Somogyi Néplap, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-27 / 149. szám
Jó lesz ez a póz? Anyagi és erkölcsi haszonnal is jár Tavaly és az azt megelőző években gyakorta panaszkodtak a Balatonon nyaralók, hogy az éttermekben, eszpresszókban nemegyszer órákat kellett várakozni, amíg kiszolgálták őket. — Kevés a felszolgáló, a bér és a felszolgálók száma is kötött — magyarázták az érintett állami és szövetkezeti vezetők, amikor emiatt figyelmeztették őket. Nos, az új gazdasági mechanizmus lehetővé teszi, hogy szabadabban gazdálkodjanak a bérrel, s a felszolgálók számát is a várható forgalom alapján határozzák meg. Több helyen tapasztalni már a Balaton menü szórakozóhelyeken, hogy a ezetők élnek ezzel a lehetőséggel. Balatonbogláron a szövetkezet kevesebb egységéhez is több felszolgálót alkalmaz, és forgalmasabb éttermeiben 6— 8 emberrel emeli a személyzet számát. Siófokon a Balaton Eszpresszóban nyolc felszolgálóval van több, mint a múlt esztendőben. Énnek eredményét máris lemérhetni. Naponta 30—35 000 forintos forgalmat ér el a presszó, any- nyit, mint tavaly a legnagyobb csúcsforgalomban. Újdonság a kemping- és a strandheverő A balatoni nagy szezonra a Somogy—Zala megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat kaposvári fiókja nagy mennyiségű nyári cikkel látta el a Balaton parti üzleteket. Százezerszámra szállítottak ki üveges napolajat, krémet, strandtáskákat, olcsó és könnyű papucsokat. Az új strand- és kempingcikkek közül a habszivacsból készült kempingheverő és az összehajtható, habszivacs ülőpárna az idei nyáron jelent meg a boltokban. Az ajándéktárgyakat különösen a külföldiek vásárolják. A strandkalapokkal együtt ezerszámra szállítottak ki térítőkét, szetteket a Balatonparti üzletekbe. S nemcsak az anyagi haszon a fontos, hanem az erkölcsi is. A vendégeket pillanatok alatt, gyorsan szolgálják ki, s azok elégedetten távoznak, meggyőződve a vendéglátás egyre emelkedő színvonaláról. Tábor van — } ellátás nincs ! ) Ezer—ezerötszáz általános ^ iskolai tanuló élvezi a Bala- ^ tont minden évben Fonyódli- ^ geten. Akik már többször is nyaraltak itt, most meglepődve vették észre, hogy eltűntek a tábor közelében levő pavilonok amelyekben élelmiszert, üdítő és hűsítő italokat, képeslapokat, az utóbbi évben pedig már zöldséget és gyümölcsöt is árusítottak. Lebontották a két pavilont, mert állítólag úgy volt, hogy megszűnik az ifjúsági tábor is. A tábor maradt — ellátás azonban nincs. Mehetnek Fonyódra a forgalmas út mellett a gyerekek, ha megszomjaznak vagy képeslapot szeretnének írni az otthoniaknak. S ez bizony nagyon veszélyes, mert könnyen érheti őket baleset. Állítsák vissza sürgősen a pavilonokat, s addig ne is bontsák le, amíg a tábort valóban meg nem szüntetik. 0 a lat om Hol a külföldi cigaretta ? Hiába a vendég valamilyen külíöidi cigarettát a sióioki szövetkezet oarmelyik éttermében, eszpresszójában, csak magyar gyártmányt kínálnak, még az első, másotí- osztályúakban is. Pedig a külföldiek keresik a megszoKOtiat, otthoni szívnivalót, de nem kaphatnak. — Az elosztó egyetlen darabot sem szállít részünkre. Azt tanácsolják, szerezzük be Budapestről fogyasztói áron, s így adjuk tovább vendégeinknek — mondják a szövetkezet vezetői. Megoldásnak ugyan ez sem rossz, de érthetetlen, hogy a forgalmas balatoni üdülőhelyeket miért kezelik mostohán, miért nem kapnak cigarettából is kiemelt ellátást? A napokban jelent meg hazánkban több fajta filteres bulgár cigaretta, s. alig van járási székhely, ahol ne árulnának több fajta amerikai cigarettát. Nem kellene inkább a Balaton mentén ezekből a választékot biztosítani? ÁLL