Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-28 / 176. szám
Vasárnap, 1!)6S. Július 28. 7 SOMOGY! NÉPLAP ROMAIN GARY: j4 hamisítvá — Az ön Van Gogh-ja hamisítvány! S..., a New York-i műgyűjtő hátradőlt karosszékében, jelezve, hogy az ügyről nincs több mondanivalója. Vendége, Baretta sajtgyáros sápadtan tekintett rá. Tudta, hogy S... szava döntő súly- lyal esik latba, s ha egyszer közzéteszi véleményét, akkor a háromszázezer dollárért vásárolt festményt soha senki nem fogja többé hitelesnek elfogadni. Tudta ő maga is, hogyan áll a dolog, de remélte, hogy meglágyíthatja a nagy tekintélyű férfit. Hanját könyörgőre fogta: — Ez az utolsó szava? — Csodálom, hogy olyan tiszteletre méltó úr, mint ön, efféle piszkos ügyletben akar bűntársává fogadni. Az olasz sajtgyáros arcvonásai megkeményedtek, szeme dühösen villant, amikor kihátrált S ... dolgozószobájából. S... maga is felállt, s a kellemetlen incidens után átment a szalonba, hogy felesége társaságában keressen megnyugvást. Ha beletemette arcát a nő csodás illatú hajába, minden bajról megfeledkezett. Két évvel azelőtt a libanoni nagykövetség estélyén ismerte meg Alfierát, a feleségét, aki egy végsőkig elszegényedett szicíliai hercegleánya volt. Tizennyolc éves lehetett ekkor, s ritka szépségével azonnal magára vonta S ... figyelmét. Erről a szépségről úgy vélekedtek: a természet csupán azért alkotta, hogy bebizonyítsa, még mindig többre képes, mint bármilyen művész. Ragyogó fekete hajkoronája mintha nem is kapta, hanem adta volna fényét a napnak, alatta a homlok, a szemek, az ajkak csodálatos harmóniát alkottak. A finom, de határozott vonalú orr valami olyan könnyedséget adott az arcnak, mely megmentette a túlszabályos, tökéletes mesterműveken eluralkodó hidegségtől. Hiszen Aliiéra arca valóban az volt: mestermű. S ... huszonkét évvel idősebb voit nála, de ez nem okozott kettejük között zavart. Az egyébként igen félénk, szerény leány örömmel fogadta udvarlását, és S... őszintén, mélyen szerelmes volt belé. Ismerősei nem győztek csodálkozni, hogy az elfoglalt üzletember, aki korábban állandóan a telefonon csüggött, hogy kapcsolatot tartson a világ összes tőzsdéivel — most sokkal több időt tölt felesége társaságában, mint üzleti ügyeivel és híres képgyűjteményével együttvéve. ... Egy hónappal a Baretta 6ajtgyárossal lezajlott incidens után S ... egy különös fényképet talált a postájában, melyhez az ismeretlen feladó nem fűzött semmiféle magyarázatot. Fiatal lányt ábrázolt a kép, akinek legfeltűnőbb vonása különösképpen visszataszító, horgas sasorra volt. S ... szórakozottan nézte a képet, majd a papírkosárba hajította. Másnap postabontáskor ismét ugyanolyan képet talált. Titkára a hét minden napján elé tette ugyanannak a képnek egy újabb és újabb másolatát. Végül, amikor már nyolcadszor került íróasztalára a hosszú orrú leányarckép, egy rövidke írást is talált mellette: »Az Ön kollekciójának legszebb remekműve hamisítvány.« S . .. megvonta a vállát. Nem látott semmit ezen a groteszk fényképen, ami őt magát vagy festménykollekcióját illetné. Már éppen behajította ismét a papírkosárba, ahogy az elmúlt napokban. amikor hirtelen kétség legyintetté meg: a szem, az ajak és az arc tojásdad alakja haloványan emlékeztette Alfierára. — Ugyan, nevetséges — gondolta S..., de aztán mégis megnézte a borítékot. Olaszországban adták fel. Eszébe jutott, hogy feleségének megszámlálhatatlan unokatestvére s egyéb rokona él ott. Mivel éppen náluk vendégeskedtek Aliiéra szülei, eltökélte, hogy majd a vacsoránál megmutatja nekik a képet, hátha ők tudják a magyarázatot. Így is történt. A zsebéből előhúzta a borítékot, s a felesége elé tartotta. — Nézd, drágám, ezt találtam a reggeli postámban .. Aliiéra elsápadt. Ajka megremegett, szemét elöntöt- ték a könnyek, s közben könyörgő pillantást vetett apjára. A herceg, aki éppen halat evett, hirtelen fuldokolni kezdett. A hercegnőnek, aki éppen Ca Hasról és az opera előző esti előadásáról szóló