Somogyi Néplap, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-26 / 122. szám

Vasárnap, 1968. május 26.

7

SOMOGYI NÉPLAP

Y¥ O

EFERE

IRTA: FEKETE GYULA, JÓZSEF ATTILA-DÍJAS ÍRÓ

Eleő olyan írásom, melyet országos lap közlésre méltatott — majd harminc évvel ezelőtt pataki diák koromban —, egy ingerült »olvasó- levél« volt Darvas Józsefhez: kié hát a könyv ünnepe? A Kis Újságban írt Darvas a könyvnapokról, s megtetszhetett, amit írt, azért fordultam hozzá: döntsék el végre az illetékesek, kié legyen a könyvnap? Az irodalomé vagy a bestsellereké, a bőrkötéses ponyváé?

Tulajdonképp az alkalmat keresem évről évre, hogy ezzel szembe nézhessek. Azokat az olvasókat keresem, diákokat is meg nem diákokat is, akiknek van hitük, indulatok, bátorságuk.

Minden új nemzedék talál igazítani valóit a világon, és személy szerint mindenki talál míg lélekben fiatal. A szomjúságot a szebbre, a jobbra, az igazabbra éppen a könyvek élesztik, hitem szerint mindennel erősebben. Persze nemcsak harminc évvel ezelőtt, de ma is: a java irodalom. Az elégedetlenséget önmagunkkal és az örökölt világgal szemben, s a történelem leghatalmasabb — az atomkorban is leghatalmasabb! — energiafelszabadítóját mindenekelőtt a betű hinti szét a világban. Annak az érteknek, melyet sok tízezer év óta összegyűjtött az ember — ha mérhető egyáltalán — nagyobbik felét a könyvtárakban tároljuk.

Kezdünk élni is vele, társadalmi méretekben is. Az elmúlt évtizedek eredményei láttán tudok bizakodni, de lelkendezni aligha. A múlthoz mérten óriási lépés előre ez a huszonhárom esztendő, ám a lehetségesnél szembeszökően rövidebb. Túlontúl sok még nálunk a fehérfolt a

művelődés térképén- sok az unatkozó — a szellem szomjúságát lőrével öltogató — fiatal, sok a begyöpösödött javakorú, a világtól elmaradt öreg; sok az üresjárató óra, nap, esztendő — bizony, még az üresjáratú élet is.

öt megyében tizenöt találkozót vállaltam az idén — nem akarok jósolgatni. «Ostorozni-« sem, a megszokott írói pózban; az önmarcango- lásra legalább annyira nincs okunk, mint az önelégültségre. Egy szűk rétegből sereg(Kertész László rajza)

gé nőtt az irodaiam baráti köre, s a legfiatalabb nemzedék betűéhsége is azzal biztat, hogy tovább tart majd a gyarapodás. Az ünnepi könyvhetek funkciója mégsem nő együtt az olvasók táborával — sőt, mintha csökkenne inkább. Szükség- szerű ez vajon?

Való igaz; a szellemi csemegéből, közszükségleti cikké vált az irodalom. A min- dennapi-kenyér-irodalom, a köztereket immár egész évben megszálló irodalom

másfajta ünneplést kíván, mint kasztba szorított elődje.

Ne áltassuk persze magunkat, ma is csak a kisebbség olvas még. A legújabb statisztikai felmérés szerint a felnőtt lakosságnak mintegy 60 százaléka egyáltalán nem olvas, és ezer olyan települése van az országnak, ahol — a tankönyveken kívül — úgyszólván nem vásárolnak könyvet. De még nagy múltú, népes városokban is arcunkba ásít olykor az unalom. Visszatérő gond: találkozunk-e csak néhánnyal is azok közül, akik csiholói a tűznek; a szóra szomjas érdeklődőkkel — egyáltalán csak azokkal is, akik szeretnének velünk találkozni? Sok helyen nem jöttek még létre az élő-lüktető szellemi gócok, amelyekben értelmes tervekkel, egészséges tenni vágyással töltekezhetnek meg a tűz csiholói. Valamiképp szétforgácsolódnak az érők.

