Somogyi Néplap, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-20 / 247. szám

SOMOGYI NÉPLAP ff Vasárnap, 1968. október 20. böhímwmm A bShőnyei Szabadság Ter­melőszövetkezetben egyre na­gyobb gondot okozott az ál­lattenyésztési létesítmények megközelítése még gépekkel is: különösen az őszi, tavaszi időszakban volt nehéz ezeken a földutakon közlekedni. Most egyszerre két bekötő utat is építenek. A Kaposvár) Közúti Építő Vállalat 1 800 000 forintért szilárd burkolatú, portalanított utat készít a böhönyoi éknek. Az útépítés költségeinek fedezésére tel­jes állami támogatást kap a szövetkezet. *Az 1800 méter hosszú utat két helyen készítik, a föld­munkákat a szövetkezet víz- rendező brigádja végzi. A fő­major bekötő útja már meg­kapta az alapozó kőburkola­tot. A központi major sertés­telepéhez vezető út földmun­kái most folynak. A mun­káknak kedvez az októberi időjárás, s mint azt Szabó Kálmán, a Szabadság Tsz el­nöke elmondta, bíznak ab­ban, hogy még ebben az év­ben az új bekötő utakon jut­hatnak el mindkét majorhoz. Fölfelé tör a város A ház magasságával is im­ponál. — Nyolc emelet, kilenc szint, szintenként tíz lakás, összesen kilencven. Azt hi­szem, a legnagyobb Kaposvá­ron. Tizenegy hónappal ezelőtt kezdték a földmunkát az épí­tők. Most a nyolcadik emele­ten dolgoznak. A daru ide rakja föl a cementes habar­csot.----Lassan megy már itt fent a munka — mondja a műve­zető, Végvári Lajos. — Hosszú utat tesz meg a daru, amíg ide felhozza az anyagot. Jólesik az októberi napfény, s itt a Kossuth Lajos utcában épülő új, nyolcemeletes lakó­ház déli oldalán még ereje is van. A művezető ebben für­deti az arcát, s csak később szólal meg: — Sok házat építettem már életemben, de ekkorát még nem. — Könnyebb vagy nehe­zebb? — Munka ex ie meg a má­sik is. Az építésvezető, Hopp An­tal folytatja a mondatot. — Öröm, hogy ilyen nagy épületet csinálhatunk. Persze gond is van vele jócskán. — Például? — Ügy kezdődött ez az épít­kezés. mintha senki sem tudta volna, hogy Kaposváron vala­mikor gáz is lesz. Széntüzelé­sű kazánokat terveztek. A nyolcból hatot már beépítet­tünk. Nemcsak ezt az épületet fűtik majd, hanem például az új tűzoltó-laktanyát is. — És átállni már nem le­het? — Be vannak építve a ka­zánok, s egynek-egynek az ára kétszázezer forint. Abban már megegyezett a kivitelező meg a tervező, hogy gáz is lesz. A konyhát meg a fürdő­szobát gázzal fűtik majd. A villanybojlerokat viszont már megrendeltük. Itt is vannak. És széttárja a karját, mint aki azt mondja: »Mit lehet itt tenni?« a megrendelő és a tervező dönti el, mi hogyan legyen. A gond viszont min­denképpen azoké, akik építe­nek. Hiszen ha gáz lesz, ké­ményt is kell építeni, s arról ugyan tudnak, hogy a kapos­vári tervezőirodában folynak az áttervezések, de a szerző­dést még nem módosították. Csupán egy naplóbejegyzés utal a változásra. — A hónap végére tető alatt lesz az épület — mondja az Állami Építőipari Vállalat építésvezetője, mintegy ma­gyarázatként a sürgetésre. — Akkor elmehet a nagy daru. Mi december 31-ig béreltük, de két hónapig két műszak­ban dolgoztunk. Előbb vissza tudjuk adni, s ez sokat jelent, mert a vállalat húszszázalékos engedményt ad a költségek­ből. Negyvenöt ember dolgozik itt. A szám nem nagy, az épü­leten alig lehet észrevenni őket. , — Elvesznek, kérem, ebben a házban — mondja a műve­zető. Csak az talál ja meg őket, iki tudja, hol kell nekik dol­gozniuk. — A télen majd más lesz — teszi hozzá az építésvezető. — Téliesítjük az épületet, s itt dolgozik a munkások legna­gyobb része. Az a