Somogyi Néplap, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-11 / 135. szám

A HÁZ. A VILLANY ÉS A VÍZ XXV. évfolyam, 135. szám. Kedd, 1968. június 11. Mit kérnek a cigányok a járási tanácstól Nem kiagyalt történeteket, hanem iratokkal dokumen­tálható tényeket szeretnék el­mondani azokról a cigány származású emberekről, akik ügyes-bajos dolgaik intézé­séért megfordultak a Fonyó- di Járási Tanács székházá­ban. Elsőnek Orsós Istvánt em­líteném, aki a Balatcnszent- györgyhöz tartozó Battyán- pusztán lakik egy kétszer kétméteres putriban, s OTP- kölcsönnel építeni szeretne, hogy a feleségével és a két gyermekével emberi körül­mények között élhessen. A Veszprém megyei Szikvíz- ipari Vállalat igazgatója azt írta erről a huszonhat éves emberről a tanácshoz kül­dött - levélben, hogy igen szorgalmas munkás, ki­válódolgozó oklevéllel tün­tették ki. Egy későbbi levélben arról > ír a vesz­prémi vállalat, hogy a dolgo­zók is támogatják Orsós Ist­ván fészekrakását, ágyneműt, edényeket, evőeszközöket gyűjtenek neki és a feleségé­nek. Orsós József somogybabodi cigány azért fordult a járási tanácshoz, mert szeretné, ha bevezetnék a villanyt a laká­sába. A villanyoszlop olyan száz-százötven méterre áll a házától. Érdemes oSafigyelni a kérés megindokolására: »Két gyermekem általános iskolás, s föltétlenül szüksé­gük volna a villany világítás­ra. Mi, szülők, szintén sze­retnénk művelni magunkat, rádiót, televíziót kívánnánk vásárolni... Mindaddig, amíg nem kapunk villanyt, kény­telenek vagyunk a régi el­maradottságban élni.« S egy igen figyelemre méltó aján­lat: »Családommal együtt társadalmi munkában kiás­suk a két oszlop helyét.« A somogyvári László Jó­zsef a törpevízmű-társulattal szállt vitába. Nem értett egyet a kivetett hozzájárulás­sal, s főképpen azzal, hogy a nyomóvezeték száznyolcvan­öt. méterrel arrébb ér véget, mint ahol a nemrégen vásá­rolt háza áll. Szeretné, ha a jó ivóvizet hozó csövet a há­záig vezetnék. A vita még tart, mi reméljük, hogy Lász­ló Józsefék hamarosan kap­nak a jó vízből. Érdemes idézni a társulat véleményé­ből, mert sokat elárul a ci­gányok megváltozott életéről: »Nem indokolt a törlés, mert László József havonta ezer­négyszáz, a felesége ezerszáz, a fia pedig ezernyolcszáz fo­rintot keres«. Tehát a család havi jövedelme meghaladja a négyezer forintot! Szükséges-e kommentár ezekhez a példákhoz? Azt hi­szem, hogy nem. Pontosan jelzik, milyen változás állt be sok cigánycsalád életében. Zsilli Ottó 1350 űOG forint szamócáért 3,5 vagon az NSZK-ba — A somogysárdi szakcsoport adta a legtöbb árut Nem kedvezett az időjárás {Tudósítónktól.) A MÉK kaposvári kiren­deltsége és a járás fogyasz­tási szövetkezetei tavaly 18 vagon szamócát vásároltak meg, s ebből 7 vagon kül­földre került. A jó árak ösz­tönözték a termelőket, s az idén újabb községek kapcso­lódtak be a termelésbe. A legtöbb szamócát Somogysár- don termelik. Itt a szakcsoportba tö­mörült 160 termelő a házikertekben telepített szamócát, s a szakcsoprt több tagja 300—500 négy­szögölön termeli. A somogysárdiak adták az idén a kaposvári járásban eddig felvásárolt mennyiség­nek mintegy 60 százalékát. A téli és kora tavaszi szer­vező munka után — amely­ben a fogyasztási szövetkeze­tek sokat segítettek — úgy tetszett, hogy 1968-ban elér­hetik a 22—23 vagonos terme­lést, illetve felvásárlást. Az­tán közbeszólt az időjárás, a hosszú szárazság. A múlt hét végéig olyan 10 vagonnal vásároltak meg, és még 5 vagonnyit várnak. összesen a 15 vagon áruért 1 350 000 forintot fizetnek ki a