Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-27 / 253. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1968. Oktober it. ILLÉS ENDRE: 'Dtgjiafi £ziífi kúzásL Egy kis nyelvművelés Matematikai nyelvészet és anyanyelvi műveltség barátom kalapjával kezdődött... Hetyke, zöld vadászkalap. Illik a bará- t omhoz, ő is ilyen hetyke, komoly, fiatal férfi. Szívesen hallgat, de ha megszólal, a szava azonnal kemény, hangos, támadó. Néhányszor láttam a kalapját Pesten, soha nem néztem meg figyelmesebben. Itt, a vidéki városban — ahol negyedik napja vendégeskedem, — csak viszontlátom. De a kalap itt belémbök. Otthon van, hangosabb, támadóbb. A főtéri kávéház üvegablakánál ülünk. Barátom maga mellé ejtette kalapját az egyik székre. Hivalkodó kalap. Addig villogtatja érmeit, jelvényeit, amíg nézegetni kezdem őket. Nyolc-tíz vadászérem is fénylik rajta. Azután mindenféle fémbolondság. Büszke szalonkatoll. Es egy élő, lélegző, igazi hőmérő is — igen, hőmérő. Olyan kicsi, mint hőmérők közt egy csecsemő. De mindent tud — pontosan mutatja, ha künn az árnyékos erdőszélen hűvösebb lehelet éri. Cigarettázunk, a feketénket isszuk — titokban a kalappal kacérkodom. Hirtelen alattomosan rámtekeredik a vágy: milyen jó volna egy hűvös erdőszél leheletét érezni! Hallgatni, hogyan ropog a száraz fű és a lehullott levél a cipőm alatt. Egy friss rügyet szakítani, beleharapni — megborzongani a keserű, erős, biztató íztől. Felnézni a sötétedő égre, várni a titokzatos, puha suhogást... Megérintem a barátom karját. Halkan mondom, hogy a többiek ne hallják: — Van itt fegyvered? Gőgösen felveti a fejét: — Hogyne volna. Mert ő is csak vendég a kisvárosban. Kis, bérelt szobába húzódik, ha be-bejön faluról. Nem szeret idegenben megszállni, kell hát egy ilyen kis szoba. De nem maradna-e idegen vacok ez a zúg, ha nem lógna, benne legalább két vadászfegyver? Van, hogyne volna hát fegyvere. S már érti is, miért kérdem. — Szalonkázni szeretnél? Akár indulhatunk is. Két éjszaka nem aludt. De most friss és megelevenedett. — Azt mondják, tegnap szép húzás volt. Négy napja vannak itt a szálláscsinálók Gyere. Elköszönünk a társaságtól. — Hova? — Csak egy kis sétára... Útközben — jó baráttól, kölcsönképpen — vizsla is akad. Fél hat. Párás, szürke al- konyodás. Hosszú, külvárosi utcán vágunk át. — Kutya!.. . Kutya ...! — kiáltja egy kislány. Kapu nyílik, a kislány egy kisfiút szó- longat. Csitri — sárga szőrű, magyar vizslánk — büszkén, gőgösen lohol előre. A kislánynak velünk kell beérnie. Még néhány lépés — és most előttünk a szelíden emelkedő hegyoldal. Alig karnyújtásnyi közelben egy sötétedő folt: a keserűi erdő. — Igazuk volt — morogja a barátom. Csitri gazdája mondott igazat. Vizet és sarat ígért erre az esti sétára — és a víz itt pocsog a hegyoldal sárga fűcsomói alatt, a sár a keskeny erdei úton vár ránk. A félcipőnkre nézünk... — Majd csak megleszünk valahogy. — De majd visszafelé — komorul el barátom. Egyelőre vígan ugráljuk és kerülgetjük a tócsákat. Szelíd. langyos, meleg szél csap oldalba T ízpercnyi kapaszkodó után a harmadik tisztáson megállunk. Formás, komoly hely. »Feriék ajánlották« —mondja barátom. Körülnézünk, tegnap négy sneff hullt itt le. Éppen egyszerre értünk ide a homállyal. Mindketten helyezkedünk — én kiválasztok egy vastag, alacsony ágat, földig hajtom, rádobom a kabátomat, magam is ráülök. A barátom valamivel távolabb helyezkedik el, fegyverébe becsúsztatja a töltényeket, a zár halkat kattan, Csitri ott lapul a földön. S körülöttünk hogy szól ez a fiatal erdő! Mennyi hang felesel benne a homállyal! Csörgés, rezzenés, roppanás, reccsenő, alig mozduló ág. Es fütty, cinkesurrogás, a haris furcsa lármája. S minden bokron, minden égtáj felől rigó! Minden pillanatban ők. Nem nyugszanak, izgatottan