Somogyi Néplap, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-29 / 151. szám
AZ MSZMP HEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A M E G.Y E I TANÁCSIAPJA XXV. évfolyam, 151. szám. Szombat, 1968. június 29. KELL BIZTOSÍTÉK! Azt hallottuk, hogy a Somogy megyei Vegyesipari Vállalat csak úgy hajlandó építeni, ha a megrendelő előre kifizeti a munkáért járó pénzt. Utánanéztünk a hímek. Jártunk Balatonlellén, s beszéltünk azokkal a pedagóAz üzletben tudták, mégis eladták Csütörtökön es Le ismeretlen vendég csöngetett be szerkesztőségünkhöz, panaszát jött elmondani. A kora esti órákban vidékről hazajövet feleségével fölkereste a Tanácsház utcai Minőségi Kenyérboltot» és ott mákos kalácsot vásárolt. A panaszos felesége megkérdezte: Friss? Friss — volt rá a válasz. Hazaérve kettétörték a kalácsot, de az az Ígéretet meghazudtolva nyúlós és oüdös volt. Az eladóknak visszavitték a rossz árut, a boltoan újabb kalácsot mutattak, de amikor azokat is széttörték, ugyanazt tapasztalták: büdös és nyúlós. Ezután a következő beszélgetés zajlott le a pult mögött: Reggel megnéztük, és röhögtünk is rajta, milyen sületlen és büdös a kalács... Ha már az eladók is észrevették, hogy a sütemény romlott, miért kellett azt még este is eladni? — kérdezte panaszosunk . . . <hb.) Cikkünk nyomán Anyaghiány miatt késik a Fémmunkás Május 19-i lapunkban foglalkoztunk a Kaposvári Szakmunkásképző Intézet építésével. Megírtuk többek között, hogy az építkezés késik, s ennek az az egyik oka, hogy a Budapesti Fémmunkás Vállalat nem tett eleget kötele- kötelezettségének. Varga László vezérigazgatóhelyettes az alábbiakban válaszolt cikkünkre: »Vállalatunknak a tudósításban ismertetett késedelme a szakmunkásképző intézetnél', éa'jnos, fennáll. Ennek több oka van — írja, majd így folytatja: — Kapacitásunk túlterheltsége miatt a megrendelés egyes tételeit kénytelenek voltunk más vállalatnak adni azzal, hogy a szükséges anyagot mi biztosítjuk. Sajnos az anyagellátásban mutatkozó nehézségek miatt az anyagot nem tudtuk kellő időben megszerezni. Ezért a megbízást visszavontuk. A munkát angyalföldi gyárunkban 1968. július 31-re mi végezzük el. Koktélbemutató Siófokon Ki mit szereti1 — Nagy választék — Újabb italkülöulegességet hoznak forgalomba Nyáron nemcsak a Balaton, hanem szinte az egész ország fővárosának is tekinthető nagy idegenforgalma miatt Siófok. Ezért is itt rendezte meg csütörtökön, pénteken koktélbemutatóját a Somogy megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat a Magyar Likőripari Vállalattal együttműködve. A bemutató érdekessége volt, hogy a közönség meg is ízlelhette az italokat. Bár a három új italkülönleges- ség: a Randevú, a Hangulat és a Ma cherie koktél nem ismeretlen a vásárlók előtt, azt viszont kevesen tudják, hogy a legnemesebb alapanyagokból, gondos összeválogatás után készülnek. A siófoki 415. számú élelmiszer- boltban 27-én s 28-án megrendezett bemutatón a szakszerű »útbaigazítás« után választhatták ki a vásárlók az ízlésüknek megfelelő koktélt. Az aránylag alacsony szesztartalom miatt a gin kedvelőinek a Randevú koktélt, a baranckpálinkásoknak a Hangulat koktélt, az »édes szájúaknak« az erdei gyümölcsléből készített Ma cherie koktélt ajánlották. A szűkebb szakmai közönségnek dr. Mikó- falvi Bertalan, a Magyar Likőripari Vállalat kereskedelmi igazgatója azt is elmondta, hogy a koktélok népszerűségének hatására újabb mixált italkülönlegességet kívánnak forgalomba hozni a jövőben. Ezen a bemutatón ismerkedhettek meg a fogyasztók a világhírű kubai rumokkal és kubai likőrökkel is, amelyek — sajátos ízük miatt magukban is egyedülállóak, azonkívül kitűnő koktél alapanyagul is szolgálnak. Elkészítésükhöz az áruhoz a bolt kitűnő recepteket is mellékelt. így például egyszerűen elkészíthető kitűnő koktél a kubai alapanyagú Havanna speciál, a Mary Pickford, a Mojito Tropical, a Cusma koktél. Az üzlet »repertoárja« az italkülönlegességekből még nem merült ki, pedig ilyen választék az utóbbi években még nem volt. Az italkedvelók örömmel üdvözölték a Martinit, a Cinzanót, a skót viszkit, a Courvoisier-t és a Black and White-1. S. M. gusokkal, akiknek a házáról szó van; tárgyaltunk a vállalat balatonfcoglári kirendeltségének és kaposvári központjának vezetőivel is. Kiderült, hogy a balatonlel- lei Cser Laszlóék lakásénak összes költségét nem vették föl előre. Csupán az építkezés egy — befejező — szakaszának anyagi fedezetét kérték előre. De ha már szóba került ez a probléma, a félreértések elkerülése végett hasznos elmondani, milyen gyakorlatot is folytat a Vegyesipari Vállalat jelenleg a fedezet biztosításával kapcsolatban. Nagyobb munkánál (csa- ládiház-építés stb.) a várható költség 30 százalékát kell befizetnie a megrendelőnek, és igazolnia kell, hogy a többi pénze megvan. A vállalat nem azért teszi ezt, mert maceráin! akarja ügyfeleit: a szükség viszi rá. Előfordult ugyanis, hogy némelyek nem tudták kifizetni az elvégzett munkát. Például B. Ferenc siófoki és F. Tibor halatonboglári lakosok erejéből csak két-háromszáz forintos részletfizetésre telik. Ez a vállalatnak erkölcsi, anyagi kárt okoz. Ha ugyanis ügyfeleitől nem tudja beszedni a pénzt kellő időben, a bank bizalmatlanná válik vele szemben, s esetleg megtagadja a hitelt. Számára tehát szinte létkérdés, hogy ne kényszerüljön hosszabb időre nagyobb összeget hitelezni. Ezeket a szempontokat figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy a vállalat helyesen, szabályosan jár el, amikor a 30 százalék előleget lefizetteti, és meggyőződik arról, rendelkezik-e az építtetni szándékozó a kellő ösz- szeggel. Egyébként a vállalat vezetőit foglalkoztatja az a gondolat, hogyan lehetne az anyagi fedezetet úgy biztosítani, hogy előre ne kelljen a 30 százalékot se befizetni. Szerintük lenne mód erre, ha az OTP-nél egyszerűbb ügyintézést alakítanának ki. Ebben az esetben a megrendelő betenné a családi házhoz szükséges pénzt a takarékba, és megbízná az OTP-t, hogy a kivitelezőnek — számla ellenében — rövid határidőn belül fizessen. Sz. N. ® A repülőtérre egyedül érkezett. Az útlevél- és vámvizsgálat két percnél nem tartott tovább. Azután felhaladt a lépcsőn, és elfoglalta helyét a Vanguardban. Újságjába mélyedt. Mellette üres volt a hely, s csak néhány pillanattal a gép indulása előtt telepedett oda valaki. Az illető a háziszappan tiszta illatát hozta magávaL A professzor a szemüvege fölött oldalt lesett. Elmosolyodott. — Jól van, Hilde... Sejtettem... Most is mellettem marad. — Ha tudná, milyen nehéz volt jegyet szereznem! A gép fölemelkedett, áthatolt a felhőrétegen, és máris az ég kék kupolája alatt szállt. Amikor a repülőgép figyelmeztető lámpái kihunytak, ők is kicsatolták biztonsági öveiket. Wocheck ekkor vigyázva, széke karfájára helyezte a kezét. Nem csalódott: Hilde keze is a karfán nyugodott. _ De professzor úr... — % z idő6 lány mosolygott. Halk kattanás haHatszatL, majd megszólalt a gép hangszórója. »A villásreggeli után Budapest következik«. — A ste- wardessek kávét, sajtot, szardíniát, kaviárt és tejet szervíroztak. A tejpor kis négyzetalakú alumínium fóliában volt. Wocheck föltépte a sajátját, és a forró feketébe hintette... — Budapesten leszáílunk — közölte a légikisasszony. — A gép harmincöt percig időzik, majd folytatjuk utunkat München felé. — Nagyszerű lesz — mondta Wocheck — tudja Hilde, legalább harminc éve nem jártam abban a városban. _ Nem ismer rá a professzor úr — szólt hátra bi- zalmaskodón az előttük lévő sorból egy tagbaszakadt, ismeretlen férfi. — De addig is, mindig hallgasson rám, én vigyázok majd önökre. Hilde a professzorra nézett, elmosolyodott. Aztán leszállt a gép, gurult néhány száz métert, megállt. Wocheck is felállt, és maga előtt tessékelte Hilde Krau- aot. x MflüÜMiMMGttjF aaandott volna még valamit, de Wocheck ellentmondást nem tűrő, határozott kézmozdulattal elparancsolta az útból. Leereszkedtek a lépcsőkön. Néhányszor körülsétálták a gépet, azután elindullak a Ferihegyi repülőtér épületei felé. Ott az ajtók közelében szürke egyenruhás férfiak beszélgettek. Wocheck hozzájuk lépett. —. A parancsnokukkal kívánok érintkezésbe lépni — mondta, és lábához tette a kézitáskáját... Fiatal határőrtiszt lépett a helyiségbe. Kimért udvariassággal köszöntötte a profesz- szort. Wocheck a kezét nyújtotta. —i Bízom abban, hogy parancsnok úr kellő meghatalmazásokkal rendelkezik. Ennek alapján bejelentem, hogy Hilde Kraus nevű asz- szisztensemmel Budapesten kívánok maradni. — Az okmányait, ha szabad kémem. Átlapozta a két útlevelet, ezután sajnálkozva adta visz- sza az iratokat. — Sajnálom, professzor úr~*- Önnek athéni követség günkön módja lett volna látogató vízumot kérni. Kirándulását ott biztosan engedélyezték volna. _ Szíves engedőimével, parancsnok úr, mi nem kéjutazásra jöttünk. Magyarországon szeretnénk letelepedni. — A főnököm disszidálni kíván — mondta Hilde —, és nagyon csodálkozott azon, hogy ez a kifejezés egyáltalán eszébe jut, A határőrtiszt meglepődve nézett a professzorra. Görnyedt, fáradt, szürke ember állott előtte. — Bocsánat, professzor úr... félreértettem volna? ön politikai menedékjogot szeretne hazánk kormányától kérni? — Vegyész vagyok, nem pedig diplomata. Maradhatok-e, vagy sem? Újra kérdem, rendelkezik-e, parancsnok úr a szükséges meghatalmazásokkal? Ha igen döntsön! A gépem két perc múlva indul. Ha ön nem határozhat, teremtsen kapcsolatot a parancsnokságával. A tiszt csak állt, és lehunyta a szemét. Mindeddig hiba nélkül látta el a szolgálatát, de soha ilyenfajta eseménynyel nem találkozott. A legénység számára tartott foglalkozásokon ezerszer elmondta, hogy ez a kis Magyarország sok gazdag és hatalmas államnál különb, hogy itt... Sapkájához emelte a kezét, tisztelgett. — Professzor úr .. . A politikai menedékjog biztosítása a magyar kormány hatáskörébe tartozik. Mindaddig, amíg a szükséges engedélyek megérkeznek, kérem... tartsanak velem. Önök a határőrség vendégei. A professzor újra kezet nyújtott. _ Köszönöm — mondta —, l ekötelezne, ha értesítené Bálint professzort, egyetemük rektorát. Tegye meg a szívességet, hívja fel telefonon. Csak annyit közöljön vele: Wocheck a repülőtéren várja. A határőrtiszt egymásután három telefonhívást intézett el. Budapest különböző pontjairól gépkocsik indultak Ferihegy felé. Elsőnek a Minisztertanács két tisztviselője érkezett meg, néhány kérdői vet tettek a professzor és Hilde elé. Röviddel utánuk a vegyipari minisztert kalauaolták a határőrök pihenő-szobájába. Ezután Bálint rektor érkezett. Minden vendég kávét rendelt és konyakot... A világ nagy hírügynökségeinek telexszobájában működni kezdtek a távírók. »A Reuter jelenti Budapestről: Wocheck professzor, az 1- G. Farbenindustrie athéni üzemének vezérigazgatója, a világhírű biokémikus, aki a menetrendszerinti Athén— München repülőjáraton szülővárosa felé tartott, Budapesten váratlanul megszakította útját, és a Magyar Nép- köztársaság kormányától asz- szisztensnőjével együtt politikai menedékjogot kért-«. (F oly toljuk^ Az unalom könyve Furcsa, nem mindennapi díjat oszlottak ki az USA-ban: a Holliday című amerikai hetilap James Jonesnek ítélte az 1967. év legunalmasabb irodalmi müvéért járó díjat Férjmegölö szolgálat című könyvéért. A lap tájékoztatása szerint a pályázat feltétele igen egyszerű: a miinek nem szabad fölkeltenie az olvasó érdeklődését és híjával kell lennie minden irodalmi értéknek. A díjkiosztást bizottság elnöke az újságíróknak elmondta, hogy a három év alatt, mióta ezt a semmiképpen sem hízelgő díjat kiosztják, James Jones könyve volt a legméltóbb rá. Vadászat élőkre A jelenkor történelmének egyik legcsufosabb »vadászka- landjának« híre került a na- POfcöan nyilvánosságra. Bolívia őserdőiben — ezer peso lefizetése elleneben — élő emberekre vadászhattak a gazdag vadászok. Az áldozatokat a »felhajtok« elhurcolták az ültetvényekről, és bevitték őket az őserdőbe, a vadászat színhelyére. Mint ilyenkor szokás, a hivatalos jelentés szerint a »vizsgálat még folyik«. 27 éves nagymama Dél-Amerikában, Rio de Janeiro egyik ékszerésze egy kis csomagot kapott postán. Két jegygyűrűt talált benne, amelyeket néhány hónappal ezelőtt loptak el tőle. A küldemény mellett elhelyezett levélkében megtalálta a magyarázatot is: »Házassági terveim meghiúsultak, nincs szükségem a jegygyűrűkre...« Persze nem mindenki gondolkodik így, bizonyítja az, hogy -A világ legfiatalabb nagymamái« szövetségének elnöknöje a 27 éves dél-amerikai Lilly Haiday, aki már 13 éves korában ikreknek adott életet, és tavaly mindkét lánya gyermekei szült. Tojás és sztriptíz Egy bécsi ifjúsági klubban Fritz Hundertwasser, a Párizsban élő nemzetközi hírű osztrák festő műveinek kiállításán festékkel töltött tojásokat húzott elő a zsebéből, és a falhoz vágta. A közönség még magához sem tért a hüle- dezéséből, amikor a művész gyorsan levetkőzött. Meztelenül állva a diákfiuk és lányok előtt, kijelentette: »Otthonotok pocsék a kiállítást megnyitom!-« Később közölte, hogy az elavult, csúf épület elleni tiltakozásul mutatta be tojás- és sztriptízszámát... —z—r. Somogyi Néplap Az MSZMP Somo<fv megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WtRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefont 11-510, 11-511. Kiadja a Somogy megye! Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. a. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem érzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési dij egy hónapra 18 Ft. index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka Sándor utca 6. NyomcLáért felel; Mautner József.
