Somogyi Néplap, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-05 / 104. szám

Vasárnap, 1968. május 5. 5 SOMOGYI NÍPtAf Veszteség nélkül Ahogy az aranyjelvényes igazgató a mát látja A NEVÉT SOKAN ISME­RIK SOMOGYBÁN. Tizenöt éve irányítja a Dél-magyaror- s_igi Fűrészeket. Barcson is kevesen tudják azonban, hogy Szabó János huszonöt évvel ezelőtt lépett munkaviszonyba a gyárral. Erre többnyire csali azok az öreg munkások emlé­keznek, akiknek a keze alatt kezdett dolgozni. Tordai And­rás meg a többiek. Bizonyára nem egy fiatal üzemi dolgozó lepődött meg, amikor meg­kapta a huszonöt év után járó arany törzsgárdajelvényt. A múltról és a jelenről beszél­gettünk vele. — Volt idő, amikor mecha­nikus végrehajtói voltunk a felsőbb utasításoknak. Az igaz­gató fő feladata akkor az volt, hogy biztosítsa a terv teljesí­tését. Az sem volt könnyű. A tervek évről évre nőttek. 1953- ban tizenöt—húszezer köbmé­ter fát dolgoztunk fel. Most hatvanezret tervezünk. S eközben sok gondot okozott a beruházás megvalósítása is: az új csarnok, ebédlő és klub fölépítése a barcsi üzemben, a rekonstrukció a csurgód tele­pen. Az új gazdasági mecha­nizmus következtében kiala­kult nagyobb vállalati önálló­ság és a piaci verseny ennél több energiát kíván tűlünk — jegyezte meg, majd így foly­tatta: — Tréfásan mondtam nem­rég az egyik műszaki dolgo­zónknak: — Korábban néhány vevőnk, hogy biztosítsa elő­nyét, azt sem tudta, hogyan kedveskedjen. Előfordult, hogy pálinkával kínáltaik bennete­ket. Tudod mit barátom, most te kínáld meg őket, h~ ér­demben tárgyaljanak séd, és vásároljanak áruinkból. Az üzemek vezetőinek kell gondoskodni az áru elhelyezé­séről. Ennek persze az udvari­asságon kívül más előfeltétele is’van: — A SVÉDEKNEK NEM AZ A DONGA KELL, amelyet százezerszámra gyártunk, ha­nem berendezésekhez, bútor­hoz és egyébhez szükséges al­katrészek. Kielégítjük őket. Az egyik ismerősöm említette nemrég, hogy nagyméretű bicskát akarnak készíteni. Jó lenne, ha mi gyártanánk hoz­zá a farészt. Vállaltuk. Kere­sik a furnért, megteremtjük gyártásához az előfeltételeket. Tehát több félkészterméket gyártanak — vetettem közbe. És mindjárt megkérdeztem, azt jelenti-e ez, hogy kizárólag a magukkereste piacokon akarják értékesíteni cikkei­ket? — Szó sincs róla — mondta az igazgató. — Az ERDÉRT- tel is tartjuk a kapcsolatot. Ennek is hasznát látjuk. Sze­rintem nem helyes a korábbi szálakat teljesen elvágni. A végletek nem vezetnek jóra. És szeretnék még valamiről szólni. Azt se lehet csinálni, hogy mindent megszüntetünk, ami veszteséges. Vannak kö­telezettségeink. Veszteséges a parkettaüzem? Nem ereszthet­jük szélnek az ott dolgozó kétszáz nőt. Megkeressük a módját, hogyan gyárthatnánk veszteség nélkül ezt a cikket. Mi is követelményt állítunk szállítóink elé. Nem vesszük meg a harmadosztályú tölgyet annyiért, amennyiért kínálják. Annyit adunk érte, amennyi­ből kijövünk. — Most mi jellemzi az igaz­gató munkáját? — Az elemzés. Enélkül nem lehet boldogulni. — Igen ám, de az elemzés sok időt igényel. — Csináltam magamna.t időt — mondta — mégpedig úgy, hogy az operatív napi