Somogyi Néplap, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-23 / 197. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 nw Péntek, 1968. augusztus 23. „A szocializmus védelme fontos internacionalista kötelesség“ (Folytatás az 1. oldalról) sák a kommunizmus eszmei és elméleti bázisát. A leninizmustól való eltá­volodás, a leninizmus nem­zetközi jelentőségének taga­dása derült ki Cestmir Cisar- nak a marxi jubileum alkal­mából tartott agyonreklámo­zott prágai ünnepi beszédéből is. Csehszlovákiában olyan légkör alakult ki, amelyben divattá és előnyössé vált a marxizmus—leninizmus elleni támadás és veszélyessé vált a kommunista tanok elvi téte­leinek védelmezése. Mivel magyarázható ez. Egyes veze­tők elméleti tájékozatlansá­gával, vagy megfontolt kímé­letességgel azok iránt, akik szerették volna megfosztani a pártot elméleti fegyverétől, szerették volna megingatni a CSKP és a kommunista vi­lágmozgalom összeforrottsá- gát? Mindinkább tért hódított az ország egyes történelmi szakaszainak kritikátlan, nem osztályalapokon történő ma­gyarázata, újjászületett a Masaryk-kultusz, pajzsra emelték Benest, aki a mün­cheni katasztrófába taszította az országot. A Pravda felhívja a figyel­met, az utóbbi időben Cseh­szlovákiában nem kis erőfe­szítések történtek arra, hogy a nép körében olyan hangu­latot szítsanak fel, amelyet csak nacionalistának lehet nevezni. Pontosan erre irá­nyult az a hangos propagan­dahadjárat, amelyet a CSKP Központi Bizottsága elnöksé­gének és az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottsá­gának (tiszaágcsernyői) talál­kozója előtt mesterségesen szerveztek. Ez a hadjárat nem Csehszlovákia dolgozó népé­nek osztályellenségei, nem az imperialisták ellen irányult, hanem legközelebbi barátai ellen, a Szovjetunió és más testvéri szocialista országok ellen. Ha a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság vezetői nem akarták figyelembe venni ba­rátaik véleményét, nem akar­tak hallgatni. azok szavára, nem akartak velük közös úton járni, akkor vajon merre akartak orientálódni, kikkel akartak tartani? És honnan akarták várni a csehszlovák nép biztonságának. szuvere­nitásának szavatolását, szo­cialista vívmányainak az im­perializmus részéről jövő tá­madásokkal szembeni szava­tolását? A CSKP egyes vezetői nyil­ván föltételezték, hogy a na­cionalista szenvedélyek fel­szításával biztosíthatják hely­zetük szélesebb körű támoga­tását a lakosság széles réte­gei részéről, beleértve a jobb­oldaliakat, beleértve a szo­cializmus ellenfeleit is. Ez azonban igen veszélyes út. Veszélyes elsősorban azért, mert egyre jobban eltávolítja őket azoktól, akik a CSKP és Csehszlovákia népének ter­mészetes szövetségesei és őszinte barátai. A szovjet—csehszlovák ba­rátság ellenségei kitartóan azt a nézetet terjesztik, mint­ha Csehszlovákia minden »baja« azzal volna összefüg­gésben, hogy fejlődését a leg­utóbbi időkig valamiféle rá­erőszakolt »szovjet tipusú szocializmus« irányította vol­na. Megnyílt Kaposváron az állomással szemben A SZERSZÁM-, KISGÉP-, MŰSZAKIÁRU BOLT Termény- és szőlődará­lók, szőlőprések, új bo­roshordók, szerszámok cs villanymotorok nagy választékban. (7488) A Szovjetuniónak és Cseh­szlovákiának különböző az ál­lamrendszere, sokban külön­böznék a nemzeti kérdés megoldásának formái, nem azonos a népgazdaság irányí­tásának rendszere —, írja a Pravda. — Arról beszélni, hogy a esetiekre és a szlová­kokra »valamiféle szovjet tí­pusú szocializmust erőszakol­tak rá«, nem egyéb rosszin­dulatú provokációnál. Azok az erők, amelyek a CSKP helyzetét alá akarják aknázni, mindent megtettek, hogy úgy tüntessék fel a dol­gokat, mintha országaink gazdasági kapcsolatai hátrá­nyosak lennének és nyomasz­tó terheket rónának Cseh- szlovákiára. Az ilyenfajta megnyilatkozások egy célt szolgáltak: előkészíteni a ta­lajt az ország gazdasági éle­tének nyugati irányú átállí­tásához. A szocialista építés tapasz­talata arról tanúskodik, hogy a szocialista országok gazda­sági kapcsolatai újtipusú kap­csolatok. A sokoldalú együtt­működés és a kölcsönös se­gítség az az alap, amelyen le­hetségessé vált a gazdasági élet gyors fejlesztése. Az el­múlt hét év alatt a KGST-or- szágok ipari termelésének nö­vekedése elérte a 76 százalé­kot, a fejlett kapitalista or­szágokban viszont nem halad­ta meg a 45 százalékot. A csehszlovák sajtó azt akarta elhitetni a munkás- osztállyal és az egész lakos­sággal, hogy a CSKP által folytatott helytelen gazdaság- politika nem teremtette meg a lehetőséget a nép jólétének emelésére. Ismeretes azonban, hogy az elektromos áram, az acél, a cement, a szövetek és lábbeliek, a hús tekintetében Csehszlovákia megelőzi az európai fejlett kapitalista or­szágokat Az egy főre eső gép­gyártás tekintetében Cseh­szlovákia világviszonylatban vezető helyet foglal el. Kedvezőtlen színben tün­tették fel a Csehszlovákia és Szovjetunió közötti kereske­delmet. A Szovjetunió 12 év alatt (1956-tól 1968-ig) 17 mil­lió tonna szemesterményt, majd 700 000 tonna gyapotot, 51 millió tonna ásványolajat stb. szállított Csehszlovákiá­nak. Ha Csehszlovákiának ezeket az árukat szabadon át­váltható valutáért kellett vol­na megvásárolnia, ezért ösz- szesen körülbelül 3,5 milliárd dollárt kellett volna fizetnie. Amennyiben a Szovjetunió áttérne arra, hogy tisztára üz­leti alapon bonyolítsa le ke­reskedelmét Csehszlovákiával — márpedig Ota Sik, a cseh­szlovák kormány elnökhelyet­tese ténylegesen erre orientá­lódott kritikájában —, ez sok nehézséget okozna a cseh­szlovák népgazdaságnak. Az SZKP állandóan tökéle­tesíti a párt- és az államópítés stílusát, formáját és módsze­reit — hangoztatja a Pravda — Más szocialista országokban is folyik ez a munka, éspedig nyugodtan, a szocialista rend­szer alapjaiból kiindulva. Sajnos, más alapon, folyt a vita a gazdasági reform kér­déseiről Csehszlovákiában. E vita középpontjában egyrészt a szocialista gazdaság egész megelőző fejlődésének durva kritikája, másrészt az a javas­lat állt, hogy a tervszerűséget fel kell váltani spontán piaci viszonyokkal és tág teret kell engedni a magántőke tevé­kenységének. Csehszlovákiá­ban a revizionista és ellenfor­radalmi elemek láthatóan ar­ra használták ki a gazdasági vitát, hogy az ország gazdasá­gát a kapitalizmus útjára te­reljék. Egyes csehszlovák vezetők megkezdték az ország számos fontos külpolitikai tételének, s a Varsói Szerződésből és a Szovjetunióval kötött kétoldali szerződésből eredő kötelezett­ségeinek felülvizsgálását. Csehszlovákia külpolitikájá­nak, mindenekelőtt európai politikájának bizonyos tenden­ciái komoly aggodalmakat kel­tenek. Ezek a tendenciák eléggé kifejezetten nyilvánul­tak meg többek között Hájek külügyminiszter nyilatkozatai­ban. Bizonyos kísérletek történ­tek arra, hogy csapást mérje­nek a Varsói Szerződésre. Így oéldául Václav Prchlik, a CSKP Központi Bizottságának síkraszállt a Varsói Szerződés struktúrájának felülvizsgálá­sáért, s árnyékot vetett a po­litikai tanácskozó testület te­vékenységére. Azt lehetett vol­na várni, a CSKP Központi Bizottságának vezetősége el­ítéli az ilyen cselekményeket, de ez nem történt meg. Megengedhetetlen, hogy rést üssenek a Varsói Szerződésen. Az ilyen irányvonal ellentétes a Varsói Szerződéshez tartozó összes ország létérdekeivel, be­leértve Csehszlovákiát. A Pravda megállapítja, hogy csehszlovák oldalról az ország nyugati határai tény­legesen nyitva vannak. Az a helyzet alakult ki, hogy a nyugati, orszá­gokból özönlöttek az imperia­lista hírszerző szolgálatok di- verzénsai és kémei Csehszlo­vákiába. Az imperialista ügy­nököknek lehetőségük nyílt arra, hogy titokban fegyvert juttassanak el csehszlovák te­rületre. A csehszlovák vezetőknek tudomásuk van arról, hogy Nyugat-Németorszag nem is­meri el az Európában meghú­zott határokat, változatlanul el akarja ismertetni jogát »va­lamennyi német« képviseleté­re, továbbra is igényt tart Nyugat-Berlime, s emellett az NSZK kormánya mind a mai napig seng jelentette ki, hogy teljesen lemond a nukleáris fegyver megszerzéséről, nem nyilatkoztatta ki, hogy a müncheni szerződés kezdettől fogva érvénytelen. Ennek elle­nére Csehszlovákiában voltak olyan megnyilvánulások, ame­lyeknek célja a Nyugat-Némei- országhoz való közeledés, az NSZK-val való kapcsolatok erősítése volt. Végül a kor­mány nevében hivatalosan ki­nyilatkoztatták, hogy Cseh­szlovákia európai politikáját sok tekintetben helyzetének kell meghatároznia, annak, hogy Csehszlovákia a Szovjet­unió és Nyugat-Németország között terül el. Ez a hozzáállás, amelyből teljesen hiányzik az osztály­tartalom, ellentétes minden történelmi tapasztalattal, s nem felel meg a szocialista or­szágok, köztük Csehszlovákia biztonsági érdekeinek — han­goztatja a Pravda. Figyelmet érdemelnek azok a tények, amelyek a Varsói Szerződéshez tartozó országok csehszlovák területen nemrég megtartott törzskari gyakorla­tával kapcsolatban azt mu­tatták, hogy Csehszlová­kia . megengedhetetlen magatartást tanúsít a Var­sói Szerződésből származó kötelezettségei iránt. A szocia­lista-ellenes és a jobboldali erők a szovjet katonai alaku­latok ottani tartózkodását Csehszlovákia megszállásaként tüntették fel. így csak olyan fél járhat el, amely semmibe veszi a szövet- ségesi kötelezettségeket A Varsói Szerződés részvevői kénytelenek voltak levonni eb­ből a megfelelő következteté­seket A barátságtalan szovjetelle­nes kampány sugalmazod nem tudják elfeledtetni azt az igaz­ságot, hogy Csehszlovákia füg­getlenségét és szuverenitását csak mint szocialista ország, mint a szocialista közösség tagja őrizheti meg. Csehszlovákiában lényegé­ben véve kialakult egy politi­kai ellenzék, amely céljának tartotta a kapitalista rendszer visszaállítását — folytatja a Pravda. — így például a nép­párt és a szocialista párt veze­tősége arról beszélt, hogy ki kell szorítani a Kommunista Pártot a hatalomból. Megkezd­te működését s a Csehszlovák Kommunista Párt ellen tevé­kenykedett a szociáldemokra­ta párt. Nyílt ellenforradalmár szervezetet jelentett a »231-es klub«, amelynek élén á régi fasiszta Brodsky, a volt bur- zsoá tábornok Palecek, továb­bá Ramboucek és Cech állt, akiket annakidején egy impe­rialista kémszolgálat ügynö­keiként kémkedésért elítéltek. A csehszlovákiai szocialista- ellenes szervezetek a legszéle­sebbkörű kapcsolatokat tartot­ták fenn a külföldi emigrációs ellenforradalmi központokkal, külföldi burzsoá pártokkal és körökkel. Szó volt egy nyílt ellenforra­dalmi államcsíny-kísérletről. Az ellenforradalom csend­ben, fegyveres konfliktus nél­rülni, de szem előtt tartott más lehetőségeket is. Az elrej­tett fegyverek leleplezésének- ismert ténye arról tanúskodik, hogy a reakció nem zárta ki a szocializmus híveivel való fegyveres összetűzés lehetősé­gét. »Külföldi katonák szövet­sége« néven létrejött a volt be- nesi hadsereg tisztjeinek szö­vetsége. Csehszlovákia hatá­rain túl, közvetlen közelében ellenforradalmárok nagy cso­portjai gyülekeztek és egyesül­tek; egyesek közülük behatol­tak Csehszlovákiába, fegyver is volt náluk. A Csehszlovákiában történt ellenforradalmár, szocialista­ellenes megnyilvánulások ■ elemzése meggyőzően bizonyít­ja, hogy e jelenségek nem ösz­tönösek, hanem rendkívül szer­vezettek voltak. Az ellenforradalmi célok megvalósítására törekvő em­berek kapcsolatban álltak kül­földi kémszolgálatokkal, kül­földi imperialista körökkel. Az ellenforradalmi erők egyes szervezői mindamellett az utóbbi időkig igyekeztek a háttérben maradni. A jobbol­dali erőknek megvoltak az embereik a Csehszlovák Kom­munista Párt vezető szervei­ben, jól voltak értesülve e szervek tevékenységéről. A szocialista országok kom­munista és munkáspártjai mindent megtettek a csehszlo­vák kommunisták, a csehszlo­vák dolgozók támogatására, az eseméngmk veszedelmes fordu­latának megakadályozására. Az ágcsernvői találkozón és a pozsonyi tanácskozáson a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának képvi­selői megígérték, hogy megte­szik a halaszthatatlan, konk­rét intézkedéseket a helyzet stabilizálására, a szocialista vívmányok megszilárdítására és megvédésére. Ámde Cseh­szlovákia vezető szervei az ág- csemyői találkozó és a pozso­nyi tanácskozás után nem tet­tek semmit az ellenforradalom visszaverésére, a jobboldali, szocialista-ellenes erők viszont még j óbban fokozták tevé­kenységüket«. Az ágcsemyői találkozón ki­tűnt, hogy elhatárolódnak az erők a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának elnökségében. Amíg az elnökség tagjainak kisebbsége Alexander Dubcek vezetésével nyílt jobboldali opportunista álláspont alapján lépett fel, a többség elvi vonalra helyezke­dett és kijelentette, hogy ha­tározott harcra van szükség a reakciós, antiszocialista erők ellen, a reakció megtörése el­len. Csakhogy a Csehszlovák Kommunista Párt és a cseh­szlovák kormány vezetőségé­nek jobboldali revizionista ele­mei meghiúsították, hogy vég­rehajtsák az Ágcsernyőn és Pozsonyban létrejött megálla­podást, amely szerint meg kell védelmezni a szocializmus ál­lásait Csehszlovákiában, har­colni kell az antiszocialista erők ellen, vissza kell verni az imperializmus próbálkozásait. Ezek az emberek álcázás cél­jából azt hangoztatták, hogy a szocializmus megvédésére tö­rekszenek, ténylegesen azon­ban csak időt akartak nyerni és az ellenforradalom malmá­ra hajtották a vizet. Hitszegő, áruló eljárásuk következtében tényleges veszélybe kerültek a szocialista vívmányok Cseh­szlovákiában. Csehszlovákia politikai életének színterére lépett a reakció derékhada. Nemcsak a szocialista de­mokráciának az az útja került veszélybe, amelyre Csehszlo­vákia népe januárban lépett, hanem a szocializmusnak az alapjai, a köztársaság is. A szocialista országok szá­mára teljesen elfogadhatatlan légkör alakult ki. Ebben a helyzetben cselekedni kellett, mégpedig céltudatosan és ha­tározottan, nem vesztegetve az időt. Ezért határozta el a Szov­jetunió és több más szocialista állam, hogy teljesíti a cseh­szlovák párt- és állami szemé­lyiségek kérését, hogy a test­véri csehszlovák népnek nyújt­sanak haladéktalan segítséget, beleértve a fegyveres segítsé­get is. A Pravda befejezésül hang­súlyozza: A szocializmus vé­delme Csehszlovákiában nem csupán eme ország néoének belső ügye. hanem a világszo- cializmus állásai védelmének a problémája is. (MTI) felelős faécmfeelőiie ayilvanoean kul hft^alnmra i£e­Csehszlovákiai helyzetkép A TASZSZ közleménye Csehszlovákiából érkező je­lentések szerint a helyzet az orszú; i egészében véve to­vábbra is normális. Az ipari üzemekben, a mezőgazdasagi vállalatoknál és az állami in­tézményekben a szokásos munka folyik. Csehszlovákia lakossága, hudvik Svoboda köztársasági elnök felhívásá­nak engedelmeskedve, meg­őrzi nyugalmát és állampri- gúri felelősségének tudatában van. A szövetséges csapatok parancsnoksága, amely, érint­kezésben van a csehszlovák néphadsereg parancsnokságá­val, előmozdítja a csehszlo­vák szocialista állam bel- és külbiztonságának szavatolását. Mint már jelentettük, szo­cialista-ellenes erők megpró­bálják megzavarni az orszig normális életritmusát. Bo­nyodalmakat okoznak azzal a számítással, hogy a szocializ­mushoz hű, józan gondolko­dású hazafias erőkkel és a csehszlovák nép segítségére érkezett testvéri országokkal szemben felszítsák a naciona- 1 iataszérvedélyeket és ellensé­geskedést. Ellenforradalmár erők. fő­képpen Prágában, veszedel­mes cselekedeteket követnek el. Prága központjában fel­gyújtottak négy szovjet pán­célozott csapatszállító jármű­vet és tüzet idéztek elő a szomszédos épületekben. Ezek a diverzán.sok távközlő és közlekedési eszközöket ron­gálnak meg. akadálvozzák a lakosság élelmiszer-ellátását. Az ellenforradalmárok üzembe helyezték az előre el- készíktt illegális rádióadókat és nyomdokát. Az ellenforra­dalmárok által fabrikált és az említett adókon keresztül sugárzott rágalmazó kohol­mányokat és hazugságokat át­veszi az imperialista propa­ganda és úgy próbálja beállí­tani ezeket a híreszteléseket, mint Csehszlovákia és a csehszlovák köz-'élsmény hi­vatalos álláspontját. Ezzel áll összefüggésben néhány nyugati hatalom ama indokolatlan kísérlete. hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé vigyék a »csehszlovák kérdést«. E kísérlet kőpte- 'en.sé"ére augusztus 21-én es­te rá?—Irtott a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kül- ügym misztériuma, amely hangsúlyozta, hogv Csehszlo­vák ia nem ért egyet e kér­dés megvitatásával az BNSZ- ben. mivel Csehszlovákiának a többi szocialista országok­kal való kölcsönös viszonya kv-déseit a szocialista orszá­gok m?»’'k döntik el a szo­cialista közösség keretein be­lül. Mint ismeretes, augusztus ál-én este a csehszlovák rá­dióban ismét beszédet mon­dott X lUdvik Svoboda elnök, s azzal a felhívással fordult az ország lakosságához, how őrizze meg nyugalmát, védje meg a szocializmus, a sza­badság és a demokrácia pil­léreit. Az Izvesztyija prágai különtudósítójának jelentése Az Izvesztyija csütörtök esti száma közli prágai különtudó­sítójának telefonj elentését. Mint a tudósító helyszíni ta­pasztalatai alapján beszámol: a CSKP KB-ban és a csehszlo­vák kormányban kulcsáiláso- kat betöltő .jobboldali elemek tevékenysége következtében lehetővé vált, hogy tényleges ellenzéki központ jöjjön létre az országban. E központ tagjai, illegális rádióadók birtokában, uszító felhívásokat intéztek a lakossághoz és a hadsereghez. A provokátorok fegyveres el­lenállást követeltek: gyújtsák fel a szovjet tankokat, semmi­sítsék meg a