tervünk, hogy a tavaszig elvégezzük a összes belső szerelést, a fes­tést és parkettázást, s akkor a tavaszra már csak a külső va­kolás marad. Kell ez, mert a határidő a jövő év júniusának ,ége. — Szóval elkészül a nagy ház — mondja a művezető. — De nem sokáig lesz ez a város legmagasabb épülete —, teszi hozzá az építésvezető. Ügy hallom, a Kalinyin lakó­telepen húszemeleteset akar­nak építeni. Fölfelé törekszik a város. K. 1. Miért nem kap családi pótlékot Perei Sándor? Perei Sándor tengődi tsz-tag négy gyermeke közül három után jogosult családi pótlékra, öt éven át folyamatosan az Észak-somogyi Állami Erdő- gazdaság tabi erdészetében dolgozott, s ott rendszeresen megkapta a családi pótlékot. Október 15-én múlt egyesz- tendje, hogy fölvették a ten­gődi Űj Élet Tsz-be. Itt a múlt év végéig rakodómun­kás volt, az idei év eleje óta pedig az állattenyésztésben dolgozik. Saját hibájából munkanapot még nem mulasz­tott. Azonban az ide vágó rendelet értelmében (a tsz-tag a tárgyévben annyi hónapra szerez családi pótlékra jogo­sultságot, ahányszor tízzel osztható az előző évben telje­sített munkanapjainak a szá­ma) az idei év második felé­ben nem jogosult a családi pótlékra. A rendeletre való hivatkozással az SZTK a csa­ládi pótlék folyósítását ez év június 30-val beszüntette, mi­vel Perei Sándornak a tsz a múlt évben csak 41 munkana­pot igazolt. A július óta folyó vita nyo­mán fölmerül a kérdés: ha a tsz-tagnak az egész esztendő 365 napjából 120 — tehát az összesnek egyharmada — ele­gendő a jogosultság megszer­zéséhez, akkor — figyelembe véve, hogy más területen az illető korábban folyamatosan dolgozott — az október 15-e utáni 78 napból, illetve kere­ken 60 munkanapból a mun­kában ténylegesen eltöltött 41 nap — vagyis az összesnek jó­val több mint a fele — miért nem elegendő? Igaz, Perei Sándor ez év januárjában vagy tavaly augusztusban is beléphetett volna a tsz-be, s ez esetben nem érte volna károsodás. De ha már nem így történt, sújt­ható-e a dolgozó a három gyermeke után járó családi pótlék megvonásával? P. F. cÁttiLa úrlicLye. »Állunk a jelképes sír előtt, egymásra nézünk. Szép, kései kegyelet, de nem ez volt, nem itt volt József Attila első sírhelye.« — olvasom Rónay György pana­szos hangú szárszói naplóját az Élet és Irodalom ha­sábjain. Meglepődnénk, ha úgy volna, ha az »E föld befo­gad, mint a persely. József Attila első sírhelye« fel­irat egy emlékoszlopon más sírja fölött állna, nem a község tragikus költőjének most már szimbolikus sírján. Rónay György nem vett részt József Attila temeté­sén, de íróvá-költővé válása során gyakorta fölkereste és föl is keresi a sírhelyet, hogy adózzon a költő em­lékének. »Nem ide haztulc a konzervdobozba a virágot.« — írja keserűen, becsapódva. Két sírhelye volna — azaz ezek közül az egyik ha­mis? A legilletékesebb: Kiss Ernő, a szárszói József Attila- emlékmúzeum gondnoka, aki eltemette József Attilát, sajnálkozóan tárja szét a karját. — Olvastam én is a Rónay cikkét — mondja —, szegény embert becsapták. És nem most, hanem csalás eddig járhatott más sír­hoz, József Attila emlékének adózni. Ezt bizonyítjaez a mondata is: »Nem a mi emlékezetünk volt feledé­keny« — ugyanis utána nézett Pesten a fényképek kö­zött, melyek korábbi látogatásai során készültek, s más helyet mutatnak, mint ahol most járt József Attila sírhelye ma is ott van, ahova őt elő­ször temették, aztán ahonnan fölvették, s Budapestre vitték örök pihenőre. H. B. Autót tessék•••! A SIÓFOKI AUTÓBÖRZÉ­RE egymás után érkezrek a gépkocsik, no meg az érdek­lődők. Nem tartja őket visz- sza, hogy a hely meglehető­sen nehezen közelíthető meg. A tapasztaltabbak szorgalma­san oktatják tapasztalatla­nabb sorstársaikat, hogy lépre ne menjenek. Egy külsőleg jó állapotban levő Volkswagennél arról be­szélnek a naivabbak, hogy ke­vés kilométer van béreié. Ek­kor odalép egy fekete hajú fia­talember; a gazda megkérde­zése nélkül felnyitja a motor- háztetőt, körülszaglássza a motort, aztán odafordul az egyik nézelődőhöz: — Maga szerint ez négy­éves? Tíz, uram, tíz. Nekem hihet, ilyen kocsim van; látom a gyári számából. A PANNÓNIA VALLALAT felvesz építésztechnikusi műszaki ellenőri beosztásba. Fizetés kollektív szerződés szerint Jelentkezni levélben önéletrajzzal. Cím: Pannónia Vállalat Siófok, Fő u. 212. (7692) Nem maradt támasz nélkül... Hallatlan erg van az összefogásban. Ha egy em­ber érzi, hogy magára ma­rad gondjai­val, terveivel, elkeseredik, de ha maga mögött tud egy közössé­get, és a se­gítséget lép- ten-nyomon tapasztalja is, megkönnyeb­bül vállain a teher. Gyor­sabban tel­nek a napok, enyhülnek a gondok, hi­szen nem egyedül, ha­nem mások­kal osztozkodva viseli el azo kát. hogy ne legyen gondom a kukoricára se, letörik, haza­hozzák, felhordják a padlás­ra. Aztán Lajos bácsi mindig megkérdezi, mi hír a Gyulá­ról. Tizenhatan vannak a brigádban. Mindig segítenek valamiben... & Az OMM1 Kaposvári Talajtani Osztálya fűtőt keres felvételre a téli hónapokra, napi 4 órás elfoglaltsággal toletük zés: Kaposvár, Ripr' Rónai utca 14. sz. alatt. (70787) A Sellye és Vidéke Építő Ktsz azonnali kezdéssel s rövid határidőre válla; szobafestő és mázoló munkái A megrendeléseket a szövetkezet központi telephelyére szíveskedjenek küldeni. Sellye, Ságvári u. 8 sz. Baranya megye. (7689) Sárguló falevelek, eső mos-, ta kátyúk leözött visz az út Gxjxigyon Hegedűsék portá­jához. A levélhordó így iga­zított el: »Hegedűsné? Ott lakik, ni, a harmadik hídon innen, az első ház. Gyakran hozok neki levelet a férjé­től, aki Csehszlovákiában tel­jesít katonai szolgálatot...« Az udvaron két világos- szőke hajú kisfiú. Csaba két­éves, Pityu hat. — Apu katona — fogad bennünket a nagyobbik He­gedűs gyerek a kiskapuban. — Anyukát keressük — mondom. — ö bent van — int a ház felé, és továbbrobog a tisztá­ra söpört udvaron a kerék­párral. Vékony, sápadt arcú me­nyecske Hegedűs Gyuláné. Mint minden katonafeleség, akitől rövid időre elment a férj szolgálatra, mivel is kezdené mással a beszélge­tést, mint azzal, hogy előve­szi a leveleket. A ki tudja, hányszor kézbe vett, átolva­sott papírlapokat. A sorok messziről tudatnak arról, hogy a férj jól van. semmi­ben sincs hiánya. És persze sok-sok üdvözlet Csábinak és Pityunak. És kérdések ar­ról, hogyan állnak idehaza a munkákkal, mit csinál a bri­gád? — Férjem, amíg itthon volt. Tűk József szocailista brigádjában dolgozott, a Ba- latonboglári Állami Gazda­ság lengyeltóti kerületében. — A brigád most is együtt van? — Igen. Nagyon rendesek, nem is tudom, hogyan... Könnyes lesz a szeme. Mu­tatja a krumplit a kamrá­ban, és mondja: — Kiszedték, hazahordták, csak válogatnom kell. Bén- deken van az illetményföl­dünk, ott termeltünk kuko­ricát meg krumplit. A krump­lit már hazahozta a brigád. Berkes Lajos, a brigád egyik tagja mindig jön, és kérdi, nút segíthetnének. Mondta, Tilk József brigádja szo­cialista brigád. Amikor há­rom évvel ezelőtt Hegedűs Gyula ide jött dolgozni, be­fogadta a brigád. Akkortól ő is részt vett a brigád vala­mennyi akciójában. Nemcsak arra törekedtek, hogy mun­kájukat a lehető legjobban elvégezzék, hanem arra is, hogy