Somogyi Néplap, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-02 / 128. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1968. Június 2, Kik a magyar munkásosztály tagjai? Egy érdekes tanulmány a munkásosztály fogalmáról A napokban jelent meg a Kossuth Kiadónál Blaskovits Janos A munkásosztály fogal­máról című tanulmánya, amely a párt Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intéze­tében folyó kutatómunka egyik fő témájához — a mun­kásosztály helyzetével össze­függő elméleti, politikai, gaz­dasági, kulturális és szo­ciális problémák, perspektívák —, vizsgálatához kapcsolódik, ennek első láncszeme. A szerző szerint a tanulmány feladata segíteni a további ku­tatások határainak kijelölésé­ben, eredményeinek értelme­zésében és szintézisében. A szerény fogalmazás mögött azonban egy jelentős hazai és nemzetközi forrásanyagra tá­maszkodó munka áll. Jelentő­ségét nemcsak a kutatás tár­gya adja, hanem az élért ered­mény is: Magyarországon az elsők közé tartozó munka, amely a történeti és a szocio­lógiai módszer és kutatások eredményeit felhasználva, kí­sérletet tesz a munkásosztály fogalmának meghatározására a szocializmus viszonyai kö­zött A tanulmány két lényeges társadalmi-gazdasági folya­matra vezeti vissza a munkás- osztályban végbement válto­zásokat. Egyrészt a társadalom szocialista átalakítására, más­részt a termelőerőkben végbe­ment változásra, a tudományos —technikai forradalomra. A szocialista forradalom tet­te a munkásosztályt a hatalom birtokosává, a termelőerők gyors ütemű változása pedig átalakította magát a munkás­osztályt, annak szerkezetét. Blaskovits János munkája e folyamatokra építve száll vi­tába azzal a társadalomtudo­mányban és köztudatban egy­aránt elterjedt nézettel, amely a munkásosztály fogalmát még ma is leszűkíti főként az ipari-fizikai munkásokra. Ugyanakkor elutasítja azok felfogását is, akik mérhetet­lenül kitágítják, parttalanná teszik ezt a fogalmat, és a ^munkásosztályhoz sorolnak minden alkalmazottat, akik­nek csak valamiféle kapcsola­ta van a gazdasági élettel, be­leértve a termeléssel foglal­kozó minisztériumok, főhiva­talok, intézmények, bankok egész személyzetét is. Az első fejezet a kapitaliz­mus és a szocializmus struk­túrája közti alapvető különb­ségekkel foglalkozik. A szo­cialista Magyarország struktú­rája elemzésénél érdeklődésre tarthat számot a tulajdonviszo­nyok szerepét és más osztály­képző társadalmi elemek vi­szonyát bemutató rész. Bírál­ja a tulajdonviszonyok szere­pét lekicsinylő nézeteket, s ki­mutatja, hogy a tulajdonvi­szonyok a szocializmus osz­tálystruktúrájában módosult szerepet játszanak, és elsősor­ban a két nagy, közvetlen ter­melőosztály közeledését szol­gálják. A munka második fejezete főként a mai kapitalizmusban végbement változások ideoló­giai tükröződésével foglalko­zik. Meggyőzően bírálja az »új középosztályról«, az ipari tár­sadalomról szóló burzsoá né­zeteket, és kimutatja, hogy ma is a munkásosztály és burzsoá­zia szembenállása az a lénye­ges társadalmi viszony, amely a kapitalizmust jellemzi. A harmadik fejezet, amely a munka leglényegesebb része, behatóan vizsgálja azokat a változásokat, amelyek a ma­gyar munkásosztály összetéte­lében a szocializmus keretei között végbementek. Figyelem­be kellett venni, hogy