, nekem esik a legjobban, hogy találkozhattam magukkal, s hosszasan beszélgethettem azokkal a somo­gyiakkal, akik közül való vagyok és akiktől soha nem akarok elszakadni. Tudom, hogy megtisztelő meghívásuk nemcsak személyem­nek, hanem annak a politikának szól, ame­lyet én is képviselek — mondotta búcsúzóul Loaonffid Bál elvtára, . _____ •. 4, • • Öreg- tÖB*vény, megfiatalodó vasút A gyermeknek: vígan pöfö­gő mozdony, az utasnak cam­mogó vagy gyorsan suhanó szerelvény, a gazdasági szak­embernek teherrel rakott ko­csik sora — vasút. A gazdaság érrendszere, mondják, s így igaz. A most százesztendős, s 1868-ban, az I. törvénycik­kel, s ugyanabban az eszten­dőben törvénycikkek további sorával létrehozott államvas­utak fontosságáról és fejlődé­séről csaknem mindent el­mond néhány számsor. 1868- ban 2631 kilométer volt, ma több mint 15 000 km a vasút­vonalak hossza. Az érrend­szeren 1887-ben 13 400 000 utast, s 16 millió tonna árut szállítottak. ötven esztendő múlva, 1937-ben 74,7 millió utast s 25,7 millió tonna árut szállított a vasút, harminc év elteltével pedig, 1967-ben 562,4 millió utast és 117,6 mil­lió tonna árut. Expressz sebességgel Legyünk stílusosak: a vas­út expressz sebességgel fejlő­dött, s ma aligha hasonlítha­tó nem a száz, nem is a har­minc, hanem a tizennyolc év­vel ezelőttihez. 1950-ben még »csak« 41,7 millió tonna áru, s 256,8 millió utas volt a tel­jesítménye. Elég összevetni ezt az 1967-es adatokkal, s aligha kell tovább indokolni az expresszsebességet. Szere­péről, fontosságáról pedig mindent elmond, hogy a köz­úti szállítás erőteljes fejlődé­se ellenére is 1967-ben a te­herfuvarozásból 74,6, a sze­mélyszállításból pedig 73,4 százalékkal részesedett a vas­út, a tonna-, illetve az utas- kilométerek alapján. Vasút, vasút, vasút. Ponto­rohamos emelkedése igazolja, hanem — többek között — az is, hogy a tehervonatok átla­gos bruttó súlya 151 tonnával növekedett — az 1960. évi 843 tonnáról 994 tonnára —, s át­lagos utazási sebességük is nagyobb lett Több utast és árut juttat el gyorsabban ren­deltetési helyére napjaink vasútja tehát, s még inkább így lesz ez az elkövetkezendő években, amikor teljes egé­szében átveszi a szolgálatot a villamos- és Diesel-vontatás. Az eszközök fejlődése -tör­vényszerűen magával hozta a vasútnál dolgozó több mint 132 000 ember »lépésváltását«. Az automatikai figyelő, a fű­tőházak forró poklából a Die­sel-szerelőcsarnokokba átke­rült, a gőzmozdonyokról a vil­lamosmozdonyok vezetőállásá­ba föllépő vasutas, a pályaépí­tő gépeket kezelő munkás aligha hasonlítható a fékező­fülkében didergő, a pályán krampácsoló, a kazánnál ve­rejtékező vasutashoz. A végső pecsét A gazdaságirányítási rend­szer a vasútnál is növeli a gazdaságosabb és gyorsabb szállításban való érdekeltsé­get, s kétségtelen, az elért eredmények ellenére is van ja­vítanivaló. A személyszállítás­nál a zsúfoltság megszünteté­se, a kényelem biztosítása, a piszkos és elhanyagolt állomá­sok és várótermek elfogadha­tóvá tétele, általában a kul­turált utazási lehetőségek és körülmények megteremtése. A vasúti teherkocsik átlagos for­dulója még mindig sok, 3,54 nap; csökkenteni lehet az üre­sen futó kocsik arányát — 1967-ben 32,4 százalék volt—, ésszerűbben csoportosítani a vontatási eszközöket, tökélete­síteni a személyszállítást A -vasút, a maga s az egész ország érdekeiből kiindulva eddig is sokat tett a forgalom jobb lebonyolításáért. Az irányvonatok, a rakodás nö­vekvő gépesítése, a rendező pályaudvari munka automati­zálása, a személyszállításban a gyorsított vonatok rendsze­rének bevezetése, hogy ismét csak kiragadott példákat em­lítsünk, jól igazolják ezt. Ide sorolhatunk mást is, a nem gazdaságos — rövid távú — szállítások közútra való átte­relését, a hazánkon átmenő, ún. tranzitszállítások emelke­dését — az export- és im­portforgalomban való na­gyobb részesedést. Napjainkban, az őszi csúcs- forgalom lebonyolításával is­mét vizsgázik a matuzsálemi korú, százesztendős, mégis egyre fiatalabb vasút. S hogy ez a fiataladás eredménnyel járt, arra rövidesen az or­szággyűlés üiti rá a végső pe­csétet. A törvényhozó hon­atyák száz esztendeje foglal­koztak utoljára átfogóan a vasúti közlekedéssel. Amit el­mondtunk cikkünkben, bizo­nyíthatja: az új vasüttörvény- nyel van mit átadni a múlt­nak, s lesz mit megfogalmaz­ni a — jövendőnek. Mészáros Ottó sabban: gépészek, forgalmis­ták, távirászok, szerelők, pá­lyafelvigyázók, jegyvizsgá­lók ... több mint százhar­minckétezer emberből álló se­rég, amely vontatógépek, sze­mély- és teherkocsik sokezres légiója fölött dirigál. Okos nyugalommal, s mégis, nagy gyorsasággal. Ésszerű szerve­zettséggel s nagy óvatossággal, de a szállítási határidők pon­tos megtartásával, a kocsifor- dulók gyorsításával, az üresen megtett kilométerek csökken­tésével. Közhelynek számít, de minit általában a közhelyek, ez is igazság: a vasút nélkül megbénulna az élet. A buda- pest—miskolci vonal villamo­sítása, az automatikus térköz­biztosító berendezések — a többi között Budapest—Hat­van, Budapest—Tatabánya kö­zött —, a tehervonatok lefé­kezésének bevezetése, a kor­szerű, nagy raksúlyú teherko­csik forgalomba állítása, a 4 tengelyes, 8 ajtós személyko­csik tömege, a hegesztett pá­lyatestek, az előfeszített vas­beton aljak, a vasúti távköz­lés modernizálása egyértel­műen bizonyít a rohamos fej­lődés mellett Trónörökös: a Diesel A növekvő szállítási igé­nyek, a személy- és árutováb­bítás gyorsítása nyugdíjba kényszeríti a vasút évszázados jelképét, a gőzmozdonyt, s ez­zel alapvető szerkezeti válto­zásokat hoz. 1960-ban az ösz- szes vontatásból még 88,4 szá­zalékkal részesedtek a gőz­mozdonyok, ez év elején ez az arány 49,9 százalékra csök­kent ám ugyanakkor a vil­lanyvontatás az 1960. évi 7,7 százalékról 19,7 százalékra, a Diesel-vontatás 3,9 százalékról 30,4 százalékra emelkedett. Összehasonlíthatatlanul kor­szerűbb vasút ez, mint a nyolc évvel ezelőtti, a távo­labbi esztendőkről nem is szólva. A korszerűsítés értel­mét, célját nemcsak a továb­bított áruk és a szállított uta­sok mennyiségének, számának Kerüljön az alapszabályba az asszonyok akarata is LT orábban a fogyasztási ^ és értékesítő szövet­kezetek az egész országban egy mintaalapszabály szerint működtek. Ma lehetőségeiket és körülményeiket is figye­lembe vehetik az alapszabály készítésekor. A fogyasztási szövetkezetek a falusi asszonyok vélemé­nyére is kíváncsiak, hisz a szövetkezeti tagságnak 40, a do’gozóknak pedig 50 száza­léka nő. Velük mindennap találkozunk a szövetkezeti boltokban, a felvásárlási he­lyeken, és ők veszik igénybe leggyakrabban a szolgálta­tásokat is. Érdemes hát oda­figyelni szavukra, vélemé­nyükre az alapszabály készí­tésekor. A járási nőtanács-értekez- leteken sok asszony elmondta észrevételét. Örömmel álla­pították meg, hogy a kis köz­ségekben és a pusztákon is szaporodnak a korszerű üz­letek, és gazdag a választék. Ennek ellenére még sok a javítanivaló. A kis közsé­gekben is igénylik például a mirelitárukat. Kérik, hogy árusítsanak a boltok zöldsé­get, gyümölcsöt és tejet is. Sok községben van már presszó és cukrászda, öröm­mel látnának másutt is ilyen kulturált szórakozó helyet, javasolták a kereskedőknek, hogy végezzenek piackuta­tást A Balaton-parti járások képviselői pedig a magas árakat tették szóvá. A falusi kisállattenyésztés, a zöldség-, gyümölcstermelés az asszonyok kezében van. A járási ülések részvevői java­solták, foglalkozzon a szövet­kezeti alapszabály a külön­féle termelési és tenyésztési akciókkal, valamint a szak­csoportokkal. A nyűltenyész- tők lucernaföldet, a libate­nyésztők legelőt kértek. Sze­retnék, ha folyamatosan el­látná őket termelési eszkö­zökkel, az értékesítés pedig biztonságosabb volna. Öröm­mel vennék a falusi nők, ha a fogyasztási szövetkezetek, tsz-ek és ktsz-ek téli elfog­laltságot, munkát teremtené­nek nekik. A szolgáltatásokkal, a köl­csönzések megszervezésével sok szövetkezet szerzett el­ismerést a nőtagok körében. A tanácskozásokon jelenle­vők ennek a bővítését is kér­ték. Javasolták továbbá, hogy szervezzenek sütó-főző tan- folva mókát. T öbb helyen is elhang- -*■ zott az a megállapítás, hogy kevés a nő a szövetke­zeti vezetőségekben. Másutt olyan kívánság került szóba, hogy a szövetkezetek az ed­diginél jobban támogassák a művészeti csoportokat és szervezzenek ismeretterjesztő előadásokat. Minden járás­ban kérték a szövetkezetek nőtagjai, hogy a fogyasztási szövetkezetek növeljék a közgyűlési alapot, ebből ál­dozzanak a kulturális szol­gáltatásra és a termelésfej­lesztésre. A községi nőtanácsok ja­vaslataikat eljuttatták a fo­gyasztási szövetkezetek alap­szabályt szerkesztő bizottsá­gaihoz. Dévai Zoltán FELVESZÜNK SZAKKÉPZETT autogénhegesztőket, VALAMINT segédmunkásokat KÖGÁZ Kaposvári Kirendeltsége, Latinka Sándor u. I. (7640)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents