Somogyi Néplap, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-29 / 151. szám

AZ MSZMP HEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A M E G.Y E I TANÁCSIAPJA XXV. évfolyam, 151. szám. Szombat, 1968. június 29. KELL BIZTOSÍTÉK! Azt hallottuk, hogy a So­mogy megyei Vegyesipari Vállalat csak úgy hajlandó építeni, ha a megrendelő előre kifizeti a munkáért já­ró pénzt. Utánanéztünk a hímek. Jártunk Balatonlellén, s be­széltünk azokkal a pedagó­Az üzletben tudták, mégis eladták Csütörtökön es Le ismeretlen vendég csöngetett be szerkesz­tőségünkhöz, panaszát jött el­mondani. A kora esti órákban vidékről hazajövet feleségével fölkereste a Tanácsház utcai Minőségi Kenyérboltot» és ott mákos kalácsot vásárolt. A panaszos felesége megkérdez­te: Friss? Friss — volt rá a válasz. Hazaérve kettétörték a kalácsot, de az az Ígéretet meg­hazudtolva nyúlós és oüdös volt. Az eladóknak visszavitték a rossz árut, a boltoan újabb kalácsot mutattak, de amikor azokat is széttörték, ugyanazt tapasztalták: büdös és nyúlós. Ezután a következő beszélge­tés zajlott le a pult mögött: Reggel megnéztük, és röhög­tünk is rajta, milyen sületlen és büdös a kalács... Ha már az eladók is észre­vették, hogy a sütemény rom­lott, miért kellett azt még este is eladni? — kérdezte panaszo­sunk . . . <hb.) Cikkünk nyomán Anyaghiány miatt késik a Fémmunkás Május 19-i lapunkban fog­lalkoztunk a Kaposvári Szak­munkásképző Intézet építésé­vel. Megírtuk többek között, hogy az építkezés késik, s en­nek az az egyik oka, hogy a Budapesti Fémmunkás Válla­lat nem tett eleget kötele- kötelezettségének. Varga László vezérigazgató­helyettes az alábbiakban vá­laszolt cikkünkre: »Vállalatunknak a tudósí­tásban ismertetett késedelme a szakmunkásképző intézetnél', éa'jnos, fennáll. Ennek több oka van — írja, majd így folytatja: — Kapacitásunk túlterheltsége miatt a meg­rendelés egyes tételeit kény­telenek voltunk más vállalat­nak adni azzal, hogy a szük­séges anyagot mi biztosítjuk. Sajnos az anyagellátásban mu­tatkozó nehézségek miatt az anyagot nem tudtuk kellő időben megszerezni. Ezért a megbízást visszavontuk. A munkát angyalföldi gyárunk­ban 1968. július 31-re mi vé­gezzük el. Koktélbemutató Siófokon Ki mit szereti1 — Nagy választék — Újabb italkülöulegességet hoznak forgalomba Nyáron nemcsak a Balaton, hanem szinte az egész ország fővárosának is tekinthető nagy idegenforgalma miatt Siófok. Ezért is itt rendezte meg csütörtökön, pénteken kok­télbemutatóját a Somogy megyei Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat a Magyar Likőripari Vállalattal együttműködve. A bemutató érde­kessége volt, hogy a közönség meg is ízlelhet­te az italokat. Bár a három új italkülönleges- ség: a Randevú, a Hangulat és a Ma cherie koktél nem ismeretlen a vásárlók előtt, azt viszont kevesen tudják, hogy a legnemesebb alapanyagokból, gondos összeválogatás után készülnek. A siófoki 415. számú élelmiszer- boltban 27-én s 28-án megrendezett bemu­tatón a szakszerű »útbaigazítás« után választ­hatták ki a vásárlók az ízlésüknek megfelelő koktélt. Az aránylag alacsony szesztartalom miatt a gin kedvelőinek a Randevú koktélt, a baranckpálinkásoknak a Hangulat koktélt, az »édes szájúaknak« az erdei gyümölcsléből ké­szített Ma cherie koktélt ajánlották. A szűkebb szakmai közönségnek dr. Mikó- falvi Bertalan, a Magyar Likőripari Vállalat kereskedelmi igazgatója azt is elmondta, hogy a koktélok népszerűségének