feladatok jó részét leadtam a beosztottaimnak. önállóságot kaptak ők is. Ma már főmű­vezetői szinten vizsgáljuk a vezetés színvonalát, nézzük, hogyan élnek a nagyobb önál­lósággal lejjebb. Csak így le­het megszervezni a rugalmas termelést. Mit értek a rugal­masságon? Mi hajlandók va­gyunk bizonyos termékeket igen kedvező határidőre szál­lítani — ha a vevő kéri —, természetesen bizonyos felár­ért. A munka szervezettségé­nek. olyan magas fokúnak kell lenni, hogy ezeket a ha­táridőket mindenképpen meg tudjuk tartani. Kétségtelen, hogy erre csak olyan kollek­tíva vállalkozhat, amelyikben mindenki tudja és pontosan el is végzi a feladatát. SZABÓ JÁNOS huszonöt évi üzemi munka után maga­biztosan mozog az új talajon is. örül annak, hogy az első negyedévben a tervezettnél jóval több nyereséget értek el, jó úton haladnak. De leg­alább annyira boldogítja, hogy az öregebb munkások egyre többször, mondják egy-egy vi­tában: János, neked van iga­zad. Ez azt is jelenti, hogy egyre jobban tért hódítanak azok a technológiák, amelyeket Szabó János az egyetem levelező ta­gozatán ismert meg. Szegedi Nrndor TAVALY ALAKULT máris húszmilliós építkezésre képes a barcsi járási TÖVÁLL A barcsi járás tizenegy ter­melőszövetkezete a múlt év­ben önálló tsz-közi építőipari vállalkozási hozott létre. A TÖVÁLL’ mellett Rinyaújla- kon, Bolhón és a Drávamenti Egyetértés Tsz-ben önálló építőbrigád is működik. Az építkezések jelentős részét a múlt év végén alakult vállal­kozás végzi a járásban, s mindjárt az alakulás utáni évben mintegy húszmillió fo­rint értékű beruházásra telik a kapacitásból. A több mint száz szakkép­zett építőt és segédmunkást foglalkoztató vállalkozás a kapacitásnak mintegy a felét — több építkezésre a hitelke­ret nem ad lehetőséget — a termelőszövetkezeti megbízá­sok teljesítése kötötte le. Vállaltak ezenkívül kétmillió forint értékben lakóházépítést és ugyanilyen összegű egyéb munkát is. Darányban, He- resznyén és Szulokban — ösz- szesen ötmillió forint érték­ben — épít a vállalkozás te­hénistállókat. Darányban es Heresznyén máris hozzáfog­tak a munkához, s folynak a kislakás-építkezések is. A barcsi járási TÖVÁLL teljesítőképessége lehetővé te­szi, hogy a jövőben az ideinél számottevőbb megbízatásokat is telesjítsen, s ez lehetővé te­szi, hogy ideiében elkészülje­nek a termelőszövetkezeti lé­tesítmények. • • Öregen is fiatalosan Ott, ahova a Permetező szó- -oiejek csapa­déka még nem ért el, esővá- róan kérges a föld. Az lit uáiik oldalán a lankadt le- eíü palánták már szomjasan >locso 1 kodn ak-<. V tízholdas kertészetet a Kapos és a Malomárok vi- x fogja közre. Akárhogy .negapad a víz, tt mindig lé­iét öntözni. A meleg szél könnyű port .ópú a parcel- ák fölött.- Emitt a buja aíátarendeket tkít’ák, amott a melegágyak itt hajla­doznak asszonyok. Van olyan parcella, amelyikben már a harmadik vetés is kihajtott az idén. A saláta, a retek után, úgy látszik, jócskáin hoz majd zöldséget is. Keskeny gyal gutákon já­runk, Dacsev _ Pétert, a kerté­szet vezetőjét keressük, Cser­zett arcú, ősz hajú ember emel­kedik föl a kitámasztott üveg­táblák mögül. Síéles, mosoly­gós arc, kicsattanó egészség. Ahogy kezet fogunk, tenyeré­ben elveszik a kezem. Megelő­zi a kérdésemet. — Mit csinálunk? A kerté­szetben mindig akad munka. Még télen sem tétlenkedhet az ember, hát még ilyenkor, ta­vasszal. Ezerkétszáz négyszö­göl van üveg alatt, ez a terü­let lelke. Csupán négy ágy tíz­ezer forintot hozott az idén. Apró csillagvirágoktól sár­gállnak a paradicsom~áblák, harmincötezer tőről szállítanak majd nap mint nap a piacra, amikor a termés beérik. Dacsev Péter kilenc éve dol­gozik a kaposvári Latinka Tsz kertészetében, azóta minden évben gazdag termést hozott a Malomárok és a Kapos közti terület. Amikor megalakult a szövetkezet, a munka irányí­tásával bízták meg az idős ker­tészt, de- ő azóta is mindennap kinn dolgozik a többiekkel a földeken. Hatvanhat éves, ám nem panaszkodik fáradságról. Az üvegágyak végében állunk, szembe néz a nappal, úgy be­szél. Nehéz ifjúságról, inas­éveikről. Szabónak adták a szü­lők, aztán kertész lett. Hogy mi köze az egyik szakmának a másikhoz, azt ő sem tudja. Gyerekfejjel egyiket sem sze­rette, csak a megélhetés miatt vállalta tizennégy évesen a napi 18 órai munkát. Kiejtésén érződik, hogy nem anyanyelve a magyar. Az első világhábo­rú alatt, tizenöt éves korában, jött el Bulgáriától. — Otthon a háború éveiben nyomorúságosán éltünk, itt pe­dig nagyon szeg nyen. A kü­lönbség jóformán annyi volt, hogy itt se ismerősem, se ro­konom nem volt. A két ke­zemre ' voltam utalva.. — Kertészetben dolgoztam többedmagammal, hozzam ha­sonló földönfutókkal, éltet­tünk, öntöztünk, vetettünk, de a betakarításkor a mi örömünk volt a legkisebb. Pedig tárad­ni, hajladozni csak azért érde­mes, aminek értelmét látja az ember, a termésért. Ez a leg­jobb hajtóerő a földben dol­gozó ember számára. Hiába született újjá minden, tavasszal a természet, nekik nem hozott megújulást, a szép termés reménye a földbirto­kosnak maradt: Egy tavaszon, 1919 márciusában elzavarták a gazdát, elvetettek, de a ter­més jó részét akkor sem ők takaríthatták be... — Háromszor kezdtem újra az életemben, úgy hogy sem­mim sem maradt. Egyedül in­dultam el, mondhatni, egye­dül is maradtam. Most már mindenem megvan, amire az embernek szüksége lehet, nem is panaszkodok . . A munka, amiből annyira sok jutott ne­ki egész életében, most öreg korára a mindene lett Nem­csak elfoglaltsága, de öröme és bánata, a vigasza és a tár­sa is. Nagy József Qleli éz izo líj ála tb a ti "J7 ,, I Több mint más- i ItiVataS fél évtizede punz- | ---------------■ táros Ratkóczi F ELÚJÍTOTT GUMI­ABRONCSOKAT garanciával raktárról szállítunk az új abroncsok árának 50%-ért Volgához 670—15 Warsawához 640—15 Csepelhez 825—20 és egyéb méretekben is Országos Gumiipari Vállalat Budapest, VI., Liszt F. tér 10. Telefon: frát&es&éd a Qy'fAtk&zzbábat* AZ IS VAI AMI? — Lássuk csak azt az el­lenőrző könyvet! Micsoda? Történelemből négyesre felel­tél? Egy hitvány négyesre a mesék tantárgyából, amit apád nem is tanult annak idején, csak odafigyelt a ta­nár magyarázatára, és már tudta is, mint a vízfolyás? — Nálunk nehéz tantárgy! — Nem szégyelled magad? Nehéz