Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-11 / 161. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 70 fillér Somogyi Néplap A2 MS IMP ME GYEI BIZOTTSÁG A É S A MEGYÉI TANÁC S LÄPJ A XXV. évfolyam, 161. szám Nyár a tarlén — a miéi félidőben A szűkszavú tájékoztató, amit tegnap a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályáról kaptam, így hangzik: az őszi árpa beta­karításával megyeszerte vé­geztek a termelőszövetkeze­tek; az őszi takarmánykeve­rékkel a hét végén végezhet­nek; a búza betakarításával túljutottak az első félidőn — egyszóval a hét végére a kö­zös gazdaságok kenyér- és takarmánygabona-termő terü­letének mintegy nyolcvan százalékán tesznek pontot a betakarítás végére. Az ösz- szes aratásra váró terület az idén mintegy 150 000 hold volt. És most nem sorolok több számadatot. Ügy érzem, nem kell leírni, miképp nőtt a gépesítés aránya ennéd a nyá­ri nagy munkánál. Alig jut szerep a kézi kaszának, a ha­gyományos aratásnak. Több saját kombájnt indítottak el a táblákon a termelőszövetkeze­tek, mint eddig, és a munkák szervezésébe is föllelhető a nagyobb gyakorlat, a rutin, amelyet az elmúlt évek ta­pasztalataiból szereztek. A gé­peknél a szokásosnál keve­sebb a hiba, s ez két dologra vall: az egyik: alaposabban készítették föl a gépeket, no­ha az idei aratás kezdetéig nem állt annyi idő rendelke­zésre, mint korábban. A má­sik: a gabona-betakarításnak rendkívül kedvezett az eddi­gi időjárás, száraz, jól elmun­kált talajon termett gabonát arattak-csépeltek a gépek. Alig van ma már szerepe a kézi aratásnak. Ez tény. A viszonylag kevés rozs, a táb­lák sarka kéri még a kézi ka­szát, a többit »elintézi« a gép. Igen, így mondja ezt a szövetkezeti paraszt: elintézi a gép azt a munkát, amit nem is olyan régen még neki ma­gának kellett elvégeznie. És odaáll a tábla szélére, ha ar­ra visz az útja, és nézi, ho­gyan köröz a táblán a kom­bájn, a rendrevágó, a kéve­kötő'1 vagy éppen a bálázó­gép. Dicséri azt a technikai teljesítményt, amit lát. Az is eszébe jut a nézelődő pa­rasztembernek, hogy a gép, amelynek a munkájában elé­gedetten gyönyörködik — az a gép az övé is! És megdi­cséri a kombaj nőst az ala­csony tarlóért, a szépen le­rakott szalmáért és egyálta­lán a munkájáért. Sok ember ezekben a na­pokban nem nézi, hanem végzi a különböző munkákat a gépekkel, s azt hiszem, ró­luk csak a tisztelet hangján szabad szólni. Mi, akik kü­lönböző munkahelyeken dol­gozunk, és panaszkodunk a szédítő kánikulára. vajon megértjük-e ezeket az em­bereket? Alulról a forró testű gép, felülről a nap ontja a hőséget, és a közelben sehol sincs árnyék, ahol a kombáj- nos megbújhatna néhány percnyi felfrissülésre. Az ara­tás kezdete óta beszélgettem néhány kombájnossal, egyik- kel-másikkal rövidebb utat együtt tettünk meg a gépen. Furcsamód alig hallottam tő­lük panaszt a rekkenő me­legre. ök sem szokták meg ezt az időjárást, mégis zok­szó nélkül tűrik. Elnéztem az arcukat, amint a sós izzad­ság összekeverte rajta a port meg az olajat. Mintha nem is vettek volna róla tudomást: szemük az előttünk zizegő ga­bonán volt, fülük a motor zúgását figyelte. Vállalták ezt a munkát, el is végzik, ilyen tehéz körülmények között is, 1968. július I I., csütörtök mint amilyen az idei aratás­ban adódott. Az egyik kombájnos azt mondta: büszke arra, hogy részt vehet annak a termény­nek a betakarításában, amely­ből kenyér lesz, és talán lesz­nek emberek, akiknek eszük­be jut az ő fáradságos mun­kája, amikor fölszelik a ke­nyeret az asztalon. Egy má­sik termelőszövetkezetben olyan asszonyokkal, lányok­kal beszélgettem, akikre a ré­gi cséplési módszerből csak a cséplőgéppel való magtisztí- tás maradt. A cséplőgép egy dombtetőn állt, fürdött a per­zselő napfényben. Az ömlesz­tett gabonát vödrökből öntöt-, ték fel a gépre, a megtisztí­tott szemből egymás után tel­tek a zsákok. A legfiatalabb lányt, lehetett talán tizenhat éves, arról kérdeztem, ho­gyan győzi ezt a munkát reg­geltől estig. Nevetve válaszolt: nemhogy ebben nem fárad el, de még vasárnap is kijön né­hány KISZ-es tagtársával ga­bonát tisztítani __ A gabonabetakarítás egyre növekvő gépesítése nagyon sok emberi erőt szabadít fel, de ezek a gépek nem jutná­nak előre egy tapodtat sem az ember közreműködése nél­kül! Többet érdemelnek ezek az emberek, mint egy-két mondatnyi dicséretet majdan a zárszámadási beszámolóban; s főként többet — sajnos ilyen példával is találkozni — munkájuk, teljesítményük egyszerű tudomásulvételénél. Sok munka, fáradság és költ­ség van a mostani aratás mö­gött: a vetés, a kikelt gabo­nák ápolása mind-mind csak akkor hozhatja meg a várt eredményt, ha a betakarítás szervezett rendben történik, s akik a betakarítást végzik, lelkiismeretesen, becsületesen dolgoznak ma mindenütt a megyében, a termelőszövetke­zetek gabonatábláin. A termés, amit részben már betakarítottak, részben még kalászban van, megérdemli a gondos törődést. Még az ara­tás elején eléggé lehangoló jelzéseket kaptunk, a termés­kilátások nem sok jóval ke­csegtettek. Aztán kitűnt, hogy az esőt szinte az utolsó perc­ben kapták a kalászosok, amikor még számottevően ja­víthatta a hozamokat, kikö­szörülhette a tavaszi száraz­ság okozta csorbát. Az egyik tsz-elnökkel együtt mentünk ki az egyik árpatáblához. ahol nem sokkal előbb állt munkába a kombájn. Becsül­tük a várható termést. Tiz- tizenkét mázsát mondott az elnök. Közben a vontatók az egyik forduló után a másikat tették meg a kicsépelt árpá­val, s egyszerre felcsillant az elnök szeme. Akkor már ugyanis biztos volt, hogy az árpa holdja megadja a tizen­öt—tizenhat mázsát is. S ez szinte mindenütt így volt az aratás küszöbén. Azóta már cséplési eredménylapok bizo­nyítják: jobban fizetnek a ga­bonák, mint ahogy azt egy hónappjal ezelőtt várni lehe­tett. Az aratás második félidejé­nél vagyunk, több a még sár­guló és a már leszá-ntott tar­ló, mint a lábon álló gabona. A tarlók viszont figyelmeztet­nek: szántásra várnak, a má­sodvetések magját várják, hogy minél több szálas takar­mány teremjen. Mert ebből az eddigi hozamok a vártnál jó­val kisebbek, s a tarlóba ve­tett maggal — ha az időjárás is kedvez — a kiesés egy ré­sze pótolható. Hentesz Ferenc A MINISZTERTANÁCS ÜLÉSE A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács szerdán ülést tartott. Jóváhagyólag tudomásul vette a Miniszter- tanács elnökének tájékoztató­ját a párt- és kormánykül­döttség szovjetunióbeli látoga­tásáról. A honvédelmi miniszter je­lentést tett a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek a Csehszlovák Szocialista Köz­társaságban tartott gyakorla­tán részt vett magyar pa­rancsnokok és törzsek tevé­kenységéről. A Szabványügyi Hivatal el­nökének előterjesztése alapján a kormány rendeletet hozottá szabván yosításáról. A Központi Népi Ellenőrzé­si Bizottság elnöke beszámolt a gyermek- és ifjúságvédelem helyzetével foglalkozó vizsga- tan végezzék. U THANT: lat tapasztalatairól. A Minisz­tertanács a jelentést elfogadta és köszönetét mondott a vizs­gálatban részt vett népi el­lenőröknek. A