Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-07 / 158. szám
▼asárnap, 1868. július 7. 5 SOMOGYI NÉPLAP DIÁKOK A GYÁRBAN A tanév ueteje^ese után u vakációzó diákok egy része a pihenés, a kikapcsolódás mellett szívesen vállal fizikai munkát. Jól jön a kereset a nyári szórakozásokhoz és bevásárlásokhoz. A Nagyatádi Konzervgyár minden évben szívesen alkalmazza a munkára jelentkező tanulókat. Varga Lajos, az üzemben dolgozó diakok felügyeletével megbízott részlegvezető szerint nincs panasz a tanulókra. Szorgalmasan dolgoznak, s teljesítményük majdnem eléri az állandó dolgozókét. Látogatásunkkor az exportra kerülő zöldborsó csomagolórészlegében gimnazista lányok csoportjával találkoztunk. Fürge kezek rakták a hullámpapír dobozokba az üvegeket. Horváth Irén harmadikos gimnazista már a harmadik nyarat tölti a gyárban. — Szeretek a csomagoló- ban dolgozni — mondja cim- Iceragasztás közben —, jó érzés tudni, hogy az általunk csomagolt árut Európa különböző országaiban bontják fel. A múlt nyáron ugyanebben a munkakörben dolgoztam egy hónapig, s ezer- háromszáz forintot kerestem. Az idei »fizuból« ruhát és sok-sok könyvet vásárolok. .4 vakáció másik felét pedig mrandolássáL olvasással tóI- töm. »►Tavaly ezerháromszáz forintot kerestem.« Horváth Irén export zöldborsót csomagol. Az üzem hatalmas raktárában, a szállítók részlegénél találkoztunk Kóczián Ákossal és Gasparics Lászlóval, akik az idén fejezték be a gimnázium első osztályát. — Mi mindig együtt vagyunk, az iskolában is közösen tanulunk, és a munkában Vigyázat! Törékeny! Munkában a két Jó barát. sem váltunk el — magyarázza Ákos. — Az egyhónapi munka után két hetet építőtáborban töltünk el Nagymaroson, de a tanulásról sem feledkezünk el. Sajnos csak közepesre tudtuk az oroszt, ezért a nyári szünetben szeretnénk megalapozni a jövő évi négyest. A beszélgetés alatt telepakolták a kézikocsit, s elindultak vele a dobozhegyek felé. Ez hát a diákélet nyáron. Pihenés, strandolás, munka vagy táborozás. Kinek-kinek a kedve és lehetőségei szerint. Azután az élményekkel teli vakáció után jöhet a szeptember, az új tanév, amikor a csengő ismét órára szólítja a diákokat. Dorcsi Sándor Hársfa, Diófa, Arany fácán, Szomjas meg a többiek Forró július szakadt a városra. Aki tud, a strandra, a magyar tenger partjára vagy árnyékba menekül. Ebben a melegben egy cseppet sem enyhet adó hely az italbolt. Mégis tele van ilyenkor, fizetés táján. Riportereink a kaposvári vendéglőkbe látogattak el, s tapasztalatukról most beszámolnak olvasóinknak. „/Vem történt semmi...“ A jövő traktora A ma ismert traktorok Diesel-motorjai sok helyet foglalnak el, karbantartásuk és ápolásuk igen fáradságos. Ezért új utakat kellett keresni: a jövő traktorainak tervezői a gázturbinás motorban remélik megtalálni a megoldást. Az első gázturbinás traktorokat már alkalmazzák is. A fejlesztés másik irányát a villamos traktorok jelentik. Ezeket már a második világháború előtt kipróbálták a Szovjetunió szántóföldjein. A villamos traktorok munka közben igen jól beváltak, de transzformátorállomáshoz vannak kötve, és a traktor tetejére kábeldobot kell szereim, amely folyamatosan le-, illetve föltekercseli a kb. 500 m hosszúságú kábelt. A vezeték azonban igen gyorsan kopik. Szovjet mezőgépgyártó szakembereik arra a lehetőségre is építenek, hogy a villamos energiát megfelelő eljárással majd ugyanúgy át lehet vinni, mint a rádióhullámokat. A jövőben a traktorokat esetleg tükörantennával szerelik fel, amelyek képesek a villamos impulzusok felfogására. A jövő villamos traktora