A KÉM Pl N Q A barátság és vidámság nemzetközi tábora A dús loanbú fák alatt katonás rendben sorakoznak az apró házak, az üvegfalú étkezőből zene hallik: próbál a tábor együttese, A sárga kavicsos utak tele vannak sétáló fiatalokkal, magyar szót csak elvétve hall az ember. Pedig most van itt a legtöbb magyar fiatal, a főszezon kezdetével jobbára csak külföldiekkel találkozhatunk az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda földvári üdülőtelepén. Ahogy Ambrus Gáb áruétól, az üdülőtelep igazgató- helyettesétől megtudtuk, egyszerre nyolcszáz fiatalnak biztosítanak szállást és teljes ellátást. Igen sok országA DILETTÁNS NAPOZÓ 111*111» . »lUfllltfWL "ii'.te-t*1 hin un i/" huh •’ PECÁSKALAND Három elkeseredett pecás, a horog végén vidáman lubickoló kukacok s mintegy félszáz türelmes szurkoló a földvári mólónál. Hosszú percek, órák telnek el, s hal még csak mutatóba sem jelentkezik. — Odébb dobja, arra egy jókora hal bukkant fel, talán horogra kerül — biztatja egyik-másik türelmetlen kíváncsiskodó a horgot időnként visszahúzó, s újból ki-kihajító horgászt. Hirtelen néma csend lesz. Látni, hogy az egyik kukaccal valami kacérkodni kezd. Aztán jókora rántás a zsinóron, a bot csaknem kirepül a nem túlságosan nagy gyakorlattal rendelkező pecás kezéből. .Félóráig is tart a birkózás, amíg a horog végén fennakadt halat sikerül a mólóhoz húzni. Nem adja meg magát könnyen a három-négy kilós csuka, elkeseredetten küzd szabadulásáért, ám sikertelenül. Újból felhangzanak a jó tanácsok, mit tegyen pecásunk zsákmányával: — Csapja agyon egy kővel, mert még elmegy... Verje a földhöz ... Miért nem hozott egy kisbaltát...? Tétlenkedés, kapkodás, végre egy gyakorlatias néző jelentkezik, majd ő segít: — Fogja csak, barátom, a zsinórnál jó erősen, majd én a horgászbotjával fejbecsapkodom őkéimét, hogy elkábuljon ... Lendül a bot, az erőteljes vállalkozó hatalmas csapással sújt le, s mint a nyomban felharsanó ordítás jelzi, sikerült is eltalálni a horgász bal kezének nagyujját, amely szinte pillanatok alatt háromszorosára dagad. A horog pedig az ütéstől kiszakad a csuka szájából, a hal visszapottyan a vízbe, és szélsebesen tűnik el a veszedelmes környékről. S ugyanilyen gyorsasággal szeleinek el a szurkolók is, magukra hagyva a pecásokat, köztük a kezét fájdalmasan szorongatót, aki életének talán eddigi legnagyobb fogását szalasztotta el. A jókora hal emlékét csupán duzzadt keze őrzi ...............~ C sak kétféle hentesáru... Sokan térnek be a Balatonra igyekvők közül a földvári strand bejáratánál levő új, 534-es számú élelmiszerboltba felvágottat venni. Legtöbben azonban elégedetlenül távoznak, mert mindössze kétféle hentesáruból »válogathatnak«; 23 forintos, úgynevezett kenyérszalonnából és téliszalámiból. Ezt a boltot a múlt szezon végén nyitották, s a választékot akkor sem tartották kielégítőnek az ellenőrök. Hűtőszekrény hiányára hivatkoztak akkor. Most az üzlet sarkában ott áll a korszerű hűtőszekrény, csak éppen használni nem tudják, mert még nem lcapcsolták be a villanyszerelők. Egy ilyen forgalmas helyen levő és más üzlettől távol eső boltot nagyobb gonddal kellene a szezonnyitásra felkészíteni, hogy ne akkor kapkodjanak, amikor a vendégek már megérkeztek! jól várnak venUegeket, a legtöbben a Szovjetunióból, a Német Demokratikus Köztársaságból érkeznek, de több csoportot jeleztek a tőkés országokból is. Színvonalas műsorok, tábori Ki mit tud? Milyen lesz a program? Kérdésünkre Takács Tibortól, az üdülőtelep program- szervezőjétől kaptunk választ. — Igyekeztünk sokoldalú és tartalmas programot ösz- szeállítani, persze úgy, hogy túlságosan ne kössük le vendégeink idejét. Biztosan mindenkinek élményt nyújtanak majd hajókirándulásaink meg a vitorlázó utak. Külön érdekesség az úgynevezett Express-koktél, a már bevált egy-kétórás vidám műsorral egybekötött sétahajózás. Fővárosi művészeket hívtunk meg többek között Magay Klementinát és a Liversing együttest. Ugyancsak neves művészek lépnek fel a tábori esztrád- műsorokban is. Az esti jó hangulatról a kaposvári Modest zenekar gondoskodik, minden este tánc van, időnként Ki mit tud?-versenyeket is szervezünk. Ezeken a vetélkedőkön többnyire hazánk életével kapcsolatos kérdéseket adunk fel. örömmel tapasztaljuk, hogy a külföldiek, különösen a szocialista országbeliek sokat tudnak országunkról. Esténként minden bizonnyal tele lesz az üdülőtelep romantikus borpincéje is. Tíz alkalommal a nemzetközi tábor vendége lesz a KISZ központi bizottságának rajkózenekara. A telep közepén szabadtéri színpadot állítottak fel, itt tartják a filmvetítéseket is. Mivel idegen nyelvűeket nem tudtak beszerezni, zenés, főleg Magyarországot bemutató filmeket fognak vetíteni. Már előre nagy az érdeklődés a szombati napokra tervezett tánc- és szépség- versenyek iránt. A sportot kedvelő fiatalok rendelkezésére áll a sportpálya, kispályás labdarúgó-mérkőzéseket, tenisz- és ping-pong »csatákat« bonyolíthatnak le. S most látogassunk el azok közé, akiknek szórakoztatására mindezt szervezik. Egy NDK-s csoport, élén Dieter Seideevel a napi eseményeket eleveníti föl. A nap el-elbújt a felhők mögé, nem fiirödtek, de cseppet sem bántják. Az elmaradt fürdésért bőven kárpótolt a környéken tett kirándulás. No meg az ajándékvásárlás, anélkül egyikük sem tér haza. Nagyrészt Magdeburgból jöttek, akad köztük villany- szerelőtől, óvónőtől az egyetemi hallgatókig mindenféle foglalkozású. Beszélgetésünk rendhagyó volt, elsőnek ők kérdeztek, márpedig olyant, amire szégyenszemre nem tudtam kielégítő választ adni: — Mi az oka a magyar labdarúgó-válogatott sorozatos rossz szereplésének? Gyorsan átváltottam más témára, például: milyenek az első benyomásaik? Peter Pitschke válaszol: — Ilyenkor azt szokták mondani, hogy »kellemesen csalódtunk«. Én ezt nem mondhatom, mert iyennek képzeltem el az önök országát Szépnek, gazdagnak és az embereket ilyen kedvesnek. Otthon sokat hallottam Magyarországról, nemcsak a sajtóból, hanem a már itt járt honfitársaimtól is. Nem akarok általánosságokat mondani — talán udvariaskodásnak venné —, pedig valóban minden tetszik. S az esti kiruccanások! Az a tokaji meg a badacsonyi bor! Persze, anélkül nem megyünk haza, hogy mindenki ne tudjon csárdást táncolni. A csárdás említésére kitör a nevetés. Előző este tábori Ki mit tud? volt, egyik feladatként a csárdás bemuta- tatása szerepelt. Peter vállalkozott rá. S ha nem Is ment a legjobban, a lábak nem mindig engedelmeskedtek, az akarat megvolt. Ingrid Fischer lelkesen újságolja, hogy csoportjuk harmadik helyezést ért el a vetélkedőm. Ahogyan otthon is... Most ért be a Balaton- partról a voronyezsi fiatalok kis csapata. Mindnyájan lebarnultak, de nem itt; előtte hosszabb ideig Nóg- rádverőcón üdültek. De jártak Debrecenben, Sárospatakon és Budapesten is. Vezetőjük a voronyezsi városi Komszomol első titkára, Vlagyimir Dobromirov. _ Azt hiszem, nagyon sokunkban megérett az elhat ározás, hogy visszajövünk Magyarországra. Otthon sokat fogunk mesélni az itt látottakról, a legendás magyar vendégszeretetről. Mindnyájan helyeselnek, széles mosollyal nyugtázzák Vlagyimir szavait. Róluk különben azt mesélik, hogy állandóan együtt vannak, mindenhova közösen mennek. Ahogyan otthon is, r szép Don menti városban. P. D.
