Somogyi Néplap, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-04 / 80. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Csütörtök. IMS. áprflfa 4 REPÜLŐVEL VERSENYZŐ SZERELVÉNYEK Egy amatőr kutató bizonyítékai KADARKÚT 830 ÉVES Ojságcxt olvastam egyik nap zeneszó mellett. Nem zártam el szovjet táskarádiómat a hírek­nél sem. Félfüllel figyeltem a külvilág eseményeire. S akkor egy információ hirtelen lázba hozott. Egy kellemes fárfihang arról beszélt, hogy Kalinyin- ban megkezdték egy légpárnás vonat gyártását. Az ottani va­gongyár új szerelvénye több mint háromszáz kilométeres sebességgel száguld majd, egyelőre még nem tudják, hol próbálhatják ki a rakétavona­tot. Elzártam a rádiót, s fölidéz­tem magamban Őszi látogatá­somat a kalinyini Vagongyár ban. Ezer vasúti kocsi évenként Minden hétfőn, kedden, csü­törtökön és pénteken délben meg^y színű szerelvény süvít át Kalinyinon. A város lakói suhogó hangjáról ismerik meg az Auróra expresszi. A város jubileumi ajándéka, amely a legendás cirkáló nevét viseli, Moszkva és Leningrád között közlekedik, s öt óra alatt teszi meg az ország szíve és a Lenin városa közötti hatszázötven kilométert. Mindössze egyszer áll meg közben, Balagojéban. Helyenként száznyolcvan kilo­méteres sebességgel száguld az expressz, ■ az orvosok és a pszichológusok javaslatára áll itt hét percet a vonat. Át­vizsgálják a kocsikat és le­cserélik a vonat személyzetét. Nyikolaj Petrovics Kalabkov mérnök, a műszaki informáci­ói osztály munkatársa kala­uzolt a tízezer munkást fog­lalkoztató vagon gyárban. Kis­ujjában van minden, hiszen az édesapja is itt dolgozott, ő pedig már negyven évet töltött el a gyárban. A múltról beszélt először: — Francia és Belga tőkések átapították ezt a gyárat a múlt század végén. Olyan műhelye­ket építettek, hogy nem felel­tek meg az orosz éghajlatnak. Télen odafagyott a munkások keze a vashoz. A vasúti kocsik kerekeit kézzel görgették vé­gig az udvaron. Ezért ragadt rá a kerék műhelyre a csont­törő jelző. Két képet tett elém a múlt és a jelen közötti óriási kü lőnbség érzékeltetésére. A mát az Auróra expressz képviselte. A múltat pedig egy ormótlan fa vasúti kocsi, amelyet vas­kályhákkal fűtöttek, petróle­um lámpával világítottak meg. A kocsi oldalán ez állt fehér betűkkel: IV. osztályú kocsi 40 embernek vagy 8 lónak. Kétszáz kilométerrel száguldó Orosz Trojka Lenin-renddel kitünteted: igazgató, Vlagyimir Vaszilje vies Versinszkij igazgató vála­szolt arra a kérdésemre, hány vasúti kocsi készül ma évente Kalinyinban. — Több mint ezer. Most tér­tünk át egy sokkal kényelme­sebb, a réginél harmic kilo­méterrel gyorsabb kocsitípus sorozatgyártására. — S min dolgoznak jelenleg a konstruktőrök? — A szuperexpresszen. Alu­míniumból készítjük a több mint kétszáz kilométeres se­bességgel közlekedő kényel­mes, kondicionált levegőjű, vlllanyfűtéses és fénycsövek­kel megvilágított kocsiba' Az új vonat vázlatait Vla­gyimir Giorgijevics Jcuré, a főkonstruktőr helyettese mu­tatta meg nekem. — Rövid távolságon verseny­re kelünk a repülőgéppel. Féldául Leningrádba kényel­mesebb expresszen utazni. A kocsik belső terének kialakí­tásában, berendezésében fel­használjuk a repülőgépgyártók tapasztalatait. Á kocsikban hátra hajtható repülőüléseket talál, az újban pedig már forgatható üléseket helyezünk el. S még nagyobb kényelemre törekszünk. Hotel-, panoráma­kocsikat gyártunk majd fürdő­vel, zuhanyzóval és megfigye­lő kupolával. Az új superexpressz »ke­resztapja-« egy leningrádi la­kos. Tizenkétezer pályázó kö­zül az ő ötlete tetszett meg legjobban a gyáriaknak. A trojka a száguldás és a gyor­saság szimbóluma. Borisz Polevoj nem ismert rá az üzemre Saját írója is van a vagon­gyárnak. Borisz Polevoj nevét hazánkban is jól ismerik az olvasók. Az egy igazi ember íróját szoros szálak fűzik a vagongyárhoz. Harminc évvel ezelőtt újságíróként három hó­napot töltött itt, együtt dolgo­zott az egyik kovácsbrigáddal. Első komoly regényét, a Forró műhelyt az itteni élmények hatására írta. Polejov tavaly újra ellátogatott a gyárba — s nem ismert rá. Ahogy tré­fásan megfogalmazta: csak annyira hasonlít a megszépült, korszerű üzem a régihez, mint a fiatal unoka az öreg nagy­apára. Az akkori kovácsok mai utódai man ipulátorokkal emel­getik magasba a megmunká­landó tengelyeket. Az egykori verejtékező -munkából a kor­szerű technika révén játék lett. Az Auróra új korszakot nyi­tott a gyár életében S most az Orosz Trojka, a rakétavonat még hatalmasabb távlatokat nyit testvérvárosunk vagon­gyára előtt. . , Lajos Géza Kadankúttal nem először ta­lálkozunk a helytörténeti-hon­ismereti mozgalom példája­ként. Éveken át jelentős pénz­történeti, néprajzi, pásztortör­téneti kiállításaival méltán hívta fel magára a megye, a közvélemény figyelmét. Nem­régen negyedik — helytörténe­ti — kiállításukat is megren­dezték. Megőrizni amit lehet A művelődési ház klubjában régészeti leletek és fotodoku- mentumok vannak a tárlók­ban. A falakon középkori fegyverek,, néprajzi tárgyak, rajzok, térképek és sok-Sok fénykép. Valamennyi a község fejlődését, kulturális fölemel­kedését szemlélteti. Fábián Gáborné tanárnő ve­zeti a tizennyolc tanulóval működő honismereti szakkört. Öra közti szünetben váltunk néhány szót, miközben tanít­ványai a kiállítást nézegetik. — Földrajz szakos vagyok, és régóta gyűjtök helyi nép­rajzi tárgyakat — »-Megőrizni, amit lehet-“ — jelszóval. A ha­zafias nevelésnek szerves része 1949-BEN KEZDŐDÖTT... Egy tsz-elnök emlékei Sok évved ezelőtt, amikor a falu embere még cáak ízlelgette a szövetkezeti gazdálko­dást, így fakadt ki a Barcsi Járási Tanács egyik munkatársa: — Képzelje, kimegyünk kollektíván, hogy segít­sünk nekik az aratásban. És erre ők? Ültek a kis- padan, és nézték az ér­kezésünket. Ünneplőben voltak, mert éppen va­sárnap volt. Azt hiszi, segítettek:? Dehogy. Hagyták, hadd izzad­junk ... Mindez Istvándiban történt, röviddel az Üj Élet Tsz fölfejlódése után, akkor, amikor szerte a megyében a fa­lu embere még csak íz­lelgette a szövetkezeti gazdálkodást... — Akkor Is tavasz volt. Pezseg a határ a tavaszi ve- rőfénybem. Nyári meleg lopa­kodott a tavaszi hónapokba. A gépek mögött porfelhő kava­rog, a lovak háta kiizzad a szerszám alatt. A kertekben virágok díszlenek, a házakat csinosabb ruhába öltöztetik, s a frissen meszelt épületek kö­rül virágba borult barackfák pompáznak. Mintha pattoga­A Kupa Borharapó nyitvatartása megváltozott Űj nyitvatartás 10—14 óráig, délután 16—20 óráig. Szünnap: vasárnap. Jő minis égő fajborok nagy választékban. Somogy megyei Vendéglátó Vállalat (6954) Dél-somogyi fia fa tok, figyelem ! * A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat nagyatádi székhellyel, kollégiumi ellátással kőműves és ács-állvá­nyozó tanulókat vesz íöl. Jelentkezni lehet az 524. sz. Szakmunkásképző Intézetnél, Nagyatádon. Felvételhez 8 általános iskolai, bizonyítvány, pályaválasztási és alkal­massági orvosi igazolás szükséges. (8314) tott kukoricával tűzdelték vol­na fel az ágakat. Ez <a mai Istvándi. Az ut­cákon senki sem jár, minden­kinek a keze munkával van tele. A délutáni buszról diá­kok szállnak le, Barcsról, a gimnáziumból jönnek. Jakab István, az Üj Élet Tsz elnöke is a járási székhelyen tárgyait fél napot — Amerre eljöttünk, min­denütt dolgoznak. Ahogy el­néztem a határt, nem kell szé­gyenkeznünk nekünk sem. Ha valami rendkívüli dol'og nem jön közbe, ez az év is jól sike­rül. Most már az eredmények is köteleznek bennünket — 1949-ben alig hat-hét csa- ád vágott neki a közös gaz­dálkodásnak. Két évvel később .nég két szövetkezeti csoport alakult a faluban, ezek már valamivel nagyobbak voltak az elsőnél, s a három együtt már a falu többségét tömörí­tetté magába. 1956-ban aztán felbomlott a Petőfi, a Szabad­ság és az Április 4. Tsz is, de 1957-ben azok, akik az előbbi három csoportnak a mag'át képezték, megalakították mint­egy 500—600 holdon az Űj Élet Termelőszövetkezetet. Er­re a magra épült lOőO-ben, a fölfejlődéskor a mostani közös gazdaságunk, amely az elődjé­nek a nevét vette fel — mond­ja az elnök. Jakab István 16 évvel ez­előtt kóstolt bele a termelő­szövetkezeti életbe. — Akkor is éppen tavasz volt. Előbb gyalogmunkás, majd 1955-ben .állattenyészté­si brigádvezető lettem. Az el­lenforradalom alatt feloszlott a közös gazdaság, s 1959-ben lép­tem ismét vissza a szövetke­zetbe, újra állattenyésztési brigád vezetőként. Három évvel később megválasztottak elnök­helyettesnek és üzemegység­vezetőnek. Most már több mint négy éve vagyok elnöke az Üj Élet Tsz-nek. — Az igazi nagyüzemi gaz­dálkodás a fölfejiódéssel kez­dődhetett Istvándiban. Több mint 3000 holdon dolgoztunk, csaknem háromszáz családunk volt Igen, botladozott ez a szövetkezet, máshonnan kellett segítséget hozni, s ez bizony nem volt hízelgő az istván- diakra nézve. Nehezen talál­ták meg a helyüket az embe­rek, szervezési, irányítási gon­dok nehezítették a munkát. Tizenhét forintos munkaegy­ség-érték, ugye, nem sok, de volt esztendő, amikor csak ennyi jutott. 1962-ben indul­tak másként a munkák. Nem érdekes, hogy nálunk minden új tavasszal kezdődik? Mert ez is akkor volt, tavasszal. Ab­ban az évben voltak burgonya- tábláink, amelyekről holdan­ként 160 mázsa termést taka­rítottunk le. Év végén pedig 36 forintot ért a munkaegység. Ez az eredmény megnyugtatta a tagságot, felrázta őket, bi­zalmat öntött beléjük. Nem is volt aztán már hiba. — Azóta egyenletesen erő­södtek? — Egyszer három évvel ez­előtt visszaestünk 32 forintra. De később elértük a 40 fo­rintot Tavaly pedig már nem munkaegységre, hanem mun­kanormára dolgozott a tagság, készpénzt kapott a munkájáért, ötvenhárom forintot, ért egy munkanorma a múlt évben, s egy-€gy tízórás munkanapra átlagosan 72 forint jutott. Mindezt a terven felüli beru­házások ellenére értük el. s még félmillió forintot tartalé­koltunk is Nem csoda, hogy most már 350 családunk van, és jönnek, egyre jönnek visz- sza az emberek Istvándiba. Munkát kell adnunk nekik. Márciustól gyümölcsös] ádálwt gyártunk a kibővített fűrész- gatterban, vállalati megrende­lésre. Megszűntek a régi gon­dok, most új gondokkal, prob­lémákkal találkozunk, de ezek már nem olvan nehezek, mint a r^ffiek voltak ... Változatos volt a szövetke­zés úria Istvándiban 1949-től napjainkig. Eav darabka tör­ténelem ez a falu lakóinak éle­tében. a negwenhat éves Ja­kab István tsz-elnök életében is. Érdemes visszapillantani a megtett útra a mostani tava­szon ... Hemesz Ferenc Általános Iskolások a 830 éves község kiállításán. a szűkebb haza, a szülőföld megismerése is ... Ehhez sze­retne hozzásegíteni a mostani kiállítás. Tulajdonképpen egyetlen fillér nélkül, néhány kölcsönkért üveggel, a saját anyagunkból — elsősorban Répái Lajos bácsi gyűjtemé­nyes anyagából — rendeztük meg. Velem ő szerettette meg igazán a honismereti munkát... 1600-ban „már község” Répái Lajos, a község gyógy­szerésze, a honismereti munka és az érmegyűjtés nesztora a -negyében — régi ismerősünk, ö rendezte a néhány évvel ez­előtti értékes pénztörténeti kiállítást meg az azt követő­eket is. Régi kutatója, króni­kása, ismerője a község múlt­jának. ö mit tart fontosnak szén a kiállításon? — Történeti áttekintést aka- ~unk adni és dokumentumok­kal bizonyítani akarjuk, hogy Kadarkút — korábbi ismere­teinkkel ellentétben — már 1137-ben lakott település volt. Karonfog, az egyik tárlóhoz vezet. Az üveg alatt .korabeli följegyzések fotókópiái, hite­les szövegfordításai és tárgyi adalékok a község csaknem nyolc és fél évszázados múlt­jához. — Eddig csak Bél Mátyás történetíró följegyzéseit tart­hattuk hitelesnek. Ezek szerint Kadarkút »már» az 1600-as években létezett. Erre támasz­kodik. rá hivatkozik egy 1955- ben kiadott tudományos érte­kezés is. Pedig Kadarkút bizo­nyíthatóan éppen 830 éves ... Perdöntő dokumentum a „Capsa N. 13” alatt Az üveg alatt egy birtokfel­osztási okmány másolatára mutat. Ez azt bizonyítja, hogy 1389-ben már harmincöt job­bágycsalád lakott a községben. Mellette a vatikáni levéltár­ból származó fotókópia tanú­sága szerint Kadarkút 1333—ST között a pápai tizedet fizető községek listáján szerepelt Ugyanitt két XII. századi do­kumentum: II. Béla 1138-ból származó kisezüst dénárját « negyvenes években találta meg kertjében az egyik helyi lakos. A másik egy több száz éves pörös ügyirat szövegére hivatkozik. Ez valóban per­döntő lehet Kadarkút 830 éves múltjára vonatkozóan. Hogy miért? A bánffyak és a pannonhal­mi apátság Közötti birtokpör- ben egy későbbi nádori döntés a bencés atyáknak ítéli a ka­darkúti vám harmad- és ti­zed részét, mivel az apátság 1137-ből és 1262-ből származó — és tulajdonát igazoló — ok­levelét a tárgyaláson fölmu­tatta. — Hogyan sikerült erre az adatra rájönni? — A helyi plébános, Mózner László hívta föl a figyelmet egy könyvre: Sörös Pongrác »A pannonhalmi szent Bene­dek rend története« című mű­vének II. kötetében olvashatni ezt a bizonyítékot Azzal a megjegyzéssel, hogy a birtok- levélre vonatkozó peres ügy­irat eredeti okmánya a pan­nonhalmi levéltárban találha­tó. »Capsa 13. N.« szám alatt. Most már csak ért kellene le­fotózni. Ha volna rá pénz... Egy kicsit elszomorodik, majd újból karonfog, tovább vezet. A hatalmas, (veit vona­lú kard előtt a török megszál­lásról, odább a népélet, a szö­vés-fonás, a pásztorművészet eszközei előtt a régi Kadar- kútról mesél. Irigylésre méltó hittel, szenvedéllyel. Több értizedes kutató-gyűjtőmunka tárgyi és ismeretanyaga szítja benne ezt a hitet: a múlt em­lékei a jelennek, a jövőnek szólnak. Értékek Nevelő ere­jük — avatott kézben — tudo­mányos értéküknél is nagyobb, fontosabb. Ezért meg kell őriz­ni, el kell mondani őket... Sok ilyen gyógyszerész, ag- ronómus, tanár kellene sok, minél több helyen: követni a 830 éves Kadarkút nemes, ön­zetlen példáját a honismereti munkában. Wallinger Endre A VBKM 11. sz. Villamossági Gyára betanított munkára női dolgozókat keres » azonnali fölvételre, teljesítménybéres területre. Jelentke­zés a Kaposvári Városi Tanács V. B. Munkaerőgazdál­kodásánál. (6917) «

Next

/
Thumbnails
Contents