Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-07 / 210. szám
Szombat, 1968. szeptember 7. 3 SOMOGYI NÉPLAP KORSZERŰBB LETT a donneriak boltja A donneri városrész kapujában, a Kapos-híd mögött új külsőt kapott a régi élelmiszerbolt. Amikor több minit egy hónappal ezelőtt újra megnyitották, először maguk a kereskedők lepődtek meg. Nemcsak nagyobb, hanem a réginél sokkal szebb üzlet is várta őket. Megszűnt a raktárakból való zsákolás, gördülőkocsikat állítottak be, megnőttek az áruval borított gondolasorok, jól fölszerelt, világosabb boltot kaptak. visszahódítottak A RÉGI VEVŐKET öt hónapig tartott a felújítás, addig volt lehúzva a redőny a vásárlók előtt. — Az első pillanatban sem láttuk kétségesnek, hogy a régi vevőket visszaszerezzük — mondja Pócza János boltvezető. — Mindenki itt megy el a kirakatunk előtt, aki a Donnerban lakik, és ez nagyon sokat számít. Mondhatnám nyugodtan, hogy minden dom- neii vásárló személyes ismerősünk. Egy nyugdíjas bácsi, aki a közelben lakik, minden reggel megveszi a kenyerét, a cigarettáját, a fél liter tejét. Egyszer, amikor magasra rakott kosárral állt a pénztárhoz, kérdés nélkül is tudták hogy valami változás állt be az életében. Nyeremény állt a házhoz, mint ahogy a bácsi el is dicsekedett1 vele. Nemrégiben az új városrészbe költözött egy régi vevő. Amikor utoljára vásárolt a boltban, minden eladót megajándékozott egy nagy tábla csokoládéval. TÍZ MÉTER ÉDESSÉG dául alig győznek eleget szerezni. AMI ŰJ JÖVEDELMEK ÉS KATEGÓRIA K Teljesen érthető, hogy a munkások és alkalmazottak személyes ügynek kijáró figyelemmel és érdeklődéssel kísérik, hogyan alakulnak a bérviszonyok, s az új gazdaságirányítási rendszer nyereségérdekeltségi rendszere révén mi kerül ezután a borítékba. Ez az érdeklődés még- csak fokozódott akkor, amikor a dolgozók az üzemekben megismerték a részesedési alap felhasználásának konkrét szabályait. Vitázzunk a vitázókkal Rövid, túlzsúfolt polcokról válogathatott a vevő a régi boltban. Cukorkából, csokoládéból csak mutatóba lehetett kitenni néhány csomagot, és a sűrűn megüresedett polcok feltöltése is rengeteg többletmunkával járt. — Tíz méter hosszúságban csak édességet talál — mutatja a bolt vezetője, aztán a pult mögötti raktárba vezet. Az utcától lefüggönyzött üvegajtó választ el bennünket. A levegőben friss kenyérillat, a polcok telis-tele pékáruval. — Itt hoznák be a kenyeret. Azelőtt csak úgy lehetett behozni, hogy a vevőket megkértük, álljanak félre az ajtótól, a pénztártól, amíg behordják a kenyeret. A tágas eladótér a választék bővítését szolgálja. Háromezer palackban harminckétféle bor, tízféle szörp és üdítő ital kapható. Kávéból hetenként 120—150 kilót adnak el. huszonötezer duplára . valót. Érdekes, hogy ennek a í nagy mennyiségű kávénak a ♦ felét reggel vásárolják, és nem i a Donnerba hanem a belváro- | si munkahelyekre viszik. Műszaki, villamossági árut, ♦ Az út másik oldalán egyműszakos zöldségbolt van. Hogy a környéken lakók egész nap vásárolhassanak gyümölcsöt, zöldséget, ezeket is árusítja reggeltől estig az élelmiszerüzlet Élelmiszereken kívül az átalakítás előtt is tartottak vegyi cikkeket, tisztálkodási szereket. A mosószerek mellett, most már a tisztítóeszközök is megtalálhatók: kefék, súrolok, mosogatók, amit a háztartásban nélkülözhetetlenek. Gombos Gusztáv boltvezetőhelyettes szerint a jó eladó mindent tud adni, amit a vásárló kér. És ez az átalakítás óta gyakorlattá vált a boltban. Az eladógárda a régi üzletben szerezte meg először múlt évi munkája eredményeképpen a szocialista brigád1 címet. Most a megváltozott körülmények között az eddiginél. nagyobb