a legha­ladóbb társadalom viszonyai között, de nem a legfejlettebb műszaki-gazdasági feltételek mellett létező munkásosztály­ról van szó. Iparunk fejlett­sége, ágazati szerkezete, tech­nikai fölszereltsége nem azo­nos a fejlett tőkésországoké­val. ezért munkásságunk ösz- szetétele is eltér azokétól. A szerző álláspontja szerint a munkásosztály határai rend­kívül kiterjedtek, de az osz­tályjegyek még nem mosód­tak el. Munkája alapján a munkásosztály fogalmába tar­toznak az állami vállala’ok dolgozói az iparban, a szállí­tásban, az építőiparban, a ke­reskedelemben, a hírközlés­ben, a szolgáltatásban és a mezőgazdaságban; e fogalom szerint a munkásosztályhoz tartozik a felsorolt ágazatok adminisztratív-technikai al­kalmazottainak egy része W­A szerző tisztában van az­zal, hogy az általa adott meg-' határozás teljesen új megvilá­gításba helyez egész sor politi­kai és egyéb problémát. Mun­kájának érdeme, hogy nem ke­rül meg egyetlen ilyen prob­lémát sem, ezek közül is a leg­fontosabbat: a munkásosztály vezető szerepét érintő kérdé­seket Koncepciója — bár ma nem az egyetlen lehetséges és vitán felül álló koncepció — elősegítheti a munkásosztály- lyal kapcsolatos társadalmi— politikai problémák megoldá­sát. P. I. n Magvarország ankétja Kaposváron A Hazafias Népfront megyei bizottsága és a Palmiro Tog­liatti Megyei Könyvtár ren­dezésében június 5-én, szer­dán délután 5 órakor ren­dezik meg a Magyarország című hetilap ankét j át a könyvtár előadótermében. Gárdos Miklós, a lap helyettes főszerkesztője ad nemzetközi politikai tájékoztatót, és vála­szol az olvasók kérdéseire. FESZTIVÁLI MAZSOLÁK Az Aranybika Szálló homlokzatán hatalmas tránszparens: »11. debreceni színházi napok, május 27—június 2.« Elegáns műsorfüzet, plakátok és há­rom fővárosi színház, a Nemzeti, a Thá- iia és a Vidám Színpad együttesei — nevezzük nevén: sztárjai — a szállodá­ban, presszókban és szerte a városban. Nem jelentéktelen külsőségek! Légkört, fesztoiválimiliőt teremtenek. A debrece­niek ugyan kötik az ebet a karóhoz: nem fesztivál, színházi napok ez .. . Minden különösebb eszmei célkitűzés vagy művészeti vetélkedés nélkül. Mo­dern drámákat a közönségnek — és kö­zönséget a színházba... Ez a cél. És — hogy mindenki érezze jól magát... Egy héten át esténként színházi be­mutatók. Egyébként teljesen kötetlen a program, azaz a két hivatalos szakmai referátum kivételével — nincs prog­ram. Megemlítettem ezt több helyütt is beszélgetés közben. Fanyalgó tilta­kozás, itt-ott elszörnyedés: »Miért, nem jobb így? Ezek »lefutott» darabok, meg is vitatták őket, minek annyit vitázni? Jobb a békesség . . . Nem úgy, mint Ka­posváron!» A Színháztudományi Intézet egyik munkatársa: »Nézd, itt mindenki oda­megy, ahova akar. Nálatok még az ét­kezés is összehozta az embereket a Ka­pósban . . .» Hortobágyi csárda, kellemes, árnyas kerthelyiség. Tíz-tizenötféle pusztai kü­lönlegesség az étlapon. Bográcsgulyás, ürügulyái, birkapörköltek. Az árak erősen, a gulyások enyhén borsosak. Körülöttünk német turistacsoport. IBUSZ-gondozásban egy monstre »gu- lasch-fokosch-tschikós—bemutat óra ké­szülnek. Asztalunknál egy fiatal békéscsabai rendező hirtelen ötlettel ráveszi az 1BUSZ-csoportvezetöt: hadd nézhessük meg a lovasbemutatót mi is. Nincs ki­fogás ellene — mehetünk. * Indulás előtt rövid, gyors szemle a csárda melletti Pásztormúzeumban meg a karikásostor-pavilonoknál. Het­ventől több száz forintig árulják itt a cifra-díszes hortobágyi emléket. A Nemzeti Színház együtteséből többen kipróbálják a jó hárommétemyi fonott kondáskarikást. Nem sok sikerrel. Vég­re a népszerű fiatal drámai hősnőnk kezében nagyot csattan az ostor »suda- ra«. Taps. Másodszorra azonban köréje tekeredik, és szorosan átfonja karcsú derekát a szíj. Hárman is bontogatják, mire megszabadul a karikás ölelésé­ből. Ügy látszik, Hortobágyon az ostor sincs fából... * Messze a látóhatár alján, az erdő szélén legel a híres mátai ménes. A színházi busz átrobog az ódon Kilenc- likú hídon, neki a vége-hossza nincs pusztának. Az állami gazdasági üzem­egység határában sorompó. Csizmás, napbarnított magyar tíz forintokat kér fejenként vagy engedélyt a belépésre. Hát bizony engedély nincs. Hosszas vita után a mokány Cerberus végül beadja a derekát, szabad az út. Robogunk a német csoport után, amely azóta csé- zákon és homokfutókon vígan szekere- zik a másfél krlomé+ernyire ágaskodó gémeskút felé. Itt gyülekezik »éppen» itatáshoz egy ménes. Árokforma kátyúhoz érünk. A busz­vezető nem vállalja tovább. Igaza van. Kiszállunk. Gyönyörködünk a táj fen­séges nyugalmában. Bessenyei — vers­sorokat idéz. öblös basszusát összenva- lábolva a társaság vidám kacagásával felkapja a pusztai szél, hogy elvigye messze, az irodalmi nevezetességű ró­nán keresztül Hirtelen egv lovas kontúrjai válnak ki a porfelhőből. Felénk vágtat, nyo­mában két szőrpamacs gurul sebesen. éles csaholással. Széles ívben hozzánk kanyarodnak, a ló fölágaskodik, hor­kant és mint akit iecövekeltek, megáll, moccanatlan. A csikós lovastul együtt ecsetvégre, vászonra kívánkozik. Pörge kalap, ór- valányhaj, pitykés fekete lajbi, borjú- szájas kékfestő ing, rojtos gatya: a leg- tudósabb néprajzos se találna rajta ki­vetnivalót. Közelebb húzódunk, szóba elegyedünk. A legény beljebb invitál bennünket, s az utat magyarázza: Me­lyik cöveknél, merre forduljon a busz. Igaz, a bemutatót már megkezdték. Ne­künk azonban megcsinálnák külön. Ajándékképpen. Mindenki lelkesedik a gondolatért meg a szép szál legény ízesen »ízó» be­szédén. Körülfogják a lovast, aki most hirtelen-keményen ráripakodik a két kutyára. Elzavarja őket. Majd dorgáló hangon még hozzáteszi: — Nízze az úr, mit szólna, ha én rontanám el a maga kutyáját?!... Ma­jor Tamás bűntudatosan pillog. Suty- tyomban jól tartotta mokkacukorral a két szőrmók pulit... Béres Ilona a ló nyakát paskolva fűzi tovább a szót: — Aztán, árulja már eL, érdemes-e egv ilyen lovasbemutatót megnézni? A legény elmosolyodik: — Hát, kézit csókolom — akár a színházban: Ki káromkodik, ki meg örül nekije utána ... Sajnos a lovasbemutató — nekünk — elmaradt, a busznak vissza kellett in­dulnia. S ha mással nem, egy pusztai bölcs mondással mégis gazdagabbak lettünk. így igaz — és nem »pusztába kiáltott szó» —, több színházi találko­zón és megannyi színházi előadáson így tapasztaltam: »Ki káromkodik, ki meg örül nekije, utána». Wallinger Endre Halálos csípésü pókok Már eddig is volt Ameriká­nak egy rettegett pókja, ame­lyet »fekete özvegy«-nek hív­tak; csípése gyakran halálos volt. Most egy másik, kicsi, barna