Mindezek tudatában mondom: rétegügyből mégiscsak országos ügy lett az iroda- tóm. Bizonyosan ennek a ténynek nem vontok le a következtetéseit eléggé, ha az elmúlt években annyian szóvá tették, hogy a könyvhét ellaposodik, s kiütköznek rajta az ötlettelenség, a kényszeredettség jegyei.

Lehet ezt jobbam. Elég, ha csak annyira tekintjük közügyünknek az irodalmat, amennyire máris az.

Senki sem önmagából csiholja a tüzet — az író sem önmagából csihol. Hogy írásban, szóban nagyobb lánggal adhassa tovább, fogantató légkörben, haladó, kezdő és leendő olvasóknak is, amit innen-onnan szíve fókuszába gyűjtött — ehhez tegyük termékeny alkatommá az ünnepi könyvhetet!

— Jl&zsiUa

Gyönyörűséggel hallgattam Rózsika történetei* arról a faluról, amelynek kedves és eszes szidalmazása közben végeredményben az derült ki, hogy az emberek új házakban laknak, rádiójuk, mosógépük van, szinte kivétel nélkül, a legtöbbnek pedig már televíziója, vitlanyvasalója és angol klozettja is. S Rózsika előadásából az is kiderült, hogy mindezt milyen kevésre értékelik, mert ismerik a dán, a holland és még sok más ország parasztjainak felszereléseit, szövetkezeteit, és Magyarországot manapság minden vonatkozásban csak a gyarmatbirodalmak meggazdagodott anyaországaival és legfejlettebb ipari államaival hajlandók ösz- szehasonlítand. Amikor mindezt tőmondatokban, a közérthetőségnek már-már szinte elviselhetetlen fokán magyaráztam Rózsikénak, azt mondja:

— Ugyan kérem, Tóth Flórián úr, hát Magyarország Európában van és nem Afrikában.

Nemegyszer csaptam fel prókátornak, de tudomásul kellett vennem, hogy az ifjúságnak nincs összehasonlító alapja a múlttal. Nincsenek gátlásai a jelen szidásában; nem ismeri a hálának azt a formáját, amit egy rendszer megbecsülésével szeretnén k azonosítani; a múlt csak kevéssé érdekli; a magán- és köztulajdon különbségét már alig érzékeli, hiszen lényegében bizonyos formák közt a magántulajdon és ugyancsak bizonyos formák közt a köztulajdon új viszonylataiban nőtt fel. Hogy az apja és anyja zsellér volt, azt olyan történelmi múltnak tekinti, mint mi a rabszolgatársadalmat; mindig a szabadságot hiányolja, mert a szabadság történeti lényegéhez tartozik az a sajátosság, hogy akiben egyszer felébredt iránta a vágy, már végtelennek érzi, és ami megvalósult belőle, azt mindig kevésnek és kicsinyesnek; az adagolt szabadságot rabságnak minősíti és két oknál fogva: először mert nem ismeri a szabadság kritériumait, másodszor, meri mindent rabságnak tart. ami fékezi még irreális vágyait. Hát még ha ösztönösen érzi, hogy olykor túlságos bőséggel, olykor túl fukaron mérik számára ki egy olyan szabadság porcióit, melynek tápértékét tudományosan eléggé pontatlant sikerűit csak eddig megállapítanunk.

Ha a*t soorulnim Rózsi Kárnak: »Csak másfél órára tudnám vi»rei/w'«»tx« a kerekét, égnek meredne az

a szép i»jsk, Titánkor nagyot nevet, csilongel a

nevetewe. es azt fetoU- .-AUlrm»«» tiz-^ia is meg tudta állítani a napot, de »z csak eey*w rwiv és igaz sem volt; Tóth Flórián úr ®em tud »a vi«w«stfc»r*»Hii az időt, mert még az újságben :s elváltom, pedig *z igazán sokat hazudik, hogy a történelerr. jnerekét senkinek sem sikerült visszaforgatni.«

NéhéZ 9 vita RÓZsiMvil, Nehéz és bonyolult, mert panaszai annyira konkrétak, hogy velük szemben az elvi pozitívum törvényazoröeo megbukik. Miközben kínál itallal, ételtol, töpörtyűwi, cnramosajttei kolbásszal, cseresz- nyepaprtfcával és csásaárhússaJL áradón neszéi:

— Szeretem ára a családot, mert akármilyen hamisak, azért m«iei»e**k vetem hamisak, ha szükségük van valamire. Amikor jönnek faluról, leülnek a konyhába, és azzal kezdik, hogy te, Rózsika, azért jöttünk, mert fogat kellett húzatni

Részletek a szerzőnek a könyvhétre megjelenő »Vallomások regénye« című könyvéből.

az uramnak; uram isten, micsoda lőfoga van n©M, s ha már gyüttünk, gondoltuk, hozunk neked ebből-abból, hiszen két hét múlva itt a karácsony. Nem mondom, unja már az uram a falusa életet, jönnénk föl a fővárosba is, de hát ez úgysem megy, inkább az* köliene a Tóth Flórián úrral megbeszélni, nem lehetne-é ezt a két gyereket pesti iskolába elhelyezni; nem mintha az a pesti iskola jobb volna, itt is, ott is ugyanazt tanítják, de hát két esztendő múlva az szeretnénk, ha ez a Jani gyerek gyárba menne dolgozni, és az Eszti is ide menne férjhez. Hát neked hogy megy a sorod, Rózsdka? Pestó ember mindig sír; pedig hát neked a Flórián úrnál megvan mindened, nyolc-száz forint a fizetésed, borravaló is akad, mert gyünnek ide előkelő urak és művészek vendégségbe, meg ő is dugdos neked erre-arra kis külön pénzecskét, utazásról ajándékot is hoz, nem is szólva, hogy se kosztra, se lakásra nincsen gondod; olyan aranyórád van, hogy nálunk sem a tanácselnöknek, sem a plébánosnak nincs ilyen, és annyi a ruhád, hogy ha apád látná, hát csak azért nem mondaná rád, hogy ringyó vagy, mert istenfélő lánynak tartott; mink meg küszködünk, mint általában a paraszt- emberek, tyúkkal, libával, disznóval; tehenet nem is tudunk tartani, úgy vesszük az állami tejet, azt a zsírtalanított fehér vize*, mintha nem is laknánk Déden; tudod, Rózsika, nem múlik el hót, hogy ne lenne külön gond; hol a mama beteg, hol egyik, hol a másik gyerek, a körzeti orvos sem szívbajos, mind meg akar gazdagodni; hol a tv romlik el, hol a mosógép, mert hát átabotában készítik ezeket a drága masinákat; arról nem is beszélek, hogy a minap még a kéményt is be- döntötte az erős szél; pedig hát gólyafészek is volt rajta, é6 ha tavaszra jön megint a gólya, hadd találja meg a régi lakhelyét az új kémény és az antenna között. Egyszóval jó volna, hogyha ezer forintot adnál, hogy a kéményt és körülötte a tetőt is rendbe hozhassuk, Rózsika; neked ezer forint meg se kottyan, mi pedig . i4

— És adott, Rózsika?

Rám nézett, egy ideig hallgatott, aztán csendesen mondta:

— Persze hogy adtam ... A testvéremnek ... Már csak a gólya miatt is. Az ember nem akar a családjával vitatkozni.

— Pedig többjük van, mint magának Rózsika.