a történelem? Mese­tantárgy! Limonádé a többi tárgyak közölt. Mi van abban nehéz? Jöttem, láttam, győz­tem! — monda Julius Cae­sar. De a többi hadvezér is azt mondta. Legföljebb nem mindegyik győzött. Na gyere te kölyök, hallgasd meg apá­dat, nézd meg, hogy kell tud­ni a történelmet, és tanulj belőle. Mi a lecke holnapra? — Róma és Karthágó har­ca. — Ahá. Szóval Hannibál. Hannibál Anti portás! Kapus volt a lelkem, ezt így kell megjegyezni, öcsém, értelmet kell adni a latin szavaknak is, akkor mindjárt belemegy a fejbe. Maid én megmuta­tom neked, hogyan kell vil­lámgyorsan tanulni! Na, hol van az a könyv? — Itt van. — Szóval ez az. Ez az a hí­res nehéz könyv, amely nem mászik bele egy ötödikes diák fejébe. Még képek is vannak benne, mint eny valódi me­séskönyvben. Érdekes, nekem még sohasem mutattad. — Mert nem is kérdezted. — Ne feleseli! Ezt tudjátok ti, mai gyerekek, a szegéntf szülőknek visszaszólni, mikor még nem is kérdeztünk sem­mit. De a történelem az nem megy! Na lássuk, mit tudsz? Hány hívták m karthágóia- kát7 — Punoknak. — Ügy van. Nem hunok, hanem punok. A hunoknál Attila, a punoknál Hannibál. Pannibál. Annabál. így kell megjegyezni, hogy el ne fe­lejtsd. Na aztán mit akart ez a Hannibál? — Elfoglalni Szicíliát. — Ne te ne! Nem Rómát? — Kezdetben nem Azt csak akkor, mikor átkelt az Alpo­kon, és megjeleni Róma előtt. — Ügy van. Ott volt por­tás, illetve ott mondták a ró­maiak, hogy Hannibál Anti portás. — Tényleg? Álruhában járt ott apu? — A keresztanyád térde! Ez azt jelenti, hogy Hannibál a kapuk előtt. Milyen taná­rod ban neked, hogy még ezt se magyarázta el? — Nekünk mást kell tud­ni. Például, hogy milyenek voltak a karthágói hadiha­jók. — Puff neki! Hát milye­nek voltak? — ötsorevezősek. Minden sorban huszonöt rabszolga evezett, így összesen 250 rab­szolga hajtotta a hajót. , — Érdekes. Aztán minek kell ezt tudni? — Mert az akkori techni­kára jellemző. És ezért volt jobb a punok hadiflottája, mint a rómaiaké. — Ne mondd! Aztán ki is kaptak azok a frányd ró­maiak. ugye? Elvesztették a csatát? — Eleinte igen. De ami­kor egy karthágói hadihajót a vihar partra vetett, ők is csi­náltak ilyent, százat! Meg még egy újítást is alkalmaz­tak: csapdáidat vittek a ha­jóikra. Így aztán fölénybe kerültek. • Ne mondd. Munkaver­seny nem volt? Előttünk ezt annak idején eltitkolták. — Most így tanuljuk a tör­ténelmet. Nem mindig a túl­erő győz. Nagy szerepe van a találmányoknak és a nép érdekeinek. — Mondd csak tovább. — Hannibál aztán átkelt az Alpokon, elefántokkal. De sok katonája elpusztult. Mé­gis győzött, mert meglepte a rómaiakat. — És aztán? — Végre az egyik római hadvezér átkelt Afrikába, hogy otthonában támadja meg a punokat. Több éves küzdelem után a rómaiak Karthágót földig lerombol­ták. — Valami nekem is rém­lik ... Skorpió Afrikánusz... a pun nők még a hajukat is levágták, hogy íjat csinálja­nak belőle. — Így aztán a várost főidig lerombolták és felszántot­ták ... — I... igen. — Még sót is hintettek a barázdába ... — Igazán? Ez valami ba­bona volt, ugye? — Dehogy, apuka! Ne légy ilyen naiv! A sós talajból még a növény se kel ki! Tudod melyik volt az első római provincia? — Nem én! Honnan tud­jam? Hát én vagyok a diák vagy te? Mikor tanultam én már ezeket, hajaj! Én csak arra emlékszem, fiam, hoay a Miriszlák Sanyi ült mögöt­tem, és egyszer akkorát csa­pott a hátamra, hogy a léleg­zetem is elállott. S a fülembe azt kiáltotta: ff állottád? Han­nibál Tóni portás volt egy római szállodában! Tari János Pálné a kaposvári vasútállo­máson. Tizenöt éves volt, ami­kor Ide került. Nem is volt más elképzelése, mint a MÁV, hisz a családja is a vasút szol­gálatában állt. A kis személypánztár-helyi- ségben heten dolgoznak fel­váltva. Nyújtott műszakban Ratkócziné réggel hétkor kez­dett, este hatkor adja át a pénztárt Mivel ma nappalos, így holnap hajnalban fél ötre jön be. — Nem könnyű munka a miénk, pénzzel, emberekkel bánunk. Itt csak, az marad meg, aki valóban hivatásának érzi a MÁV-pénztárosságot. Én itt nem hagynám semmi pénzért. Még korai a nyugdíj­ra gondolnom, de tényleg in­nen szeretnék nyugdíjba men­ni. — A tizenhét év alatt már megismerte az utasokat... Mi a véleménye róluk? — Ahány utas, annyi ember, annyiféle ... Általában siet­nek, mert majdnem mindenki az utolsó percben érkezik. Akad közöttük türelmetlen, sőt goromba is, de nem ez az ál­talános. Évek óta gyakori uta­sunk egy idős bácsi, ö például roppant kedves, néha virágot hoz. A jegypénztáros munkaide­jéből csak négy-öt órát tölt jegyeladással. A többi admi­nisztrációval telik el. Ratkóczi­né szerint ez a legnehezebb. A jegyrendelés, a zárlatolás az egyeztetés. Főként a havi zárlat vesz el sok időt, gyak­ran kénytelenek túlórázni. — Most főként sok a nehéz­ségünk. A »-mechanizmusje­gyekkel-«, mi csak így nevez­zük. Ezek a dolgozók menet­térti és havi jegyei. Nagyot! komplikáltak, törhette a fejét, aki kitalálta ... A jegypénztárban nincs va­sárnap vagy ünnepnap. Mindig van utas, nem lehet bezárni a »boltot-«. Így aztán a pénztáro­sok nemigen utaznak, bár ked­vezménnyel vinné őket a vo­nat. — A férjem szombaton és vasárnap ér rá. Én viszont ak­kor is dolgozok, így nemigen tudunk csinálni közös progra­mot. Megnőnek a gondjaim is, hisz hamarosan meglesz a második gyerek... Csaknem valamennyi kollé­gájának több gyereke van. Az állandóan változó szolgálati idő miatt — ott, ahol nincs nagymama, aki vigyázna rájuk — bizony gondot okoz a fel­ügyelet. — Beszéltünk már róla egy­más közt, hogy jó volna, ha a MÁV egy óvodát vagy napkö­zit nyitna. Nem kellene attól félni, hogy üresen maradna .. . Izzad rak A múlt hónapban 330 000 forintos forgalmat bonyo­lított le. Ám hamarosan meg­nő a forgalom, hisz nemsokára kezdődik a balatoni szezon. — Főként a szombatok és a vasárnapok izzasztanak meg bennünket. Egy kicsit irigyke­dünk is, hisz amíg mi itt ülünk bent, azok, akiknek a jegyet adjuk, pár óra múlva vidá­man lubickolnak a hús víz­ben. Ilyenkor csak az nyugtat, hogy mi is megyünk majd sza­badságra ... S. M. A CUKORGYÁR állandó munkára felvess férfi segédmunkásokat és hegesstőt Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán. (7050)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents