Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-20 / 247. szám
Tasámap, 1968. október 20. 5 SOMOGYI BÚCSÚZIK AZ IGAZGATÓ Az új kerítések utcája Az íróasztalon névre szóló levélköteg. A címzés mindegyiken ugyanaz: Hoffmann Sándor igazgató. Szombat dél már elmúlt, de a címzettnek még nem jutott ideje arra, hogy felbontsa a napi postát. A tanácsteremben ünnepség: búcsúzik az igazgató. A búcsúztatásra eljött Kiss Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Szőke Pál, az SZMT vezető titkára, s itt van az Autóközlekedési Tröszt vezérigazgatója, T a- polczai Kálmán is. A 13. sz. Autóközlekedési Vállalat búcsúzó igazgatójának vallomástöredékei az életről, a munkáról: — Hogyan kezdtem? Lakatos voltam világéletemben. Az akartam lenni. Amikor az országban elsőként itt megkezdtük az iparitanuló-képzést, azt mondtam az első tizenhat szerelő-tanulónak, becsüljék meg, hogy tanulhatnak. S a magam példáját említettem. Amikor én először bementem a mesterem irodájába, az a falra mutatott, s azt kérdezte: »Ott van a két bikacsök, melyikkel akarsz kikapni? A szakmát azt úgy lestem el.« — Sok munkahelyem volt a felszabadulás előtt. A mesterem a fizetésemelésről soha nem akart hallani. Kiléptem, mert másutt többet ígértek. Utána ö is ráígért s visszahívott. Azóta nagyot változott a világ. 1950 elején főgépész voltam a magasépítőknél. Ezernyolcszáz forintot kerestem. S akkor a párt ide tett kirendeltség-vezetőnek. A fizetésemet kilencszázötven forintban állapították meg. És most is azt állítom, örömmel jöttem át. — Gond? Mindig volt bőven. De nekem az volt az elvem, hogy az emberekkel csak akkor lehet az elképzeléseket megvalósítani, ha bízunk bennük. Amikor kezdtük, negyvennégy dolgozója volt a vállalatnak. Ma kétezer van. A létszámmal a feladatok meg a gondok is nőttek. És tennivaló most is van. Annak ellenére, hegy jó munkakörülmények között dolgozunk, még nem sikerült például megoldani a kulturált személyszállítást. A vezérigazgató ezt mondja: — A legelső kaposvári látogatásomkor csokoládéflippel akart megkínálni a Sanyi bácsi. Elővette a poharakat és az üveget, aztán nem tudott tölteni. Beleszáradt az üvegbe. Sokszor ültem az irodájában. Soha nem gondoltam arra, hogy közeleg a hatvaTízéves a pártklub-mozgalom E gy évtizeddel ezelőtt avatták föl a megye első pártklubját Nagybajomban. Ez a jubileum jó alkalom arra, hogy fölmérjük a tíz év alatt minden járásra kiterjedő pártklub-hálózat hatósugarát. Somogybán ma már harminckilenc pártklub tevékenykedik, újabb épül Bedeg- kéren, Magyaratádon, Kapos- pulán, Felsőmocsoládon és Balatonszárszón. Ügy is fogalmazhatnám, hogy a kaposvári járás rakta le ennek a mozgalomnak az alapkövét, s az eltelt évtizedben lankadatlan lelkesedéssel munkálkodott újabb és újabb pártklubok építésén. Ennek köszönhető, hogy náluk van a megyében a legtöbb székház és klub. S ha a mostani tizenegyhez hozzáadjuk a járásban épülő három klubot, arányaiban is megmutatkozik a nemes törekvés: itt működik a megye összes klubjának az egyharmada. M inden pártklub a község politikai fórumává vált a felavatása után. A nagybajomi megnyitón hangzott el ugyan az a kívánság, hogy a szépen berendezett helyiségben rendezzenek vitákat a kommunisták, baráti beszélgetéseket a pártonkívüliekkel, mégis érvényes a többire is. Akár a csokanyavisontai, akár a böhönyei, akár a balatonszabadi vagy a göllei pártházat hozzuk fel példának, egytől egyig a párt politikájának terjesztőivé váltak, a szó igazi értelmében társadalmi központokká, ahova a falu lakói szívesen és bizalommal jártak s járnak. Az első és az utána felavatott pártklubok szerettették meg a televíziót a községbeliekkel. Csak példának említeném meg, hogy Nagybajomban — a tíz évvel ezelőtti tudósítás tanúsága szerint — szenzációként beszéltek a pártklubban elhelyezett televízió- készülékről, amely a faluban az első volt. Ma persze már háromszáznegyvenhat társa van s a többi helyen is elterjedt a tv, s ez arra sarkallta a klubokat, hogy a rendezvények tartalmának javításával, a formák sokszínűségével vonzzák oda az