javaslatok alapján hozott egyik határo­zat arra kötelezi a művelő­désügyi minisztert, hogy a gyermek- és ifjúságvédelem­ben részt vevő főhatóságok és társadalmi szervek bevonásá­val az év végiéig dolgozza ki a soron levő és a távlati fel­adatokat. A kormány felkéri a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetséget, a Magyar Nők Országos Tanácsát, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsát, a Hazafias Népfrontot, a Magyar Vöröskeresztet és az érdekelt főhatóságokat, hogy a gyermek- és ifjúság­védelemmel kapcsolatos tevé­kenységüket a Művelődésügyi Minisztériummal összehangol­IUB«s ötssaResiil A Népköztársaság Elnöki Tanácsa ma délelőtt tizenegy órára összehívta az ország- gyűlést. Az előreláthatólag három napig tartó ülésszakom a kép­viselők meghallgatják a pénz­ügyminiszter jelentését az 1967. évi állami költségvetés végrehajtásáról. Ehhez a na­pirendi ponthoz, amelynek parlamenti vitája során nép­gazdaságunk időszerű kérdé­seit vitatják meg és szó lesz az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés kez­deti tapasztalatairól is, csak­nem 30 képviselő jelentkezett hozzászólásra. Az ülésszak másik fontos, szintén nagy érdeklődésre számot tartó napirendi pontja a külügyminiszter beszámolója lesz hazánk külpolitikájáról és a nemzetközi helyzet alakulá­sáról. Ehhez kapcsolódik a legutóbb megkötött magyar— lengyel barátsági szerződés törvény beiktatása. Mindig érdeklődéssel kíséri a közvélemény a képviselői interpellációkat: ez alkalom­mal 9 interpellációt, jegyeztek be az országgyűlés irodáján. Mint ismeretes, az interpellá­ciókra az illetékes miniszter köteles azonnal vagy később — írásban. — válaszolni, s megszavaztatják a képviselő­ket: elfogadják-e a miniszteri választ. Az országgyűlés ülés­szakáról a rádió és a televí­zió több alkalommal számol majd be. II Pravda Koszigin kiisziitiösiáiló svédországi látogatásáról Koszigin szovjet miniszter­elnök küszöbönálló svédorszá­gi látogatásával kapcsolatban több mint száz svéd közéleti személyiség levélben üdvözöl­te a szovjet kormányfőt, és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy látoga­tása pozitív hatást gyakorol a két ország közötti érintke­zések fejlődésére, valamint a Szovjetunió iránti érdeklődés növekedésére — írja a Prav­da szerdai számában. A lap ezzel összefüggésben megállapítja, hogy Svédor­szágban nemrégen egy bizott­ság alakult a Szovjetunióval folytatandó kereskedelem le­bonyolítására. A bizottsággal 120 svéd vállalat és cég tart kapcsolatot. A Pravda meg­említi: a két ország tudomá­nyos akadémiája az idén meg­kezdte az együttműködést, va­lamint azt, hogy Göteborg kö­zelében szovjet szabadalom-, mai vegyi gyárat helyeztek üzembe. Az atomsorompó-egyezmény az ENSZ egyik legfontosabb vívmánya A világszervezet genfi intéz­ményeit járó U Thant ENSZ- íőtitkár szerdai sajtóértekezle­tén a vietnami konfliktus problémaköréről szólva közöl­te, hogy jelenleg nincsenek el­képzelései vagy konkrét ja­vaslatai erre vonatkozólag. A közel-keleti válság vonatkozá­sait érintve bejelentette, hogy tanácskozni fog a nap folya­mán Genfbe érkező Gunnar Jarringgal, az ENSZ közel- keleti közvetítőjével. U Thant sajtóértekezletének fő pontjaként rátért a polgár- háború miatt ínséget szenvedő biafrai lakosság helyzetére. Elmondotta, hogy az ENSZ nem léphet közbe közvetlen módon, mert a polgárháború Nigéria belügye. Hozzáfűzte azonban, hogy a nemzetközi vöröskereszt-bizottság elnöké­vel folytatott eszmecsere ered­ményeképpen a Vöröskereszt újabb élelmiszer-szállítmányo­kat indít útnak Nigériába. A vegyi és bakteorológiai fegyverek tárgykörében U Thant kifejtette nézetét, hogy ezek a fegyverek bizonyos te­kintetben veszélyesebbek a magfegyvereknél is, mert — véleménye szerint —. »utób­biak csupán a gazdag országok kiváltságai, a biológiai fegy­verekhez azonban könnyen hozzájuthatnak a szegényebb nemzetek is«. A világszervezet főtitkára végezetül »bátorító irányzat­nak« minősítette a nukleáris fegyverek célbajuttatását szol­gáló rakétarendszerek kölcsö­nös korlátozásáról, illetve ké­sőbbi csökkentéséről előter­jesztett javaslatokat. Kijelen­tette, hogy az atomsorompó- egyezmény a 23 éve fennálló világszervezet legfontosabb két vagy három vívmánya kö­zé tartozik. Kérdésekre válaszolva el­mondotta, nem érte váratla­nul, hogy Kína elutasította meghívását a nukleáris fegy­verekkel nem rendelkező or­szágok genfi értekezletére. (MTI) Elutazott hazánkból szerdán a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság népi. el­lenőrzési bizottságának kül­döttsége. A küldöttség itt-tar- tózkcdása alatt megbeszélése­ket folytatott a népi ellenőr­zés munkájáról a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság ve­zetőivel, a Győr-Sopron, a Heves és a Veszprém megyei Népi Ellenőrzési Bizottságok vezetőivel, valamint a me­gyei párt- és tanácsi szervek vezetőivel. Szeptember 1-től új távírószabályzat A szeptember 1-én életbe­lépő új távírószaibályziat leg­fontosabb tudnivalóiról tájé­koztatta szerdán a sajtó kép­viselőit Dr. Búza Mártonné, a Posta vezérigazgató-helyette­se. A szabályzat alapvetően a közönség jobb kiszolgálását, a távirafforgaiom gyorsítását tartja szem előtt, akad ben­ne azonban néhány olyan elő­írás, amelyet a nemzetközi Telt ház a kempingekben külföldi vendég. (Balatoni mellékletünk a 6—7, követelmények szabtak meg. Ilyen egyebek között az a vál­tozás, hogy a segélykérő táv­iratért a nemzetközi forga­lomban — a hazaiban nem — díjat kell fizetni. A 96 oldalas szabályzat könyvalakban is megjelent, a Budapest 72-es postahivatalban árusítják, és valamennyi postahivatalban díjmentesen megtekinthető. A táviratszabályzat több, a közönség számára előnyös módosítást tartalmaz. így pél­dául egy táviraton külön dí­jazás nélkül két címzett is feltüntethető. A sürgős táv­iratok továbbításának határ­idejét két órával csökkentette a posta, s ha négy órán túl kézbesíti ezeket, visszatéríti a sürgős és a közönséges táv­irat közötti díjkülönbözetet. A feladó a telefonszám meg­jelölése nélkül is kérheti a távirat távbeszélőn való to­vábbítását. A kézbesítő a táv­iratot a címzett távollétében alkalmi átvevőnek is átadhat­ja. A gyorsaság érdekében a táviratot telefonon »kézbesít­heti« akkor is, ha azt sem a feladó, sem a címzett nem kérte. Kevesen tudják, hogy vonaton, a kalauznál is lehet táviratot feladni. Az eseten­kénti nagy forgalom — Ilona, Erzsébet stb. névnapokon — szükségessé tette annak rög­zítését, hogy dísztáviratok kézbesítését az eddigi hat óra helyett 24 órára vállalja a posta. Éjjeli jelzéssel csak sürgős táviratot vesznek fel. A tájékoztatón ismertették, hogy a posta táviróforgalma tavaly elérte a tízmilliót. A postai távíróhálózat automati­zálása befejeződött, s ennek eredményeként a táviratok továbbítási ideje átlagosan 128 perc. Jelenleg az ország 194 postahivatalában összesen 610 távírógép csatlakozik az országos automata hálózatba, a posta terve, hogy a kisebb forgalmú postahivatalokat ilI bekapcsolja az automata táv­íróhálózatba.

Next

/
Thumbnails
Contents