Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
/ \ SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1968. szeptember L Bényei József : HIMNUSZ Ha csak azért hogy valakinek egy lehulló kötőtűt felemeljek aztán megint sétáljak hátratett kézzel a ropogó kavicsokon ha csak azért hogy elesett gyereket a földről fölemeljek s poros kezét megbocsátó lassúsággal simogassam ha csak azért hogy unokám hajamba ragadva kiabáljon ha csak azért hogy egy csillag szememben lássa fényét és örömében leszaladjon a türelmes éjszakába ha csak azért hogy valaki véletlenül fölismerjen az utcán s henye kezét kalapjához emelje ha csak azért hogy egyszer valakivel találkozzam és megkérdezzem tőle hogy van ha nem felel senki senki egyedül csak én beszélek dohogva keserű indulattal s ha beszélni se tudok majd csak nézni a csönd mozdulatait ha csak azért hogy érezzem a levegő édességét csak ezért is élnék még valameddig Fodor József: NAPOK Mint a futók, akik versengve futnak, Szemük szűkült, szivük vadul dobog, Megfoghatatlan rendjén egy nagy útnak Loholnak a szakadatlan napok. Hogy elvillannak, látogl csak jóformán, Nevet hord mind mellén, s míg olvasod: Hétfő, kedd s a többi, irama hordván, Gyors, váltott képük más egybemosott. Villámló, vak roham — s közé nem állhatsz, (S hol rés?) hogy megtorpantsd e menetet; Nem áll meg, megy csak, egy se adva választ, Ha riadnál: tartson kis szünetet. Végtelenből jött mind, s mégis belőlem, Mint gyors-kéz-vonta, nyúlt gombolyagok, Vad kénytől rántva, s egyre rezdülőbben — Mert, mi elfut, minden nap én vagyok. En vagyok, én, mi így fut szakadatlan, S hogy — percre — tartsd, újjal se érheted: Hogy tűnni lásd csak, mint megfoghatatlan, Idegen, gyors, fényes kisértetet. Forradalmat érlelt az idő A honismereti bizottság mlmhuMsm elé I smeretes, hogy a Hazafias Népfront IV. kongresszusának határozatai többek között az alábbiakat is kimondották: »-Kiemelkedő hivatása a népfrontmozgalomnak a szocialista nemzeti tudat, a hazafiság érzésének ápolása, erősítése és eszmei formálása. Élővé kell tennünk értékes nemzeti hagyományainkat, gyarapítani kell honismeretünket, társadalmunk közügyévé kell tenni nemzeti létünk nagy kérdéseit .,.« A Népfront_Országos Tanácsának elnöksége azóta meg is alakította a honismereti bizottságot azzal a céllal, hogy a mozgalom legfőbb koordináló szerve legyen. Ezek után a területi és a megyei népfrontbizottságok mellett is mielőbb meg kell alakítani a honismereti bizottságokat. Szükség van-e a honismereti bizottságok létreho-ására? Fejlődik-e általa az évekkel ezelőtt jó szándékkal útjára bocsátott honismereti mozgalom? Azonnal válaszolhatunk: igen! * A honismereti mozgalom indulása utáni években sok hasznos erő kezdett tevékenykedni a mozgalomban. Az eredmények mellett azonban több helyütt egészségtelen vonásokat is hozott létre. Ne gondoljunk itt az ártó nacionalizmusra, csupán az organizációt és a koordinációt nélkülöző szervezetlenségre, amelynek az lett a következménye, hogy bár sokféle szerv és intézmény irta zászlajára a honismereti tevékenységet, mégsem érlelhette meg azokat a gyümölcsöket, amelyeket joggal remélhettek és várhattak a mozgalom elindítói. A zavart leginkább az okozta, hogy a mozgalom — kézben tartó és koordináló szerv hiányában — csak ott tudott figyelemreméltó eredményeset felmutatni, ahol alkalmas szakemberek és amatőrök lelkes buzgalma segítette elő tevékenységét. Somogybán- a megyei művelődési