Somogyi Néplap, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-04 / 80. szám

Csütörtök, 1968. április 1.

5

SOMOGYIWtrtAY

A régiről Thrirzó László építészmérnököt, a városi tanács építési osztályvezetőjét kérdezem. A válasz előtt térképet terít az asztalra. Rajta barnás színnel megvan még mindegyik régi ház. X papír hűen őrzi a múltat. Az új épületeket ábrázoló térkép mellett mementó is lehetne.

szem, a kőművesek éppen úgy, mint az építésvezető azt nétését a harmadik ötéves tervre irányozták elő. Az egész lakóirta: Kercza Imre

Fényképezte: Grábner Gyula

— A földszintes épületek kommunális ellátottsága hiányos volt. Csak a villany és a víz (ez sem mindenütt) jelentette a kényelmet és az egészséges körülményeket. A csatornázás nagyrészt hiányzott Ezen a területen, amelyet a Kalinyin lakótelepnek szántunk, 960 földszintes lakásban kereken négyezer ember élt. Mert a földszintes házak ellenére sok ember lakott itt. Volt olyan épület, ahol három-négy család is meghúzódott. A körülményeket, azt hiszem, nem kell különösebben részletezni. A tervek szerint ennek a tm

telep területe nagyobb ennél. Pontosan 50,9 hektár. Ezen az eredetinél jóval több lakást építünk majd. A Pécsi Tervező Intézet most módosítja az egész további programot. A számítások szerint — ha a lakótelepi beépítés helyett a városiast választjuk — ÍAzen- kettő-tizennégyezer ember számára tudunk még kényelmes otthont biztosítani.

Az építési osztályvezető a jövő embere. Az építésvezető a jelent akarja szebbé tenni. Ketten kísértek végig a Kalinyin lakótelepen, hogy a múlt mellett a jelent és & jövőt-is megmutassák. A múltból az alkotó ember tenniakarása teremtette meg a jelent, s erre a jelenre már építeni lehet a jövőt. A múltat senki sem keresi itt a színes épületek között, de a jelen könnyen viszi a gondolatot a jövő felé. Az új városrész megszületett. Gondjaival, örömeivel együtt immár évek óta Kaposváré, de úgy tűnik, a gondokban többen is osztoznak, az öröm pedig mindenképpen az itt éU embereké. Hatása felismerhető, hiszen az embereit, akik itt laknak, más körülmények között élnek. A galambősz építésvezető is erre célzott, amikor így búcsúzott:

— Mondtam, hogy nehezen hagyták ott az emberek a régi épületeket, amikor először szóba került az új lakótelep, de azt hiszem, lehetetlen lenne most visszaállítani a régit; eltűnt végleg.

S jó, hogy eltűnt

rületnek a fele tizennégyezer embernek nyújt majd kényelmes otthont.

A régi térképet szó nélkül hajtjuk össze. A számok sejtetnek valamit az öt évvel ezelőtti valóságból, de nem mondanak el mindent. Beszélni igazán csak a régi lakók tudnának. Egy részük most is itt él az új lakótelepen, más részük pedig házat épített, korszerűbbet, jobbat a régi helyett a város más helyén. Az új lakásokkal együtt új életformát is kezdtek. A régi házakhoz csak egyre szürkülő emlékek fűzik a volt lakókat.

Az építésvezető már nem dolgozik a Kalinyin lakótelepen. De a munka minden fázisát ismeri most is. A korszerű áruház előtt számolni kezd. Pontosan számolja a lakásokat, aztán a végeredményt közli:

— Eddig kilencszázhuszon- hat lakás épült fel. Meg Itt van az óvoda, és az új tizenhat tantermes általános iskola is készülőfélben van már.

A városrész házai között még inkább érződik a tavasz A színek kavalkádja, újra és újra rohamra induló gyereksereg, a fakadó fák visszavonhatatlanul a tavaszt idézik Születése óta az ötödiket köszönti a Kalinyin lakótelep. Kívülről ezt látja az ember. A lakásokról pedig a volt építésvezető mesél:

— Az építész milyennek tartja a lakásokat? Azt hízik, ha ők laknának benne, hogyan tudnák berendezni. Jó elrendezésű, kényelmes házak ezek. Amikor az elsőket építettük, még sláger volt a tég- la-középblokk. Azóta már sokkal korszerűbb építési anyagok vannak. Középblokkból kevés ház készül már. A nagypanell járja. Es ebben a városrészben ebből is épült kettő.

A kontraszt óriási: az új lakótelepen — szinte emlékeztetőként — ott áll néhány a régi Honvéd utcai házakból. Napjaik már meg vannak számlálva. Olyanok, mint a múltból egy darab. A jövő egészen más. Hiszen a Kalinyin lakótelep tovább épül. A tervek már készülnek.

— Az eredeti terület beépiDCmper morog bele a harsogó tavaszba: tonnányi törmelékkel fut végig a poros úton. Később gyermekcsapat

tek? Az emberek sokáig ragaszkodtak ezekhez a házakhoz meg ahhoz a néhány szilami az udvaron nőtt. tavaszán, amiépületeket elkezda sár miatt. Azok is örültek, akik a régi házakból jöttek az újakba. Mert tudja, milyenek voltak a régi házak? Csupa vályogfal, csupa hetvennyolcvan éves épület. Meg taTávolabb munkások válogatják a vályog közül a téglát.

— Tudja, mi volt itt öt évvel ezelőtt? — kérdi kísérőm. A galambősz ember valaha építésvezető volt itt a lakótelepen. Minden házat ismer, minden lakásban járt. Tudja, melyik lakás alatt csúszott meg a föld, s azt is tudja, hogyan tömték el a frissen fölfedezett pincét a munkások. Es látta, amikor halomra dőltek a régi házak. Az ősz embert Németh Józsefnek hívják.

— A pincékkel nehéz volt boldogulni. Olyan dohosak voltak, akár a régi lakások. Mert néhánytól eltekintve nagyon öreg házak álltak itt a Honvéd utcában. És tudja, mit nem értők falazni, még álltak Itt a régi házak. Mi mindig azt figyeltük, hogy mikor nő az új a régi fölé, mert akkor hittük el először, hogy egy új városrész születésénél vagyunk jelen.

— Azt kérdi, nehéz volt? Aki szereti a szakmáját, annak nem lehet nehéz. Szép munka volt ez. Ahogy szaporodtak a házak, úgy nőtt a gyereksereg itt a régi épületek helyén. Tudom, ha újra kezdenénk, egy sor dolgot másként csinálnánk, dehát eddig még senki sem épített közülünk ekkora lakótelepet. Az utcák, a járdák csak később készültek el. Az első lakók még sárban költöztek, és egyik sem mérgelődött

Ián még több is. Nagy részét idegenek bontották le a cserépért meg a fáért. Más értékük nem nagyon volt. Az állam mégis jól megfizette mindegyik házat, azért, hogy új városrészt építhessen a régi helyén.

rtf? V«. nmyiia 1 ,1 r