termelőknek. Somogysgrdon 20—30 olyan termelő van, aki 10—20 000 forintot, néhányan pedig még ennél is többet kapnak szamócáért. Eddig 3,5 vagon szamócát szállítottak Kaposvárról a Német Szövetségi Köztársa­ságba, és még további szál­lítmányok küldésére van ki­látás. Az idei termés az átla­gosnál kevesebb, és viszony­lag gyengébb a minősége. A szamóca egy részét Kaposvár ellátására fordították, s na­gyobb tételeket kapott a Szé­kesfehérvári Hűtőipari Válla­lat, a paksi és a szigetvári konzervgyár is. Képzőművészeti kiállítás a TlT*ben Kiállítás nyílott szombaton délután a Balázs János képző- művészeti szakkör három tag­jának alkotásaiból TIT-szék- ház nagytermében. A mintegy húsz esztendeje működő szakkör sok fiatallal megszeretette a képzőművé­szetet, és közülük jó néhányan művészek lettek vagy lesznek. A most megnyílt kiállítás első önálló bemutatkozása Horváth Jánosnak, Tibol Lászlónak és Vágó Jánosnak, bár közülük Vágó János neve nem ismeretlen a város kép­zőművészetet szerető közönsé­ge előtt, több megyei tárlaton is láthattunk már ólommet­szeteiből. Most ezek mellett monotípiáit is kiállította. Ti­bol László és Horváth János grafikák mellett pasztellel, ak- varellel, olajjal is szerepeinek. A csaknem ötven alkotás a kiállítók tehetségén túl a Ba­lázs János képzőművészeti szakkörben folyó munka di- csérefe is. A kiállítást Újvári Jenő, a megyei művelődésügyi osztály főelőadója nyitotta meg. TŰZOLTÓNAP BALATONSZEMESEN Somogyi újítási előadó az országos verseny harmadik helyén Értékelték az újítási elő­adók országos versenyének 1968. első negyedévi eredmé­nyeit, és megjutalmazták a nyerteseket. A MÉM Erdésze­ti és Faipari Műszaki Fej­lesztési Főosztálya az értéke­lő bizottsággal és a szakszer­vezettel egyetértésben az újí­tási előadók eredményét, az első negyedévi sorrendet a versenyfeltételeknek megfe­lelő pontszámok alapján ál­lapította meg, s a helyezette­tette. Külön kategóriába so­rolták az ipari vállalatok és külön az erdőgazdaságok újí­tási előadóit, s úgynevezett eredményjavulási jutalmat is adtak a két kategória erre érdemes előadóinak. Az erdőgazdaságok kategó­riájában az újítási előadók országos versenyének harma­dik helyét szerezte meg 272 ponttal Miglierini Marco, a Dél-somogyi Állami Erdőgaz- . daság újítási előadója. Tovább jutott a zimánvi. szabási, iharosberényi, zamárdi és a kaposvári textilművek eg) raja A hűvös, szeles idő ellené­re is nagyszámú nézőközön­sége volt vasárnap a megye legjobb önkéntes tűzoltórajai ‘versenyének. Hetvenkét, fér­fi* és női, illetve fiú- és leányraj mérte össze tudását. Nemcsak a díjak, az ország­részi versenyen való részvé­teli jog sarkallta őket, ha­rem az is, hogy a díszelnök­ségben helyet foglaltak me­gyénk párt- és állami, vala­mint tömegszervezeti és a különböző gyárak, vállalatok vezetői. Ott volt Németh Fe­renc, a megyei pártbizottság első titkára, Pillok János al­ezredes, a BM Országos Tűz­rendészet parancsnokhelyet­tese, dr. Sólyom Gábor me­gyei rendőrfőkapitány, a me­gyei párt-vb tagja és .mások. A vendégeket és a verseny­zőket dr. Egyed Dezső alez­redes, a tűzrendészet megyei parancsnoka köszöntötte, majd dr. Tóth Sándor, a me­gyei tanács megbízott titká­ra mondott beszédet. Tolmá­csolta a megyei párt-, tanács vb elismerését az önkéntes tűzoltók fáradságos, lelkiis­meretes munkájáért, amely- lyel évente több százezer fo­rint értékű társadalmi és magántulajdont, nemegyszer életeket mentenek meg ... Ezután kezdődött meg a különböző fecskendők szere­lési versenye. Itt is — mint a járási versenyeken — azt