Az az Ő dolguk, Flórián úr. Nem számolom a pénzüket. Ne mondják, hogy ezek a pesti lányok magasan hordják az orrukat. Aztán képesek, és nem csináltatják meg a kéményt, és jön az a szegény gólya messziről, már apám idején is nálunk lakott, a szép hónapokban. Nem akarom, hogy idegen helyen kezdjen fészket rakni, csodálkozna, miféle világ lett nálunk a faluban ... Ezt nem tetszik érteni ... Én ezekkel a gólyákkal nőttem föl, ez maradt a régi házból, mert ezt a gólyafészket nagy gonddal megmentettük a régi kéményről, és mikor felépült a régi helyén, az új ház, apám az új kéményt a régi mintájára csináltatta, s arra művész- kedte a régi kedves fészket, hogy ha jönnek a gólyák, semmit se vegyenek észre ebből a nagy modernizálásból. Ha a kéményre nézek, apámat és a nagyapámat látom, de még a

Folytató» a 8. oldalon.)

Thurzó Gábor:

JCősZfíPÚ sehjemizd Laxjqat

Ezt írta Etelka néninek:

»■Drága édes Etikám, pa- pácska meghalt, Szent István után, tehát az Alkotmány Ünnepére egy nappal temetjük. Tudom mennyire szeretted, ti példás testvérek voltatok. Most itt maradtam egyedül, mint az ujjam, ebben a nagy lakásban, és csak töröm a fejem, mi lesz velem, de nem lesz semmi. Drága édes Etikém, engem is vele temetnek. Ott leszek a sir- ban a Farkasréten, és csak az vigasztal, hogy olyan szép hely, csupa-csupa fa, látni a várost, és papácskát két sorral lejjebb temetik, mint Kennedy Mariont, a dalénekesnőt, akinek egyszer elküldtem neked magyamóta- lemezét. Most csatc lézengek, nem is élek, és ha nem lennének a lakók meg papácska régi, hű elvtársai, azt mondanám: minek is élek? Nekik én vagyok a papácska most. Az a rémes, drága édes Etikém, hogy ö maga se vette komolyan súlyos, gyógyíthatatlan betegségét, virgonc volt, készséges, szaladgált föl-le azon a négy meredek emeleten, oda se neki, és igazán nem lehet ma már tudni, az ártott-e meg a szivének. Olyan borzasztó, hogy szombaton én küldtem le, de ki gondolta volna?! Nektek könnyű a gazdagon berendezett áruházakkal, nekünk folyton sorba kell állni. Ha hazajövök, leülni is fáradt vagyok, nemhogy főzni, és a vasárnapom annyi, hogy megfőztem papácskának egy hétre az ételt, de kizárt dolog, hogy állott lett volna, mindennap lement jégért. Nem tudok vigasztalódni! Mi lesz velem?*

Etelka néni ezt válaszolta:

»Jolikám! Iszonyatos! Az egyetlen, drága fivérem' Mért nem sürgönyöztél, azonnal repültem volna! München—Budapest a Sabe- nán három gyenge óra, és az egész retúr háromszáztizenhét dollár, vagyis roppant olcsó. Hogy nem lehettem ott legalább a temetésén!... Azonnal rendeltem a Fleu- ropnál egy gyönyörű csokrot fehér selyemszalaggal. Van az nálatok odalent? A piperecsomag már két hete elment, és most is Helene Cur- tizt küldtem. Most már csak te maradtál nekem! Légy oly okos, bölcs, mint drága apád, az én felejthetetlen, örökké siratott Rudi fivérem volt. Mit csinálsz a nagy lakással? És ne fizessek be az Ikkánál egy jégszekrényt? Azonnal írj, ha megkaptad a csomagot«.