embereket. Nemcsak a pártszervezetek éltek a klub adta lehetőségekkel, hanem a KISZ, a nőtanács, a Vöröskereszt, a Népfront és az MHSZ is. Együtt adtak programot, s együtt keltették föl az érdeklődést a klubban megtartott viták, baráti beszélgetések, kül- és belpolitikai előadások, külföldi élménybeszámolók, kötetlen foglalkozások, együttes tv-nézéKi a virágot szereti... Békés természet vagyok. Aki kővel dob meg, nem dobom vissza semmivel. Nem én! Csak esetleg morgolódok magamban. Mint például most is. Október 11-én este negyed kilenctől kezdve ki- sebb-nagyobb megszakításokkal dünnyögök. Azért tudom ilyen pontosan _ az időpontot, mert a körülmények arra késztettek, hogy megnézzem az órámat. Nyolc óra múlt tíz perccel, mikor a jól ismert zörgéssel, zajjal befordult a Beloiannisz utcába a szemétgyűjtő autó. (FA 00-04) »Szegények — gondoltam — elég késő este jutottak ide.« És mentem, hogy a kiürített edényt behozzam. Am az autó már tovább gördült. No, nem mesz- sze, a sarki Hársfa sörözőnél, hogyan, hogyanse megállt. És bennem is megállt, helyesebben elakadt a levegő. Mert a »Kuka« azonmód, ki- ürítetlenül árválkodott az úttest szélén. Benne háborítatlanul az udvar nagytakarításával járó különböző zöld, félig zöld és elszáradt növényi maradványok. — Miért nem ürítették ki a szemetet? — Miért? — kérdezte visz- sza amolyan egy-két féldecis hangsúllyal a köztisztaság derék dolgozója —, azért, mert mi virágot nem viszünk! Csak szemetet! — De hát ez nem virág! Hiába a tiltakozás. A válasz megismétlődött. — Csak szemetet viszünk, virágot nem __ É s betértek a Hársfa sörözőbe, gondolom leöblíteni a nap porát. Nyolc óra múlt ekkor húsz perccel. És én ott álltam negyed tízig emígy háborogva: »hogy akkor tulajdonképpen hová rakja az ember a szemetet, és mégis micsoda eljárás ez, meg hogy kíváncsi vagyok, ezt az időt hogyan számolják el« — ésa- többi, ésatöbbi. Mi tagadás, ilyeneket gondoltam. És akkor jött az isteni szikra. Ők a virágot nem viszik el. Miért nem viszik el? Mert szeretik! S aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet .., Így azóta csak dünnyögök magamban. 1 ML A* »új kerítések« utcájában. amikor az utcáikat jártuk. Éppen akkor adták át a tatarozott, felújított orvosi rendelőt, várót, s az óvodánál is lelkes munkát tapasztaltunk. Félmillió forint költséggel bővítik, konyhát és más helyiségeket építenek, hogy megszűnjenek a mostoha körülmények, egyúttal lehetőség nyílik arra is, hogy több gyermek járhasson az óvodába. A fejlődő, gazdagodó községben mindenkinek szemébe ötlik a düledező, elhanyagolt italbolt. Penészes, málló falak, beázó tető, a szűk helyiség már régen nem alkalmas vendéglátásra. A közegészségügyi hatóságok már több alkalommal — teljesen jogosan — be akarTélen-nyáron 200—300 ember is eljár a községből máshova. dolgozni, s ezeknek vagy legalábbis egy részüknek helyben kellene munkát biztosítani. Sikeres tárgyalásokat folytatnak a Budapesti Fémöntő és Megmunkáló Ktsz-szel, s ennek alapján hamarosan hozzákezdenek egy üzem.építéshez Ságváron. A tervek szerint a* üzemet előre gyártott elemekből építik — a helykijelölés megtörtént — s már az idén megindul benne a munka, különféle alumínium árukat készítenek majd. Egyelőre 5(1» 100 embernek biztosít helybéli állandó munkát s jó kereseti lehetőséget az új üzem. Sz. I» ÉPÜLŐ ÓVODA DÜLEDEZŐ VENDÉGLŐ ELŐRE GYÁRTOTT ELEMEKBŐL ÜZEM Társadalmi munkában épült ez a buszváró nádik év. Tizenkilenc évig irányította a vállalatot, s most azt hallom a vezérigazgatótól, hogy az ország autó- közlekedési vállalat igazgatói közül ő volt a legidősebb. Egy korszakot jelent a közlekedésben mindaz, ami az elmúlt tizenkilenc év alatt megvalósult. A legfontosabb állomásai: a gépjárműpark tipizálása (»Tizenhét kocsival kezdtük, ahány darab, annyi típus volt, valamennyit inkább ócskavasnak kellett volna eladni, mint forgalomba állítani«), az új autóbusz- pályaudvar, a körzeti teherpályaudvar s a negyvennégymillió forint értékű új telep. — A kaposvári üzem mintatelep — mondja a vezér- igazgató —, s állíthatom: a Sanyi bácsi garancia veit arra, hogy megvalósul mindaz, amit itt elterveztünk. — Nehéz volt? — Mindenért harcolni kell — mondja a búcsúzó igazgató. — Volt idő, amikor kü- lön-külön minden kocsiért harcolni kellett. — Itt megvan az a bázis, amelyikre az új vezető nyugodtam építhet — mondja a vezérigazgató, s az új igazgató, Suri Sándor még hoz- I záteszi: — Egy ideig együtt I dolgozunk még a Sanyi bácsival. Segít nekem, hogy könnyebben menjen a munka. Kercza Imre sek iránt A harminckilenc pártklub falai közé bevonult a közélet. Csokonyavisontán például minden ünnepélyes gyűlést itt tartanak meg, sőt az ifjú párok ebben a terembe: mondják ki a boldogító igent Nagybajomban öt év óta a Zöld Mező Tsz pártszervezete kezeli a klubot, most azonban újat épített a felső végen, ahol a tagok többsége él, s a községi pártszervezet — az első tulajdonos — veszi vissza a helyiségeket. S nem kis büszkeséggel, hogy a szövetkezetei klubépítésre ösztönözhette. P gy évtized fejlődésében *“ eredményeiben megtaláljuk a pártklubok politikai nevelő munkájának hatását is. S a jubileum alkalmából erről sem feledkezhetünk meg. La jos Géza Inotai György tanácselnök nem kis büszkeséggel mutat a Dózsa György utca házainak egyik sorára: — Itt is megértették az emberek, hogy a házak külseje, a kerítések, kapule állapota is elválaszthatatlan a falu egész képétől, s egymás után tata- roztatják házukat, építtetnek új kaput, kerítést... Ezért is nevezték el a falubeliek ezt az utcát így: az »új kerítések« utcája ... Valóban, a kis utca és lakói megérdemlik az elismerést. Frissen meszelt, festett házfalak, virágos, gondozott udvarok, betonalapon új drótkerítések és a betonjárda mellett végig az utcában fiatal, nemrég ültetett fasor .., * De ez a dicséret a község más részein lakókat is megilleti. Az Újtelepen s a főútvonal mellett is nagyon sok hasonló házat, kerítést látni. — A tanácstagság volt ebben a kezdeményez^, amikor megindult a Tegyünk többet Somogyért! mozgalom. Mi úgy gondoltuk, hogy ezt a jelszót úgy juttatjuk érvényre, ha szebbé, csinosabbá tesszük községünket — mondja az elnök. Szókoli Jánosné, Megyeri Sán dómé, Gípp György tanácstagok jártak elöl jó példával. És abban is, hogy a községen átvezető új út mellett parkosítsanak, s két autóbusz-várótermet is építsenek társadalmi munkában. A tavalyi 80 000 forinttal szemben az idén 150 000 forintra rúg a társadalmi muniea értéke. Főleg a fásításra fordítanak sok gondot. A község lakói saját maguk veszik meg és ültetik el házuk előtt a csemetéket Kiemelkedően sokat vállalt és dolgozott Sárvári László, a Hazafias Népfront elnöke, ifjú Furján László, de kívülük még nagyon sok nevet lehetne említeni. ♦ Fejlődik, szépül a község, erről győződhettünk . meg, iák zárni. Megérdemelnének a ságváriak egy kulturáltabb kisvendéglőt, vele együtt egy 'resszót is. De ezt nemcsak kérik a Sió- Toki Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezettől, hanem azt is vállalják, hogy telket adnak, s elvégeznek százezer forint értékű társadalmi munkát. Ha szükséges, rész- i egy alapjukat is növelik. * Sok munkájuk van a ság- vári tanácsvezetőknek. Hamarosan községükhöz csatolják a szomszédos 380 lakosú Nyimet, s ez tovább növeli gondjaikat. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár AZONNAL FELVESZ központi telephelyére esztergályos, marós, lakatos, ív-, lánghegesztő, villanyszerelő, elektroműszerész, kőműves szakmunkásokat, mérő- és szabályozó körök üzembe helyezéséhez technikusokat, férfi segédmunkásokat A központi munkahelyen 44 órás munkahét van, minden második szombat szabad. Felveszünk továbbá műszer- és technológiai, szerelési munkahelyekre (Orosháza. Szeged környéke, Százhalombatta, Szőny) külszolgálatos munkakörbe csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos, hegesztő, villanyszerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. Vidéki munkahelyen 44 órás munkahét van, minden szombat szabad. Munkásszállás, üzemi konyha van. Bér: megegyezés szerint. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán: Budapest XVIII., Gyömrői u. 79/83. JEGYZET