motorjának másik prototípusa az üzemanyagelemekből táplált motor. Az üzemanyagcellák galvanikus elemek, amelyekben az éghető gázok vegyi energiáját közvetlenül villamos energiává alakítja át. A kísérletek más irányba is haladnak. A Szovjetunióban és az USA-ban ma már olyan kísérleti traktorokat fejlesztettek ki, melyekben az erőforrás (Diesel-motor vagy gázturbina) szivattyút hajt. Az olaj a szivattyúból nagy nyomással jut az elosztóba, majd onnan a hidraulikus motorba. Mindegyik kerék saját, kis méretű hidraulikus motorral van fölszerelve! Az ilyen traktort botkormánnyal irányítják. Amikor a vezető a botkormányt elforgatja, olaj folyik a megfelelő kerekek hajtásához. A fékezést ugyancsak az egyes kerekekhez kapcsolódó hidraulikus motorok biztosítják. A hidraulikus energiaátvitelű traktornak független kormányművé is van. A traktort folyamatosan, helyben meg lehet fordítani, ha mind a négy kereket »-befelé« fordítják, ugyanúgy mozoghat vagy fordulhat, mint a hernyótalpas vontató, ha csak a bal oldali, vagy csak a jobb oldali kerekeket fékezi be. i Végigjárjuk az ivóhelyeket. A Diófánál kezdjük, délután hat körül ülőhelyet már nem kaphatnánk, ha szomjunkat kívánnánk oltani. Kinn az utcán, a vendéglő előtt is »üzemel« a bolt, idős házaspár emeli szájról szájra a sörösüveget. Nem látni bent se mást, mint munkából — nehéz, fizikai munkából — idetért embereket Az Arany téren nár be se kell menni a kocsmába, az Aranyfácán kiköltözött a szabadba. A kis parkban, az enyhet adó hűvösben kártyacsata folyik, maroknyi papírpénz vándorol zsebről zsebre, amíg végül is a vesztes üres pénztárcával haza nem indul. A huszon- egyezőket kíváncsiak gyűrűje veszi körül, bemondásaikért igencsak hálásak. A Damjanich utcából a Sörkert felé indulunk. »Eddig nem történt semmi, az emberek csendesen isznak, egyesek berúgnak, kártyáznak és vesztenek, más nem történik — így a barátom, amikor egy fiatal kisfiú elénk toppan: — Bácsi, kérem, nem tetszik tudni adni tizenhat forintot? Kérdésemre sem várva így folytatja: Édesanyám szeretné bemosni a tupírját, aztán csak három forintot adott, a sör meg tizenhatba kerül... Ebben a pillanatban vettem észre a kisfiú kezében a sörösüveget, üresen himbálta baljában. — Messze laktok, hogy lusta vagy hazamenni a hiányzó pénzért? — Tetszik tudni, csakeny- nyi pénz volt otthon — s markát kinyitva mutatta meg sok apró fillérét Nem tudott édesanyám többet összeszedni. — És ismételni kezdte élőiről, hogy tupírra kellene... meg csak ennyi volt otthon ... A »hét krajcárK jutott eszembe Móricz Zsigmond szomorú története a nincste- lenségről és himnusza a szegények tiszta emberségéről. De van ennél is szomorúbb; az ilyen történet, a kisfiú története, amiről csak hárman tudunk ... Mert: nem történt semmi. Valamivel éjfél előtt fölkerestem a kórházat, az ügyeletestől megkérdeztem, hoz- tak-e be részeget? — Nem történt semmi — válaszolt tárt karokkal. A mi napunk a szombat és vasárnap meg a fizetésnapok, tizediké, tizenkettedike. Nem történt semmi... Nem történt semmi? Csak az a »történet«, ha valaki részegségében összeverekszik a másikkal, vagy úgy leissza magát, hogy gyomormosás nélkül már nem ússza meg? Nem is számítva az otthoni tragédiákat! Csendes est a Hársfában... Az esti órákban alig lehet mozdulni a Beloiannisz utcai Hársfa Borozóban. A közeli családi otthonokból át-áttér- nek egy fröccsre, egy-két deci borra. Néhány asztalnál a közeli építkezés munkásai bo- rozgatnak, kártyázgatnak. Duhajkodó, renitens hangot nem hallani. De mégis az a gondolata támad a vendégnek, hogy minek lóg a falon az a sokféle figyelmeztetés, amelyet még néhány évvel ezelőtt szövegeztek meg: »Kártyázni tilos«, »Énekelni, hangoskodni tilos!« Jó néhány ilyen tiltó feliratot el kellene távolítani ezekből a kis vendéglőkből. Szépen fejlődött az utóbbi években — szükség is volt rá — ez a borozó. Kerthelyiségében esténként meg hét végén nagyon sokan sörözget- nek. Hamarosan megnyílik a tőle néhány méterre levő iparitanuló-intézet, s ez azt követeli a vállalat vezetőitől, hogy még nagyobb ütemben fejlesszék, bővítsék ezt a borozót. Ugyanis most az esti órákban már nem kapható szendvics, mert a nem hűthető kis korszerűtlen, üvegezett ládafélében szendvicset, vagdaltat ilyen melegben nem tarthatnak: meg aztán a süte mény is néhány óra alatt élvezhetetlenné válik... Százával járnak majd ezen a környéken a fiatalok, s azért kellene idejében felkészülni, hogy az intézet közelében megfelelő színvonalú bisztró vagy kisvendéglő működjön. Nem is szólva arról, hogy a legközelebbi étterem, vendéglő, presszó innen több kilométer távolságra van ... Hasonló bajok vannak a külváros más vendéglátó üzleteiben is. Amikor örömmel látjuk a belváros szórakozóhelyeinek fejlődését, gazda godását, egy kicsit elkeserítő, hogy a külterületen nincs sü temény, s hiába kér a vendég feketét, nem tudják kiszolgálni, mert vagy nincs gépi, vagy ha van, akkor rossz. „Zöld“ kocsma a periférián Árkok, csövek, barikádok mindenfelé. A Kanizsai utca kellős közepén egy részeg ember tántorog. Ordítva gaj- dol valamit. Asszonyfejek kandikálnak ki a pici házak ablakain. Undorodva nézik. A Szomjas italbolt előtt egymásnak támasztott kerékpárok állnak. Körülöttük kék aitlétatrikós munkások. Izmos, nagy emberek. Stafétában hordják a söntésből a teli korsókat. Szívesebben isszák a sört az utcán, mint a sötét és rossz levegőjű italboltban. Nótázásra figyelek föl a textilművek bölcsődéje előtt. Söröző és borozó férfiak ülnek a fűben, a dísznövény mögül csak a fejük búbja látszik ki. Ha kifogy az ital az üvegekből, már mennék is a büfébe. Valamikor buszváró volt a mostani büfé. s a Pa- mutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gvára azért adta át a Vendéglátó Vállalatnak, hogy elsősorban süteményt, fagylaltot árusítsanak benne a környéken lakó munkásoknak. A büfé azonban átalakult kocsmává. Szomorú kép fogadja az erre járókat. A szürke épület környékén ülve és állva isznak. Legnagyobb a forgalom ilyenkor, fizetés táján. Vándorolnak a forintok a büfébe, s az emberek kevesebbet adnak haza kosztra, mint amenryit az asszony várna. — Tud ja, milyen szégyen az, amikor például külföldi küldöttség látogat a gyárba, megyünk velük, hogy nézzék meg az óvodánkat, a bölcsődénket, s a fűben ott komyikál- nak az emberek?! Olyan is megesett már. hoev • leálltak peckázni a gyerekekkel, s elnyerték a pénzüket, s azon megint italt vettek ... Itt. a periférián nincs ellenőrzés,, ha íól megy a bolt. akkor még késő este is isznak az épület körül. S az a szemét, ami erre található! Papír, üvegek, tölcsérek. S mivel a büféből kocsma lett, mellékhelyiség pedig nincs itt, mindenki ott végzi el a dolgát, ahol éppen akarja — mondja Borsföldi Istvánná, a textilművek szb- titkára. A zöld kocsmával szemben park van. Gyerekek játszanak a homokban, kislányok tracosolnak a padokon. Nem valami épületes látvány ez a kocsma. Igaza van a textilművek szakszervezeti bizottságának, amikor a büfé rendjének megváltoztatását kéri a Vendéglátó Vállalattól. H.B. — L.G. — Sz.L. mmmm 24 HAtlfB GARAMCin Korszerűség 'Üzembiztonság n Világszínvonal