ta­pasztaltuk, hogy minden raj olyan lelkesedéssel, igyeke­zettel hajtotta végre a gya­korlatot, mintha valóságos tüzet kellene oltani. Az önkéntes gyors, fegyel­mezett verseny után nagy si­kert arattak bemutató gya­korlataikkal az állami tűzol­tók. A magasan lobogó lán­gokat szinte pillanatok alatt oltották el, először porlasz­tót! vízzel, később habiecs- kendővel. Lélegzet-visszafojt- va figyelték a nézők a ma­gasból végrehajtott önmen­tést és a mentőponyvába va­ló ugrásokat. A gyakorlatok végén felcsattant taps jelez­te; az emberek méltányolják elismerik tűzoltóink bátorsá­gát, ügyességét. Kovacsevics Joszip járási tanácselnök vezetésével a ju­goszláviai belovári kekszgyár önkéntes női tűzoltó raja is részt vett a versenyen, és vi­zes bemutatójukkal nagy si­kert arattak. A balatonsze- mesi általános iskolások tor­nagyakorlatokkal szórakoz­tatták a nézőket.!. Dr. Egyed Dezső megyei parancsnok nyújtotta át a verseny végén az első helye­zést elért rajoknak járó okle­veleket, díjakat. Tizenhét csapat képviseli majd me­gyénket a szombathelyi or­szágrész! versenyen, köztük a zimányi férfi-, a szabási fiú-, az iharosberényi női, a ka­posvári textilművek női, a 2a- márdi leány- és a kaposfői fiúraj. A verseny befejezése után Németh Ferenc elvtárs a me­gyei pártbizottság köszönetét tolmácsolta az önkéntes és az állami tűzoltóknak a verse­nyen és a napi munkában tanúsított helytállásukért. 6 ív T. Jól vizsgáztak az önkéntes tűzoltók sozoic Mi az atyai tekintély forrása? — hangzott el a kérdés nemrég egy Franciaország­ban rendezett ankéton. A tekintély kialakításához legtöbben a hagyomány­nak tulajdonítottak fontos szerepet. A megkérdezet­tek 30 százaléka azon a véleményen volt, hogy a tekintély kialakításában az apa személyi tulajdon­ságai a mérvadók. Mások viszont úgy vélik, hogy a tekintélyt az apák túlnyo­mó többségének gyakori távolléte teremti meg. A főnök diktál A gépírónö hirtelen ab­bahagyta az írást. »Hagyja, hogy egy ki­csit kifújjam, magam« . .. Bájosan nyújtózkodott. »És különben is, ön. olyan furcsa! Még meg sem hívott a lakására, hogy megnézzem a hang­lemezgyűjteményét ...« »Ez valahogy ... nem megy.« »Ilyen elvhű?« »Nem« — válaszolta el­gondolkozva a főnök »de legszívesebben egyedül gé­pelek ...« Ismerik a fizikát Tanító: — Mondd csak, Péter, miért szalad föl a higany a hőmérőben, ha forró vízbe tesszük? Peti: — Azért, mert a forró vízben senki sem bírja ki sokáig. Miért sós a tenger? Tanító: — Zoli, tudod, miért sós a tenger vize? Zoli: Azért, mert sóshe- ringek vannak benne. Túlzás — Gondolja, hogy Mayerné igazat beszélt? — Ó, az a nő annyira túlzó, hogy még a szavai­nak az ellenkezőjét sem lehet elhinni. Egyetértés — Képzeld, ma volt az első nap tízéves házaséle­tünkben, hogy egyezett a véleményünk a feleségem­mel. — Végre! És miről volt szó? — Hogy kár volt össze­házasodnunk! A valódiság jele — No, barátom, hogy ízlik az új balatoni borom? — Tudod, ugyancsak érezhető rajta a Balaton íze. Közelebbi cél — Vajon miért kutat­nak a tudósok egyre újabb módszereket, hogy vala­mely idegen bolygóra el­juthassanak? — Arra kiváncsiak, hogy lehet-e más bolygó­kon is élni? — Na hallod, előbb azt sütnék ki: hogyan lehet a mi bolygónkon megélni! Somogyi fíéplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WERTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon: 11-510, 11-511. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 18 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6. Nyomdáért felel: Mautner József.

Next

/
Thumbnails
Contents