Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-08 / 211. szám
Vasárnap, 1968. szeptember 8. 3 «OMOGTI NÉPLAP A JÖVŐ SZAKEMBERE! ' Magyarok a fasizmus ellen Milyennek látja a diákéveket egy ipari tanuló? — Jó, csak egy kicsit sok a tanulás. — Ez miért baj? — A gyakorlat érdekes, csak az elmélet nehéz. — Nagyon nehéz? — Hááát... az egész osztályban tavaly egyetlen ötös tanuló sem volt. Szigorúak a tanárok. — A glépek között nem nehéz? A hirtelenszőke fiatalember, Kovács Ferenc felkapja a tejét. Egészen vékonynak, de nagyon határozottnak látszik. Ezt feleli: — Az egészen más — és megtoldja még ennyivel —, az klassz! Az esztergagépek katonás sorban állnak. Szerecz László, a Kaposvári Villamossági Gyár igazgatója azt mondja: nemrégen még-szerszámkészítők dolgoztak a festékszagú épületben. A tanműhely megépítését a szakmunkás-utánpótlás biztosítása tette ha- laszthatalanná. A gyárban kétszázötven fiatal készül a szakmára. Az öröm, hogy néhány év múlva mindenhova szakembert tudnak állítani, de ez most nem kis gondot okoz. A gyár ebben az évben elkészül: befejeződik az évek óta tartó, 145 millió forint értékű beruházás. Korszerű üzemcsarnokokban korszerű ismeretű szakmunkásokra van szükség. A kérdést itt az élet parancsolóan tette föl. A vállalatnál a parancsnak en- gedel meskedte1" *■ ’-----n égyszázmillió. Most olyan elektromos szakmunkásokra is szükség van, amilyeneket még soha nem képeztek Somogybán. Az első tizenhat elektrólakatos az idén kezdte meg a tanulásit. — Másként ezt nem tudtuk megoldani. Ha villany- szerelőt állítok oda, az nem az igazi. Nekünk kell képezni szakembereket, hogy boldogulhassunk. Bár — töpreng az igazgató — azt is föl lehetne vetni, hogy miért nem képeznek elektromos szakembereket is a gépipari technikumban. Általános vasasokból szerintem néhány év múlva jóval kevesebb kell, mint az elektrotechnikában is jártas szakemberekből. A javaslat megvalósításán érdemes volna gondolkodni. Hiszen a követelmények más vállalatoknál is nőnek. Nemcsak több, hanem egyre nagyobb tudással is fölvértezett szakmunkásra van szükség. A szakmunkás- igény növekedéséiről ezt hallom dr. Mátyás Józseftől, a személyzeti osztály vezetőjétől: — Tavaly hetven első éves ipari tanulónk volt, két esztendeje még csak ötven, az idén pedig mór százhúsz van. Ezt a számot jó néhány évig tartjuk még, hiszen a több mint ezerháromszáz fizikai dolgozónak csak a húsz százaléka szakmunkás. Gyártmányaink színvonala pedig rohamosan emelkedik. Mi azért vállaltuk magunkra a szakmunkásképzés terhének egy részét is, mert tudjuk, hogy csak így segíthetünk magunkon. Az új tanműhelyben a Munkaügyi Mi- pö- fenn- tartási összeg terhére végezte ed a gyár. A gyakorlati oktatók egy részét is a vállalat fizeti. S ez a gyár vállalkozott az elsők között a vasas szakmában a női iparitanu- ló-képzésre is. A lányok a marógép mellett egy kicsit szokatlanul hatnak az idegen számára. Az igazgató így vélekedik: — Éppen úgy megállják a helyüket, mint a fiúk. Legalábbis itt a tanműhelyben. — Es a munkapadoknál? — Azt még nem tudom. Ha jól emlékszem, egyetlen női szakmunkásunk van az egész vállalatnál. De ők választották ezt a szakmát, biztosan szeretik is. — Hogyan választ olajos szakmát egy nő? A választ Korányi