szovjet katoná­kat. Az ellenforradalom szer­vezői — mutat rá a tudósító — sötét tetteiket a nemzeti lobo­góval, a szuverenitásról és füg­getlenségről szóló demagóg ki­jelentésekkel próbálták álcáz­ni, holott köztudott, hogy a szövetséges csapatok éppen e szuverenitás és függetlenség védelmére érkeztek Csehszlo­vákiába. A tudósító ezután leírja: a provokátorok, visszaélve azzal, hogy a szovjet csapatok — ka­pott parancsuk értelmében — fegyvereiket nem használhat­ják, gyúlékony folyadékot tar­talmazó palackokat dobáltak szovjet páncélos járművekre, s azok legénysége súlyos sérülé­seket szenvedett. Ennek elle­nére sem nyitottak tüzet, s ez­zel keresztülhúzták az ellen- forradalmi főkolomposok pro­vokációs számításait Az Izvesztyija prágai jelen­tése ezután beszámol arról, hogy szerdán este az önmagu­kat állami rádióknak kikiáltó illegális adóállomások a CSKP vezetősége, a kormány és a nemzetgyűlés nevében felhí­vást in+éztök a néphez. Ezek­nek a felhívásoknak a tartal­ma — húzza alá a szovjet esti lap — nem haw kétséget afe­lől, how a CSKP vezetőségé­ben levő jobboldali csonort több, mint síkos útra lépett — segédkezett, hogy fegyvert ad­jon az ellenforradalom szerve­zőinek kezébe. A felhívások között szerepel az általános sztrájk követelése, munkabe­szüntetés, a párt illegális rendkívüli kongresszusának megtartása. — Mit sikerült elérniük a CSKP vezetőségében helyet foglaló jobboldaliaknak ós az ellenforradalmároknak? — te­szi fel a kérdést a tudósító. — A prágai rádió »védői« rálőt­tek a szovjet katonákra, a pro­vokátorok által félrevezetett prágaiak kisebb csoportosulá­sai körülfogták a szovjet kato­nai járműveket, sorbaállásokat szerveztek a provokátorok az élelmiszerüzletek előtt. — Az ellenforradalmi puccs szervezői megsemmisítő vere­séget szenvedtek mindenek­előtt a csehszlovák néphadse­regben. A csehszlovák néphad­sereg katonái és tisztjei nem hallgattak az ellenforradalom felhívására, hogy lőj jenek rá a szövetséges egységekre. Egyetlenegy csehszlovák kato­nai repülőgép nem hagyta el repülőterét, pedig az ellenfor­radalmárok a pilótákat is be­vetésre szólították fel. Híven hazafias kötelességükhöz, és a honvédelmi miniszter paran­csához, szövetséges és testvéri hadseresként segítették a szov­jet hadsereget. A tudósító végül közli azt is, hogy a csehszlovák rendőrség, a biztonsági szervek, a néni milícia tevékenyen együttmű­ködnek a Csehszlovákiában levő szövetséges csapatok pa­rancsnokságával. A jobbolda­liak és az ellenforradalmarok e téren is kudarcot vallottak. De nem teljesültek a provoká­toroknak Prága lakosságához fi'zött reményei sem. A cseh­szlovák főváros lakosai több józanságról tettek tanúbizony­ságot. mint a csehszlovák rá- gíöKon és saitóban m«y*nvilat- i-o»ó fogadatlan prókátoraik. (MTI) VI. Pál pápa Bogotában VI. Pál pápa csütörtökön, a déli órákban különrepülő- géppel Bogotába érkezett az eucharisztikus világkongresz- szusra. VT. Pált, az első pá­pát, aki ellátogatott a zöm­ben római katolikus Latin- Amerikába, óriási tömeg vár­ta. A különrepülőgéo meg­érkezését 22 ágyúlövés és Bo­gota valamennyi temolomá- 1 nak harangzúgása jelezte. VT. Pál üdvözlő beszédében köszöntötte Kolumbia és va­lamennyi latin-amerikai ál­lam népeit. A repülőtéren Carlos Tleras Restrepo elnök üdvözölte a pápát, akinek fogadására megjelent Lopez Michelsen külügyminiszter, Lercaro bí­boros. Concha kolumbiai ér­sek és számos más egyházi méltóság. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents