Somogyi Néplap, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-04 / 80. szám

/ SOMOGYI NÉPLAP 8 Csütörtök, IMS. április 4. Szirmay Endre: A SZABADSÁQ HÍVÓ SZAVÁRA Menekülő csizmák huppogása, ugató lövegek feleselése, sárban és vérben fürdő napsugár t a csontozó szél metsző sziszegése készítette a szabadulást. Mert megjár a földnek, ami a földé, szabad gondolat az embereknekI Rozsdás remények fagyott rögei közt vágyak és véres hullák hemperegtek * történelem árkaiban. Mégis tavasz lett. És mi levetettünk halált, félelmet, mozdulatlanságot; megtöröltük szánkat; sáros homlokunk árnyékából szemünk is felsugárzott a szabadság hívó szavára. Janhmch Ferenc: ÁPRILISI ÉBRESZTŐ Ébressz föl engem, Április, fényét szellőkkel rázz, repíts szerte világgá — messze, hol kigyullad újra a Bokor,., ... Mert Magvető, kenyérszegő, majd Szántód partjain ülő napraváró barangoló, majd véres Dunából úszó Tavaszidéző vagyok én, örökszülető költemény, örökváró el-nem-múló, állal öklömön búsúló — Da véget ért a bésálét, mert új Nyájat hajt a Juhász t ahol" megy, ott új fény pereg: való szbadság, emberek, Nem Mg, üres szó-áriák, mitől visszhangot a világ: de hit t jótettel szeretet, való szabadság, emberek. NEMZEDÉKEK VACSORAASZTALNÁL (Folytatás a 7. oldalról) tükröződött, és talán egy egé­szen kevés ingerültség is. — Kisfiam ... Vendel bácsi kiteszi érted a lelkét... Tu­dod, milyen nehéz a jobb he­lyekre bekerülni... — Tudom, mama.... Én csak azon gondolkozom, hogy olyan egyszerű ez így ... — Egyszerű... 7 — Nincs ebben erőfeszí­tés... Szeretnék én majd valami, valami olyant, ami... Duha kapitány dörmögö lá­gyan elnevette magát, mint aki valami kedves, jelenték­telen tréfát hallott — Erőfeszítés, öcsém a ha­jóséletben is van ... — Az irodában? — Az iroda csak kezdet Hajóra is kerülhetsz majd. A hajózás kemény munka, és tele van csodával __ — Persze hogy tele van — szólt közbe Káliné, majd Du- ha kapitányhoz fordult, hogy véget vessen fia álmodozásá­nak: — Irma hogy van? — Csodálatosan érzi ma­gát, csak ezt nem tudja. Mon­dani kell neki. Meg is kérné­lek, drága Jolánom, ha arra jársz, ugorj be hozzánk és mondd meg- Irmának, , hogy nagyszerű élete van__ K ÁLI GVULA™^: ja kopasz fejét nézte, mely így tányérsapka nélkül saját- s igosan csillogott az esti fényben. Duha Vendel feje teljesen kerek volt és telje­sen kopasz. A bőr elegáns mély fénnyel csillogott kopo­nyáján, mint a biliárdgolyók parti ' kezdetén. Szemöldöke viszont bozontos feketén íveit szemgödrei felett, éles ellen­tétben végtelen homlokával. Az arc igazi ékessége azonban a dús, szájfölé hajló bajusz volt, melyen ünnepi alkal­makkal, oly családiasán tu­dott csillogni a sörhab, hogy az emberek megfeledkeztek a világ bajairól. Duha Vendel iga -re-, lénye szembogaraiban élt Gyémántfényű pillantása kemény parancsokat adott, ügyeket zárt le, máskor új harcot indított Káli Gyula sokszor látta, hogyan enge­delmeskednek Duha kapitány szemvillanásának részeg mat­rózok, idegen hajóstisztek, hogyan igazodnak hozzá ha­jók és sorsok... A szemek gyémántfényét a kopasz fej érdekes módon még külön fo­kozta. — »-És ezek testvérek- — tűnődött Káli Gyula, és anyjára pillantott, aki fárad­hatatlan vidéki asszony volt erős hajzattal, lágy arcvoná­sokkal, kis méltósággal, amit a ház és a kert tulajdonjoga még csak fokozott. — »Lehet hogy egyszer anyám is meg­kopaszodik- — gondolta, és igyekezett a beszélgetésre fi­gyelni. — Mindig mondom neki, de csak nevet rajtam. Azt mond­ja, hogy »ez olyan Duha du­ma«. — Az, Duha ... Most szer­zett be egy újabb macskát Ezzel együtt tizenegy macs­kánk van. Amerre csak lépek, macskák hevernek a házban, és micsoda lusta dögök... Ha nem lenne csapda, már meg­ettek volna bennünket az egerek. De ezen sem lehet csodálkozni, agyonetetá a ron­da dögjeit hallal. Majd bo­londok lesznek egerészni. Egerésszen az öreg Duha ... — A halakat persze a kapi­tány úr szállítja a macska­csordának ... — Tudod, hogy Irma kéré­sei milyenek... — Az a fontos, hogy ti is jól vagytok ... DUHA KAPI­TÁ N M eg/ ■ év le ” szivarra. A ka­nyargó, kókesszürke füst ta­pogatózva réseket keresett a tökindák szövevénye között. Néhány ideges lepke fölreb­bent és hangtalanul csapdo- sott a zöld növényfal, majd a mennyezet szögleteiben. Márvány obeliszkek, bronz­figurák. a hála és a kegyelet emlékművei hirdetik szerte az országban, hogy a magyar nép nem feledkezett meg azokról a szovjet emberek­ről akik a legdrágábbat, éle­tüket áldozták hazánk sza­badságáért. Dicsőség a hő­söknek, akik vérüket ontot­ták hazánk szabadságáért — hirdetik az emlékművek ta­lapzatán a kétnyelvű felira­tok. Dicsőség azoknak, akik­nek tette Magyarország tör­ténete leghumanistább sza­kaszának nyitányát jelen­tette. Az országban levő felszaba­dulási emlékművek közül mutatunk be most néhányat. Szovjet hősi emlékmű Kaposvá­ron, a Szabadság parkban.

Next

/
Thumbnails
Contents