Somogyi Néplap, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-04 / 182. szám
SOMOGYI NÉPLAP MMW«—————— 4 Vasárnap, 1968. augusztus l Polcz Lajoséknakmegéri... A nagycsepelyi termelőszövetkezet a múlt évi gazdálkodási eredmények értékelése alapján a leggyengébb volt a siófoki járás közös gazdaságai között. Ismerem a szövetkezet múltját. Jártam náluk, amikor — vagy fél évtizeddel ezelőtt — látva, érezve gyengeségüket, a jobban járható utat keresték az emberek. Aztán meghallgattam egy közgyűlést, amikor a kérdések ott feszültek az emberekben, de senki sem szólt. Csöndesen hallgattak, pedig beszélniük kellett volna ... — Egyetlen olyan esztendőnk volt, amikor elégedettek lehettünk a munkaegység értékével. Ez még a Fehér Gyula elnöksége alatt volt. Több mint harminc forintot ért akkor az egység... Szalai Imre szerelővel és társaival beszélgetünk az utcán. — Elmemnek az emberek, egyik a másik után int búcsút a falujának. — Miért? — Panaszolják a megélhetést Látta volna, reggel menynyien indultak el innen munkába az állami gazdasághoz, az erdészethez meg a Balaton- parti üdülőkbe. A férfiak szűkszavúak, most mégis egymás szavába vágnak. Ideges türelmetlenség a rugója minden mondatnak. — Elmennek. Mit tehetünk? Egyre kevesebben leszünk a földhöz, amit a tagok behoztak a megalakuláskor ... Ükös János elnök hozzáteszi: — Nagyon kevesen vagyunk. Az újságíró elvtárs megkérdezte, hány olyan család van &Í % '■ *' v '' :..fc ' \; ■Mp "'ií'N- '< fial C;í i Polcz Lajos. a szövetkezetben, ahonnan minden munkabíró családtag a közösben dolgozik. Hát számoljuk csak össze ... És a kezükön számolják. Szalai Imrééknél a feleség az irodán dolgozik, az anyós a baromfitenyésztésben. Az elnökéknél az egész család a közösből várja a megélhetést, pedig a fiú tehergépkocsit vezethetne valamelyik vállalatnál, és minden bizonnyal többet keresne havi hatszáznál... — Rajtunk kívül háromnégy ilyen család van még a szövetkezetben. Ezek az emberek bizakod- iSStevi: nak. Hisznek abban, hogy lesz ez a gazdaság még erősebb is, s akkor majd többet fizethet a .agjainak. De hát úgy nem lehet erősíteni, fejleszteni a közöst, ha némelyek otthagynak csapot-papot, és mennek a szélrózsa minden irányába, keresni a boldogulást. Akik maradtak és maradnak, azok szeretik a falujukat, a termőföldet, amely mindig elegendő kenyeret és mellé valót adott a nagycsepelyie! neHa most is összetartanának, és senki sem futamodra meg a vékony boríték láttán, hanem bizakodna... — Előbbre lennénk, és nem lógnánk ki a járás szövetkezeteinek sorából — mondja az elnök. Üj, piros téglás ház húzód5k meg az utcasorban. Akkora, amekkora egy kis családnak való. A lakórészhez hozzáépítették a gazdasági épületet. A tulajdonos: Polcz Lajos tsz-tag. vezetőségének tagja. — Ha az ember igazán szereti a mezei munkát, nem fordít hátat a földnek — vallja az idős gazda. — Eszembe se jutott még, hogy elmenjek innen. Én gyalogmunkás vagyok a feleségem a kertészetben dolgozik, és ott van a munkahelye az unokámnak is. A kislány tizenhét éves, de több egysége volt tavaly, mint a feleségemnek ... Ha megtakarít bennünket, az övé lesz ez a ház. Nagyon szeretjük íróinkét. Polczné három évvel ezelőtt írta alá a belépési nyilatkozatot, azelőtt bedolgozó volt. ötvenöt éves, tagja a szövetkezet vezetőségének. Reggel a kertészetben találkoztunk vele. — Éjszaka hajnali öt óráig a baromfiakat gyűjtöttük ösz- sze a telepen, néhány órai alvás, és máris munkába álltam ismét... Hogy megtalálom-e Polcz Lajosné, a szövetkezet í számításomat? Mondjuk, az dón nem számíthatunk magas részesedésre, de jövőre majd biztosan több lesz. Amink van, azt mind a közösből meg a háztájiból kapott jövedelemből építettük, vettük. Nem szabad arra adni, hogy ez az év nem sikerül úgy, ahogyan vártuk. Rossz volt az időjárás. Talán a jövő év jobban kedvez. Bizakodással beszél. Minden oka megvan rá, hogy reménykedjen, hiszen a parasztembert mindig a föld nagyobb hozamába vetett hit segítette át a szűkös esztendő okozta c~üg- gedésen. Bizonyos, ha többen követnék Polczék példáját Nagycsepelyen, előbb érkezne el ez a várva várt esztendő... Hernesz Ferenc MARKA A PULT ALÓL Nagyon megörültem néhány hónapja a hírnek, hogy az il- latszerboltok ismét forgalomba hozzák a Gilette Silver pengét, ezt a — ne fukarkodjunk a jelzőkkel — világmárkát. Forgalomba hozták? Igen, de nem mindenütt a megfelelő módon «-forgalmazzák«. Például a kaposvári Opera illatszerboltban. Kérésemre az eladó unott arccal felelte: — Sajnos nincs Silver pengénk. Hogy mikor lesz? Nem tudom kérem ... Meglehetősen megnvúlt képijei léptem az utcára. Ám megérkezett a -mentőangyal«, egy régi ismerősöm személyében. Türelmesen meghallgatott, és . csak ennyit mondott: — Menj egy kicsit lejjebb, J öregem, és várj. Engem itt is- 4) mernek... Valóban ismerték, sőt Sil- vert is kapott. Miután átnyúj- < tóttá, hat forint ötven fillér * ellenében, a jótett boldog tu- 1 datával távozott. Én pedig el- szomorodtam, hisz engem itt f nem ismernek, és mi le6Z, ha egyszer elhasználódik a drága acél? Elhatároztam, hogy tovább próbálkozom, és betértem a Carmen illatszerboltba. — Mennyit parancsol? — itt ez volt a válasz. Ezúton mondok köszönetét a kedves eladónak és a régi ismerősnek. Az operabeli kartársnőtől pedig elnézést kérek, amiért zord idegenséggel, csak úgy ismeretlenül vásárolni próbáltam, s az ismeretség érdekében előzőleg nem meséltem a gyerekkoromról, és azért is, hogy a hangulatom »szőrös« maradt T. T. AKTATOLOGATÁS Igaza van, de még sincs? Négy fórumot is megjárt a panasz, mire szakértő mondta ki a véleményét arról a néhány mázsa mészről, amelyet Kovács Pál kaposhomo- ki lakos még ez év május 23-án vásárolt a TÜZÉP- től. A történet röviden eny- nyi: megvette a meszet, kifizette érte a 421,50 forintot és hazavitte. Otthon próba- oltást végzett, s akkor vette észre, hogy a mész nem jó. Reklamált a TtlZÉP-nél. Hiába. A vállalat még arra sem méltatta a panaszt, hogy mintát vegyen az udvaron heverő mészből s megvizsgáltassa: vajon igaza van-e a vásárlónak? Az ügy pedig tovább gyűrűzött: eljutott országos fórumokhoz, onnan pedig vissza a megyei tanács kereskedelmi osztályára. A vásárló pedig — nyilván azért vett meszet, mert szüksége volt rá — félretette ezt az árut, másikat vett és megoltotta. A kereskedelmi osztály szakértővel vizsgáltatta meg a félretett árut, s megállapították, hogy rossz: mindössze