színű pók, a »barna remete« okoz rémületet több­felé Amerikában. Marása mérgező, és nagyon nehéz el­lene védekezni. Ha valakit megmar, a halál nem áll be azonnal. Ahol a méreg a bőrbe jutott, seb keletkezik, és befe­lé terjedő fekély lesz belőle. A »barna remete« teste ki­terjesztett lábaival együtt sem nagyobb két centiméternél, tora legfeljebb 1 centiméter. Fejéin hegedű alakú folt van. A világosságot nem szereti, sötét, nedves sarkokban él. Innen a neve: »remete pók«. Alabamában egy, 56 éves, makkegészséges farmert a combján csípett meg egy Ilyen pók; 25 centiméter nagyságú daganat lett belőle, és' a far­mer 5 hét alatt belehalt. Nagy pontossággal megállapítható a halál ideje... Az elektromos ingerlőkészülék és feltalálói, dr. Nagy János profesz- szor, egyetemi tanár (ül) és Gyurkó István tanszéki mechanikus. A halál időpontjának megálla­pítása nehéz a halál utáni első órákban. Egyik mó<lszer ilyenkor az izomzat elektromos ingerelhe­B-eüsukott cs: 99 elhárító ismerkedés a vonaton — Ezer helyett ezeregyszáz — Mennyibe kerül az új élet? A ciántabletta — „A pénzt küldje a kaposvári postára í" A megrögzött szélhámosok általában nemhagynak ki egyetlen lehetőséget sem, ami­ből hasznot remélnek húzni. Közéjük tartozik Gaál István 25 éves kaposvári segédmun­kás is. Gaál fölöttébb kedvelte a léha életmódot, a szórakozást. Ahogy az ilyen esetekben len­ni szokott, a munka nem tar­tozott a kedvenc időtöltései közé. Tele volt adóssággal, az egyiket még ki sem fizette, máris újba keveredett. A kü­lönböző levonások miatt alig több mint száz forintot kapott kézhez a fizetéséből, úgyhogy az albérletét sem tiadta kifi­zetni. Miután a főbérlő közölte vele, hogy nem mehet be a lakásba, amíg ki nem fizeti a tartozá­sát, elhatározta, hogy váróter­mekben fog aludni. Március 31-ón Dombóvárra utazott. A vonaton megismerkedett egy falusi plébánossal, s többek között kedvezőtlen anyagi helyzetéről beszélgetett vele. Az utazás végén Gaál közö'te a plébánossal, hogy fölkeresi majd otthonában. Ígéretének négy nap mú’va eleget is tett. A házigazda helyett azonban csak annak egyik rokonát találta otthon, így ottmaradt éjszakára is. Reggel találkozott a plébá­nossal, s elpanaszolta neki, hogy kezességet vállalt vala­kiért, de az nem tudott fizet­ni, s most neki kell helyette ezer forintot törleszteni. A mesét sikerült elhitetnie, így nem is ezer, hanem ezeregy­száz forintot kapott. Ezután útja a fővárosba ve­zetett, ahol rekordidő alatt el­verte a pénzt. Mivel ilyen könnyen sikerült félrevezetnie a plébánost, elhatározta, hogy újból »meglátogatja«. Március 22-én találkoztak ismét. Gaál ekkor azt hazud­ta, hogy ő tulajdonképpen kémelhárító, most fejezett be egy feladatot Ám fenn sze­retne hagyni mostani foglal­kozásával — mondta —, mi­vel unja már. Az új élethez azonban új igazolványok kel­lenek, s ez bizony nem megy ingyen. Az új élet ára tízezer forint. A pap elmondása sze­rint Gaál azzal fenyegetőzött, hogy öngyilkos lesz, ha ez nem sikerül. Elő is vett egy pirulát, amelyről azt állította, hogy ciántabletta. A »húzás« ismét eredmény­nyel járt. Kapott 5100 forintot. Aláírt egy elismervényt, hogy hétezret fog visszafizetni. Per­sze ezt egy pillanatig sem gondolta komolyan. Ezután nyakába vette az országot, járt Pesten, Szege­den, Cegléden s ki tudja még hány helyen, az újabb pénz az előző ezezregyszáz sorsára jutott. Levelet küldött a papnak, s újabb ötezer forintot kért, il­letve követelt. Mivel nem ka­pott, személyesen kereste föl a lelkészt. Most azonban már hiába könyörgött, üres zseb­bel kényszerült elmenni. Gaál azonban nem adta föl a re­ményt, még egyszer kérte a papot, hogy küldjön ezer fo­rintot neki a kaposvári pos­tára. A plébános ekkor már érezte, hogy itt valami nincs rendben, ezért az ismételt ké­résnek sem tett eleget. A fiatalember más bűncse­lekményeket is elkövetett, ál­lami tulajdonban levő ruhát értékesített, nem egyenlítette ki a szállodaszámláját és így tovább. Tetteiért a napokban vonta felelősségre a Kaposvári Já­rásbíróság. Társadalmi tulaj­don sérelmére elkövetett sik­kasztás, valamint csalás bűn­tette miatt halmazati bünteté­sül tízhónapi szigorított bün­tetésvégrehajtási munkahe­lyen eltöltendő szabadságvesz­tésre ítélte, s három évre el­tiltotta a közügyek gyakorlá­sától. Az ítélet jogerős. Pintér Dezső tőségének vizsgálata. A szerve­zet nem egyszerre hal el; a lég­zés és vérkeringés megszűnte után az egyes szövetek, pl. az izomszö­vetek működőképességüket még hosszú ideig megtartják. Egyebek között elektromos ingerekre is összehúzódnak. Az izomzat a lég­zés és vérkeringés megszűnte után csökkenő intenzitással átlagosan nyolc óráig reagál elektromos in­gerekre. Az az elektromos ingerlőkészü­lék, amelyet a Debreceni Orvos- tudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének professzora, dr. Nagy János egyetemi tanár konstruált, elektromos impulzuso­kat bocsát ki. Az impulzusokra az összehúzódás mértéke és erőssége alapján meghatározható, hogy a halál mikor következett be. A vizsgálatnál számos más tényező is számításba vehető, és adott esetben akár tizpercnyi pontossá­gú is lehet a vizsgálat eredménye. Barátság karavánja A végállomás: Barcs (Tudósítónktól.) Az osztrák és jugoszláv ide­genforgalmi szervek az elmúlt két évben megrendezték a Barátság karavánja című ki­rándulást. A Dráva osztrák és jugoszláv szakaszán tutajokra ültek a romantikát kereső tu­risták, hogy a tervezett sza­kaszon végighajózzák a Drá­vát. Esténként egy-egy város­ban kikötöttek, és látványos, színes műsorokon vettek részt. 1968-ban isméit megrendezik a Barátság karavánját. Ez év­ben először a magyar idegen- forgalmi szervek is bekapcso­lódtak az akcióba. A három országban június 28-tól július 3-ig tart a karaván vízi és szá­razföldi úton. A végállomás: Barcs. A vízi karaván részve­vői az ausztriai Villachban szállnak tutajokra, és leeresz­kednek egészen Barcsig. A szárazföldi karaván a Dráva menti osztrák és jugoszláv utakon érkezik a folyó Barcs- csal szemben levő partjára, és ott száll tutajra. Mintegy 600 külföldi vendé­get várnak Barcsra július 2- án és 3-án. Az idegenforgalom irányítói a barcsiakkal egyetértésben látványos programot állítottak össze. Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, vállalatok részére gépkocsi- és takarópony­vák gyártását nvid ha­táridőre vállaja a Tabi Campiaigcikk Vállalat, Tab. napszemüvegek! iUlocflem divatékszerek! ajándéktárgyak, fényképezőgépsk. fotócikkek a SIÓFOKI 0P01ÉR 1-szaküzietben. (5683)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents