Somogyi Néplap, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-12 / 136. szám

c 3'fO VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK Ára: 70 fillér Somogyi Néplap AZ MSZ M P MEGYE I B I Z OTTSÁG A É S A M EGYE I TANÁC S LAPJA XXV. évfolyam, 136. szám * 1968. június 12., szerda Mahmud Riad Berlinben tárgyal Kedden Berlinben megkez­dődtek a hivatalos tárgyalások az Egyesült Arab Köztársaság külügyminisztere, Mahmud Riad és Otto Winzer, a Német Demokrí dkus Köztársaság külügyminisztere között. Mah­mud Riadót kedden fogadta Walter Ulbricht, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke. A be­szélgetésen az európai és a kö­zel-keleti béke biztosításának kérdéseiről, az izraeli agresszió következményeinek elhárításá- ! ról, továbbá a két ország kap­csolatainak és együttműködé­sének elmélyítéséről tárgyal­tak. (MTI) Jó szomszédság, jó barátság A fordulat éve óta, vagyis földieldolgoző gyár létesült a Újabb zavargások, két halálos áldását A franciaországi válság kiéleződésével fenyegetnek az incidensek amióta mind Magyarországon, mind Csehszlovákiában a szo­cializmus erői javára dőlt el a hatalomért folyó harc, or­szágaink kapcsolatait mindig a jó szomszédság, a jó barát­ság mintájaként szokták em­legetni S erre minden alap megvan. Testvéri együttmű­ködésünket a szocializmus ta­laján húsz év munkájával, a kölcsönös segíteni akarás, egy­más érdekeinek és előnyeinek tiszteletben tartásával alakí­tottuk ki. Megismertük egymást, meg­tanultuk becsülni és tisztelni egymás alkotásait. Állampol­gáraink kölcsönösen százezré­vel utaznak hosszabb-rövi- debb túrákra Magyarország és Csehszlovákia között. Kapcso­lataink messze túlhaladtak a hivatalos kereteken, a ma­gyar szólásmondás kifejezésé­vel élve, »lakva ismerjük meg egymást«. Ez a tény minden korábbinál közvetlenebbé, bensőségesebbé tette a két or­szág viszonyát. Országaink földrajzi, gazda­sági adottságai olyanok, hogy nemcsak egymásra utalnak bennünket, hanem igen sze­rencsésen ki is egészítik egy­mást. A magyar mezőgazda­ság például közeli és természe­tes piacot talál Csehszlová­kiában, egyes csehszlovák iparágak pedig nem utolsó­sorban a magyar piac felve­vőképessége folytán fejlődtek. 1950-ben még a Csehszlová­kiába irányuló magyar export 68 százalékát mezőgazdasági termények és élelmiszerek tették ki. Évek folyamán gaz­dasági kapcsolataink maga­sabb szintre léptek: a vi­szonylag egyszerű árucserék mellett napirendre került az ipari termelés összehangolása, a termelés szakosítása, egyes iparágakban, nagyobb vállala­tok, intézetek között a köz­vetlen együttműködés. Gazdasági kooperációnk előtt új lehetőségek nyíltak akkor, amikor mindkét ország refor­mokat vezetett be a népgaz­daság irányításában. Az új mechanizmus rugalmasabbá, operatívabbá tette a kapcso­latokat, tág teret nyitott mindkét félnek a kezdemé­nyezések előtt. Ha rövid történelmi vissza­tekintést kívánunk adni, alt­kor elsősorban az 1949. ápri­lis 16-án aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményünk­re kell hivatkoznunk, amely új alapokra helyezte Magyar- ország és Csehszlovákia kap­csolatait. Az egyezményt an­nak idején húsz évre kötöt­tük. A hazánkba érkező cseh­szlovák párt- és állami kül­döttség utazásának célja ép­pen e szerződés megújítása lesz. Ezt az alapegyezményt több részletmegállapodás kö­vette, amely kormányközi szinten szabályozta kereske­delmi, műszaki—tudományos, kulturális kapcsolatainkat. Je­lentős például az 1955-ben aláírt okmány az alumínium­feldolgozásra és kölcsönös elektromosé nergia-szállitásra. A fejlett ipari potenciállal rendelkező Csehszlovákiának közismerten nincs bauxitbá­nyászata, holott a modern ipar és építészet egyre több alumíniumot igényel. Hazánk viszont gazdag bauxitban. Mivel a bauxit feldolgozásá­hoz igen sok elektromos ener­gia szükséges, kézenfekvő volt az 1955-ös egyezmény. Ennek nyomán Csehszlovákiá­ban hatalmas bauxit- és tim­magyar nyersanyagbázisra, hazai iparunk pedig biztosan támaszkodhat a csehszlovák energiaszállításokra. Minőségi fejlődésnek te­kinthető az 1961-ben kötött megállapodásunk, amely lét­rehozta a magyar—csehszlo­vák gazdasági és műszaki— tudományos együttműködési vegyes bizottságot. E szerv időről időre rendszeresen egyezteti a két ország távlati terveit, foglalkozik a nyers­anyag-problémákkal, a gép­ipari és vegyipari szakosítás­sal, a kooperáció bővítésével. Gondoskodik arról is, hogy az országainkban folyó tudomá­nyos kutatások, kísérletek köl­csönösen kiegészítsék egymást, a lehetőségekhez képest kikü­szöböli a párhuzamos kutatá­sokat, ajánlásaival, terveivel előnyösen befolyásolja a be­ruházási keretek legcélsze­rűbb felhasználását. Az 1966—70 közötti idő­szakra kötött hosszú lejáratú árucsere-forgalmi és fizetési megállapodásunk már ezek­nek a tapasztalatoknak a fel- használásával készült. S hogy kapcsolataink fejlődésének üteme jó mederben halad, ar­ra mi sem jellemzőbb, mint hogy például 1968-ban a két ország közötti kereskedelmi forgalom várható értéke 20— 25 százalékkal meghaladja azt az összeget, amelyet 1965 de­cemberében, a hosszú lejáratú egyezmény megkötésekor elő­irányoztak. Hosszan lehetne sorolni gazdasági kapcsolataink té­nyeit ég adatait, ám az sem érdektelen, ha az ember sa­ját közvetlen környezetében, a fogyasztási cikkek választé­kában tapasztalja ennek az együttműködésnek mindenna­pi nyomait. Elmondhatjuk, hogy mind Csehszlovákiában, mind Magyarországon a köz­vélemény elégedett a másik országból importált áruk mi­nőségével. Hogy igen közis­mert és egyszerű példára hi­vatkozzunk: a magyar autó­sok tízezrei esküsznek a Sko­da márkára és a csehszlovák tv-vásárlók ugyancsak tízezrei semmi mással nem cserélnék fel Orion készüléküket. Egymás megismerésében, az egymás iránta nagyrabe­csülés fokozódásában fontos szerepe van kulturális kap­csolatainknak. A művészcse­rék, a színdarabok lefordítá­sa és előadása, a filmforgal­mazás, egymás irodalmi alko­tásainak kiadása — mind olyan része a kulturális együttműködésnek, amely kü- lön-külön ismertetést érde­melne. Közülük itt csak egyet emelünk ki: a közös könyvki­adást. Ebben nemcsak arról van szó, hogy cseh vagy szlo­vák szerzők művel magyarul, illetve magyar szerzők alko­tásait csehül vagy szlovákul is napvilágot látnak. A közös könyvkiadás fel nem becsül­hető kultúrmissziót teremt a Csehszlovákiában élő ma­gyar nemeztiségű lakosság soraiban. A magyar nyelvű tankönyvek, a magyar szép- irodalom klasszikusainak ter­jesztése a csehszlovákiai ma­gyarság kultúrigényeit magas színvonalon elégítik ki. A csehszlovák—magyar gaz­dasági, tudományos—műszaki, kulturális és más természetű kapcsolatokban az évek so­rán maradtak kihasználatlan lehetőségek is. A fejlődés azonban egyenletes és folya­matos, barátságunk immár hagyományossá vált, és ga­ranciát nyújt arra, hogy a következő esztendők együtt­működése az eddiginél is gyü­mölcsözőbb lesz. A keddre virradó éjjel újabb heves összetűzések robbantak ki a Quartier La­tinben a diákok és a rend­őrök között. Az összetűzések során mintegy ötven diákot őrizetbe vettek. Mindkét rész­ről több tucat sebesülés tör­tént. Az újabb zavargásokat az robbantotta ki, hogy a flins-i Renault autógyár közelében levő Meulan város mellett a diákok és a rendőrök közötti összetűzés nyomán vízbe ful­ladt egy 18 éves középiskolás diák. A haláleset hírére több ezer diák gyűlt össze a Quar­tier Latinben és tüntetésbe kezdett. A tüntetés a rend­őrök vastag sorfalába ütkö­zött. Éjfél után a rendőrök elől a Sor­bonne irányába visszavo­nuló diákok ismét el­kezdték felszedni az utca­köveket, és barikádokat építettek a Boulevard St. Michelen és a környező utcákban. Ezt követően kezdődtek az összecsapások, amelyek során a diákok köveket és benzines palackokat dobáltak a rend­őrökre, akik könnyfakasztó gránátokkal válaszoltak. Haj­nali öt óra felé a diákok a Sorbonne épületébe vonultak vissza, amely előtt még a reg­geli órákban is erős rendőri sorfal állt. Az éj folyamán néhány feldühödött rend­őr súlyosan bántalmazta Claude Mamiéit, az Euro­pe-1. rádióállomás hely­színen dolgozó riporterét. Manuelt a rendőrök azzal vá­dolták, hogy riportjaival a diákokat tüzeli. Az újabb zavargásokat ki­robbantó meulani haláleset­ről két eltérő verzió került forgalomba. A rendőrség hi­vatalos jelentése szerint a vá­ros melletti mezőn piknikezö diákok megijedtek az igazol­tatásokat végző rendőröktől, és pánikba esve mintegy tí­zen közülük a Szajnába ug­rottak. Egyes szemtanúk sze­rint azonban a diákok békés gyűlést tartottak a Renault- gyár flins-i üzemében sztráj­koló munkások támogatására, ekkor rontottak rájuk a rend­őrök, és valósággal a folyóba taszították a diákokat. A rendőrök egy része a túlsó parton még azt is megakadályozta, hogy az oda átúszott fiatalembe­rek kimásszanak a vízből. Végül egy odaérkezett másik rendőrosztag tagjai mentették ki a fiatalokat, egyikükön azonban már nem lehetett se­gíteni. Kedden újabb halálos áldo­zatot követeltek azok az ösz- szetűzések, amelyek azután robbantak ki, hogy a kormány utasítására számos helyen rendőrök távolították el a sztrájkőröket a gyárak elől. A nyugat-franciaországi Montbeliard közelében, a Peugot autógyár sochaux-i üzeménél kedden véres össze­tűzésre került sor a roham­rendőrség és a tüntető mun­kások között, miután hétfőn este a rendőrség erőszakkal űzte el a sztrájkodókat a gyár elől. A tüntetések már hétfőn este megkezdődtek, majd ked­den reggel folytatódtak. A rendőrség könnygázt használt. Délelőtt közölték, hogy egy JBeylot nevű munkás meghalt. Az első jelentések szerint sú­lyos mellkasi sérülést szenve­dett a rendőrökkel történt összecsapás során, később azonban a sochanx-í körzet pre­fektusa sajtóértekezleten jelentette be, hogy a 24 éves munkást golyó ölte meg. Nem közölték, ki lőtte ki a golyót. A halálos áldozatokon kívül 13-an megsebesültek, köztük 11 sztrájkoló és két rendőr. A leghevesebb incidensre az UPI szerint akkor került sor, amikor a sztrájkolok megro­hanták a rohamrendőrség egyik kocsiját, elkobozták a fegyvereket és felgyújtották, a gépkocsit. Ekkor lövéseket is lehetett hallani. A véres incidens híre azon­nal bejárta Franciaországot. A CGT, a nagy baloldali Kairói lapjelentések szerint Izrael újabb csapatösszevoná­sokat hajt végre a Jordán men­tén és a gazai övezetben. Az Akhbar bármely pilla­natban" várható újabb izraeli agresszió veszélyéről ír. A lap rámutat arra, hogy az újabb csapa tösszevon ások nagyob­bak, mint amelyek a Karamah jordániai városka ellen inté­zett támadást megelőzték. A folyó mentén felsorakozott erő­ket 45 000 főre becsülik. A Golan hegyektől Ariháig igen Az országút mellett, a falu határában dolgoznak. Nedves, porhanyóé a föld, csak mezít­láb érdemes bemenni. Mezít­láb dolgoznák a dohányültetők is. Legalább harminc asszony hajladozik a napsütésben, kö­tényük bugyrából szedik elő a palántát. Vékony csontú, idős néni rakja fürge kézzel a kis növényeket a tábla szélén. — Egy holdat már elültet­tünk ma — mondja —, reggel ötkor már a dohányágyaknál voltunk. Ahogy elfogy a kötényből, a közeli kosárból pótolja. — Nem árt a forró nap a pa­lántáknak? Nincs árnyékban a kosár. — Ne féltse azokat, olyan