Somogyi Néplap, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-04 / 80. szám
CMHSriSk, 1968. április 4. 9 SOMOGYIKtPlAS HUMOROSÁN Emlék tábla-avatás — Így néztünk ki, kisfiam, csak darák itefküll ÜNNEPI ADÄS PINTÉR ISTVÁN: 25 4 NAGYPAPÁT KIHÍVJÁK A MOZIBÓL Világoskék overall«; repülők sorfala között vonul be a templomba a díszmagyaros vőlegény s menyasszonya. A kormányzó alten- garnagyi egyenruhát visel, a nószasszonyát, a menyasszony mostoha anyját vezeti karján be a templomba. A főméltóságú asszony, aki csipkefátylat és viola és fehérselyem magyar díszruhát hord gróf Edelsheim-Gyulai Lipót karján lépi át a templom küszöbét Uszályát két, öt-hat éves apród viszi. Az esküvőn Ravasz László püspök précS- fcák — Minél magasabban áH egy hajlék, annál messzebb látszik a világossága Ti olyan hajlékban laktak, ahová az egész ország ellát és az egész ország felnéz! Az esküvői ebédről a fiatal pár hamar megszökik, hogy még sötétedés előtt elérjék Velencét, nászútjuk első állomását A budaörsi repülőtérről Horthy István saját egymotoros sportgépéveí indulnak útnak. Oüpragrarru Velence, Róma, a szicíliai Catena, aztán a Földközi-tenger átrepulése, Tunisz, Tripollsz, Bonghasd, Sohan, Kairó. Utána berepülik egy kicsit a Nílus partját elrepülnek a luxért, aztán az asszuasni, majd a wndi halfaj repülőtérre, s onnét vissza Kairóba. A második tatawi: Haifa, Aleppo, Adana, Ankara, Isztambul, Szófia, Belgrad és vissza Budapestre. A nászút tizenkét országon át vezet. Ezek közül Egyiptom, a Francia-Tuntex, az angol Palesztina és Szudán hadban áll Németországgal. Ezt a lapok nem győzik hangsúlyozni. Hiszen Magyarországon ekkor még mindig béke van. Igaz, hogy furcsa, félelembe*, nélkülözésekkel teli, behívásos, jegynendsaeres béke, dehát más európai államok már br.dhan állnak. Mit bizonyít a fényes, békebeli esküvő te, ba nem mást, hogy »Magyarország a béke szigete?. . jm A nászút kellemesen telik dl. s hazaérkezés után rövidesen — a kormányzó kívánságára — a minisztertanács Horthy Istvánt kinevezi a Magyar Királyi Államvasutak elnökévé, majd nem sokkal később a kormányzó kinevezi fiát . államtitkárrá és ezzel médtóságos úrrá. Az aranyifjú azonban nem akar megkomolyodni. Hacsak teheti, megszokik hazulról, ellátogat régi kedves mulatóiba, ahol természetesen szívesen fogadják a régi pajtások és lányok. Gyakran fel is önt a garatra, s olyankor nem éppen hízelgőén nyilatkozik feleségéről. S miközben a kormányzói pár boldogan veszi tudomásul, hogy nemsokára nagyszülők lesznek, a jövendő apát Ily asszony még az ilyenkor szokásos asszonyt ügyeskedésekkel sem tudja otthon tartani. Ha a férjévei nem is értik meg egymást, annál nagyabb az egyetértés közte és anyósa között A 'TróSdsasszony élvezi a budai Vár pompáját és anyósával együtt tervezgeti a születendő gyermek jövőjét A nagyravágyó Horthy család legújabb tagja és az anvós szilárd szövetséget köt amelynek kettőjük közös tulajdonsága, a nagyra vágyás az alapja.«. Még mielőtt megszületne a legfjabb Horthy, fekete zászló kerül a kormányzói rezidenciára. 1940. június 26-án grőí ifi- Károlyi Gyulán«, született nagybányai Horthy Paula meghal. A belügyminiszter nemzeti gyászt rendel el, mintha királyi hercegnő távozott volna el az élők soréból. A halottat a ken- deresi temetőben, a Horthy-ikriptában helyezik örök nyugalomra Aztán Pejacsevich grófnő halálairól érkezik hír. Á temetésre nem utazik el Horvátországba az unoka, hiszen már nagyon előrehaladott az állapota. Budapesten rendezhetnek gyászistentiszteletet az emlékére, amely után Horthy István- nénak kedve szottyan egy kicsit kocsdkázni. ö vezeti a férje világoskék sportkocsiját, s ezzel mennek föl aztán a Várba is, ahol együtt ebédelnek az idősebb Horthy házas- párraL Este a férfiak moziba mennek — Horthy István elkíséri apját a Dankó Pista című, a századik magyar film díszbemutatójára az asszonyok pedig odahaza maradnak. Ekkor kezdődnek Hy asszony szülési fájdalmai. Azonnal értesítik a moziban a nagyapát és az apát, s azok otthagyják az előadást A kormányzó gépkocsija a Várba vezető úton találkozik a főméltóságú asszony autójával, amelyben a menyét viszik a szanatóriumba. Ott már teljes orvosi kar, a megtiszteltetéstől remegve várja a nem mindennapi szülő nőt ESgyszerre három szülőszobát jelölnek ki számára A főméltóságú asszony, miután meggyőződött róla, hogy menye jó kertekben van, visszatér a Várba, ahol Horthy István, felhasználva az alkalmat az ívásra, gyorsan apasztja a ko nyakkészletet Nála azonban sokkal ízgatottabb a nagyapa, ki csak azután hunyja álomra a szemét amikar reggel hat óra után végre jelentik: fiúunokája született A Magyar Távirati Iroda azonnal köz® a világgal: < »A kormányzó úr öfóméltósága István fiának felesége, született Edelsheim-Gyulai Ilona grófnő ma, 1941. január 17-én a reggeli órákban a Siesta-szanatóriumban fiú gyermeknek adott életet Az anya és az újszülött a legjobb egészségnek örvendenek*. A Pesti Hírlap így ünnepli az eseményt: »Oj hajtás nőtt a nagybányai Horthy nemzetség ősi fáján ezen a téli napon, és a magyar nemzet minden tagja hálásan érzi a Gondviselés kegyelmét amely megengedte, hogy Országgyarapító Horthy Miklós neve és élete méltó utód (árban folytatódjék, távoli magyar jövendőnk üdvére és dicsőségére. Amikor tehát most együttérző szeretettel osztozik minden igaz magyar kormányzónknak és családjának örömében, az elmondott és az el nem mondott, a hallható és néma szerencsekivánatokból egyformán az a szívből jövő fohász csendül az egek ura felé, hogy óvja, védje a Horthy nemzetség legifjabb sarjának életét és avassa méltóvá ezt a fiatal életet a Horthy ősök magyar erényekben oly gazdag életéhez, elsősorban pedig a Nagypapáéhoz, akinek áldásos és bölcs országlása eljövendő nemzedékek nagy és boldog Magyarországának útját építi-«. A szép, kék szemű, három és fél kilós kisbaba bájosan gügyög, követeli a fejecskét* természetesen fogalma sincs róla, hogy 6 nem akármilyen csecsemő, hanem egy jövendő dinasztia sarja. (Folytatjuk) Please, monsieur, Sodawasser ! ELŐZMÉNY Egy hazai vendéglátóipari üzemegységben (azelőtt: kocsma, vendégló, étterem, resti). Egy pohár szódavizet kértem. A föpincér végigmért, és néhány kérdést tett föl nekem. Őszinte feleletet várok — mondta. — Mi jellemzi mai gazdasági életünket, nos? — Az új mechanizmus — vágtam rá. — Miből él az üzletvezető és a személyzet? — Az üzletmenetből eredő bevételből. — Mi jobb: a iStandon pezsgő, a tokaji szamorodni vagy a szódavíz ? — Embere válogatja. Én szódavizet kérek. — Becsületes magyar embernek taHja ön magát? — Igen, azt hiszem. — Téved, kedves vendég, ön fúrja az új mecha nizmusL Kitámólyogtam. V ÁLLOM A5 Nem szeretem az »a« betűvel kezdődő szeszes italokat, tehát a bort, a sört, a pálinkát, a gint, a pezsgőt, és a többit. Nem tehetek róla, abszti- nens vagyok. Arról sem tehetek, hogy a költészet és a vendéglátóipar futó találkozásából olyan nézet született, hogy »bort iszik » magyar, nem pediglen vizet«*. Ahft, ezért nem lehetek én becsületes magyar ember. Hát persze, az én szomjamat — vesztemre csak a szódavíz oltja. Hm • • • ba én előre megsejtem ezt a konfliktust, már zsenge koromban dehogyis anyatejet, inkább anyaszeszt szür- csöltem volna. ketfetc BORJÜ Gondolom, nehéz lehet kétfejű borjúnak lenni. Az emberek minduntalan rácsodálkoznak. Biztosíthatom a kétfejű borjakat, az én helyzetem sem sokkal könnyebb, mivel szódavizwó vagyok. Ha e* egy pohár szódát kérek a pincértől, 6 alig akar hinni a fülének. Tüzetesen szemügyre vesz, alkalmasint még W «* kérdez, mint fentebb láttuk, és megállapítja, hogy fúrom a mechanizmust DRÁGÁBB A CHIANTINAL Nem akarok igaztalan $ illúziókeltő lenni. A szódavíz- ivók ellen a kapitalizmus is védekezik. Például Becsben egy pohár szódavíz vagy egy pohár narancsszörp ára között alig vau különbség. Itáliába« a szódavíz drágább, mint a vörösbor, a chianti. A kapitalista világban még a levegőt sem adják ingyen. Hát még mennyit kell fizetnie annak, aki ilyen-olyan kedvtelésből kétfejű borjú akar lenni! Egyszer megkérdeztem egy nyugati nagyvendéglőst van-e nála bevételi terv? Ezt felelte: — Nálam ilyesmi nincs, de aki azt nem teljesiti, az röpül! Ebből láttam, hogy kicsi a világ, s az sem fenékig szódavít. RAVASZDI MÓDSZEREK Megérthetik lelkivilágomat: becsülete» magyar ember, s nem kétfejű borjai akartam lfitmi. Beültem tékát egy ilyen üzemegységbe, jött a pincér, kezébe nyomtam egy tízest, mondtam: tegye el, ez a magáé, mindössze egy pohár szódát hozzon érte. hozott. Meglehet, bogy a pincér magában oktondi- nak nézett, de semmiesetre sem kétfejű borjúnak, ö mosolygott, nekem szemem se rebbent, úgy fogtam föl a dolgot, mintha ezt a szódát Bées- ben ittam volna, felárral vásárolt valutáért. Jobb trükk után vágytam. Betelepedtem egy másik üzem- egységbe. Hanyagul «tvetettem magam egy székben, fejemen hagytam a kalapomat. KÖrülbáméazkod- tam, mint aki jobb helyekhez van szokva. Jött a pincér, és én idegen nyelven kér- iem a szódavizet, spriccelő mozdulatokkal, és bárgyún. A pincér meghajolt, elsietett, és hozta a szódavizet. Nyajasan mondta: »-Please, Monsieur, Sodawasser!* Hát igen, kérem, akinek néhány ezer dől- lár lapul a zsebében, az nálunk már akár szódavizet is ihat. Na meg egy trükk. Beültem az üzemegységbe, kitettem az asztalra egy amerikai cigar ettás dobozt, amelyben tizenkét Fecske lapult. A pincér, miközben a szódét kértem, rápillantott a dobozra, és mivé látta, bogy nem akárkivel van dolga, örömest hozott egy pohár szódát. További trükkjeimet nem leplezem le. Elvégre ezentúl is szódát akarok ütni. FÖLÉNYBEN A fejlemények megnövelték önbizalmamat. Már nem éreztem magamat kétfejű borjúnak, hanem egyfe- jű magyar állampolgárnak, aki munkával keresi a vendéglátóipari üzletekben elköltendő pénzét is. Magamkoz kértem a főpincért, és föltettem neki néhány kérdést: — Mi jellemzi mai gazdasági életünket? — Az új mechanizmus — vágta rá. — Miből él az üzletvezető és a személyzet? — Az üzletmenetből fakadó bevételből — felelte ö. — Hallott már erről az üzleti elvről: nagy forgalom, kicsi haszon, továbbá hogy sok kicsi sokra megy? — Ö, igen, még gyerekkoromban. — Fontos-e önöknek, hogy én itt, és ne egy másik üzletben fogyasszak? — Hajaj! — Akár ha szódavizet is? — csapiam le rá. — De kérem tisztelettel — felnyögött —, egy üveg pezsgőn mégis csak több a haszon, mint egy üveg szódán_ ? — Akkor ön fúrja a mechanizmust! a x, /