követelmények mellett ennek a megtartására törekszenek. Nagy József Sőt, az egyes részesedési kategóriáknak kifizethető 80—50 —15 százalékos csoporUnaxi- mumok nyilvánosságra hozatala több helyütt — elsősorban a fizikai dolgozók körében — élénk vitát, helyenként ellenkezést váltott ki. Olykor az e kérdésről folyó eszmecserékben gyakran több volt a szenvedély, mint a tárgyismeret. Nem egy »hozzászóló« úgy vélekezett, hogy igazságtalannak tartja a részesedési alap felosztásának arányait, vagyis azt, hogy a munkások átlagosan bérüknek csak 15 százalékát, a vezető dolgozók pedig alapbérüknek 50, illetve 80 százalékát kaphatják ebből az alapból. Szerintük a részesedési alap felosztásának ez a rendszere indokolatlanul növeli a különbséget az alacsony és magas keresetű dolgozók jövedelme között. Vajon miért és miben nincs igazuk az opponálóknak? A részesedési alap felosztásánál miért megvalósíthatatlan az az egyenlőség, amellyel a vitatkozók rokonszenveznek? A kérdések megválaszolásánál mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy az anyagi érdekeltség, a részesedési alap gazdasági célja: a vállalati nyereség növelésére való ösztönzés. Köztudott dolog azonban, hogy bármiféle ösztönzés csak akkor lehet hatásos, ha olyan gazdálkodási tényezőkhöz kapcsolódik, amelyet az Ösztönzőitek érdemben befolyásolhatnak. Ennek az elvnek értelmében a munkások és a beosztott tisztviselők anyagi ötsz- tönzését nem lenne célszerű a mostaninál jelentősebb mértékben a vállalati nyereséghez kapcsolni. A nyereség nagysága ugyanis nagyrészt azon múlik, jó-e vagy rossz-e a vállalat vezetése. Előfordulhat, hogy a vállalat nem ér el nyereséget vagy éppen veszteséges, noha a munkások kifogástalanul elvégeztek minden műveletet az általuk gyártott termékeken. Akkor történik meg ez, ha a gyártott termékeket nem lehetett megfelelő áron értékesíteni, vagy rendelés híján nem tudták a kapacitásokat kihasználni. Éppen ezért született olyan döntés, hogy á munkások és beosztott tisztviselők akkor is megkapják a teljes alapbérüket, ha a vállalat veszteséggel dolgozik. De elvonják még az alapbér egy jelentős részét is azoktól a vezető dolgozóktól, akiknek az irányítása alatt a vállalat nem volt képes jövedelmezően, nyereségesen működni. Az is igaz természetesen, hogy a nyereség nemcsak^ a vezetésen múlik, hanem nagy mértékben függ a beosztott dolgozók munkájának meny- nyiségétől és minőségétől is. Éppen ezért — ha szerényebb mértékben is — de őket is érdekeltté kellett tenni a vállalati nyereség növelésében. Ennek az elgondolásnak alapján született meg \ az az ösztönzési rendszer, amely szerint a beosztott dolgozók anyagi ösztönzése nagyobbrészt saját munkájukkal kapcsolatos, s csak kisebb részben függ a vállalat eredményeitől, míg a vezetők anyagi érdekeltsége jórészt a vállalat üsiszeredményéhez kapcsolódik. Nem károsodnak a beosztottak edényeket és műanyagcikkeket is kapott az új bolt mavágóból, kávéfőzőből EGY HÓIVAPPAL KÉSŐBB...? Nem vették át az új iparitanuló-képző intézetet A KAPOSVÁRI CUKORGYÁR értesíti az őszi idényre fölvett dolgozóit, hogy a cukorgyártási kampány 1968. szeptember 10-én megkezdődik Ezért fölkérjük mindazokat a dolgozókat, akiket a répafeldolgozási idényre fölvettek, műszakbeosztásuknak megfelelően munkára a következők szerint jelentkezzenek: az I. műszakra fölvett dolgozók 10-én reggel 5 órakor, a II. műszakra fölvett dolgozók 10-én délután 1 órára, a III. műszakra fölvett dolgozók 9-én este 9 órára. A fent közölt időponttól eltérően az »udvar« üzemrészhez fölvett réparakók és a tolatószemélyzet műszakbeosztásuknak megfelelően szeptember 6-án, az erőtelepre fölvett fűtők és salakosok ugyancsak beosztásuknak megfelelően szeptember 9-én jelentkezzenek munkára. Közöljük továbbá, hogy 1968. szeptember 8- án, vasárnap reggel 8 órai kezdettel a gyár alsó bejáratánál pótfelvételt tartunk Fölvételre jelentkezhet minden 18. évét betöltött férfi és női munkavállaló, aki a cukorgyártási idényre munkát kíván vállalni. KAPOSVÁRI CUKORGYÁR (7532) Néhány héttel ezelőtt még reméltük, hogy az erőfeszítések eredményeként elkészül a tanév kezdetére a Kaposvári Szakmunkásképző Intézet. Sajnos, az elmúlt napokban ez a remény szertefoszlott. A beruházó nem vette át az intézetet. Ennek oka — az iskola igazgatóhelyettese szerint — az, hogy sok minőségi kifogást találtak, például a kazánok sem működnek. A minőségi kifogásokat jegyezve csak a második emeletig jutottak. Addigra annyi hiba összegyűlt, hogy ez eleve kizárta, hogy szeptember elsején megkezdjék az új létesítményben a tanítást. Most reménykednek, hogy talán október elsején már oda irányíthatják a tanulókat. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója arra a kérdésre, miért nem indulhatott meg a tanítás Somogy szakmunkásképzésének új fellegvárában, csak a kazánokkal kapcsolatos problémákat említette meg akadályként. Szerinte a kazánok üzemeltetését is csak műszerek hiánya teszi lehetetlenné. Kijelentette, néhány napon belül elhárítják ezt az akadályt. — Az iskolának átvehető A vállalati nyereségből képződő részesedési alap ilyen egyenlőtlen felosztása tehát logikusnak, helyesnek látszik, nemcsak elvileg, hanem a gyakorlatban is. Válaszolni kell azonban még arra a kérdésre is, hogy ez az egyenlőtlen felosztás vajon nem a beosztott dolgozók kárára és a vezetők javára változtatja-e meg az eddigi jövedelem-arányokat? Itt mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy a nyolcvan —ötven—tizenöt százalékos csoportmaximumok nem egynemű adatok. Ugyanis a harmadik kategória zömét alkotó munkásoknál a 15 százalékot a keresetre — ebben benne van például a túlórapénz is — míg az első és második kate- ♦ góriáná! a 80 és az 50 száza- | lékot az alapbérekre vetítik. S I hogy itt nemcsak szóhasználatbeli különbség van, az alapbér és a keresetek között, azt mutatja az, hogy a legtöbb iparágban a munkások keresete kb. 10 százalékkal magasabb az alapbérüknél. De tudni kell természetesen a részesedési alap felosztásáról azt is, hogy az a bizonyos 80—50—15 százalék csoportmaximum. Ezen belül egyedi/ jól 'dolgozó munkás kaphat a részesedési alapból a keresetének 50—60, sőt 100 százalékát kitevő összeget is. Végül, de nem utolsósorban a részesedési alap differenciált megállapításánál azzal is szá— /íz iSKOíanaic aiverieiu , __ r . , , ,--------------------á llapotban kell lennie a hó- 5 molm ho,g/1híl.a kereseti nap közepére — mondta az igazgató. A kivitelező nem beszélt a minőségi kifogásokról. Ha nem is tesz elhárításukért valamit, bizony aligha kerülhet sor a várva várt eseményre. Sz. N. arányokban eltolódás fog bekövetkezni, az — a jelenlegi feltételeket figyelembe véve minden bizonnyal nem olyan irányú lesz, hogy a ve| fel zetők bére a munkások béréhez képest növekedni fog. Aki alaposabban foglalkozott a részesedési alap felosztásával, az világosan látja, hogy az egyes kategóriákat együttesen tekintve a korábbi arányok — átmenetileg — sok helyütt kisebb-nagyobb mértékben még romlanak is a vezető beosztásúak rovására. Felelősséggel elmondható, hogy ez az érdekeltségi rendszer »a vezetői normák megszigorítását« jelenti. A korábbi prémiumok, jutalmak és év végi részesedés együttes összegét az I. kategóriába sorolt vezetők ugyanis csak akkor érhetik el, ha a vállalatuk a korábbin:.’ mottevően nagyobb gazdasági eredményt ér el. Akkora r”'°- reséget, arpely átlagosan eléri — nyereségnapokban számolva — a 30 napot! Ha azonban a vállalatoknak sikerül olyan eredményt produkálni, hogy a vállalat vezetője annyi jövedelemhez jusson, mint 1967-ben, akkor az is biztos, hogy a beosztott dolgozók jövedelme a tavalyihoz képest növekedni fog. (Köztudomású ugyanis, hogy az 1967-ben kifizetett nyereségrészesedés napokban kifejezve minden ágazatban lényegesen alatta maradt az említett 30 napnak.) Az elmondottakból egyértelműen az következik, hogy a bérszabályozás új rendje — tehát benne az a bizonyos 80—50—15 százalékos csoportmaximum — az idén és a következő néhány évben nem növeli a különbséget az igazgató és beosztott dolgozók átlagjövedelme között. A differenciálódásra szükség van Vízmű épül Ordacsehiben 7000 méter hosszú csővezeték — Víz 130 m mélyről Családonként 3000 forint hozzájárulás Vízügyi Igazgatóság is jóváhagyta, Lukács Antal községi tanácselnök és Vass Tamás, a márciusban megalakult községi törpevízmű-társulat főkönyvelőjének irányításával megkezdődtek az előkészítő munkálatok. A másfél milliós költséggel épülő vízmű tervét a község lakossága is nagy lelkesedéssel fogadta: családonként 3000 forintot ajánlottak fel a kiadások fedezésére. A kút már elkészült: több mint 190 méter mélyről kapják majd ^ vizet. A község tizenkét utcájába összesen 7000 méter hosszúságú csövet fektetnek le. A próbaüzemelést a jövő év tavaszára tervezik. Ordacsehiben néhány évvel ezelőtt megbetegedett egy kisfiú. A körzeti orvos alapos vizsgálat után megállapította, hogy a betegséget egy udvari kútból fogyasztott víz okozta. Fonyódi ásványvizet írt föl, és a kisfiú rövidesen meggyógyult. Ezután egyre-másra érkeztek a bejelentések, s a körzeti orvos általános vizsgálatot tartott. Kiderült, hogy a magas talajvíz miatt a községi kutak nagy részének a vize ivásra nem alkalmas. Ekkor született meg az elhatározás: vízmüvet kell építeni. Miután a községi tanács által elkészített tervet a járási és a megyei tanács meg a Pécsi | Holott ennek a különbség- J nek a növekedése határozottan kívánatos volna. 1967-ben az igazgatók alapbére alig háromszorosa volt a munkáskeresetnek. A szakmunkások átlagos kereseténél az igazgatók csak kétszer keresnek többet, a legjobb szakmunkások keresetének pedig az igazgatói alapbér alig másfélszerese. (S ezek az arányok is csak akkor állnak fenn, ha a szakmunkások és az igazgatók napi munkaidejét egyenlőnek vesz- szük. Köztudomású azonban, hogy az iparban egyre több a napi átlagosan 8 óránál kevesebbet dolgozó munkás, és sajnos egyre több a napi. 10— 12 órát vagy ennél is többet dolgozó vezető. Ha tehát egy órára számítanánk a kereseteket, még másfélszeres különbségek sem jönnének ki.) Az ilyen kereseti arányok nem tükrözik a feladatok nehézségeit, a felelősség és kockázat különbsége közötti tényleges arányt. Ennek hátrányos következményei már a múltban is számos problémát okoztak. Egyebek között azt, hogy a jó szakmunkások ritkán vállaltak magasabb munkakört, például üzemvezetői vagy művezetői beosztást. Ezért a jövőben nem szabad visszariadni a kereseti arányoknak a mostaninál nagyobb differenciálódásától sem, ha ez a nagyobb teljesítményre, a hatékonyabb és kvalifikáltabb munkráa való ösztönzést szolgálja. Csak az ilyen ösztönzés és az annak eredményeként kialakuló hatékonyabb munka biztosítja azt az anyagi alapot, amely lehetővé teszi a keresetek és az életszínvonal általános gyorsabb ütemű növekedését valamennyi dolgozó számára. Dr. Garam József