megfellebbezhetetlen véleményét közölte, megállt a villája a levegőben. S ... ebben a zavart pillanatban vette észre, hogy anyósának orra bizonyos hasonlóságot árul el a fotón látható lány orrával, noha közel sem olyan groteszk. Akaratlanul is a feleségére pillantott ekkor, de nem: Alfiera imádni való vonásain nem volt semmi torz, semmi aránytalan. S ... megfogta a kezét, s megkérdezte: — Mi történt? — Majdnem megfulladtam, az történt — mondta a herceg jelentőségteljesen. — A hallal sosem lehet eléggé vigyázni. — A te helyzetedben igazán . felülemelkedhetnél az ilyesmin — szólt a hercegnő feddőn a férjéhez, és S . . . nem tudta, hogy mire érti ezt. a fotóra vagy a halevés kellemetlenségeire. Mert azt észre kellett vennie, hogy felesége éppúgy mint apósa és anyósa tüntetőén nem néznek az asztalon heverő fényképre. S Alfiera olyan ideges volt, amilyennek még sosem látta: ledobta a szalvétáját, s úgy tett, mintha el akarna menni az asztaltól. — Nem is értem, hogy ez a nevetséges fénykép ... A »nevetséges« szónál Aliiéra csodaszép arca elkomorult. Amikor a férje át akarta ölelni, a fiatalasszony felugrott és kirohant — Természetes, hogy a te helyzetedben vannak ellenségeid, fiam — fordult S .. v hez a herceg. — Ti ketten boldogok vagytok, egyedül ez számít — tette hozzá a hercegnő. S ... nem is igen hederített rájuk, kiment, hogy megkeresse a feleségét. Ám szobája ajtaját zárva találta, és belülről zokogást hallott. Valahányszor kopogott, a zokogás mindig erősebb, mindig szív- szaggatóbb lett. Miután sokáig hiába könyörgött Alfie- rának, hogy nyissa ki, visszavonult a saját dolgozószobájába. Egészen megfeledkezett a fényképről, azon töprengett, mi hozhatta Alfierát ilyen állapotba, s egyre erősebb nyugtalanság fogta el. Talán negyedórát üldögélhetett így, amikor a titkára bejelentette, hogy Baretta úr keresi telefonon. — Mondja nelki, hogy nem vagyak itt. — Azt mondja, valami fontos dologról van 6zó, egy fényképpel kapcsolatban. — Kapcsolja! A vonal másik végén Baretta hangja kedélyes és előzékeny volt, de S . . . tapasztalt füle hamarosan észrevett benne valamiféle gúnyos árnyalatot. — Mit parancsol? — Megkapta a fényképet, kedves barátom? — Milyen fényképet? — Az ördögbe is, hát a feleségéül! A fél világot mozgósítanom kellett, hogy megszerezzem. A család nagyon elővigyázatos volt. nem engedték meg, hogy lányukat az operáció elölt bárki lefényképezze. Az a kép. amelyet elküldtem, a palermói zárdában készült, csoportkép, s én nagy iktattam ki . . . Az ifjú hölgy orrát később. 16 éves korában egy milánói specialista megoperálta. Most már látja ugye, hogy nem csupán az én Van Gogh-om hamisítvány: a maga kollekciójának mesterműve te az. Ott a kezében a bizonyíték. Elfojtott nevetés hangzott, majd kattanás ... S ... sokáig mozdulatlanul ült az íróasztala mögött. Ügy, tehát egy elszegényedett szicíliai herceg rászedte, becsapta, s ő, akinek oly közismerten biztos volt a szeme, éveken át egy hamisítványt vett körül áhítatos csodálatával. S Aliiéra! Az egyetlen ember, akiiben feltétlenül megbízott, akihez mindig, minden pillanatban hűséges volt, részese lett az ellene szőtt összeesküvésnek, elrejtette valódi arcát és soha, legbizalmasabb pillanataikban sem próbálta megtörni a hazugság csendjét, bevallani neki az igazságot. Megalázott- nak és kifosztottalak érezte magát, s időbe telt, amíg erőt gyűjtött, hogy valamiféle döntésre juthasson. Amikor felnézett, Alfiera állt ’előtte. — Miért nem említetted soha? — A szüleim ... Maga is meglepődött, milyen élesen, szinte hisztérikusan csengett a hangja, amikor válaszolt: — A szüleid becstelen emberek. A fiatalasszony smr#i kezdett, arcát tenyerébe rejtette. S. . . tudta, hogy most megértőnek és nagylelkűnek kellene mutatkoznia. Alfierá- nak bizonyára megbocsátott volna. De ez a zokogó lány már nem Alfiera volt, hanem egy hamisító műve, egy idegen, akinek arcára kényszerűen odaképzelte a torz vonásokat. A nő is észrevette, milyen különös tekintettel méregeti, s megszólalt: — Ne nézz így rám ... — Nyugodj meg. Meg kell értened, hogy ilyen körülmények között... S .. ,-nek nagy erőfeszítésébe került, hogy kimondják a válást. Az általa felhozott válóok megdöbbentette a bíróságot, s végül csupán a felesége családjával kötött titkos megegyezés (az összeget nem tették közzé) eredményeképpen érte el célját. Azóta minden figyelmét kizárólag gyűjteményének szenteli, mely szüntelenül hiteles remekművekkel gyarapodik. A közelmúltban vette meg egy árverésen Raffael Kék ma- donna-ját. Fordította: Zilahi Judit BARTALIS JÁNOS: MESSZE VAGYOK Messze vagyok már, messze a jóidtól, mégis érzem szivedobbanását. Mint rég nem látott Kedves, hívnak a barázdák, szólnak az üvegtiszta légen át, mely a búcsúzó fecskék dalával van tele. Nézd a tájat — úgy fáj ez a roppant nagy szeptemberi kékség. A völgy oly halkan cseng, mint az üvegharang. A kertek lábja még m'.régzöld, de látod — a kukoricatáblák messze aránylanak. Erik a szilva, a dió is, Bágyadt szeptember ölén sárgulnak a lombok. Lágy fuvolahang rezg át a fák között, mint fájó szerelem. Sóhajt az őszi szél, mely szívem dobbanásával van teli. O, ősz, élet nagy ősze — hiába lépek, elérsz már engemet. A vér lassabban áramlik. A nyár saját tüzébe dűl, de a fürtökben a méz cukrosodik. Almok, világot, átérő, szédítő álmok, ne hagyjatok eV. Remények és kedvek — lobogjatok! Szívemben ne csituljon el soha az ének! A tavaszi vad lángolások égig érők, de a hallhatatlan őszi tüzek mélyebbek, szebbek. — 75 esztendeje született Bartalis János, ismert romániai magyar költő: ebből az alkalomból közöljük versét. BEQAZI CSABA: Üzenet Ky tábornok közkatonáinak Ha délre harangoznak, anyád neked is tesz félre, hogy egyél és van számodra mindig kenyér és este megvetik az qgyad, ha jössz, fáradt leszel, ne vá míg készül fekhelyed és étkéé Otthon mindig a gyerek leszel rövidnadrágos és halk gyerek, Ha tudják is, hogy a fegyverek átkát viszed, otthon vár étked nem akarjak tudni, hogy vétked neked is, miről a rádió beszél. Várnak. Es tudod menyasszonyod nézi gyűrűd, mit vele vettél és számolja, hogy majd a tél hazahoz és asszonnyá teszed, és nem lesz többé már fegyvered. Nézi gyűrűd, mit vele vettél! Te tudod, mily mészárosmunkára szemeltek ki téged, titeket a tankokat szülő erők és te és ti nem hordtok erőt összetörni az ágyuk vasát, és mosolyogva nézni egymásra kikkel harcolsz ma. Holnap mm barátod, segítőd lehet, vedd el hát a tűz felől kezed. Ha délre harangoznak, anyád neked is tesz félre, hogy egyél és van számodra mindig kenyér. Menyasszonyod vár: asszonnyá tédd mikor dobod a bozótba fegyvered!? HÜSZESZTENDÖS AZ OjjAÉPlTETT MARQIT-HÍD Romain Gary orosz származású francia író 1914-ben született Moszkvában. A második világháborúban a gaulle-isták oldalán harcolt pilótaként. Később diplomáciai szolgálatba lépett. Lady L. című regénye, valamint kisebb Írásai a Nagyvilág című folyóiratban magyarul is megjelentek. ÚJ KÖNYVEK Sipkay Barna: RÁGALOM (Magvető) A nemrég fiatalon elhuny! író posztumusz regénye is arról tesz bizonyságot, miiyen mérhetetlen, kár érte távozásával irodalmunkat. Tárgyválasztása eredeti: egy női törtető sajátos történetét mondja el a mai magyar falu változó viszonyai között. Ez az erős akaratú nő az őt ért sérelmet bosszulja meg úgy, hogy annak áldozatul esik szerelme, a jó szándékú tsz- elnök is, akit ravaszul kitervelt rágalomhadjárattal tesz lehetetlenné. Az író sokoldalúan, hiteles környezet- és lé- lekábrázolással igyekszik bemutatni a mai valóságot, a falusi társadalom ellentmondásait Békés István: NAPJAINK SZÁLLÓIGÉI (Kossuth) Művelődéstörténeti szempontból páratlanul értékes, a mai olvasó számára rendkívül hasznos műben az évezredek során, civilizációnk kezdetétől a mai korig szállóigévé vált szólásmondások, prózai és verssorok, történelmi »aranyköpések« ezrei sorakoznak. A ciklusokba tagolt fejezetek felölelik az emberi művelődés valamennyi korszakának szellemi forgácsait.
