Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-08 / 211. szám
▼»sárnap, 1968. szeptember 8. 7 SOMOGYINÉPIAT Kanyar József: ÖT ISMERETLEN RIPPL-RÓNAI-LEVÉL A két forradalom korszakának iratai kozott kutatva akadt a napokban a kezembe a 260/1919. sz. alispáni ügyirat. Az iratokat egybefogó irományjegyzék tárgyrovatán könnyén tovasiklik a kutató szeme, miután olyan tárgymegjelölés olvasható rajta, amely a polgári kori megye életében megszokott volt. A nyugalomba vonult Makfalvay Géza főispán búcsúbeszédének és megfestendő arcképének az ügyét tartalmazta ugyanis a vaskos iratcsomó. Izgalommal forgattam át, miután a képet is ismertem, hisz az éveken keresztül rejtőzött a levéltár százados iratai között, és tudtam, hogy a kép festője nem volt más, mint maga Rippl-Rónai József. Nem is volt hiábavaló az akták áttanulmányozása, öt ismeretlen Rónai-levél bukkant elő belőle, amelyeket most e lap hasábjain bocsátunk a nyilvánosság elé. Lássuk sorjában az eseményeket. Ki is volt Makfalvay, és hogyan lett életében először Rónai, a székhelyváros nagy szülötte a vármegye »■udvari festője«; hogyan nyerte el — többszöri elutasítás után — első megbízatását szülőmegyéjétől? Az 1917-ben nyugalomba vonuló Makfalvay Géza 1910 óta ült Somogy vármegye fő- ispáni székében. Az egykori kaposvári .törvényszéki bíró, a későbbi jónevű ügyvéd sokoldalú közgazdasági tevékenységével előbb a Nemzeti Párt programjával, később a Szabadelvű Párthoz történt csatlakozásával a szili kerület országgyűlési képviselője, majd a Tisza-kormány lemondásáig Tallián Béla (az egykori somogyi főispán) földművelésügyi miniszter mellett volt államtitkár. Élénk reprezentánsa volt a megyének, jóllehet maga nem volt somogyi eredetű. A gu- vemamentális politika helyi nagysága, akiben pártja ugyanúgy bízott, mint a kisgazdapárt. A főispánt búcsúztató szónokok sorában: Márf- fy Emilen és Gaál Istvánon kívül ott találjuk a Kisgazda- párt vezérét: Nagyatádi Szabó Istvánt is. A csaknem négy évtizedes közéleti pályafutás után nyugalomba vonuló főispán érdemeit a megye 1917. augusztus 6-i közgyűlésén örökítette meg jegyzőkönyvében és elhatározd, hogy arcképét a vármegyeház díszterme részére megfestett. A közgyűlés az arcképfestés ügyét — az alispán elnökletével — kilenctagú különbizottságra bízta, amelynek Kunffy Lajos is tagja volt, s amely október 22-i ülésén el is határozta, hogy “térdképi« vagy «•mellképi« nagyságban — az életnagyságú képek csak az uralkodóknak és az országos hírű kiválóságoknak dukáltak — megfestett a főispán arcképét — Baló Ede ajánlására — Rippl-Rónai Józseffel. Rónainak ez volt az első megbízatása szűkebb pátriájából, s ha különösebb vonzódást nem érzett is a megbízatás iránt, mégis vállalkozott a munkára, keserűen emlékezett vissza a korábbi évekre, amikor a megye és a város vezetői több tervét is elutasították (freskótervek). így a megrendelés jókor érkezhetett a Kelenhegyi műterembe,, hiszen ekkorra már túl volt az Emst Múzeumban 1917-ben rendezett kiállításán, amelyen 224 friss, világháborús élményei inspirálta művével jelentős sikert aratott. Még a határozat meghozása előtt — október 23-án — az alispán az alábbi megrendelést küldte a művész Róma- hegyi vüláíáhn. Kar'r'cvr<'**'n* »NagWságos) Rónai-Rip- lit!) Józsei festőművész úrnak! Szóbeli megáll aoodá- sunkból kifolyólag felkérem Nagyságodat, miszerint Mák- falvay Géza nyugalmazott főispán úr Öméltóságával, arczképének — a megbeszélt formában (kb. 150—100 cm), tehát nem az ctlőigi dísztermi képek nagyságában való megfestése czéljából, mielőbb érintkezésbe lépni és a kép festését megkezdeni szíves legyen. Felhívom egyben Nagyságodat, miszerint formai szempontból szíves legyen engem levélben értesíteni arról, hogy a megfestendő arczképért díszes kerettel együtt: hatezer (6000) korona tiszteletdijat számít. Ezt azért kérem, mert ily Ösz- szeg erejéig van felhatalmazásom. 1917. október 23. Kacskovics Lajos alispán.« A Róma-hegyre küldött levélre Rónai a budapesti Kelenhegyi úti műterméből válaszolt jellegzetes lúdtoll- nagyságü betűivel, örömmel vállalva a megbízatást “1917. oct. 26. Budapest I., Kelenhegyi u. 12—14. Nagyságos Alispán Orral teljes tisztelettel tudatom, hogy a volt főispán úr, Makfalvay Géza arcképét ürömmel festem meg hatezer koronáért keretestül együtt. Igyekezni fogok a lehető legrövidebb idő előtt elkészíteni. A kép keretestül együtt lesz kb. 120X140, ami a legszebb nagyság térdképhez. Most viszont preparálva, nagyobbat talán nem is kapni, de nem is kell. Különben a napokban leutazom, amikor az ügyben alispán úrnál tiszteletemet fogom tenni. Kiváló tiszteletem kifejezésével: Rippl-Rőnai József.« A megye így jóleső érzéssel tehette irattárába az október 28-án már Kaposvárra érkezett levelet. Az alispán nyomban megtette javaslatát a november 5-d évnegyedes közgyűlésre, amely 707/24545/ 1917. sz. alatt meghozta határozatát. A megrendelés a vármegye rendelkezési alap terhére történt, a határozatot nyomban közzétették a vármegye hivatalos lapjában. A november 5-i közgyűlés határozatát a belügyminiszter 153603/1917. III. szám alatt 1918. január 3-án hagyta jóvá. Rónai azonnal munkához látott, s március 1-ér. már az alábbi levelet intézte az alispánhoz Budapestről: o «-Kedves Lajosom! Privá- tim tudatom veled, hogy nagyon alapos tanulmányozás alá vettem volt főispánunkat, több dolgom bizonyítja ezt, melyek közül egy (egy mellkép) teljesen megoldás, természet után készen áll. A nagy kép (térdkép) rajza tökéletesen kész — igen markáns — szép beállítással. Mind a két dolog művésznek és másnak igen tetszik. Legközelebb, ha lejövök, lehozom a térdkéo fényképét. Ezeken kívül csináltam egy projectumot (kis térdképet) a színek miatt stb. A májusi közgyűlésen — ha csak ráma akadály nem lesz — leleplezhetjük. Mindenesetre örülnék, ha Pesten létedkor feljönnél műtermembe megtekinteni ezt is és egyéb dolgaimat is. Ügy volt, hogy feljön az én kedves modellem e hó közepe felé, de nem tudom lesz-e belőle valami, mert elutazása előtt egy erős náthát kapott? Adja Isten, hogy ép erőben lássam mihamarabb! Üdvözöl régi hűséggel, meleg kézszorítással: Jóskád.« A tavasz elteltével Rónai már érezte, hogy a májusi közgyűlés terminusára nem tud elkészülni a pcwtrévaL Április 9-én az alábbiakat írta az alispánhoz: e nek a festése azonban még teljesen hátravan, erről tehát végleges ítéletet csakis a kifestés után mondhatok. A művész úrtól azon értesítést kaptam, hogy az ősz előtt a kép nem lesz átadható, mert a keretelkészítés körül nagy nehézségek vannak. Budapest, 1918. április 12. Kiváló tisztelettel: Dr. Gosztonyi Mihály.« Gosztonyi jelentése után — július 19-én — Rónai újabb levelet írt az alispánhoz: 0 «■Budapest, 1918. VII. I. Kelenhegyi u. 12—-14. Kérem az igen tisztelt alispán urat tudomásul venni, hogy a volt főispánunk: Makfalvay Géza képén az utolsó ecsetvonásokat csinálom. A kép teljes befejezést a napokban nyer az ő Vá- czi-utcai lakásán, ahol a kép felett bármikor rendelkezhetnek. Szívesen közbejárok a szállításnál: Macher és Rosner czégnél az elcsoma- golás végett. Legjobb lenne, ha valaki, mint podgyászt, magával vinné, ha 4-ére kellene. Kiváló tisztelettel: Rippl-Rónai József.« hátlaioon: «•Megbízást kérek a szállítás ügyében. Rónai.« A július 22-én Kaposvárra érkezett levélre expressz ajánlott küldeményben az alispán a következőket válaszolta. »Folyó hó 19-én kelt baráti soraira válaszolva értesítem, hogy miután Makfalvay Géza Öméltósága arcképén még most végzi az utolsó ecsetvonásokat, azt nem tekinthetem teljesen késznek. Kérem ennél fogva legyen szíves engem értesíteni, vajon mikor lesz az teljesen kész és kellő száraz is, hogy csomagolható legyen? Kész-e a hozzá való keret? Ha minden készen van, arra kérem, hogy a képet a vármegye költségére csomagoltassa be, s engem annak megtörténtéről sürgönyileg értesítsen, hogy azután valakit a képért Budapestre küldhessek. 1918. VII. 22. Kacskovics Lajos alispán.« A türelmetlennek látszó sürgetésre augusztus 1-én válaszolt Rónai: »Budapest, I. Kelenhegyi u. 12—14. 1918. augusztus 1- Mélyen tisztelt Alispán urat van szerencsém értesíteni, hogy a kép, amelyet Öméltósága Makfalvay Géza nyugalmazott főispán úr után festettem, készen áll keretestül az ő Váczi-utcai lakásán, ahol a dolog befejezést nyert. Ma megyek a szállítóhoz csomagolás végett: Macher et Rosner ezéghez Béla út. A becsomagolást ők házuknál fogják végezni, más szóval a képet elviszik Öméltóságától. Miután csak egy hét múlva lesz szállítható, az 5-i gyűlésen nem lesz leleplezve. Az elcsomagolás után a szállító ezég értesíteni fog bennünket, hogy a továbbszállítás miatt Nagyságod in- tézkedhessék. Nem tudom, miután a leleplezés most nem történik meg, nem-e jobb volna úgy eljárni, hogy a szállító küldje Kaposvárra jól bebiztosítva gyorsáruként? Teljesen Nagyságodra bízom a dolgot, mert le kell számolni a mai rossz vasúti viszonyokkal. A napokban már én is Kaposvárra jövök és akkor élőszóval is tisztázni fogom az ügyet. Ami a honoráriumot illeti, azt kérem majd a »Kisgazdák Takarék«-jába számomra deponálni. Kiváló tisztelettel: Rippl-Rónai József.« Az augusztus 2-án Kaposvárra érkezett levélre válaszolva az alispán közölte Rónaival, hogy a főispán arcképét az augusztusi közgyűlésen már nem leplezhetik le, ennélfogva nem küld senkit érte a fővárosba, hanem arra kéri a festőművészt, hogy a szóban forgó céggel szakszerűen csomagoltassa be a képet, és 10 000 korona értékbiztosítással gyorsáruként tegye postára az alispáni hivatal címére. Augusztus 12-én maga Makfalvay Géza is fölkereste levelével az alispánt: »Kedves Barátom, Lajos! Mintegy két hete Rippl-Rónai átszállította lakásomra arcképemet, amelyen csekély igazítani valót talált, és azt mondta, hogy Tégedet értesíteni fog annak elkészültéről s Te el fogod azt szállíttatni; mire én kértem, hogy ezt minél előbb tegye meg, mivel én egy, nem az én tulajdonomat képező tár<- gyért nem vállalom a felelősséget. Nem tudom Rónai értesített-e Téged; s így, hogy esetleg hiba ne történjék, én ^ is kérlek, légy szíves a kép elszállítása iránt intézkedni. Érdekelt fél lévén a kép bírálatába nem bocsájtkozom. Én olvasok, sétálgatok és lopom a napot. Sokszor gondolok Rátok, kiknek annyi gondot és dolgot ad ez a cudar háború. Budapest, 1918. máj. 12. Szívből ölel őszinte barátod: Makfalvay Géza.« Szeptemberben már Rón^i Kaposváron tartózkodott, ide küldte Belezi A. aranyozó és képkeretező mester gyorsáruként — 120 korona csomagolás és szállítási költség fejében — a Makfalvay-képet. A kép szeptember első hetében meg is érkezett Kaposvárra. Miután a portré nem nyerte meg a megye vezetőinek a tetszését — a lényegre- törően markáns arckép túlságosan is leleplező lehetett a számukra —, így azt nem a díszteremben, hanem a kevésbé látogatott főispáni szoba falára helyezték el. A kép a második világháború viA MARQITSZIQETI HALASTÓNÁL Polner Zoltán: A HAJNAL MÁMORA Süppedő, meleg sár csapódik szét a fákra. A kakasok rikoltó kukorlékolása elönti a kerteket. Tócsákba gyűlik hangjuk patakzó aranya s az árkokban megreked. lömpőlygö, zöld mezők sodródnak el a szélben. legendájuk a kelő nap túl a nádon, éren fehér tülköket zenget. A csonttollú virradat nagy madárcsapata szemelgeti a csendet, az egekből zuhogó fények lángbúzáját. A kutak lebernyegét újra megbámulják a feszengő kövek, és a nyár torkából kicsattan a folyókra a gyöngyző, kék nevetés. Járja az utakat az öröm és bezörget. Megmozdul a táj, felkerekednek a földek. A nyárfák sora villan. Felejthetetlen hajnalok gyülekeznek már izgatott napjaimban. ■ th szontagságai közepette Somogy megye levéltárába került, majd onnan az alkotója nevéről elnevezett somogyi múzeum képtárába. Nincs is róla tudomásunk, hogy a megye és a város hivatalos urai valaha is újabb megbízatást adtak volna a világhírű festőművésznek. “4918. IV. 9. Igen tisztelt Alispán Ür! Sajnálattál adom tudtára, hogy a májusi közgyűléskor Makfalvay Géza nyugalmazott főispán úr arezképét nem leplezhetjük le, egyrészt azért, mert nem lesz kész a kép, másodszor azért nem, mert a keretet hossza- dalmasan lehet a mai viszonyoknál fogva elkészíteni. Novemberre azonban meglesz minden. Kiváló tisztelettel: Rippl-Rőnai József.« A nyilvántartásba vett levél érkezése után az alispán megbízta dr. Gosztonyi Mihály budapesti lakost, hogy keresse föl az alkotóművészt budapesti műtermében, és tájékoztassa őt a készülő kép állapotáról. Gosztonyi 1918. április 12-én az alábbi levelet intézte az alispánhoz: “Nagyságos Alispán Or! 6187/1918. számú Igen becses felhívása folytán megtekintettem R. Rónai József festőművész úr műtermében Makfalvay Géza Öméltóságáról készülő képeket. Az előtanulmányt képező pastell mellkép / teljesen kész és úgy a hasonlatosság, mint a kivitel tekintetében egész jónak találtam. A végleges kép szénrajza szintén kész és iken jés *■ CZÓBEL BÉLA Nyolcvan- ötödik születésnapját ünnepli Czóbel Béla Kossuth- díjas festőművész, a magyar festőtársadalom nagy öregje. Alacsony, törékeny alakja gyakran feltűnik Szentendre girbe-gurba utcáin, vagy a szentendrei kert őszre készülő, érett illatoktól terhes fái között, a lugas árnyat adó hűvösségében. Sétálva, pihenve szemlélődik. Mert művészember számára a pihenve szemlélődés is az alkotómunka folyamatába tartozik. Nagybányán kezdte művészi pályáját, Münchenben főleg technikai nyolcvanöt éves Czóbel Béla műtermében. ismereteit gazdagította, mű- vésszé azonban Párizs érlelte, ahol kezdetben a Julián iskolát látogatta, és már az első évben díjat nyert aktrajzával. — Nekem a francia művészet, a francia festők barátsága, társasága és tanítása nagyon sokat jelentett és jelent ma is ... — összegezi a franciaországi évek tanulságát a szentendrei kert csöndjében. — Érthető tehát, ha csak tehetem, késő ősztől kora tavaszig Párizsban dolgozom. De a tavasz, a nyár, az őszelő mindig Szentendréé, ahol éppen negyed százada telepedtem meg. A párizsi hónapok alatt általában öt—hat kép születik. Az igazi »-munkahely« Szentendre. Képeim java, husz-huszonöt itt fogalmazódik meg a vásznakon. Az idén feleségének, Modok Mária festőművésznek betegsége miatt csak május végén költöztek ki a szentedrei házba. Mégis tucatnyi olajkép — készen vagy félig készen — sorakozik már a műteremszoba falai mellett. Ülő akt, Szentendrei kert, Leányportré, Interieur, Csendélet kék tállal, Műteremsarok, Fekvő lány. S a festőállványon a legújabb kép kontúrjai: Csendélet virággal. Hatvanöt esztendős művészi pályája során huszonöt önálló kiállítása volt. Ezek közül tíz Párizsban, három-három Budapesten és Berlinben, kettőkettő Genfben, Genovában és Chicagóban, egy-egy pedig Velencében, Amszterdamban és New Yorkban. Második chicagói kiállítása az idén, április végén zárult. Az International Galleries-ben harmincnyolc olajképe, öt akva- rellje és hat rajza került az amerikai közönség elé. Ezen a tárlaton tíz tájképe idézte Szentendre sajátos hangulatát és mindössze kettő másik kedvenc tartózkodási helyét, a párizsi Montpamasse-t. Gazdag érzelemvilága minden művét átmelegíti. Derűs öröm és nyugalom sugárzik belőlük. Egy álmodozó, de mindenkor reálisan érző és cselekvő ember vallomásai az élet szépségéről. Örök nyughatatlan. Üjabb félig kész képeket hoz be a műterembe, majd váratlanul kicseréli a festőállványon a Virágcsendéletet az Ülő aktra, aztán az órájára néz: négyre várja a modellt. Az önmagának engedélyezett rövid pihenő ideje lejárt, a következő órák ismét az alkotó munkáé. Mert Czóbel Béla nyolcvanöt évesen sem tud hosszabb időre megpihenni. E. ft