frissek, egészségesek. Nagyon szakszervezeti központ közle­ményben szólította fel összes szervezeteit, követeljék a rendőri erők visszavonását a gyárak elől, követeljék, hogy vessenek véget a rendőri erők támadásainak. Párizsban kedden délben sajtóértekezletet tartott Jac­ques Sauvageot, az országos diákszövetség alelnöke. Arra szólította fel a szakszerveze­teket, hogy csatlakozzanak a diákszövetség által este 7 órára egyoldalúan meghirde­tett tüntetéshez. »Nem keressük a harcot, de ha ránk kényszerítik, elfogadjuk" — mondotta harcias hangon. A szakszervezetek ellenzik a tüntetést, amely újabb provo­kációkra adhat módot. A nyugati hírügynökségek párizsi jelentéseikben hang­sok izraeli páncélost vontak össze. A megszállt területen a Jordán folyó mentén fekvő fal­vakat az izraeli katonák sorra megszállták és a polgári lakos­ságot eltávolították. Izrael két tartalékos kategóriát behívbft. A lapok közük azokat a hír- ügynökségi jelentéseket, ame­lyek szerint nő a feszültség a Közel-Keleten, s mind Párizs­ban, mind Londonban aggoda­lommal figyelik az izraeli csa­patösszevonásokat. (MTI) szépek idén a palántáink, sze­rencsére eső is esett, így bizto­san megerednek. Meg aztán könnyebb is ültetni. Nemigen ér rá beszélgetni Huber Jánosné, mert nyomá­ban a fogat, a következő ba­rázdát hasítja ki. Óramű pon­tossággal megy a munka, szin­te minden perc ki van számít­va. Ha valaki beszélget, be­éri az eke, s míg rá vár, má­sok is megállnak az ültetéssel. Dibuz József és Huber József fogja a két eke szarvát. Huber nénivel szembe, a frissen szántott barázdába fej­kendős fiatalasszony, Rippel Istvánná áll be. Egy brigádba tartozik a nénivel. — Sokat kell hajladozni — mondja. — Százharmincöt öl súlyozzák, hogy a véres meu­lani és sochaux-i incidensek, valamint a kedd estére meg» hirdetett diáktüntetések a francia válság újabb kiélező­désével fenyegetnek. Sitrájkhelyzet Gyakorlatilag változatlan a sztrá.i Ívhelyzet a francia gép- és gépkocsiiparban: Maurice Schumannak, a szociális ügyek államminiszterének hét­fői közvetítési kísérlete ered­ménytelen maradt, a munkál­tatók álláspontja tovább me­revedett. A Peugeot autógyár­ban, ahol az igazgatóság je­lentése szerint hétfőn reggel normálisan megkezdődött a termelés, délutánra a dolgo­zók újra elfoglalták a gyárat és leállították a munkát. A francia autógyárak közül egyedül a Simca működik —1 erősen csökkentett ütemben. A Simca dolgozói voltakép­pen nem is sztrájkoltak, itt a munka megindítását a bedol­gozó üzemekben folyó sztrájk következtében előállott anyag- ellátási nehézségek hátráltat­ják. A magánszínházak után új­ra megnyitják kapuQcat a francia állami színházak is. A színészek és a technikai dolgozók követeléseinek ki­elégítése után a Comédie Francaise kedd este megkezd­te előadásait. Egyelőre nem kezdődhetnek meg az előadá­sok a diákok által továbbra is elfoglalva tartott Odeon színházban. Szép a palánta — mutatja Huber néni. hosszú egy dűlő, heten ülte­tünk, egy simít utánunk. Ha sikerül most, akkor jói fizet a dohány. Bár a beszélgetés közben gyorsan jár a keze, a dűlő ele­jén megjelenik a fogat. — Ejha, elérnek — jegyzi meg, majd odakiált a fogatos- nak. — Pista bácsi, öt perc ci­garettaszünet. El kell mennem palántákért. Délelőtt végezniük kell az ültetéssel, mert ebéd után do­hánykapálás vár rájuk. Meg kell munkálni a két héttel ez­előtt elültetett palántákat. 150 hold szuloki dohányt ültetnek szövetkezetükben, ebből fél napra való munka van már csak hátra. Gyorsain, szorgalmasan megy a munka, serényen dolgoznak a szuloki dohányültetők. Meg­éri a fáradságot S. M. A palánták helyét hasítják az ekék. Izrael újabb agressziót tervez Jordánia ellen

Next

/
Thumbnails
Contents