házra bíztuk a honismereti tennivalók kézben tartását, amely egy szerényen tiszteletdijazott referenssel próbálta összefogatni e sokrétű tevékenységet. A művelődési ház a szakreferensségeí először a múzeum néprajzosára, majd a megyei levéltár egyik tudományos munkatársára bízta. A jó szándékú gyűjtőmunka serkentésénél, egy-egy módszertani körlevél kialakításánál, a gyűjtőmunka eredményeinek elenyészően csekély publikációjánál, valamint az évente egy-egy alkalommal megrendezett egyhetes tanfolyamnál többre nem futotta az erő. Készben ezzel is magyarázható, hogy az iskolavárosnak mondható megyeszékhelyen sem tudták aktív mozgalommá serkenteni a honismeretet sem a tanulóifjúság, sem a KlSZ-szerveze- tek körében. A különböző társadalmi szervezetek jó szándékú törekvéseit . és a Hazafias Népfront natronáló készségét sem tudták egybefogni. A mozgalom így nem tudta élővé tenni kapcsolatait sem a megyei helytört^^ti bizottsággal. sem a TIT illetékes 'Z'-'-'-'-ztályaival. A Népművelési Tanács létrehozta ugyan a helytörténeti bizottságot, de az alakulásnál rögtön kiderült, hogy a két munkaterület — természetszerűleg — különbözik egymástól, ha a két tevékenység érintkezik is egymással. A helytörténeti bizottság feltáró és kutatómunkája. e munkák koordinálása és irányítása úgy viy szonyult a honismereti tevékenységhez, mint amelynek keretében kutatásainak eredményeit népszerűsítheti. Ugyanakkor a helytörténeti bizottságnak is látnia kellett, hogy a honismereti mozgalomtól nagyon sok inspiráló, kedvébresatő és igényt sürgető jelzéseket foghat fel, főként lelkes munkatársakat nyerhet majd idővel, akiket egyelőre szaktanácsaival, lektori tevékenységével, a kutató- és feltáró munka elmélyítésével segíthet. A helytörténeti bizottság elvileg helyesen építette . munkáiét a levéltárakra, mint a helytörténet legfőbb bázisa1 ra, de a sokszínű honismereti te- vékenységeel összefüggő megalapozottabb kutatások sem nélkülözhetik a levéltári, kutatómunkát. A homismere'i munka szoros kapcsolatban áll a múzeummal is, főként a régész, a néprajzos és a leg- újabbkori történész muzeológus munkásságával, valamint a felsorolt munkaterületek amatőr múzeumbaráti körén keresztül, illetve a Legújabb- kori Történeti Bizottság tevékenységével. De ugyanígy ki kell építenie kapcsolatait a könyvtárakkal is. A honismereti mozgalom emellett csaknem minden tö- megszervezetnél megtalálta a maga elképzeléseit, hisz állami hatóságaink és tanácsi szakosztályaink, majd a szak- szervezetek és a KlSZ-bizótt- ságok is. sokat foglalkoztak a mozgalom sajátos tennivalóival. A szervezetileg össze nem hangolt tevékenységnek ma legfőbb társadalmi szervévé és gazdájává válik a Hazafias Népfront megyei honismereti bizottsága, amelynek alakulása elé nagy várakozással tekintenek mindazok, akik e mozgalom elindítói és szerény, neves és névtelen napszámosai voltak. E bizottság alakulásámozgalom részvevői körébe sorolhatjuk a lalutö. ténésze- ,et, a nyelvkutatókat, a népzene-kutatókat, a néprajzi, a munkásmozgalmi gyűjtőcsoportokat, a különféle természettudományos, természetvédelmi és szociográfiai csoportokat is. így a honismereti mozgalomban az alábbi munkaterületeken ajánlatos tevékenykedni: 1. Jelentős évfordulóink megünneplése. 2. Az anyanyelv művelése, a történeti hagyományok, a néni művészeti hagyományok védelme, felújítása. 3. Természeti és tájvédelmi, műemlékvédelmi tevékenység és a ve- ’e kapcsolatos társadalmi propaganda. 4. A természeti táj szépségét felfedező és ápoló országjárással, hazajárással, idegenforga! omróal kapcsolatos tevékenység. 5. A krónika- írás. 6. A szocialista hazafiság és a szocialista nemzetköziség problematikájával összefüggő tennivalók. Még csak annyit jegyeznék meg. hogy a megyeinél kisebb honismereti bizottságokat nem 'rözieazgatási elvek szerinti elosztás alapján kellene létrehozni, hanem ún. táiegvséCTen- kénti honismereti bizottságok működtetését kellene szorgalmaznunk. amelyek eerv vaey két régióközpontban fejtenék ki tevékenységüket. E tájegységi tagolódás szerint kellene működtetni a koppányvölgyi, a kaposvölgyi, a zselici, a Ri- nya menti, a Dráva menti, a Balaton menti, a belső-somogyi, a nagybereki honismereti bizottságokat, amelyeknek a tevékenysége alapjául szolgálhat majd e területek tájmúzeum! hálózatának is. Mindenekelőtt e tájegységek honismereti munkásainak összeverbuválásáról kell gondoskodni, s a honismereti szakemberek kataszterének elkészítése után arról, hogy egyes szakterületek hiányosSomogy nyara tizennyolcban Az ötven évvel ezelőtti nyáron az embereknek rengeteg szomorúságot okozott az im-, már negyedik éve tartó háború. Somogybán 1918 nyarán a kisparaszti birtokokról és a nagy uradalmakból .majd tízezer munkás hiányzott; ennek egy részét hadifoglyokkal, katonai munkásosztagokkal pótolták. Fölemelték a liszt és a cukor árát, katasztrofális méreteket öltött a cipőhiány, bevezették a ruhajegyrendszert a MÁV száz százalékkal emelte a tarifát, január elsejei hatállyal visszamenőleg életbe lépett a hatvanszázalékos had; pótadó. A nyomorúsággal együtt nőtt az elkeseredettség és elégedetlenség: békét, munkát, a közélelmezés javítását követelte az ország. Az októberi forradalom hatása is érződött Magyarországon: 1917 novemberében-decemberében t tüntetések sorozata zajlott lé az országban, 1918. január 18- án politikai sztrájk kezdődött Budapesten, s néhány nap alatt az egész országra — így Somogyra is — kiterjedt. A fokozódó politikai feszültség megmutatkozott az «-aggasztó méretekben megnövekedett« katonai szökésekben, a mind gyakoribbá váló sztrájkokban, a «nagyfokú antimilitariz- mus«-ban. az Oroszországból hazatért katonák forradalmi agitációjában. Éhínség ütötte föl a fejét Somogy megyében a parasztok, az uradalmi cselédek a maguk módján igyekeztek segíteni sorsukon. A megyében működő szociáldemokrata párt inkább a kevés számú gyári munkásságot szervezte, a Nagyatádi Szabó István vezette kisgazdapárt pedig a tizenöt-húsz holdnál nagyobb birtokkal rendelkező parasztokat. A megye lakosságának egy- harmadát kitevő néhányholdas kisparasztokkal, az elzárt közösségekben élő cselédekkel csak a földmunkásszövetség törődött —1918 novemberéig nagyon keveset. A súlyosbodó gazdasági helyzetet az agrárproletárok érezték meg leginkább: az ipari termékek drágultak, a hadisegély pedig a háború alatt alig több mint hétszeresére nőtt; napról napra több katona szökött meg a frontokról és hadifogoly a mezőgazdasági munkából. A kis- parasztok gabonáját, állatait a rekvirátó bizottságok vitték el. A hadifogoly-levelezést cenzúrázó bizottság így jellemezte 1918 júniusában a közállapotokat: «... élni kell... a hadisegély kevés, a munkabér pedig, — ha egyáltalán van munkaalkalom — nem elég a megélhetésre... De a legtöbb esetben, ha van is munkaalkalom, oly legyengült állapotban vannak a rossz táplálkozás és sok nélkülözés miatt, hogy munkaképtelenek.. .« A somogyi munkások és agrárproletárok társadalommal szembeni ellenállása ebben az időben még csak ösztönös volt s nem terjedt túl a katonaszökevények bújtatásán, a kötelező katonai munkaszolgálat megtagadásán; a háború előtti nagy aratómunkás- és cselédsztrájkokra már csak azért sem kerülhetett sor, mert a napszámosok és a cselédek legöntudatosabbjai évek óta a háborús lövészárkokban pusztultak el. Ennek ellenére még ezek az ösztönös megmozdulások is igen sok bosszúságat okoztak a hatóságoknak. A kercseligeti jegyző például 1918 májusában az alispánnak elpanaszolta, hogy a közmunkák elvégzésére kirendelt közerők «munkára nem állnak elő, magukat egyáltalán semmikor sem igazolják ...« A mind súlyosabbá váló és évről évre több termény*« átterjedő rekvirálásokat a lakosság igyekezett elszabotálni: 1917-ben 3540 vagon gabonát nem tudtak behajtani. A krónikus munkaerő-hiányon nem sokat segített az a mintegy nyolcezer hadifogoly sem, akik 1918 augusztusáig a megye területére érkezett. Miután az ország egész területén veszélyeztette az évi termést a munkaerő hiánya, a földművelésügyi minisztérium rendeletileg kötelezte az uradalmakban foglalkoztatott, s elbocsátásra kerülő népfelkelőket, a tíz holdon aluli birtokkal rendelkező, szabadságolást kapott kisgazdákat, hogy a nagybirtokokon végezzék a nyári mezőgazdasági munkálatokat; a minisztérium végül is engedélyezte, hogy időközben négy hétre saját földjük megművelésére eltávozhassanak. Érthető volt, hogy igyekeztek elkerülni a négy-öt koronás napszámbérrel járó uradalmi munkát,' azonkívül a munkabérként kapott gabonát, kukoricát, burgonyát amúgy is a rekviráló bizottságok vitték el. Somogybán felütötte fejét az éhínség, az uradalmi cselédek nem tudtak megfelelő munkát végezni, hiszen «a gazdasági cselédmunkások kellő erőt adó táplálkozása a leszállított fejkvóta mellett lehetetlenné van téve.« Halmozódott a gyűlölség A háború azonban nemcsak a »dolgozó olcsóbb osztálybeliek« előtt volt gyűlöletes. A békéért, az emberséges életért a harc már a parlament padsoraiban, a kormánysajtó hasábjain folyt. A megye hivatalos lapja* a Somogyvárme- gye, 1918. szeptember elejétől ennek a harcnak a szolgálatába állt: éles támadásokat intézett a cenzúra ellen, a demokrácia elfojtása ellen: támogatta az új birtokpolitikát, melynek értelmében a háborúból hazatért katonák földet kaphatnak; és követelte a közélelmezés megjavítását. Kétségtelen, hogy csak a közvélemény lecsillapítása érdekében kellett ez, de a támadások hangvétele éppen azt jelzi, hogy mennyire szükség volt az ilyesfajta megnyilatkozásokra. A somogyi kisparaszton a demokratikus szólamok, a nagyhangú békeígéretek nem sokat segítettek. Éhínség, a kisbirtokok pusztulása, a kilátástalan háború, amely a somogyi parasztkatonák ezreit vitte *1 — már »A világháború kezdetén a kaposi 44-es gyalogezred négy hónap alatt négyszer semmisült meg...« —, a nör vekvő drágulás, amely lehetetlenné tette a leszakadt bakancs pótlását, a gyorsan terjedő spanyoljárvány, a tisztára sepert padlások, ahol a rek- virálók a télrevaló gabonát sem hagyták meg — csak ez jutott 1918 nyarán Somogy népének. Még nem volt fegyverük — sem eszmei, sem valóságos —, még nem tudtak tudatosan és szervezetten harcolni sorsuk megromlása ellen, de már halmozódott az a gyfl- lölség, amely 1918 novemberében robbant ki. Ösztönös megmozdulásaikat . az államhatalom csírájában folytatta el, de ugyanakkor kénytelen volt észrevenni, hogy «... a hosszú háborúban folyton pusztulnak az itthonmaradottak hozzátartozói... A gazdaság gyenge asz- szonykezekben nyugszik. Elkótyavetyél ődmek a nehezen megszerzett javak... A négy év háború tönkretette a kisgazdát. s magyar nép legmegbízhatóbb, legértékesebb rétegét.« Az elviselhetetlen háborús terhek, a gazdasági nyomorúság, az októberi forradalom és a nemzetközi helyzet hatására új forradalmat érlek az idő ötven évvel ezelőtt Rózsai Ágnes val egy csapásra két legyet üthetünk. Az egyik előny a népfrontmozgalom jellegábő1 adódik, amelynek következtében eredményesen kapcsolható be e munkába minden intézmény, minden tömegszervezet és minden lelkes szakember, aki akár hivatalból, akár aszű- kebb haza és- a társadalom szeretetéből e felemelő tevékenységből részt kíván venni. De bekapcsolhatók azok a népfrontbizottságok is emunkéba, amelyek eddig is tevékenykedtek a város- és falufejlesztési és tájvédelmi bizottságok munkájában. A helytörténeti bizottság és honismereti bizottság szoros együttműködését ezután is hangsúlyozzuk, az összetartozás gondolatát erősítve in- ikább, az összeolvasztás szándékát pedig elkerülve. A hely- történeti bizottság nyilvánvalóan homogénebb testület a heterogénebb honismereti bizottsággal szemben, amely a különféle szakmájú és érdeklődésű emberek számára teremt lehetőséget sokoldalú és igen árnyalt tevékenységre. Míg a helytörténet vertikálisan nézi a múltat, a társadalmat, a gazdaságot, a kultúrát, a politikai berendezkedéseket, addig a honismeret érzelmi telítettséggel, horizonáltan teszi széppé a tájat, szeretteti meg annak lakóival, tudatosítva és aktivizálva az élő hazaszeretet. V égtelenül sok tennivalója van tehát a honismereti mozgalomnak. Anélkül, hogy szűkítenénk e mozgalom kereteit jelzésszerűen utalnunk kell azokra a területekre, amelyeken a legkülönfélébb, érdeklődésű szakemberek és lelkes amatőrök kifejthetik tevékenységüket. . Ma már közismert, hogy a honismereti ságait a megyei tudományos intézmények miképpen pótolják. A tájegységi honismereti bizottságoknak egyelőre nem azon kell gondolkozniuk, hogy minden szaktudományi ágban dolgozzanak — ha vannak arra alkalmas szakemberek természetesen végezzék el azokat is —, hanem mindenekelőtt arra, hogy a tájegységek specifikumának megfelelően rangsorolják tevékenységüket, hiszen majd e sok arculatú tájegységi mozaikból tevődik össze az a sokszínű és árnyalt honismereti kaleidoszkóp, amelyből végül is az egész megye teljes arculata kozhat ki előttünk. N agy kedvvel és várakozással tekintünk a honismereti bizottság megalakulása elé, amelynek csak kellő előkészítés után szabad összeülnie és megalakulnia, s már az alakulás első tanácskozására is nagy körültekintéssel kell meghívni mindazokat a lelkes embereket, akik eddigi tevékenységükkel is rászolgáltak arra, hogy e bizottság tagjai lehessenek. De azokra is gondolnunk kell, akiket alkalmasaknak tartunk arra, hogy a jövőben váljanak a mozgalom hasznos művelőivé és segítőtársaivá. S ha e bizottság valóban átfogja, együvétartja, koordinálja a különféle szervezetekben eddig elszigetelt energiákat, akkor remélem, hogy e bizottság egészségesen fogja szolgálni a lokálpatriotizmus eszméit, s így tevékenysége együtt jár majd a táj iránti nagyobb felelősség- érzet, az áldozatkészség, s a szocialista szellemű tennivá- gyás: a hazaszeretet és a nemzeti öntudat növekedésével is. Kanyar József