De előbb írt:

»Drága, egyetlen Étiké — köszönöm, köszönöm, köszönöm! Olyan jó tudni, hogy te vagy, jómódban, isteni villádban! És én!... Nekem minden csak papácska most is, szép és szomorú emlék. Egyetlen bútort sem adtam el, és mégis üres minden. Ilyen volt a ravatalozó, amikor kivitték mind a virágot, koszorút, papácskát a koporsóban. A lakással semmi tervem, de megmondhatom, van egy főmérnök udvarlóm, az érdeklődik ■ legkomolyabban irántam. Szerelem? — kérdezheted. Az én részemről semmi esetre se. De ő!. Csak előbb elválik a feleségétől. Ö is koszorút küldött selyemszalaggal, tehát van nálunk. Nem ugranái el egyszer Pestre? Hadd büszkélkedjem veled! Egész nyá ■ ron tele volt isteni - kocsikkal a város, nálunk imádják a nyugatiakat, téged is imádnának. A csomag és az Ikka - utalvány még nem jött meg-.

Etelka néni rövidesen válaszolt:

Részlet a szerzőnek a könyvhétre megjelenő »Egy ember vége« amű regényéből.

»Jolikám, kislányom! Köszönöm a promt választ, ügy mennék hozzátok, de úgy ... Itt sok jót beszélnek, hogy nem is olyan rémes az élet a vasfüggöny mögött, mint ahogyan a Quick, a Stern, a Neue és a többi Illustrierte Írja. Münziger úr, aki manager a Wolf és Shaftesbury- nél odalent járt, kapitális szarvast lőtt Somogybán, mesélt, és én vágyódni kezdtem a Kelet, a puszta, a délioáb, a rónák, árvalányhaj után. Mennék, de most van a főszezon, és Sugárékkal már lefoglaltuk az appartemeni-t Mallorcán. De kár, hogy nem lehetsz velünk. Nem jöhetnél? Két-három hét entspan- nung. Renée szerint Mallorca most prolis, egy tömeghely, Bahama jobb lenne — igaz, játszották nálatok az új 007- ügynököt? Nézd meg, az Bahamán játszódik! — de lebeszéltem Sugár Renéet, nem vagyok teenager, hosszú oda a repülőút. Drága Rudi fivéremért befizettem egy gyászmisét, és emlékére száz márkát adományoztam a Viet- cong áldozatainak, a dél-vietnami árváknak. Te mondattál gyászmisét? Veled vagyok, nem hagylak el. Mar biztosan ott a piperecsomag«

A levélre postafordultával ezt írta:

»Köszönöm, egyetlen Etikém, a gyászmisét, Ikka- utalványt, a színes mallor- cea-i meghívást. És a tippet is! Én is adtam az észak-vietnami árváknak papácska emlékére száz forintot, szörnyű, micsoda pusztítást végeznek az amerikai agresz- szórók a békekedvelő Vietnami Demokratikus Köztársaság légiterében! Annyiannyi árva:A drága papácska adakozott végeredményben, eladtam egy százasért a vil lanyborotváját, azt fizettem be. Azonnal beszéltem régi lovagommal, Dezsővel, aki most miniszterhelyettes, au útlevélügyben, soron kívül

megkapom, ma kedd, csütörtökön mehetek érte, telefonálta a titkárnője. Csak azt kérem, expressz küldd a nyugatnémet és spanyol vízumot, azokkal ugyanis nincs összeköttetésünk, mert egy fasiszta ország, a portugálokkal sem, de azt hiszem, Mallorca, az Spanyolország. Olyan gyönyörű a sír! És olyan jó kisírni magam mellette! Érdeklődtem a vámhivatalban, rengeteg a nyugati szeretetcsomag, azért nem jött még meg a tiéd. Ahogy kértem, expressz a vízumokat, és alig várom, hogy a napsugaras ég alatt újra lássalak!*.

Szeptember végén képeslap érkezett Mallorcából. Kék tenger, sárga föveny, rozsdás- zöld pálmák, egy üveghotel.

»Szeretettel gondolunk rád! — Éti néni, Sugár. (Mély részvétem!) Renée, Anita. Helmut von Adriano-Wit- zersleben Oberstleutnant u R. der Luftwaffe. Pitzi*.

De előbb el kellett küldeni a gyászjelentéseket, el kellett temetni az öregembert.

Vágó János:

OLVASÓ NÖ