egxjmást segítsék, ha a szükség úgy kívánja. — Demeter Béla, a brigád egyik tagja már vagy két éve beteg. Gyula is ment se­gíteni, mint a többiek. Fát vágott neki. összefogtak ezek mindig, nem hagyták cser­ben a társukat... Hegedűsnét sem hagyták cserben a térje barátai, bri­gádtársai. Segítségüknek ott a nyoma az udvarban, a pin­cében, s csak szólni kell Berkes Lajos bácsinak, ő máris tudatja a többiekkel, mit tehet érte a brigád. Az asszony kezében remeg a levelezőlap. Reszket a ke­ze, amikor mondja: — Megírom, hogyan segíte­nek rajtam. De le tudom-e írni, hogy milyen nagy ez a segítség, és mennyire örülök neki? A diófa levelei vitorlázva ereszkednek le a magasból a földre. Az ősz szép, a két gyerek vidáman futkos az udvaron. Az asszony kikísér bennünket. A kiskapuban búcsúzunk. Mosolyog, amikor a kezét nyújtja. Nem érzi magát magára hagyatva ... Sernesz Ferenc Bizony vigyázni kell, hogy be ne csapják az embert. Van­nak, akik ezekből a börzékből élnek. Tíz—húszezret keresnek azokon, akiknek a MERKUR késői dátumot igazolt vissza az új kocsikérelemre, vagy kevés a pénzük. Mindegyik tulajdonos más módon igyekszik reklámot csi­nálni kocsijának. Egy nagyda­rab férfi be se áll Wartburg­jával a sorha. Kinyitja a kocsi ajtaját, s tele szájjal hirdeti, hogy vásott huzatú autójában hétrahajthatók az ülések. Majd amikor sokan körüláll- ják a járművet, beszalad a szántásba, szeméhez kapja kes- keny film-fel vevőjét, s filmez­ni kezdi a bámészkodókat. Ta­lán azért, ha itt rém megy el a Wartburg másutt jó lesz a film reklámnak. PIROS KIS KOCSI ÉRKE­ZIK. Megrohanják. A kisebb pénzű emberek álma az ilyen kis fogyasztású jármű. Hátha még piros is! A tulaj jól tud­ja ezt. Ki vágódik, s az ár után érdeklődőknek félvállról oda­mondja: előbb tájékozódok. Néhány perc múlva vissza té . aztán kfböki, 52 00«. forintért adja a kocsiját, amelyről köz­ben a nézelődők megállapítot­ták, hogy a kilométerórán lát­ható 15 000-rel szemben már vagy hatvanezer kilométert futott, s legföljebb ha har­mincötezer forintot ér. Per­sze nem minden tulajdonos hí­ve a kilométeróra visszahajtá­sának. Egy megbecsült 407-es Moszkvicsban egy asszony ül. Köt. Nem tárgyal vele senki. A kilométeróra hetvenezret mutat. Csak nehogy azt von­ja le az érdektelenségből, hogy nem érdemes becsületesnek lenni. Aztán jön egy Trabant 601- es. Szép és fiatal. Szimpati­kus, fiatal házaspár ül benne. Fölfigyel rá az egész börze. Fogadjunk, elkéri érte az öt­venezret — hallani. Negyvenötezerért kínálja. Két perc múlva negyvenhá­romra engedi le. Egy asszony beül, próbaút következik. Visszajönnek. Az asszony negyvenkétezret hajlandó ad­ni érte. Egy férfi e fejleménye­ket látva integet a feleségé­nek, hogy megbeszélje a Tra- bant-vételt. Közben egy má­sik férfi előrefurakodik, s szin­te berántja a kocsiba a tulaj­donost. Megint próbaút. Az első férfi hiába várja őket vissza. A Trabant elkelt. Az első férfi bosszankodik, hogy a felesége késett. Azért hozta magával, hogy gyorsan nyélbe üthesse az üzletet, hát nem az asszony rontotta el? Ki lá­tott már ilyen peches vasár­napot? Ilyen bomba üzlet leg­följebb, ha egyszer akad egy börzén. DÉL FELÉ AZ AUT0VÄ- SÄR CSENDESEDIK. A kilo­méterórát visszahajtott piros kocsi tulajdonosa elmélázva üldögél járművében. Már sen­ki se áll körülötte. Ugyanaz a helyzet nála, mint a hetven­ezer kilométert bevallott Moszkvics tulajdonósánál. Ket­tőjük között azonban mégis van egy nagy különbség: más­ként vélekednek róluk az em­berek. Szegedi Nándar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents