Somogyi Néplap, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-29 / 202. szám

te ae_o bub Dng«bI&Sc Szem®s © ir® »|« f&alatoni Minden nyáron visszatér Fonyódra a gomba jó kereskedőkoliektívája A fonyódi gomba vezetői és eladói a negyedik nyarat töl­tik a Balatonon, évről évre visszatér a törzsgárda. Nyu­godt lelkiismerettel térhetnek vissza, mert egyetlen vásárló sem panaszkodik rájuk, ud­varias és pontos a kiszolgálás, bőséges a választék. Budai Imre, a gomba veze­tője régi kereskedő, vérbeli szakember. A szezon után a rádió pagodájában működő büfé főnöke. Mutatja a pa­naszkönyvet, egyetlen bejegy­zés sincs benne. Az idén sör- és gyümölcspavilonnal bőví­tették a gombát, így egy he­lyen, a kikötőben mindent megtalál a turista. — Nagyon erős nyár volt az idei — mondja —, talán leg­erősebb az eddigiek közül. Ezt tükrözi a forgalmunk is. Ta­valy júliusban nyolcszáztí?.- szer forintot árultunk, az idei év hasonló időszakában egy- millió-tizsnegyezer forint' volt a forgalmunk. Mintegy hai- száz fajta árunk van. Ezt a több mint egymillió-kétszáz­ezer forintos raktárkészlettel produkáltuk, tehát ötnapos e forgási átlagunk. Tíz fővel dolgozik a gomba. A szakképzett kereskedőkor, kivül diákokat is foglalkoz­tatnak. Három középiskoláé lány dolgozik itt a nyáron. Ők is visszatérnek évről évre. — Ez a munka olyan, mint a politechnikai oktatás — mondja Budai Imre. — A lá­nyok bármely il: i -: .'.egabolt- ran megállják a helyüket, hisz az eladástól a kávéfőző­ig mindent megtanulnak. Kocsid Klára a negyedik - varat tölti itt. Fonyódon "imnazista. Reggel héttől este kilencig •U a vásárlók rendelkezésére a gomba. Van ugyan. ebédszü­netük, de ha a forgalom úgy kívánja, nem zárnak be egy percre sem, felváltva ebédel­nek. A boltvezető így indo­kolja : Az a legfontosabb, hogy a á.sárlók elégedettek legyenek velünk. Azok, akik az egész évi munka után itt töltik nap­jaikat. Mi majd a szezon után gondolunk magunkra . . . S. M. A presszó most épül, a te­rületrendezéssel sem végezlek még egészen, de már megtelt az Idegenforgalmi Hivatal új családos üdülőtelepe Balaion- szemesen. A kora délelőtti napsütésben osztrák, nyugat­német, angol, francia, luxem­burgi kocsik rendszámtáblái árulkodtak arról, hogy kik telepedtek le augusztus kö­zepén az ideális környezetben elhelyezett Vadvirág nyara­lótelepen. A vendégek is elmondták, de bárki megállapíthatja: iga­zi luxusnyaralók ezek a fából épült házak, amelyeket min­den igényt kielégítő berende­zéssel láttak el. Tizennyolc ház áll már a part mentén, harminchat négyszemélyes lakosztállyal. A nyitott előtér után tágas hallba lép a látogató: kényel­mes bútorok, ízléses faldíszí­tések. Innen nyílik két két­ágyas hálófülke beépített szekrényekkel. A fürdőszobá­ban villanyboyler, a konyha- és étkezőfülkében beépített bútor, gázfőző és — hűtőszek­rény! S a parton színes nap­ernyők, játszótér, zöld pázsit, tágas tér a pihenés és szóra­kozás sok-sok lehetőségével. A reggelit két londiner hoz­za a vendégeknek, s akik nap közben nem akarnak főzőcs- kézni, azok mindössze egy kilométerre találják innen a IJecsaii-esárdát... Augusztus 20-ra megtelt a Vadvirág. A vendégek csak az időjárásra panaszkodnak; az Idegenforgalmi Hivatal szolgáltatásaival elégedettek, jól érzik magukat a Balaton partján... Franeia turisták Bélatelepen Jól olvasható a tábla a vízparton, mégis itt indul fürödni az idősebb házaspár. Hát igen: még nem alkottak nemzetközi jogszabályt arra, hogy a külföldi turistáknak kötelező a magyar nyelvtudás ... A bélatelepi kemping egyik kényelmes bungalójának la­kója augusztus első hete óta két francia házaspár, a Ré- my és az Aubier család. Ha­tan vannak, mert R árnyék elhozták Magyarországra ti­zenkét éves fiúkat, Jean Lu- cöt és a fiú játszótársát, a hatalmas, világos Peugeut ko­csi őrzőjét: Diamot is, a nagy német juhászkutyát. A két párizsi család elő­ször jár hazánkban. — Véletlenül esett a vá­lasztásunk Magyarországra — mondja Rémy úr. — A kezünkbe került néhány prospektus, amelyben a Ba­latont reklámozták. Arra gon­doltunk, jártunk már a sza­badságidő alatt a környező országokban — így például víkenden Belgiumban, Jean Luc egy hónapot Ausztriában töltött —, jöjjünk el Ma­gyarországra. A napi híreken kívül semmit nem tudtunk az önök hazájáról, meg akar­tunk vele ismerkedni. Most már elmondhatjuk, hogy igen kellemes meglepetés szá­szunkra. Nagyon tetszik ez Rz ország, s a szinte min­dennapos cső ellenére jó a klímája. Az a i'éleményem, hogy több idegenforgalmi propagandaanyagot kellene kiadniuk a nyugati országok­ban, hogy minél több turista figyelmét felhívják magukra. Sokat kirándultak. Jártak Keszthelyen, Tihanyban, Ka­posváron, Pécsen. Minden ér­dekli őket a múzeumoktól kezdve a népszokásokig. Meg­látogatták a kaposvári Rippl- Rónai Múzeumot, elragadta­tással beszélnek a látottak­ról. Szeretnének megismer­kedni magyar emberekkel, de nagyon nehezen megy. — Mi a véleményük a ma­gyar konyháról? — Nagyon ízletes. Érdekes, ' hogy csaknem minden húst lisztbe, tojásba, morzsába burkolnak. Még a gombát is. És a paprika ... A férjem na­gyon szereti — teszi hozzá mosolyogva madame Rémy. — A Balaton után milyen programot terveztek még Ma­gyarországon? — Három napra szeretnénk fölmenni Budapestre. Nagyon kíváncsiak vagyunk a fővá­rosra. Aztán szeretnénk há­rom napot Egerbe tölteni. Ol­vastuk a prospektusban, hogy nagyon szép a vidék arra. S hogy van ott minaret meg sok emlék a török időből. Ez­zel vége is a szabadságunk­nak, mert eltelik az idő, visz- sza kell térnünk a mun­kánkhoz. — A jövőben eljönnek is­mét? — Bizonyára. Hisz az idén nem láthattunk mindent. Ér­dekel még bennünket a ma­gyar Alföld és Szeged a kon­certek miatt. Erre már nem jut az időnkből ebben az év­ben. Hlcitbl Márta Mocsárkeniping Nagy örömmel vettük tudo­másul a hírt, miszerint a KISZ a balatonszemesi Hullám kem­pingben ifjúsági üdülőtábort létesített, ahol személyenként napi öt forintért biztosítanak szállást a fiataloknak. Régi vá­gya volt ez a kispénzű, nyaral­ni vágyó fiúknak és lányok­nak. A szép hangú, hívogató hirdetés, amely népszerűsíteni igyekezett az ifjúsági üdülőte­lepet, megtette a kívánt hatást. bokáig ér a víz a sátorban, csak az ágyakon keresztül le­het egy-egy belső fekhelyet megközelíteni. Az éjszakai későin jövők ve­rekedése, ordítozása, a hajna­lig tartó gitározás és éneklés csak megerősítette bennem a gondolatot, hogy ilyen ifjú­sági üdülőtáborra nincs szük­ség a Balaton mellett. Ha már a KISZ illetékesei elhatároz­ták, hogy legyen kemping, ak­kor illene kulturáltabb körül­ményeket biztosítani a fiata­loknak. És ez elsősorban nem a felázott talajra vonatkozik, hanem például arra, hogy nincs villany. Tudjuk azt, hogy a kísérle­tezgetések mindig sok gonddal, bajjal járnak. Ha az ötforintos kemping csak azt a célt szol­gálja, hogy fedelet adjunk a fiatalok feje fölé és ne kelljen a szabadban eltölteniük az éj­szakát, akkor mindaz, amit lát­tam, érthető. De nem hiszem, hogy csak ez a szempont ve­zette volna az illetékesek ke­zét a tábornyitó rendelet alá­írásakor. A szezon végén nyilván ösz- szegezik majd a tábor tapasz­talatait. Reméljük, hogy jövő­re már nem ilyen hírekkel kell visszatérnünk a szemesi Hullám kempingből. s. a A Hullám három táborra ta­gozódik. Az első rész a külföl­dieké, a második egy úttörőtá­bor és a harmadik a KISZ sá­tortábora. Az egész héten át tartó esőzés — ugyanúgy, mint a part többi kempingjét — ezt is mocsárrá változtatta. A sát­rak között bokáig érő sár és latyak, s az a pár nádpalló, amit az igényesek útként le­raktak, csak arra volt jó, hogy ne sározódjon össze az ember cipője. Átázni ugyanúgy át­ázott. Az egyik sátorban négy budapesti fiatalember elmond­ta, hogy négyszemélyes sátra­kat hirdettek, ezzel szemben a régi, honvédségtől kiszuperált, toldott-l’oldott, favázas sátrak­ban hat vaságyat zsúfoltak össze. A pocsolyákban szemét, hulladék, üvegcserép (!), kon­zervdoboz hever, undorító a rothadó szemét szaga. A kempingremdelet egyik pontja kimondja: tilos a sát­rak bármiféle körülárkolása! A nemzetközi tábor fa aljú sát­rainál nem is volt probléma, ebben a kempingben viszont Inkább a víztoronyban laktam volna...

Next

/
Thumbnails
Contents