helyezkednek. Már jó bokrot találtak éjszakára, s még jobbat keresnek. Nyugtalanul vitatkoznak, édes ízekkel fecsegnek, félszárnyúinak áfák közé, és azonnal lebuknak. Halk, lopózkodó neszek támadnak. Még mindig a rigók. Az ijedősebbje néha nagyokat sikkant, de a többi nem riad meg ettől az ostoba kapkodástól. Ügy futkosnak, röpdösnek, mint elkésett vetélők egy nagy, lassúdó szövőszékem Gyors fordulatokkal, alacsonyan röpülnek, ügyetlenül, vakon s mégis ügyesen. Hogy tudják belefúmi magukat a sötétbe, az ága.k sűrűjébe! ügy pattannak át bokorról bokorra, mint fekete szikrák. Ezeket a mozgolódásokat, füttyentgetéseket szeretem, legjobban. Ezt az egész esti érdöt. Körülnézek. A színeit ts szeretem. Az ég egészen szürke. Itt lent a fiatal gyertyánfák még rőtbarna, tavalyi száraz levélruhában állnak. A tölgyek közöttük szürkéit és csupaszok — de milyen kemény szürkeség ez, mint az ég ólomfödele! A fű világossárga, a magasság felé döfő fák feketék. Milyen éles, tisztfl kép! De már az álomba mártott tájak forrósága és puhasága is lebben benne ... A fűbe nézek, mindenütt lila pettyek a fűben: a kakas- mandikó lila virága. E lőrehajolok, tépek egy lila mandikót — majd kérek a szállodában egy borítékot, két papírlap között a vérébe fagyasztom, elküldöm neki. Hívnám, hadd érezzem a leheletet. De amire elérne a hívás, már régen elfolyt ez a perc, a mostani perc, a csenddel, a vággyal, a számyleb- benést leső, égre tekintő várakozással. Megpillantjuk az első csillagot. Már hármat, ötöt is látunk. — Most indulnak — mondja egészen áhítatosan. Indulnak a szalonkák. Egymást keresik, elszállnak puha húzással a fák koronája, a tisztások mélysége fölött. Gyanútlanul szólnak is, pisz- szegve, hosszan, megmaka- csodva egyetlen betűt ismételnek: »cccc«, aztán egy mélyebb »ó«-ban fordul a kiáltásuk. Villámgyors mozdulat — a barátom oldalt fordul, már emeli is fegyverét. Itt a puha. egyetlen, eltéveszthetet- len szarvyrebbenés — és a hang, a szalonka hangja! A puskacső hirtelen lángot vet, tömpa. dörrenés, s mire a visszhang remegni kezdene, a fekete madár már le is hullt valamelyik fa koronájába. De Csitri, a kitűnő Csitri hiába keresi. — Bevágta magát... Tehát becsapott a ravasz. Tovább várunk. Két szalonkapár nagy ívben elkerüli a tisztást, csak szerelmes hangjukat halljuk. Várunk, s nem unjuk el. Ülök a sötétben, s nem kívánok sem magamnak, sem a barátomnak vadászszerencsét, de a szalonkáknak se megmenekülést. Részvét nélkül nézek föl a magasba. Régóta tudom: semmilyen szerelemmel nem szabad gyanútlanul, szabadon, feltárton megmutatkozni. A szerelem olyan ritka villanás: csak irigységet és gyűlöltséget kelt. Ha gyanútlan: el kell pusztulnia a ráfogott fegyverektől. Hát húzódjanak be a szalonkáink is a legmélyebb, legsötétebb magányba. Bújjanak el, ne jöjjenek soha elő. M ár egészen besötéte- dett, indulnunk kell haza. Ma este okos szerelmesek ültek a keserűi erdőn. Megmenekültek. Még egyszer nagyot, mélyet lélegzek az erdő ázott szénaillatából. Szeptember 7-étől 10-éig Balatonszabadiban a Magyar Tudományos Akadémia matematikai nyelvészeti nemzetközi konferenciát tartott. "Tizennégy országból mintegy hetven nyelvész, matematikus, filozófus, számítógépszakember vitatkozott a nyelvnek a matematika segítségével való leírásának néhány fontos kérdésén. Ha már Somogy megyében került sor erre a tanácskozásra, h-iyénvalooak látszik, hogy rovatunkban is beszámoljunk arról, hogy mi is az a matematikai nyelvészet, s mi köze lehet az anyanyelvi műveltség ügyéhez. A matematikai nyelvészet nem egységes tudományszak, hanem inkább megközelítési irány, kutatási stílus. Legalább hétféle témacsoport sorolható be a matematikai nyelvészet címszava alá. Az első a nyelvnek mint a matematika tárgyának vizsgálata- Ezen belül elsősorban a nyelvtani műveletek ösz- szessége kerül elemzésre. A nyelvtani műveleteket erre a célra ugyanolyan szimbólumok és képletek formájában kell fölírni, mint az algebrát. Ennek a munkának az eredménye csupán közvetítéssel hasznosítható a hétköznapi nyelvészetben, illetőleg az erre épülő nyelvművelésben. Közvetlenebb módon használható fel a második témacsoport, amely voltaképpen nyelvészet, csakhogy a matematika segítségével — eszközeinek igénybevételével — végzett nyelvészeti kutatás. Ennek az a célja, hogy ugyanolyan szigorúsággal és pontossággal állapítsa meg az emberi beszédtevékenység szabályait, mint ahogy azt a fizika vagy a biológia tudománya végzi a saját területén. De lehet-e olyan pontos a nyelvtani szabály, mint egy fizikai törvény? A szabály — az szabály, lényegénél fogva szigorú és pontos. A nyelvész számára azonban igen nehéz dolog egy-egy nyelvi szabály földerítése. Hiszen igaz, hogy a nyelvi szabály elmebeli művelet, amelyre való képességet örököljük, s amelynek I helyes végrehajtását a kör- ; nyezettől tanuljuk meg. De a ‘ társadalom gyakorlata, a j közszokás, az ízlés és még sok egyéb tényező is hozzájárul ahhoz, hogy végül is hogyan használjuk fel az elvont nyelvtani szabályokat Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a beszédtevékenység igen elvont nyelvtani szabályokra épül; s ezeknek a leírásával foglalkozik ez a fajta matematikai szigorúságé nyelvészet Munkáját azonban csak akkor tudja eredményesen elvégezni, ha megfelelő módon társul, kiegészül a stilisztika, a nyelvhelyesség és a "társadalmi nyelvészet- eszközeivel. De lássunk egy példát arra, hogy mit is jelentenek ezek az elvont nyelvtani szabályokA példa a nyelvtani helyesség és a nyelvhasználatbeli elfogadhatóság kettősségét próbálja szemléltetni. Frammatikai szabálynak tekinthető, hogy például a magyarban az úgynevezett birtokos jelzős szerkezetek átalakíthatok birtokos jelzős összetétellé: (1) az asztalnak a lába asztalláb (A nyíl a bal oldalán levő nyelvtani szerkezet átalakítását jelöli a jobb oldali szerkezetté.) Csupán tájékoztatásul írjuk ide, hogyan is lehetne ezt algebrai formában felírni: (2) Névelő Főnévt nafc Névelő Főnév, a -----> Főn év, Főnévj. (A nagybetűvel kezdődő szavak szófajokat jelölnek, a kisbetűs dőlten szedettek pedig toldalékokat; a jel az egybeírást, egybe- ejtést jelöli; az , és j alsó kitevő pedig a két főnévnek egymástól való megkülönböztetésére szolgál.) A (2) sor általánosabb formában írja le az (1) sorban egyetlen eseten bemutatott műveletet A (2) sor egy nyelvtani szabály — ha ügy tetszik, algebrikus formában; az (1) sor pedig annak egyetlen esete. Eddig ez közismert dolog, legföljebb a kifejezésmódja új. De mi történik akikor, ha az asztalláb szót újabb összetételi taggal kívánjuk bővíteni? Például ebben az esetben: (3) az asztallábnak a dísze ------> asztallábdísz. A művelet ebben az esetben is a (2) sorban említett módon megy végbe. Ebben az esetben azonban az asztalláb egészében lesz a Főnév,, s a dísz a Főnév2. Vagyis a már egyszer összetett szó most újabb összetételi műveletnek vált kiindulópontjává, alapjává- A Főnév, tehát voltaképpen olyan főnévhalmazt jelöl, amelynek legalább egy tagja van, de lehet kettő is, három Is, négy is... De mennyi is lehet? Elméletileg bármennyi, mármint akkor, ha az elméleten az elképzelt lehetőségek létrehozását értjük. Ez természetesen fontos is. Nyelvtani szempontból tehát egyformán helyes a következő öt összetétel; (4) cimtábla (5) házcimtábla (6) áruházcímtábla (áru- ház-címtábla) (7) ruhaáruházcímtábla (ru- haáruház-címtábla) (8) gyermekruhaáruházcím- tábla (gyermekruhaáruház- címtábla) Az utolsó már nagyon hosz- szú, mondhatnánk túlságosan hosszú. Nyelvtani szempontból azonban helyes. Sőt akár még tovább is nyújtható. Ez a fajta összetevő képesség ugyanis elméletben végtelen, korlátlan. A gyakorlatban azonban az ilyen hosszú összetétel zavarokat, zökkenőket okoz. Ezért egyre kevésbé elfogadható — nyelvhasználati szempontból a (7) és a (8), sőt esetleg még hosszabb összetétel. A nyelv- használat korántsem végtelen jellegű, hanem nagyon is véges, de emellett célratörőA gyakorlati nyelvi érintkezés tehát csupán részben nyelvtani kérdés, más részében nyelvhasználati jellegű. A nyelvhasználat leírása, szabályozása a nyelvművelés és a stilisztika feladata, írásbeli oldalát tekintve pedig a helyesírásé is. A hosszú (7) és (8) sor nyelvhelyességi szempontból nem ajánlott megoldás. Nyelvünk gazdag lehetőségei áttekinthetőbb, könnyebben elemezhető, világosabb megoldásokat kínálnak: a (7) helyett a (9) sort: (9) a ruhaáruház címtáblája; — s a (8) helyett a (10) sort: (10) a gyermekruha-áruház címtáblája. Ez azt jelenti, hogy bár a birtokos jelzők összetétele — nyelvhasználatilag — korlátlanul lehetséges, nyelvhelyességi szempontból azonban egy bizonyos mértéken túl nem kívánatos és nem is ajánlatos. Azért nem ajánlatos, mert a hallgató, olvasó figyelme egy bizonyos határon tűi elfárad. Mi lehet ez a határ? A pszichológusok vizsgálatai körülbelül hét, egy szótagú szóban jelölik meg a kívánatos szóhosszúság felső határát. Ez azonban nagyon ritka eset. Némi biztonsági "rátartással« hét szótag és négy összetételi tag lehet az ajánlott szóösszetételek felső határa. Eszeltet mind a (7), mind a (8) már túl hosszú, tehát legalább egy ponton meg kell szakítani az egybeírást összetett szót: a birtokviszonyt szerkezet formájában kell megoldani, úgy, ahogy az a (9) és a (10) példasor esetében történt is. A helyesírás még további segítséget ajánl a többszörös összetételek írására. Az öt-hét szótagnyi hosszúságú összetételek belső tagolására ajánlatos a kiskötőjel igénybevétele: a (6), (7), (8) és (10) tételben ez már így is történt. Azonban nem akárhova lehet beiktatni kötőjelet, csupán az összetétel két fő tagja közé. így például helytelen volna: (11) áru-házcimtábla vagy áruházcím-tábla, mert a (6) összetétel helyes tagolása (12) (árvTház) 7 'cím láblaj, vagyis: (Főnév, Főnév2) | (Főnév, Főnév/.), ahol az egyene* vonás jelöli a két főitag határát. A nyelvtan meg a nyelv- művelés együttes útmutatása tehát így foglalható össze: Az elméletileg korlátlan összetételi lehetőséget korlátozza egyrészt a nyelvművelés, másrészt — ezen belül — a helyesírás szempontja. A nyelvművelés nem ajánl- j a a hét szótagnál hosszabb vagy a négy tagnál többet tartalmazó összetételek használatát. A helyesírás viszont megköveteli, hogy az így leírt összetett szavak esetében kiskötőjellel jelöljük a többszörös összetett szókon belül a két főtag határát (őrt vagy annál több szótag esetében). Hogy visszatérjünk a kiinduláshoz: a nyelvi képesség matematikai pontosságú vizsgálata az egyik alapja a hétköznapi élet nyelvének szabályozásában. Erre épül rá a nyelvhasználatot leíró két testvérszakma: a nyelvművelés és a helyesírás. S még ezekre a stilisztika is. — A nyelvtan pontos feldolgozását, annak szigorú módszeres voltát segíti elő a matematika4 nyelvészet Szépe György, a Magyar Tudományos Akadéml Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa. NYERGES ANDRÁS: VARÁZSLAT Fekete szemek, vörös szájak, gyönyörű, ostoba varázslat, naponta meggyötörsz, verejték lep el miattad, nincs segítség, fekete, vörös gyöngyök, gyöngyök, megyek az utcán, szembejöttök, arany haj, vörös haj, zizeg, száll, veletek-nélkületek egy fáj, százszor szomjazom rátok, undor taszít, de megszomjazom újból, vacog a fogam, láz fűt, fagy ráz, elvetél mindig minden hajtás, virág sosem bomlik belőle — de mindig hiszem, hogy jövőre. Hézső Ferenc: HALÁSZAT
