Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-02 / 153. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Kedd, 1963- július 2. Mezőgazdasági import, milliárdokért SZÁRNYASOK A HALASTAVAKON Évente 300 OOO naposkacsát keltethetnek — ötven nap alatt elerik a két és Jet kiló súlyt Az utóbbi időben sokszor — és joggal — elmondtuk már, mily nagy jelentőségű a mezőgazdaság exportja, többek között az ipar nyersanyagellátása érdekében is. Kevesebbet beszélünk azonban arróL, hogy magának a mezőgazdaságnak is jelentős külföldi behozatalra van szüksége ahhoz, hogy okszerűen gazdálkodva zavartalanabbul láthassa el a lakosságot - élelmiszerrel és elégíthesse ki a külkereskedelem igényeit. Takarmány, vegyszer, gép A mezőgazdasági import értéke tízmillió dollárokkal vagy milliárd forintokkal mérhető. Vannak benne látszólag jelentéktelen cikkek, mint például a Madagaszkár szigetéről származó rafia, amelynek beszerzési költsége ugyan nem sok, de nélküle nagy gondban lennének a szőlőtermelők: Az összes termelési értékhez képest jelentéktelen a külföldi vetőmagvak behozatalára fordított deviza is. De hogy maga a vetőmagimport mily nagy jelentőségű, azt jól példázza az a nyomás, amelyet a múlt télen- a mezőgazdasági érdekképviseleti szervezetek a jól bevált Jugoszláv hibridkukorica-vetőmag behozatalának fokozásáért kifejtettek. A mezőgazdaság céljait szolgáló importnak három igazán nagy tétele van: a takarmány, a vegyszer és a gép. Takarmányt importálni érdemes. Ez a magyarázata annak, hogy a világ legfejlettebb mezőgazdaságaival dicsekvő országok egyben a világ legnagyobb takarmányimportőrei is. A Magyarország által importált takarmányok közül azok a legfontosabbak, amelyek az égető belföldi fehérjehiányt hivatottak pótolni. Föidimogyoró- pogácsa Indiából Evégett a szó szoros értelmében körbejárjuk a földgolyót. Hozunk földimogyorópogácsát Indiából, hal- és húslisztet Peruból, Marokkóból, Dániából, Norvégiából, takarmányozási célokat szolgáló so- ványtej-port Franciaországból, szójapogácsát az Amerikai Egyesült Államokból, gyapot- magpogácsát a Szovjetunióból és még számos fehérjedús ta- kaimányt más országokból. A mennyiségeket kár lenne itt külön-külön felsorolni. Jellemzésül annyit, hogy az idén a tavalyinál 33 százalékkal több állati eredetű fehérjetakarmányt és 13 százalékkal több olajipari abraktakarmányt hozunk be. Ez az utóbbi 13 százalék természetes mennyiségben 27 000 tonnát jelent! Bennünket a világ jelentős kukoricatermelő országai kö- a zött tartanak számon. És még- J is nagy takarmánygabona-be- ^ hozatalra szorulunk. (Igaz, ^ hogy nem kukoricát, hanem ^ egyéb takarmánygabonát ho- > zunk be.) Legnagyobb, sőt ^ szinte kizárólagos szállítóink ^ az idén a Szovjetunió, ahon- l nan nem kevesebb, mint i 200 000 tonna takarmánygabo- t hát vásároltunk, illetve vasa- # rólunk. A közepesnél valami- i vei kisebb hozamokkal szá- } molva mintegy 200 000 termése ez! Mezőgazdasági célokat gáló importunk másik tétele: a vegyianyagok, rogénműtrágyából például mindeddig önellátóak vol- tunk, a mostani nagy keres- f letet látva azonban illetékes f szervek úgy döntöttek, hogy r 1968-ra nitrogénműtrágyából t is több százezer tonnát im- f portálunk. A szokásos meny- f nyiségben veszünk külföldről ‘ az idén szuperfoszfátot, ehhez azonban tudni kell, hogy a hazai gyártás teljes nyersfosz- fátdgénye importból, mégpedig a Szovjetunió két nagy lelőhelyéről, a Kola-félsziget- * ről és a kingiszeppi foszfátmezőről származik. Ugyancsak . teljesen importból származik “ a nálunk felhasznált káliműtrágya. Szállítóink az NDK és a Szovjetunió. Növényvédő szereket nagy mennyiségben hozunk be nyugatról is. A behozatal egyre emelkedik, az idén erre a célra nyolc és félmillió dollár áll rendelkezésünkre. Ha a világon valahol megjelenik egy újfajta vegyszer, akkor abból egy kis tételt behozunk, és kipx-óbáljuk. Ha beválik — s pénzünkből is futja — következnek a nagyobb tételek. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy nálunk a mező- gazdaság kemizálásában nemcsak tudományos megfontolások, de sajnos szakmai »babonák« is közrejátszanak. Néha csak azért ragaszkodnak egy bizonyos márkához, mert éppen az a »divat«. A gépek zömét három ország adja Harmadik nagy tétel a gép. Érdekes dolog, hogy ebből a szempontból egy évszázad alatt hazánkban alig változott a helyzet. A múlt század második harmadában az or-, szagban akkor forgalomba kerülő mezőgazdasági gépek — gőzekék stb. — fele külföldről származott. Ma is körülbelül ugyanez az arány. Az arány maradt, de mekkorát változtak a méretek! A múlt század második harmadát nevetséges lenne alapul venni. Azonban mezőgazdasági gépimportunk 1960 óta is csaknem kétszáz százalékkal emelkedett. Az importált mezőgazdasági gépek zömét három ország: a Szovjetunió, az NDK és Csehszlovákia szállítja. Az idén az AGROTRÖSZT önálló ipmortjogot és az államközi megállapodások keretein belül maximális mozgásszabadságot kapott. összegezésül meg kell ismételnünk, hogy a magyar mezőgazdaság intenzív fejlesztése ma már elképzelhetetlen a külországokból származó anyagok, gépek, vegyszerek fokozódó felhasználása nélkül. Azonban kár lenne elhallgatni, hogy az úgynevezett importigényesség (tehát az ösz- szes termelési érték százalékában kifejezett behozatal) szempontjából az összes nép- gazdasági ágak között a mezőgazdaság mutatja a legkedvezőbb képet. F. B. A nagyatádi halgazdaság már évek óta eredményesen foglalkozik a hal tenyésztés mellett a pecsenyekacsa nevelésével is. A múlt évben 140 000 kacsát értékesítettek, és ez egymillió-százezer forint többletet hozott a halgazdaságnak. A biztató kezdeti sikerek alapján határozták el, hogy az idei évtől kezdve a tojás előállításától a pecsenyekacsa fölneveléséig mindent ők bonyolítanak le. Az előző években ugyanis még másutt vásárolták a naposkacsákat. Csordád János igazgató arról tájékoztatott bennünket, hogy a göröndi telepükön a nagyüzemi kacsatenyésztés valamennyi föltételét sikerült megteremteni. Kanizsai Gyula főkönyvelő és Erőss István agronómus társaságában látogatunk el a »kacsagyárba«. Gyár ez szinte a szónak teljes értelmében, hiszen majdnem futószalag szerűen állítják elő az ízletes pecsenyének valót. Utunk első állomása a háromezer-ötszázas törzstojóállomány telepére vezetett. Innen a tojások a keltetőbe kerülnek, ahol tíz Szülte fehérlik a tő. gépben évente 300 000 naposkacsát keltethetnek. A keltető vezetője, Bagi Viktor éppen a tojással telt gépeket Demó Lászlómé gondozó hívó szavára az etetőkhöz sereglenek velőben a kiskacsák. vizsgálta felül, amikor ott jártunk. Innen a naposkacsák az előnevelőbe jutnak, ahol a hőmérséklettől függően 10—15 napot töltenek. Az előnevelőben tízezer apróság van egyszerre. A hőmérséklet mindig egyenletes, erről olaj kályhákkal és a szellőztető berendezésekkel gondoskodnak. És amikor lejár az előnevelés időszaka, irány a szabadba:, a halastavakra. Nyaranta több tízezer hattyúfehér szárnyas lepi él a göröndi, aranyosi halastavakat. A világra jö- véstől mindössze 48—50 nap telik el, és már pecsenye- az előne- éretté lesznek a kacsák. Ugyanis az eddigi gyakorlat azt igazolja, hogy 48— 50 nap alatt elérik a két és fél kiló súlyt, s ez a legjobb pecsenyekacsa. A nagyatádi halgazdaságban egy kiló kacsahús előállításához 3,25 kg tápot használnak fel. A kacsák ugyanis jelentős mennyiségű táplálékot szereznek a tavakból is. Kísérőinktől tudtuk meg azt is, hogy a kacsanevelés hármas haszonnal jár: a pecsenyekacsáért jó pénzt kapnak; a kacsák trágyázzák a halastavakat (magas foszfortartalmú trágyát adnak), és tisztítják is a tavakat, mert elpv:'». - títják a hínárt. Az idén 200 000 pecseny e- kacsa értékesítésére kötöttek szerződést a Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyárával, s ennyit a jövő években is tudnak adni. A minőséggel még nem volt baj, mert valamennyi szállítmányukat első osztályúként vette át a baromfiipar. D. S. hold i szol- ( nagy i Nit- i Hajnal óta száll rájuk a ixispor. A délelőtti kánikulai forróságban az izzadság miatt a por szinte a bőrükbe ivódik. Már feketék. De egyetlen percre se lankadnak. Ezen a napon is szeretnék jóval túlteljesíteni a tervet. — Száznegyven százalék körül járunk már — mondja Jakos István, az ezüstjelvényes Dózsa szocialista brigád tagja. Am nemcsak tőlük függ, mennyire jutnak, hanem a vállalat, a Kaposvári Villamossági Gyár anyagosztályától is. Nincs ugyanis köszörűkövük, ékszíjuk, nem tudnak úgy haladni, ahogy kellene. — Itt ez a nagy halom öntvény, s nem tudjuk köszörülni őket. Az öntödeiek »rávertek«, hogy meglegyen a terv, itt nálunk még elakad a munka. Milyen kár ez a népgazdaságnak — méltatlankodik Nagy András, a brigád tagja. Hogy mekkora a kár, azt Vargek János, a 2. sz. telep fiatal üzemvezetője érzékel- teti: — Az öntvényeket négy-öt emeletes házak felvonóihoz meg teherfelvonókhoz használják. Bizonyára nagyon várják őket a megrendelők. Sajnos mi nem tehetünk róla, hogy késik a kiszállításuk. Majd egy kissé keserűen jegyzi meg: — Szerintem a felelősségre vonás csak a szerszámot forgatóig terjed, esetleg a. művezetőkig. Hogy az irodákban lelkiismeretes munka folyik-e, az már kevésbé fontos. Engem noszogatnak a munkások, szerezzek alkatrészt. Csakhogy én nem mehetek Pestre. Bár mehetnék, biztosan beszerezném, ami kell — mondja, aztán elgondolkodva hozzáteszi: — Üj mechanizmus van. A piacról élünk. Az számít, amit eladunk, nem az, amit megtermelünk. Rugalmasabbnak kellene lennünk. Bólintok. Arra gondolok, hogy gyakran mennyire lefékezzük apró-cseprő gondokkal az emberek lendületét. Ugyanennél a vállalatnál május 1-én ezüst jelvénnyel tüntették ki ezt a hét éve szorgosan együttműködő közösséget. További jó munkára biztatták, s alig egy hónappal később képletesen szólva, szinte lefogják a kezüket. Hát nem bosszantó ez... ? Tóth József brigádvezető szavai ráznak fel: — Az aranyjelvényt is szeretnénk megszerezni — mondja, s mosolyog. Aztán arról beszél, hogy a brigád tagjai képesek is erre. Szavait csak alátámasztja az, amit néhány perccel előbb Jakos Istvántól hallottam. — Kétszáz óra társadalmi munkát végzünk, hogy elsők legyünk. Ma hajnali fél háromkor kezdtünk három helyett, és tovább maradunk, mint kellene ■— mondta —, de ezt ne írja meg, mert egészségre veszélyes helyen dolgozunk, s nem nézik jó szemmel, ha a kelleténél tovább itt vagyunk. Egyszerűek, őszinték ezek a szavak. Nagyon belülről, szívből jönnek. Nincs bennük lakkozás. Ügy érzem, hogy az ezüstjelvények nagyon jó helyre kerültek. Van mögöttük tartalom. A műhelyben munka közben kevés szó esik, csak a munka zaja hullik, Tóth József mintha menteni akarná kis közösségét, így szól: — Egy kicsit ridegnek látszanak olylzor, de me- legszívűek. Segítenek egymásnak. Aztán kisvártatva hozzáteszi: — Ha itt lenne a brigádnapló, s belepillanthatna, meglátná, hogy azzal is milyen sokat törődnek. Most az egyik hazavitte magával. Szép gyöngybetűkkel írják. Gyöngybetűk! Még erre is vigyáznak. Ilyen fárasztó, egészségre ártalmas munka után van kedvük leülni, és gyöngybetükkel írni a »puceráj« történetét. Megérezték, sőt tudják, hogy szép dolgokról, nagyszerű tettekről szépen illik krónikát írni... Szegedi Nándor 1500 holdat learattak A Kaposvári Állami Gazdaságban péntek estig 1506 holdról 26 804 mázsa őszi kalászost arattak le. A termésátlag 17 mázsa 80 kilogram. A kornbáj- nosok közül Srakta Sándor 206 holdról takarította be a termést. Megnyíltak ax építőtáborok Vasárnap megnyitották kapuikat az építőtáborok Somogybán. Heves, Komárom, Tolna és Fejér megyéből, valamint Budapestről 1017 fiatal dolgozik Lengyeltótiban, Balatonúj helyen, Balaton bogláron és Balatonfenyve-
