Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-05 / 208. szám

Csütörtök, 1968. szeptember 5. 3 SOMOGYI NÉPLAP A pártvezetőség-választás előtt A pártélet fontos esemé­nyére készülődnek a kommunisták. A szer­vezeti szabályzatnak megfele­lően az alapszervezetek tag­gyűlése kétévenként vezetősé­get és titkárt választ a párt­munka irányítására, az ügyek intézésére. Ennek megfelelően az idén október 1 és november 16 között lesznek az újjává- lasztások. Számtalanszor meggyőződ­hettünk már róla, hogy a párt munkája, vezetése kihat az egész ország létére és fejlődé­sére, s ugyanígy egy-egy ki­sebb közösség — legyen az gyár, vállalat, intézmény vagy tsz — számára sem közömbös, az adott helyen hogyan műkö­dik majd a »motor«, a párt- szervezet, kiknek szavazott bi­zalmat a párttagság? Olyan emberek-e ezek, akik megin- gathatatlanok politikai meg­győződésükben, az igazságke­resésben, kérlelhetetlenek a hibák, a visszásságok elleni harcban? Olyan emberek-e az új alapszervezeti vezetők, akik a maguk területén, ahol a párt politikája megvalósul, növelni tudják a munkásosztály, a dol­gozók társadalomformáló ere­jét, nevelő hatását, megtesz- nek-e mindent, hogy megvaló­suljanak nagyszerű céljaink, újabb sikereket érjünk el a szocializmus építésében, amit úgy is lehet megfogalmazni: szívükön viselik-e az egyének, a családok boldogulását, a ha­za felvirágzását? S mert ez így van, érthető, ha a pár­ton kívüli dolgozók is nagy fi­gyelemmel kísérik a pártszer­vezetek küszöbönálló vezető­ségválasztását. L ényegében változatlan marad a választás rend­szere. Ezúttal is a veze­tőségválasztást megelőző tag­gyűlésen, akárcsak két évvel ezelőtt, legalább egy hónappal a választás időpontja előtt meg kell választani a jelölő bizottságot, annak elnökét, to­vábbá (ez az újítás) a szava­zatszedő bizottságot és a tag­gyűlést levezető elnököt is. Bizonyos, hogy a párttagság helyesléssel fogadja a vézető- ségválasztás további javítására irányuló törekvést. Azoknak, akik megbízást kapnak a veze­tőségválasztás lebonyolítására, ilyenformán elegendő idejük lesz arra, hogy alaposan, jól megismerjék feladataikat. A jelölő bizottság például ugyan­úgy, mint két évvel ezelőtt, ta­nácskozhat lehetőleg a párt- szervezet minden tagjával, hogy megismerje véleményü­ket a tisztségekre szóba jöhe­tő elvtársakról. Ezt a véle­ményt a jelölésnél természete­sei egybevetik az értékeléssel, amely a pártbizottságban, a felsőbb szerveknél alakult ki az alapszervezetek, a csúcsve­zetőségek titkárainak és veze­tőségi tagjainak a lejáró cik­lusban végzett tevékenységé­ről, hatékonyságáról, eredmé­nyeiről vagy éppenséggel ja­vításra szoruló vonásairól. E napokban már minden alapszervezetben egyre több­ször szóba kerül a beszélgető- i seken, kiket is válasszon meg a párttagság? A törekvés az, ahogyan ezt már fentebb em­lítettük, hogy az új párt-vezető­ségekben olyan kommunisták foglaljanak helyet, akik értik, vallják és érvényesíteni tud­ják a párt politikáját, a helyi követelményeknek, rátermett­ségüknél fogva, megfelelnek, van tekintélyük és vezetői készségük, s így eredményesen együtt dolgozhatnak az adott kollektívával. Titkárok, veze^ tőségi tagok legfőbb »ajánlóle­vele«, ha a tagság úgy látja, azért érdemlik msg a bizal­mat, mert eleven kapcsolatban állnak az élettel, munkahelyük örömeivel és gondjaival, is­merik az emberek gondolatvi­lágát, érzéseit, s a párt politi­kájának végrehajtására fel tudják sorakoztatni a párton - kívüliéket is. Az elmúlt esz­tendőkben tapasztalhattuk, hogy ennek minden lehetősége megvan. A magyar dolgozók megértették, hogy a nép egy­sége, a párttagok és a párton- kívüliek összefogása — a fel­adatok megoldására — közös nemzeti érdek. A z alapszervezeti vezető­ségek, amelyeknek mandátuma most lejár, nagy többségükben hasznos, sikerekben gazdag időszakra tekinthetnek vissza. A min­dennapi élet pezsgésében akadt munka elég, akár a ha­zai körülmények alakulását, akár a nemzetközi helyzetből adódó felvilágosító, propagan­dafeladatokat tekintjük. Az alapszervezeti pártvezetőségek tagjai a munkás hétköznapo­kon a politikai, a gazdasági, a kulturális front egy-egy őrhe­lyén álltak, s olyan tapaszta­latokat szereztek, amelyek kin­cset érnek, pótolhatatlanok, s amelyeket a következő sza­kaszban sem lehet nélkülözni. Nyilvánvaló, hogy a kipróbált, helytállt, tudásban, tapaszta­latban, vezetői erényekben, s önismeretben megerősödött kommunisták, ha ezt beosztá­suk, életkoruk, egészségi álla­potuk — vagy más személyes ügyük megengedi, ott lesznek az újjáválasztott vezetőségek­ben is. Bár a pártszervezete­ket senki sem sürgeti min­denáron való személyi cserére, a választásokon lehetőség nyí­lik arra is, hogy előtérbe ke­rüljenek olyan kommunisták is, akik friss szemmel, friss lendülettel, jó képességekkel és a »legmaibb« tapasztalatok­kal, növelhetik az alapszerve­zeti vezetőségek szerepét, hoz­zájárulhatnak a régi és új pártvezetőségi tagok szeren­csés ötvöződéséhez. M ost már utolsó szakaszá­ba lép az alapszerveze­ti választások előkészí­tése, majd ezt követően a vá­lasztások lebonyolítása. A je­lenlegi időszakot ugyan sok torlódó esemény, a munkás- mozgalom kérdései iránt meg­nyilvánult fokozott érdeklődés jellemzi, a kommunisták és a pártonkívüliek eközben is nagyfokú érdeklődéssel tekin­tenek a pártalapszervezetek vezetőségének beszámoltatása és újjáválasztása elé. Örven­detes tény ez, mert a válasz­tás mindig növeli a párttagság tevékenységét, aktivitását, len­dületet ad a pártvezetés mun­kájának megjavításához, a magyar dolgozók előtt álló fel­adatok megoldásához, végső fokon tehát ahhoz, hogy pár­tunk szava, országunk tekin­télye még számottevőbb le­gyen' V. J. SZÁZMILLIÓS BETÉTÁLLOMÁNY Félévi számvetés a fogyasztási és takarékszövetkezeteknél (Tudósítónktól.) A MÉSZÖV igazgatósága és a KPVDSZ megyei bizottsága legutóbbi ülésén értékelte a KMP megalakulásának ötve­nedik évfordulója tiszteletére indított munkaverseny félévi eredményeit. A munkaversenyben mint­egy háromezer-ötszáz szövet­kezeti dolgozó s száznegyven szocialista címért küzdő bri­gád vett részt. Az első félév­ben szép eredményeket értek el a fogyasztási és takarékszö­vetkezetek. A szövetkezeti kis­kereskedelem 9,7, az ipar 78,4, a felvásárlási ágazat pedig 29,7 százalékkal teljesítette túl a tervét. A megye szövet­kezetei az első félévben 17 156 000 forint nyereségre tettek szert. A takarékszövetkezetek ver­senyének legfontosabb ered­ménye, hogy a megyei betét- állomány immár megközelíti a százmilliót, negyvenmillió forint volt a kölcsönök össze­ge és több mint félmillió nye­reséget könyvelhettek el. A MÉSZÖV igazgatósága dicséretben részesítette a len­gyeltóti, a tabi, a karádi és a somogyszobi fogyasztási szö­vetkezeteket, valamint a ba- bócsai és nagyberki takarék­szövetkezetet félévi eredmé­nyeiért. A vállalat igazat ad a fogyasztóknak A csekkrendszert mindenki szidja az áramdíjbefizetések­nél, mégis van. — Már nem sokáig — mond­ja Szakonyi Gyula, a Dél-du­nántúli Áramszolgáltató Vál­lalat kaposvári üzletigazgató­ságának vezetője —, mert nem jó a fogyasztónak sem meg a vállalatnak sem. A fogyasztó, ha csekken fizeti be az áram­díjat, nem kap számlát. A vállalat pedig késve kapja meg a pénzt, ráadásul rengeteg többletmunkát okoz a könyve­lésben is, a postán is. Havonta tizenhatezer tétel A postának havonta tizen­hatezer tétellel nőne a forgal­ma, ha minden kaposvári fo­gyasztó csekken fizetné be az áramdíjat. A jogszabály értel­mében viszont a számla fel­mutatása után azonnal esedé­kessé válik a befizetés. De számlát is meg csekket is nem adhat a beszedő. Akkor lehet csak csekkel fizetni, ha a pénz­beszedő nem találja otthon a fogyasztót. — Az az igazság — mondja Horváth Bertalan főkönyvelő —, hogy egy Isissé kényelme­sek voltak a díjbeszedőink. Gondolták, hogy ide is behoz­zák a fogyasztók a pénzt, vagy beküldik postán. Bár a díjbe­Lesz-e kencsóválfás? Szomszéd községek között nemegyszer évtizedekig tartó viták folynak arról, melyik faluban van több csinos lány, hol dolgosabbak, hol tehetősebbek az emberek. A kőröshegyiek — tartják róluk Zamárdiban — ember- emlékezet óta büszkék a bo­rukra. A régebbi zamárdiak azonban arra az időre is em­lékeznek, amikor még a ve­télkedésben pártatlan föld­váriak sem találtak különb­séget a két falu: Kőröshegy és Zamárdi borai között. Az utóbbi évtizedek aztán eldön­tötték a vitát: Kőröshegy jó­nevű bortermő község lett( Kitűnő zamatú olaszrizling- jét a megyehatáron túl is szí­vesen poharazgatják. Hogy a régi-régi versen­gésben a zamárdiak marad­tak alul, ezt nem lehet elvi­tatni. El is ismerik a faluban a kőröshegyi bor sikerét, de... De a versenyt nem adták fel. Csak a legöregebb embe­rek, Fehér János és idős Kiss Imre emlékeznek arra, hogy miamikor még kanesót, vál­tottak a két község szőlős­gazdái, és ami a legfontosabb volt, egyikük sem járt rosz- szul, egyformán édes volt a must és egyformán erős, jó zamatú a bor, ami érlelődött belőle Zamárdiban ugyan­úgy, mint Kőröshegyen. A zamárdi közértkötött ta­lajban jól megkapaszkodott az otelló, a delovári gyökere, a rizlingtőkék meg elöreged­tek. A kivágásuk mégsem ment könnyen, még tavaly is tarkállott a százholdas gabo­natáblákban itt-ott egy-két parcella, de az idén már mindet kivágták. Ezt csak úgy lehetett elér­ni, hogy októberre már bort ígért a tsz új, harminchárom holdas telepítése. A három­éves olaszrizling nagyon szép. Kajái József főkönyvelő szerint legkevesebb 100—150 hektorliter bort ad. Gazda­gon termett a hétholdas cse­megeszőlőjük is. Tavaly a régi szölósterüle- tek még annyi bort adtak, hogy hetven hektolitert ki­oszthattak a tagok között. A zamárdi földek lelke az a homokos dűlő, ahová az új telepítés került. — Olyan a földje, mint amelyik a kőröshegyi rizlin- get neveli — mondják a za­márdiak, és azt szeretnék, ha a bor minősége sem ma­radna el a szomszéd falu bo­ra mellett. Az idei őszön borkimérést akarnak nyitni a Balaton- parton. Egész télen át kap­ható lesz majd a zamárdi olaszrizling. Sok múlik a szü­ret idejének megválasztásán, a bor kezelésén, hogy ne le­gyen baj a bemutatkozással. Mert ha a szőlőre jó idő lesz jövőre is, akkor már három­száz hektoliternek kell piacot keresni. A régi zamárdiak közül is a legidősebbek szeretnék leg­inkább megérni, hogy egy­szer sor kerüljön még a kancsóváltásra a zamárdi és a kőröshegyi szőlőkben, mint régen, amikor az egyik kan­osában sem volt jobb bor, mint a másikban. N«|y József szedők kötetlen munkaidőben dolgoznak, mégis reggel nyolc­tól ötig járják a házakat. De- hát ebben az időszakban majdnem mindenki dolgozik. A csekk egyébként azért is hátrányos nekünk, mert előfor­dult már, hogy csak két-három hónap múlva kaptuk meg az áramdíjat Mikor késik a számla? — Sokan panaszkodnak — főleg a Kalinyin lakótelepen —, hogy két-három hónap után sem kapnak áramszám­lát. — Ez érthető — mondják a vállalatnál —, előfordulhat, hogy a beköltözés után csak öt hónappal érkezik meg a fo­gyasztókhoz az első számla. A lakótelep egyik részében ugyanis páros, a másikon pe­dig páratlan hónapokban szed­jük a pénzt és olvassuk le az óra állását. Az is előfordul, hogy egy-egy ilyen új lakásba nem egyszerre költöznek be a lakók, s valaki kimarad a tömbből, amikor azt a beszedő megkapja. Akkor pedig csak két hónappal később kap elő­ször számlát. — Ezen nem lehet változ­tatni? — Arra nem tudunk felké­szülni, hogy költözködés ide­jén mindenkinek már az első napok után számlázzunk, hi­szen a tizenhatezer fogyasz­tót mindössze öt díjbeszedő látja el. Éppen a kéthónapos határidők miatt minden elköl­töző még két számlát kap: az előző két hónapét, s egy rész­számlát arra a rövid időre, amit a legutolsó leolvasás után fizetett. Új rendszerre térnek át — Van még egy problémánk — mondja az igazgató. — A vállalat ezekben a hónapokban tér át a lyukkártyás rendszerű számlakiállításra. Az áttérés mindig többletmunkával jár. De ez gyorsabb ügyvitelt ered­ményez majd. Addig is türel­met kérünk a fogyasztóktól. Segíthetnek nekünk, ha csekk helyett számlához ragaszkod­nak. De az az igazság, hogy a fogyasztóknak körülbelül a fe­le nem hagyja megjegyzés nél­kül a számlát: rossz az óra mondják. Én is elmentem pénzt beszedni egyszer, s ma­gam is hallottam ilyen meg­jegyzéseket. Én nem állítom, hogy nem fordul elő néha óra­hiba, de olyan ritka ez, mint a fehér holló, hiszen rendszere­sen ellenőrizzük a készüléke­ket. K. L Ordacsehiben láttuk... Az ordacsehi termelőszövet­kezetben mozgalmas a határ ezekben a napokban. Több százan dolgoznak a földeken, végzik az éppen beérett nö­vény betakarítását. A köz­mondást jól ismerik: Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra ... Igen, ma még kedvez a kellemes napsütés a burgonyaszedésnek és a talaj- munkáknak, de ki tudja, né­hány nap múlva vajon nem szól-e közbe a tartós eső? A silózásnál sem dolgoznak sokan, mindössze három-négy gép és kezelőszemélyzete, meg a kazalon néhányan. Ök gondoskodnak a 150 szarvasmarha és 400 anyajuh ­tetéséhez szükséges takarmányról. Csak kukoricát apríta­nak silónak, igen elégedettek a minőséggel és a mennyi-- séggel is. Mátyás Anna, Zsiborás Lászióné, Nagy Ilona és Horváth Anna »birodalma« a tavaly kétmillió forintért épített* korszerű, 15 000 férőhelyes csibenevelő. A Bábolnai Álla­mi Gazdaságtól kapott Lohmann naposcsirkék itt két és fél kiló takarmány elfogyasztása után elérik az egykilós súlyt. Az idén 75 000 csirke értékesítését tervezik, s eb - bői mintegy 400 000 forint tiszta haszonra számítanak. Jól jövedelmező üzemág ez Ordacsehiben. Károly János és Kiss István egy új sertésfiaztató alapo­zási munkáit végzik. A csibenevelö és a fiaztató körül emelkednek majd az új központi major épületek Munkajogi parlament Napirenden: a munkaügyi döntőbizottságok munkája Három évvel ezelőtt ült ösz- sze utoljára a megye munka­jogi parlamentje. Az SZMT és a Területi Munkaügyi Dön­tőbizottság (TMDB) szervezé­sében szeptember 9-én megyei tanácskozásra ül össze két­száz döntőbizottsági elnök. Az egész napos tanácskozáson mérlegre teszik a munkaügyi döntőbizottságok hároméves tevékenységét, összegezik a tapasztalatokat, s meghatá­rozzák a feladatokat. Ezen kí­vül témája lesz a munkajogi parlamentnek az új Munka Törvénykönyve és a kollektív szerződések tapasztalatai, s természetesen az 1969-re és 1970-re szóló szerződések ki­dolgozása is. A döntőbizottsági elnökö­kön kívül öt nagyvállalat gaz­dasági és szakszervezeti ve­zetőit is meghívták a tanács­kozásra. A Siófoki Kőolajve­zeték Vállalat, a Nagyatádi Konzervgyár, az öreglaki Ál­lami Gazdaság, a Somogy me­gyei Tanácsi Építőipari Válla­lat és a Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyára képviseli közvetlenül a megye iparát és mezőgazdaságát a tanácskozáson. Első alkalommal tüntetnek ki ilyen alkalomból több dön­tőbizottsági elnököt és tagot. A megyei parlamenten el­hangzó javaslatokat az itt megválasztott küldöttek mondják majd el az ősszel megrendezendő országos ta­nácskozásom A Pamutfonó-lpari Vállalat Kaposvári Gyára FÖLVESZ 16—40 éves korig női átképzős tanulókat Naponta háromszori étke­zést térítés ellenében biz­tosítunk. Szállást leányott­honunkban vagy megbíz­ható helyen albérletet tu­dunk biztosítani. (7509)

Next

/
Thumbnails
Contents