Somogyi Néplap, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-26 / 122. szám
SOMOGTI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1988. májas » Simon István: TAVASZI SZŐLÖVIDÉKEN Megálmodnám újra, milyen ahol mégse csak vándornak ha narancsos holdvilág van néznek, és ahol a szélnek olvadozón a tengeren ízét érzem, mint a bornak, éjfélkor Taorminában, s azt is tudom, miért kékebb (s ég az Etna krátere fenn). erretájon a Sándor-nap; És roskadó fenyőiben s hogy hang sincs ahhoz hasonló a Sarkkört a havas tajgán, mikor haitik már a csé-csitt, de szándékom meddő, hiszen csivitol a metszőolló — a Börcehát löszös partján apám nyírja az otelló nem hasonlít rá semmi sem. rőt, tavalyi venyigéit. S hol is van a trópus nesze, mikor éjszaka a dzsungel j Váci Mihály: sűrűjéből az ég fele borzongatóan huhult fel a dobhanggal kevert zene? MERRE VANNAK Ki nem talál ellenfelére, Ö, mert sehol a nagyvilág az szánalmasabb, mint akit más táján a kikeleté a szerelem nem vett ölére, színében nem hasonlít rád, s erős barát nem bátorít. vidékem, ha észak felé repülnek már a vadlibák, Ki nem lel ellenséget, anva. sorsában nincs égtáj, irány, s hegyeink zsúpfödeleit nem tudja végül — merre vannak bepólyálja még a szürke, társai — haza sem talál. de forrósul a szívem, mint Annak lelke fonnyadt vitorla, kőkorsó, amit a tűzre szárny — s nem lel emelő szelet. öcsém tart, ha bort melegít. lapos tájakon megy botolva; Mocorognak már a meggyfás s nem sújtja égbe meredek. kaszálók és karós szőlők, Nem tudja az, kitől forduljon. s ameddig párásán ellátsz, és ki felé fordítsa arcát. éledezik a szülőföld, Hogy valakit szeretni tudjon. ez a partos, kicsi Hellász; — a szívet haragok szoktatják. Tersánszky J. Jenő: A botrány Alikor már úgy június vége lehetett. Urbonyik már kifürdőzte valahogy a kehet tüdejéből. És legfeljebb valamivel mérsékeltebben űzte a tivornyáit és szoknyázásait. De a tanítókisasszonyhoz, úgy tetszik, nem közelít többé. Viszonyom a tanítókisasz- szonnyal nem sokat lanyhult még heveiben. Oka bizonyára, hogy nagyon lopva, s nem túl sűrűn folynak találkáink. Komolyabb kötelékek azonban elejétől fogva alig hány- torgatódtak köztünk. Ebben valahogy az foglalódik, hogy Eszti, bár tudni s hallani sem akar másról, mint hogy első s egyetlen szerelme vagyok, de éppígy, mintha alig tudna róla, hogy anyakönywezető és pap is van. Legföljebb arról beszélünk: jó volna, ha ugyanabba a városba neveznék ki őt is tanítónőnek, ahová aztán engem is áthelyeznek. Hát az enyém már megtörtént. Áthelyeztek, éspedig az ország túlsó végébe. Sajnos megint erdészgyakornoknak. Három hetem van még itt Turhóbányán. Az volt az érzésem, hogy mikor bizonyos hűhóval közöltem ezt Esztivel, bár elko- morodik, mintha mégsem lenne túl nagy hatással rá, Sokkal nagyobbat láttam rajta egy félóra múlva, mikor bejön az erdészlegény, és azt mondja: — Mike úr, kérem, Bakos Attila úr meg Urbonyik igazgató úr azt üzenik, tessék átmenni Tinókhoz a kocsmába. — Ne menjen, ne menjen ezzel.. . ezekkel a pimasz .. . — mondja Eszti izgultam — De nézze, Esztike — feleltem —, az erdészem hívat Sárgapatakra, s az Attila kocsija visz be minket. — Menjen, hát menjen! Utálom magukat. Ö, hogy utálok minden nyomorult férfit. Részlet a szerző 80. születésnapjára kiadott -A céda és a szüzeim ű kötetéből. Ez volt a búcsúja tőlem, félig már a másik szobából. Attila különben a múlt hónapig önkéntességi évét szolgálta Rovignóban, a vadászoknál. S most másodízben tette tiszteletét Turhóbányán, persze, a vadászaton és a kocsmában. Fura, hogy mikor első ízben említettem őt Esztinek, akkor is mintha hasonló tüneteket tapasztaltam volna rajta. S éppígy Attila is másról kezdett beszélni, mikor a tanítóékról hoztam föl valamit. Hát, este ülünk vacsoránál éppen az erdészemnél Sárgapatakon. Attila is, Urbonyik is, én is, én még Krixmayer, a körorvos. Egyszerre Urbonyik fickója ront ránk, aki persze szintén ott lakik a tanítóéknál. — Do-doktor úr — lihegi —, ha-hamar! A kisasszony! Esztike bevett valamit. Meglehetős nagy hökke- delem. Krixmayernek szívesen odasuhíntanék egy pofont. Mert ha vacsorájától is állítják fel, azért undorító, hogy egy emberéletről lévén szó, nemcsak hogy nem leplezi, kedvtelenségét, de nem is a szerencsétlenségéről érdeklődik legelőbb hanem arról, hogy bőr- vagy szalmaüléses szekeren jött érte a fickó? De már megy is. De mindeközben jól látom, hogy az orvos és az erdészem, akik ketten legsemlegesebbek a tanítókisasszony körül, hát mindkettejük pillantásai Urbonyikra lövellőd- nek. Rám egyiké sem. Egészen észrevétlen maradhatok azzal a belső riadalommal és kavargással, ami oly sápadtságot von arcomra, mint^ ahogy a sátorponyva takarja kívülről egy rómcirkusz zenebonáját. Gyilkos! — riad bennem. — Talán ebben a pillanatban végez a halál, az üzel- meid miatt, egy gyönge élettel. Az eset tárgyalása alatt csöndesen kisompolygok az előszobába, s már porköpenyem a karomon s kalapom a fejemben, hogy ki rohanjak az utcára, a szekérhez, vigyen engem is Turhóbányára az orvossal. Erre az ajtóban, egyenest Krixmayer, az orvos pocakjának rontok neki. — Nos, mi az? — kérdezem. — Visszajön? — Ahh! — legyint bosszúsan. — Már másodszor járatják velem a bolondját. Jön a fickójuk, hogy fertőtelenítőt iszik a vacsorájára a kisasz- szonyuk. Most meg itt van utána a cselédjük, a másik szekéren, hogy nem kell neki orvos, már jobban van. A fene enné meg a Rómeóit és Júliáit a szerelmeskedésükkel, hogy felugratják az embert az asztaltól. Ezzel bemegy. Szóval a nagyobb veszedelmen én is túl volnék. Legföljebb az ijedelem tanulságán töprenghetek magamban a jövőre, mennyire tanácsos hitelt adni érzésnyilvánításoknak a nők részéről, akikkel regényt kezdünk felelőtlen, és pontnak hisszük a végére az áthelyezésünket?! Bartók Béla »Csodálatos mandarin» című táncjátékának filmváltozatát forgatják a Hunnia Filmstúdióban. A rendező: Szinetár Miklós. Táncolják a pécsi balett tagjai. A címszereplő Eck Imre. A képen: Bi ctus Mária. QYERMEKNAP KÖNYVEK KÖZÖTT (MTI-fotók.) Goda Gábor: (Folytatás a 7. oldalról.) Rizs- ika dédanyámat is, akiről már meséltem Tóth Florian úrnak. Úgy szerették azt a gólyafészket, mintha az hozta volna az egészséget és boldogságot a családba. — Persze, Rózsika, persze, hogyne érteném én ezt! Csak hát igazságtalan dolog, hogy ők, akiknek százszor annyi van, magát fejik. — NinCS igaza, Flórián úr, nem igazságtalan ez. Mindig a családnak van igaza, és aki a családon belül mindig igazságot akar tenni, az keserűséget okoz mindenkinek, de a legtöbbet magának. Nem olyan nagy dolog az az igazság, mint hiszik. Inkább tessék jóízűen falatozni, koccintsunk is, mert én nem iszom ugyan bort soha, de ezt a hazait, ezt igen, mert ha a színére nézek, szinte az egész családot látom, az elment öregekkel és a még ittlevőkkel együtt. Ezt itták, ezt dicsérték, ettől dülöngéltek, ezt hagyták örökül. Most már csak kicsiny a szőlő, ami megmaradt. A másik részét, a nagyobbikat kisajátították. Hogy milyen bort sajtolnak ott a szőlőből? Azt nem tudja senki. Csak azt tudjuk, hogy felhozzák a városba, elviszik Budafokra, és ott úgy olvad bele abba a rengeteg borba, a mi egykori kicsiny borunk, mint a Flórián úr könyve abba a rengeteg kötetbe, amit már összeírtak a világon. Egif kis nyelvművelés A hirdetések helytelenségei Nyelvében. stílusában alighanem a hirdetés a legelhanyagoltabb »műfaj«. Az ilyen szöveget rendszerint nem tollforgató emberei fogalmazzák, azonkívül — főképpen az apróhirdetésben — takarékoskodni kell a terjedelemmel, s a sürgönystílus nem segít bennünket a nyelvhelyességre való törekvésben. A szabatos tömörség ugyan stüus- beli erény, a sürgönystílus azonban nemcsak a bőbeszédűségnek ellensége, hanem számtalanszor a nyelvtannak is. Természetesen sok fordul meg a szerkesztőkön. Ügy látom, hogy szerkesztőink nem törődnek mindig eléggé lapjuk, folyóiratuk hirdetésszövegével. Tudom, van egyéb gondjuk is bőven, de azért több figyelmet fordíthatnának erre a »félreeső« területre. (Csali azok értsék magukra ezt a megállapítást, akiket illet!) Mindenesetre örülhetnénk, ha a hirdetések szövegének is volna valódi »gazdája«, nyelvi felelőse. Hogy milyen rosszul állunk e tekintetben, bizonyítja e cikkemnek példaanyaga, pedig az egészet jónevu országos napi- és hetilapjainkból gyűjtögettem. A szeiiitszioi figyelemnek, a hirdetések nyelvi ellenőrzésére való kiterjesztésépen is példaképünk ienet Arany János. Nagy költőnk any- nyira »mereszkedett«, hogy az o szerkesztette Szépirodalmi Figyelőben, az uj könyvek rovatában még egy magyartalan könyveimet is kijavított, zárójeloer. beleiktatva a maga helyére az elsikkadt egy fiatározat- lan névelőt. Meg is haragította vele a könyv szerzőjét. Sebaj! Nyelvünk »vé- aó&zeneme« orvenuezett. Most pedig szemergessünk a »gyujveiékoai«. Először a uyeivueiyesseg elleni vétségedet targyaij ük, azuian a Helyesírásiadat. Mindezt igen röviden. Már tobDszór írtunk arról a németességroi, nogy a kér igét nemegyszer tevejen io- nevi igenevvei Használjuk. Abban a Hetilapban, ameiy- oen épp erroi is jeien t meg cikkünk, ezt olvasom egy Hirdetésben: »A Doritekia merjük, ráírni: probaenea- iés.« (Helyesen: tessék vagy szivesneajek ráírni ...) Egy ismeretterjesztő folyóiratunkban, amelynek nyelvművelő rovata is van, nőnapok óta olvasna tünk konyvhirdetesekben ilyen mondatot: »A levágna to szelvényt kérjük borítékban postára adni.-« (Már figyelmeztettem a szerkesztőséget, hiába. Itt is természetesen tessék vagy szíveskedjem való a kérjük helyébe. Persze ott maradnat kérjük is, hogyha tessélc-kel vagy szi- veskeajek-kel loiy Mtjun, nem puszta főnévi igenév- vel. De így olykor mar túlságosan udvariaskoüunk.) Apróhirdetésben sem ritka az efféle mondat: »Jelentkezést kérjük a vállalat személyzeti osztályára oendl- deni.« (Ép magyarsággal: ~A jelentkezést tessek... beküldeni.« Itt nem szabad elhagyni a határozott névelőt a mondat elejéről!) A határozott névelő elha- gyogatása régóta pusztító járvány; be kellett törnie a hirdetések nyelvébe is. így kezdődik egy »apró« szövege: »Sashegy lábánál...« Egy másikból: »Várban, Du- na-parton vagy a Rózsadombon«; a Várban és a Du- na-parton elé is kellett volna a. Szinte rendszeresen elfelejtődik ez a névelő ilyen kifejezések elől: »Holdvilág utcában«, »Balatonnál«, »állomáshoz közel«. Már a múlt században is panaszkodtak a magyarul jól tudók, hogy sok pesti nem tudja, mikor jön valaki, mikor megy. »Hívjon, jövök)« — hirdetik a hívásra házhoz menők. Heteken át olvashattuk a Rádióújságban is RÁVISZ aláírással: »Hívjon, jövünk!«, de szerencsére egyszer csak erre helyesbedett az ajánlkozás: »Hívjon, megyünk!« Egyszerű a szabály: aki, ami az éppen beszélő vagy író felé közeledik, az jön (és hoz valamit), aki, ami távolodik tőle, az megy (és visz valamit). Per ze aki németül gondolkodik, annak nehezebb, mert különben is nagyon megszokta ezt a hibát. Van többek közt egy nagyképű kifejezése a hivatalok nyelvének, a rendelkezik valamivel; eszerint egy embernek vagy akár tárgynak nem ilyen vagy olyan tulajdonságai vannak, hanem rendelkezik velük. Ott ékeskedik ez a hirdetések szövegében is. Íme: »Keresünk belterületen telefonnal rendelkező, bútorozatlan, üres szobát, iroda céljára. »Miért rendelkezte- tik az üres szobát is? Hát nem jó a telefonos szoba? Mások meg »ruházati kereskedelmi szakképesítéssel rendelkező raktári dolgozókat« keresnek, ilyen meg ilyen x-szakképesítésű raktári dolgozók« helyett. Egy ■önnyugdíjjal rendelkező« hölgy pedig »nyugdíjjal rendelkező 70—80 éves férfinak az ismeretségét keresi. Hát kisebb becsülete van az önnyugdíjas nőnek és a nyugdíjas férfinak? Egy ugyancsak házasodni vágyó idősebb nő is így dicsekszik: Iparengedéllyel, főbérleti lakással és gépkocsival rendelkezem.« Higgye el az a hölgy, nem mond kevesebbet emígy, csak egyszerűbb, magyarosabb lesz a szava: »Iparengedélyem, főbórlefi lakásom és gépkocsim txin.A hirdetők általában szeretnek mindent körülményesen, fontoskodva kifejezni, úgy tekintélyesebb, nyomosabb az ügy! Így írnak: »Azonnali belépéssel felveszünk« vagy legalábbis »Azonnalra felveszünk« valakit. Mintha nem volna elég ennyi: Azonnal felveszünk ...! ily módon sok helyet és pénzt megtakaríthatnánk, többet, mint az icipici a, az névelő elsikkasz- tásával. — Csúf németes6ég a gyakori kimondottan: »kimondottan igényesnek« akarják sokan eladni ingatlanukat. A kimondottan magyarul : határozottan, való ■ ban, igazán stb.; itt így is jó lett volna: nagyon igényesnek. — A körülményeskedésnek érdekes kalmár formája a mindent fölöslegesen darabszám mérés: »egy darab háromszobás lakás«. Minden baj nélkül elmaradhat a darab. Még sokáig sorolhatnám, javítgathatnám a nyelvi fo gyatkozásokat, de lássunk legalább néhány gyakori helyesírási hibát is. »Szoba, konyhás«, »Kettő szoba, hal los« lakást szoktak kínálni, keresni. Még sose láttam hibátlanul (pedig benne van a Helyesírási tanácsadó szótárban): szoba-konyhás vagy egyszoba-konyhás, kétszoba-hallos lakás; a »kettő szoba összkomfortos« helyesen: kétszobás, összkomfortos lakás). — Sok az egybe- és különírási hiba. A »szabadrendelkezésű« így jó: szabad, rendelkezésű (lakás). A »garzon lakás« egy szó: garzonlakás. A »sok gyermekesnek« persze szintén egybe való: sokgyermekesnek (különírva mást jelent). »Bélyeg vétel, eladás«, helyesen: Bélyegvétel. — eladás.. — Az autógejzir-nek semmi köze az autó-hoz (a gépkocsihoz), tehát rövid o- val írjuk és mondjuk! Hadd fejezzem be idevaló, hírverő modorban: Magyarosan, magyarán hirdessünk! Dr. Fcrenczy Géza, az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa.