Edittől várom. — Egy évig kereskedőtanuló voltam. Senki nem tudott arról, amikor elmentem felvételezni az iskolába. Gondoltam, ha sikerül, akkor megmondom, ha nem, akkor pedig senki sem tudja. Aztán kijött a papír, hogy sikerült, és ón nagyon örültem. — És otthon.? — Azt mondták, én választottam. Már megszokták. Egy éve tanulok. — Még mindig tetszik? — A szakrajz kivételével minden megy. — És mi lesz, ha felszabadul? — Marós. Kapcsold ki gyorsan — Tessék? — Jaj, ezt nem magának mondtam. A motor felpörgött az esztergagépen, s azért szóltunk. Kercza Imre H uszonöt évvel ezelőtt, 1943 nyárutóján feszültté vált a helyzet Horthy-Magyarországon. A lakosság értesült a németek sztálingrádi vereségéről, a nép haladó, demokratikus rétegei, mindenekelőtt a munkásosztály, fokozták ellenállásukat a háborús intézkedésekkel szemben. A megyék és járások vezetői már megkapták a titkos utasítást, hogy készítsék el és terjesszék fel a honvédelmi miniszterhez a megbízhatatlan munkások névjegyzékét — állambiztonsági okokból internáló táborba vagy büntetőszázadokkal a harctérre küldik őket. Az ország minden részében kisebb-nagyobb megmozdulások kezdődtek, béremelésért, a munkaidő csökkentésért, a kötelező vasárnapi munka eltörléséért, jobb ellátásért és a katonai parancsnokok önkénye ellen. Csongrád és több más megye kötelező termónybe- szolgáltatással sanyargatott parasztsága nyíltan kimutatta elégedetlenségét. A jegyre kapható napi kenyérfejadagot az egész országban húsz dekára csökkentették, lisztből vagv száraztésztából két kiló járt havonta egy személynek. Az iparvidékeken olyan kevés volt a tej, hogy a csecsemőknek és a betegeknek sem jutott. A gazdasági viszonyok és a fasiszta rablóháború frontjain elszenvedett vereségek hatására 1943 szeptember elején a csepeli gyár néhány üzeme beszüntette a termelést. Ez volt a háborús évek legnagyobb arányú sztrájkmegmozdulása Magyar- országon. Leállt a Martin, a csőgyár, a durvahengermű mintegy ötezer munkása. A hatóságok katonákat vezényeltek a gyárba, a sztrájkot elfojtották. részvevőit terrorizálták, vezetőikkel szemben kemény megtorlást alkalmaztak. A mecsekszabolcsi, a várpalotai, az ajka-csingervölgyi és berentei bánya, a bonyhádi zománc- és cipőgyár, a diósgyőri vas- és acélárugyár munkássága már hónapokkal előbb küldöttségekkel és beadványokkal tiltakozott a legfontosabb létszükségleti cikkek árának 40— 60 százalékos emelkedése és a hétről hétre nehezedő életkörülmények miatt. Az igazgatóságok, a katonai parancsnokok csendőri karhatalom kirendelését kérték »a tüntető megnyilvánulások gyökerében való elfojtására«. A csepeli munkások sztrájkjának kíméletlen elfojtása és a karhatalom nyomása sem tudta megfélemlíteni a diósgyőri munkásokat. Az üzemben illegális kommunista csoport működött, tagjainak nagy befolyásuk volt a szakszervezetben tömörült munkásságra. A kommunisták kezdeményezésére szeptember 9-én politikai jellegű tüntető sztrájk robbant ki Diósgyőrött, több mint kétezer munkás részvételével. Követelték, hogy vessenek véget a szovjetellenes háborúnak, kössön a kormány különbékét, tegyen intézkedéseket az ország függetlenségének biztosítására. J óllehet, az akkori körülmények között a munkások bátor akciójának nem lehetett elhatározó jelentősége az ország belpolitikájára, a csepeli, a diósgyőri és a többi megmozdulás félreérthetetlenül figyelmeztette a népellenes Kállay-kormányt a forradalmi proletariátus és a békeerők növekedésére. De Horthy ellenforradalmi rendszere mindennél jobban félt a néptől, vakon teljesítette Hitler kívánságait, s intézkedéseivel siettette, hogy az ország egyre mélyebbre süllyedjen a háborús katasztrófába. V. F. Megjelent az Útközben harmadik Első jubileumához érkezett a megyei pártbizottság művelődési és propagandaosztályának gondozásában megjelenő Ütközően, A megyei krónika első száma éppen tavaly ilyenkor hagyta el a nyomdát, s az idei harmadik szám immáron az ötödik kiadvány. Az Útközben legújabb száma gazdag tartalommal látott napvilágot. A Tegyünk többet Somogyért rovatban Thurzó László Kaposvárról és a modem városrendezésről, Ihárosi László az ipari javítás-szolgáltatás helyzetéről és feladatairól, Wallinger Endre a somogyi napok krónikájáról írt cikket. A gazdasági életet bemutató rovatban Farkas Imre, Lengyel Zoltán és Hoffmann Sándor számolt be tapasztalatairól. A »Pártmunka az új irányítási rendszerben«, a »Fiatalok a mezőgazdaságban és a termelőszövetkezetekben« és »Az új gazdasági mechanizmus és a 13. sz. AKÖV« címmel közölt írások hűen tükrözik az ipar és a mezőgazdaság gondjait. Dr. Nagy Lajos a káderképzés néhány főbb tapasztalatáról. Borovszky Vilmos pedig a gazdaságpolitikai agitáció néhány időszerű kérdéséről szól A pártélet eseményeiből rovatban. Király György, Csáki Pál, Mákos Gyula cikke A propagandista szemével rovatban jelent meg. »Eredmények és további követelmények a pártoktatásban«, »A politikai könyvek forgalma a megyei könyvtárban«, illetve »Célok, módszerek, távlatok a kommunista pedagógusok munkájában címmel. Varga Károly a Hazafias Népfront kongresszusa után végzett munkáról, dr. Jäger György szocialista ellenőrrésünk útjáról és feladatairól, Láng Miklósné építő ifjúságunkról, Csákabonyi Balázs a Csiky Gergely Színház 1967— 63-as évadjáról szóló cikkével gazdagítja a Hazai tükör című rovatot. Ugyanitt található a megyei ifjúsági kulturális fórum határozata is. A Barátság kőolajvezetékről, az amerikaiak vietnami háborújáról Fecser Péter, illetve Gerencsér Jenő írt a kiadványban. A lipcsei per 35 évfordulóját Bánhídi Tibor méltatja. Andrássy Antal a somogyi kommunisták felszabadulás utáni harcát megörökítő sorozatának ötödik részében a második pártértekezletet állítja reflektorfénybe Az Útközben mostani számát harmincnégy fotó, illusztráció és grafikon illusztrálja. Közreadja a kiadvány a menve fejlődését híven tükröző 1968 első félévi számokat, a közelmúltban megjelent fontos cikkek bibliográfiáját s a szeptemberi események naptárát. L. G. Ha egy nap 48 óra volna... Kényelmes, modern bútorokkal berendezett iroda. Két éve jártam itt utoljára. Akkor is nehéz volt Gyutai István- nénak, a Marcali Községi Tanács ti ká- rának időt szakítania az újságíróra, nehéz most is. Egymás után jönnek a telefonhívások, csak szavakat sikerül elkapni: szolgálati év beszámítása, jubileumi béralap. Az íróasztalán teleírt naptár. Nézem az oldalt. HÉTFŐ: az 1969—70. évi fejlesztési alap tárgyalása. Du. kollégiumlátogatás. Tárgyalás az igazgatási csoporttal. Az 1969. évi fakitermelési-fásítási program. — Mindenütt jelen kell lennem. Tizenhét gyereknek nem tudunk kollégiumi elhelyezést biztosítani. Lementem a gimnáziumba, de nem lehet összezsúfolni az ágyakat. Egy családot kellene másik lakásba helyezni, akkor megoldódna. De nálunk a lakáskérdés...! KEDD: Ügyfélfogadás. Du. vezetői megbeszélés. — Délig tart az ügyfélfogadás mindennap. Általában lakásproblémával, családi ügyekkel keresnek meg. Ilyenkor intézzük az ifjúságvédelmi, gyámügyi problémákat is. Nemrégen alakult meg az igazgátási csoportunk, sok terhet levesz a vállamról, de azért még be kell kapcsolódnom ebbe a munkába. SZERDA: végrehajtó bizottsági ülés. — Az egyik napirend előadója én vagyok. CSÜTÖRTÖK: Beszámoló jelentés kibővítése a szabálysértési bizottságnak. Du. csoportvezetők beszámoltatása a heti munkáról. FENTEK: 8 óra: Fahasználati tervvel kapcsolatos tárgyalás, du. birtokvédelem. Helyszíni bejárás. Tartási és életműdé ki szerződések = látogatás. — Bizonyos időközönként fölkeressük azokat, akik tartási és életjáradék-szerződést kötöttek. Figyelemmel kísérjük az életüket. Segítek az igazgatási csoportvezetőnek. SZOMBAT: Ügyfélfogadás. Társadalmi m.unka. — Szombat, vasárnap rám vár a társadalmi esküvők, névadók lebonyolítása. Néha az is előfordul, hogy szabad a hétvégém ... — Milyennek tartja ezt a hetet? — Közepesnek. Eddig, mert menetközben váratlanul is előbukkannak tennivalók, tárgyalások. Sokszor úgy érzem, jó volna, ha egy nap negyvennyolc órából állna. Akkor talán mindenre jutna időm. Vártak az évnyitóra, de nem tudtam elmenni, tárgyaltam. Pedig szíz vesen ott lettem volna, mint édesanya is, hisz a kislányom most ment hetedik osztályba... A pártválasztások óta Gyutai István- né a megyei pártbizottság tagja. Oly in bizalom ez, ami kötelezettségekkel jár, hisz számítanak rá az emberek. — Mint pártbizottsági tagot is gyakran fölkeresnek különböző ügyekkel. Az esetek többségében olyan természetű kérdésekkel, amelyek — mint tanács- titkárnak is — a hatáskörömbe tartoznak. Segítségét várnak tőlem, s igyekszem megfelelni. Halk szavú, nagyon energikus asz- szony. Szeretik és tisztelik Marcaliban. Elismerik a munkáját. — A családomra nagyon kevés idő jut. Szerencsére megériőek és sokat segítenek. A gyerekeim nem járnak napközibe, van úgy, hogy három napra előre megfőzök, s beteszem az ételt a hűtő-• szekrénybe. Reggelente öt órakor már hallom a híreket... De soha nem hallották még tőlem, hogy fáradt vagyok. Mint ahogy a munkahelyén megszervezte a szinte percnyi pontos időbeosztást, úgy él otthon is. Gépesített a háztartása, a családban már régóta valóság a munkamegosztás. Csak így tudta sikeresen elvégezni tavaly az esti egyetemet, hisz a napi teendők mellett otthon is helytállni és tanulni is képtelenség — segítség nélkül. A tanulást nem fejezte be- Az idén szeretett volna képesített könyvelői tanfolyamra járni, azonban sok volt a jelentkező. Majd jövőre... — Néha megkérdezik, akik tudják, hogy sokszor komoly áldozatba kerül, hogy munkaidőn túl is intézem a hozzám fordulók ügyeit, megéri-e, kapok-e érte valami kárpótlást. Igen, kapok. Látom a munkám értelmét, eredmé yét. Megbecsülnek. S én csak ezt kérem, megbecsüljenek mint embert... Ebben nincs hiány, Stróbl Márta