hatására újabb mixált italkülönlegességet kívánnak forga­lomba hozni a jövőben. Ezen a bemutatón ismerkedhettek meg a fogyasztók a világhírű kubai rumokkal és ku­bai likőrökkel is, amelyek — sajátos ízük miatt magukban is egyedülállóak, azonkívül kitűnő koktél alapanyagul is szolgálnak. El­készítésükhöz az áruhoz a bolt kitűnő recep­teket is mellékelt. így például egyszerűen el­készíthető kitűnő koktél a kubai alapanyagú Havanna speciál, a Mary Pickford, a Mojito Tropical, a Cusma koktél. Az üzlet »repertoárja« az italkülönlegessé­gekből még nem merült ki, pedig ilyen vá­laszték az utóbbi években még nem volt. Az italkedvelók örömmel üdvözölték a Martinit, a Cinzanót, a skót viszkit, a Courvoisier-t és a Black and White-1. S. M. gusokkal, akiknek a házáról szó van; tárgyaltunk a vál­lalat balatonfcoglári kiren­deltségének és kaposvári központjának vezetőivel is. Kiderült, hogy a balatonlel- lei Cser Laszlóék lakásénak összes költségét nem vették föl előre. Csupán az építke­zés egy — befejező — sza­kaszának anyagi fedezetét kérték előre. De ha már szóba került ez a probléma, a félreértések elkerülése végett hasznos el­mondani, milyen gyakorlatot is folytat a Vegyesipari Vál­lalat jelenleg a fedezet biz­tosításával kapcsolatban. Nagyobb munkánál (csa- ládiház-építés stb.) a várha­tó költség 30 százalékát kell befizetnie a megrendelőnek, és igazolnia kell, hogy a többi pénze megvan. A vállalat nem azért teszi ezt, mert maceráin! akarja ügyfeleit: a szükség viszi rá. Előfordult ugyanis, hogy né­melyek nem tudták kifizetni az elvégzett munkát. Például B. Ferenc siófoki és F. Tibor halatonboglári lakosok erejé­ből csak két-háromszáz fo­rintos részletfizetésre telik. Ez a vállalatnak erkölcsi, anyagi kárt okoz. Ha ugyan­is ügyfeleitől nem tudja be­szedni a pénzt kellő időben, a bank bizalmatlanná válik vele szemben, s esetleg meg­tagadja a hitelt. Számára te­hát szinte létkérdés, hogy ne kényszerüljön hosszabb időre nagyobb összeget hitelezni. Ezeket a szempontokat fi­gyelembe véve azt mondhat­juk, hogy a vállalat helye­sen, szabályosan jár el, ami­kor a 30 százalék előleget le­fizetteti, és meggyőződik ar­ról, rendelkezik-e az épít­tetni szándékozó a kellő ösz- szeggel. Egyébként a vállalat vezetőit foglalkoztatja az a gondolat, hogyan lehetne az anyagi fedezetet úgy biztosí­tani, hogy előre ne kelljen a 30 százalékot se befizetni. Szerintük lenne mód erre, ha az OTP-nél egyszerűbb ügyintézést alakítanának ki. Ebben az esetben a megren­delő betenné a családi ház­hoz szükséges pénzt a taka­rékba, és megbízná az OTP-t, hogy a kivitelezőnek — szám­la ellenében — rövid határ­időn belül fizessen. Sz. N. ® A repülőtérre egyedül érkezett. Az útlevél- és vámvizsgálat két percnél nem tartott tovább. Azután felha­ladt a lépcsőn, és elfoglalta helyét a Vanguardban. Újság­jába mélyedt. Mellette üres volt a hely, s csak néhány pillanattal a gép indulása előtt telepedett oda valaki. Az illető a háziszappan tisz­ta illatát hozta magávaL A professzor a szemüvege fölött oldalt lesett. Elmoso­lyodott. — Jól van, Hilde... Sej­tettem... Most is mellettem marad. — Ha tudná, milyen nehéz volt jegyet szereznem! A gép fölemelkedett, átha­tolt a felhőrétegen, és máris az ég kék kupolája alatt szállt. Amikor a repülőgép fi­gyelmeztető lámpái kihuny­tak, ők is kicsatolták bizton­sági öveiket. Wocheck ekkor vigyázva, széke karfájára helyezte a kezét. Nem csalódott: Hilde keze is a karfán nyugodott. _ De professzor úr... — % z idő6 lány mosolygott. Halk kattanás haHatszatL, majd megszólalt a gép hang­szórója. »A villásreggeli után Buda­pest következik«. — A ste- wardessek kávét, sajtot, szar­díniát, kaviárt és tejet szer­víroztak. A tejpor kis négy­zetalakú alumínium fóliában volt. Wocheck föltépte a sa­játját, és a forró feketébe hintette... — Budapesten leszáílunk — közölte a légikisasszony. — A gép harmincöt percig időzik, majd folytatjuk utunkat München felé. — Nagyszerű lesz — mond­ta Wocheck — tudja Hilde, legalább harminc éve nem jártam abban a városban. _ Nem ismer rá a pro­fesszor úr — szólt hátra bi- zalmaskodón az előttük lévő sorból egy tagbaszakadt, is­meretlen férfi. — De addig is, mindig hallgasson rám, én vigyázok majd önökre. Hilde a professzorra nézett, elmosolyodott. Aztán leszállt a gép, gurult néhány száz métert, megállt. Wocheck is felállt, és maga előtt tessékelte Hilde Krau- aot. x MflüÜMiMMGttjF aaandott volna még valamit, de Wo­check ellentmondást nem tűrő, határozott kézmozdulat­tal elparancsolta az útból. Leereszkedtek a lépcsőkön. Néhányszor körülsétálták a gépet, azután elindullak a Fe­rihegyi repülőtér épületei fe­lé. Ott az ajtók közelében szürke egyenruhás férfiak be­szélgettek. Wocheck hozzájuk lépett. —. A parancsnokukkal kí­vánok érintkezésbe lépni — mondta, és lábához tette a kézitáskáját... Fiatal határőrtiszt lépett a helyiségbe. Kimért udvarias­sággal köszöntötte a profesz- szort. Wocheck a kezét nyúj­totta. —i Bízom abban, hogy pa­rancsnok úr kellő meghatal­mazásokkal rendelkezik. En­nek alapján bejelentem, hogy Hilde Kraus nevű asz- szisztensemmel Budapesten kívánok maradni. — Az okmányait, ha sza­bad kémem. Átlapozta a két útlevelet, ezután sajnálkozva adta visz- sza az iratokat. — Sajnálom, professzor úr~*- Önnek athéni követség günkön módja lett volna lá­togató vízumot kérni. Kirán­dulását ott biztosan engedé­lyezték volna. _ Szíves engedőimével, pa­rancsnok úr, mi nem kéjuta­zásra jöttünk. Magyarorszá­gon szeretnénk letelepedni. — A főnököm disszidálni kíván — mondta Hilde —, és nagyon csodálkozott azon, hogy ez a kifejezés egyálta­lán eszébe jut, A határőrtiszt meglepődve nézett a professzorra. Gör­nyedt, fáradt, szürke ember állott előtte. — Bocsánat, professzor úr... félreértettem volna? ön po­litikai menedékjogot szeretne hazánk kormányától kérni? — Vegyész vagyok, nem pedig diplomata. Maradha­tok-e, vagy sem? Újra kér­dem, rendelkezik-e, parancs­nok úr a szükséges meghatal­mazásokkal? Ha igen dönt­sön! A gépem két perc múlva indul. Ha ön nem határoz­hat, teremtsen kapcsolatot a parancsnokságával. A tiszt csak állt, és lehuny­ta a szemét. Mindeddig hiba nélkül látta el a szolgálatát, de soha ilyenfajta esemény­nyel nem találkozott. A le­génység számára tartott fog­lalkozásokon ezerszer el­mondta, hogy ez a kis Ma­gyarország sok gazdag és ha­talmas államnál különb, hogy itt... Sapkájához emelte a kezét, tisztelgett. — Professzor úr .. . A poli­tikai menedékjog biztosítása a magyar kormány hatáskö­rébe tartozik. Mindaddig, amíg a szükséges engedélyek megérkeznek, kérem... tart­sanak velem. Önök a határ­őrség vendégei. A professzor újra kezet nyújtott. _ Köszönöm — mondta —, l ekötelezne, ha értesítené Bá­lint professzort, egyetemük rektorát. Tegye meg a szíves­séget, hívja fel telefonon. Csak annyit közöljön vele: Wocheck a repülőtéren várja. A határőrtiszt egymásután három telefonhívást intézett el. Budapest különböző pont­jairól gépkocsik indultak Fe­rihegy felé. Elsőnek a Minisztertanács két tisztviselője érkezett meg, néhány kérdői vet tettek a professzor és Hilde elé. Rö­viddel utánuk a vegyipari minisztert kalauaolták a ha­tárőrök pihenő-szobájába. Ez­után Bálint rektor érkezett. Minden vendég kávét rendelt és konyakot... A világ nagy hírügynöksé­geinek telexszobájában mű­ködni kezdtek a távírók. »A Reuter jelenti Budapest­ről: Wocheck professzor, az 1- G. Farbenindustrie athéni üzemének vezérigazgatója, a világhírű biokémikus, aki a menetrendszerinti Athén— München repülőjáraton szü­lővárosa felé tartott, Buda­pesten váratlanul megszakí­totta útját, és a Magyar Nép- köztársaság kormányától asz- szisztensnőjével együtt politi­kai menedékjogot kért-«. (F oly toljuk^ Az unalom könyve Furcsa, nem mindenna­pi díjat oszlottak ki az USA-ban: a Holliday cí­mű amerikai hetilap Ja­mes Jonesnek ítélte az 1967. év legunalmasabb irodalmi müvéért járó dí­jat Férjmegölö szolgálat című könyvéért. A lap tájékoztatása sze­rint a pályázat feltétele igen egyszerű: a miinek nem szabad fölkeltenie az olvasó érdeklődését és hí­jával kell lennie minden irodalmi értéknek. A díj­kiosztást bizottság elnöke az újságíróknak elmondta, hogy a három év alatt, mióta ezt a semmiképpen sem hízelgő díjat kioszt­ják, James Jones könyve volt a legméltóbb rá. Vadászat élőkre A jelenkor történelmének egyik legcsufosabb »vadászka- landjának« híre került a na- POfcöan nyilvánosságra. Bolí­via őserdőiben — ezer peso le­fizetése elleneben — élő em­berekre vadászhattak a gaz­dag vadászok. Az áldozatokat a »felhajtok« elhurcolták az ültetvényekről, és bevitték őket az őserdőbe, a vadászat színhelyére. Mint ilyenkor szokás, a hivatalos jelentés szerint a »vizsgálat még fo­lyik«. 27 éves nagymama Dél-Amerikában, Rio de Janeiro egyik ékszerésze egy kis csomagot kapott postán. Két jegygyűrűt ta­lált benne, amelyeket né­hány hónappal ezelőtt loptak el tőle. A külde­mény mellett elhelyezett levélkében megtalálta a magyarázatot is: »Házas­sági terveim meghiúsul­tak, nincs szükségem a jegygyűrűkre...« Persze nem mindenki gondolkodik így, bizonyítja az, hogy -A világ legfiata­labb nagymamái« szövet­ségének elnöknöje a 27 éves dél-amerikai Lilly Haiday, aki már 13 éves korában ikreknek adott életet, és tavaly mindkét lánya gyermekei szült. Tojás és sztriptíz Egy bécsi ifjúsági klub­ban Fritz Hundertwasser, a Párizsban élő nemzetkö­zi hírű osztrák festő mű­veinek kiállításán festék­kel töltött tojásokat húzott elő a zsebéből, és a falhoz vágta. A közönség még magához sem tért a hüle- dezéséből, amikor a mű­vész gyorsan levetkőzött. Meztelenül állva a diák­fiuk és lányok előtt, kije­lentette: »Otthonotok po­csék a kiállítást megnyi­tom!-« Később közölte, hogy az elavult, csúf épület elleni tiltakozásul mutatta be tojás- és sztriptízszámát... —z—r. Somogyi Néplap Az MSZMP Somo<fv megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WtRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefont 11-510, 11-511. Kiadja a Somogy megye! Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. a. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem érzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési dij egy hónapra 18 Ft. index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka Sándor utca 6. NyomcLáért felel; Mautner József.

Next

/
Thumbnails
Contents