ötven—hatvan százaléka ad mésztejet, holott valamennyinek föl kellene oldódnia a vízben. S ami ezután következik, az már nem egyéb packá- zásnál: a megyei tanács kereskedelmi osztálya felszólította a TtlZÉP-et, hogy a szakértői vélemény alapján fizesse vissza a mész árát. A vállalat képviselője erre azt felelte: ők már egyszer úgy döntöttek, hogy nem fizetik ki, ezért most sem fizetnek. Az ügy persze nem maradt annyiban. A kereskedelmi osztály fölkérte a Belkereskedelmi Minisztériumot: utasítsa a kaposvári TÜZÉP-et az összeg visszafizetésére. Minden valószínűség szerint ezután már megkapja a pénzt a vásárló. Az ügy mellett azonban mégsem lehet szó nélkül elmenni, mert nem kereskedelmi szemléletet tükröz, hanem azt, hogy a vállalat a monopolhelyzetét felhasználva packázik a vásárlókkal. S ez nem jellemző — és nem is lehet az — a kereskedelemre. K. I. ROMANTIKA YAN - VENDÉG KELLENE AZ ATÁDl „KOLOSTORBA“ Kevés járási székhely büszkélkedhet olyan romantikus étteremmel, szállodával, mint Nagyatád. Az egykori kolostorból átalakított szálló és étterem a Park nevet kapta, a helybeliek azonban csak Kolostornak nevezik. Színvonala olyan, hogy Kaposváron is szívesen látnánk. Jó a konyha is, nem csupán az ilyen éttermekben megszokott, ételeket rendelhet a vendég, hanem olyan különlegességeket is, amire éppen kedve támad. Hét végén alig vannak ... — Sajnoß kevés az ilyen vendégünk ... Naponta átlagosan 2000 forint forgalmat érünk el, hét végén azonban alig van vendégünk. Előfordult már, hogy a húst, halat meg kellett semmisíteni, mert nem volt kinek elkészíteni. Most bevezettük a közétkeztetést, naponta hatvanan étkeznek itt — mondja Koródi Gyula üzletvezető. A szálloda vezetője sem dicsekedhet nagy forgalommal. A nyitástól eltelt több mint egy hónap alatt összesen két- S7.ázötven vendége volt csak a szállodának. A tizenöt szépen berendezett szoba még egyszer 'em volt teljesen kihasználva. Voltak németek, angolok, esy amerikai házaspár — ottiár- tunkkor érmen jugoszláv cso- oortnt vártak —. de olvan vendégük még nem volt, aki a közeli fürdőt kívánta isénvbe venni, s ezért érkezett volna Negvatádra. Nagyobb reklámot, zenét A jövő kecsegtet csak némi biztatással. Napirenden van a fürdőnek gyógyfürdőhellyé való nyilvánítása, talán akkor megváltozik a jelenlegi helyzet. A barcsi Dráva-híd megnyitását is nagyon várják, mert a Nagyatádon keresztülvivő nemzetközi útvonal várhatóan megnöveli majd a vendégek számát. De addig is tenni kellene valamit, hogy az étterem és a szálloda ne álljon üresen. Elsősorban a mostaninál sokkal narvobb reklámra, propagandára volna szükség. A csokonyavisontai gyógyfürdőnél és a forgalmasabb utak mentén táblákkal hívhatnák fel a figyelmet a nagyatádi Park Hotelre és étteremre, az olcsó árakra. Hamarosan itt az ősz, kezdődik a vadászati szezon. A szálloda a hazai és a külföldi vadászoknak is nagyszerű elhelyezést kínál, s rendezhetnének az étteremben hangulatos vadászvacsorákat, hiszen a közelben vadban gazdag erdőségek vannak. Télen pedig buszkirándulásokat szervezhetnének ide disznótoros vacsorára. Közös összefogást! Nagyon hiányzik ebből az étteremből a zene. Ma már nem szívesen mennek az emberek oda, ahol nincs. Növelné az étterem hangulatát, romantikáját egy hárfás vagy egy cimbalmos. S akkor bizonyára nemcsak a nagyatádiak, hanem a környékbeliek is szívesebben fölkeresnék esténként vagy hétvégeken az atádi »kojostor« éttermet, szállodát. Az étterem a Somogy megyei Vendéglátó Vállalaté, a szálloda viszont az Idegenforgalmi Hivatal kezelésében van. Fogjon össze a két gazda, közösen reklámozzon, irrt az érdekeket nem lehet különválasztani. Szalai László Részeg Földünk A Föld, akár csak egy kissé spicces ember, ingadozik a tengelye körül: évente mint- e«y 21 méternyit a földrajzi Északi-sark körül. De miért? Ennek eldöntésére négy nemzet — az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Japán és Olaszország — 67 esztendő óta minden politikai viszályt félretéve közös megfigyelési programot hajt végre: A feltehető okok között szerepel a sarki jég olvadása, a kontinentális tömegek egyenlőtlen elosztása, az óceánok mozgása, sőt oka lehet a tántorgásnak a belső földáram is. A Alkalmi, 'állított örül Pénztárgépek, lapmásolók és könyvtári adatfeldolgozó gépek előnyös vétele Jp—041 típusú pénztárgép JP—041 típusú pénztárgép Copyphot lapmásoló Könyvtári adatfeldolgozógép, lyukasztóval együtt Régi ár: 18 000 50 %-°s 8000 3800 70 000 Üj ár: 12 000 7000 3500 65 000 Csak korlátozott mennyiségben. Most lehet megvásárolni a Pécsi Vegyesipari Vállalat Finommechanikai részlegénéL Pécs, Lotz Károly utca 1. Telefon: 52-49/4 mellék. (50524) táncdalszerzőket gyakran vádolják plágiummal, sok eset- oen nem is alaptalanul. Azt hiszem, így van a Mein Berlin esetében is. Dallama veszedelmesen hasonlít a Nathaliera, amely már — Juliet Greco és Gilbert Becaud jóvoltából — világhírű. En mégis megszerettem a Mein Berlint, mert eszembe juttatja Wolfgangot, s így részesévé lett barátságunknak is. Wolfgang építészmérnök Berlinben, szenvedélye a fényképezés, szereti az ódon utcák hangulatát. És hogy ez a hevenyészett portré teljesebb legyen: nagyon félti az új meggypiros Skodát. Óvatosan, de élvezettel vezette a pécsi szerpentinen, és elmesélte, hogy ezt a várost náluk Fünfkirchének hívják. Az öt templom városa. Nagyszerű fotótémákat találtunk Veszprémben is. A műemlékké öregedett házak között sétálgatva> stílszerűen a kódexíró szerzetesekről szerettem volna beszélni, ám az ilyen »igényes« téma komoly nehézség elé állította nyelvtudásomat. Egy délutánunk maradt. Kimentünk a szőlőbe, hogy megkóstoljuk a somogyi bort és elbeszélgessünk. Megálltunk a horhón a cigányoknál. Később megkérdezték: — Miért mutattad meg a putrikat? — Arro vitt az út. És neki megmutathattam. Elhangzott a jogos kérdés, hogy miért? Miért mutathattam neki meg azt, ami már múlt, és ami nem turistáknak való látványosság. Erre próbálok felelni, hiszen ez felelet egyben arra is, hogy miért lettünk barátok. Wolfgang nem a prospektusok felkiáltójelei alapján állította össze programját. Már járt nálunk egy tervező- csoporttal Dunaújváros építésekor. Nem ismerkedni, hanem megismerni jött ide. Nem elégedett meg a bala- tonföldvári Kukorica csárda lekenye- rező. népies eleganciájával. Megmosolyogta ő is, és ami igaz az igaz, itt ettük a legjobb halászlét. Egyik délelőtt Harkányba indultunk. A kocsi poros volt, de tudtam, hogy a termelőszövetkeatet kertészetéWOLFGANG ben, az öntözöszivattyúnál megmoshatjuk. — öí forintért. — Ez a termelőszövetkezet egyik mellékjövedelme — nevetett a kertészeti brigád vezetője —, a mi »háztáji« szervizünk. Tört németséggel beszédbe elegyedett Wolfganggál. Aztán elindultak az ágy ások között. Wolfgang nem törődött azzal, hogy sáros lesz a cipője. Az öntözőfejek szökőkútszerűen szórták szét a vizet, és kis tócsákban csillogott az úton is. — Nagyszerű ember ez a kertész — mondta másfél-két óra múlva a kocsiban —, szinte pillanatok alatt átrakta embereivel az egész csőrendszert. Nagyon érti a dolgát. Kölnben volt hadifogoly, és ott tanult meg németül. Büszke lehet a kertre, és ez a paprika nálunk »fogalom«. Es még »szerviz« is — mosolygott —> ügyesen gazdálkodnak. A harkányi útból már semmi sem lett, mert ebédidő volt, mire a kertészettől a faluba értünk. Az egyik legkellemesebb meglepetés akkor ért, amikor a Balatonra ménét megálltunk a Togliatti könyvtárnál, Kaposváron. Én öt perc alatt elintéztem a könyvcserét, rá még húsz percet kellett várni. Sétált az előcsarnokban, fényképezett, kérdezett. Sajnos én nem sokat értek a könyvtárak speciális architektúrájához, de tőle megtudtam, hogy itt a legkorszerűbb szintmegoldásokat alkalmazták. Megmutattam az olvasótermeket, körbejártunk a polcok között, neki a gyermekolvasó tetszett legjobban. Megállt és felírt valamit a zsebkönyvébe; — Nemcsak a jó pap, hanem a jó mérnök is holtig tanul. Es az utolsó délután megálltunk a cigányoknál. Négy-ot putriból állt a telep. Wolfgang témát talált. A fal elé állított egy cigányasszonyt, karján av^vekkel. Nagyszerű kontrasztot alkotott a fehér felület és a sötét bőrű nő. — Madonna di Katahegy. Eltette a Practica Novát, és kérdezgetett a telepről. Megértette, hogy ennek a »rezervátumnak« a napjai meg vannak számlálva. Néhány éve még kisebb falunak hatott a szőlősdombok alatt, ma már kuriózum. Szomorú kuriózum. Ott lesz a képe Wolfgang albumában, talán a Hotel Annabella mellett, mint múlt és jövő. Vagy inkább mint múlt és jelen. Mert Wolfgang tudja, hogy a legkényesebb ízlést is kielégítő hotel nem csoda ma mar, és tudja, hogy a »Hotel Annabellák« egyre szaporodnak. Építész, aki a szakember szemével méri és mérlegeli eredményeinket, érti a gyarapodás okát, és a barátság melegével gratulált hozzá. A horhón hamar kiértünk a szőlőbe. Leültünk a diófa alá, tüzet raktunk. Elővette az autótérképet, láttam, utazik ismét; városokat, embereket képekben, élményekben visz haza. — Szép a te országod. — A tied is. — Elnevettük magunkat, egy kicsit komikusnak, egy kicsit udvariaskodásnak hatott. De mindketten éreztük, hogy őszinteség is. Énekelte a Mein Berlint és elszomorodott. — Az első konzerthaus, amit terveztem, odaát van. Tíz éve nem lát« tam. Elmondta, hogy hamarosan Drezdái* ba kerül. Tervezőcsoportjának az 0 feladata, hogy a még vak szemmet bámuló külvárosi házak, a háború utolsó »műemlékei« helyére új lakótelepet tervezzen. Másnap elbúcsúzott. Meghívott, látogassam meg, nézzem meg új épületeit, Drezdában a sixtusi Madonnát, és egy hasonló délután hallgassuk meg lemezről a Mein Berlint. Tröszt